Oldal:HUw1936.03 Samson 1-3.djvu/12

44

lejátszódtak a Jehova előtt való útkészítés idejében, meglátjuk,’ hogy ez a fiatal oroszlán érdekes szerepet töltött be ebben a drámában.

Az oroszlánkölyök.

⁷ Isten teremtette az oroszlánt és teremtésének idejében az oroszlán összhangban élt Istennel, míglen Lucifer fellázadt és több teremtményt rossz útra térített. Az oroszlán az Írásban néha mint az igazság szimboluma és néha mint az igazságtalanság és gonoszság szimboluma is alkalmazva van. Az oroszlán Isten szervezetével összhangban az igazságot példázza. A Biblia jelképei között fontos szerep jut az oroszlánnak, (Sámuel II. 17:10; Királyok I. 7:29—36). Jézus Krisztus, a nagy bíró a Szentírásban „a Júda törzséből származó oroszlánnak" van nevezve. (Jelenések 5:5) Részére az igazság bír a legtöbb fontossággal. „Az igazság és az ítélet a te királyi széked fundamentuma; igazság és jóság származik a te színedtől." (89. zsoltár 15) „Véghez vitted ítéletemet és ügyemet: az ítélőszékben ültél, mint igaz bíró." — 9. zsoltár 5

⁸ Dánielt az oroszlánok vermébe vetettek. Azok Isten oroszlánjai voltak s ezért nem bántottak Dánielt. De amidőn az ellenséget vetették ugyanabba a verembe, az oroszlánok felfalták azokat. Amidőn valaki az igazságtalanság gyakorlásában megváltoztatni kívánja útját, mivel a jogot és az igazságot szereti, az illetőt találóan példázza az oroszlán. Jogának tudatában és az igazságért száll a síkra, nem fél és harci kedvvel rendelkezik. (Példab. 28:1) Az ördög a gonosz és róla áll megírva: „Az ördög jár, mint ordító oroszlán és keresi, hogy kit nyelhetne el.“ (Péter I. 5:8) Aki az ördögöt követi és Isten népének elpusztítására törekszik, ordító oroszlánhoz van hasonlítva. „Hasonlók az oroszlánhoz, amely zsákmányra szomjaz, és a rejtek helyen ülő oroszlánkölyökhöz." (17. zsoltár 12) „Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán." — 22. zsoltár 14; Jeremiás 2:30; 91. zsoltár 14

⁹ Egyszóval ama „oroszlánkölyök“, amely Sámsonra ordított, a "protestánsak" nevezett szervezet azon papságát példázza, amely Isten népének munkáját az illési korszak alatt nagy ordítozás közben támadta, tehát azon idő alatt amidőn Krisztus útegyengetést végzett Jehova előtt. Ennek a kijelentésnek támogatásául most néhány bizonyítékot idézünk; aki az események fejlődését a kezdeti esztendőkben figyelemmel kisérte, azonnal látni fogja, mennyire rá illenek ezek az események a prófétai drámában.

¹⁰ Mindenki, aki őszintén és becsületesen követi Jézus Krisztust nyomdokain, szereti az igazságot, és jogot és az igazságtalanságot gyűlöli. Az oroszlánkölyök a jogos teljesítése tekintetében nyilván az igazságot szerető embereket példázza. A római katolikus hierarchia szervezete, a mostani filiszteusok az európai nemzeteken, sőt az egész „keresztényi" világon sokáig uralkodtak. Ez a szervezet létesítette a leggonoszabb rendszert, amely valaha a világon létezett. Mindenütt igazságtalanságot gyakorolt. Cselekedeteiben szörnyűségeinek elrejtésére vallás nevet használt és magát

mindenkor Isten és Krisztus földi helytartójának neveztette. Tanai nem váltottak ki oly sok ellenkezést, mint inkább a cselekedetei, amelyek végül a nyilvánosság előtt is annyira elvetemült törvénytiprást fejeztek ki, hogy mindenki gyűlölni kezdte, aki az igazságot és a jogot szerette és így mély megvetéssel telt el a papi uralom istentelen üzelmeivel szemben. Az igazságot szeretők ellenállása 1517 október 31-én érkezett tetőpontjához, amidőn Luther Marton 95 tételét Németországban a wittenbergi katolikus templom kapujára kifüggesztette. Erről egy történetíró a következőket mondja: „Ezek a tételek másmilyenek voltak, nem olyanok, amilyeneket a teológia tanárától várni lehetett volna. Nem kísérelte meg a teológiai megállapításokat, nem volt logikai sorrendbe sem szedve; rövidre fogott reformációs program sem volt. Egyszerűen 95 pörölycsapás volt az akkori kor leginkább köztudomásra jutott egyházi visszaéléseivel szemben. A köznéphez szólott és a szellemi dolgok iránt érdeklődő józan emberi észhez... A gyakorlatban az üzérkedés, a búcsúlevelek árusítása mindenütt köztudomású volt.„A búcsúlevelek árusításából befolyó összegek a pápa rendelkezésére folytak be. A 95 tétel a közvélemény előtt nagy vitát idézett elő, amely vita folytán Németországban nagyon megcsökkent a búcsúlevelek vásárlása és a pápai udvar nagy megrőkönyödésére gazdag bevételi forrásának kiszáradását kezdte tapasztalni." Enciklopedia Britannica, 17. kötet, Luther cím alatt.)

¹¹ Mellékesen megjegyezzük, ha a Enciklopedia Britannicából fent idézett ismertetést a rádióban, vagy a napi sajtóban közzé tennék, erősen megbántaná a klérus „vallásos érzületét" és erősen nagy ordítozásba kezdenének.

¹² 17 Luthernek a római katolikus hierarchia gonosz üzelmei ellen intézett támadása jelenti tényleg a protestantizmus születését. Habár a mozgalmat akkor reformációnak hívták. Azóta több más szervezet keletkezett, amelyeket „egyházaknak“ neveznek és állást foglaltak a római katolikus hierarchiával szemben. Ezek a szervezetek később „protestánsoknak“ nevezték magukat. Ezeket az igazság és a jogszeretet indította, ami a következő történelmi tényből is kitűnik: „Újításaikat ezek (a protestánsok) az Irásra való hivatkozással igazolták az Egyház tradícióival szemben." (Enciklopedia Britannica, 23. kötet, Reformáció cím alatt.)

¹³ A „protestáns" nevet azután mindazokra alkalmazták, akik a római katolikus egyházkormányzat üzelmeivel szembeszállottak. A „protestánsnak" nevezett szervezetekben a papság gyakorolja a legnagyobb hatalmat. A protestáns szervezet, főképpen a klérus 1870 körül nagyon megerősödött, oroszlánkölyökhöz volt hasonlítható. Ezt a szervezetet az igazság szelleme hozta létre. Most megerősödött és téves útra kezdett térni; Körülbelül abban az időben kezdték komolyan vizsgálni az Írást Krisztus hű követői és ezáltal rájöttek, hogy az Úr Jézus Krisztus visszatérése körülbelül azon idő körül volt esedékes és egymás figyelmét erre a tényre felhívták. 1879 július havában 6 férfiu hozzáfogott a „Sion