A lap nincsen korrektúrázva
1933 március 15.
Az őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke
91
hova közölte nagy és szent névét s a maradékot az elmúlt esztendőben nemcsupán e név behatóbb értékeléséhez segítette, hanem azt is feltárta előtte, hogy az ő emlékneve a maradékon nyugszik, neki a „Jehova tanúi” új nevet adván. A bárány, melyet egykor a földön a hasonmási Egyiptomban megöltek, most Sión hegyén, az újszülött királyságban van. Ő most kivonul „győzve, hogy győzzön” s hogy igazolja Atyja nevét; és Jehova tanúi mint azokhoz tartozók számítanak, akik „követik a Bárányt, bárhova is megyen” és homlokukon viselik az ő Atyjának nevét. (Jelenések 14:1-4) Amikép az izraeliták megtartották a páskát Egyiptomban, akép tartják most az emlékünnepet e bizonyságtevők s szívükben és elméjükben viselik Jehova világosan megmagyarázott nevét s ezért az emlékünnepet „mint Jehova ünnepét” ülhetik meg. Ők Jehova nevébe mint erős toronyba vonultak be.
33 Habár az emlékünnep ideje komoly gondolkodásra nyújt alkalmat, mivel noha nem is vagyunk Egyiptom része, de még Egyiptomban vagy Sátán világában vagyunk s mivel Sátán „főügynöke”, Góg fejedelem nyíltan összeesküvést sző a maradék elpusztítására (Ezékiel 38:1-16) s nekünk Krisztust még mint páskánkat ennünk s halálát hirdetnünk kell, ez az ünnep mindazáltal a végtelen öröm alkalma. Isten királysága eljött. Az igazoló Király is eljött templomába és jelen van az ünnepen, miként Kr. u. 33-ban azon éjszakán, amidőn elárulták, vele volt tizenegy tanítványával. A kenyérevés most Isten királyságában beteljesíthető. Most jött el tehát Jézus részére azon idő, hogy ígéretéhez képest egyék és igyék és testtagjait, a ,lábtagokat` a királyi lakomára meghívja. „Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem ebből, miglen beteljesedik az Isten országában. Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, miglen eljő az Isten országa.” — Lukács 22:16, 18.
34 Mily bőségesen áll most kenyér az Úr asztalán! Mennyire megerősíti a szívet és dobogtatja fokozottabb szeretetre és ragaszkodásra Jehova és az ő Királya iránt! A „szőlő legjobb gyümölcse” Isten gyülekezetének utolsó tagjai számára tartatott fenn a földön és ez a gyümölcs nagy örömmel tölti el Jehova tanúinak szívét. (104. zsoltár 15) Mivel most eljött a Király és az ő királysága, valamint az ő örömének az ideje is, az úrvacsorai pohár nemcsupán a halálig tartó szenvedés poharát példázza, hanem a vidámság és az örvendezés poharát is, amelynek most a Király részessé lett, aki egykor vérét ontotta és most meghívja e földön levő jó és hű szolgáját, hogy ez örömben részt vegyen. (Máté 25:21, 23) Ugyanígy a kenyér nemcsupán Jézus egykor megtört testét példázza, hanem azon egységet is, amely mindazok között megvan, akik „az egy kenyérben közösségben vannak”, valamint Krisztust testtagjainak a templomban levő fejükkel váló egységét is. Ez az egység nagyon megerősíti mindazokat,
akik méltóan vesznek részt az emlékünnepen. Most tényleg itt van a szabadulás napja, ama szabadulás napja, mely Jehova emléknevének örök igazolásával együtt jár. „Örüljetek igazak az Úrban (Jehovában) és tiszteljétek az ő szentseges emlékezetét (széljegyzet: az ő szent nevét; angol-f.: az ő szentségének emlékezetekor).” — 97. zsoltár 12; 30:5.
Bereai kérdések
