„Oldal:W1929.08.01-hu.djvu/12” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „ggg b" Azon, az ember számára adott gyakorlati tapaszta- latok között, amelyeket Isten az ő bölcseségében megen- gedett, a legfőbb az, hogy az emberiség pr…”)
 
 
(3 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
Oldal állapotaOldal állapota
-
Nincs korrektúrázva
+
Jóváhagyva
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
ggg b"  
+
<noinclude><pagequality level="3" user="Katomozes" /></noinclude>
Azon, az ember számára adott gyakorlati tapaszta-
+
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|236|15. szám}}}}
latok között, amelyeket Isten az ő bölcseségében megen-
+
{{raw:data:c
gedett, a legfőbb az, hogy az emberiség próbálja kia
+
|{{raw:data:p|nq|Azon, az ember számára adott gyakorlati tapasztalatok között, amelyeket Isten az ő bölcseségében megengedett, a legfőbb az, hogy az emberiség próbálja ki a maga útjait és terveit, jól tudván azt, hogy azok közül mindegyik csődöt fog mondani. Hatezer éven át Isten megengedte, hogy az ember a maga legbölcsebh pénzügyi, politikai és vallási terveit próbálja, ki. Ez a hatezer év pedig tele van az emberi okoskodások, reménykedések és tervek hajótörésének roncsaival. Minden pénzügyi, politikai és vallási terv, amit csak a föld legbölcsebbjei kieszelhettek,  csütörtököt mondott, és az emberiség mégsem tanulta meg az Isten igéjében oly világosan és határozottan kifejezett leckét, nevezetesen azt, hogy "e világ bülcsesége Istennél bolondság."}}
maga útjait és terveit, jól tudván azt, hogy azok közül  
+
{{raw:data:p|nq|Annak az oka, hogy az emberek tervei nem sikerülnek, az, hogy azok önzőek, míg Isten tervei a szereteten épülnek fel, mert Jehova maga jelentette ki: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből; és szeresd felebarátodat mint önmagadat!" Minden, a faj megáldására irányuló terv, hogyha az másra van építve, mint a szeretetre, kudarcra és az azzal járó szomorúságra, csalódásra és megbánásra van ítélve. Mindazonáltal az emberi bölcsésség hatezer évének minden kudarca, csalódása és szívfájdalma még mindig nem tanította meg az embert arra, hogy Istennek törvénye és terve a legjobb.}}
mindegyik csődöt fog mondani. Hatezer éven át Isten  
+
{{raw:data:p|nq|Miért tanulja meg az emberiség ezeket a leckéket olyan lassan? A felelet erre az, hogy azért, mivel az ember elbukása óta a bűn folytán büszkévé, gőgössé, kérkedővé, eltompulttá, romlottá, nyakassá, keményszívűvé, önakaratúvá és lázadlóvá lett. Ez az állapot akadályozza meg őt abban, hogy tapasztalataiból okuljon. Mindezt ebben az egy szóban: önzés lehet összefoglalni. Az önzés pedig Sátántól ered és a szeretetnek, amely Istentől van, az ellentétje. A bukott embereken, még közülük a legjobbakan ís, az önzés uralkodik.}}
megengedte, hogy az ember a maga legbölesebh pénz-
+
{{raw:data:p|nq|Isten eltervezte, hogy egy bűntelen és boldog lényekből álló emberi faja lesz, amely örökké fog élni a földön. Ezen faj létrehozását Ádámban kezdette el, akinek megmondotta, hogy sokasodjon és gyarapodjon és töltse be a földet. Világosan és hangsulyozottan megmondotta neki, hogyha engedelmeskedik, élni fog, ha pedig engedetlen lesz, meg fog halni. Ádám nem volt tudatlanságban afelől, hogy Isten mit kíván tőle. Pál mondja: "Ádám nem csalattatott meg." (1. Timótheusz 2 :14) Ö Isten kimondott igéjének birtokában volt, de nem az azt megerősítő gyakorlati tapasztalatoknak; és így mikor egy döntő fordulat jött, nem mutatott elegendő bízalmat, tiszteletet és odaadást az ő Teremtője iránt és szántszándékkal a maga útját választotta. Ő kétségtelenül abban a hiszemben volt, hogy bölcsen választott, és Isten hagyta, hogy választása szerint cselekedjék. Az eredmény az lett, hogy bűn és halál, háborúk, büntetések és minden gonosz dolgok jöttek létre.}}
ügyi, politikai és vallási terveit próbálja, ki. Iz a hát-
+
|{{raw:data:p|nq|Isten azáltal hajtotta végre Ádám büntetését, hogy kiűzte őt a kertből és magára hagyta, hogy a maga terveit és okoskodásait kövesse. A hiábavaló igyekezet 930 éve után meghalt. De micsoda egy örökséget hagyott utódjaira! A Róma 1 :21—31-ben van feljegyezve. Egy részét itt idézzük:}}
ezer év pedig tele van az emberi okoskodások, remény-
+
{{raw:data:p|nq|„Mert bár (az emberek) az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökké való Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra, . . . mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett . . . Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra, . . . és amiképen nem méltatták Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; susárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok."}}
kedések és tervek hajótörésének roncsaivalk — Minden  
+
{{raw:data:p|nq|Mily szörnyű leírása ez az egész emberi fajnak! És mégis mindenkinek el kell ismernie, hogy ez így van. Megjegyzendő: Isten nem hibás ezen állapotokért. Az emberiség senkit sem hibáztathat, csak magát.  Elsősorban Ádám hibáztatandó. Ő vezette az emberi fajt a lesüllyedésbe, míg minden ivadéka csak folytatta ezt a lesüllyedést. Az emberek meg akarják állítani ezt a lefelé való süllyedést, de ezt nem a helyes módon teszik. Ezt ők a maguk és nem Isten útján akarják megtenni. Az ember bölcseségét és hatalmát önző módon használja. Igazságosságot erőszakkal akar teremteni. A törvénykezés és a katonai hatalom erős karját és a propaganda erejét használja fel arra, hogy a közvéleményt hamis és önző irányba terelje, és azzal hiteti magát, hogy ezek fogják a földön az igazságosság állapotát megteremteni.
pénzügyi, politikai és vallási terv, amit csak a föld leg-
+
Az igazságosságnak a népre való ráeröltetése mindig kudarcot vallott és mindig kudarcot fog vallani.}}
bölcsebbjei kieszelhettek,  esütörtököt mondott, és az  
+
{{raw:data:p|nq|A hatezer éves kudarc dacára az ember még mindig a maga okoskodásainak sikerében bízik, a maga erejével és ügyességével kérkedik, terveinek eredményében reménykedik; a fényűzést korlátozó törvényeket hoz és diktatura és más erőszakos módszerekkel igyekszik kormányzatokat felállítani. Úgylátszik nem okult azokból a leckékből, amelyeket Jehova adott a mult tapasztalatai által.}}}}
emberiség mégsem tanulta meg az Isten igéjében oly  
 
világosan és határozottan kifejezett leckét, nevezetesen  
 
azt, hogy ,e világ bülesesége Istennél bolondság."  
 
Annak az oka, hogy az emberek tervei nem sikerül
 
nek, az, hogy azok önzőek, míg Isten tervei a szereteten  
 
épülnek fel, mert Jehova maga jelentette ki: , Szeresd  
 
a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből  
 
és minden erődből; és szeresd felebarátodat mint önma-
 
gadat!" Minden, a faj megáldására irányuló terv, hogy-
 
ha az másra van építve, mint a szeretetre, kudarcra és  
 
az azzal járó szomorúságra, csalódásra és megbánásra  
 
van ítélve. Mindazonáltal az emberi bölcsésség hatezer  
 
évének minden kudarca, csalódása és szívlájdalma még  
 
mindig nem tanította meg az embert arra, hogy Isten-
 
nek törvénye és terve a legjobb.  
 
Miért tanulja meg az emberiség ezeket a leckéket  
 
olyan lassan? A felelet erre az, hogy azért, mivel az  
 
ember elbukása óta a bűn folytán büszkévé, gőgössé,  
 
kérkedővé, eltompulttá, romlottá, nyakassá, keményszí-
 
vűvé, önakaratúvá és lázadlóvá lett. Ez az állapot aka-
 
dályozza meg őt abban, hogy tapasztalataiból okuljon.  
 
Mindezt ebben az egy szóban: önzés lehet összefoglalni.  
 
Az önzés pedig Sátántól ered és a szeretetnek, amely  
 
Istentől van, az ellentétje. A bukott embereken, még  
 
közülük a legjobbakan ís, az önzés uralkodik.  
 
Isten eltervezte, hogy egy bűntelen és boldog lények-
 
w
 
vb ből álló emberi faja lesz, amely örökké fog élni a földön.  
 
Ezen faj létrehozását Ádámban kezdette el, akinek meg-
 
mondotta, hogy sokasodjon és gyarapodjon és töltse be  
 
a földet. Világosan és hangsulyozottan megmondotta  
 
neki, hogyha engedelmeskedik, élni fog, ha pedig enge-
 
detlen lesz, meg fog halni. Ádám nem volt tudatlanság-
 
ban afelől, hogy Isten mit kíván tőle. Pál mondja:  
 
Ádám nem csalattatott meg." (1. Timótheusz 2 :14)  
 
Ö Isten kimondott igéjének birtokában volt, de nem az  
 
azt megerősítő gyakorlati tapasztalatoknak; és így mi-
 
kor egy döntő fordulat jött, nem mutatott elegendő bí-
 
zalmat, tiszteletet és odaadást az ő Teremtője iránt és  
 
szántszándékkal a maga útját választotta. Ő kétségte-
 
lenül abban a hiszemben volt, hogy bölcsen választott,  
 
és Isten hagyta, hogy választása szerint cselekedjék.  
 
Az eredmény az lett, hogy bűn és halál, háborúk, bünte-
 
tések és minden gonosz dolgok jöttek létre.  
 
15. szám
 
Isten ázáltal hajtotta végre Ádám büntetését, hogy  
 
kiűzte őt a kertből; .és magára hagyta, hogy a maga ter-
 
veit és okoskodásait kövesse. A hiábavaló igyekezet  
 
930 éve után meghalt. De micsoda egy örökséget ha-
 
gyott utódjaira! A Róma 1 :21—31-ben van feljegyez-
 
ve. Egy részét ítt idézzük:  
 
, Mert bár (az emberek) az Istent megismerték, mind-
 
azáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat  
 
nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká  
 
lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat  
 
böleseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökké  
 
való Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embe-
 
reknek és madaraknak és négylábú állatoknak és esú-
 
szó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta  
 
is őket áz Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra,  
 
. . . mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtat-
 
ták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a  
 
Teremtő helyett . . . Annakokáért adta őket az Isten  
 
tisztátalan indulatokra, . . . és amiképen nem méltatták  
 
Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképen  
 
odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy  
 
illetlen dolgokat eselekedjenek; akik teljesek minden  
 
hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal,  
 
rosszasággal; rakvák írigységgel, gyilkossággal, versen-
 
géssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; susárlók, rágalma-
 
zók, istengyűlölők, dölyfösek, .kevélyek, dicsekedők,  
 
rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balga-
 
tagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesz-
 
telhetetlenek, irgalmatlanok."  
 
Mily szörnyű leírása ez az egész emberi fajnak! És  
 
mégis mindenkinek el kell ismernie, hogy ez így van.  
 
Megjegyzendő: Isten nem hibás ezen állapotokért. Az  
 
emberiség senkit sem hibáztathat, csak magát.  Első-
 
sorban Ádám hibáztatandó. Ő vezette az emberi fajt  
 
a lesüllyedésbe, míg minden ivadéka csak folytatta ezt  
 
a lesüllyedést. Az emberek meg akarják állítani ezt a  
 
lefelé való süllyedést, de ezt nem a helyes módon teszik.  
 
Ezt ők a maguk és nem Isten útján akarják megtenni.  
 
Az ember böleseségét és hatalmát önző módon használ-
 
ja. Igazságosságot erőszakkal akar teremteni. A tör-
 
vénykezés és a katonai hatalom erős karját és a propa-
 
ganda erejét használja fel arra, hogy a közvéleményt  
 
hamis és önző irányba terelje, és azzal hiteti magát,  
 
hogy ezek fogják a földön az igazságosság állapotát "
 
megteremteni,
 
/
 
Az igazságosságnak a népre való ráeröltetése mindig -
 
kudarcot vallott és mindig kudarcot fog vallani. 1
 
A hatezer éves kudarc dacára az ember még mindig 4
 
a maga okoskodásainak sikerében bízik, a maga erejé- N
 
vel és ügyességével kérkedik, terveinek eredményében X
 
reménykedik; a fényűzést korlátozó törvényeket hoz és  
 
diktatura és más erőszakos módszerekkel igyekszik kor-
 
mányzatokat felállítani. Úgylátszik nem okult azok-
 
ból a leckékből, amelyeket Jehova adott a mult tapasz-
 
talatai által.
 

A lap jelenlegi, 2020. október 13., 06:50-kori változata

A lap jóváhagyva


A lap korrektúrázva van
236
15. szám
Azon, az ember számára adott gyakorlati tapasztalatok között, amelyeket Isten az ő bölcseségében megengedett, a legfőbb az, hogy az emberiség próbálja ki a maga útjait és terveit, jól tudván azt, hogy azok közül mindegyik csődöt fog mondani. Hatezer éven át Isten megengedte, hogy az ember a maga legbölcsebh pénzügyi, politikai és vallási terveit próbálja, ki. Ez a hatezer év pedig tele van az emberi okoskodások, reménykedések és tervek hajótörésének roncsaival. Minden pénzügyi, politikai és vallási terv, amit csak a föld legbölcsebbjei kieszelhettek, csütörtököt mondott, és az emberiség mégsem tanulta meg az Isten igéjében oly világosan és határozottan kifejezett leckét, nevezetesen azt, hogy "e világ bülcsesége Istennél bolondság."
Annak az oka, hogy az emberek tervei nem sikerülnek, az, hogy azok önzőek, míg Isten tervei a szereteten épülnek fel, mert Jehova maga jelentette ki: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből; és szeresd felebarátodat mint önmagadat!" Minden, a faj megáldására irányuló terv, hogyha az másra van építve, mint a szeretetre, kudarcra és az azzal járó szomorúságra, csalódásra és megbánásra van ítélve. Mindazonáltal az emberi bölcsésség hatezer évének minden kudarca, csalódása és szívfájdalma még mindig nem tanította meg az embert arra, hogy Istennek törvénye és terve a legjobb.
Miért tanulja meg az emberiség ezeket a leckéket olyan lassan? A felelet erre az, hogy azért, mivel az ember elbukása óta a bűn folytán büszkévé, gőgössé, kérkedővé, eltompulttá, romlottá, nyakassá, keményszívűvé, önakaratúvá és lázadlóvá lett. Ez az állapot akadályozza meg őt abban, hogy tapasztalataiból okuljon. Mindezt ebben az egy szóban: önzés lehet összefoglalni. Az önzés pedig Sátántól ered és a szeretetnek, amely Istentől van, az ellentétje. A bukott embereken, még közülük a legjobbakan ís, az önzés uralkodik.
Isten eltervezte, hogy egy bűntelen és boldog lényekből álló emberi faja lesz, amely örökké fog élni a földön. Ezen faj létrehozását Ádámban kezdette el, akinek megmondotta, hogy sokasodjon és gyarapodjon és töltse be a földet. Világosan és hangsulyozottan megmondotta neki, hogyha engedelmeskedik, élni fog, ha pedig engedetlen lesz, meg fog halni. Ádám nem volt tudatlanságban afelől, hogy Isten mit kíván tőle. Pál mondja: "Ádám nem csalattatott meg." (1. Timótheusz 2 :14) Ö Isten kimondott igéjének birtokában volt, de nem az azt megerősítő gyakorlati tapasztalatoknak; és így mikor egy döntő fordulat jött, nem mutatott elegendő bízalmat, tiszteletet és odaadást az ő Teremtője iránt és szántszándékkal a maga útját választotta. Ő kétségtelenül abban a hiszemben volt, hogy bölcsen választott, és Isten hagyta, hogy választása szerint cselekedjék. Az eredmény az lett, hogy bűn és halál, háborúk, büntetések és minden gonosz dolgok jöttek létre.
Isten azáltal hajtotta végre Ádám büntetését, hogy kiűzte őt a kertből és magára hagyta, hogy a maga terveit és okoskodásait kövesse. A hiábavaló igyekezet 930 éve után meghalt. De micsoda egy örökséget hagyott utódjaira! A Róma 1 :21—31-ben van feljegyezve. Egy részét itt idézzük:
„Mert bár (az emberek) az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; és az örökké való Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annakokáért adta is őket az Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra, . . . mint akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett . . . Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra, . . . és amiképen nem méltatták Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképen odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; susárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok."
Mily szörnyű leírása ez az egész emberi fajnak! És mégis mindenkinek el kell ismernie, hogy ez így van. Megjegyzendő: Isten nem hibás ezen állapotokért. Az emberiség senkit sem hibáztathat, csak magát. Elsősorban Ádám hibáztatandó. Ő vezette az emberi fajt a lesüllyedésbe, míg minden ivadéka csak folytatta ezt a lesüllyedést. Az emberek meg akarják állítani ezt a lefelé való süllyedést, de ezt nem a helyes módon teszik. Ezt ők a maguk és nem Isten útján akarják megtenni. Az ember bölcseségét és hatalmát önző módon használja. Igazságosságot erőszakkal akar teremteni. A törvénykezés és a katonai hatalom erős karját és a propaganda erejét használja fel arra, hogy a közvéleményt hamis és önző irányba terelje, és azzal hiteti magát, hogy ezek fogják a földön az igazságosság állapotát megteremteni. Az igazságosságnak a népre való ráeröltetése mindig kudarcot vallott és mindig kudarcot fog vallani.
A hatezer éves kudarc dacára az ember még mindig a maga okoskodásainak sikerében bízik, a maga erejével és ügyességével kérkedik, terveinek eredményében reménykedik; a fényűzést korlátozó törvényeket hoz és diktatura és más erőszakos módszerekkel igyekszik kormányzatokat felállítani. Úgylátszik nem okult azokból a leckékből, amelyeket Jehova adott a mult tapasztalatai által.