Oldal:3-1946-Az-ünnep-előtt-1946.djvu/4 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="3" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:ai|3||AZ ŐRTORONY|}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| tesen a kovásztalan kenyér összefüggésben volt a páskával. Ha mi azért mint Krisztus követői az ellenképes páskabárányban, a feláldozott Krisztus Jézusban részesülünk, akkor helyes módon azt is meg kell tartsuk, amit a hétnapos kovásztalan kenyerek ünnepe szemléltet, különösen most ebben a háborúutáni időszakban.}}
{{raw:data:p|7|id=q1| Idézzük világosan  emlékezetünkbe az első páska körülményeit Egyiptomban és lássuk, mit tanít az most számunkra! Magunkat szellemben visszahelyezve azon viszonyok közé, Kr. e. 1513-ba jutunk. Egyiptomban vagyunk a Gósen földje néven ismert tájon, amely Egyiptom legjobb része és a Nílus deltája mentén terül el. Tavasz van. A Nílus évenkénti áradásának első hullámai csak három hónap múlva várhatók. Számunkra a huszonnégyórás nap naplementével kezdődik és a nizán hó tizennegyedik estéje kezdetét vette. Az egyiptomi éjszaka felhőtlen egén megjelenik a telihold. Mostantól fogva ez a hold mint „páskahold" lesz ismeretes. És imé! Mit csinálnak oly szorgalmasan azok az izráeliták azon a különös estén? Figyelj oda, hogyan vág le az izraelita apa családtagjai segítségével egy bárányt! Szép állat, hibátlan, nem több egy évesnél s vére edénybe van felfogva. Ott áttelenben felbukkan egy másik izráelita apa izsópköteggel s egy edényben a bárány vérével, amit elsőszülöttje nyújt át neki és vérével behinti a ház ajtajának felső küszöbét és oszlopait. Ezt megtéve visszavonul övéivel a házba s erősen bezárja az ajtót. Egyiptom ezen csak izráeliták által lakott részén rövid idő múlva minden utca elhagyott lesz. Mily szokatlan előjel! Minden ajtófél, minden felsőküszöb vérrel van meghintve, kivéve azokat, ahonnan a kis izráelita család egyik szomszéd házba ment, hogy ez alkalomra egy másik kis izráelita háztartáshoz csatlakozzon.}}
{{raw:data:p|8|id=q1| A páskahold az így megjelölt házak tízezreire szórja fényét. Az izráelita idegenek ily különleges viselkedéséről tudomást szereznek az egyiptomiak, a fáraó és összes udvaroncai is. Palotájában külön őrséget rendel az elsőszülöttek számára. A maga részéről, ezen az estén különösen nyugtalan, még pedig Mózes azon szavai miatt, amelyeket fivére, Áron által mondott. Ez arra figyelmeztette a hatalmas fáraót, Egyiptom királyát, hogy Jehova, az izráeliták Istene éjfélkor megöli ennek elsőszülöttét s vele együtt az összes egyiptomi elsőszülötteket. Fáraó emlékezett arra, Mózes mily bosszúsan hagyta el az ő udvarát. Fáraó szíve azonban kemény marad. Ő Egyiptom összes isteneiben bízik s dacol Jehovával, Mózes Istenével. - II. Mózes 11:4-8.}}
{{raw:data:p|9|id=q1| Bent az izráeliták házaiban a páskaáldozat vérének védelme alatt az áldozatot tűzön sütik s azután az asztalra kerül keserű füvekkel együtt, s az azzal evett kenyér nem tartalmaz sem élesztőt, sem kovászt. Az egész ház lelkiismeretesen meg van tisztítva a kovász minden nyomától. Minden a vacsorához tartozó az asztalon van már s így a házban az összes ünneplők köré gyülekeznek. Ahelyett, hogy leülnének és saru nélkül a földre telepednének, minden ünneplő saruval a lábán áll, mintha utasításra várna a ház elhagyására. Ruhadarabjaik övvel derekukra van szorítva s az evéssel el nem foglalt kéz botot tart. Ebben a tartásban állják körül az összes családi asztalokat mintegy hatszázezer húszéven felüli férfi, mind hadviselésre alkalmas személyek, azonkívül sok asszony és gyerek, valamint a gyengébb öregemberek, akik túlhaladták a katonai életkort. Mekkora sereg, nem kevesebb két-három milliónál! Nem csoda, hogy az Egyiptomban töltött legalább nyolcvan év folyamán az egyiptomiak az izráeliták ily csodála-}}|
{{raw:data:p|c|tos szaporodása miatt mindjobban megijedtek és a faraó így szólt: „Imé az izraeliták népe nagyobb és hatalmasabb nálunk, rajta, bánjunk okosan vele, mert különben túlsúlyba jut és ha háború tör ki, ő is ellenségünkhöz pártol, harcol ellenünk és kivonul az országból!" Ezért tették fáraó és csatlósai az ott tartózkodó izráelitákat rabszolgákká s ez a fáraó most vonakodott elbocsátani az izraelitákat Jehova kívánságára. - II. Mózes 1:7-14.}}
{{raw:data:p|10|id=q1| Az erre az alkalomra körülmetélt összes izráelita férfiakon kívül nagyon sok vásárolt szolga és úgyszintén sok idegen is jelen volt mint nemizráelita vendég. Jehova Isten és az ő népe iránti jóakaratból ezek is körülmetéltették magukat, hogy a vérrel meghintett izráelita ajtók védelme alatt résztvehessenek a páskán.}}
{{raw:data:p|11|id=q1| Az éjféli óra közeledett, mialatt az összes engedelmes izraeliták és ezek jóakaratú szolgái s az ott tartózkodó idegenek a kovásztalan kenyeret a keserűfüvekből készült mártásba mártották és a páskaáldozat húsából ettek. Gondot fordítottak arra, hogy a bárány egyetlen lábszárcsontját se törjék meg, s nem törte meg senki a csontot a gyenge velő kedvéért. Erre nem volt idő, s ez egyenesen ellene lett volna a Jehova Prófétája, Mózes útján kiadott páskaelőírásoknak. Senki sem tett egy lépést se, hogy a páskahús valamely részét a házból kivigye. A páskabárány vérén kívül Egyiptom utcáin veszély fenyegetett! - II. Mózes 12:1-10.}}
{{raw:data:p|12|id=q1| Most éjfél van!... De Jehova Istennek legyen hála, egyetlen az ünnepségen résztvevő izráelita elsőszülött és egyetlen jóakaratú társ sem halt meg hirtelen, láthatatlan csapástól találva! S bizonyára kint az izráeliták istállóiban is egyetlen szarvasmarha és aprójószág sem pusztult el! Nem, egyetlen kutya sem vonított panaszos hangon valamelyik izráelita házban levő valamely személy halála felett! Anubis, az egyiptomi kutyafejű isten nem mozgathatta nyelvét diadalmasan egyetlen izráelita halála felett sem. Jehova fenyítő angyala látta a vért és az összes engedelmes hű izráeliták házát kikerülte és egyet sem vert meg azok közül halálos csapással.}}
{{raw:data:p|13|id=q1| Most azonban figyelj! Figyelj oda át, ahol az izráelita terület határos az egyiptomival! - Az Izráelita fülek hirtelen észreveszik a kutyák csaholását az egyiptomi házak körül, amelyeken nincs meg a vérjel. Valóban! és hozzá emberi hangok, éles sikoltások és vad kiáltozások, először a házakban, azután pedig a házakon kívül is, mivel az egyiptomiak mint az őrültek az utcára rohannak. Egész Egyiptom közreműködik a sírás és jajveszékelés kórusában. Még soha ilyen jajveszékelés nem volt, hisz „nem volt olyan ház, ahol ne lett volna halott". Még a fáraó háza sem volt megkímélve: az ő elsőszülöttje is holtan fekszik. Hol vannak Egyiptom összes istenei? Hol vannak az összes démonok az ő fejedelmükkel, Sátánnal, az ördöggel, akiket az egyiptomi vallásoskodók istenekként tisztelnek? Jehova Isten megbosszulta magát Egyiptom összes ily istenein és igazolta magát ítéletet tartott felettük és bebizonyította, hogy ezek hamis istenek s hogy általuk sem megmentés, sem oltalom, sem pedig szabadulás nem jöhet. (II. Mózes 12:30, 12) Az elnyomott izraelitákat azonban Jehova megkímélte és életben tartotta. Megoltalmazta mindazokat, akik a páskabárány vére alatt állottak, s így bizonyságot tett, hogy ő a Legfelségesebb és Mindenható, az igaz és élő Isten, a megmentés egyedüli Istene.}}
{{raw:data:ta|r| WTa. 1946. március 1.}}
}}
{{raw:data:s-01|1}}<noinclude><references/></noinclude>