3 641
szerkesztés
„Oldal:Teokratikus-rend-az-üldözés-folyamán-Az-elveszet-fiu-hazatérése-1946.pdf/4” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|''4''|''Teokratikus rend az üldözés folyamán''|}} {{raw:data:s-01|3}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| vallásoskodók keze által jövő kegyetlen hal…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|''4''|''Teokratikus rend az üldözés folyamán''|}} {{raw:data:s-01|3}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| vallásoskodók keze által jövő kegyetlen hal…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2025. október 7., 08:26-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
4
Teokratikus rend az üldözés folyamán
vallásoskodók keze által jövő kegyetlen haláláig. Péter szemtanúja és "részese volt az ő kinyilatkozandó dicsőségének is", különösen a szent hegyen, midőn Jézus, Jakab, János és Péter előtt elváltozott. Ez prófétai látomás volt arról a dicsőségről, amelyben Jézus Krisztus a királyságban részesül. - Máté 17:1-9; II. Péter 1:16-18.
11 Péter nem csak szemtanúja volt Jézus szenvedéseinek, hanem maga is üldözésben részesült, mivel a királyság evangéliuma hirdetése helyes útját választotta. Midőn elfogták s a jeruzsálemi vallásos bíróságon kihallgatták, így szólt: "Döntsétek el ti magatok, vajon helyes dolog-é az Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre? Mert mi nem tehetjük (Elberfeldi: számunkra lehetetlen), hogy ne szóljunk azokról a dolgokról, amiket láttunk és hallottunk... Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek." (Csel. 4:19, 20; 5:29). Mivel Péter apostol a szellem bizonyságát bírta s a Krisztus gyülekezete tagjai számára visszamaradott szenvedések egy részét hordozta, arra irányuló ígérettel is rendelkezett, hogy részesül majd a Krisztusban kinyilatkoztatott valódi dicsőségben. (I. Péter 1:7; 4:13, 14). Péter Jehova Isten és az ő országa szolgálata mellett döntött s mivel hűségesen kitartott ebben a szolgálatban és osztozott Krisztus szenvedéseiben, végül részesülnie kellett az ő halálában is. Krisztus visszajövetelekor s a templomban való megjelenésekor Péter a Krisztus feltámadásában részesült, midőn kinyilatkoztatott számára az ő dicsősége és részesült abban. Péter nem igyekezett előre dicsőséget szerezni magának azáltal, hogy magát Krisztus helyettesének és első pápának vallja, független uralkodóként a Vatikán-államban uralkodik s a politikai államokkal politikai-vallásos konkordátumot (szerződést) köt. Péter senkitől sem követelte meg, hogy megcsókolja nagylábujját, hanem megalázta magát az Isten keze alatt.
“Legeltessétek a nyájat!"
12 "Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola" teljesen tisztában volt annak fontosságával, hogy megőrizze keresztényi feddhetetlenségét. (II. Péter 1:1-12). Tisztában volt azzal, hogy önmaga ezt cselekedve, köteles legeltetni az Úr "juhait" s szem előtt tartani ezek örökkévaló érdekeit. De ezt nem csak ő kellett tegye, hanem mindazok is, akik felelősségteljes tisztséget nyertek a teokratikus szervezetben. A keresztény ismeretük, növekedésük és tapasztalataik alapján vénekké levők soraiból vétetnek ki azok, akik az Isten szervezetében szolgákká tétetnek. Isten elhelyezi őket a gyülekezet testében, amint neki tetszik. (I. Kor. 12:18). Ezeknek a véneknek - tekintet nélkül arra, hogy betöltenek valamilyen külön szolgálati tisztséget a gyülekezetben vagy sem - írja Péter ez intést, amely különösen most, Jehova tanúi üldözése ez idején nyer alkalmazást: "Legeltessétek Isten köztetek levő nyáját, nem kényszerűségből, hanem örömest, nem rút nyereségvágyból, hanem buzgósággal; nem uralkodni
akarva a gyülekezeten (Allioli: Isten örökségén), hanem mint a nyáj példaképei." - 1. Péter 5:2, 3.
13. Péter idejében a vének, akikhez beszélt, valamennyien a "Krisztus teste" tagjai voltak, így tehát fel voltak kenve Isten szellemével s szövetségben voltak Istennel a mennyek országát illetőleg. Azt remélték, hogy részesülnek Jézus Krisztussal úgy a szenvedéseiben, mint a királyság-dicsőségben s azáltal az oly nagyon bemocskolt isteni név igazolásában is. Kr. u. 1914-ben lejárt az az időszak, ameddig Krisztus Jézus Jehova jobbján kellett várakozzon; ekkor hivatalban levő királyként a trónjára ül. Az eddig bekövetkezett események azt mutatják, hogy Krisztus 1918-ban eljött királyi dicsőségében "szellemi házához" vagy templomához. (I. Péter 2:5; Mai. 3:1). Az Isten megírott Igéjére áradó világosság - s a szent jövendöléseket beteljesítő események által kinyilatkoztatja dicsőségét hű követőinek, akik kereszténységet s nem vallást gyakorolnak. A nemzetek közül Jehova által azért kiválasztott emberek, hogy "népet alkossanak az ő neve számára", az ő örökségét alkotják és Sátán szervezete eltaposni igyekszik ezt a népet. (94. zsoltár 5). Ennek az örökségnek már csak egy maradéka van a földön. Tagjai meghatározott időben be kell fejezzék pályafutásukat a földön a halálban, hogy Krisztus Jézussal a dicsőség örökösei lehessenek. Ezek mindenikének vénnek kell lennie. 14. Az utóbbi időben az évente megtartott emlékvacsorában résztvettekről s az azon jelenlevőkről szóló beszámolók azt mutatják, hogy a földön már nem sokan vannak azokból a vénekből, akik "Krisztus megdicsőült testéhez" fognak tartozni. (Jel. 4:4,10). E kevesek kellőképpen szívükön kell viseljék a királyságérdekeket s elől kell járniok a királyság hirdetésében, Jézushoz hasonlóan, aki mint Pásztor mindenkor juhai előtt járt, hogy Őt követhessék. (János 10:3,4). "Az ő teste" tagjait alkotó juhok "kicsiny nyáján" kívül a Pásztornak még "más juhai" is vannak, felszentelt jóakaratú emberek, akik majd a mennyei királyság fennhatósága alatt örökké a földön élnek. Mivel most a jelentések azt mutatják, hogy pl. az Egyesült Államokban az emlékünnepen vagy az Úr emlékvacsoráján megjelenőknek csak mintegy tizenöt százaléka felkent tagja Krisztus testének, eszerint napjainkban a jó Pásztort követők közül a legtöbben a "más juhok" osztályához tartoznak, akik örökké a földön számítanak maradni, hogy részt vegvenek a "föld benépesítésére" irányuló isteni megbízás teljesítésében. - János 10:11-16. 15. Egyesek a "más juhok" osztályából, a felkent maradék társai közül valók 1918-ban történt templomához jövetele óta éveken keresztül az igazság útján vándorolnak. Ezek éretté lettek, jó gyakorlatra tettek szert az Úr Istentől adott tanokban. Mindezideig megőrizték tisztaságukat s az egész időn keresztül elviselték az ördög által reájuk zúdított üldözéseket. Ezek megbízható testvéreknek bizonyultak. Ennek következtében s a több éves hű szolgálatuk alapján joggal
