Oldal:3-1946-Az-ünnep-előtt-1946.djvu/6 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="3" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:ai|3|6|AZ ŐRTORONY|}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c|
zött: az ember Krisztus Jézus, aki önmagát váltságul adta mindenkiért, amiről a bizonyságtevés a maga idején hirdetve lesz." - I. Tim. 2:5, 6. Elberfeldi.}}
{{raw:data:p|8|8|id=q8|{{raw:data:idhidden|paragraph8q8|}} Ami az Egyiptomban tartott páskaünnepben van ábrázolva, azt az igaz keresztények életében kell tettekre váltani. Ebből látható, hogy a páska nem az „Úrvacsorát" vagy a Krisztus halála emlékünnepét árnyékolta elő, mert ez az emlékünnep Jézus parancsa szerint évenként csak egyszer egy meghatározott estén van ünnepelve. Azonban a páska határozza meg a különös időt vagy az évnek azt az estéjét, melyen az emlékvacsora ünnepelve van. Hogyan? Mivel Krisztus Jézus az utolsó páskaünnep befejezése után Kr. u. 33 nizán hó 14-én hű apostolaival azonnal bevezette az emlékvacsorát a kenyérrel és borral.}}
{{raw:data:p|9|9|id=q9|{{raw:data:idhidden|paragraph9q9|}} Ez a kovásztalan kenyér nem a páskabáránynak felelt meg, hanem valami átfogóbbat szemléltetett. Ez a „Krisztus testét" helyettesíti, amelynek Jézus a feje és a tagjai őalatta az egyházat képezik. Amennyiben tehát a „Krisztus teste" összes tagjai esznek az emlékvacsora kenyeréből, ez azt szemlélteti, hogy ezek hogyan vesznek részt Krisztus Jézussal hűségesen mindhalálig az őreá hulló gyalázatokban és nyomorúságban mint az ő „teste" tagjai. Ami az emlékvacsora borát illeti, azzal másként járnak el, mint a páskabárány vérével; hisz a bort megisszák, a vért azonban nem itták meg, hanem az ajtófélfára hintették. Bár a bor Krisztus vérét szemlélteti, azonban a kiontott vér a halált ábrázolja és Jézus Krisztus a halált nem csak az emberiség bűneiért szenvedte el, hanem elsősorban a Jehova neve igazolásáért. Hogy a teste tagjai az emlékvacsora borát isszák, azt szemlélteti, hogy közösségük vagy részük van az ő halála módjában, ami Isten neve igazolását szolgálja. Pál mondja az I. Kor. 10:16, 17-ben: „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk." A „Krisztus teste" igazolt tagjain kívül tehát mások ne vegyenek részt a kenyér és bor évenkénti élvezésében.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| A JELENLEGI "KOVÁSZTALAN KENYEREK ÜNNEPE"}}}}
{{raw:data:p|10|10|id=q10|{{raw:data:idhidden|paragraph10q10|}} Ha tehát megértettük, hogy az igaz keresztények hogyan kell ünnepeljék a valódi páskát Krisztus Jézussal mint az Istentől adott báránnyal, mi történjen akkor? Igyekezzünk megérteni, hogy ezek a keresztények hogyan kell helyesen megünnepeljék a „kovásztalan kenyerek ünnepét", mert Pál erre az ünnepre utal az I. Kor. 5:7, 8-ban ezt mondván: „Mert a mi páskánk már megáldoztatott; Krisztus maga az. Tartsunk tehát ünnepet, nem régi kovásszal, sem rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével." (Egy amerikai ford.) Az előképes páska Jehova parancsa szerint nizán hó 14-ike éjjelén lett megünnepelve. Ez azt eredményezte, hogy az izráeliták átmentettek és a tizedik csapástól megkíméltettek, amely minden egyiptomi házat és istállót utolért és az elsőszülötteiket elpusztította. Ez a borzalmas nemzeti katasztrófa megtörte fáraó kemény szívét s ez parancsot adott ki, hogy az izráeliták a nyájaikkal és mindenükkel kezdjék meg a háromnapos útjukat a pusztába s vonuljanak ki Egyiptomból az ő Istenük, Jehova imádására. Az egy hétig tartó kovásztalan kenyerek ünnepe ezt az emlékezetes napot követte, ugyanis nizán hó 15 és 21-ike között. Hogy az izráeliták hogyan töltötték ezt az eseménydús hetet, az ünnepet megtartván, látni fogjuk. Ez egy szabad nép volt, egy megváltott nép.}}
{{raw:data:p|11|11|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph11q11|}}  A szabadságba való menetelre készen álló izráeliták még egy régi tartozást kellett beszedjenek Egyiptomtól a sok kifizetetlen rabszolgamunkáért, amit ennek az országnak mintegy száz év óta végeztek. Így kértek és követel-}}
{{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}{{raw:data:q|8|id=q8|Miért nem szemlélteti a páska az Úr emlékvacsoráját? da mennyiben határozza meg ennek dátumát?}}{{raw:data:q|9|id=q9|Mit szemléltet a kenyér és bor élvezete az emlékvacsorán? és ki vehet részt azon?}}{{raw:data:q|10|id=q10|Mely űnnepre hivatkozik Pál az I. Kor. 5:7, 8-ban? és mi után kezdték ezt az izráeliták ünnepelni?}}{{raw:data:q|11|id=q11|Milyen tartozásból szedtek be valamit az izraeliták, mielőtt elhagyták}}
|
{{raw:data:p|c| tek (nem „kölcsönöztek") Isten intézkedésére az egyiptomiaktól e tartozás kiegyenlítésére különböző értéktárgyakat. Ez kétségkívül addig történt, mielőtt az izráeliták a házukba mentek a páska megünneplésére, tehát mielőtt az elsőszülöttek éjfélkor történt halála feletti jajveszékeléssel az egyiptomiak örjöngeni kezdtek. „Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint jártak el: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és arany-edényeket meg ruhákat. Jehova pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgy hogy hajoltak a kérésükre. Így fosztották ki az egyiptomiakat (Luther: így zsákmányul vitték azt az egyiptomiaktól)." (II. Mózes 12:35, 36) Ezekkel a drágaságokkal vonultak ki az izráeliták, azonban még mindig csak egy részével annak, ami megillette volna őket, - abban, bizonyosak lehetünk.}}
{{raw:data:p|12|12|id=q12|{{raw:data:idhidden|paragraph12q12|}}  A következőkből kitűnik, mennyire közreműködött minden, hogy az izráeliták az úton megtarthassák a kovásztalan kenyerek ünnepét: „És az egyiptomiak erősen sürgették a népet, hogy minél előbb eltávolíthassák az országból, mert így szóltak: Mindnyájan maghalunk! A nép az ő tésztáját, mielőtt megkelt (Kautzsch: mielőtt bekovászoltatott volna), sütőteknőjével együtt ruhájába kötve vetette a vállára." (II. Mózes 12:33, 34) Midőn Mózes negyven évvel később az izráelitáknak elmondotta, hogyan ünnepeljék a páskát és a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepét az ígéret földjén, így szólt: „Ne egyél azzal semmi kovászost, hanem hét napon át egyél azzal kovásztalant, a sanyarúság kenyerét, - mert sietséggel jöttél ki Egyiptom földjéről —, hogy megemlékezzünk arról a napról, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről, életed minden idejében." (V. Mózes 16:3) Alkalmas módon tartott az ünnep szépen hét napon át, hisz a hét egy teljes vagy tökéletes időszaknak a jelképe.}}
{{raw:data:p|13|13|id=q13|{{raw:data:idhidden|paragraph13q13|}} Hogy a kenyér nem lett „könnyűvé" téve kovásszal, továbbá azt a sanyarúságot szemléltette, ami bekövetkezik, ha valaki az Egyiptom által szemléltetettet elhagyja. A kovásztalan vagy keletlen kenyér kemény és szilárd, úgyszólván „nehéz". Így tehát jól emlékeztet a keménységekre és panaszokra, az üldözésekre és nyomásokra, melyek közepette valaki megszakítja a világgal való kapcsolatokat és ennek szolgaságából kivonja magát. Ha magunkat így elkülönítjük, sem időnk, sem alkalmunk nincs a kényelmes berendezkedésre vagy a testünk önző kívánságainak kielégítésére. Az Istentől kölcsönzött szabadság az, amit értékelnünk kell, nem törődve az ezzel kapcsolatos panaszokkal s ebbe a szabadságba gyorsan be kell lépni, azt egy értékes díjhoz hasonlóan gyorsan meg kell ragadni.}}
{{raw:data:p|14|14|id=q14|{{raw:data:idhidden|paragraph14q14|}} Annak módja, ahogyan az izráeliták a kovásztalan kenyerek ünnepét vagy ez ünnepnek megfelelő hetet az első alkalommal töltötték, segít felismernünk, hogy mit várhatunk az ellenképes ünneptől. Az első nap vagy nizán hó 15-ike a szent gyülekezés vagy az ünnepélyes összehívás napja kellett legyen, melyen nem volt szabad semilyen munkát végezni, kivéve az evéshez feltétlenül szűkségeset. Az izráeliták eltávolították azt, ami megmaradt a páskavacsoráról és a veszteségeiktől súlyosan érintett, félelemmel eltelt egyiptomiak nyomására elhagyták lakásaikat. Kivonulásuk nem történt vad meneküléssel, nagy tolongással vagy éppen egymás letaposásával, hanem rendezetten vonultak a gyülekező helyre, melyet előre megállapítottak. Ez Rameszesz város volt, amely kétségkívül a Gósen földjén feküdt, az a tartalékváros, melyet mint rabszolgák maguk kellett felépítsenek. Itt találkoztak mint Jehova megszabadítottainak gyülekezete.}}
{{raw:data:p|15|15|id=q15|{{raw:data:idhidden|paragraph15q15|}} Arról számolnak be, hogy az út onnan Pihahiróthig (hahiróth, nyílás vagy öböl) a Vörös-tenger mellett mintegy 90-100 római mérföld volt és Josephus zsidó történész azt mondja, hogy az izráeliták ezt az utat három nap alatt tették meg. Észszerűtlen feltételeznünk, hogy ez a két-}}
{{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}{{raw:data:q|11|c|id=q11|Egyiptomot? és milyen módon?}}{{raw:data:q|12|id=q12|Hogyan lettek az izráeliták az úton a kovásztalan kenyerek megünnepléséhez sürgetve? és mit szemléltet ennek hétnapos tartalma?}}{{raw:data:q|13|id=q13|Mit ábrázol az, hogy a kenyér kovásztalan volt?}}{{raw:data:q|14|id=q14|Hogyan töltötték az izráeliták ez ünnep első napját?}}{{raw:data:q|15|id=q15|Hogyan tették meg az utat Rameszesztől a Vörös-tengerig?}}
}}<noinclude><references/></noinclude>