A lap korrektúrázva van
180
tal Krisztus Jézus és szent angyalai, akik az ítélkezésben elkísérték (Máté 25:31), vannak előárnyékolva].”— Krónika II. 19:8
6
Tovább vázolván Jósafát cselekedeteit, melyekkel Krisztus Jézus tevékenysége van előárnyékolva, van megírva „És meghagyta nékik [Isten szentélye képviselőinek és Izráel atyái fejedelmeinek], mondván: így cselekedjetek Jehova félelmében hűséggel és tökéletes szívvel [indítékkal]. Ha valamely pert előtökbe hoznak atyátokfiai, akik lakoznak a városaikban (tehát Jeruzsálemen, a fővároson kívül] emberhalál [Elberfeldi szerint: vér és vér (Mózes V. 17:8—13)], törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek őket [a végleges joggyakorlat szerinti ítéletként. (Mózes V. 17:8—13)], hogy ne vétkezzenek Jehova ellen, és ne szálljon reátok és atyátokfiaira az Úr haragja [azok részéről, akik jogyakorlatot keresnek]. Így cselekedjetek és ne vétkezzetek (Csel. 3:23).“ (Krónika II. 19:9, 10) Így szól az utasítás arra az eljárásra vonatkozólag, amelyet Isten ellenjelképes népének a templomban követnie kell.
7 A tizenkilencedik rész feljegyzéséből olvassuk továbbá: „És imé Amária pap lesz a fő ti köztelek Jehova minden dolgaiban.” Az Amária név jelentése „Jehova szólott vagy megígérte”; ebből kitűnik, hogy ez
Krisztus Jézust, „Isten Igéjét” szemléltette, aki Istennek s a mi vallásunknak főpapja. (Zsidók 3:1) Krisztus Jézus a fő Sionban a szellemi és tanítási ügyekben.
8 A prófétai feljegyzés a továbbiakban igy hangzik: „És Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére [tehát a király után az első] a király minden dolgaiban. „Zebádia” jelentése „Jehova ajándékozott vagy ellátta”. Zebádia ezért az Úr Jézus Krisztusnak a templomban lévő képviselőit ábrázolta, akik az Úr Jézus parancsai szerint cselekszenek (Máté 13:41; 25:31), és a földön lévő képviselőket, akik az Úr parancsai szerint működnek, illetve a „hű és bölcs szolgát” egy összegyűjtött testületben.
9 E prófétai feljegyzésben ezt olvassuk a továbbiakban: „A Léviták [akik t.i. a templom megítélésénél hűségeseknek találtattak (Mal. 3:3)] is elöljáróitok [felvigyázóitok (Strong)] lesznek”, illetve oly szolgák az Úr szervezetében, akik az Úr vezetése alatt felvigyázókként működnek. Azután a jövendölés figyelmezteti az így megszólítottakat; „Legyetek azért erősek a ti tisztetekben [cselekedjetek Isten joggyakorlata szerint, tudván, hogy ő megoltalmaz benneteket, amig így cselekesztek: ne féljetek azért a 'gonosz szolga-osztály' vagy a 'bűn embere' tagjaitól, akik körül járnak és
nektek ártani törekszenek] és Jehova mellette lesz az igazaknak.” — Krónika II. 19:11.
10 Ebből kitűnik, hogy a jövendölés akkor teljesedik, ha a „gonosz szolga“ és a „konkoly” összegyüjtetik és a „hű és bölcs szolgától” teljesen elválasztatik, abban az időben, amidőn Isten szervezetében a földön jobb állapotok következnek be — amint ez Ésaiás 60:17-ben van leírva —, amely időben Isten népe között a béke, jog és igazságosság túlsúlyba kell jusson és tényleg túlsúlyba is kerül s amely időben az Úr a királyság érdekeinek a földön növekedést ad és hű szolgáit megoltalmazza, védelmezi és megáldja. (Lásdd Az Őrtorony 1938 szeptemberi számát.)
11
A Királyok II. 3:1—27 feljegyzése Moábnak Izráel királya elleni pártütését tárja fel. Jósafát, Júda királya Izráel királyának a kérésére összegyűjtötte hadseregét az utóbbival együtt, hogy a lázadást leverjék, s úgy mutatkozik, hogy a Moábiták elleni harcba az Edomiták is be lettek vonva, mivel az Edomiták akkor alá voltak rendelve Júda királyának. Így vonultak ki harcra az Edomiták Júdával és Izráellel Moáb ellen, s ebben a Moábiták mélyen meg lettek alázva és megverettek. A Moábiták kétségkívül bosszút forraltak az őket mélyen megalázó vereségért, s mivel az Ammoniták a Moáhitákkal közeli rokonok voltak, nyilván szinpatizáitak egymással. Arravonatkozólag, amit fentebb a tizenkilencedik részben említetteket illetőleg mondottunk, van
megírva a Krónika II. 20:1-ben: „Ezek után történt szintén.”. (Angol Biblia szerint) A „szintén” szó ezen a helyen valószínűleg Izráel, Júda és Edomnak a Moábi
ták elleni háborújára vonatkozik. A huszadik rész ez első verse továbbá így 'hangzik: „...eljöttek a Moáb fiai és Ammon fiai és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.”
12 Ez az Íráshely azt mutatja, hogy az Ammoniták és Moábiták összeesküdtek, hogy Izráel királya ellen hadat viseljenek és megsemmisítsék. A Szentírás azt is feltárja, hogy a Moábitákon és Ammonitákon kívül mások is voltak, akik Izráel ellen vonultak, hogy Jósafátot és haderejét viadalra hívják ki. A Moábiták és Ammoniták Lót leszármazottai voltak a két leányától, s ezért ezek a népek „féltestvérek” voltak. Moáb a prófétai képben a „kereszténység” kereskedelmet űző nagytőkéjét és katonai köreit ábrázolta. Minden háborúban a kereskedelmi elem van előtérben s azért közelebbről érdekelve van. A Moábiták itt azt az elemet árnyékolták elő, amely bosszúból hódításból és üzleti érdekből háborút folytat és az ördög szervezetének egy részét képezi. A világháború folyamán, amelyben a kereskedelmi körök nagyon érdekelve voltak, az Ördög Jehova szövetséges népét a földön arra próbálta kényszeríteni, hogy a háborút támogassa s abban részt vegyen, s ezáltal az Istentől kapott kifejezett törvényt áthágja. Azonban az Ördög ebben a törekvésében vereséget szenvedett. A Sátán szervezetének katonai-vallásos körei nagy haragra gerjedtek, mivel Isten szövetséges népe vonakodott a saját soraiból a háborús szolgálatra toborozni. Sátán és csatlósai pedig kinyilvánították bosszúságukat, amennyiben isten népe közül egyeseket bezártak és a bizonyságtevő tevékenységet az egész „kereszténységben” akadályozták. Amidőn a háború véget ért, Jehova Krisztus Jézus által kiszabadította népét abból a korlátozásból és fogságból, s ez az Ördög és csatlósai számára igazi vereséget jelentett s ez ebben a jövendölésben a Moábitáknak a Kir. II. 3:1—27-ben vázolt csatában elszenvedett vereségben van előárnyékolva, amidőn Izráel és Jósafát háborút folytatott ellenük.
13
Az itt említett felkelés idején a hűtlen izraeliták Jórám alatt voltak megszervezve. Ebben a háborúban az Edomiták a Moábiták ellen és Jósafát, Júda királya mellett harcoltak. Hasonlóképpen voltak a világháború alatt emberek, akik lelkiismereti okokból a háború ellen léptek fel és bizonyos mértékben Jehova Isten népe mellett állottak, amennyiben ellene állottak a kereskedelem-militarista hatalomnak, amely őket a háborúba akarta kényszeríteni. Ezek az emberek azonban később szimpatizáltak a militarista-kereskedelmi hatalommal és Jehova tanúi ellen fordultak. Az edomiták ezt az elemet árnyékolták elő s azért, e helyen a „gonosz szolga” és a „bűn embere“-osztályát szemléltetik, amelyek közé az úgynevezett „keresztény vallásosokodók” is tartoznak. A világháború vége óta az újabbkori Moábiták Isten népe által még egy lesujtóbb vereséget szenvedtek. Ebben az összefüggésben hadd utaljunk itt az 1935 június 3-án Washington D. C.-ben megtartott nyilvános gyűlésre, amidőn nyilvánosan fel lett tárva, hogy a magukat teljesen Jehova Istennek és Királyának szenteltek a gyermekeiket sem nem taníthatnák, sem nem tanítanák a zászlótisztelgés gyakorlására, mert ha ezt cselekednék, az oltalmat, üdvösséget és tisztességet Jehova Istenen kívül másnak tulajdonítanák, ami a Jehova Isten által népének adott kifejezett parancs megsértését jelentené. Ez nagyon megszurta az ördög szervezetének kereskedelem-politikai elemét. Röviddel azután a Jehova tanúi gyermekei, — akik az Úrnak az Igéjében lefektetett parancsai szerint cselekedtek —, vonakodtak alávetni magukat a kényszerítőit zászló-tisztelgés vallásos ceremóniájának, s ez jobban felpiszkálta az Úr szervezete ellenfeleinek az ellenségeskedését. Ugyanezen a washingtoni nagygyűlésen ki lett mutatva, hogy a Jonadábok, a „nagy sokaság” helyesen véve a zászlótisztelgést szintén nem gyakorolhatják, hanem tel-
