Oldal:Malakiás-5-6-1937.djvu/16 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="3" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:ai|3|88|||}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| tok engem esztelen fecsegéseitekkel". Csak nemrég adott ki valaki, aki valaha az Úr szervezetével kapcsolatban állott, egy traktátust, amit „régi teológiai traktátusnak" nevez és lekicsinylően beszél mindazokról, akik a zászló köszöntésével szembehelyezkednek. Ez kézzelfoghatóan bizonyítja, a „gonosz szolga" osztály lelkiállapotát.}}
{{raw:data:p|38|36-39| Valaki „kellemes benyomást" kelthet, külsőleg nagyon példás viselkedésűnek és jámbornak bizonyulhat, de ez még nem bizonyítja, hogy Isten elismerésében részesült. Ellenkezőleg! Van, aki azt állítja, hogy a jelenlegi igazságban van és feltűnően „kellemes benyomást" kelthet, ajkairól mézes-mázos szavak csepeghetnek, de azáltal, hogy Isten szolgálatában, melyre szövetséget kötött, hanyagságot tanúsít, illetve szembehelyezkedik azokkal, akik Isten parancsolatait teljesíteni igyekeznek, de mindazáltal gonosztevőnek bizonyulhat. Földi vezetők felmagasztalása és dicsőítése, abban a hiszemben, mintha Isten egy ilyen földi vezető kezébe helyezte volna igéjének igazságát, Istennel és az ő szervezetével szemben tanúsított ellenségeskedést jelent. Az Úr kijelentése szerint ezek az álszenteskedők és képmutatók hangzatos szavakkal szokták mondogatni: „Mivel fárasztottuk el Őt?" Ezek az álszenteskedők mondják: Minden rossz cselekedet kedves Isten előtt és elismerésre talál, hiszen az Isten szeretet és maga is azt akarja, hogy mindenkiben csak a jót lássuk. — Annyira mennek, hogy nem átalják azt mondani, hogy Isten a maga jónaklátott idejében mindenkit megszabadít, sőt még magát az ördögöt is kegyelemben részesíti. Jehova teljesen világosan kijelenti igéjében, hogy senkinek sem fog megkegyelmezni, aki nem odaadó magatartást tanúsít vele és szervezetével szemben.}}
{{raw:data:p|39|36-39|Ezek a hűtlen „papok", a királyság egykori várományosai, akik később törvénytelen útra tértek, cselekedeteikkel mintegy ezt mondják: „Nincsen igazságos Isten. Az Úr szemükre veti ezen kijelentésüket és megkérdezi: „Hol van az ítélet Istene". (Luther) Ez a törvénytelen társaság már cselekedetei által is azt mondja: Velünk szemben törvény nincsen, azért tehát részünkről nem fontos, ha valaki közülünk áthágja a törvényszövetség rendeleteit, amit felvettünk, és amely rendelések — amint mondják — vezérlik Isten látható szervezetét. — Így tehát a maguk útján haladnak, Isten törvényét és szervezetének utasításait megvetik és vele szemben ellenséges magatartást tanúsítanak. Egyesek Malakiás próféta kijelentéseiben is megbotránkoztak, aki megismertette velük annak okát, amiért nem részesülhettek Isten elismerésében. Ezeket példázza a mai „hűtlen szolga" osztály, mint az ország egykori várományosai, akik felette bosszankodnak amiatt, hogy Jehova bizonyságtévői az ő igéjében feljegyzett igazságát hirdetik, és ezáltal bizonyítják, hogy a „gonosz szolga" osztály tagjai. Amikor megtudják, hogy Isten tőlük teljes engedelmességet vár, és aki szervezete ellen harcol maga az Isten ellen küzd, megbotránkoznak és álszenteskedő képmutatással mondják: „Hol van az ítélet Istene?" Ezek különösen 1917 a 18 óta ismeretesek.}}|
{{raw:data:p|40|36-39|Mielőtt Jézus Krisztus, Jehova küldöttje, templomához érkezett, nagy munkát végzett, amit az írás az útegyengetés munkájának nevez. Jézus Krisztus a tanítványokkal is ismertette az igazságot, akik ugyancsak engedelmesen követték Isten parancsolatait és emberi hagyományokat figyelemre se méltattak. Az apostolok egyike Pál, aki egykor a zsidó vallás hagyományaihoz ragaszkodott, de amidőn az Úr megnyitotta szemeit, teljesen megtért, a vallásoskodók által gyakorolt hagyományokat elvetette és az Úr hűséges követője lett. Emiatt üldözte a zsidó papság Pál apostolt oly kegyetlenül. Pál apostol távozása után egyes beképzeltek Isten igéje helyett emberi hagyományokat kezdtek bevezetni Isten szervezetének gyülekezeteibe. Az írást elferdítették és helyette a maguk tanait, és esztelenségeket állítottak mint a háromságról, a lélek halhatatlanságáról, örök kínszenvedésről, tisztítótűzről szóló tanokat, a pápa személyét minden más fölé helyezték és sok hasonló dolgot műveltek, amit a Szentírás egyáltalán nem támogat. Akik ezeket a dogmákat bevezették és tanították, később a „mi hitünk atyainak"  neveztettek. Nem fog kelleni az őszinteség kérdését felvetni. Tévedéseik a haszonlesésnek és a rájuk gyakorolt ördögi befolyásnak tudható be. Az emberek előtt való tündöklés utáni vágy és elbizakodottságuk miatt nagyon könnyen a Sátán áldozataivá lettek, mivel magukról azt képzelték, hogy az írást helyesen tanítják és magyarázzák. A gyülekezet alakias formaságoknak hódolt és külsőségekben megnyilvánuló ceremóniákat gyakorolt, amiből egy v. szervezet alakult és magát helytelenül „keresztény vallásnak" nevezte. Az emberek később arra törekedtek, hogy tökéletlen tanítóktól jövőjükről és a halál utáni reménységről ismereteket szerezzenek, és emiatt fordultak a magát tévesen „keresztény v. szervezetnek" nevezett egyházhoz. A Biblia színigazsága nemsokára feledésbe ment, Jehova Isten nevét az egész földön gyalázták és igéje helyére emberi tanokat állítottak. A r. kat. hierarchia megalakulása után kizárólag magának tulajdonította az igazság magyarázásának jogát, természetesen jogtalanul, és v. szervezetéről azt állította, mint amely egyedül képviseli valóban az Urat a földön. Az irtózatos és köztudomású visszaélések idővel minden szervezetben a „protestantizmus“-nak nevezett szervezet megalakulásához vezettek. Az úgynevezett „protestáns szervezet" emberi hagyományoktól szintén nem mentes és vezetőik a r. kat. hierarchia által felvett tanokat tanították. Ez az igazsággal szemben való elvakultsághoz vezetett és rövidesen maguk a legbecsületesebb és legőszintébb emberek is a tévedések posványába merültek. Milyen létszámban lehettek a keresztények a r. kat. hierarchia megalakulásától Urunk visszajöveteléig, senki sem tudja, de mégis észszerűnek bizonyul azon következtetés, ha azt mondjuk, hogy nagyon sokan lehettek olyanok, akik valóban Istennek szolgáltak.}}
{{raw:data:ta|r|(Folytatása következik)}}
}}
{{raw:data:ta|c|Felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smíchov, Tylova 16. — R. Brezina, Praha nyomása. — Kiadó:}}
{{raw:data:ta|c| Watch Tower, Praha-Smíchov, Tylova 16.}}<noinclude><references/></noinclude>