„Oldal:Equipped-for-every-good-work-1946.pdf/44” változatai közötti eltérés

{{raw:data:p|nq|Krisztus előtt az ötödik században, Ezsdrás, az írnok elindult Babilonból, és körülbelül 140 évvel azután érkezett Jeruzsálem városába, hogy azt Nabukodonozor seregei kietlenné tették. Abban az időben nagyméretű tevékenység folyt a Héber kéziratok megalkotásának terén. Nem mintha még sok írnivaló lett volna a Héber Iratok összes könyvének befejezéséig, hisz ezen eredeti írások nagy része már be volt fejezve. Ezsdráson és Nehémiáson kívül már csak Malakiás kellett hozzájáruljon a héber kánon kiegészítéséhez. Tehát nem új Írások megalkotása idézte elő azon élénk tevékenységet a kéziratok terén, hanem ez a zsidó nép megváltozott életfeltételeinek volt köszönhető. Kr.e. 607-ben az ő központi imádati helyük le volt rombolva, őket pedig szolgaságba hurcolták és szétszórták. Amikor utóbb Jeruzsálemet újjáépítették, és a Templomot megépítették, az egymástól nagy távolságokban szétszórt zsidók nem mind tértek vissza Palesztinába. Nekik nem volt lehetőségük Jeruzsálembe menni, hogy az Írások felolvasását hallgassák. Ezért az elszéledt zsidók egész hatalmas területén zsinagógák jelentek meg, míg ezekben a zsinagógákban a szétszórt zsidók összegyűltek kis csoportokban, hogy Isten Igéjének felolvasását hallgassák. A kéziratokat, a kézzel írott másolatokat nagymértékben kellett sokszorosítani, hogy kielégítsék az eredeti írások másolatai utáni igényt. Az Ezsdrás idejében készített kéziratok egyike sem létezik napjainkban. Azonban az idő telésével újabb másolatok készültek, hogy a használatban megkopottakat és az idő miatt elavultakat helyesítsék, úgy hogy még napjainkban is létezik mintegy 1700 kézzel írott másolata a Héber Iratoknak, amelyek a Krisztus utáni hatodik századtól kezdve maradtak fenn. A legrégebbről fennmaradt vagy a jelenleg ismert meglévő héber kézirat a „NASH” papirusz. Már csak négy részlete van, amelyeket ha egymáshoz csatolunk, a Tízparancsolatnak és az