Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/15

15

egyház. Ezekben az épületekben bizonyos mozdulatokat

végeznek és bűvész-formaszerüségeket mondogatnak, amit „istentiszteletnek" vagy „Istenhez való közeledésnek" nevezitek. De mindez a „hazugság szavai", mely a hiszékeny emberek megtévesztését eredményezte. Vezetőiket követve, a hiszékeny katolikus emberek ami¬ dőn' a gyülekezési helyhez közelednek, magukra keresztet vetnek s evvel azt bizonyítják, hogy hisznek benne. Az Úr mindenkinek megmagyarázza, hogy ezek a „hazugság szavai" a váltásvezetőktől erednek, és a katolikus nép, az egyház gyermekei s a többi templomjárók ezeknek a szavaknak ne higyjenek. Az ilyen hazug szavak a templom járóknak, vagy bárki másnak a bajokal és szerencsétlenséggel szemben semmi védelmet nem nyújtanak. Arra bírják a népet, higyje dőrén, hogy az Úrra támaszkodik, ha egyidejűleg emberi kezekkel alkotott munkában bízik. Jehova így szól

az ilyenekhez: „Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis (látszólag) Jehovára támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk Jehova? Nem következik mi reánk veszedelem." — Mikeás 3 :11.

²⁰

Az izraeliák téves útra léptek, amit az Űr értésük¬

re is adott, hogy azáltal a jóakaratú emberek a helyes útra térjenek, amint az a kővetkező szavakból is kitűnik: .,11a jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgat- tok, és ez,en a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedel¬ mére: Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mind¬ örökké.** (Jeremiás 7 : 6, 7) Ma a felekezetieskedők szin¬ tén téves úton haladnak, egyesek szándékosan, mások akaratlanul. Ez elsősorban azokra vonatkozik, akiknek cselekedete abban nyilvánul meg, amit „keresztény egy¬ háznak** neveznek. Sokan a papság, különösen a hierar¬ chia kiemelkedő személyiségei közül, szántszándékkal a helytelen utat követik, s az egyház gyermekeit is jogtalanul megtévesztették, hogy a téves úton haladja¬ nak. Jehova figyelmeztette a népet Jeruzsálemben. Je- . hova ma az ö tanúit küldi ki, figyelmeztessék a „keresz¬ ténységet", amely figyelmeztetésről az 6 bosszúállóba nagy napjának hírüladása előtt kell a „kereszténység¬ nek** értesülnie. Az indulatoskodó felekezetieskedők an¬ nakidején elnyomták a jövevényeket és saját testvérei¬ ket az izraeliták között. Hasonlóképpen üldözik ma is heveskedö és tudatlan felekezetieskedők, akik magukat Jézus Krisztus követőinek nevezik, Jehova tanúit, akik Istent igazságban szolgálják, s ezek a felekezetieskedők a „jövevényeket**, a jonadáb-osztályt is elnyomják azáltal, hogy őket az igazság felismerésétől távoltarta¬ ni igyekszenek. A „protestánsok" között még ma is van¬ nak egyesek, habár nagyon kevesen, akik Isten szolgᬠlatára törekszenek azáltal, hogy a Szentírás ihletett sza¬ vait nyíltan hirdetik; ezeknek az embereknek a római katolikus hierarchia részéről szintén üldöztetéseket kell elszenvedniük, amely befolyását arra használja, hogy őket a Szentirás hirdetésétől távoltartsa, mivel attól tart, hogy az írás a felekezetieskedők hamisságait lelep¬ lezi. Ennek egy példáját a sajtó is közölte. Kanadában az egyik protestáns pap egy rádióállomáshoz felterjesz¬ tette előadásának kéziratát, melyet rövidesen rádióba mondani szeretett volna. Kéziratában Korinthus I. 2 : 5-öt idézte. A római katolikus hierarchia az előadás kéz¬ iratában bennfoglalt összes szentirati szöveg törlésé¬ re kötelezte a rádió cenzorát, nyilván azért, mivel ezen isteni szavak kimutatják, hogy a katolikus papok Isten ’i ember közötti közvetítő-szerepre nem méltók, és az erreyonatkozó állításaik tévesek, továbbá azért, mivel

a hierarchia tudatlanságban akarja tartani a népet a

Szentirás felől. Ezt a taktikát követi a római katolikus

hierarchia mindenütt. A becsületes és őszinte embereket a Bibliától és annak bármilyen froinában mepy>lvanu" ló magyarázatától távoltartják; mivel attól félnek, hogy a bibliai igazságok a hierarchiát teljesen pőrére vetkez¬ tetik, olyannyira, hogy a becsületes emberek elpártol¬ nak tőle. Ahogy a felekezetieskedők Jeruzsálemben Is¬ ten parancsolataival ellenkezően cselekedtek, és elég arcátlanok voltak ahhoz, hogy az Úr nevéről nevezett épületbe lépjenek s eljövetelükkel Istennek való teljes odaadás és szolgálat látszatát keltsék. Ugyanúgy van ma is. A felekezetieskedők Isten igazi tisztelőit üldözik, s egyidejűleg az» általuk alkotott bálványképek előtt haj- longanak azon ürüggyel, mintha azáltal Istent részesí¬ tenék tiszteletben. Amennyiben ezek a felekezetieskedők azáltal Isten igéjével ellenkező formaságoknak hódol¬ nak, Isten tiszteletére jogot formálnak maguknak, mint¬ ha a bálványimádás és a Felséges igazi tisztelete kö¬

zött bizonyos megegyezés lehetne! — Korinth. II. 6:16.

²¹

Jehova azáltal, hogy Jeruzsálem lakóit figyelmez¬

tette, egy kijáratot biztosított nekik, hogy a helyes útra térjenek s így megjavulva azon kiváltságban részesül¬ jenek, ami a részükre rendelt országban való további tartózkodásukat lehetővé tenné. Az ígéret, feltéve hogy a helyes útra térnek, így szól: „Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, amelyet a ti atyáitoknak ad¬ tam, öröktől fogva mindörökké.“ (Jeremiás 7 :7) Ennek a figyelmeztetésnek megszívlelése és az Ür parancsola¬ tának követése számukra annyit jelent, hogy Isten igazi népévé lehetnek és ebben az állapotban megmaradhat¬ nak. Isten csakis azoknak adta a „szent földel", akiktől elvárható volt, hogy parancsolatait továbbra is hűségesen követni fogják. Nem a szövetség megrontóinak rendel¬ te szakadatlan lakóhelyül. Ugyanúgy Isten csakis azok¬ nak biztosított helyet királyságában, Jézus Krisztus ve¬ zetése alatt, akik az ö parancsolatai iránt való engedel¬ mességre szövetséget kötöttek. Figyelmezteti a képmu¬ tatókat, nevezetesen az álszent felekezeticakedóket, akik azt hiszik, hogy Isten kegyét bírják, és tudomᬠsukra juttaja, hogy teljesen elveti őket és klp’isztitja, ha a helyes útra nem térnek. Jehova most utoljára fi¬ gyelmezteti a „kereszténységet", ami arra vall, hogy még mindig vannak egyesek, akik nyilván a képmutató felekezetieskedők fogságában sínylődnek, s mihelyet ezek a jóhiszeiníiek az igazságról értesültek, Isten pa¬ rancsolataira felfigyelnek, a vallásszervezetekből. kime¬ nekülnek és Istent lélekben és igazságban imádják és neki szolgálnak. Aki nem tér a helyes útra, elpusztul. A szövetségszegök azt állítják, hogy Istennek szolgál¬ nak, miáltal az iránta való engedelmességre hallgatagon szövetséges viszonyba kerültek, s azért méltók a halál¬ ra. (Róma 1 : 31, 32) Ennek a figyelmeztetésnek bizonyᬠra az a célja, hogy a jóhiszemííek feleszméljenek és a menedék helyének felkeresésére alkalmat nyerjenek, „ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!" (Jeremiás 7 :8) A római katolikus hierarchia papsága különösen azáltal áltatja a népet, miszerint azt mondja, hogy a Biblia tanulmányozása csak a papság kiváltsága és csak ők mondhatják meg a népnek, mit szabad olvas¬ nia és cselekednie. Más szavakkal: a hierarchia elhiteti a néppel, hogy nem Isten igéjének, hanem emberek be¬ szédeinek kell engedelmeskedniük. Megtévesztik az em¬ bereket. hogy mindenféle téves tanításokban higyjenek s azt mondják, ha az úgynevezett „egyházi istentiszte¬ leteken*1 résztvesznek, pénzüket a papoknak kiszolgál¬ tatják és bizonyos szertartásokban velük közreműköd¬ nek, rózsafüzérrel imádkoznak, képek előtt loboriiln.sk s magukra keresztet vetnek, oltalomban részesülnek és

elkerülik a szerencsétlenséget. Az Ür kijelenti, hogy az