A lap korrektúrázva van
Szervezet
I. rész
„Bronz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok és a fa helyett bronzot és a kő helyett vasat; és a felügyeletet feletted jólétté nevezem ki, és a megbízásod meghatározását igazságossággá.“ — Ésaiás 60:17; Rotherham.
1 JEHOVA SZERVEZETE egyáltalán nem demokratikus. Jehova a legfelségesebb, s az ő uralma vagy szervezete szigorúan teokratikus. E következtetésnek nem lehet eredményesen ellent mondani. Hadd szolgáljon ez a nagy és megdönthetetlen igazság a fenti szöveg és az itt következők tanulmányozásánál útmutatóul!
2 Jehova Isten a legfelsőbb hatalom, és Jehova és Krisztus Jézus alkotják a „felső hatalmasságokat”, akiknek mindenki alá kell vesse magát. (Róma 13:1) Jézus a jövendölésben „erős Istennek” van nevezve (Ésaiás 9 :6), ami a mindenható Jehova erős ítéletvégrehajtójára utal. (Mózes I. 12:1) Jézus Krisztus az „Egyház feje", amely az ő teste. (Kolossé 1 :18) Jehova a „feje Krisztusnak" (Kor. I. 11 : 3), így tehát Sion, Isten főszervezete egy teokratikus kormányzat, tisztán isteni uralom, nem pedig „egy népképviselőt" vagy a nép kormánya és a nép által való kormányzás. Jehova szervezete királyság. Ez nem egy korlátozott vagy alkotmányos monarchia, amelyet teremtmények korlátozólag befolyásolhatnának? Jehova Krisztus Jézust úrrá és királlyá tette, és Krisztus Jézus nem számol be hivatása gyakorlásáról testülete egyetlen tagjának se. Mindazok a szolgálatok és hivatalok, amelyek az Izráel nemzetében, Jehova előképes népében betöltött különböző hivatalok által előárnyékoltattak, most Krisztus Jézuson, a Királyon teljesednek. Krisztus teste tagjai a hivatalos szolgálatban csak korlátolt mértékben vesznek részt, mégpedig mint alpapok, léviták és szolgák, akik „Isten megírott ítélete" közvetítőiként hivattak el a királyságba. Ezért a szervezetben nincsen egyetlen személy se Krisztus Jézus alatt aki nagyobb rangot töltene be vagy másokat felülmúlna. 'Mindannyian egyek Krisztus Jézusban és Krisztus Jézus, a fej alatt. Jehova Isten és Krisztus Jézus a tanítók, és Krisztus Jézus a templomból intézi a közvetlen főparancsnokságot a láthatatlan és látható szervezet felett. Külön- és egyenjogok nincsenek, hanem a szervezet minden tagja teljesen alá kell legyen rendelve a Főnek. Ezeket az alap szabályokat szükséges élménkbe vésni és tartani, hogy a szervezetben minden és mindenki ezzel összhangban
legyen és egyetértésben működjön közre.
3 E magyarázatnak elsősorban az a célja, hogy Isten most földön időző népének segítségére legyen az Istenhez és Krisztushoz való viszonyát jobban méltányolni és aztán ebben a megértésben zárt, harmonikus tevékenységben előretörni. Most a templomseregben egység uralkodik, mivel eljutott az „érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére; ... aki a fej, ... akiből az egész test szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben." (Efézus 4 :13—16) Az Ésaiás 60:17 szavai a, Schlachter-fordítás szerint így hangzik:„Az érc helyett aranyat hozok és ezüstöt a vas helyett, de a fa helyett ércet és a kő helyett vasat. Teszem fejedelmeiddé a békességet és elöljáróiddá az igazságosságot.“ Ezek prófétai szavak és Krisztus Jézusnak a templomához való jövetele- és Sion felépítése után teljesednek be teljesen. Világos ellentétet mutatnak az egyháznak az Úr templomhoz jövetele előtti és utáni viszonyában. Ésaiás e jövendölése mutatja, hogy mennyivel pompásabb és nagyszerűbb a felkent maradék munkája most, mint az a Sion felépítése előtt volt, s ez az ellentét az aranynak a bronzzal vagy rézzel való összehasonlítása által van szemléltetve, hiszen az arany pompásabb a broznál vagy réznél, az ezüst értékesebb
és kívánatosabb a vasnál, a réz a fánál és a fa a kőnél. Más szavakkal: Ezek az anyagok itt szembe vannak állítva, hogy a jelen jobb és boldogabb állapotot szemléltessék, amelyek most Isten szervezetében uralkodnak.
4 Ésaiás jövendölésének első beteljesedésé kicsinyben akkor történt, amidőn Izráel maradéka a pogány méd Dárius király és perzsa Cirus által megszabadittatott Babilonból s ez az előképes nép visszatérhetett Jeruzsálembe (Sionba), hogy ott Isten templomát felépítse és a falakat helyreállítsa. (Esdrás 6:1—15) Ebből kitűnik, hogy a későbbi perzsa király, Cirus utóda a pogány ellenfeleket kényszerítette, hogy a templom és Jeruzsálem falai felépítésénél közreműködjenek. Így meg van írva róluk Ésaiás 60 :16 szerint: „É szopod a népek tejét és a királyok (Dárius Jehovu Istent előárnyékolván, és a perzsa Círus Jézus Krisztust] emlőjét szopod: é megtudod, hogy én vagyok Jehova, megtartód és megváltod, Jákobnak erős Istene." — Ésaiás 60 :16.
5 Az Ésaiás 60 :17 jövendölésének egy második kicsinybeni beteljesedése az egyháznak az apostolok napjaiban történt alapításakor történt. Azután Isten népe megint fogságba és nyomorúságba került, amely az 1917 és 1918-ban történt üldözésekkel érte el tetöfokáT. A teljes beteljesedés azonban Krisztus Jézus hű követőinek a szorongattatása után következik be s miután Krisztus Jézus templomához jön, hogy ott az ellenjelképes Lévi hű fiait kipróbálja és kinyilvánítsa.
6 E tárgynak a tanulmányozásánál Az őrtorony azt meri állítani olvasói útmutatójául, hogy a következő, a Szentírás által teljesen alátámasztott magyarázat a következőket állapítja meg: Hogy az a tanítás a gyülekezetekben az „Elizeuskorszak" folyamán, miszerint az osztályok, csoportok vagy gyülekezetek a véneiket és diakonusaikat szavazás útján szabadon választhatják hivatalukba, téves volt; hogy a Cselekedetek 14 :23 helytelenül lett megértve s így helytelenül lett magyarázva és a gyülekezet tagjainak a kézfelemelése nem volt a helyes módszer a szolgák megválasztásának akifejezésére; hogy a megbízatás, „az egyházban tisztviselőket kinevezni" vagy „kirendelni”, sohasem adatott a gyülekezeteknek vagy csoportoknak; hogy egy ily intézkedés Pálnak az “egyházhoz intézett leveleiben teljesen hiányzik, az meggyőzően bizonyítja e következtetés helyességét; hogy Pál az Úrtól nyert utasítások szerint cselekedve, Timótheusnak és Titusnak egy bizonyos tekintélyt és meghatalmazást kölcsönzött, hogy az egyházban a szolgák vagy tisztviselők kiválasztására vonatkozólag bizonyos kötelességeket teljesítsenek, de az említett felhatalmazás nem adatott a gyülekezetnek mint egésznek vagy mint vélt „demokratikus" testületnek. Továbbá, hogy a közbeeső, az apostolok idejétől az Úr Jézusnak Jehova templomához való jöveteléig, az Úr a szent szellem hivatala által gondoskodott minden egyes gyülekezet szükségleteiről; hogy Krisztusnak a templomhoz jövetele óta az Úr Jézus Krisztus minden az egyházára vonatkozó dolgot maga vezet, mert most minden az ö vezetése alatt áll s ő a Pál apostol és mások által betöltött állásokat vagy hivatalokat teljesen maga tölti be; hogy a Pál által Timótheusnak és Titusnak adott utasítások most az „utolsó napokban" is alkalmazhatók: hogy a „hű és bölcs szolga" a Timótheus és Titus által betöltött állásokhoz hasonló helyet tölt be, s hogy a szolga most az Úr Jézus Krisztus vezetése, parancsnoksága és felügyelete alatt cselekszik s ennek következtében az egész szervezetben teljes egység kelj uralkodjon, és ez tökéletes egyetértésben és harmonikus tevékenységben kell előretörjön.
