Oldal:Jehova gondviselése-1-2-rész-1937.djvu/15 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="3" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||103}}}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| Sátán szervezetével szemben. Ez ismét annak szükségességét hangsúlyozza, hogy Jehova bizonyságtevői most sietnek mindazokhoz eljuttatni az ország gyümölcseit, akik nyitva tartják füleiket. Ez azt jelenti, hogy a híveknek nem szabad lelankasztani kezeiket Jehovának ezen a napján, hanem legjobb törekvésükkel el kell vinniök az ország üzenetét mindazokhoz, akik el akarják fogadni. Ezt úgy Jehova bizonyságtevői, valamint mindazok tenni tartoznak, akik az üzenetről tudomást szereznek és bíznak Isten gondviselésében az emberiséget illetőleg. Ebben az áldott bizonyságtevésben a jonadábok is Jehova bizonyságtevőihez csatlakoznak, amiről azok érdekében gondoskodott, akik gazdagon fognak részesülni az életben.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|Hét}}}}
{{raw:data:p|23|22-23|id=q13x|A hét sovány tehén és a hét kalász egy és ugyanazon dologra vonatkoznak: „És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak. A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép gabonafej, az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje. Ez az, amit mondék a Faraónak: hogy amit Isten cselekedni akar, megmutatja a Faraónak. Ímé hét esztendő jő és nagy bőség lesz egész Egyiptomban. Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földén és megemészti az éhség a földet. És nem ismerszik meg az előbbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz." — Mózes I. 41:25—31.}}
{{raw:data:p|24|24-25|id=q14x|{{raw:data:idhidden|paragraph24q14x|}} A prófécia két szembenálló szervezetet mutat. A prófécia teljesülésekor Isten nem egy és ugyanazon szervezetet részesíti előbb nagy bőségben és azután sorvasztó ínségben. Kizárt dolog, hogy Jehova előbb a lelki táplálékok nagy bőségével látná el népét, azután pedig epesztő ínséggel látogatná meg s a múltban felraktározott eledelekből való táplálkozásra kényszerítené, feltartóztatva prófétai igazságainak kibontakozását. Kizárt dolog, hogy Isten 1917 előtt az összes táplálékot kiszolgáltatta volna népének s azóta csak a múlt dolgaival táplálná. Az illési kor alatt ezt gondolták. Ez a következtetés azonban nem volt helyes s a tények éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Ez a prófétai dráma teljesen egyezik a Példb. 4:18-al: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig". Isten népe felkenetése és a templomba való begyűlése után előrehalad az ő igéjének ismeretében és értékelésében. Az álmok előképi teljesülése Egyiptomban történt s akkor nagyon szükséges volt hogy a hét bő esztendő után hét szűk esztendő következzen, mert ez a prófétai dráma egyik vonása volt. E prófétai dráma újkori teljesülésében azonban a két időszakasz egymással párhuzamosan halad s a két állapot egyszerre létezik, nevezetesen az egyik állapot az egyik szervezetben, a másik a másik szervezetben létezik, azaz a „hét évek" egymás mellett egyszerre haladnak; az egyik hét év nem következik a másik hét év után, ami összesen 14-et tenne ki.}}|
{{raw:data:p|25|24-25|id=q14x| A hét éves időszakasz mindenik szervezetben azon teljes időre vonatkozik, amely az Úr Jézus Krisztus templomához jövetelétől Jehova nevének Armageddonkor való igazolásáig fog tartani. Az Úr 1918-ban megjelent templomában, a gyülekezet a templomi állapotba gyüjtetett és az Isten szellemének kitöltése a maradékra megtötént 1922-ben, viszont Armageddon még a jövőben következik be. 1936 április 4-én kezdték meg a jóindulatú emberek számára írt „Gazdagság" c. könyv terjesztését különböző nyelveken; a jövendölés mindazáltal nem azt jelenti, hogy hét év múlva teljesen be fog teljesülni. A hetes szám jelképi szám és a „hét év" itt az egész időt jelenti az Úr Jézusnak templomához jövetelétől számítva Armageddonig, amidőn Jehova nevének igazolása egészen megtörténik.}}
{{raw:data:p|26|26|id=q15x|{{raw:data:idhidden|paragraph26q15x|}} A szöveg erre nézve így szól: „Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégzett dolog ez és siet az Isten azt véghez vinni." (Mózes I. 41:32) Az írásban feljegyzett sok prófécia teljesen bizonyítja, hogy az ily jövendölések Jehovától származtak s ez magában foglalja az itt tárgyalt, Istentől szerzett „drámát" is, s az Isten elhozza ezeket az eseményeket, amelyek annak idején teljesen be fognak következni. Isten felkent népe látja most, hogyan teljesül a prófécia s így az Isten ideje is eljött, hogy mindazok előtt feltárja ezeket, akik őt szeretik és neki szolgálnak. Jehova most Jézus Krisztus útján tárja fel ezeket a próféciákat és világítja meg maradéka előtt, hogy bőségesen bírjon táplálékkal és megerősödjön hitében és reménységében. Csak úgy vonhatnak hasznot mindezekből, ha tovább tanulmányozzák a jövendöléseket, hogy így híveknek bizonyulhassanak Isten előtt.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|Szervezés}}}}
{{raw:data:p|27|27-29|id=q16x|{{raw:data:idhidden|paragraph27q16x|}} József Jehova szellemétől indíttatva feltárta Faraó előtt hogyan használhat fel legjobban minden segélyeszközt a fenyegető helyzettel szemben. Fáraóhoz fordulva, így szólt: „Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit és tegye Egyiptom földén gondviselővé". (Mózes I. 41:33) József azután továbbmenőleg is tanácsot adott, hogyan lehet tökéletesíteni az aratás és felraktározás szervezését, hogy a közelgő rossz napokban is legyen eledelük. „Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztentőben. És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmül a városokban és tartsák meg. És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy, el ne vesszen e föld az éhség miatt." — Mózes I. 41:34—36.}}
{{raw:data:p|28|27-29|id=q16x| A prófétai dráma e részének teljesülésében József az Úr Jézus Krisztust példázza; mert amióta trónjára ült és templomához jött, ő „az a bölcs férfi", és az egész világ, a hasonmási Egyiptom fölé rendeltetett. Jézus Krisztus Atyjának kinyilatkoztatott akarata szerint ekkor kezdte vezetni királyságának munkáját és megszervezni és dolgoztatni híveit munkájának e részében, hogy eledelt készítsenek és táplálják a népet; ez a szellemi táplálék rendkívül fontos azok megtartásara, akik az Urat keresik. Figyeljük meg, József nem}}
}}<noinclude><references/></noinclude>