A lap nincsen korrektúrázva
35
és nem is állította a saját véleményén alapuló üzenetnek, hanem egyszerűen megmondotta nekik, hogy az üzenet a Legfelségesebbtől származik. Nyíltan elismerte, hogy a népnek nyilvánosan prófétált. Röviden és világosan feltárta az Istentől közvetítésre nyert üzenetet, és ezt azért tette, hogy a törvényszék tisztában legyen a tényállással, s a jelenlévő és az igazságot megismerni óhajtó emberek meghallják, megtudják és megértsék, hogy ő a Mindenható képviselője. Jeremiás teljesitette kötelességét, így védekezvén, s azután a felelősség azokon nyugodott, akik őt beszélni hallották. A mindenható Isten előtt voltak felelősek, előtte kellett számolniuk. Más szóval: Isten választott egy hű férfit üzenetet közvetítésére, és a férfi, Jeremiás, pontosan a parancs szerint teljesitette. Jehova tanui számára, akiket Jeremiás előárnyékolt, ez irányadóul vagy jogi például szolgál. A tanuk nem szabad öntelten fellépjenek, gyülöletet vagy rosszakaratot mutassanak, hanem az igazságot kell szólniuk, világosan és félelem nélkül, tehát nyiltan és Jehova Istenben vetett teljes bizalommal kell hirdetniük, s azután a hallgatók a felelősek.
19 Jeremiás azután megmondotta a bíróságnak és a hallgatóságnak, hogy mi történne akkor, ha hallgatnának Jehova figyelmeztetésére: „Most azért jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok Jehovának, a ti Istenetek szavára, és Jehova megbánja a veszedelmet, amellyel fenyegetett titeket." (Jer. 26:13) Ily módon közvetitette Jeremiás Jehova üzenetét úgy a bíráknak és politikusoknak, mint a papoknak és a népnek is. Ő valóban barátságosan figyelmeztetett prófétai szavaival mindenkit, akinek „halló" füle volt. Riadót fújt, hogy mindenkit figyelmeztessen a nagy veszedelemre, amelyből csak egyetlen módon lehet megszabadulni, a mindenható Istennek való engedelmesség által. Akik őt hallották, hálásak kellet volna legyenek, hogy figyelmeztetve lettek. Jeremiás kitartott a bejelentés mellett, hogy rövidesen baj és szerencsétlenség következik úgy a templomra, mint az egész városra, ha figyelmen kívül hagyják Isten figyelmeztető üzenetét. A prófétai drámának ez a része főképpen azt árnyékolta elő, ami napjainkban történik. Ezáltal Jeremiás Jehova irányítása mellett példát mutatott, amelyhez Jehova minden szolgájának alkalmazkodni kell, illetve mindannyian teljes határozottsággal kell fellépjenek Isten üzenetével, amint Isten megparancsolta. Nem szabad saját következtetéseikre támaszkodva — független utat követniük, hanem teljes bizalommal kövessék Isten utasitásait.
20 Ha napjainkban Jehova tanuit elfogják és bíróság elé állitják, nyiltan beszéljenek és ismertessék úgy a bírósággal, mint a hallgatókkal, vallásiaskodókkal és másokkal az Istentől nyert megbízást és parancsot, amely szerint a népnek Isten figyelmeztetését hirdetni kell. Tárják, fel, hogy nem valamely ember üzenetét hirdetik és nem felelősek a bekövetkezendőkért. Az üzenet a mindenható Istentől származik és ők csupán lsten eszközei és szolgái az ő akarata cselekvésére s ezt Isten parancsai szerint végzik. Azt is mondják meg, hogy nem Jehova tanuinak dolga az emberek felett ítélkezni vagy valakinek kárt okozni, hanem ők csupán követek az igazság hirdetésére, hogy mindenki, aki hallja tetszés szerint állást foglalhasson mellette vagy ellene. Az Úr tanui nem riadhatnak vissza attól, amit nekik világi bíróságok árthatnak. Mint Jehova megbizott szolgái az ő kézében vannak, és Tsten engedelme nélkül semmi sem történhetik velük, amig hüségesen kitartanak a Mindenható mellett.
21 Miután a bíróság megengedte Jeremiásnak a védekezést, Jeremiás röviden bebizonyította, hogy nem sér-
tette meg a törvényt és nem méltó a halálra. Ő teljesen tudatában volt annak, hogy a törvény hatalmában van, s ezért így szólt a bíróságnak: „És magam pedig ime, kezetekben vagyok, cselekedjetek velem, amint jónak és amint helyesnek tetszik nektek “ (Jer. 26:14) Ő éppen azokat tette felelőssé, akik Isten akarata szerint felelős kellett legyenek. Jeremiás egy oly törvényszék előtt beszélt, amelynek az ítéletét semilyen földi fórumnál nem lehetett megfelebbezni. Kifejtette a bíróság előtt, hogy mindazt kész önmagára venni, amit Isten engedelmével büntetésképpen reá szabnak, mert ő csak azt teszi, amit Isten parancsolt. A bíróságnak nem is lett volna hatalma felette, ha Jehova meg akarta volna akadályozni. Jeremiás Jehova szolgája volt. Reá nézve ugyanaz a szabály volt érvényben, amely Jézusra, aki az őt kihallgató bíróságnak így szólt: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked." (János 19:11) Ugyanez a szabály vonatkozik azokra is, akik most a Krisztusban vannak, őt hűségesen nyomon követik és a bizonyságtevést úgy végzik, amint nekik a mindenható Isten megparancsolta. A maradék és a Jonadábok, tehát mindazok, akik az Úrban bíznak, mindig tartsák emlékezetükben, hogy biztonságuk - mint ez Jézus és más régi tanúbizonyságok esetében is volt — mindig a mindenható Isten iránti hű engedelmességüktől függ. Bizalmukat nem szabad fejedelmekbe vagy más emberbe helyezniük. (146. Zsoltár 3) Nem alkudhatnak meg és nem hallgathatják el Isten igéjét, azt remélvén hogy azért az ország bíróságai enyhébben kezelik őket. A maradék tagjai életüket arra szentelték, hogy mindhalálig hűen szolgálják az Úr Istent. Nekik mondotta az Úr Jézus:,,Légy hű mind halálig és neked adom az élet koronáját."-Jelenések.2:10.
22 Jeremiás nem mulasztotta el a bíróságot arra a felelősségre figyelmeztetni, amely e magas testületre nehezedett: „De jól tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll tireátok és e városra és ennek lakosaira, mert bizony Jehova küldött el engem hozzátok, hogy fületekbe mondjam mind e szókat." (Jer. 26:15) Ez nem fenyegetés, hanem barátságos figyelmeztetés volt. Jeremiás nem jött zavarba azért, mert magas
tisztviselők előtt állott, sem nem cselekedett elbizakodottan vagy ésszerütlenül. Csupán jogosan és méltányosan mondotta a bíróságnak, hogy ’az ellene kimondott ítéletért teljes felelősség terheli őket; Jeremiás megbüntetése egyet jelentene az Isten elleni harccal, s ezért a bíróság tagjai Isten előtt kellene számot adjanak. Jeremiás megölésével még nem zárulna le az ügy. Az izraeliták készakarva engedetlenek voltak a mindenható Istenhez és kellett viselniök a következményeket, és Jeremiás itt csupán a következendőkre figyelmeztette őket. A papság kétségkivül azt az ellenvetést tette, hogy egy ily ember állítása mint Jeremiás és az ő tanácsainak a követése nem menthetné meg a várost; és bizonyára sokan a papság tanácsára hallgattak, a lehető legrosszabb tanácsra, mert rendszerint a papság adja a legrosszabb tanácsot.
23 Isten minden hű szolgája hasonló úton kell járjon, mint Jeremiás és Jézus Krisztus hű apostolai. Amidőn az apostolok ugyanezen város bírósága előtt állottak, az Úr Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetése végett lázitással vádolva, a Jeremiással kapcsolatos példa szerint hűek és igazak maradtak. A Jeremiás esetét meghallgató bíróságnak határozni kellett, és Jeremiás mintegy ezt mondotta: ’Határozzatok, hogy Istennek engedelmeskedjem, vagypedig ezeknek az álszent papoknak. Nem hagyta kétségben őket afelől, hogy kinek fog engedelmeskedni, és megmondotta a bíróságnak, hogy ha megölik, ártatlan vért hoznak önmagukra, a városra és
{{{2}}}
