Azon, az ember számára adott gyakorlati tapasztalatok között, amelyeket Isten az ő bölcseségében megengedett, a legfőbb az, hogy az emberiség próbálja ki a maga útjait és terveit, jól tudván azt, hogy azok közül mindegyik csődöt fog mondani. Hatezer éven át Isten megengedte, hogy az ember a maga legbölcsebh pénzügyi, politikai és vallási terveit próbálja, ki. Ez a hatezer év pedig tele van az emberi okoskodások, reménykedések és tervek hajótörésének roncsaival. Minden pénzügyi, politikai és vallási terv, amit csak a föld legbölcsebbjei kieszelhettek, csütörtököt mondott, és az emberiség mégsem tanulta meg az Isten igéjében oly világosan és határozottan kifejezett leckét, nevezetesen azt, hogy "e világ bülcsesége Istennél bolondság."
"Mert bár (az emberek) az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökké való Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra, . . . mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett . . . Annakokáért adta őket az Isten
tisztátalan indulatokra, . . . és amiképen nem méltatták Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; susárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok."Mily szörnyű leírása ez az egész emberi fajnak! És mégis mindenkinek el kell ismernie, hogy ez így van. Megjegyzendő: Isten nem hibás ezen állapotokért. Az emberiség senkit sem hibáztathat, csak magát. Elsősorban Ádám hibáztatandó. Ő vezette az emberi fajt a lesüllyedésbe, míg minden ivadéka csak folytatta ezt a lesüllyedést. Az emberek meg akarják állítani ezt a lefelé való süllyedést, de ezt nem a helyes módon teszik. Ezt ők a maguk és nem Isten útján akarják megtenni. Az ember bölcseségét és hatalmát önző módon használja. Igazságosságot erőszakkal akar teremteni. A törvénykezés és a katonai hatalom erős karját és a propaganda erejét használja fel arra, hogy a közvéleményt hamis és önző irányba terelje, és azzal hiteti magát, hogy ezek fogják a földön az igazságosság állapotát megteremteni.
Az igazságosságnak a népre való ráeröltetése mindig kudarcot vallott és mindig kudarcot fog vallani.