Oldal:Értelem-Kísértő-1937.djvu/6 forrásának megtekintése

<noinclude><pagequality level="3" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|158|}}}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c|
ni fogja nevét. (Mózes II. 9:16) A világból egy bizonyos osztályt kiválasztott és Jézus Krisztus, a király parancsnoksága alá rendelte; ennek mondja Jehova: "Ti vagytok annak tanui, hogy én vagyok az Isten; nekem kell szolgálnotok és hirdetnetek kell, hogy rajtam kívül nincsen Isten." — A maradék tehát nagyon felelősségteljes tisztséget tölt be és minden más földi teremtménynél nagyobb megtiszteltetésben részesült; de ezt a megtiszteltetést nem maga veszi magának, s nem is dicsekszik azzal, hogy mennyire fontos személy. A maradék tagjai Isten szolgái; megbecsülik tisztségüket és örvendenek, hogy azon a vártán állhatnak, amelyre Isten állította őket. „És senki sem veszi magának ezt a tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is." (Zsidók 5:4) Isten Jézus Krisztus útján tanította őket, kiválasztván és a maga szervezetében tisztséggel bízva még, s ezt a tisztségüket csak akkor fogják megtartani, ha értelmesek és a bölcseségben és a hűségben is kitartanak. Isten ezeket fogja győzelemmel megjutalmazni Jézus Krisztus útján, feltéve, ha mindhalálig hívek lesznek (Korinthus I. 15:57; Jelenések 2:10) Az ily hűségesek részesülnek most azon megtiszteltetésben és kiváltságban, hogy "Isten szokatlan munkájában" részük lehet (Ésaiás 28:21) s emiatt most reájuk vonatkoznak az apostol következő szavai: „Azért szeretett, atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában (munkájában) mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." — Korinthus I. 15:58.}}
{{raw:data:p|47|47| Most érkezett el az idő, amidőn ezek „mindnyájan férfiak az értelem terén" és férfiasan erősek. (Korinthus I. 14:20; 16:13) Az ilyenek férfiak a Krisztusban, illetve érettkorúak. Szeretik az Istent s ezért félve tisztelik s nem embertől félnek. Látják, hogy ez az Úr ítéletének a napja s hogy minden nemzetet maga elé gyűjtött. Az Úr parancsa náluk van, hogy menjenek és figyelmeztessék a „kereszténység" népeit, mielőtt Isten „szokatlan munkája" megkezdődik; Isten iránti szeretetök készteti erre a munkára. Amidőn munkába vonulnak, nem felfuvalkodottak, hanem bátrak: „Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." — János I. 4:17, 18.}}
{{raw:data:p|48|48| Látva, hogy a királyság eljött, a hű maradék megérti, és észreveszi, hogy végezni kell az Isten nevéről és királyságáról bizonyságot tevő munkát s öröme telik abban, hogy ebben a munkában közreműködhetik. Aki tehát azt állítja, hogy a felkent maradékhoz tartozik, válaszoljon saját magának a következő kérdésre az Úr előtt: „Látod és értékelni tudod-e a most eldöntésre kerülő nagy vitás kérdést? Látod-e Istennel való kapcsolatodat, akinek a neve most tisztáztatni fog? Tudomást szereztél-e most a vég bekövetkezése előtt az Úrnak ezen parancsáról, hogy „az ő országának evangéliumát most világszerte hirdetni kell"? Iszonyodol-e most a vallástól, mint ami az ördögtől származik és tiszteled s teljesítsd-e az Úr parancsait? Teljesen az Úr mellé állottál-e és engedelmeskedel-e az ő parancsainak, hogy életet nyerjél? Vagypedig tétlenül leültél, elmulasztva a legnagyobb alkalmat, amelyben valahais földi teremtmény részesült, s ezek folytán a biztos vesztedbe rohansz-e? Gondold meg, Isten azt parancsolta bizenyságtevőinek, hogy engedelmeskedjenek Jézus Krisztusnak, s aki nem hallgat erre a nagy prófétára, kiirtatik a nép közül. — Apcsel. 3:23}}|
{{raw:data:p|49|49| Aki most megőrzi tisztaságát Isten előtt és tartózkodni fog minden zúgolódástól, civakodástól és viszálykodástól, felhagy minden önzéssel s teljesen Istenhez és az ő országához való ragaszkodás indítja az alkalmak felhasználására, bizonyságot fog tenni Jehováról, az ő királyáról és országáról. Mi most a hadakozás idejében élünk, ez az Igazság harca a Gonoszsággal szemben, az Igazság harca a valótlanságokkal szemben, s azok, akik Istent és az ő igazságát szeretik, most örömmel fogják megtenni a maguk részét s az Úr zászlaját magasra emelik, hogy a jóindulatú emberek meglássák az Igazsághoz vezető utat és a menedékhelyet. A maradék azon tagjai, akik Krisztus szellemével bírnak, fogják végezni a vezetést, s a jonadábok velük fognak tartani. Együtt fogják Jehova, Jézus Krisztus és az ő országának dicsőségét zengeni s közösen résztvesznek az Úr munkájában. A jonadábok csendes szövetséget kötöttek az igazság hirdetésére s ezzel fejezik ki, hogy az Úr szervezetéhez tartoznak. A maradék és a jonadábok tehát közösen vesznek részt a bizonyságtevő munkában. Soha ezelőtt nem élveztek ily kiváltságot földi teremtmények s ez a kiváltság sohasem fog többé visszatérni; 
mert a „szokatlan munka" folyik most s amidőn teljesen befejeződik, akkor hirtelen Isten "rendkívüli munkája" fog kezdődni, amidőnis a földről minden ellenségeit teljesen eltávolítja. Azért most mindenki, aki szereti Istent és Jézus Krisztust, vegye tudomásul a parancsot és teljesítse is: "Hadd támadjunk reá haddal!" (Abdiás 1.) Azután az örökkévalóságon át énekelhetjük majd a győzelmi dalt az ő nevének dicsőségére.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| TANULMÁNYKÉRDÉSEK}}}}
{{raw:data:q|1| Miért hangsúlyozta Jehova minduntalan az értelmesség fontosságát? Nevezd meg, miért lesz most ismét erre figyelmeztetve Isten népe?}}
{{raw:data:q|2| Mit értsünk „értelem" vagy belátás alatt? Mily feltételek alapján lehet értelmet szerezni?}}
{{raw:data:q|3-4| Mutasd ki a) azon prófétai tisztséget, melyet Mózes és Izrael a Sinaitól Kánaánig vezető úton betöltötték; b) milyenek s mennyiben voltak fontosak abban és a mostani időben is a Moáb síkságán mondott szavak?}}
{{raw:data:q|5| Magyarázd meg szövetséges viszonyban állnak-e a jonadábok, illetve a nagysokaság Jehovával s mily felelősség terheli őket?}}
{{raw:data:q|6| Alkalmazd ebben az összefüggésben Kor. I. 10:11-et!}}
{{raw:data:q|7-8| Mily okból jegyeztettek fel Mózes V. 1:12, 13 szavai? Mily fontos oktatást láthat bennük Isten mai népe?}}
{{raw:data:q|9| Mily nagy kegyben részesítette az izraelitákat Jehova? Megbecsülték-e tőle való függésüket? Miért? s mi lett az eredménye?}}
{{raw:data:q|10-11| Mutasd ki szövegek alapján és indokold meg a józan ésszel, mily viselkedés képezi a helyes magaviseletet a teremtmény részéről a Teremtővel szemben?}}
{{raw:data:q|12-13| Magyarázd meg szövegek alapján, miképpen kerülhet Isten családjába egy emberi teremtmény!}}
{{raw:data:q|14-15| Mutasd ki szövegek alapján, mit akar az Isten azzal, hogy egy csoport embert kiválasztott és újteremtményekké tett a Krisztusban?}}
{{raw:data:q|16| Mit jelent kiválasztva és felkenve lenni? Miért történik az?}}
{{raw:data:q|17-19| Hogyan bírhatjuk a Lélek bizonyságtevését arra nézve, hogy Isten gyermekei vagyunk-e vagy sem és társörökösei Krisztusnak?}}
{{raw:data:q|20-21| Ismertesd azok pályáját, akiket az Úr mint „más juhait" gyűjti maga köré! Megigazultak-e mostan? Mily reménységgel és mily kapcsolatban állnak a mindenható Istennel és Krisztussal?}}
{{raw:data:q|22-23| Alkalmazd Mikeás 6:8-at, 119. zsoltár 105, Lukács 12:48 és Máté 22:37—40-et azon követelményeket illetőleg, melyek mindazoktól megköveteltetnek, akik Isten elismerését kívánják bírni, valamint tanításuk forrását és felelősségüket!}}
}}<noinclude><references/></noinclude>