Oldal:HU W1936.06.djvu/12

112

igaz, igazságos és nyílt. Ezért a legfontosabb e törvénye, mely így szól az emberhez:, „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből!" (Máté 22:37) Azon teremtmény aki tetszeni kíván az Úrnak, nem oszthatja meg a ragaszkodását és szeretetét Isten és valamely más teremtmény, vagy valamely tárgy ábrázolása között.

⁸ Isten törvénye minden ember részére szóló szabályozója a cselekedeteknek. Az Úr parancsa kifejezetten és nyomatékosan kifejezi az ő akaratát, vagy törvényét azokra nézve, akik Istennel szövetségben állnak s ez a parancs mutatja meg a helyes utat a teremtmény előtt, amelyen járnia kell és amit cselekednie kell. Az Úr minden parancsa egy részét képezi az ő törvényének. A parancsolatok nemcsupán a helyes utat és a helyes viselkedést írják elő az embernek, hanem sokkal inkább azt is megparancsolják, akikhez ezek a parancsok szólnak, hogy ily eljárást tanúsítsanak. Az izraeliták Isten szövetséges népe voltak és önként beleegyeztek Isten akaratának cselekvésébe. Mint nemzet azokat példázzák, akik Jézust nyomdokain kezdték követni, hogy Isten szent nemzetéhez tartozhassanak. Azok igazi izraeliták, akik Jézus Krisztus vérének érdemében való hittel Jehovával szövetséget kötöttek, s következőleg határozottan megtartani tartoznak az ő törvényét és parancsolatait. Emiatt parancsolta meg Isten az ő egész szövetséges népének: „Ne legyenek neked rajtam kívül más isteneid! Magadnak faragott képet ne csinálj és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat!" — Mózes II. 20:3—5.

⁹ Minden teremtménynek döntenie kell, hogy az ördög mellett és az ő szolgálatában akar-e maradni, vagy Istennek akar inkább szolgálni; de amidőn valaki szabadakaratból beleegyezik Isten akaratának cselekvésébe, akkor ezáltal Istennel szövetséget köt s attól kezdve az Úr nevéről nevezi magát. Visszaélést követ el azonban, ha ragaszkodását és szolgálatát megosztja az Úristen és az ördög, vagy annak valamely eszköze, képviselője vagy bálványa között. Azaz, hasztalanul nevezi magát Isten nevéről; ellenkezőleg, ez csak kárára szolgál az illetőnek. Az ily ember bálványimádó lett és mindent el kell veszítenie.

¹⁰ Az úrnak Mózes II. 20:3-ban feljegyzett hangsúlyozott parancsa a teremtmény javára adatott; mert amely teremtmény beleegyezett Isten akaratának cselekvésébe, megtartani és teljesíteni tartozik megállapodását, vagy szövetségét, amit csak akkor tehet meg, ha nincsen más istene Jehován kívül. Emiatt nem szabad Isten törvényével ellenkezően élnie senkinek sem, aki Istennel szövetséges. Valamely földi hatalom zászlajának, vagy ama hatalom képviselőjének „üdvöt" kiáltani, azt jelenti, hogy attól várja az üdvösséget, amit az a zászló, vagy ember képvisel. Az ember részére azonban nincsen sem üdvösség, sem élet más, mint amelyet Isten, Jézus Krisztus útján ad. Aki istennel szövetséget kötött, teljesen ehhez a nagy igazsághoz csatlakozott. (Apcsel. 4:12) Ha az ily teremtmény emberi létesít-

ménynek, uralomnak, vagy valamely, emberalkotta képnek, zászlónak, embernek, vagy csoportnak, hódol, amely a nemzeten uralkodik, ez Isten törvényének közvetlen megsértését jelentené, valamint, hogy aki így tesz, Isten nevét hiába veszi fel, illetve hazugságra használja; ha ezt így folytatja, teljesen el kell pusztulnia.

¹¹ Egyesek részére mitsem jelent valamely nemzet zászlajának, vagy uralkodójának üdvöt kiáltani, mivel Isten törvényét nem értik és Istennel nem is kötöttek szövetséget akaratának teljesítésére. Többen csak amiatt köszönnek így, mivel félnek az emberek hatalmától; többen pedig csupán azért, mert mások is úgy tesznek, sőt egyáltalán magyarázattal sem tudnak szolgálni arra nézve, hogy miért cselekszik. De egészen más a helyzet olyanok esetében, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. Ezek nem mentegetőzhetnek tudatlansággal. Egyesek, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek, embereknek, vagy zászlóknak tulajdoníthatják az üdvöt, így akarván elkerülni az üldöztetést, vagy gyűlölködő kritikát; vagy ezt azon titkos fenntartással tehetik, hogy semmi fontosságot sem tulajdonítanak az illető zászlónak és embernek. Aki így tesz, az embereket ámíthatja, de Istent nem, aki a szívet és az indító okot nézi. Aki Istennel szövetséges és mégis így tesz, képmutató és Isten szemében utálatos.

¹² Isten szövetséges népének nem áll jogában másoknak, akik az Úrral nem kötöttek szövetséget, azt mondani, hogy üdvöt kiáltsanak a zászlónak, vagy embernek, vagy ne kiáltsanak. Mindenkinek magának kell döntenie cselekedetei felett. Jézus Krisztus követője arra van utasítva, hogy viselje magát nyugodtan és törődjön a saját ügyeivel. (Thess. I. 4:11) Nem az ő feladata, hogy másoknak tanácsokat osztogasson arra nézve, hogy mit tegyenek s mit ne tegyenek. Isten népe közül mindenkinek magának kell vigyáznia a saját cselekedeteire, hogy Isten akaratának megfelelő legyen. Jehova szövetséges népe csak akkor lehet lojális Istenhez, ha magát teljesen az ő törvényeihez szabja. Az Úr igéjében három hű zsidóról egy feljegyzést örökíttetett meg, akik az ördög szervezetének állószobra előtt nem akartak leborulni, ami nyilván éppen annak megmutatása érdekében történt, hogy az Isten törvényei és parancsai iránt való szigorú engedelmesség szükségességét hangsúlyozza. (Dániel 3) Isten szövetséges népe az ország minden törvényét megtartja, amely Isten törvényével egyezik; de amely esetben Isten és az emberek törvényei között nyílt ellentét áll fenn, Isten szövetséges népének Isten törvényének kell engedelmeskednie arra való tekintet nélkül, hogy mit szólnak majd hozzá, vagy mit cselekesznek az emberek. — Apcsel. 4:19 ;5:29

Téves következtetés

¹³ Valaki, aki Jehovával szövetséges, okoskodásokkal próbálhatja igazolni a maga cselekedetét. Önző indítóoka téves útra vezette. Eljárását mesterségesen összeállított érvekkel igyekszik támogatni; ámde az kártyavár csupán. Ennek megerősítésére nézzük meg ismét vezérszövegünk