„Oldal:HU W1936.06.djvu/3” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 
(21 közbenső módosítás, amit 4 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Jóváhagyva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
                      Felelősségünk
+
</div>
„...Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle."
+
<h1 style="text-align:center;font-weight:bold;border-bottom:0">Felelősségünk</h1>
                    — Lukács 12 : 48
+
<div style="text-align:center;font-weight:bold;">
JEHOVA mindent rendben cselekszik. Ő ád életet teremtményeinek, „mindeniknek a maga rendje szerint", viszont a királyiház tagjai a legfelsőbb fokú életben fognak részesülni. Isten a tagokat a maga tetszése szerint helyezi el a testben, főszervezetében.       (Kor. I. 15 : 23; 12 :18) Isten előtt csak úgy lehet kedves a teremtmény, ha rendezett, határozott úton jár s a jószándékú ember ezért imádkozik őszintén így az Istenhez: „Vezéreld utamat a te igéd szerint és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!  Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te
+
„...Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.— Lukács 12:48
határozataidat! A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon és taníts meg a te rendeléseidre!" (119.zsoltár 133—135) „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit és útját kedveli." — 37.zsoltár 23
+
</div>
A teremtmény oly mértékben felelős Teremtő¬
+
{{raw:data:c|
jével szemben, amily mértékben ismeretekkel ren¬
+
{{raw:data:p|1|JEHOVA mindent rendben cselekszik. Ő ád életet teremtményeinek, „mindeniknek a maga rendje szerint”, viszont a királyi ház tagjai a legfelsőbb fokú életben fognak részesülni. Isten a tagokat a maga tetszése szerint helyezi el a testben, főszervezetében. (Kor. I. 15:23; 12:18) Isten előtt csak úgy lehet kedves a teremtmény, ha rendezett, határozott úton jár s a jószándékú ember ezért imádkozik őszintén így az Istenhez: „Vezéreld utamat a te igéd szerint és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!  Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat! A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon és taníts meg a te rendeléseidre!(119. zsoltár 133—135) „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit és útját kedveli.— 37. zsoltár 23}}
delkezik, vagy amily mértékben azokat szorgalom
+
{{raw:data:p|2|2-4|A teremtmény oly mértékben felelős Teremtőjével szemben, amily mértékben ismeretekkel rendelkezik, vagy amily mértékben azokat szorgalom és törekvés útján megszerezhetné. A teremtmény előtt azon ismeret tárja fel az Isten-szolgálat alkalmát s így a feddhetetlenségének megőrzésére szolgáló alkalmat, amelyet Isten beszédéből merít. Amily mértékben tehát az alkalmak meggyarapodnak, oly mértékben fokozódik a teremtmény felelőssége is. Az Írás nem támogatja a közömbösséget és a hanyagságot „Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát.(Tim. I. 4:14) „Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra.(Zsidók 2:3) Ez a szabály vonatkozik az Isten akaratáról való tudomásszerzésre, valamint a kínálkozó alkalmak szerinti szolgálatra is. — Kor. II. 8:7; Zsidók 6:11}}
és törekvés útján megszerezhetné. A teremtmény
+
{{raw:data:p|3|2-4|Jézus, Istentől nyert feljogosítás alapján mondotta: „Akinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle”. (Lukács 12:48) Ezek a szavak elsősorban azokra vonatkoznak, akik önként Isten szolgái lettek, amidőn az Úr Jézus megjelent ítélkezni; ez világosan kitűnik az összefüggésből: „Felelé az Úr: Vajjon kicsoda a hű és okos sáfár, kit az Úr háznépe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték szerint a maga idejében? Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend az Úr, ilyen munkában talál. Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt.” — Lukács 12:42—44, Káldi.}}
előtt azon ismeret tárja fel az Isten-szolgálat al¬
+
{{raw:data:p|4|2-4|E szabály alá esnek természetesen mindazok is, akik Isten akaratának cselekvésére hajlandók lettek; ezek közé tartozik tehát a „nagysokaság" is. Jehova törvényei szilárdak s nem változnak meg. (Malakiás 3:6) Ez a szabály szól azokra is, akik hitszegésük miatt a „gonoszszolga-osztályhoz” tartoznak, amelyről Jézus így szólt: „De ha e szolga azt mondja szívében: Késik az én Uram és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat és eszik, iszik és részegeskedik.— Lukács 12:45, Káldi.}}
kalmát s így a feddhetetlenségének megőrzésére
+
{{raw:data:p|5|Aminek eljövetelét őszinte emberek évszázadokig várták, az Úr Jézus Krisztusnak és az ő ki-}}|
szolgáló alkalmat, amelyet Isten beszédéből merít.
+
{{raw:data:p|c|rályságának eljövetele volt. Amidőn valaki Isten akaratának cselekvésébe beleegyezett és felvilágosodott az ő eljövetele és országa felől, oly felelősség terheli, miszerint, ha azután a királyság érdekeivel szemben hanyag lesz, vagy közömbösen viselkedik, viselkedésével az Úr megjövetelét cáfolja és a „gonoszszolga-osztályba” fog soroltatni. Ebből az okból mondja erről az Úr a következőket: „De ha e szolga azt mondja szívében: Késik az én Uram.A szív az indítékok központját jelenti, s az ember cselekedeteivel fejezi ki indító okait. A szavak szükségtelenek, mert a tettek hangosabban és meggyőzőbben beszélnek a szavaknál. Aki istenfélő, mindenkor vigyázni fog tehát, hogy a királyságnak reábízott érdekeit el ne hanyagolja és az Úr ítéletét magára ne vonja.}}
Amily mértékben tehát az alkalmak meggyara¬
+
 
podnak, oly mértékben fokozódik a teremtmény
+
{{raw:data:s|Sokat adtak}}
felelőssége is. Az írás nem támogatja a közömbös¬
+
{{raw:data:p|6|Jegyezzük meg, hogy Jézus szavaiból két különböző dolog tűnik ki, amire vigyáznunk kell: 1). Akinek sokat  adtak; s 2). akire sokat bíztak mint szolgára. Isten adja az ő Igéjének ismeretét az ő szolgáinak s ezáltal fejezi ki előttük akaratát. Azonkívül az ő országának érdekeit is reájuk bízza. Amint a Szentírás és az események mutatják, az Úr 1918-ban érkezett templomához s ez világos választóvonalat jelent az Isten szolgáinak adott és a reájuk bízott dolgok között. Rövidesen az apostolok elhunyta után nagy tudatlanság és sötétség ideje következett Jehova szándékainak ismeretét illetőleg, ami sok évszázadon át tartott. De 1878 óta azon igazságok lassú helyreállítása következett, amelyek hosszú időn keresztül rejtve voltak. 1918 óta az Úr szolgái Lukács 12:48-at Krisztus ezeréves uralkodására alkalmazzák. Most azonban világosan látható, hogy Jézus e kijelentése törvényszabály s főképpen és erősebben az Úr Jézusnak a templom megítélésére jövetele óta alkalmazható, amely ítélet azokon kezdődik, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. — Péter I. 4:17}}
séget és a hanyagságot „Meg ne vesd a kegyelem¬
+
{{raw:data:p|7|7-8|1918 előtt a felszenteltek úgy értelmezték és hitték, hogy Isten az ő kedves fiát a földre küldte avégből, hogy az emberiség megváltásáért meghaljon; hogy az örökgyötrelemről szóló nézet téves s a bűnnek halál a büntetése; hogy Isten az emberek közül kiválaszt egy gyülekezetet, amelynek tagjai jellemet kötelesek fejleszteni s annak révén lesznek méltók megdicsőülésük után Krisztussal, a gyülekezet fejével való együtturalkodásra és a világot ezer éven át fogják kormányozni; hogy a gyülekezet, vagy igazi egyház a választottak seregéből, a „kicsiny seregből” fog állani s tagjai az első feltámadásban az Úr Jézus Krisztus hasonlatosságára alakulnak át; s azonkívül a felszenteltek azt is felismerni vélték, hogy Isten a szellemtől szülötteknek egy másik osztályát is fogja alakítani, amely hanyagsága, vagy hűségének hiánya miatt kényszerűségből nagy nyomorúságon fog keresztülmenni, amelyből aztán telje-}}}}
nek benned való ajándékát." (Tim. I. 4 :14) „Mi¬
 
módon menekedünk meg mi, hogyha nem törő¬
 
dünk ily nagy idvességgel? amelyet, miután kez¬
 
detben hirdetett az Ür, azok, akik hallották, biz¬
 
tosítottak számunkra." (Zsidók 2:3) Ez a sza¬
 
bály vonatkozik az Isten akaratáról való tudo¬
 
másszerzésre, valamint a kínálkozó alkalmak sze¬
 
rinti szolgálatra is. — Kor. II. 8 :7; Zsidók 6 :11
 
* Jézus, Istentől nyert feljogosítás alapján mon¬
 
dotta: „Akinek sokat adtak, sokat követelnek tő¬
 
le; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle".
 
(Lukács 12.48) Ezek a szavak elsősorban azok¬
 
ra vonatkoznak, akik önként Isten szolgái lettek,
 
amidőn az ür Jézus megjelent ítélkezni; ez vilá¬
 
gosan kitűnik az összefüggésből: „Feleié az Ür:
 
Vájjon kicsoda a hű és okos sáfár, kit az Ür ház¬
 
népe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték
 
ízerint a maga idejében? Boldog az a szolga, kit,
 
mikor eljövend az Ür, ilyen munkában talál. Igazán
 
mondom nektek, hogy minden vagyona fölé ren¬
 
deli őt" — Lukács 12 : 42—44, Káldi.
 
E szabály alá estiek természetesen mindazok
 
ra. akik Isten akaratának cselekvésére hajlandók
 
lettek; ezek közé tartozik tehát a „nagysokaság"
 
>s. Jehova törvényei szilárdak s nem változnak
 
>neg. (Malakiás 3:6) Ez a szabály szól azokra is,
 
skik hitszegésük miatt a „gonoszszolga-osztály-
 
hoz" tartoznak, amelyről Jézus így szólt: „De ha
 
* szolga azt mondja szívében; Késik az én Uram
 
** verni kezdi a szolgákat és szolgálókat és eszik,
 
®rík és részegeskedik." — Lukács 12 :45, Káldi.
 
‘Aminek eljövetelét őszinte emberek évszázado-
 
várták, az Ür Jézus Krisztusnak és az ő ki¬
 
tt
 
7. '
 
tályságának eljövetele volt Amidőn valaki Isten
 
akaratának cselekvésébe beleegyezett és felvilá-
 
gosodott az ’ó eljövetele és országa felől, oly fele¬
 
lősség terheli, miszerint, ha azután a királyság ér¬
 
dekeivel szemben hanyag lesz, vagy közömbösen
 
viselkedik, viselkedésével az Ür megjövetelét cá¬
 
folja és a „gonoszszolga-osztályba" fog soroltat¬
 
ni. Ebből az okból mondja erről az Ür a követke¬
 
zőket: „De ha e szolga azt mondja szivében: Ké¬
 
sik az én Uram." A szív az indítékok központját
 
jelenti, s az ember cselekedeteivel fejezi ki indító
 
okait. A szavak szükségtelenek, mert a tettek
 
hangosabban és meggyőzőbben beszélnek a sza¬
 
vaknál. Aki istenfélő, mindenkor vigyázni fog te¬
 
hát, hogy a királyságnak reábízott érdekeit el ne
 
hanyagolja és az Ür ítéletét magára ne vonja.
 
Sokat adtak
 
Jegyezzük meg, hogy Jézus szavaiból két kü¬
 
lönböző dolog tűnik ki, amire vigyáznunk kell:
 
1). Akinek gokat adtak; s 2). akire sokat bíztak
 
mint szolgára. Isten adja az ő igéjének ismeretét
 
az ő szolgáinak s ezáltal fejezi ki előttük akara¬
 
tát. Azonkívül az ő országának érdekeit is reájuk
 
bízza. Amint a Szentírás és az események mulat¬
 
ják, az Ür 1918-ban érkezett templomához s ez vi¬
 
lágos választóvonalat jelent az Isten szolgáinak
 
adott és a reájuk bízott dolgok között. Rövidesen
 
az apostolok elhunyta után nagy tudatlanság és
 
sötétség ideje következett Jehova szándékainak
 
ismeretét illetőleg, ami sok évszázadon át tartott.
 
De 1878 óta azon igazságok lassú helyreállítása
 
következett, amelyek hosszú időn keresztül rejtve
 
voltak. 1918 óta az Ür szolgái Lukács 12 :48-at
 
Krisztus ezeréves uralkodására alkalmazzák. Most
 
azonban világosan látható, hogy Jézus e kijelen¬
 
tése törvényszabály 3 főképpen és erősebben az
 
Ür Jézusnak a templom megítélésére jövetele óta
 
alkalmazható, amely ítélet azokon kezdődik, akik
 
Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöt¬
 
tek. — Péter I. 4 :17
 
71918 előtt a felszenteltek úgy értelmezték és
 
hitték, hogy Isten az ő kedves fiát a földre küldte
 
avégből, hogy az emberiség megváltásáért meg¬
 
haljon; hogy az örökgyötrelemről szóló nézet té¬
 
ves s a bűnnek halál a büntetése; hogy Isten az
 
emberek közül kiválaszt egy gyülekezetei, amely¬
 
nek tagjai jellemet kötelesek fejleszteni s annak
 
révén lesznek méltók megdicsőülésük után Krisz¬
 
tussal, a gyülekezet fejével való együtturalkodás-
 
ra és a világot ezer éven át fogják kormányozni;
 
hogy a gyülekezet, vagy igazi egyház a választot¬
 
tak seregéből, a „kicsiny seregből" fog állani s
 
tagjai az első feltámadásban az Ür Jézus Krisztus
 
hasonlatosságára alakulnak át; 3 azonkívül a fel¬
 
szenteltek azt is felismerni vélték, hogy Isten a
 
szellemtől szülötteknek egy másik osztályát is
 
fogja alakítani, amely hanyagsága, vagy hűségé¬
 
nek hiánya miatt kényszerűségből nagy nyomorú¬
 
ságon fog keresztülmenni, amelyből aztán telje-
 

A lap jelenlegi, 2024. július 1., 02:49-kori változata

A lap jóváhagyva


Felelősségünk

„...Valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.” — Lukács 12:48

1 JEHOVA mindent rendben cselekszik. Ő ád életet teremtményeinek, „mindeniknek a maga rendje szerint”, viszont a királyi ház tagjai a legfelsőbb fokú életben fognak részesülni. Isten a tagokat a maga tetszése szerint helyezi el a testben, főszervezetében. (Kor. I. 15:23; 12:18) Isten előtt csak úgy lehet kedves a teremtmény, ha rendezett, határozott úton jár s a jószándékú ember ezért imádkozik őszintén így az Istenhez: „Vezéreld utamat a te igéd szerint és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam! Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat! A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon és taníts meg a te rendeléseidre!” (119. zsoltár 133—135) „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit és útját kedveli.” — 37. zsoltár 23
2 A teremtmény oly mértékben felelős Teremtőjével szemben, amily mértékben ismeretekkel rendelkezik, vagy amily mértékben azokat szorgalom és törekvés útján megszerezhetné. A teremtmény előtt azon ismeret tárja fel az Isten-szolgálat alkalmát s így a feddhetetlenségének megőrzésére szolgáló alkalmat, amelyet Isten beszédéből merít. Amily mértékben tehát az alkalmak meggyarapodnak, oly mértékben fokozódik a teremtmény felelőssége is. Az Írás nem támogatja a közömbösséget és a hanyagságot „Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát.” (Tim. I. 4:14) „Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel? amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra.” (Zsidók 2:3) Ez a szabály vonatkozik az Isten akaratáról való tudomásszerzésre, valamint a kínálkozó alkalmak szerinti szolgálatra is. — Kor. II. 8:7; Zsidók 6:11
3 Jézus, Istentől nyert feljogosítás alapján mondotta: „Akinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle”. (Lukács 12:48) Ezek a szavak elsősorban azokra vonatkoznak, akik önként Isten szolgái lettek, amidőn az Úr Jézus megjelent ítélkezni; ez világosan kitűnik az összefüggésből: „Felelé az Úr: Vajjon kicsoda a hű és okos sáfár, kit az Úr háznépe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték szerint a maga idejében? Boldog az a szolga, kit, mikor eljövend az Úr, ilyen munkában talál. Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt.” — Lukács 12:42—44, Káldi.
4 E szabály alá esnek természetesen mindazok is, akik Isten akaratának cselekvésére hajlandók lettek; ezek közé tartozik tehát a „nagysokaság" is. Jehova törvényei szilárdak s nem változnak meg. (Malakiás 3:6) Ez a szabály szól azokra is, akik hitszegésük miatt a „gonoszszolga-osztályhoz” tartoznak, amelyről Jézus így szólt: „De ha e szolga azt mondja szívében: Késik az én Uram és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat és eszik, iszik és részegeskedik.” — Lukács 12:45, Káldi.
5 Aminek eljövetelét őszinte emberek évszázadokig várták, az Úr Jézus Krisztusnak és az ő ki-
rályságának eljövetele volt. Amidőn valaki Isten akaratának cselekvésébe beleegyezett és felvilágosodott az ő eljövetele és országa felől, oly felelősség terheli, miszerint, ha azután a királyság érdekeivel szemben hanyag lesz, vagy közömbösen viselkedik, viselkedésével az Úr megjövetelét cáfolja és a „gonoszszolga-osztályba” fog soroltatni. Ebből az okból mondja erről az Úr a következőket: „De ha e szolga azt mondja szívében: Késik az én Uram.” A szív az indítékok központját jelenti, s az ember cselekedeteivel fejezi ki indító okait. A szavak szükségtelenek, mert a tettek hangosabban és meggyőzőbben beszélnek a szavaknál. Aki istenfélő, mindenkor vigyázni fog tehát, hogy a királyságnak reábízott érdekeit el ne hanyagolja és az Úr ítéletét magára ne vonja.


Sokat adtak
6 Jegyezzük meg, hogy Jézus szavaiból két különböző dolog tűnik ki, amire vigyáznunk kell: 1). Akinek sokat adtak; s 2). akire sokat bíztak mint szolgára. Isten adja az ő Igéjének ismeretét az ő szolgáinak s ezáltal fejezi ki előttük akaratát. Azonkívül az ő országának érdekeit is reájuk bízza. Amint a Szentírás és az események mutatják, az Úr 1918-ban érkezett templomához s ez világos választóvonalat jelent az Isten szolgáinak adott és a reájuk bízott dolgok között. Rövidesen az apostolok elhunyta után nagy tudatlanság és sötétség ideje következett Jehova szándékainak ismeretét illetőleg, ami sok évszázadon át tartott. De 1878 óta azon igazságok lassú helyreállítása következett, amelyek hosszú időn keresztül rejtve voltak. 1918 óta az Úr szolgái Lukács 12:48-at Krisztus ezeréves uralkodására alkalmazzák. Most azonban világosan látható, hogy Jézus e kijelentése törvényszabály s főképpen és erősebben az Úr Jézusnak a templom megítélésére jövetele óta alkalmazható, amely ítélet azokon kezdődik, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. — Péter I. 4:17
7 1918 előtt a felszenteltek úgy értelmezték és hitték, hogy Isten az ő kedves fiát a földre küldte avégből, hogy az emberiség megváltásáért meghaljon; hogy az örökgyötrelemről szóló nézet téves s a bűnnek halál a büntetése; hogy Isten az emberek közül kiválaszt egy gyülekezetet, amelynek tagjai jellemet kötelesek fejleszteni s annak révén lesznek méltók megdicsőülésük után Krisztussal, a gyülekezet fejével való együtturalkodásra és a világot ezer éven át fogják kormányozni; hogy a gyülekezet, vagy igazi egyház a választottak seregéből, a „kicsiny seregből” fog állani s tagjai az első feltámadásban az Úr Jézus Krisztus hasonlatosságára alakulnak át; s azonkívül a felszenteltek azt is felismerni vélték, hogy Isten a szellemtől szülötteknek egy másik osztályát is fogja alakítani, amely hanyagsága, vagy hűségének hiánya miatt kényszerűségből nagy nyomorúságon fog keresztülmenni, amelyből aztán telje-