Oldal:HUw1936.03 Samson 1-3.djvu/3

A filiszteusok megfenyítése

„Így szól az Úristen: Mivelhogy a filiszteusok bosszúból cselekedtek s kegyetlen bosszút álltak lelkükben megvetéssel, hogy elveszessék Izraelt örök gyülölséggel; ez okáért ezt mondja az Úristen: Íme... cselekszem rajtuk nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy, én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtuk" — Ezékiel 25:15—17

(Sámson, I. rész)

¹ JEHOVA nevének és szavának igazolása céljából megbünteti ellenségeit. Mindnyájuknak tudomásul kell venniök, hogy Jehova a legfőbb és legfelségesebb és rajta kívül nincsen más Isten. Az oly teremtmények, akik Isten ellen lázadnak és akaratának végre hajtását akadályozzák, elvetemültek és gőgösek. Lucifert is az irigység és a gőg buktatta el és igy lett belőle Isten ellensége, a „régi kígyó". Mindenki, aki Istennel szembeszáll, a „kígyó magvához" tartozik. Ezek felfuvalkodtak, kapzsiak és elvetemültek s a végük pusztulás. Jehova kifejezi felsőbbségét, amennyiben a felfuvalkodottat megbünteti „Erejével felriasztja a tengert és bölcseségével megtöri a felfuvalkodottat.“ (Job 26:12, Menge-f.) „Útálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetlen.“ (Példab. 16:5) „A kevélyeknek házát kiszaggatja az Úr." (Példab. 15:25) Az ilyenek felfuvalkodottak és elvetemültek az Úr előtt. Azok, akik Jehova akarata végrehajtásának útjában állnak, felfuvalkodottak, kevélyek és szemtelenek.

² Egyesek tudatlanságukban Istent gyalázták és az ő szent nevét káromolták, azzal vádolván, hogy más nemzetbelieket gonoszul leveretett és kiirtatott az izraeliták által. Ámde Jehova az amalekitákat és más szomszédos törzseket is azért pusztította ki irtó háborúval, mivel Isten választott népét megbízatásában akadályozták és nem akartak az Ígéret földjére engedni. Viszont mások tévesen azt állitották, hogy az amalekiták, filiszteusok és egyéb törzsek amugy is halálítélet alatt állottak és így semilyen igazságtalanság sem törtent velük kipusztíttatásukkal. Ez a feltevés azonban nem lehet helyes; mert csak egyedül Ádam állott halálítélet alatt, az ő leszármazottjai egyszerűen örökölték a halált. Ha Isten az amalekitákat, a filiszteusokat és másokat csupán azért irtatta volna ki az izraeliták által, mivel halálítélet alatt állottak, akkor ugyanezen okból más embereket is régen ki kellett volna irtatniok. Ámde Isten az emberiség közül többeket nagyon is megáldott, jóllehet azok is, miként a filiszteusok az öröklött bűn folytán halálítélet alatt álltak. A filiszteusok elpusztíttatásának egészen más volt az oka.

³ Jehova, Lucifer lázadásának ideje óta közölte nevének igazolására vonatkozó szándékát; amit ellenségeinek életbenhagyásával nem tehetett volna meg. Azok a teremtmények, akik szembeszálltak Jehovával és az ő akaratanak végrehajtásával, Isten ellenségeinek bizonyultak. Izrael az a nép volt, amelyet Jehova szándéka részére kiválasztott és bizonyos dolgok végzését neki el rendelte. Az amalekiták, a filiszteusok és mások istentelenül meg akarták gátolni Isten akaratá-

nak teljesülését az ő választott népével kapcsolatban s emiatt megtámadták az izraelitákat és ennélfogva Istennel szállottak szembe. Az amalekiták azért támadták az izraelitákra, hogy az Igéret földjére való menetelüket elgáncsolják és azért áll megírva: „És monda az Úr Mózesnek: írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.“ (Mózes II. 17:14) A filiszteusok a kígyó magvához tartoztak, amely az izraeliták ellen harcolt és Isten utjába igyekezett állani és keresztezni akarta Isten szándékát az izraelitákkal kapcsolatban.

⁴ Most világosan megláthatják és megérthetik, akik magukat Jehovának szentelték, azon okot, amelyből kifolyólag büntetés következett a hajdankor azon népeire, amelyek Izrael ellenségei voltak. Mivel Izrael, Isten választott népe volt, a vele történtek nagyobb jövő eseményeket példáztak „és megirattak a mi tanulságunkra, akikhez a korszak vége elérkezett." (Korintus I. 10:11) Isten népének mindenkor eszében kell tartania a következő ihletett kijelentést: „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra irattak meg, hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen." — Róma 15:4

Sámson

⁵ A bibliai tudósítás a Bírák könyveben a 13—16 fejezetig Sámsonról és cselekedeteiről értesít. Főképpen a következőkről értesülünk: Egy oroszlán elpusztítása puszta kézzel; 30 filiszteus agyonverése; az erős kötelek szétszakítása, amelyekkel Sámsont megkötözték; a filiszteusokkal vívott csatája, amidőn egy szamár állcsontot használt fegyverzetül; Gáza város kapujának elvitele; s végül a filiszteusok templomának összedöntése, amidőn ezrek elpusztultak. A modern kritikusok csupán mondának minősítik ezeket a hőstetteket és nem tartják hitelre méltóknak. Viszont mások, akik a Sámsonról szóló bibliai elbeszélést hitelesnek tekintik, azt állítják, hogy ez csupán amiatt jegyeztetett fel, hogy belőle a keresztények a jellemfejlesztés és, a jellemszilárdság bizonyos leckéit megtanulják. Ez a két feltevés téves. Már magábanvéve ama körülmény. hogy ez a tudósítás Isten igéjében szerepel, határozottan azt bizonyítják, hogy nem meséről, hanem a valóság feljegyzéséről van szó a Felséges vezetése alatt, s hogy az összefüggésben, áll Isten változatlan szándékával. Ez a tudósítás nem példaadás vagy valami lecke megtanulásából örökittetett meg, hanem az isteni szabály szerint arra szolgál, hogy hasznot, illetve remény-