„Oldal:Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-3-Az-Urvacsora-1938.djvu/5” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|36|}}}} {{raw:data:c| }}| {{raw:data:p|c| aki megölető őt fegyverrel, holtestét pedig a köznép te¬ metőjébe vettető.“…”)
 
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|36|}}}}
+
{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||37}}}}
 
{{raw:data:c|
 
{{raw:data:c|
}}|
+
{{raw:data:p|28|26-28| Amidőn Ezékiás meghallotta a Mikeás által közvetített üzenetet, megalázkodott Isten előtt és ezért meg lett oltalmazva a szerencsétlenségtől. (Krón. II. 32:26) Ő figyelembe vette Isten prófétájának a szavait és azért mondotta a vén, aki az ügyet a bíróság előtt felidézte: „Megölte-é azért őt Ezékiás, Júda királya és az egész Júda? Nem félte-é Jehovát? Nem könyörgött-e Jehovának? És nem megbánta-é Jehova a veszedelmet, mellyel megfenyegette őket? És mi olyan nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?" — Jeremiás 26:19.}}
{{raw:data:p|c|
+
{{raw:data:p|29|29| Itt egy újabb jogi példát találunk, amelyet Jehova țanúi, ha vád alá helyeztetnek, szintén követhetnek, vagyis: a bíróság elé tárni egy a Bibliában feljegyzett példát, amelyben bizonyos férfiak bölcseséget mutattak, Isten figyelmeztetésére hallgatván, amint azt a vén ez alkalommal cselekedet. Helyes volna, hogy a védő idézze a 2. zsoltárt, amelyben az  Úr felszólítja az uralkodókat, hogy figyeljenek, mert Krisztus a trónra lett ültetve. Jehova tanúi nem akarnak kárt okozni másnak, amidőn a mindenható Istennek engedelmeskednek, vagy közlik a néppel Isten figyelmeztetését; ezt a tényt világosan a bíróság_elé kell tárni. Ha akkor Ézékiás bölecs volt és megszívlelte a személyes figyelmeztetést, a mai bírák is jól tennék, ha hasonlóan cselekednének és Jehovára bíznák annak eldöntését, hogy kinek van igaza a Bibliában feljegyzett üzenet hirdetésével. Mily balgán cselekszenek emberek a bírói székben vagy máshol, ha a mindenható Isten igéjét elferdíteni és félretolni törekszenek! Tartsa figyelmében mindenki, aki magát Isten szolgájának állítja, hogy a Mindenható a legfelségesebb. A papságnak nincs joga emberek megbüntetését szorgalmazni, mert ezek olyasmit hisznek és hirdetnek, amit ők nem szívesen hallgatnak. Az biztos hogy a papság nehezebb ítélet alá esik, mert értelmesebb kellett volna legyen; de a bírák és politikusok is tartózkodjanak attól, hogy ítéletüket azzal a kívánsággal szabják ki, hogy a papság tetszését elnyerjék. Jehova kétségkívül azért engedte meg a mostani állapotokat, hogy úgy a papság, mint a nép az igazságra figyelmezzenek. Azért Jehova tanúi a bíróság előtt mindig utaljanak a tényállásra, hogy az általuk végzett munka, az evangélium prédikálása végett házról-házra járván, egy figyelmeztetési munka s az az Isten parancsa iránti engedelmességből végeztetik; és mindenki maga kell döntsön, hogy embereknek vagy a mindenható Istennek akar engedelmeskedni. Jehova tanúi elnémításának megkísérlése a legcsekélyebb mértékben sem enyhíti az emberiségre szakadó szenvedéseket, hanem éppen ellenkezőleg, mindazokat, akik Isten tanúi útjában állanak, a biztos pusztulásba viszi, ha nem térnek meg.}}
aki megölető őt fegyverrel, holtestét pedig a köznép te¬
+
{{raw:data:p|30|30| Úgylátszik a Jeremiás kihallgatásánál ellenkező oldalról is lettek bizonyítékok előterjesztve. Egyik vén, aki a papság álláspontját támogatta, hivatkozott Uriás esetére, aki a Jeremiáséhoz hasonló üzenetet hirdetett. A két próféta kétségkívül ismerte egymást. A magatartásukban azonban lényeges különbség volt. Uriás félénknek bizonyult és az Úr nem oltalmazta meg, Jeremiás azonban kitartó volt és az Úr oltalmában részesült. A Jeremiás ellen és a papság mellett felszólaló férfi így szólt: „Volt egy másik ember is, aki Jehova nevében prófétáit, Uriás, Sémájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált, e város ellen és a föld ellen, egészen a Jeremiás beszéde szerint és meghallá Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra kerestette őt a király; de meghallá Uriás és megijedt és elfutott és átment Egyiptomba. És Jojákim király embereket küldött Egyiptomba, Elnáthánt, az Akbor fiát és más férfiakat vele együtt Egyiptomba. És kihozák Uriást Egyiptomból és vivék Jojákim király elé,}}|
metőjébe vettető.“ — Jeremiás 26:20—21}}
+
{{raw:data:p|c| aki megölető őt fegyverrel, holtestét pedig a köznép temetőjébe vetteté.“ Jeremiás 26:20—21}}
{{raw:data:p|31|31-32| A feljegyzés azt mutatja, hogy Jehováuak ugyan¬
+
{{raw:data:p|31|31-32| A feljegyzés azt mutatja, hogy Jehovának ugyanabban az időben két tanúja volt az országban és ezek tanúbizonysága megegyezett. Jojákim éppen akkor lépett trónra, és úgylátszik, hogy egy különös teljesítménnyel meg akarta nyerni a vallásiaskodók tetszését és ki akarta mutatni a nemzet iránti buzgóságát. Noha Uriás az Úr nemtetszését vonta magára azért, mert Egyiptomba menekült, ez nem szolgált mentségül Jojákimnak arra, hogy visszahozza és megölje. Uriás Jeruzsálem uralkodójának a jogszolgáltatásán kívül állott; mindazáltal Jojákimnak nem volt nehéz kieszközölni Uriás kiszolgáltatását és Egyiptom uralkodójának a segítségével, aki szintén az ördög eszköze volt, visszahozza. A papság annakidején Jehova két prófétájának a verére szomjazott, s Uriás úgy gondolta, hogy a leghelyesebb lesz kereket oldani; s a félelem éppen a csapdába kergette őt. Jeremiás viszont kihirdette az Úr üzenetét, amely a Uriás által hirdetett üzenethez hasonlított. Ahelyett, hogy megijedett volna. Jeremiás kitartott álláspontja mellett és így szólt vádlóihoz: ’Én azt az üzenetet hirdettem, amelyet Isten bízott reám hirdetés végett. Most tehát tegyetek velem tetszésetek szerint.' Jeremiás Istenben vetett hitet tanúsított és ezért nem ijedt meg emberektől. A Sátán szervezetének más ágához való menekülés egyáltalán nem szerzett Uriásnak oltalmat. Ezáltal Istenben vetett hitének hiányát mutatta. Amint látszik, Jehova megvonta oltalmát Urias prófétától az ő emberektől való félelme miatt. „Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki Jehovában bízik, kiemeltetik." Példab. 29:25.}}
abban az időben két tanúja volt az országban és ezek
+
{{raw:data:p|32|31-32| Uriás éppenúgy megtehette volna, hogy kitart a helyén és ott hal meg. Akkor a hűsége miatt halt volna meg, ha egyáltalán megölhették volna. Az Egyiptomba való menekülés semmi jót nem hozott számára. E helyen azt is megondolhatjuk, hogy Uriás az Illés munkát is előárnyékolta, amely e munka „halálával" 1918-ban lezárult, míg Jeremiás az Elizeus munkát és az abban résztvevőket árnyékolta elő, akik Isten Iránti szeretetüket kimutatják azáltal, hogy félelem nélkül nyíltan bizonyságot tesznek a Legfelségesebb nevéről. Ami pedig Jojákim királyt illeti, aki megvetést mutatott Jehova Isten és képviselője iránt, meg van írva: „Azért ezt mondja Jehova Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húdom! nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének! Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül!" (Jer. 22:19, 20) Hasonlóképpen nem fog most semmi jót eredményezni a róm. kát. hierarchia előkelőinek és eszközeinek a Jehova Isten elleni dacolás. Aki mégis ezt teszi, ugyanaz a sors éri utól, ami Jojákimot.}}
tanúbizonysága megegyezett. Jojákim éppen akkor lé¬
+
{{raw:data:p|33|33-34| A papoknak, prófétáknak és a gerinctelen politikusoknak az tetszett volna, ha Jeremiást Uriáshoz hasonlóan kivégzik! De a feljegyzés így hangzik: „De Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lőn, hogy ne adják őt a nép kezébe halálra." (Jer. 26:24) Ez az Ahikám nevű ember nem volt oly túlzó vallásiaskodó, mint a többiek, akik Jeremiás kihallgatásánál jelen voltak. Ő a szólásszabadság mellett szállt síkra. A tárgyaláson jelenlévő nép nem volt azon, hogy Jeremiást megöljék, és Ahikám is a nép pártján volt. A bizonyítási eljárásnak Jeremiás javára való fordulása azon múlott, hogy az ő beszéde a mindenható Isten üzenete volt és kétségkívül hitte, hogy Istentől származik, éppen ezért nem szabad őt megölni még akkor sem, ha beszédével „a papság vallásos érzését megsértette" volna. Ha a papoknak sikerült volna a népet a maguk javára}}
pett trónra, és úgylátszik, hogy egy különös teljesít¬
+
}}
ménnyel meg akarta nyerni a. vallásiaskedók tetszését
 
és.ki akarta mutatni a nemzet iránti buzgőságát. Noha
 
Uriás az Or nemtetszését vonta magára azért, mert
 
Egyiptomba menekült, ez nem szolgált mentségül Jojá-
 
Jtimnak arra, hogy visszahozza és megölje. Uriás Jeru¬
 
zsálem uralkodójának a jogszolgáltatásán kívül állott;
 
mindazáltal Jojákimnak nem volt nehéz kieszközölni
 
Tr - '•'■■ ■ á 4 - ••-
 
  „Uriás kiszolgáltatását és Egyiptom uralkodójának a sc-
 
,:iikalommal csde~kedto75b.|y7«~7^íi;. I,»-., .  brftségévc), aki szintén az ördög eszköze volt, visszahoz-
 
papság annakidején Jehova két prófétájának a
 
verére szomjazott, s Uriás úgy gondolta, hogy a leg-
 
teî?^jă^rS^^ kereket oldani; s a félelem éppen a csap-
 
kergett® ot’ Jercmi:is viszont kihirdette az Úr üze-
 
 
 
 
 
nmidiín a mindenható .Istennek engikdmeskednekX"-y*“
 
közlik a. néj.peLIste.n.figyelmeztetését; ezt a tényt'vilă-
 
a .bíróság_cIc_kclL.tárni. Ha akkor Ézékiás böle~
 
'°lt es megszívlelte a személyes figyelmeztetést, a mai
 
bírák is jól tennék, ha hasonlóan cselekednének és Je-
 
h0Vá n.M.Z.?iík an?ak cI<Iöntésót, hogy kinek van iga¬
 
za a Bibliában feljegyzett üzenet hirdetésével. Mily bal¬
 
gán cselekszenek emberek a bírói székben vagy más¬
 
mi, ha a mindenható Isten igéjét elferdíteni és félre¬
 
tolni törekszenek! Tartsa figyelmében mindenki, aki
 
ma at Isten szolgájának állítja, hogy a Mindenható a
 
Ier felségesebb. A papságnak nincs joga emberek meg¬
 
 
 
{{raw:data:p|28|26-28| Amidőn Ezékiás meghallotta a Mikeás által közve¬
 
tített üzenetet, megalázkodott Isten előtt "ős ezért meg
 
lett oltalmazva a szerencsétlenségtől.' (Krón. II.' <32 : 26)
 
<5 figyelembe vette Isten prófétájának a szavait és Azért
 
mondotta a vén, aki az ügyet a bíróság előtt felidézte:
 
„Megölte-é azért őt Ezékiás, .láda királya és az egész
 
Júda? Nem félte-é Jehovát? Nein könyörgött-e Jehová-
 
nak? És nem megbánta-é Jehova a veszedelmet, mellyel
 
megfenyegette őket? És mi olyan nagy veszedelmet von¬
 
nánk a mi lelkünkre?1* — Jeremiás 26 :19.}}
 
{{raw:data:p|29|31-32| Itt Pgy itiabb jotri Déldát_találunk;_amelyet Jehova
 
țanni, ha vád alá helyeztetnek, szintén követhetnek,
 
vagyis: a bíróság elé tárni_egy a “Bibliában feljegyzett  
 
példát, amelyben bizonyos férfiak bölcseséget mutatták,
 
 
 
közlik a. néj.peLIste.n.figyelmeztetését; ezt a tényt'vilă-
 
a .bíróság_cIc_kclL.tárni. Ha akkor Ézékiás böle~
 
'°lt es megszívlelte a személyes figyelmeztetést, a mai
 
bírák is jól tennék, ha hasonlóan cselekednének és Je-
 
h0Vá n.M.Z.?iík an?ak cI<Iöntésót, hogy kinek van iga¬
 
za a Bibliában feljegyzett üzenet hirdetésével. Mily bal¬
 
gán cselekszenek emberek a bírói székben vagy más¬
 
mi, ha a mindenható Isten igéjét elferdíteni és félre¬
 
tolni törekszenek! Tartsa figyelmében mindenki, aki
 
ma at Isten szolgájának állítja, hogy a Mindenható a
 
Ier felségesebb. A papságnak nincs joga emberek meg¬
 
 
 
büntetését szorgalmazni, mert ezek olyasmit hisznek és
 
hirdetnek, amit ők nem szívesen hallgatnak. Az biztos
 
hogy a papság nehezebb ítélet alá esik, mert értelme¬
 
sebb kellett volna legyen; de a bírák és politikusok is
 
tartózkodjanak attól, hogy Ítéletüket azzal a kívánság¬
 
gal szabják ki, hogy a papság tetszését elnyerjék. Jeho¬
 
va kétségkívül azért engedte meg a mostani állapoto¬
 
kat, hogy úgy a papság, mint a nép az igazságra figyel-
 
mezzenek. Azért Jehova tanúi a bíróság előtt mindig
 
utaljanak a tényállásra, hogy az általuk végzett munka,
 
az evangélium prédikálása végett házról-házra járván,
 
egy figyelmeztetési munka s az az Isten parancsa irán¬
 
ti engedelmességből végeztetik; és mindenki maga kell
 
döntsön, hogy embereknek vagy a mindenható Isten¬
 
nek akar engedelmeskedni.- Jehova tanúi elnémító -
 
sának megkísérlése a legcsekélyebb mértékben sem eny¬
 
híti az emberiségre szakadó szenvedéseket, hanem ép¬
 
pen ellenkezőleg, mindazokat, akik Isten tanúi útjában
 
állanak, a biztos pusztulásba viszi, ha nem térnek meg.
 
’• Úgylátszik a Jeremiás kihallgatásánál ellenkező ol¬
 
dalról is lettek bizonyítékok előterjesztve. Egyik vén.
 
aki a papság álláspontját támogatta, hivatkozott Uriás
 
esetére, aki a Jeremiáséhoz hasonló üzenetet hirdetett.
 
A két próféta kétségkívül ismerte egymást A magatar¬
 
tásukban azonban lényeges különbség volt. Uriás félénk¬
 
nek bizonyult és az Úr nem oltalmazta meg, Jeremiás
 
azonban kitartó volt és az Úr oltalmában részesült. A
 
Jeremiás ellen és a papság mellett felszólaló férfi így
 
szólt: „Volt egy másik ember is, aki Jehova nevében
 
prófétáit, Uriás, Sémájának fia, Kirját-Jeárimból, és
 
prófétáit, e város ellen és a föld ellen, egészen a Jere¬
 
miás beszéde szerint és meghalló Jojákim király és min¬
 
den vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és ha¬
 
lálra kcrestetteőt a király; de meghalló Uriás és meg
 
ijedt és elfutott és átment Egyiptomba. És Jojákim ki¬
 
rály embereket küldött Egyiptomba, Elnáthánt, az Akbor
 
fiát és más férfiakat vele együtt Egyiptomba. És kiho-
 
zák Uriást Egyiptomból és vivők Jojákim király elé,
 
~ ~ —  _ . .
 
 
 
Hetét, amely a Uriás által hirdetett üzenethez hasonlí¬
 
tott. Ahelyett, hogy megijedett volna. Jeremiás kitar¬
 
tott álláspontja mellett és így szólt vádlóihoz: ’Én azt
 
az üzenetet hirdettem, amelyet Isten hízott ream hirde¬
 
tés végett. Most tehát tegyetek velem tetszésetek sze¬
 
rint.* Jeremiás Istenben vetett hitet tanúsított és ezért
 
nem ijedt meg emberektől. Sátán szervezetének más^
 
nak' oltalmat. Ezáltal Istenben vetett hitének hiányát"
 
mutatta. Amint hiszik,' JéEöva megvonta oltalmát tírias
 
prófétától az ő emberektől való félelme nuátt. „Az em¬
 
berektől való félelem tőrt~'v'el; dé ál"!’JChÖt'ábán bízik,
 
kiemeltctik.** J?éldab^29 : 25,
 
’’Uriás éppenúgy megtehette volna, hogy kitart a
 
helyén és ott hal meg. Akkor a hűsége miatt halt volna
 
meg, ha egyáltalán megölhették volna. Az Egyiptomba
 
való menekülés'semmi jót nem hozott számára. E helyen
 
azt. is megondolhatjuk, hogy Uriás az Illés munkát is
 
előárnyékolta, amely e munka „halálával** 1918-ban le¬
 
zárult, míg Jeremiás az Elizeu» munkát és az abban
 
. résztvevőket árnyékolta elő, akik Isten Iránti szerető
 
tűket kimutatják azáltal, hogy félelem nélkül nyíltan
 
bizonyságot tesznek a Legfelségesebb nevéről. Ami pe¬
 
dig Jojákim királyt illeti, aki megvetést mutatott Jehova
 
Isten és képviselője iránt, meg van írva: „Azért ezt
 
mondja Jehova Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiá¬
 
nak: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húdom! nem sirat¬
 
ják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének! Úgy temetik
 
el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem
 
knpuin kívül!** (Jer. 22 : 19, 20) Hasonlóképpen nem fog
 
most semmi jót eredményezni a róm. kát. hierarchia elő¬
 
kelőinek és eszközeinek a Jehova Isten elleni dacolás.
 
Aki mégis ezt teszi, ugyanaz a sors éri utói, ami Jojá-
 
kimot.
 
A papoknak, prófétáknak és a gerinctelen politi¬
 
kusoknak az tetszett volna, ha Jeremiást Uriáshoz ha¬
 
sonlóan kivégzik! He a feljegyzés így hangzik: „De Ahi-
 
kámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással löt, hogy ne
 
adják öt a nép kezébe halálra.** (Jer. 26 :24) Ez az
 
Ahikám nevű ember nem volt oly túlzó vallásiaskodó,
 
mint a többiek, akik Jeremiás kihallgatásánál jelen vol¬
 
tak. ö a szólásszabadság mellett szállt síkra. A tárgya¬
 
láson jelenlévő nép nem volt azon, hogy Jeremiást meg¬
 
öljék, és Ahikám is a nép pártján volt. A bizonyítási el¬
 
járásnak Jeremiás javára való, fordulása azon múlott,
 
hogy az ő beszéde a mindenható Isten üzenete volt és
 
kétségkívül hitte, hogy Istentől szárninizk, cppen-
 
ezert nem szabad őt megölni még akkor sem, ha beszé¬
 
dével „a papság vallásos érzését megsértette'* volna.
 
IJa a papoknak sikerült volna a népet a maguk javára
 
MÁM®»;;
 

A lap 2023. június 6., 08:31-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


37
28 Amidőn Ezékiás meghallotta a Mikeás által közvetített üzenetet, megalázkodott Isten előtt és ezért meg lett oltalmazva a szerencsétlenségtől. (Krón. II. 32:26) Ő figyelembe vette Isten prófétájának a szavait és azért mondotta a vén, aki az ügyet a bíróság előtt felidézte: „Megölte-é azért őt Ezékiás, Júda királya és az egész Júda? Nem félte-é Jehovát? Nem könyörgött-e Jehovának? És nem megbánta-é Jehova a veszedelmet, mellyel megfenyegette őket? És mi olyan nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?" — Jeremiás 26:19.
29 Itt egy újabb jogi példát találunk, amelyet Jehova țanúi, ha vád alá helyeztetnek, szintén követhetnek, vagyis: a bíróság elé tárni egy a Bibliában feljegyzett példát, amelyben bizonyos férfiak bölcseséget mutattak, Isten figyelmeztetésére hallgatván, amint azt a vén ez alkalommal cselekedet. Helyes volna, hogy a védő idézze a 2. zsoltárt, amelyben az Úr felszólítja az uralkodókat, hogy figyeljenek, mert Krisztus a trónra lett ültetve. Jehova tanúi nem akarnak kárt okozni másnak, amidőn a mindenható Istennek engedelmeskednek, vagy közlik a néppel Isten figyelmeztetését; ezt a tényt világosan a bíróság_elé kell tárni. Ha akkor Ézékiás bölecs volt és megszívlelte a személyes figyelmeztetést, a mai bírák is jól tennék, ha hasonlóan cselekednének és Jehovára bíznák annak eldöntését, hogy kinek van igaza a Bibliában feljegyzett üzenet hirdetésével. Mily balgán cselekszenek emberek a bírói székben vagy máshol, ha a mindenható Isten igéjét elferdíteni és félretolni törekszenek! Tartsa figyelmében mindenki, aki magát Isten szolgájának állítja, hogy a Mindenható a legfelségesebb. A papságnak nincs joga emberek megbüntetését szorgalmazni, mert ezek olyasmit hisznek és hirdetnek, amit ők nem szívesen hallgatnak. Az biztos hogy a papság nehezebb ítélet alá esik, mert értelmesebb kellett volna legyen; de a bírák és politikusok is tartózkodjanak attól, hogy ítéletüket azzal a kívánsággal szabják ki, hogy a papság tetszését elnyerjék. Jehova kétségkívül azért engedte meg a mostani állapotokat, hogy úgy a papság, mint a nép az igazságra figyelmezzenek. Azért Jehova tanúi a bíróság előtt mindig utaljanak a tényállásra, hogy az általuk végzett munka, az evangélium prédikálása végett házról-házra járván, egy figyelmeztetési munka s az az Isten parancsa iránti engedelmességből végeztetik; és mindenki maga kell döntsön, hogy embereknek vagy a mindenható Istennek akar engedelmeskedni. Jehova tanúi elnémításának megkísérlése a legcsekélyebb mértékben sem enyhíti az emberiségre szakadó szenvedéseket, hanem éppen ellenkezőleg, mindazokat, akik Isten tanúi útjában állanak, a biztos pusztulásba viszi, ha nem térnek meg.
30 Úgylátszik a Jeremiás kihallgatásánál ellenkező oldalról is lettek bizonyítékok előterjesztve. Egyik vén, aki a papság álláspontját támogatta, hivatkozott Uriás esetére, aki a Jeremiáséhoz hasonló üzenetet hirdetett. A két próféta kétségkívül ismerte egymást. A magatartásukban azonban lényeges különbség volt. Uriás félénknek bizonyult és az Úr nem oltalmazta meg, Jeremiás azonban kitartó volt és az Úr oltalmában részesült. A Jeremiás ellen és a papság mellett felszólaló férfi így szólt: „Volt egy másik ember is, aki Jehova nevében prófétáit, Uriás, Sémájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált, e város ellen és a föld ellen, egészen a Jeremiás beszéde szerint és meghallá Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az ő beszédeit, és halálra kerestette őt a király; de meghallá Uriás és megijedt és elfutott és átment Egyiptomba. És Jojákim király embereket küldött Egyiptomba, Elnáthánt, az Akbor fiát és más férfiakat vele együtt Egyiptomba. És kihozák Uriást Egyiptomból és vivék Jojákim király elé,
aki megölető őt fegyverrel, holtestét pedig a köznép temetőjébe vetteté.“ — Jeremiás 26:20—21
31 A feljegyzés azt mutatja, hogy Jehovának ugyanabban az időben két tanúja volt az országban és ezek tanúbizonysága megegyezett. Jojákim éppen akkor lépett trónra, és úgylátszik, hogy egy különös teljesítménnyel meg akarta nyerni a vallásiaskodók tetszését és ki akarta mutatni a nemzet iránti buzgóságát. Noha Uriás az Úr nemtetszését vonta magára azért, mert Egyiptomba menekült, ez nem szolgált mentségül Jojákimnak arra, hogy visszahozza és megölje. Uriás Jeruzsálem uralkodójának a jogszolgáltatásán kívül állott; mindazáltal Jojákimnak nem volt nehéz kieszközölni Uriás kiszolgáltatását és Egyiptom uralkodójának a segítségével, aki szintén az ördög eszköze volt, visszahozza. A papság annakidején Jehova két prófétájának a verére szomjazott, s Uriás úgy gondolta, hogy a leghelyesebb lesz kereket oldani; s a félelem éppen a csapdába kergette őt. Jeremiás viszont kihirdette az Úr üzenetét, amely a Uriás által hirdetett üzenethez hasonlított. Ahelyett, hogy megijedett volna. Jeremiás kitartott álláspontja mellett és így szólt vádlóihoz: ’Én azt az üzenetet hirdettem, amelyet Isten bízott reám hirdetés végett. Most tehát tegyetek velem tetszésetek szerint.' Jeremiás Istenben vetett hitet tanúsított és ezért nem ijedt meg emberektől. A Sátán szervezetének más ágához való menekülés egyáltalán nem szerzett Uriásnak oltalmat. Ezáltal Istenben vetett hitének hiányát mutatta. Amint látszik, Jehova megvonta oltalmát Urias prófétától az ő emberektől való félelme miatt. „Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki Jehovában bízik, kiemeltetik." — Példab. 29:25.
32 Uriás éppenúgy megtehette volna, hogy kitart a helyén és ott hal meg. Akkor a hűsége miatt halt volna meg, ha egyáltalán megölhették volna. Az Egyiptomba való menekülés semmi jót nem hozott számára. E helyen azt is megondolhatjuk, hogy Uriás az Illés munkát is előárnyékolta, amely e munka „halálával" 1918-ban lezárult, míg Jeremiás az Elizeus munkát és az abban résztvevőket árnyékolta elő, akik Isten Iránti szeretetüket kimutatják azáltal, hogy félelem nélkül nyíltan bizonyságot tesznek a Legfelségesebb nevéről. Ami pedig Jojákim királyt illeti, aki megvetést mutatott Jehova Isten és képviselője iránt, meg van írva: „Azért ezt mondja Jehova Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húdom! nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének! Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül!" (Jer. 22:19, 20) Hasonlóképpen nem fog most semmi jót eredményezni a róm. kát. hierarchia előkelőinek és eszközeinek a Jehova Isten elleni dacolás. Aki mégis ezt teszi, ugyanaz a sors éri utól, ami Jojákimot.
33 A papoknak, prófétáknak és a gerinctelen politikusoknak az tetszett volna, ha Jeremiást Uriáshoz hasonlóan kivégzik! De a feljegyzés így hangzik: „De Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lőn, hogy ne adják őt a nép kezébe halálra." (Jer. 26:24) Ez az Ahikám nevű ember nem volt oly túlzó vallásiaskodó, mint a többiek, akik Jeremiás kihallgatásánál jelen voltak. Ő a szólásszabadság mellett szállt síkra. A tárgyaláson jelenlévő nép nem volt azon, hogy Jeremiást megöljék, és Ahikám is a nép pártján volt. A bizonyítási eljárásnak Jeremiás javára való fordulása azon múlott, hogy az ő beszéde a mindenható Isten üzenete volt és kétségkívül hitte, hogy Istentől származik, éppen ezért nem szabad őt megölni még akkor sem, ha beszédével „a papság vallásos érzését megsértette" volna. Ha a papoknak sikerült volna a népet a maguk javára