“ A Királyok II. 3 :1—27 feljegyzése Moábnak Izráel királya elleni pártütését tárja fel. Jósafát, Júda királya Izráel királyának a kérésére összegyűjtötte hadseregét az utóbbival együtt, hogy a lázadást leverjék, s úgy mu tatkozik, hogy a Moábiták elleni harcba az Edomiták is be lettek vonva, mivel az Edomiták akkor alá voltak rendelve Júda királyának. így vonultak ki harcra az Edomiták Júdával és Izráellel Moáb ellen, s ebben a Moábiták mélyen meg lettek alázva és megverettek. A Moábiták kétségkívül bosszút forraltak az őket mé lyen megalázó vereségért, s mivel az Ammoniták a Moáhitákkal közeli rokonok voltak, nyilván szinpatizáitak egymással. Arravonatkozólag. amit fentebb a tizenki lencedik részben említetteket illetőleg mondottunk, van
megírva a Krónika II. 20 :1-ben: „Ezek után történt szintén.”. (Angol Biblia szerint) A „szintén” szó ezen a helyen valószínűleg Izráel, Júda és. falomnak a Moábi ták elleni háborújára vonatkozik. A huszadik rész ez első verse továbbá így'hangzik: „...eljöttek a Moáb fiai és Ammon fiai és velük mások is az ammoniták közül Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.”
- » Ez az Iráshcly azt mutatja, hogy az Ammoniták
és Moábiták összeesküdtek, hogy Izráel királya ellen hadat viseljenek és megsemmisítsék. A Szentírás azt is feltárja, hogy a Moábitákon és Ammonitákon kívül mások is voltak, akik Izráel ellen vonultak, hogy Jósafátot és haderejét viadalra hívják ki. A Moábiták és Ammoniták Lót leszármazottai voltak a két leányától, s ezért ezek a népek .,féltést vérek” voltak. Moáb a prófétai képben a „kereszténység” kereskedelmet űző nagytőkéjét és katonai köreit ábrázolta. Minden hábo rúban a kereskedelmi elem van előtérben s azért köze lebbről érdekelve van. A Moábiták itt azt az elemet ár nyékolták elő, amely bosszúból hódításból és üzleti ér dekből háborút folytat és az ördög szervezetének egy részét képezi. A világháború folyamán, amelyben a ke reskedelmi körök nagyon érdekelve voltak, az Ördög Jehova szövetséges népét a földön arra próbálta kény szeríteni, hogy a háborút támogassa s abban részt ve gyen, s ezáltal nz Istentől kapott kifejezett, törvényt áthágja. Azonban az Ördög tűiben a törekvésében ve reséget szenvedett. A Sátán szervezetének katonai-val lásos körei nagy haragra gerjedtek, mivel Isten szö vetséges népe vonakodott a saját soraiból a háborús szolgálatra toborozni. Sátán és csatlósai pedig kinyil vánították bosszúságukat, amennyiben isten népe kö zül egyeseket bezártak és a bizonyságtevő tevékenysé get az egész „kereszténységben” akadályozták. Ami dőn a háború véget ért. Jehova Krisztus Jézus által kiszabadította népét ahból a korlátozásból és fogság ból, s ez az Ördög és csatlósai számára igazi vereséget jelentett s ez ebben a jövendölésben a Moáhitáknak a Kir. II. 3 :1—27-ben vázolt csatában elszenvedett ve reségben van .előárnyékolva, amidőn Izráel és Jósafát háborút folytatott ellenük. Az itt említett felkelés idejön a hűtlen izraeliták .Tóráin alatt voltak megszervezve. Ebben a háborúban az Edomiták a Moábiták ellen és Jósafát. Júda kirá lya mellett harcoltak. Hasonlóképpen voltak a világhá ború alatt emberek, akik lelkiismereti okokból a háború ellen léptek fel és bizonyos mértékben Jehova Isten népe mellett állottak, amennyiben ellene állottak a kereskedelem-militarista hatalomnak, amely őket a há borúba akarta kényszeríteni. Ezek az emberek azonban később szimpatizáltak a militarista-kereskedelmi hata lommal és Jehova tanúi ellen fordultak. Az edomiták ezt az elemet árnyékolták elő s azért, o helyen a „gonosz szolga” és a „bűn embere“-osztályát szemléltetik, ame lyek közé az úgynevezett „keresztény vallásosokodók' is tartoznak. A világháború vége óta az újabbkori. Moábiták Isten népe által még egy lesujtóbb vereséget szenvedtek. Ebben az összefüggésben hadd utaljunk itt az 1935 június 3-án Washington D. C.-ben megtartott nyilvános gyűlésre, amidőn nyilvánosan fel lett tárva, hogy a magukat teljesen Jehova Istennek és Királyának szenteltek a gyermekeiket sem nem taníthatnák, sem nem tanítanák a zászlótisztelgés gyakorlására, mert ha ezt cselekednék, az oltalmat, üdvösséget és tisztességet Jehova Istenen kívül másnak tulajdonítanák, ami a Jehova Isten által népének adott kifejezett parancs megsértését jelentené. Ez nagyon megszórta az ördög szervezetének kereskedelem-politikai elemét. Röviddel azután a Jehova tanúi gyermekei, — akik az Úrnak az Igéjében lefektetett parancsai szerint cselekedtek —, vonakodtak alávetni magukat a kényszerítőit zászló tisztelgés vallásos ceremóniájának, s ez jobban felpisz kálta az Ür szervezete ellenfeleinek az ellenségeskedését. Ugyanezen a washingtoni nagygyűlésen ki lett mutatva, hogy a Jonadábok. a „nagy sokaság” helyesen véve a
zászlótisztelgést szintén nem gyakorolhatják, hanem tel}}
