Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/17 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="1" user="" /></noinclude>hetven". A hetven a hetesnek a tízszerese és mint szám
kétszeresen pékhízza a teljességet, tehát mindazon te¬
remtményeket példázhatja, akik e gonosz világ elmú¬
lásakor Jehova mellett fognak állani; illetve a hetes
szám a maradékot vagy a szellemi osztályt, a tizes pe¬
dig a nagysokaságot példázhatja. Életet mindnyájan a
felséges Atyától nyernek, t. I. Johovától s ezt az életet
Jézus Krisztus által nyerik.
22 József a megállapodás szerint Jákóbbal és háznépé¬
vel a (Jósén földjén találkozott, ott mutatkozott be Já-
. kóbnak és háznépének, testvérei kivételével, akikkel
immár Egyiptomban találkozott. (Mózes I. 46 :28—31)
A prófétai dráma e jelenete ugyancsak a jóindulatú em¬
bereket példázza, akiket nemcsupán Jonadáb példázott,
— ami 1932-ben lett felismerve, hanem ezek fogják a
nagysokaságot is alkotni, amit csak 1935-ben ismertünk
f<4. (Jelenések 7:9,10) Az Ür ezt részletesen a was¬
hingtoni kongresszuson tárta fel 1935 május 31-én, a¬
mit aztán később közöltünk. Akik a washingtoni nagy¬
gyűlésen résztvettek, emlékezni fognak ama nagy öröm¬
re. amit az összegyűlt tömeg kifejezett, amidőn ez a tárgy
került magyarázatra s amidőn felismerték, hogy a nagy¬
sokaság egy része immár köztük van. A jelenlevőket fel¬
szólítottuk, mutatkozzanak he s ezen alkalommal na¬
gyon sokan felálltak és bemutatkoztak mint akik a
nagysokasághoz tartoznak. Ezeket az Or gyűjtötte ösz-
sze ezen a kongresszuson és vidámitotta meg szívüket;
igy örvendezett együtt a maradék a „más juhokkal".
A „más juhok" közé tartozók, akik ott jelenvoltak, na¬
gyon szorgalmasak voltak az Ür mellett és tovább is
huzgólkodnak, ami őket indítja, hogy felkeressék az
embereket és közöljék velük a királyság üzenetét min¬
denkivel, aki meghallgatja, hogy mily intézkedés út¬
ján ajándékoz nekik örökéletet az Isten.
József Jákób házával Gósen földjén, Egyiptom ke¬
leti szélén találkozott, Palesztina, az Ígéret földje, kö¬
zelében, oda telepítette le' őket mindazon időre, amíg
Egyiptomban laktak. (Mózes I. 46 : 31—34) Rokonainak
ez a letelepítése és a többi egyiptombeliektől való elkü¬
lönítése világosan mutatja, hogy József magát és roko¬
nait. nem tokint.et.tc Egyiptomhoz tartozóknak s ők csak
vendégségben voltak ottan. Hasonlóképpen mondja Jé¬
zus Krisztus, a nagyobb József házának tagjairól, hogy
nem „e világból valók, miképpen ö maga sem e világból
való." — János 17:14. '
’• A maradék a földön úgy intézi ügyeit és úgy vise¬
li magát, hogy tisztán lássák, hogy nem e világból való.
Ugyanez áll a nagysokaságra vonatkozólag is, mert ez
is úgy intézi földi ügyeit és úgy viseli magát, hogy el
van különítve ettől a világtól, amelyben Sátán uralko¬
dik. A maradék és a nagysokaság Isten országát tartja
szeme előtt, azért tehát idegen az istentelen és romlott
erkölcsű nép között. Csodálatos nép, azaz ezen a világon
nincsen örökmaradása, hanem Isten országának teljes
felépülésére várakozik. Az izraeliták nomád vagy cso¬
dálatos nép volt, nem volt állandósult lakóhelye, ott le¬
geltették barmaikat és apró állataikat, ahol éppen tar¬
tózkodtak.
József azután kioktatta őket, mit válaszoljanak, ha
foglalkozásuk után fognak kérdezősködni. „Azt mond¬
játok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyer¬
mekségünktől fogva mind ezideig, mi is, mint a mi atyá¬
ink, hogy lakhassatok Gósen földén; mert minden juh-
pásztor utálatos az egyiptombeliek előtt." (Mózes I.
• 46:34) Az egyiptombeliek is tartottak juhokat és bar¬
mokat (Mózes I. 47 : 5,6; II. 9 :3, 6,19,25) De az egyip¬
tombeliek állandó lakóhellyel bírtak és a nemzet egy
részét képezték és résztvettek közügyeiben, emiatt nem
becsülték a vándorpásztor népet. Nem a „juh tenyész¬
tést" tekintették utálatosnak, hanem azt, .hogy a zsidók
nyájaikkal cigány módra kóboroltak. Ez mutatja, hogy
azok is, akik Jehova és az ö országa mellett állanak, a
modern Egyiptom üzérkedői előtt meg vannak vetve
(lenézve), mivel e világon nincsen maradandó lakhelyük
és nem akarnak közreműködni e világ politikai ügyei¬
ben. Habár ezen a világon élnek, mégsem működnek
közre azzal; mivel idegenek és csak vendégek, akik ir¬
ton vannak Isten országa felé és erős reménységgel vár¬
ják annak a földön való teljes felépülését, amidőn Is¬
ten akarata itt is úgy fog. történni, mint A mennyekben.
*• József öt embert magával vitt az izraeliták közül
és bemutatta őket Faraónak: „És mondá a Faraó József
testvéreinek: Mi a ti életmódotok? fis mondának a Fá¬
raónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi >3> mint a mi
atyáink. És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy
c földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak
nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott a* éhség Kána¬
án földén; hadd lakjanak azért most a te szolgáid a Gó¬
sen földén". — Mózes I. 47 :3, 4.
27 Mire Faraó a Gósen földjét az izraelitáknak adta
és utasította Józsefet, hogy az izraeliták közül válasz¬
szón „derék embereket" Faraó barmainak felügyeletére.
(Mózes I. 47 :6) Ez arra vonatkozó utalás, hogy akiket
- Jehova szolgálatra kiválasztott, legyenek derék és oly
munkaképes emberek, amennyire csak tőlük telik es
végezzék komolyan és figyelmesen a reájnhbízott mun¬
kát, úgy mint az Úrnak. Ez oly igazság, amely nagyon
soknak nem igen tetszik.
28 Amidőn Jákobot Faraó elé állították, megáldotta a
királyt. A dráma e pontján Faraó Jehova Istent, a nagy
királyt képviseli, az éltető és életadó eledelek tulaj¬
donosát és kezelőjét, aki éltető eledelt ad mindazoknak,
akik Sátán világából vagy uralma alól a menedékhelyre
menekülnek és-nyugalmat keresnek. Jákób amint meg¬
áldotta Faraót, mindazokat példázza, akik Jehova Isten
mellett állnak, s az ő nevét tisztelik és t áldják. Minden¬
ki aki síkra kel Isten mellett a Felséges nevét áldja.
„Áldjátok népek a mi Istenünket és fenn hirdessétek az
ő dícséretét; aki életre szólította lelkünket és nem en¬
gedi meginogni lábainkat." (66. zsolt. 8,9) „Áldjad én
lelkem az Urat és meg ne feledkezzél minden ő jótéte¬
ményeiről! Dicsérjétek az Urat minden ő seregei, az ő
szolgái és akaratának cselekvői! Áldja az Urat minden
munkája uralkodásának minden helyén! Áldjad én lel¬
kem az Urat!" — 103. zsoltár 2,21,22, angol-f.
” József Faraó rendelete értelmében Izrael háznépét
Gósen földjén telepítette le „Ramzes országának legjobb
részében, úgy, ahogy Faraó rendelte. És József gondos¬
kodott atyjáról és fivéreiről és atyjának egész házáról,
kenyérről gyermekeinek száma szerint." (Mózes I. 47:
11,12) Hasonlóképpen most a nagyobb József az Ür
mellett állóknak a legjobb szellemi elődeit nyújtja és
úgy a maradékot, mint a nagysokaságot is táplálja az
élet kenyerével, míg azok a modern Egyiptomban tar¬
tózkodnak. Ezt az eledelt nem élvezi senki más sem,
csakis azok, akik Jehova Isten mellett állanak. A na¬
gyobb József most a maradékot és annak barátait kül,
di, hogy az emberekhez közvetítsék az Űrtől származó
üzenetet, úgy, ahogyan a Biblia tartalmazza, és amint
a „Döntés" c. füzetben is elő volt adva, amely nagy mér¬
tékben segíti azokat, akik az élet útját keresik. Miköz¬
ben e tanuk a nyomtatott üzenetet az emberekhez jut¬
tatják és beszélőgépeket is használnak előadások köz¬
vetítésére, a még fel nem ismert nagysokaság tagjai¬
nak megmutatják az utat, melyen Jézus Krisztushoz és
Jehovához mehetnek és az örökkévalóság nagy kirá¬
lyát megismerhetik. Jézus Krisztus, a nagyobb József,
gyűjti* össze a nagysokaságot és mutatja be az örökké¬
való nagy királynak; így válik láthatóvá, hogyan áll
a „nagysokaság" a „trón" előtt és dicsőíti Jehovát és
<noinclude><references/></noinclude>