A lap korrektúrázva van
155
téves. Isten szervezetében egységesen kell eljárni. Aki
az Urat tényleg szereti, nemcsupán tenni hajlandó Isten akaratát, hanem abban öröme is telik; csupán arról kell meggyőződnie, hogy mi képezi az Úr akaratát, s aztán megteszi azt. Az önző személy ellenben, aki túl fontosnak tartja magát, azt gondolja, hogy a saját önző útját kell követnie; ezzel értelemhíányát fejezi ki s azt, hogy a saját véleményét az Úr szervezetétől nyert utasítások fölé helyezi. Az ily személy elmulasztja felismerni, amit az Úr népének mondott, t i. "Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útadban megismerjed őt; akkor ő igazgatja a te útaidat." — Példb. 2:5, 6.
32 Aki az Úrtól való figyelmeztetéseket őszintén követni akarja, őszintén imádkozik, hogy az Isten az ő akaratának cselekvésére megsegítse. Nem akar önzően vagy elvetemülten cselekedni. Csak az Úr akaratát kívánja cselekedni; mert felismeri, hogy az Úrnak van egy szervezete és ő a maga módján tanítja népét. Valamely csoport munkabizottsága cselekedje örömmel a nyert utasításokat. Mert valakinek fel kell állítania a munkatervet (módszert) s az arra vonatkozó utasításokat is ki kell adnia. Az Úr szervezetének ez az ága a földön teljesíti kötelességét s az Úrnak felelős érte, az Úrnak pedig nyilván csak egy és nem többféle módszere van. Ha hibát követnek el, az Úr azt ki fogja javítani s ez a kiigazító munka nem valamely helyi jellegű munkabizottság feladata lesz. Természetesen, ha valaki észreveszi, hogy valamit helytelenül cselekesznek vagy valami nincsen rendben vagy azt nem a legjobb módon csinálják, figyelmeztesse azt, aki az utasítást küldte s tegyen ajánlatot egy jobb módszerre, amit alkalmazni lehetne; de nem áll jogában egyetlen munkabizottságnak sem, hogy a nyert utasítást figyelmenkívül hagyja s aztán a saját, s azzal éppen homlokegyenest ellenkező elgondolását valósítsa meg. Mert az oly eljárással biztosan zavart és viszályt fog előidézni; mert többen az utasítás értelmében kívánnak eljárni, viszont az önfejűek és felfuvalkodottak a saját útjukat akarják követni s így viszály támad. Minden gyülekezetben, ahol „választásbeli vén"-szellem jelentkezik, civakodás támad.
33 Azok, akik „választásbeli vének" szellemével bírnak, úgylátszik, azt tételezik fel, hogy ők urak vagy mesterek a többiek felett s önzően tekintély-szerepet akarnak játszani. Ezáltal teljesen tévesen járnak el és teljes értelemhiányról tesznek bizonyságot. A bizonyságtevő munka rendes folyásában a csoport utasításokat kap, amit előtte fel kell olvani. A csp. szolga, aki azt az értesítést megkapja, ha azt gondolja, hogy azt „előbb a munkabizottság elé kell terjesztenie, amely megtanácskozza, hogy azt tudomására hozzák vagy sem a gyülekezetnek, s akik önző felfogásukban úgy döntenek, hogy azt a levelet vagy közleményt a papírkosárba kell dobni, ily eljárásukkal nemcsupán erőszakosan jártak el, hanem jogtalan tekintély-szerepet is játszanak s ezzel a túlzásukkal kimutatták, hogy az oly munkabizottság, amely így csinál, nem értelmes, illetve nem áll kapcsolatban az Úrral s nem fogta fel az ő népével való kapcsolatát sem. Az ily önfejű emberek teljesen figyelmenkívül hagyják az Úr következő utasítását: „Őrizd meg fiam atyád parancsolatát és anyád tanítását el ne hagyd. (Példb. 6:20) Aki tényleg az Úr mellett áll, senki sem hagyhatja figyelmen kívül ennek az idézetnek betűjét és szellemét. Isten az Atyánk, ő parancsolja mit kell tenni s nekünk örömmel kell engedelmeskednünk neki. Az ő szervezete az
anyánk. (Ésaiás 54:13) Jézus Krisztus Isten főszervezetének feje (vezetője) s minden felkent alája van rendelve és engedelmeskedni tartozik parancsainak. Isten parancsainak nemteljesítése vagy meg nem fogadása s az ő szervezetének utasításaitól való elhajlás azt bizonyítja, hogy nagyon értelemhiányban szenvednek, akik úgy cselekesznek.
34 Mit csináljon Isten maradék népének valamely csoportja,, amely azt látja, hogy munkabizottsága vagy csp. szolgája önfejűleg cselekszik? A csoport szólítsa fel. az oly munkabizottságot vagy személyeket, hogy mondjon le és töltse be másokkal azt a munkahelyet. Tartsa mindenki szeme előtt, hogy az Úr szervezete az Úré s abban nincsenek földi uralkodók, hanem mindazok, akik a földön az ő szervezetének részei, az Úrnak szolgái, s akik az Úr utasításait a legszorgalmasabban és a legfigyelmesebben végrehajtják, a legkedvesebbek az Úr előtt. A csoport nem szabad oly hibába essék, hogy csupán azért kényszerítsen lemondásra valamely munkabizottságot, hogy a saját személyes érzelmeinek szerezzen érvényt. Az a munka, amelyre Isten népe magát szentelte, az Úr munkája s azt a béke szellemében kell végezni és az Úrnak kell tiszteletet és dicsőséget adni érette. Teljesen téves, ha civakodás és viszály fordul elő olyanok között, akik azt tartják, hegy ők a maradékhoz tartoznak. A mi küzdelmünk a közös ellenség- s nem egymás ellen irányul, s aki tényleg szereti Istent és az ő népét, szorgalmasan és önzetlenül fog szolgálni, eszében tartva, hogy minden szolga számadással tartozik urának. Ahol mindenki erre törekszik, úgy ahogyan az Úr megparancsolta, béke fog uralkodni közöttük, egyetértés a munkások között és az Úr áldásában fognak részesülni. A maradék a templomban tartózkodik és a templomban mindenki
örömmel így szól: „örvendezünk, mikor mondják nekem, menjünk el az Úr házába. Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, ó Jeruzsálem!" — 122. zsoltár 1, 2.
35 A templomi sereg minden tagja vigyázni fog, hogy Isten szervezetének jóléte érdekében őrködjön és dolgozzon. A felkentek össze fognak tartani és imádkozni fognak az állandó békéért: „Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogak a téged-szeretök. Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. Atyámfiáiért és barátaimért hadd mondhassam, béke veled! Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót neked!" (122. zsoltár 6-9) Ha valahol azok között, akik azt állítják magukról,
hogy az Úr maradék népéhez tartoznak, civakodás és viszály van, hiányzik az értelem, s aki a viszályhintésen dolgozik és ellentéteket szít, az olyant kitaszítja magától az Úr.
A helyes eljárás
36 Micsoda képezi tehát a helyes eljárást olyanok részéről, akik szövetséget kötöttek, hogy Istennek és Krisztusnak fognak szolgálni? Dávid, Isten szolgája, látta, hogyan helyezi fontos tisztségre az Úr Salamont, az ő fiát, és Isten akarata szerint sikert kért az Úr szolgája számára. „Most édes, fiam, legyen az Úr veled, hogy sikerüljön neked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképen szólott te felőled. De adjon az Úr neked értelmet és bölcseséget, mikor téged Izrael fölé helyez, hogy az Úrnak, a te Istenednek törvényeit megőrizzed. Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, amelyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izraelnek. Légy bátor, légy erős, ne félj és ne rettegj!" (Krónika
I. 22:11—13) Ez mutatja meg a helyes utat a mai napon az Úr szolgáinak.