Főmenü megnyitása

Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/6

A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2022. november 7., 10:00-kor történt szerkesztése után volt.
A lap korrektúrázva van


110
zokkal szemben, akik alázatosan fogják keresni s akkor megismerteti magát és közölni fogja, velük részükre vonatkozó intézkedését. József ifjúkori álma beteljesülése előtt állott és „József testvérei hozzámentek és meghajoltak előtte". Akkor nyilván ismét eszükbe jutott az álom, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy érző szívűek legyenek Benjámin iránt. Ez a tíz ember főképpen "a kenyér és a hal" miatt ment Egyiptomba (János 6:26); a dráma további részében azokat példázzák, akik elsősorban önfenntartási ösztönből keresik az Urat; azután azonban megismerik az ő szerető jóságát és örömmel engedelmeskednek az ő uralmának. A tíz féltestvér tényleg csak második egyiptomi útjuk alkalmával értesült József értük tett intézkedéséről. Csak rendre ismerték fel az ő életfenntartó gondviselését. 1918 febr. 24. közölte az Úr először, hogy „milliók élnék, akik nem fognak meghalni"; s csak évek múlva közöltette, hogy a "juh" osztály a „bak" osztállyal együtt fog ítéletre állni eléje s hogy ez az ítélet Armageddon előtt fog történni, s nem annak elmúltával, vagy Krisztus ezeréves uralkodása alatt. (Máté 25:31—46) Némelyek immár korán, 1918-ban, amidőn meghallották, hogy „milliók élnek, akik nem fognak meghalni", keresni kezdték az Urat, hogy életet nyerhessenek ezen a földön; de csak 1935-ben nyilatkoztatta ki az Úr, hogy az ő „más juhainak” osztálya alkotja azt a nagy sokaságot, amely örökké élni fog a földön; főképpen ezen időtől kezdve tanúsított nagyobb szeretetet és ragaszkodást az Úr iránt a „juhok" osztálya és örömmel szolgált Jehovának, mivel szereti az ő nevét és annak igazolásában közreműködik.
11 A jóindulatú emberek rendre lettek ezen igazságokra figyelmeztetve és azok rendre vésődtek beléjük. Jézus Krisztus, a nagyobb József, előre látta, hogy ezek a jóakaratúak hozzá fognak jönni és az ő hívei előre látták hitükben az Úrhoz való menetelüket. Ezeknek az embereknek az Úr Jézus Krisztushoz és maradékhoz való viszonya csak Isten arra kiszabott idejében vált ismeretessé, amidőn az erre vonatkozó próféciákat feltárni kezdte. A maradék látta, hogy egy másik osztály van keletkezőfélben; ámde nem tudta megkülönböztetni, amíg Isten arra rendelt ideje el nem jött. A nagysokaságot alkotó emberek először kimutatni tartoznak, hogy nem önző indítóokból szolgálnak az Úrnak; hanem tényleg jóindulatúak Isten iránt, s a nagyobb József iránt s az ő fiatalabb földön levő testvérei iránt is és az Úrnak szolgálnak azért, mivel őt és az ő népét szeretik. Isten ezért ismerteti meg velük kegyteljes gondviselését. A közismert tények most teljesen egyeznek ezzel a próféciával.
12
Most megpróbáltatás várt a tíz féltestvérre. Amidőn József előtt megjelentek, azzal vádolta Őket, hogy kémkedni jöttek és kárt akarnak okozni Egyiptomnak. Minden oka megvolt erre a feltevésre, ha arra gondolt, hogyan bántak vele ifjúkorában. Azon vád emelésével, hogy kémkedni járnak, tulajdonképpen csak próbára akarta tenni őket, ami prófétailag előremutatja, hogy a jonadábok vagy a jóindulatúak osztálya is próbának lesz kitéve, s csak azután mutatja meg neki az élet útját az Isten. (Mózes I. 42:6—14) József felismerte testvéreit; ők azonban nem ismerték fel őt. Elbeszélték neki, hogy Kánaánban hagyták fiatalabb testvérüket, aki még életben van. Beszéltek neki egy másik testvérükről is, akiről azt állították, hogy „az nem él többé". Ez alatt Józsefet értették, akit eladtak Egyiptomba. Mire József így szólt hozzájuk: „Úgy van, amint nektek mondám: Kémek vagytok! Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia". — Mózes I; 42:14,15.
13 Ez erős esküt jelentett, mivel József Faraó életére esküdött meg, aki Egyiptom legfőbb uralkodója volt, ami prófétailag Jehova Istenre, a legfelsőbb hatalomra
utal. Ez visszavonhatatlan kijelentés volt részéről, hogy testvérét hozzá kell hozniuk s ezt a kijelentését József nem akarta visszavonni. József a tíz féltestvérét három napig letartóztatásban tartotta s ezzel akart időt adni nekik, fontolják meg, mit akarnak tenni. Ez nehéz megpróbáltatást jelentett részükre, mivel tudták, hogy atyjuk sohasem fog beleegyezem abba, hogy Benjámint Egyiptomba vigyék.
14 Most pedig figyeljük meg a próféciának megfelelő eseményeket! 1918 óta minden nemzet a nagyobb József elé van gyűjtve az ítéletre. (Máté 25:31—35) Az összegyűltek közt tartózkodnak a jóindulatú emberek is; a próbán ezek beigazolni tartoznak, hogy ők valóban „juhok", mivel azon szeretettel bírnak, ami az Úrhoz való tartozandóságukat és az Úr kegyét biztosítja számukra. A jóindulatúnkra következő megpróbáltatások fogják bizonyítani, hogy még mindig Sátátí szervezetéhez (világához) tartoznak-e, vagy sem és Isten országával szemben, illetve Krisztus uralkodásával szemben kémkedési munkát végeznek vagy sem, ahogyan egyesek, akik ellenségek lettek, teszik. Igaz, ezek a jóindulatú emberek nemtudták, hogy próbán állnak; ez azonban nem változtat a tényeken, hanem annál inkább alkalmuk volt, hogy szívük valódi állapotát kifejezésre juttassák. Amennyiben önzés szellemét, fejezték ki, irigységet és gyűlölséget Isten népével szemben, miképpen József testvérei, amidőn őt Egyiptomba eladták, a „bakok" közé soroltatnak. Amennyiben azonban a Benjáminban példázott legkisebb testvérük iránt barátságosnak bizonyulnak és jót igyekeznek tenni azokkal, mivel azok Istennek és Krisztusnak szolgálnak, ezzel helyes szívállapotukat fejezik ki és méltók lesznek, hogy a „juhok" osztályához tartozzanak. Figyeljük meg, az Úr immár 1918-ban kezdte hirdettetni, hogy „milliók élnek, akik sohasem fognak meghalni"; de még azokat is több évig visszatartotta, akik arról értesültek, s csak azután ismertette meg velük a maga tényleges állásfoglalását. Miért cselekedett így? Hogy a drámában Benjáminban példázott másik osztály is megjelenjék előtte, vele egyesüljön és a lelki Izrael elpecsételt 12 törzsének részévé váljon. A Benjámin-osztály hozzátartozik a 144 ezerhez s csak azután válik ismeretessé a nagysokaság, a más juhok osztálya. Ugyanakkor megpróbáltatás kellett szakadjon azokra, akik az Urat keresték és az ő nevét segítségül hívják, s annak kell eldöntenie, ki fog a „kecskebak" osztályhoz, s ki a „juhok" osztályához tartozni. Jelenések 7:1—10 mutatja, hogy elöbb az ehelyütt említett munkának kell megtörténnie s csak azután válik ismeretessé a nngysokaság osztálya. A tények mutatják, hogy 1918 óta éppen ez a munka folyt, s csak azután tárta fel az Úr az ő szellemi maradék népéhez tartozók előtt, kicsoda lesz a nagysokaság osztálya.
15 1931-ben lejárt a „tizenkettedik" órai (évi) munka Jehova szőlőjében, amiről az Úr Jézus beszélt a példázatban és a mukások megkapták kialkudott bérüket, az új elnevezést. (Máté 20:1—16) Ez a nagy igazság 1931 júl. 26-án. vasárnap közöltetett Isten felkentjeivel és ők örömmel vették az új elnevezést az Úr kezétől. Az Úr csak két hónappal korábban közölte népével azon prófétai dráma értelmét, amelyben Márdokeus és Eszter játszák a főszerepet, s amely a „hű és bölcs szolga osztály" két részét mutatja be. 1931 június havában Londonban tárta fel Isten népe előtt Ezékiel 9. fej. s akkor értesültek, hogy azok az emberek, akik homlokaikon elpecsételendök, a földi osztályt, az Úr „más juhainak“ osztályát fogják képezni, akik mint emberek, ezen a földön fognak örökéletet nyerni. Ugyanez a kijelentés történt 1931-ben a columbusi, Ohio, nagygyűlésen. Isten felkent maradéka akkor ismerte fel, hogy a