94
példázzák. A Perázim és a Gibeon hegyénél lezaj¬
lott események a prófécia szerint határozottan e-
löre mutatják a történendöket, amit azért tudósít
az Or előre az ő népével, hogy vigaszt merítsen és
reménységét fokozza. Ne feledjük, hogy ez az Úr¬
nak a munkája és amihez ő hozzá fog, azt végre
is szokta hajtani. Jehova bizonyságtevőinek a ró¬
mai katolikus hierarchia részéről folyó üldözése
határozottan Jehova bizonyságtevőinek és mun¬
kájuknak pusztulásával járna, ha Isten nem fog
közbelépni; de Isten megígérte, hogy fel fog kel¬
ni és közbe fog lépni. Mialatt világszerte folyik
Jehova bizonyságtevőinek rosszakaratú üldözé¬
se, a hűségesek bátorságot fognak meríteni ma¬
guknak Ézsaiás próféciájának ezen megértéséből.
- Ézsaiás 28 :21 próféciája főképpen az Úrnak
Sámuel II. 5 :17—25. és Krónika I. 14 : 8—17. terjedő szavaira vonatkozik. Itt rövidesen rá fo¬ gunk mutatni erre a feljegyzésre. . ” Egy ideig Saul volt Izrael királya, de hűtlen¬ sége miatt Isten megfosztotta királyságától és he¬ lyette Dávidot kenette fel Izrael királyául. „Az Úrnak lelke ama naptól kezdve megnyugodott Dᬠvidon, Saultól pedig eltávozott". (Sámuel I. 16 13, 14) Dávid, aki Hebronban székelt, a déli tör¬ zsek, Júda és Benjámin felett uralkodott s a déli és az északi törzsek között több esztendeig hábo¬ rú folyt. Abner az északi törzsek vezére, ajánla¬ tott tett, hogy Izrael összes törzsei Dávid király¬ sága alatt egyesüljenek, s ezért van megírva: „An- nakutána Abner szóla az Izrael véneinek, mond¬ ván: immár régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy királyotok legyen nektek; azért most vigyé¬ tek véghez, meri, az Űr . szólott Dávidnak, ezt mondván: az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet, Izraelt a filiszteu¬ sok kezéből és minden ellenségeinek kezéből." — Sámuel II. 3 :17,18 ,
- " Azután lett Dávid az egész Izrael királya és
telepedett le mint király Jeruzsálemben. A törzsek viszálykodása s a déli és északi törzsek egymás¬ sal való háborúskodása éppen kapóra jött a filisz- teusoknak és Saul halála után az északi törzseket tovább is sarcoiták. De Dávidtól féltek. Amidőn a filiszteusok meghallották, hogy a törzsek egye¬ sülnek Dávid alatt és Dávidot királlyá emelik, moz¬ gósítottak és Dávid megtámadására készültek: „Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy királlyá kenték Dávidot az Izraelen; felkelének mind a filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erődítmény¬ be." — Sámuel II. 5 :17 " A filiszteusok felett uralkodó 5 fejedelem meg¬ egyezett egymással Dávid elpusztítására, még pe¬ dig amiatt, mivel Dávid, aki alatt Izrael egyesült, Isten fölkentje volt. A filiszteusok ismerték az Izraeliták következő dalát: „Saul legyőzte az ő - ezerét, és Dávid is az ő tízezerét." (Sámuel I. 18 : 7) Dávidot szerették volna elpusztítani, hogy azután magukat biztonságban érezhessék, azért indultak az ő megkeresésére. Dávid Jézus Krisz¬ tust a fölkent királyt példázza, valamint Isten hᬠzának vagy templomának mindazon fölkentjeit is, akikhez Jehova bizonyságtevői hozzátartoznak. Amidőn az Úr templomát (házát) megtisztította, egész népét egyesítette az egyház vagy a templom feje, Jézus Krisztus alatt. (Efezus 4 :13) Jehova felkent hű bizonyságtevői ettől az időtől kezdve közölték Isten üzenetét, amely „a kereszténység" gonosz tényezőiről, s főképpen a római katolikus hierarchiáról szól. Amiképpen a hajdani filiszteu¬ sok Dávidot szerették volna megtalálni, úgy a modem filiszteusok, a római katolikus hierarchia szövetségeivel együtt Isten „védenceit", a fölkent maradékot szeretné elpusztítani a földön. — 83. zsoltár 3
- " A filiszteusok egész hadseregüket összevon¬
ták és Jeruzsálem ellen vonultak, azt gondolván, hogy ott fogják megtalálni Dávidot és megölhe¬ tik. „A filiszteusok pedig elérkezének és elszéle- dének a Refaim völgyében." (Sámuel II. 5 :18) Refaim völgye nyilván Jeruzsálemtől délre és Bet¬ lehemtől nyugatra elterülő terület volt. „Az óriᬠsok helyét" jelenti. Dávidnak nyilván voltak őr¬ szemei s amidőn a filiszteusok helyzetéről értesült, elindította a maga csapatainak felvonulását. Oko¬ sabb volt annál, mintsem Jeruzsálemben tartóz¬ kodott volna; kicsi haderejét visszavonta és „az erődítménybe vonult", amely az ország vadon ré¬ szében Betlehemtől délnyugatra épült. Dávid két alkalommal korábban is oda menekült, amidőn Saul el akarta őt pusztítani. (Sámuel I. 22 :4,5; 24 :22) Dávid nem a filiszteusok elől menekült el, hanem az embereit akarta oly sztratégiai hely¬ zetbe elhelyezni, hogy az ellenséget le tudja gᬠzolni. A filiszteusok számbelileg természetesen fe¬ lül múlták Dávid haderejét és nagyon nehéz terep volt az az országrész, amelyen Dávidnak keresz¬ tül kellett hatolnia a támadásra. A színtér így ké¬ szült el és azután azon prófétai kép következett, amely a modem filiszteusokkal, a római katolikus hierarchiával történő eseményeket példázza. „Baál-Perázim" “ Dávid a csatateret „Baál-Perázimnak" nevez¬ te el. („Perázim" áttörést jelent; „Baál" pedig az ördög imádását.) Ezzel rá van mutatva azon át törés helyére, ahol az Úr az ördög híveivel, a va rázslókkal, a régi és a modem filiszteusokka szemben el fog járni. Az Űr akkori áttörése a med réből kiáradt folyóhoz hasonlított, egy hegyi pa tak kitöréséhez, mely mindent elseper az útjából Ugyanazon helyről emlékezik meg Ézsaiás profé ta a 28 : 21-ben, ahol „Perázim hegyének" van ne vezve; emiatt állapítja meg határozottan a jővén dőlés ama csatát, amelyben a római katolikus hie rarchia el fog pusztulni. Dávid a támadás megkez dése előtt megkérdezte Jehovától, mit cselekedjék „Megkérdező Dávid az Urat ilyen szóval: elmen jek-é a filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket’ Feleié az Úr Dávidnak: menj el, mert kétség nél kül kezedbe adom a filiszteusokat." (Sámuel II 5 :19) Dávid máskülönben meg sem kísérelte vol na a támadást, ha arra az Úrtól utasítást nem ka pott volna. A fölkentek teljesen Jehovára támasz kodnak és meg vannak győződve, hogy ő fogja ve zérelni lépéseiket. (Példab. 3:5, 6) A nagyobb Dávid Jézus Krisztus, Jehova Isten főtisztviselője s az ő felkent társai is hozzá tartoznak. Dávidnak a filiszteusok ellen való támadása tehát Jehova Istennek Jézus Krisztus által az ellenség, a modem filiszteusok ellen szóló támadását példázza.
