1 100
szerkesztés
„Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/2” változatai közötti eltérés
→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „<div style="margin: 0 auto;position:relativ"> <div style="text-align:center> <p style="font-size:3em;margin-bottom:0;">Az őrtorony</p>…”
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „<div style="margin: 0 auto;position:relativ"> <div style="text-align:center> <p style="font-size:3em;margin-bottom:0;">Az őrtorony</p>…”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2023. október 18., 18:58-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
Az őrtorony
és Krisztus jelenlétének hírnöke
25. évfolyam
1938 augusztus 15
15—16 szám
Jónás
(II. rész folytatása)
11 Jónás ezután elmondotta a tengerészeknek történetét, hogy t. i. a mindenható Isten szine elől elmenekült, hogy ne kelljen Ninivébe menni s a város ellen prédikálni, amint neki Jehova megparancsolta: „És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy Jehova szine elől fut, mivelhogy elbeszélé nekik." —
Jónás 1;10.
12 A tengerészek megrémültek attól, amit Jónás cselekedett, ami további bizonyítéka annak a következtetésnek, hogy a prófécia beteljesedésénél korunk jóakaratú embereit árnyékolták elő. A tengerészek kezdték felismerni, hogy Jónásnak a kötelesség teljesítéstől való menekülésében segítségére voltak. Igy szóltak hozzá: „Mit cselekedtél?" Jónás nem próbálta magát igazolni, hogy helytelen útra tért, hanem nyíltan bevallotta tévedését még a nemzsidókkal szemben is. Isten hű tanúi gyakran követnek el hibát. Azonban mihelyt felismerik azt, nyíltam bevallják. Isten népe a földön Jónáshoz hasonlóan beismerte az 1919-ben tett tapasztalatai után törvénytelen eljárását, miszerint tagjai elmulasztották Jehova neve és királysága mellett tanúskodni oly időben, amidőn tanúskodhattak volna. Az emberektől és attól való félelem, amit nekik az emberek árthatnának, vissza tartotta őket. Ezt a következtetést a tények és az Ésaiás 6:1-9-ben feljegyzett jövendölés teljesen alátámasztja. Ott Ésaiás próféta, aki az Urnak ugyanazon felszenteltjeit ábrázolta, a következő szavakat helyezte szájukba: „Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom: hisz a Királyt, a Seregek Jehováját látták szemeim! És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén volt, amelyet fogóval vett az. oltárról. És megérintette számat azzal és mondá: Imé ez illette
ajkaidat, és hamisságod eltávozott és bűnöd elfedeztetett." — Ésaiás 6:5—7.
13 A világháború folyamán Isten népe ellen intézett üldözés félelemmel töltötte el őket, és elmulasztották kötelességük teljesítését, amint tehát Ésaiásnál látjuk, elhanyagolták a bizonyságtevést, s az Úrhoz kiáltottak. S ezt a világban is bevallották. A jóakaratú emberek felismerték erre, hogy a világháború folyamán ők is kellett tegyenek valamit, vagyis nekik is valami részük volt abban, hogy az Istennek szenteltek oly kényes helyzetbe kerültek, mégpedig mivel támogatták Sátán pénzügyi, vallásos és politikai szervezeteit, amelyek Isten népét a bizonyságtevésben akadályozták s őket hanyagokká és egy bizonyos mértékig hűtlenekké tették. Sok jóakaratú ember akarata ellenére részt vett Isten maradékának az Úr színe elől és a Jehova nevének és királyságának a hirdetésétől való eltávolításában. Igy láthatjuk, hogy a tengerészek, akik Jónást az Úr színe elől s a megparancsolt bizonyság hirdetésétől eltávolították, a jóakaratú embereket szemléltették, akik tudatlanul se-
|
gédkeztek az ördögnek Isten népének a megakadályozá
sában. Miután a jóakaratú emberek felismerték a helyzetet, attól féltek, hogy Jehova szenvedést bocsájt rájuk, s azért a háború végével Jehova hű tanúihoz fordultak felvilágosításért.
{{raw:data:p|14|14| A nagy vihar a tengeren tovább tartott. A tengeré szek megrémültek és további kérdéseket intéztek Jó náshoz: „Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a ten ger háborgása növekedett." (Jónás_1 :_11) Mivel a ten gerészek egyáltalán nem tudták, hogyan menekülhetné nek meg, Jónástól kérdezték meg, hogy mit cselekedje nek. A prófétai kép e részének a beteljesedése a világ háború végén vette kezdetét.. A világháború ugyan vé get ért, de a bajok tovább folytatódtak, s a jóakaratú emberek megtudták Jehova szolgáitól, hogy Armageddpn a' közeljövőben bekövetkezik s az a világháború nál nagyobb bajt és nyomorúságot hoz magával. Körül-, belül abban az időben kezdték Jehova tanúi mindjobban felismerni és megérteni, hogy Armngeddon Isten harag jának a megnyilvánulása lesz, s amidőn felismertek, el juttatták ezt a felvilágosítást a többi embereknek is. Amiképpen a tengerészek felismerték, hogy a vihar nö vekvő tombolása Isten haragját juttatta kifejezésre va laki ellen a hajóban, úgy a jóakaratú emberek is lát ták a földön, hogy a „kereszténység" Jehova és király sága elleni lázadó és nyakas viselkedése mindjobban nö vekedik, hogy a vallásoskodók mindjobban elvilágiasodnak és istentelenebbé lesznek; s ezek a jóakaratú embe rek megijedtek és őszinte keresztényeknél kerestek fel világosítást, hogy megtudják, mit cselekedtek. így az Űr jóságában régen bemutatta, hogy tudja szoros öszszeköttetéshe hozni tanúit s a királyság üzenetéta becsü letes és őszinte igazságkeresőkkcl. 15 Ennél a pontnál Jónás kezdte felismerni, mily nagy igazságtalanságot cselekedett, s azután nagy bátorságot mutatott. Ha valaki látja, hogy nincs igaza, valóban bátorságot követel, hogy igazságtalanságát bevallja es kész legyen magára venni a következményeket, min <lent_Jehova Istenre bízván. Jónás éppen így cseleke dett. Jól tudta, hogy csak Isten tudja az ügyet igazsá gosan rendbehozni. „Ö pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom ón, hogy miattam van e nagy vihar rajtatok." —.Jónás 1 : 12. 10 Jónás nem tanúsított önzést, arra kérvén a tengeré szeket, hngy minden lehetőt tegyenek meg a hajónak a viharon való átvezetésére. Jól tudta, hogy a halállal néz szembe és biztosan elpusztul, ha Jehova meg nem menti. Kein is kísérelte meg magát igazolni. Arra kérte a tengerészeket, hogy szolgáltassák ki öt a vihart élőiidéző Istennek, hogy őt Jehova a nagy irgalmasságá ban vagy megszabadítsa, vagy pedig engedje elpusztul ni. Bátor volt, mégpedig mivel tudta, hogy Isten akár-