{{raw:data:c|
{{raw:data:p|31|30-33.| A múltban egyszer a következő volt közzé¬ téve: „A két kenyér tehát a felszenteltek két osz¬ tályát példázza — a győzelmesekből álló kicsiny sereget és a nagy sokaságot, — akik Isten szol¬ gálatára szentelték magukat." (1898. évf. 68. old. angol) Ugyanez a cikk a következőket is mon¬ dotta: „A két kenyér ugyanazt példázza, amit a két kecske az engesztelés napján". Ez a két idé¬ zet nem fedi egymást. Az utóbbi magyarázat in¬ kább megközelíti a valóságot, nevezetesen, hogy a két kenyér ugyanazt példázza, amit az engesz¬ telés napján való két kecske, amelyeket az Úr elé állítottak. A két kecske bemutatásakor sorsot húz¬ tak annak kifejezésére, hogy a választás nem tör¬ ténik erőszakosan, hanem a kecskék magatartᬠsa döntötte azt el. Az egyik sors az Úr bakját, a másik a kivetetteket vagy kitaszítottakat példáz¬ za. Ezáltal egy bizonyos osztály szakadása van példázva. Mindkét kecskebakot az Úr elé vitték és készenlétbe helyezték az áldozatra, az Úr pedig a viselkedésük szerint döntött felettük. Az egyik bakot áldozatul választották, a másik pedig mint „gonosz szolga" kitaszíttatott. Az áldozat az Úr előtt avégből volt meglóbálva, hogy az Ür jelez¬ ze az egyik elfogadását, s a másik kivetését. Az áldozat a papság felavatásakor a pap kezébe helyeztetett és meglóbáltatott az Ür előtt. „Azu¬ tán élvévé azokat Mózes (az Urat képviselve) az ő kezeikből és elfüstölögteté az oltáron az egé¬ szen égő áldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak." (Mó¬ zes III. 8 :28) Az Úr így fejezte ki az áldozat elfogadását. ’ ” A pünkösdkor bemutatott lengő áldozatról szó¬ ló feljegyzés így szól: „A ti lakóhelyeitekből hoz¬ zatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovásszal sütve, zsengékül az Úrnak." (Mózes III. 23 :17) A két lóbálni való kenyér úgylátszik az Úr előtt állók közti szakadásra mutat: az egyik rész teljesen az Úrnak szentelte magát, viszont a másik rész nem.. Húsvét után pünkösdkor történt Jóéi jövendölé¬ sének teljesüléseképpen a Szentlélek kitöltése. Azon első teljesülés alkalmával szakadás volt azok között, akik azt állították, hogy Jehova mellett állanak: „Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsi¬ dók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak... Almélkodnak vala mindnyájan és zavarban valónak, egymásnak ezt mondván: Vájjon mi akar ez lenni?" (Apcsel. 2 : 5,12) „Mᬠsok pedig csúfolódva, mondának: Édes bortól ré- szegedtek meg." (Apcsel. 2 ; 13) Mások pedig akik eleinte kételkedtek, Péter beszéckre meggyő¬ ződtek és hittek a magyarázatának: „Akik azért örömest vevék az ö beszédét, piegkcrcsztnlkedé- nek; és hozzájuk csatlakozók azon a sápon mint¬ egy háromezer lélek." — Apcsel. 2 :41 , 31 A Szentlélek kitöltése Jóéi próféciájának vég¬ leges teljesüléseképpen, az úrnak a teí'pl°fr’ meg¬ ítélésére vonatkozó eljövetele után történt. Ez volt a hasonmási pünkösd vagy a teljes betelje¬ sülés. Akkor az összes felszenteltek megjelentek az Úr előtt, hogy ítélkezzen és szétválassza őket, hogy ki részesüljön az ö elismerésében és, lépjen be az ő örömébe. Abban az időben szakadás volt. Magában véve minden felszentelt tökéletlen volt, amit a kovászos kenyér példáz s nem voltak mind¬ nyájan egyazon szívállapotban. Egy részüket ön- zes indította, masok viszont mindeneknél, inKaoo Istentől, az Úrtól óhajtották az elismerést s az Úrhoz ragaszkodva, készek és hajlandók voltak az ő akaratának cselekvésére, kerüljön az bármi¬ be is nekik. Ez választotta el őket egymástól. Ez megfelel Lévi fiai megtisztításának. (Malakiás 3 : 2, 3) Az akkori tüzes megpróbáltatásból a „hú és a bölcs szolga" keletkezett s az űr erre bízta rá országának érdekeit a földön. Akkor tűnt fel az Úrtól el nem ismert, „gonosz szolgának" ne¬ vezett osztály- is. Amidőn a király elé állíttattak, mindketten a királyság várományosai voltak; ma¬ gukban mind tökéletlenek voltak, amit a kovász mutat; az egyik osztályt az ür megtisztította es elismerte, hogy igazság-áldozatát mutassa be előtte, a másik osztályt pedig kitaszította- (Máté 24 :45—51) A pap a lóbáló-áldozat napján szent gyülekezetei hirdetett és minden robotmunkát megtiltott: „És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezésiek legyen nektek, sem¬ mi robot (szolgai) munkát ne végezzetek, örök rendtartás ez minden helyeiteken a ti nemzetsé¬ geitek szerint." (Mózes III. 23 : 21) Szolgai mun¬ ka csak az lehet, amit az ördög szervezetében vé¬ geznek. A papok, akik ezen az engesztelési napon dolgoztak, ártatlanok voltak s ugyanez áll a mai napon a nagy főpapra, a segédpapokra és a le¬ vitákra vonatkozólag is. — Máté 12 :5,, 6 , ” A „Szentiéleknek minden testre való kitölté¬ sé óta", illetve mindazon szellemi szülöttekre, aki¬ ket Jehova elismert, az Úr parancsai iránt való engedelmességgel kell tevékenykedniök. (Joel 2 : 23, 29; Apcsel. 2 :16—18) A királyság ezen evan¬ géliumát ezen a napon kell hirdetni, s ez a mun¬ kájuk. (Máté 24 :14) Jehova bizonyságtevőinek arra kell törekedniük, hogy ezen a napon, az Úr¬ nak való felszentelés és hűség napján, Istent le¬ iekben és igazságban imádják s az ily istentisz¬ teletet azáltal végezzük, hogy az Űr parancsai iránti hűséggel végezzük munkánkat. ” Időről-időre arról értesítenek, hogy Isten megvilágosított népének egyes csoportjaiban vi¬ szálykodások vannak. Ez meggyőző, bizonyíték amellett, hogy azok, akik személyi előnyökért vi¬ szálykodnak és veszekednek, valóban nincsenek a templomban, hanem csupán azok közé kevered¬ tek, akik a templomban vannak. Isten és az o országának hívei kerüljék a kísértőkkol való szük¬ ségtelen vitákat s azokat, akik szakadásokat akarnak előidézni. (Róma 16 :17, 18) A zsolta- ros írja le azoknak helyes viselkedését, akik az Úr házába befogadást nyertek. (122. zsoltár 1—9) Az összes hű papok és léviták elismerten állanak
