Oldal:Kegyelem-és-nem-törvény-alatt-élve-Emlékezzél-az-új-világ-teremtőjére-1946.pdf/15 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="1" user="" /></noinclude>15

KZ ŐRTORONY
gukra vonni nemtetszését azáltal, hogy titokban Isten akara
tával ellentétes dolgot tápláljanak önmaguknak, mivel tud
ják, hogy Isten minden titkos dolgot ítélet alá von. Ezért
szivünk és elménk mélyén gondoljunk arra, hogy Ö az, aki az
új világot teremti, a jelenvaló óvilágot megsemmisíti! Távo

lítsuk el tehát e múló világ, hiábavalóságát! Tápláljunk ma
gunkban hasznos félelmet, nem az emberek előtti önző félel
met, hanem Jehova Isten félelmét, amely tiszta és örökké
fennmarad! — 19. zsolt. 10.
WTa 1945 nov. 15.

„Sok fiat dicsőségbe vezetni44
31 A tanítványok kétségkívül Isten akarata cse
lekvésére szentelték magukat, amint őket Jézus
tanította s nekik példát mutatott. Önmagáról és
apostoltársairól mondta Péter Jézusnak' „íme mi
mindent odahagytunk és téged követtünk, mi lesz
hát velünk?” (Máté 19:27) Továbbá Jézus így szólt
a hű apostolaival elfogyasztott emlékvacsoránál:
„De ti vagytok, akik kitartottatok velem az én kí
sértéseimben, azért én is rendelek nektek, ahogyan
nekem is rendelt az én Atyám, királyságot.” (Luk.
22:28, 29) Ezek a tanítványok Istennek voltak szen
telve s teljesen ragaszkodtak hozzá, ez kétségtelen.
Jézus az Isten iránti felszentelődését szimbolizálta
vagy a vízben való alámerítkezés által nyilvánosan
bizonyságot tett arról, s ugyanezt tették a tanítvá
nyai is. Istennek való felszentelődésüket azonban
nem követte azonnal a Jehova Istentől való nem
zésük.
1
32 Jézus a tanítványait a vele töltött egész időn
keresztül — beleértve a feltámadása utáni negyven
napot is mennybemeneteléig — az Isten királysá
gára tanította. Azonban a felszentelődésük és a királyságígazságok ismerete ellenére hiányzott nekik
valami. Születniök kellett nemcsak az igazság vizé
től, hanem szellemtől is, hogy újonnan fentről legye
nek szülve és Isten szellemi fiaivá legyenek. Amíg
erre sor került, egyszerűen Isten előrelátható fiai
voltak, illetve felszenteltek, akiknek az istenfiúság
kilátásban volt. Isten szelleme vagy hatékony ereje
még bizonyságot kellett tegyen nekik, hogy az Isten
fiai. Jézusnak birtokában volt a szellem e bizony
sága. ,,Mert ő a szellemet nem1 mérték szerint adja.
Az Atya szereti a Fiút és mindent az ő kezébe
adott.” Másokra vonatkozólag mondotta Jézus: „Ha
valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz
bennem, annak belsejéből, mint az írás mondta, élő
vizek folyamai áradnak. Ezt pedig a szellemről
mondta, amelyet majdan azoknak kellett venniök,
akik ő benne hittek. Még nem volt ugyanis szellem,
mivel Jézus még nem dicsőült meg.” — János 3:34,
35, 7:37—39.
33 Jóllehet igaz az, hogy Jézus a feltámadás
napján testet öltött és tanítványainak zárt ajtók mö
gött megjelent, a tanítványaira lehelt és így szólt:
„Vegyétek a szent szellemet.” (Ján. 22:22) Ez azon
ban csak jelképes cselekedet volt s azt jelentette
be előre, ami ezután következett. Éppezért mennybemenetele napján így szólt nekik, mielőtt elhagyta
volna őket: „Mert János vízzel keresztelt (Roíherham: vízben merített alá), ti azonban szent szellem
mel fogtok megkeresztelteim nemsokára ... Ha nem
vesztek erőt, minekutána a szent szellem eljő reá
lok; és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben,

mint egész Júdeábán és Samáriában és a földnek
mind végső határáig (van Ess: a föld legtávolabb eső
területéig).” (Csel. 1:5, 8) A felszentelt tanítványok
nemi lehettek Istentől nemzve, mielőtt szent szelleme
ki nem volt árasztva rájuk. Ez az esemény pünkösd
kor, Jézus mennybemenetele után tíz nappal tör
tént. A prédikáló körutakon, amire Jézus kiküldte
őket, a szent szellem nyugodott a tizenkét aposto
lon, úgyszintén a hetven evangélistán, hogy csoda
tevésre képesítse, amire Jézus megbízta őket. (Má
té 10:1—20; Márk 6:7—13; Luk. 9:1—6; 10:1—20.1
Azonban ez még nem volt a szellem keresztsége,
melyet Keresztelő János megjövendölt. Ez oly ke
véssé jelezte vagy bizonyította, hogy fentről az Atyá
tól fiákká lettek nemzve, mint ama tény, hogy Isten
szelleme Keresztelő Jánoson nyugodott s őt eltöltötte, nem bizonyította az ő fíúságát. (Luk. 1:3—17;
3:16.) Krisztus Jézus, a mennyei Atya fia és képvi
selője volt -az egyedüli, aki „hatalmat adott nekik a
tisztátalan szellemek kiűzésére s minden fajta bete
gek és nyomorékok meggyógyítására." — Máté 10:1.
33 Jézus feltámadásától számított ötvenedik na
pon elérkezett a várt szellemmel való keresztség,
mire a tanítványok utasításhoz híven az előképes
Jeruzsálemben vagy Sionban várakoztak. (Lukács
11:13) „Mikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyá
jan (egyetértésben) együtt voltak ugyanazon a he
lyen. Ekkor hirtelen zúgás támadt az égből, mint
valami hatalmas szélnek zendülése és betöltötte az
egész házat, ahol ültek. És mintegy fűzből való kei"
tős nyelvek jelentek meg nekik és mindegyikükre
rászállt egy-egy, kezdtek más nyelveken, amint a
szellem adta nekik szólniuk.” (Csel. 2:1—4) Ezután
a zsidók és prozeliták egész tömege gyűlt össze kint,
hogy megtudják, mi van folyamatban. Péter meg
mondotta nekik, hogy a Jóéi (2:28—32) jövendölése
teljesedik Isten szellemének minden testre való ki
töltését illetőleg, összes szolgáira és szolgálóleányai
ra az utolsó napokban.
A BIZONYÍTÉK

35 A szellemnek látható és hallható jelek kísé
retében való kitöltése azt bizonyította, hogy ezzel
megnyílt az út a királyságba Jézus Krisztus követői
számára. Azután felhasználta Péter „a mennyek or
szága kulcsai” egyikét, az összegyűlt tömegnek pré- ■
dikálván, hogy a fára szegzett Jézus Királlyá lett
Melkisédek rendje szerint és Jehova Isten jobbjára
feltámasztott életre „.Isten jobbjára felmagasztaltatva tehát és az Atyától a megígért szent szellemet el
nyerve, kitöltötte azt, aminek ti most a szem és fültanui vagytok. Mert nem Dávid ment fel a mennybe,

<noinclude><references/></noinclude>