817
szerkesztés
„Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/13” változatai közötti eltérés
→Proofread
(→Proofread) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2020. november 19., 15:31-kori változata
A lap korrektúrázva van
217
Aki hiszen ő benne, nem lesz elítélve; de aki nem hiszen ő benne, az immár elítéltetett, mivel nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Aki hiszen a Fiúban, örökélete van annak; de aki nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem az Isten haragja alatt marad.” — János 3:15, 16, 18, 36
10 Gibeon így szólt Józsuéhoz: Mi az Úrnak, a te Istenednek nevéért jöttünk” hozzád (9:9). Ezzel kifejezték Istenben és Józsuában való hitüket s ez az első lépés, amely az élethez vezet. Józsué és az ő társai Jehova nevében beszéltek és az ő nevében tettek ünnepélyes fogadalmat, emiatt tartoztak meghagyni az életben a gibeonitákat. Így van ez azok esetében is, akik a királyság üzenetéről tudomást szereznek, Jehova bizonyságtevőihez járulnak és így szólanak: „Mi hiszünk az Úr Jézus Krisztusban és Jehovában (Jahveban) az örökkévaló Istenben és az Isten szervezetéhez (gyülekezetéhez) kívánunk csatlakozni!” Ezzel teszik meg az első lépést, amely az élethez vezet. Azok az izraeliták, akik a fejedelmek ellen zúgolódtak, nyilván azt az osztályt példázzák, amely azt állítja, hogy Istennek van szentelve és szellemtől született, de mindazáltal nem rokonszenvezett azzal az állítással, mely arról szólt, hogy „milliók élnek, akik sohasem fognak meghalni”. Sőt gúnyos kifejezéseket is használt azzal szemben s amióta felismertetett, hogy a nagysokaság osztálya földi életben részesül, a zúgolódók azokkal szemben is állást foglalnak, akiknek alkalmuk nyílik a földi életre. A mostani zúgolódók nem kívánnak részt venni a misszió munkában s nem akarják a földi osztályhoz elvinni az Úr üzenetét annak megmutatására, hogyan menekülhetnek meg Armageddonkor. Ezek emiatt szegülnek szembe minden munkával s abban nem akarnak résztvenni. Ezek közül az akadályoskodók közül egyesek, akik semmilyen szorgalmat sem fejtenek ki a misszió munkában, mintegy így szólnak: „Várjatok, amíg Armageddon elpusztítja az ellenséget; akkor fog előjönni a nagysokaság s akkor kell nagy munkát végeznünk!” Azok a körülmények és tények, amelyek e prófétai drámában Józsué és az ő serege útján nyújtva vannak, mutatják, mennyire szükséges a jóakaratú emberekhez elvinni az üzenetet a zúgolódókra való tekintet nélkül, hogy megismerjék Istent és az
Úr Jézus Krisztust, bennük való hitüket kifejezzék s így alkalmat nyerjenek arra, hogy önként Isten és Jézus Krisztus szolgáiként jelentkezzenek. Más úton nem kerülhetik el Armageddon pusztítását. Miként Izrael fejedelmei nem voltak tekintettel az ellenkezőkre és a zúgolódókra, Jézus Krisztus igazi, hű követői sem lesznek tekintettel azokra az ellenkezőkre és zúgolódókra, akik fel akarják tartóztatni az evangéliumnak a nagysokasághoz való elvitelét, hanem ellenkezőleg most szorgalmasan végre fogják hajtani az Úr parancsolatait.
11 Nyilván olyanok is vannak a maradék között, akik, habár Isten maradék népéhez tartozóknak is vallják magukat, mindazáltal nem részesültek Isten szándékának látomásában és szembehelyezkednek azzal, aminek cselekvését most Isten a maradéknak elrendelte. A Józsué mellett kitartó fejedelmek azokat példázzák, akik teljesen és egészen Istennek szentelték magukat, Jehova és
Krisztus nevében beszélnek, de nem önös céljaik, hanem Isten akaratának cselekvése érdekében. Ezek Isten nevében beszéltek és az Úrral kötött szövetségük teljesítését elhatározták. Ezek szemben állanak azokkal, akik az üzenetnek a nagysokasághoz való elvitelét nem helyeselik; ez a fejedelmek szavaiból és cselekedeteiből tűnik ki, akik a zúgolódókhoz így szóltak: „Mondának azért mind a főemberek a gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nekik az Úrra, Izrael Istenére. Most hát nem bánthatjuk őket!” — Józsué 9:19
12 E prófétai képletben Jehova kormányozta Izrael fejedelmeinek eljárását, ami arra mutat, hogy nem állott jogukban és nem is voltak kötelesek megölni a gibeonitákat. Ez teljesen egyezik az Ezékielben feljegyzett, a maradékhoz szóló utasítással. A fehérbe öltözött, írószerszámos férfi, akiről Ezékiel ír, Jehova azon bizonyságtevőit példázza, akik arra kaptak utasítást, hogy a hívőket elpecsételjék homlokaikon, hogy az ítéletvégrehajtó ne ölje meg az így megjelölteket. Ez a jel azok homlokán lesz feltüntetve, akik hisznek Istenben és az Úr Jézus Krisztusban és vallást is tesznek hitükről. Miután így megjelöltetnek, az öldöklő fegyverekkel felszerelt hat férfiúban példázott ítéletvégrehajtó utasítást kap, hogy ne közelítsen azokhoz, akiken ily jelt lát, hanem megkímélje azokat. (Ezékiel 9:4—6) Jehova felkent maradéka megesküdt Isten akaratának cselekvésére; Isten akarata a hűségesekre vonatkozólag az ő igéjében áll feljegyezve s abban értesíti a híveket, hogy az ország gyümölcseit el kell vinniök a nagysokasághoz s ennek azért kell megtörténnie, hogy a homlokaikon Isten szolgáiképpen megjelöltek Armageddonkor, az ítéletvégrehajtó fegyverétől megkíméltessenek.
13 Némelyek azt az ellenvetést teszik fel, hogy Józsué Isten szavával ellentétben cselekedett; némelyek most is ugyanazt állítják, hogy a maradék Isten szavával ellenkezően cselekszik, amennyiben a nagysokaságról és a nagysokasághoz beszél. Hogyan tekintsük ezt az ügyet? Józsué Isten hivatalosan kinevezett szolgája volt és Jézus Krisztust példázta. Ha Józsué akkor olyasmit csinált volna, ami Isten előtt nem volt kedves, meghalt volna, ugyanaz a büntetés érte volna utol, amely Sault is utolérte. De a feljegyzésben semmi sem mutatja, hogy Isten helytelenítette volna Józsué cselekedetét, vagy hogy Gedeont megdorgálta volna az Úr, mivel a gibeonitákkal szövetséget kötött és azokat életbenhagyta. Ebből tehát azt kell következtetnünk, hogy Józsué eljárása teljesen jóvá volt hagyva Istentől s e prófétai kép alakításában Józsué teljesen Isten akarata szerint járt el. Ezt a feljegyzést a zsidókhoz írt lev. 11. fejezete is teljesen alátámasztja; mert e szövegben Józsué is fel van sorolva az Úr előtt kedves emberek sorában.
14 Józsué és a többi főemberek Jehova nevében kötöttek szövetséget a gibeonitákkal s ennek a szövetségnek megszegésével Jehova nevét keverték volna gyalázatba. Ez hangsúlyozva is van a feljegyzésben: „Azt cselekedjük velük, hogy életben hagyjuk őket és így nem lesz harag ellenük az esküvésért, amellyel megesküdtünk nekik.” (Józsué 9:20) Izrael fejedelmei féltek minden oly cselekedettől, amivel Jehova nevét gyalázatba keverhetik és Isten haragját magukra zúdíthat