lyek a magasságban vannak.** (Efézus 6 :12) Láthatjuk tehát, hogy Sátán és elvetemült szövetségesei, akik ere¬ detileg lázadásakor csatlakoztak hozzá, a gonosz viliig hatalmai, fejedelemségei és láthatatlan uralkodói, akik a sötétségben (láthatatlanságban) működnek mint az ember ellenségei. Azok, akik a Mindenható Isten szerve¬ zetében vannak, az ördögi hatalom és uralom ellen küz¬ denek s emiatt tartoznak megmondani a valláshagyo¬ mányok felöl a tényállást, — s ez harcot jelent —; mert a valláshagyomány volt a főeszköz, amivel a népet tév¬ útra vezették. Isten hű szolgái ebben a harcban azon¬ ban nem használnak testi fegyvereket, s testi kárt sen¬ kinek sem okoznak. Nekik csak egy fegyverük van, s ez a „Lélek kardja, azaz, Isten igéje.** (Efézus 6 :13, 17) Jeliova a mellette állóknak mondja, akik ebben a hadjáratban az ő szolgái: „Ti vagytok az én tanubi- zonyságaim, ti tartoztok oktatni a népet az én nevem, az én országom és végzéseim felől!'* (Ésaiás 43 :10,12) Isten ezen tanúbizonyságai emberek, akik testben élnek, de csak az igazság fegyverét használják, amivel Jehova szerelte fel őket. „Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk (harcolunk). Mert a mi vitézkedé¬ sünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istenben,
erősségek lerontására.** — Korinthus II. 10 :3, 4.szolgái és Jézus Krisztus követői nem folytatnak harcot egyetlen ember ellen sem, sem zsidó, sem pogány, sem katolikus, sem protestáns, sem hitetlen ellen. Egyetlen embernek sem akarnak kárt okozni, hanem csupán az igazságot kívánják hirdetni azok érdekében, akik meg¬ ismerni szeretnék a helyes utat. Mindenféle nemzetisé¬ gű embere kerültek Sátán és szövetséges gonosz angya¬ lainak ravasz befolyása alá; de az ilyen embereket csak sajnálni lehet. Jehova tanúinak a kiváltsága és köteles¬ sége, hogy önökkel az igazságot közöljék, úgy, ahogyan Isten parancsolta, hogy az istenfélő emberek megtalál¬ hassák azt a helyet, ahol védve lehetnek ellenségeik¬ kel szemben. Isten beszédének az igazsága tehát figyel¬ meztetésül hangzik el a jóindulatú emberekhez, hogy
arra hallgatva, a biztonság helyére menekülhessenek.Jehova tanúi “ Ábel, Énok, Noé hívek voltak Jehovához és tiszta¬ ságukat megőrizték Isten előtt. A Mindenható nevének tanúi voltak. Noé a vízözön után 350 évvel halt meg, (Mózes I. 9 :28, 29) s ezen idő alatt Noé leszármazot¬ tai gyorsan szaporodtak. Abban az időben majdnem mindenki Sátánnak és más ördögöknek a befolyása alá került. Noé elhunyta után két évvel született Ábrahám. Ábrahám Káldeában, Ur városában lakott. Szerette a Mindenható Istent és neki szolgált. 75 éves korában Isten parancsára Kanaánba költözött: „És monda az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből és a te rokon¬ ságod közül és a te atyádnak házából, arra a földre, - amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek és megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, megátkozom azt; és megáldatnak te benned a föld minden nemzétsegei. És kiméne Ábra¬ hám, amint az Űr mondotta vala neki és Lót is kiméne övelo; Ábrahám pedig 75 esztendős vala, mikor kiméne Háránból.** — Mózes I. 12 :1—4. 17 Azért költözött oda, hogy Jehova nevének bizony¬ ságtevője legyen. Jehovának voltak néhány hű tanúi az édeni lázadás óta, habár csak kevesen is voltak a többiekhez képest. Isten közölni kezdte, hogy senki sem részesülhet az ö áldásában, aki nem hiszen benne és nem engedelmeskedik az ö parancsainak; így kezdte hirdetni az evangéliumot Ábraháinnak. „Eleve látván pedig az írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábraháinnak, hogy: lo nen- ned fognak megáldatni minden népek! Ekként a hit¬ ből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.** — Galata 3:8,9. “ Ábrahám az igazság prédikátora volt, tehát Jehova Isten tanúja. Ábrahámnak és Sárának abban az időben született egy fiúgyermeke, Izsák. Isten Ábrahám és Izsák útján kezdett prófétai képeket alakítani, a saját szeretett fiát,,Jézus, az ígéret igazi örökösét példázva, akit erre a földre fog küldeni, s aki Jehova hív és igaz tanúja lesz, áldozati halált fog elszenvedni, így az em¬ ber váltságdíját megszerezvén, hogy aki hiszen Isten¬ ben és Jézus Krisztusban, kimenekülhessen az ördög kelepcéjéből és megtalálja az örökéletct. (Mózes I. 22,: 1—18) Isten korlátlan akarata szerint tárta fel szándé¬ kát és aszerint is hajtotta végre, s az ő elhatározása biztosan teljesülni fog. úgy ahogyan kijelentette. (Ésai¬ ás 46 : 11) Ettől a ponttól kezdve fogjuk látni, hogy az ördög a valláskultuszt az emberiség történetének minden fejezetében Isten elleni harcra használta és az emberek megtévesztésére. “Ábrahám napjaiban az egyiptomi nemzet nagy volt, ördögi vallása volt, akárcsak Babilon népeinek. Egyiptom hatalmas kereskedelmi és katonai nemzet volt, ogy király uralkodott felette, akit „Faraónak" címez¬ tek, ami „nagy házat" jelent. . _ “ Jákób Ábrahám unokája volt, és Istennek igazi szolgája s hűséges pátriárkák egyike volt. A Minden¬ ható Isten utasítására és parancsára csalódostól Egyip¬ tomba költözött s több évig ott lakott. Isten Jákobnak a nevét Izraelre válaztatta át, attól kezdve Jákób ivadé¬ kait izraelitáknak vagy hébereknek nevezték. (Mózes I. 32 : 28; 40 :15) Az ördögimádó egyiptomiak a hébe¬ rekből rabszolganépet csináltak maguknak egy zsarnok Faraó uralkodása alatt és erősen elnyomták. (Mózes II. 1:11—14) Faraó, az uralkodó és az ördög hivatalos képvisolőjo a földön minden zsidó fiúgyermek megölé¬ sére vonatkozó rendeletét adott ki. Mózest elrejtették; szülei dugták el, — a gyermeket Faraó leánya, találta meg és a királyi házban neveltette fel. — Mózes II. 2:6—10; Zsidók 11 :23—28; Apcsel. 7:22. “Amidőn Mózes férfiúvá serdült, Jehova Isten és népe iránt való buzgósága miatt menekülni volt kény- ten Egyiptomból és Midián országába költözött. Miköz¬ ben Mózes Midiánban lakott, Isten kiválasztotta és a nép szabadítására küldte Egyiptomba. A héberek nem akarták gyakorolni az ördög vallását Egyiptomban és ragaszkodtak az ősüknek, Ábrahámnak tett ígérethez s az ördög emiatt igyekezett angyalaival együtt nehéz terheket róni az izraelitákra. Terheik egyre jobban el¬ nyomták. Isten meghallgatta kiáltásukat és Mózest Egyiptomba küldte, hogy vezetőjük legyen és az el¬ nyomók kezéből kimentse. Isten akkor mutatkozott be Mózesnek mint a „Vagyok" vagy önmagábanlétezö, akinek sem kezdete sem vége nincsen, amidőn Mózes még Midiánban tartózkodott, ahol kiválasztotta bt. Magát mint „Jehova" kinyilatkoztatta előtte, ami azok¬ kal való szándékára mutat, akik őt szeretik és neki szol¬ gálnak. (Mózes II. 6:3) Amidőn Mózes Faraó előtt megjelent, közölte, hogy Jehova Isten azt parancsolja, bocsássa el a zsidókat Egyiptomból s akkor mondotta a Faraó: „Kicsoda a Jehova, hogy szót fogadjak neki!" (Mózes II. 5:2) Ez annak a bizonyítéka, hogy Faraó az ördög hivatalos képviselője és Jehova ellensége volt. Azután kezdődtek meg Egyiptom csapásai, melyeket Isten bocsátott reá, hogy az egyiptomiak kellő figyel-
