A lap korrektúrázva van
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
24. évfolyam
1937 augusztus 15
15-16 szám
Jehova gondviselése
(a 4. rész folytatása)
35
Az egyiptomiak sok földdel, barommal és pénzzel rendelkeztek és személyükben is szabad emberek voltak. József nem nyújtott könyöradományokat, minek következtében mindnyájan elszegényedtek volna, hanem pénzért árusította az egyiptomiaknak az életfenntartó gabonát, mégpedig eleinte pénzért és a begyült pénzt a Faraó kincstárába gyűjtötte. Nem engedte, hogy önző pénzváltók és magánemberek a nép nyomorából profitot kovácsoljanak maguknak. Amidőn az egyiptomiak pénze elfogyott, állataikért adott nekik gabonát, azután földjeiket vette meg gabonáért és élelemért; mire a nép így szólott: „Vegyél meg minket és földjeinket is kenyérért!" (Mózes I. 47:14—20) Így lett Faraó törvényesen egész Egyiptom tulajdonosává és a lakosok „Faraó szolgái" lettek; mindez a nép kívánsága szerint történt, mert „élni akartak és nem akartak meghalni". Az élet Isten adománya Jézus Krisztus útján, ami nem azt jelenti, hogy az életet vásárolni lehet az Istentől. Inkább azt jelenti, hogy a nagysokaság csak úgy élheti túl Armageddont és nyerhet életet Jézus Krisztus útján Istentől, ha hiány nélkül fogja teljesíteni Isten követelményeit és magát feltétlenül Istennek hü szolgálatára szenteli és elismeri az ő királyát, Jézus Krisztust és neki szolgál. Ettől semmi sem szabad visszatartsa. Semmivel sem mérhető fel, amit ember adhat, az élet és azzal kapcsolatos áldások adománya, mert hiszen mindaz, amivel az emberiség bír, az Úr tulajdonát képezi. "Az Úré a föld, teljességével együtt". (24. zsoltár 1) Ki kell fejezniük, hogy Isten és Jézus Krisztus szolgái kívánnak lenni és éjjel-nappal, azaz állandóan neki kell szolgálniok. (Jelenések 7:15) Jézus Krisztus, az örökkévaló király nagy helytartója, megvásárolta az egész emberiséget (mikép József az egyiptombelieket.) s csak azoknak ad életet, akik teljesíteni fogják Jehova feltételeit; ezek fognak az élet adományában részesülni Jézus Krisztus által.
36
A nép a saját jóléte érdekében városokba gyüjtetett: „A népet pedig egyik városból a másikba telepité Egyiptom egyik határszélétől a másikig". (Mózes I. 47:21) Hasonlóképpen gyűjti össze az Úr Jézus Krisztus „más juhait" a városban példázott szervezetébe; ezekben a városokban találnak menedéket, és sehol máshol. Ez egyezik a menedékvárosokkal, amelyeket Jehova (Józsué) Mózes napjaiban létesíttetett a nép számára. (Mózes V. 19:1—6) A papok földjét nem adták el: „Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részük vala a Fáraótól és abból a szabott részből élnek vala, amit nékik a Faraó ád vala; annakokáért nem adák el az ő földüket". — Mózes I. 47:22.
37 Ez nem jelent részrehajlást a nép megkárosítása és a papság érdeke javára, amint némelyek gondolják. Az egyiptomi papok immár az ínség előtt is kormány támogatásban részesültek s ez az intézkedés az ínség idejében is fennállott. A papok tehát nem szorultak rá földjük eladására. Korábbi megállapodás volt, hogy a királytól
kaptak élelmiszert. Ezek a papok vagy fejedelmek Józseffel együtt a király szolgái (alkalmazottai) voltak s a drámában itt úgylátszik a „választott szolgát" példázzák, amelynek Jézus Krisztus a feje, s hozzátartozik a földön levő maradék is mint „lábtagjai". (Ésaiás 52:7) Most ezek Jézus Krisztus társörőkösei s azon „alázatosak közé tartoznak, akik Jézus Krisztussal együtt fogják örökölni a földet". (Máté 5:5; Róma 8:16, 17) Oly helyzetben vannak tehát, amely különbözik a „más juhokétól", a nagysokaságétól, jóllehet mindenki Jehova Istentől Jézus Krisztus útján nyeri az életet.
38
József nem létesített állami munkanélküli segélyezést, dolog nélkül adván támogatást. (Mózes I. 47:23) Ellenkezőleg, az emberek szorgalmasan dolgozni tartoztak s nem lehettek terhére az államnak. A vetőmagot elvetni tartoztak a földeken, Istenben reménykedve, hogy termést fog adni. Mindig úgy volt és mindig úgy is lesz, az emberek dolgozni tartoznak. (Thess. II. 3:10) Aki nem akar dolgozni, ne is egyék. A lusta ember utálatos Isten előtt és tékozlónak van nevezve. (Példb. 19:15; 31:27; Ezékiel 16:49) Az Úr a nagysokaság- és jövő élete érdekében rendeli, hogy nem szabad tétlenkednie, hanem állandóan dolgozni tartozik. (Jelenések 7:15) „Ti nem a magatokéi vagytok ... áron vétettetek meg; dicsőítsétek tehát az Istent a ti testetekben." — Korinthus I. 6:19, 20.
39 Nagyszerű intézkedés történt a nép érdekében: „És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tietek a mező bevetésére és élésetekre, mind magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül". (Mózes I. 47:24) Mivel akkor a föld immár nem volt az övék, ez nagyon jó intézkedés volt az ő érdekében. Zakariás 14:16—18 prófétai jelentése szerint hasonló kívántatik meg a nagysokaságtól is. A nagysokaságtól igazságosan kívántatik ez, józan követelés és nem nehéz. (János I. 5:3) Jézus Krisztus Isten akarata szerint mindnyájukat egyenlő színvonalra helyezi Isten elé s mindenkitől azt kívánja, szolgáljon híven Istennek, de tehetségénél nem kíván többet. Egyiptom népe hálás volt ezen intézkedésért, miképpen a nagysokaság is hálás az Úr intézkedéséért. „És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet, Uram, szemeid előtt és szolgái leszünk a Fáraónak." — Mózes I. 47:25.
40 József ezen intézkedésével, melyet a nép érdekében tett, igazolta nevét, (az új nevét) melyet Faraó adott neki, „Zaphnath-Pahneachnak" nevezvén őt, ami a „világ megmentőjét" jelenti. Hasonlóképpen lengeti pálmaágát a nagysokaság a templomban és így Istennek és a nagyobb Józsefnek tulajdonítja az üdvösséget (megmentést) és örökké Isten és Krisztus szolgája kíván lenni. A nagyobb József, Jézus Krisztus előtt csak azzal lehet kegyelmet nyerni, ha szolgálunk Jehova Istennek. Mindezt Armageddon előtt kell megtenni, (cseleked-
