Oldal:Munka-1937.djvu/8 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="3" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|28
|}}}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c|
sonlóképpen lesz az ember fiának eljövetelekor is." — Lukács 17: 28—30}}
{{raw:data:p|33|29-33| Isten hű népe sokáig úgy értelmezte, hogy a legtöbben túl fogják élni a nagy nyomort. Ez a nézet azon reménységből származott, melyet Ábrahám juttatott kifejezésre, hogy vajha megkíméltetnék a város —, ami a „kereszténységet" példázza — egy néhány igaznak a kedvéért. Most azonban látni lehet, hogy csak azoknak van megígérve a menekülés és Armageddon túlélése, akik az „igazságot és az alázatosságot" fogják keresni. (Sofóniás 2:3; Péter I. 4:18) Lót az írás kijelentése szerint igazságos érzelmű ember volt és sok gyötrelmet szenvedett azoknak az elvetemülteknek a viselkedésétől, akik között élt. (Péter II. 2:7, 8) Sodoma példázza azokat, akiket Isten el fog pusztítani Armageddonkor. (Júdás 7) Lót pontosan azokat példázza, akiket Ezékiel 9-ben a homlokaikon elpecsételt emberek; s ebben a prófétai képben főképpen a nagysokaságot példázza. Lót figyelmeztetve lett és a város pusztulása előtt menekült, hasonlóképpen a nagysokaságot is Armageddon és Sátán szervezetének pusztulása előtt kell figyelmeztetni és kell neki Isten szervezetéhez (országához) menekülnie. A nagysokaságot alkotó embereknek nemcsupán menekülniük kell Armageddon előtt, de az Úr szervezetében is kell maradniok és keresniük kell az igazságot és az alázatosságot; ellenkező esetben elpusztulnak. Ezt világosan példázza Lót feleségének az esete. Jézus ezzel összefüggésben mondotta: „Aki azokban a napokban a háztetőn lesz, ne szálljon alá, hogy valamit kivigyen a házából; s aki a mezőn lesz, vissza ne forduljon. Gondoljatok Lót feleségére!" — Lukács 17:31, 32}}
{{raw:data:p|34|34-35| Jehova törvényszabályai nem változnak meg. (Malakiás 3:6) „Jézus pedig monda nekik: aki az ekevasra tette kezét és visszatekint, nem méltó az Isten országára." (Lukács 9 :62) Természetesen ez az isteni szabály a szellemi szülöttekre és azon emberekre is vonatkozik, akik nyíltan Jehova és az ő szervezete mellett foglaltak állást. Aki egyszer követni kezdte az Urat, azután pedig visszafordul, nem fog életben maradni. Ezt Lót
felesége példázza, aki visszanézett, valamint az olyan földműves, aki visszanéz, visszafordul. Csak egy út vezet az élethez; s ha valaki egyszer erre az útra rálépett, de aztán visszafordul, biztos pusztulásába rohan; Jézus megmondotta: „Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt." — Máté 7:13, 14}}
{{raw:data:p|35|34-35| Az élet Isten kegyadománya Jézus Krisztus útján; s aki megismerte az élet útját és arra rálépett, de aztán arról visszafordul, a saját vesztére húzódik vissza; ily sors fogja utolérni. — Ezékiel ''Angolban Zsidók'' 6:4—6; 10:26—29, 39}}
{{raw:data:p|36|36-37| Több szöveg szól még erről a tárgyról, amelyekből teljesen kitűnik, hogy a bizonyságtevő munkának meg kell történnie, s hogy azok, akikből a nagysokaság fog állani, még Armageddon előtt kell halljanak az igazságról és kell Isten szervezetéhez menekülniük. Ezen szövegek némelyike, melyek világosan erre a tárgyra vonatkoznak, Kor. ''Angolban Kir.'' II. 10 :15—23 és Jeremiás 35:19, amely Jonadábnak Jéhuhoz való csatlakozásáról szól. Valamint Mózes I. 6:18—22 és 7:1—13 ami azokról szól, akik Noéval együtt mentek a bárkába és túlélték a régi világot. Mózes IV. 35:9—34}}|
{{raw:data:p|c| is egy ily szöveg, azokról szól, akik a menedékvárosokba menekültek. Azután azokról az emberekről szóló utalás, akiknek az Úr Sofóniás 2:3-ban parancsolja, hogy az igazságot és az alázatosságot Isten haragjának Sátán szervezetére való kitörése előtt keressék. Továbbá Máté 25:31—46, ahol a juhoknak és a kecskéknek szétválasztásáról van szó. Valamint Zakariás 8:20—23, ahol arról a tíz emberről van szó, akik azokhoz ragaszkodnak, akik az Urat dicsőítik és az Úrnak szolgálnak. Ugyancsak Máté 24:16, ahol meg van parancsolva, hogy Armageddon előtt kell a hegyek közé menekülni. Mikeás 4:1—5 pedig arról szól, hogy sok nép fog felvonulni az Úr szervezetéhez (királyságához). Azután Jeremiás 38:7—13 és 39:15—18, ahol a szerecsen Ebed-Melck története van leírva. A 107. zsoltár 23—32 azokat ecseteli, akik hajókon tengerre szállanak. Végül pedig Mózes V. 16:13, 14, amely a sátorosünnepről ír az ünnepen résztvevő „idegenekre" való utalással.}}
{{raw:data:p|37|36-37| Teljesen világos tehát, hogy az Úr Jézusnak Máté 24:14-ben foglalt parancsát követni és teljesíteni kell és csak azután fog bekövetkezni a 21. versben ecsetelt nyomorúság. Malakiás 3:5-ből ugyancsak világosan kitűnik, hogy aki most fel akarja tartóztatni a közleménynek a nagysokasághoz való eljuttatását, azok közé tartozik, akik „nyomorgatják az idegent"; Isten haragszik az ilyenekre.}}
{{raw:data:p|38| Sátán, a ravasz ellenség akarja hanyagságra bírni és elhűteni Jehovától azokat, akik most az élet útjára lénpek. Aki amellett van, hogy a nagysokaság érdekében való munkát csak Armageddon után kell végezni s e felfogása mellett marad, a biztos pusztulás útján jár. Hiszen semilyen oka sem lenne annak, miért parancsolja az Úr az embereknek az igazság és az alázatosság keresését, hogy haragjának kitörésekor megmeneküljenek, ha Armageddon után sokkal jobb alkalmuk nyílna arra, hogy a nagysokasághoz tartozhassanak. Ámde most áll jogukban és kiváltságukban a jóakaratú embereknek, hogy tudomást szerezzenek az igazságról, az Isten pedig azt parancsolja bizonyságtevőinek, hogy vigyék el hozzájuk az igazságot; ha ezt tenni elmulasztják, pusztulásukat fogja jelenteni. Az Úr szerint nemcsupán a menyasszony-osztály tartozik a királyság hirdetésére szentelni magát, hanem azok az emberek is, akik arról tudomást szereznek, elfogadni és továbbadni tartoznak: mondván: „Jöjjetek és vegyétek az élet vizét ingyen!" (Jelenések 22:17) A jóindulatúak, a jonadábok, az Úr „más juhai" a jelen időben tehát ugyancsak terjeszteni tartoznak az igazságot az emberek között.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|Az Ö szokatlan munkája}}}}
{{raw:data:p|39| A királynak és az ő országának bejelentése, ami most történik a földön, nyilván Isten munkája és a próféta „szokatlan (rendkívüli) munkának" nevezi. (Ésaiás 28:21) Ezt a munkát Jézus Krisztus Jehova akarata szerint vezeti. Mindazoknak meg van parancsolva, akik Jehovának szolgálnak és őt szeretik, hogy ismertessék az ő országának üzenetét. Ez a munka főképpen 1922 óta lendült fel, mivel Isten népe felvilágosításban részesült, amidőn a Szentszellem minden testre kitöltetett. A szolga-osztály tartozik közölni és}}}}<noinclude><references/></noinclude>