Jehova gondviselése 3. és 4. rész

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2022. június 29., 09:49-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu" from=1 to=1 header=1 /> <div class='publication-firstpage'> <pages index="Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.dj…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
 


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, July 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
11-12 szám
1937 július hó
TARTALOM
Jehova gondviselése II. rész. folytatása
106
Jehova gondviselése III. rész.
108
Jehova gondviselése IV. rész.
115

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu”

108


Jehova gondviselése

3. rész
„Imé, ezek messziről jönnek, imé, amazok észak és a tenger felől és amazok Sínnek földéről." — Ésaiás 49:12.
1
JEHOVA nyitotta meg az élet útját és akik szorgalmasan keresik, meg is találhatják. Csak egyetlen egy út vezet az élethez és azzal kapcsolatos áldásokhoz. Ez az út Jézus Krisztus, akinek kiomlott vére sok ember részére kiengesztelést szerez, illetve mindazok részére, akik Isten feltételeit teljesíteni fogják. (János 14:6; Máté 20:28) Más út nincsen. „És nincsen senkiben másban idvesség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk". (Apcsel. 4:12)-Akik Sátán vallásán vannak, fizetésért, a jóindulatú embereket „fogságban" tartják s azt akarják velük elhitetni, hogy az irántuk való hűségtől függ az üdvösségük. Ezek a szegény foglyok gyászolnak; s amidőn énekelnek, minden énekük Moll-hangon kezdődik. Lelkieledel hiányában éheznek és borzasztóan panaszkodnak és szívük mélyéből jobb napok után esedeznek. Isten meghallgatja az őszinték könyörgését. Jézus Krisztus, a nagyobb József, most megnyitja Atyjának gabonás tárházait és bizonyságtevő maradékát a templomból küldi azon üzenettel, hogy Jehova bőségesen gondoskodott, hogy életet adjon azoknak, akik engedelmeskedni fognak az ő királya parancsainak és életben s végtelen boldogságban fogja azokat részesíteni. Ez a prófétai dráma más próféciákkal együtt azt mutatja, hogy akik figyelni és hallgatni fognak reá, a föld legtávolabbi részeiből, minden nemzet, nép, törzs és nyelv közül és megragadják Jehova gondviselését és részesülni fognak abban. Akik engedelmeskedni és tisztaságukat Isten előtt megőrizni fogják, így Jehova nevének igazolásában (tisztázásában) közre fognak működni.
2
A régi világ sötétségben ül; mivel az ellenség elnyomó keze alatt szenved, azok alatt, akik a népet tudatlanságban tartják. Ámde az Úr Jézus Krisztus, a nagy és igazságos bíró most az ítélkezés trónján ül; a nemzetek eléje vannak gyűjtve s mindazoknak alkalmat nyújt a menekülés útjának megtalálására, hogy Isten szervezetéhez menekülhessenek, akik az igazság és az élet után kívánkoznak. Amidőn az egyiptombeliek és
körülöttük lakó népek ínségben voltak, József eledelt árusított mindazok részére, akik hozzámentek. Ez az élelmiszer árusítás nem azt jelenti, hogy Isten országának üzenetét most szabad lenne kereskedési célokra használni; hanem, ez azt jelenti, hogy akinek módjában van és egy kevés pénzt arra tud fordítani, járuljon hozzá Isten országa evangéliumának hirdetéséhez s ezzel fogja kifejezni, mennyire értékeli Isten gondviselését, s így másokhoz is eljut az ország megismerése. Csupán ebhől a célból lesz egy kis összeg elfogadva az irodalmi termékekért; így válik lehetővé, hogy olyanok is részesüljenek az igazság megismerésében, akiknek nem áll módjukban fizetni a nyomtatványokért. Amidőn az emberek megtudják, hogy nem emberi intézményről, hanem Isten kegyes gondviselésének megismeréséről van szó, szívesen áldoznak, hogy azzal kifejezzék Isten jósága iránti elismerésüket; egyezni fog szívük vágyával, hogy embertársaik is megismerjék Isten gondviselését és részesüljenek áldásaiban.
3
Egész Egyiptom József, a jogos uralkodó, fennhatósága alatt állott. Így áll most az egész világ a Józsefnél nagyobb, Jézus Krisztus uralkodása alatt, mint az illetékes uralkodó fennhatósága alatt, jóllehet Sátán még mindig gyakorolja hatalmát; azon rövid ideig, amely még Armageddonig eltelik, nyílik alkalmuk a jóindulatú embereknek, hogy Isten és az ő országa mellé álljanak s így zajlik le az emberek szétválása. Most a Sátán szervezete nem tud lelki eledelt nyújtani. Sátán szervezetének alkotó részeiben nem található lelki eledel. Ámde minden jóindulatú ember elmehet Istennek Jézus Krisztus igazgatása alatt álló szervezetéhez, a nagyobb Józsefhez, ahol éltető eledelt fog találni. Ezért is mondotta Faraó a prófétai dráma e részében mint Jehova Isten képviselője, az egyiptomiaknak: „Menjetek Józsefhez és cselekedjetek úgy, ahogyan ő fogja mondani!" Most e prófétai dráma teljesülésekor is Jehova tanúi útján közli a néppel, hogy ö az egyetlen Isten és Jehova az ő neve; hogy Jézus Krisztus útján gondoskodott a népről s így aki élni óhajt, a na-

109


109
gyobb Józsefhez, Jézus Krisztushoz forduljon. Azt tartoznak cselekedni, amit az Úr Jézus mond nekik, mert ellenkező esetben meghalnak. (Apcsel. 3:23) Jehova tanúi tartoznak most megismertetni az emberekkel Jehova gondviselését, s ha azt nem ismertetik vagy annak ismertetését elmulasztják, nekik is meg kell halniok. Jehova tanúi nem tudnak üdvözíteni senkit sem; ők csupán a kiadott parancsot tudják teljesíteni s így másokat is hozzásegíthetnek az élet útjának megismeréséhez. A „hű szolga-osztály" éppen ezt a parancsot fogja teljesíteni s azért él, hogy örökké dicsőítse a felséges Istent.
4
Isten népére nézve most örvendetes, hogyan vezérelte Isten oly egyszerűen és mégis csodálatosan immár a régi időkben ennek a drámának legkisebb részleteit is, amiket azokkal ismertet meg, akik szorgalmasan igyekeznek a megértés megtalálására. Ezen a ponton jelenik meg Jákob és játsza el Jehova Istentől nyert szerepét: „És monda: ímé hallom, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek le oda és vegyetek onnan nekünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg." (Mózes I. 42:2) Amiképpen Faraó megparancsolta az egyiptombelieknek, hogy menjenek Józsefhez, az ő helytartójához és engedelmeskedjenek parancsainak, Jákób is arra utasította fiait, József féltestvéreit, hogy menjenek az egyiptombeli helytartóhoz és vásároljanak tőle gabonát. Jákob e tekintetben Jehova Istent képviseli, aki minden jóindulatú embert Jézus Krisztushoz, jogosan kinevezett helytartójához küld, aki „élni kíván" és nem akar meghalni. Amióta a maradék a templomba gyűlt, Jehova „az asszony magvának" maradékát, az ő tanúit küldi, hogy utat készítsenek a nép számára és közöljék vele az ő gondviseléséről szóló igazságot, hogy elmehessenek a nagy helytartóhoz, akinek a vállain az uralom nyugszik, „az Örökkévalóság Atyjához, a Béke Fejedelméhez, az erős Istenhez", aki minden szomjazó és éhező lelket az élet kenyerével fog táplálni. (Ésaiás 9:6; 62:10) „Ez ama kenyér, amely a mennyből szálott alá, aki abból eszik, nem hal meg örökké". — János 6:50.
5
Amidőn Jákóh tíz-fiát Egyiptomba küldte, Benjámint visszatartotta, mert amint mondotta „nehogy valami baj érje őt." (Mózes I. 42:4) Jákob ezzel Benjámin iránti rendkívüli szeretetét fejezte ki. Jehova a dráma e része útján mutatta meg azok iránti szeretetét előre, akik Jézus Krisztusnak templomához jövetele óta jutottak el az igazság ismeretére: ezzel azt is előre közölte, hogy ezeket házának tagjaivá, a „hű szolga-osztály"-ba fogja gyűjteni. A dráma e része nem azt mutatja, hogy a jóindulatú emberek Isten kegyét immár azelőtt megnyerni törekszenek, mielőtt a Benjáminban példázottak megnyerik. Amennyiben Jákób tíz fiát Egyiptomba küldte, hogy gabonát vásároljanak, arról is gondoskodott, hogy Benjáminnak is legyen eledele, hogy életben maradjon; szükségtelen volt tehát Benjáminnak akkor személyesen is Egyiptomba mennie. Benjámin itt a fiatalabb szellemi csoportot példázza, amely 1922 és 1931 között ment Isten szervezetéhez; Isten így fejezte ki iránta való szeretetét.
6
Benjámin akkor fiatal ember volt, alig húsz éves s azokat példázza, akik 1922 óta csatlakoztak lelki testvéreikhez, az eredeti maradékhoz, t. i. azóta, amióta „a Szent Lélek minden testre kitöltetett." Benjámin tehát az Eszterrel és Ruthtal azonos osztályt példázza. Azáltal, hogy Jákób nem bocsátotta el Benjámint József tíz féltestvérével Egyiptomba, ezek az utóbbiak nagy megpróbáltatásba kerültek, s ez volt hivatva megmutatni, hogy Benjámin iránt is gyűlöletet táplálnak-e magukban, mint annak idejében József iránt. Jákób ezzel kapcsolatban a következő szavakat használta: „Ne ta¬
lán veszedelem érhetnél", ami nem azt jelenti, hogy Jákobnak tudomására jutott volna, hogy tíz fia megcsalta őt József sorsát-illetőleg. Jákób még mindig azt hitte, hogy Józsefet vadállatok tépték szét. Jákob szerint tehát Benjámin volt akkor az ő kedvence, aki Rákkeltől, kedvenc feleségétől született, emiatt intézkedett az ő védelméről s így került megpróbáltatásba szívük érzelmét illetőleg a tíz testvér. Mielőtt József magát a tíz féltestvérével megismertette, azok bebizonyítani tartoztak, hogy jót kívánnak tenni Benjáminnak, amit be is bizonyítottak. A dráma e része előre mutatja, hogy Jehova előbb a jóindulatú embereket fogja megpróbálni, hogy kifejezzek, hogy ők a világi téves v. érzülettel felhagytak, illetve többé nem üldözik és nem táplálnak magukban üldözési szellemet Krisztus hű követői iránt; s csak miután ezt bebizonyítják, fogja megmutatni nekik az élet útját.
7 A jóindulatú emberek megmutatni tartoznak, hogy többé nem táplálnak magukban „kecskebak" szellemet, hanem a „juhok" szellemével bírnak; az Úr csak azután fogja magát megismertetni velük és tárja fel előttük Jehova gazdag gondviselését. A közismert tények bizonyítják, hogy a jonadáb-osztály először kegyes Jehova tanúi iránt (illetve jót tesz velük); csak azután ismerteti meg magát velük az Úr, s közölte velük Isten gazdag gondviselését s mutatta meg nekik az örökélet útját.
8
Itt egy másik dolgot is meg kell említenünk. „ínség támadt Kanaán földén is", ahol Jákób családostól lakott mint vendég vagy idegen. Jákób és a családja itt ezen a területen azon fundamentomokkal bíró város után kívánkoztak, amelyet Pál ap. említ a Zsidókhoz írt levelében. A világ ma még mindig Sátán hatalma alatt áll s Jehova tanúi ezen a világon laknak a többi Isten-félő emberrel együtt, akik ezen a világon idegenek vagy, vendégek. Ezen a világon nagy lelki ínség uralkodik, azok kivételével, akik szeretik Jehova Istent és neki szolgálnak. Most az egész templomi osztály szerető jóságáért dicsőíti Jehovát s a nép előtt a nagyobb Józsefre mutat rá s azon intézkedésre, melyet Isten érettük tett. Isten szt. prófétái, akik az elmúlt évszázadok alatt prófétáltak, előre közölték a nagy Messiás eljövetelét és figyelmeztették az embereket, hogy Jehova egyedül őt fogja az élet kiosztására felhasználni. Jákób is a szt. próféták egyike, akik híven szolgáltak Istennek. Itt azon gondolat merül fel, hogy ezek a szt. próféták rövidesen feltámadhatnak halottaikból, Armageddon előtt, mielőtt Isten maradék népe távozni fog a földről s csatlakozni fognak Isten gondviselésének hirdetésében a földön tartózkodó többi tanukhoz. Ez tehát azt jelentené, hogy a drámában Jákób nemcsupán Jehova Istent képviseli, amint a jóindulatúakat Jézus Krisztushoz, a nagyobb Józsefhez, küldi, hanem kicsinyben azon hajdani szt. embereket is példázza, akik próféciáik útján előre közölték Jehovának az emberiségre vonatkozó gondviselését.
9
Faraó és József együtt voltak Egyiptom „felsőbbségei“, ami Jehova Istent és Jézus Krisztust példázza, az igazi felsőbbségeket. „József pedig az ország kormányzója vala és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai és arccal a földre borúlának ő előtte." — Mózes I. 42:6.
10 Ez ugyancsak azt bizonyítja, hogy minden teremtmény engedelmeskedni tartozik a „felső hatalmaknak", Jehovának és Jézus Krisztusnak inkább mint bárkinek is. József nyilván értesült, hogy Kánaánban, is ínség uralkodik. Előre látta, hogy atyjának családja élelmiszer szerzés végett Egyiptomba lesz kénytelen költözni, s bárki is jön onnan, előtte tartozik megjelenni. Előre látta tehát az alkalmat, hogy jóságra nyílik alkalma a-

110


110
zokkal szemben, akik alázatosan fogják keresni s akkor megismerteti magát és közölni fogja, velük részükre vonatkozó intézkedését. József ifjúkori álma beteljesülése előtt állott és „József testvérei hozzámentek és meghajoltak előtte". Akkor nyilván ismét eszükbe jutott az álom, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy érző szívűek legyenek Benjámin iránt. Ez a tíz ember főképpen "a kenyér és a hal" miatt ment Egyiptomba (János 6:26); a dráma további részében azokat példázzák, akik elsősorban önfenntartási ösztönből keresik az Urat; azután azonban megismerik az ő szerető jóságát és örömmel engedelmeskednek az ő uralmának. A tíz féltestvér tényleg csak második egyiptomi útjuk alkalmával értesült József értük tett intézkedéséről. Csak rendre ismerték fel az ő életfenntartó gondviselését. 1918 febr. 24. közölte az Úr először, hogy „milliók élnék, akik nem fognak meghalni"; s csak évek múlva közöltette, hogy a "juh" osztály a „bak" osztállyal együtt fog ítéletre állni eléje s hogy ez az ítélet Armageddon előtt fog történni, s nem annak elmúltával, vagy Krisztus ezeréves uralkodása alatt. (Máté 25:31—46) Némelyek immár korán, 1918-ban, amidőn meghallották, hogy „milliók élnek, akik nem fognak meghalni", keresni kezdték az Urat, hogy életet nyerhessenek ezen a földön; de csak 1935-ben nyilatkoztatta ki az Úr, hogy az ő „más juhainak” osztálya alkotja azt a nagy sokaságot, amely örökké élni fog a földön; főképpen ezen időtől kezdve tanúsított nagyobb szeretetet és ragaszkodást az Úr iránt a „juhok" osztálya és örömmel szolgált Jehovának, mivel szereti az ő nevét és annak igazolásában közreműködik.
11 A jóindulatú emberek rendre lettek ezen igazságokra figyelmeztetve és azok rendre vésődtek beléjük. Jézus Krisztus, a nagyobb József, előre látta, hogy ezek a jóakaratúak hozzá fognak jönni és az ő hívei előre látták hitükben az Úrhoz való menetelüket. Ezeknek az embereknek az Úr Jézus Krisztushoz és maradékhoz való viszonya csak Isten arra kiszabott idejében vált ismeretessé, amidőn az erre vonatkozó próféciákat feltárni kezdte. A maradék látta, hogy egy másik osztály van keletkezőfélben; ámde nem tudta megkülönböztetni, amíg Isten arra rendelt ideje el nem jött. A nagysokaságot alkotó emberek először kimutatni tartoznak, hogy nem önző indítóokból szolgálnak az Úrnak; hanem tényleg jóindulatúak Isten iránt, s a nagyobb József iránt s az ő fiatalabb földön levő testvérei iránt is és az Úrnak szolgálnak azért, mivel őt és az ő népét szeretik. Isten ezért ismerteti meg velük kegyteljes gondviselését. A közismert tények most teljesen egyeznek ezzel a próféciával.
12
Most megpróbáltatás várt a tíz féltestvérre. Amidőn József előtt megjelentek, azzal vádolta Őket, hogy kémkedni jöttek és kárt akarnak okozni Egyiptomnak. Minden oka megvolt erre a feltevésre, ha arra gondolt, hogyan bántak vele ifjúkorában. Azon vád emelésével, hogy kémkedni járnak, tulajdonképpen csak próbára akarta tenni őket, ami prófétailag előremutatja, hogy a jonadábok vagy a jóindulatúak osztálya is próbának lesz kitéve, s csak azután mutatja meg neki az élet útját az Isten. (Mózes I. 42:6—14) József felismerte testvéreit; ők azonban nem ismerték fel őt. Elbeszélték neki, hogy Kánaánban hagyták fiatalabb testvérüket, aki még életben van. Beszéltek neki egy másik testvérükről is, akiről azt állították, hogy „az nem él többé". Ez alatt Józsefet értették, akit eladtak Egyiptomba. Mire József így szólt hozzájuk: „Úgy van, amint nektek mondám: Kémek vagytok! Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia". — Mózes I; 42:14,15.
13 Ez erős esküt jelentett, mivel József Faraó életére esküdött meg, aki Egyiptom legfőbb uralkodója volt, ami prófétailag Jehova Istenre, a legfelsőbb hatalomra
utal. Ez visszavonhatatlan kijelentés volt részéről, hogy testvérét hozzá kell hozniuk s ezt a kijelentését József nem akarta visszavonni. József a tíz féltestvérét három napig letartóztatásban tartotta s ezzel akart időt adni nekik, fontolják meg, mit akarnak tenni. Ez nehéz megpróbáltatást jelentett részükre, mivel tudták, hogy atyjuk sohasem fog beleegyezni abba, hogy Benjámint Egyiptomba vigyék.
14 Most pedig figyeljük meg a próféciának megfelelő eseményeket! 1918 óta minden nemzet a nagyobb József elé van gyűjtve az ítéletre. (Máté 25:31—35) Az összegyűltek közt tartózkodnak a jóindulatú emberek is; a próbán ezek beigazolni tartoznak, hogy ők valóban „juhok", mivel azon szeretettel bírnak, ami az Úrhoz való tartozandóságukat és az Úr kegyét biztosítja számukra. A jóindulatúnkra következő megpróbáltatások fogják bizonyítani, hogy még mindig Sátán szervezetéhez (világához) tartoznak-e, vagy sem és Isten országával szemben, illetve Krisztus uralkodásával szemben kémkedési munkát végeznek vagy sem, ahogyan egyesek, akik ellenségek lettek, teszik. Igaz, ezek a jóindulatú emberek nemtudták, hogy próbán állnak; ez azonban nem változtat a tényeken, hanem annál inkább alkalmuk volt, hogy szívük valódi állapotát kifejezésre juttassák. Amennyiben önzés szellemét fejezték ki, irigységet és gyűlölséget Isten népével szemben, miképpen József testvérei, amidőn őt Egyiptomba eladták, a „bakok" közé soroltatnak. Amennyiben azonban a Benjáminban példázott legkisebb testvérük iránt barátságosnak bizonyulnak és jót igyekeznek tenni azokkal, mivel azok Istennek és Krisztusnak szolgálnak, ezzel helyes szívállapotukat fejezik ki és méltók lesznek, hogy a „juhok" osztályához tartozzanak. Figyeljük meg, az Úr immár 1918-ban kezdte hirdettetni, hogy „milliók élnek, akik sohasem fognak meghalni"; de még azokat is több évig visszatartotta, akik arról értesültek, s csak azután ismertette meg velük a maga tényleges állásfoglalását. Miért cselekedett így? Hogy a drámában Benjáminban példázott másik osztály is megjelenjék előtte, vele egyesüljön és a lelki Izrael elpecsételt 12 törzsének részévé váljon. A Benjámin-osztály hozzátartozik a 144 ezerhez s csak azután válik ismeretessé a nagysokaság, a más juhok osztálya. Ugyanakkor megpróbáltatás kellett szakadjon azokra, akik az Urat keresték és az ő nevét segítségül hívják, s annak kell eldöntenie, ki fog a „kecskebak" osztályhoz, s ki a „juhok" osztályához tartozni. Jelenések 7:1—10 mutatja, hogy elöbb az ehelyütt említett munkának kell megtörténnie s csak azután válik ismeretessé a nagysokaság osztálya. A tények mutatják, hogy 1918 óta éppen ez a munka folyt, s csak azután tárta fel az Úr az ő szellemi maradék népéhez tartozók előtt, kicsoda lesz a nagysokaság osztálya.
15 1931-ben lejárt a „tizenkettedik" órai (évi) munka Jehova szőlőjében, amiről az Úr Jézus beszélt a példázatban és a mukások megkapták kialkudott bérüket, az új elnevezést. (Máté 20:1—16) Ez a nagy igazság 1931 júl. 26-án. vasárnap közöltetett Isten felkentjeivel és ők örömmel vették az új elnevezést az Úr kezétől. Az Úr csak két hónappal korábban közölte népével azon prófétai dráma értelmét, amelyben Márdokeus és Eszter játszák a főszerepet, s amely a „hű és bölcs szolga osztály" két részét mutatja be. 1931 június havában Londonban tárta fel Isten népe előtt Ezékiel 9. fej. s akkor értesültek, hogy azok az emberek, akik homlokaikon elpecsételendők, a földi osztályt, az Úr „más juhainak“ osztályát fogják képezni, akik mint emberek, ezen a földön fognak örökéletet nyerni. Ugyanez a kijelentés történt 1931-ben a columbusi, Ohio, nagygyűlésen. Isten felkent maradéka akkor ismerte fel, hogy a

111


111
jóindulatú emberek földiek lesznek; de még akkor sem ismertetett fel, hogy ezek fogják alkotni a nagysokaságot, mivel a nagysokaságról még nem részesültek kijelentésben. Annak megállapítására, hogy kik fognak a „juh"- és kik a „bak" osztályhoz tartozni, próba kell következzen azokra az emberekre, akik az Urat keresik s ezen a próbán kell eldőlnie, hogy miképpen viselik ezek magukat a Benjáminban, Ruthban és Eszterben példázott keresztényekkel, Krisztus kicsiny testvéreivel szemben, őszintén jóakaratot fognak tanúsítani Krisztus testvérei iránt és barátságosak lesznek-e? Vagypedig úgy fognak bánni az Úr kicsinyeivel szemben, ahogyan Jézus fajtestvérei, a zsidók, bántak Jézussal földönlétekor, és a tíz féltestvér Józseffel fiatal korában? József a prófétai drámában úgy tekintette azt amit a tíz mostohatestvér tenni akart Benjáminnal, mintha vele tették volna, azt. Amit tehát az emberek Krisztus (Józsefben péld.) legkisebb testvérével tesznek, úgy számít, mintha vele tennék; ezen a próbán fog kiderülni, kik a „juhok" és kik a „bakok". Azok a tapasztalatok, melyeken az Úr felkent népe az utóbbi években átment, világosan a prófécia ezen részét teljesítik.
16
József aztán a tíz mostohatestvérét maga elé rendelte: „Harmad nap pedig monda nekik József: Ezt cselekedjetek, hogy éljetek! Az Istent én is félem. Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És akképpen cselekedének." — Mózes I. 42:18—20.
17 József egyiküket túszként akarta visszatartani annak zálogául, hogy Benjámint sértetlenül fogják hozzá elhozni. Egyiküket, Simont, megkötöztette és fogságban tartotta. József tolmács útján beszélt testvéreivel, hogy azok fel ne ismerjék őt s így nemtudták, hogy héberül is tud. Amidőn a megpróbáltatás rájuk szakadt, hogy t. i. egyiküknek ott kell maradnia, bajukat József jelenlétében kezdték megtárgyalni héber nyelven. Elismerték gonosztettüket és bűnöket egymás előtt megvallották, amelyet Józseffel szemben elkövettek, akit eladtak Egyiptomba. Természetesen József végighallgatta bűnvallomásukat s kétszeresen biztosítékot nyújtott neki, hogy őszintén megbánták bűnüket és Benjámint épségben fogják hozzá elhozni. (Mózes I. 42:21—23) Így intézkedik Jézus is a nagyobb József, azoknak megoltalmazásáról és biztonságáról, akik Benjáminban vannak példázva, tehát a tanítványok maradékáról, hogy azok vele egyesüljenek a templomban s ezen gondviselése folytán a jóindulatú embereknek alkalmuk nyílik a, közreműködésre. Ha ezen jóindulatú emberek közül némelyek 1918-ban s azelőtt közreműködtek Isten népének bántalmazásában, de azután őszintén megbánták és bevallották gonoszságukat, ezzel mutatják, hogy nem egyeznek Sátánnal, annak szervezetével és intézkedéseivel, s így fejezik ki szívük állapotát az Úr előtt. Vannak emberek, miképpen Ruben, akik Isten népével a világháború alatt és után igazságtalanul bántak és hozzájárultak annak felismertetéséhez, hogy mily igazságtalanul cselekedtek, amidőn Isten népét üldözték. A „juh osztály" tagjai ekképpen ismertetik meg magukat. A jóindulatúnk az utóbbi években kifejezésre juttatták ezt Jehova előtt, amennyiben szolgáltak Jehova tanúinak, s ahol csak tehették, segítségére voltak. Jehovának egy másik prófétája ugyanerről az osztályról beszél, amint szeretetét és önzetlenségét kifejezi Isten iránt, másokat is hozzásegítve a helyes út felismeréséhez: „És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére,
Jeruzsálembe, így szól az Úr, amint hozzák Izraelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába. És ezek közül is választok a papok és a léviták közé, így szól az Úr. Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállanak én előttem, szól az Úr, azonképpen megáll a ti magvatok és nevetek." Esaiás 66:20—22.
18
A „juh" osztály tagjai mindezideig segítségül voltak másoknak, hogy megismerjék az Istenhez és Krisztus kormányzatához vezető utat. Miután József intézkedett, hogy Simont túszképpen visszatartsák, elrendelte, hogy a többi kilenc zsákját töltsék meg gabonával. A pénzt elvette tőlük a gabonáért s azután visszatétette zsákjaikba titokban. (Mózes I. 42:25, 26) Hasonlóképpen küld eledelt a népnek a nagyobb József, Jézus Krisztus a népnek, t. i. éltető igazságot hű bizonyságtevői által. Ezek az éltető igazságok tényleg „ingyen adott" önkéntes adományok. (Ésaiás 55:1, 2) Ez mutatja, a zsákokba visszatett pénzt. Az igazság, amit ma a néphez visznek, az Úr adományát képezi, mégha egy kevés pénzt kell is adniok érte az embereknek, amidőn azt átveszik. Hozzájárulásukkal csupán másokhoz is eljuttatni segítenek az igazságot s ezzel őszinteségüket bizonyítják.
19 József mostohatestvérei meg kellett mutassák hajlandóságukat, hogy adni akarnak valamit a gabonáért, s így most is ki kell mutatniok a jóindulatúnknak, hogy áldozatkész szellemmel bírnak s azt kívánják, hogy mások is részesüljenek a lelki eledelekben s evégett ők maguk is hoznak áldozatokat. Ez önzetlenségük további kipróbálását jelenti. Az Úr az ő igazságát tartalmazó nyomtatványokat ingyen is el tudná juttatni a néphez; de ő nem így akarja. Aki az igazságot meg akarja ismerni és helyes lelkülettel bír az Úr iránt, azt ki fogja és ki is kell fejeznie a helyes cselekedetével; ez jut kifejezésre egyrészt azon hajlandóságban, hogy egy kevés összeggel hozzá kíván járulni a nyomtatványokért. Hiszen minden pénz az Úré s amivel az emberek hozzájárulnak, azt vissza is kapják. Az Úr ezt nem takarékossági szempontból, hanem azért teszi, hogy így az emberek alkalmat nyerjenek valódi szívállapotuk feltárására. Sokan azért járulnak hozzá a nyomtatványok költségeihez, mivel őszintén meg vannak győződve, hogy azok akik hozzájuk viszik az evangéliumot, Isten gyermekei és szolgái s ezért érzik indíttatva magukat, hogy valami jót tegyenek velük s ez az ő saját javukra válik.
20
Simont börtönben és láncokban hagyva, a kilenc visszatért Kanaánba és közölték atyjukkal, mi történt. Jákób gyászolt József elveszítése felett, most pedig Simontól is megfosztatott; s amidőn megmondták neki, hogy Benjámint is el kell bocsátania, nagyon szomorú lett. Jákob ezzel fejezte ki fia iránti nagy szeretetét. Jákób itt Jehovát képviseli, az életadót, aki szereti az övéit. „Maga az Atya szeret titeket". (János 16:27) "Ő viseli gondotokat". (Péter I. 5:7) Jákób szeretetének távol levő fiai iránti kifejezése újabb megpróbáltatást jelentett a kilenc mostohatestvérre, ez volt hivatva eldönteni, hogy ebben az ügyben részvéttel lesznek-e atyjuk iránt vagy sem. Hasonlóképpen tartoznak a jóindulatú emberek, akik az Urat keresik, tisztelettel viseltetni Jehova érzelmei és övéi iránti szeretete iránt. Szívük valódi állapota Jehova tanúival szemben, a nagyobb József lelki testvérei iránti s azokkal való bánásmódjukból fog kitűnni, akik Lélekben és Igazságban szolgálnak Istennek. Azok iránt kell szeretetet tanúsítaniok, akiket Jehova Isten szeret s be kell bizonyítaniok, hogy nincsenek rosszakarattal irántuk.
21 Fájdalmában Jákób azt mondotta, hogy Benjámint nem engedi elmenni Egyiptomba. Most Ruben, a kilen-

112


112
cek egyike, kifejezte atyja iránti szeretetét s ezzel mind a kilenc érzelmét kifejezte. Azt mondotta atyjának, hogy a saját gyermekeinek életét adja zálogul arra nézve, hogy Benjámint épségben fogja visszahozni Kánaánba. Mindnyájan megpróbáltatás alatt álltak; most pedig Juda is előállott, aki egykor azt tanácsolta, hogy adják el Józsefet húsz ezüstért és zálogul ajánlkozott Benjámin mellett. Azt mondta atyjának: „Én leszek kezes érte, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom hozzád és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted". — Mózes I. 43 9.
22
Józsefnek ez a kilenc mostohatcstvére kifejezte, hogy helyes szívállapotban van Jákób és testvérei, Benjámin iránt s ezzel József iránti szivállapotukat is kinyilvánították. A dráma e részében oly osztályt példáznak, amely egykor részt vett Isten gyermekeinek üldözésében, most azonban, miután felvilágosodott, megváltoztatta szívérzelmét és szívesen megtesz, amit tud, az Úr igazi szolgáiért, így akarván kifejezni az Úr iránti szeretetét. A prófétai dráma jelen teljesülésekor oly emberek jelentkeznek, akik egykor gonoszul bántak az Úr gyermekeivel, de miután belátták gonosztettüket, beismerik, hogy hibáztak és igyekeznek jót tenni az Úr szolgáival s ezzel Jehova, Jézus Krisztus és testvérei iránti szeretetüket megmutatják, amennyiben ez utóbbiakhoz csatlakoznak az élet üzenetének hirdetésében. Az ilyenek ezzel mutatják meg, hogy a „más juhok" közé tartoznak, akiket az Úr kijelentése szerint Isten nyájába fog terelni.
23
Amidőn Jákób két fia kezességet vállalt és kifejezte iránta való szeretetét, a többi hét kétségtelenül egyezett azzal s így ez a kettő a többi képviselőjeképpen cselekedett. Tovább is nagy volt az ínség az országban és az élelmiszerkészlet Jákób házában is kifogyófélben volt. Élelmet kellett szerezniük, hogy a haláltól megmeneküljenek. Jákób figyelmesen meghallgatta fiainak kérését, hogy eressze el velük Benjámint Egyiptomba, hogy így az újabb élelmiszéradagot biztosan megnyerhessék és életben maradhassanak. Jákob végül engedett komoly és őszinte kérésüknek s így szólt hozzájuk: "Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézét, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát. Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt amely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez. Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz. A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva, Vevék azért a férfiak azt az ajándékot és vevének két annyi pénzt az ő kezükbe és Benjámint és felkelének és alámenének Egyiptomba és megállának József előtt:" - Mózes I. 43:11-15.
24 Jákób nemcsupán a pénz visszavitelét rendelte el, melyet József, a mostohatestvérek zsákjaiba visszatétetett, hanem ugyanannyit küldött az újabb gabonáért is s azonkívül „ajándékot" is küldött ama férfiúnak. Ama férfiú alatt természetesen Józsefet kell értenünk; ámde Jákób akkor még nem tudta, hogy ez a férfiú az ő fia, József. Jákób ezen önzetlenségével bölcsen gondoskodott fiairól, József mostohatestvéreiről és Benjáminról is; „A titkon adott ajándék elfordítja a haragot," - Példb. 18:10.
25 Jákob ezzel Jehova gondviselését szemléltette mindazok számára, akik Istent és az ő királyát megvallják, értve ezalatt a maradékot és a nagysokaságot is,
hogy Jézus Krisztus előtt, kegyelmet nyerjenek, a templomban tartózkodó nagy helytartó, bíró és ítéletvégrehajtó előtt. Az adomány vagy ajándék áldozatot jelent az illető részéről és önzetlenséget fejez ki, hogy a Felségesnek engedelmeskedni és szolgálni hajlandó. József mint az ország egyik feje, Jézus Krisztust példázza, a mennyei „felső hatalmak" egyikét, s a neki vitt ajándék az önzetlen szolgálat és hűség kifejezését mutatja. Az önzetlenség, illetve a szeretet, azon szándékban és törekvésben jut kifejezésre, hogy elősegíteni törekszünk az igazság ügyét. A jóindulatú emberek, tehát a „más juhok" most fejezik ki azon önzetlen óhajukat, hogy Jehova nevének dicsőségére és az igazságot szeretők java érdekében támogatják a királyság evangéliumának terjesztését. Ezen érzelmüket azzal fejezik ki, hogy áldoznak és javaikból örömmel járulnak hozzá a királyság üzenetének közzétételéhez. Ily módon haladnak előre Istenhez való hasonlóságukban. Az Úr törvénye a következőkben jut kifejezésre: „Az igaznak kívánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. Van olyan, aki bőven adakozik és annál inkább gazdagodik; és aki visszatartja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik: és aki mást, felüdít, maga is felüdül." — Példb. 11:23-25.
Egy újabb megpróbáltatás
26
A teremtmények azért tétetnek ki megpróbáltatásoknak, hogy saját önkéntes cselekedeteikkel tudják bizonyítani, meg akarják őrizni ártatlanságukat Isten előtt vagy sem. Az emberek ügyei úgy kormányoztatnak, hogy az ily megpróbáltatások alól nem bújhatnak ki, mégha abban az időben nem is ismerik a megpróbáltatás célját. A nagy prófétai dráma tovább folytatódott. A kilenc mostohatestvér Benjáminnal együtt Egyiptomba utazott, épségben érkeztek meg és bemutatkoztak Benjáminnal együtt a helytartó előtt. Benjámin azon szerepben, amidőn József elé vitték, Sionnak, Isten szervezetének fiatalabb gyermekeit példázza, amint Jézus Krisztussal és a királyi ház többi tagjaival egységes lesz. A kilenc mostohatestvér itt azokat példázza, akik nem tartoznak Sionhoz, de Isten szervezetébe lépnek és örömmel működnek közre az Úr szolgálatában és felhívják figyelmüket az Úr szolgálatában való közreműködés alkalmaira. Ebben az összefüggésben kell szemlélni a prófétai köv. kijelentését: „Így szól az Úristen: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez és előttük zászlómat felállítom és elhozzák fiadat ölükben és leányaid vállukon hordoztatnak. És királyok lesznek dajkáid, fejedelmi asszonyok dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek". — Ésaiás 49:22, 23.
27
A különböző társadalmi körökhöz tartozó jóakaratú emberek most Isten országának üzenetét hallva, azzal bizonyítják az Úrhoz való szeretetüket, hogy csatlakoznak azon munkához, amely az evangéliumnak másokhoz való elvitelét tűzte ki céljául s azokat így az Úr szervezetébe viszik. „Engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről és ezüstjüket és aranyukat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izrael Szentjének, hogy téged megdicsőített". — Ésaiás 60:9; 66:20—22.
28
Amidőn a kilenc Benjáminnal együtt megjelent József előtt, József szabadonbocsátotta Simeont, akit addig túszként visszatartott. (Mózes I. 13:23) Mintha ez prófétailag mutatná, hogyha az emberek megpróbáltatásukban jóságosak Jehova tanúi iránt s így kifejezik önzetlenségüket és jóakaratukat Isten és Jézus Krisztus iránt, akkor az Úr Jézus Krisztus, a nagyobb József,

113


113
kiszabadítja őket fogságukból, Sátán világából. Ezek csatlakoznak Isten felkent szolgáihoz és cselekedeteikkel is nyíltan kifejezik, hogy Jehova Isten mellett állanak és szívesen szolgálnak neki.
29
A Benjámin-osztálynak az Úr Jézus Krisztushoz való vitele 1922 óta volt folyamatban és a szőlőben való rendkívüli szolgálat záródásáig tartott, amidőn az Úr templomában a lelki szolgák a „dénárt" megkapták. (Máté 20:1—16) Amidőn József Benjámint meglátta, ami bizonyította, hogy testvérei a próbán hívek voltak, azonnal intézkedett, hogy készítsenek lakomát részükre az ő házában, amelyen mind a tízen, Benjáminnal és vele (Józseffel) együtt résztvettek. Az ő háza Jehova szervezetét példázza. A lakoma nem történt meg azonnal, hanem az előkészületek kezdődtek meg arra. Nem történt meg azonnal, hogy József megismertette volna magát testvéreivel. Amidőn a tíz mostohatestvér József házába érkezett, nagyon meg voltak lepődve és szorongás fogta, el őket. József házának felügyelőjével beszéltek és meg akarták magyarázni neki, hogy ők a pénzt megtalálták zsákjaikban és becsületességük bizonyítékául nemcsak visszahozták, hanem újabb pénzt is hoztak a gabonáért s azonkívül ajándékot is hoztak a kormányzónak. (Mózes I.43:16—22) A felügyelő közölte velük, ne féljenek. Vizet adatott nekik lábaik megmosására, szamaraiknak pedig takarmányt adatott. Aztán kikészítették a magukkal hozott ajándékot, hogy átadják Józsefnek, amidőn megérkezik. Készen voltak az ebédhez és várakoztak a ház urának megérkezésére; amidőn József megérkezett, átadták neki az ajándékot, amit Egyiptomba hoztak és földig hajoltak előtte. — Mózes I. 43:23—26.
30 Az Úr Jézus Krisztus hasonlóképpen készíttetett ünnepi lakomát, amidőn a Benjámin-osztály megérkezett: eltelt azonban egy bizonyos idő, amíg a résztvevők mindnyájan felismertekké váltak s amíg mindnyájan részt kezdtek venni ezen a lakomán. Egy ideig nyílt kérdést képezett, hogy a jonadábok, illetve a jóindulatú emberek résztvegyenek-e a családonkénti bizonyságtevő munkában, vagy sem; a kellő időben azonban felismertetett a helyes álláspont és meglátták, hogy mindenkinek kiváltságot jelent, hogy közreműködjön a munkában. Azután eljött az idő, amidőn az Úr mindenkinek feltárta, akik őt szeretik és neki szolgálnak, hogy a „sátoros ünnep" azt példázza, hogyan fog a felkent maradék a jóindulatú emberekkel, a nagysokasággal együtt ünnepelni s ezt az Úr először 1936-ban ismertette meg, jóllehet már előzőleg előkészületek történtek erre az ünnepre.
31
A lakoma alkalmával József ötszörannyit tétetett Benjámin elé, mint a mostohatestvérek elé; ez a látszólagos kivétel azonban nem idézett elő irigységet vagy viszályt a mostohatestvérek között, hanem mindnyájan együtt étkeztek és ittak, és vidámak voltak. Ez mutatja, hogy a Benjámin-osztály, amit Ruth és Eszter is példáznak, szellemi osztály, viszont József mostohatestvérei földiek s hogy a lelki osztály sokkal nagyobb mértékben fogja élvezni és értékelni a táplálékot, mint a földi osztály, a földi osztály mindazáltal nem fog irigykedni a szellemi osztályra. A jóindulatú emberek örvendenek az Úr asztalán részükre feltárt eledeleknek, hálásak érte és köszönetet mondanak az Úrnak. Örvendetes esemény volt, amidőn felüdültek József asztala mellett; mindazáltal még egy nehéz megpróbáltatás várakozott a tíz mostohatestvérre.
A pohár
32
József utasítására a testvérek zsákjait megtöltötték gabonával. Igaz, fizettek érte; ámde a pénzüket ismét visszatétette zsákjaikba. Azzal hogy fizettek, ki¬
fejezték, hogy becsületesen kívánnak eljárni. Így a jonadábok is pénzükkel hozzájárulnak a lelkieledel vételéhez, kifejezik, hogy mint jóakaratú emberek nem akarják ingyen az eledelt. Hiszen minden pénz az Úré és írva van: "A jókedvű adakozót szereti az Isten." (Korinthus II. 9:7) József ezüst poharát titokban Benjámin zsákjába rejtette; s ha azt megtalálják Benjámin zsákjában, arról szóló bizonyíték lesz, hogy Benjámin tolvaj és megérdemli, hogy lecsukják és rabszolgául visszatartsák Egyiptomban, miként Józsefet 22 év előtt rabszolgául eladták. A testvérek e pohár miatt nagy megpróbáltatásba jutottak, s így derült ki, van-e valamily gonosz szándék szívükben, hogy meg akarnak-e szabadulni Benjámintól is, mint annak idejében Józseftől szabadulni akartak. Zsákjaikat teletöltötték gabonával és boldogan keltek útra Benjáminnal együtt Kanaán felé s ezért örömük volt. De alighogy elbúcsúztak Józseftől, József utánuk küldte házának felügyelőjét, aki miután utolérte őket, azzal kezdte őket vádolni, hogy valamelyikük ellopta a helytartó ezüst ivópoharát. Mindnyájan tiltakoztak a vád ellen és önként ajánlották, hogy öljék meg a tolvajt, aki a poharat ellopta, a többit pedig tartsák vissza rabszolgának. Ők tanácsolták először ezt a gondoknak. (Mózes I. 44:1—16) Azonnal kinyitották zsákjaikat és átkutatták s a poharat a Benjámin zsákjában megtalálták. Mire mindnyájan visszatértek a városba és mindnyájukat visszavitték József házába. (Mózes I. 44:10-15) Egykor Júda tanácsolta, hogy adják el Józsefet a kereskedőknek s vigyék Egyiptomba rabszolgának, ö vállalt kezességet Benjáminért atyja előtt. Most Júda beszélt a többi tíz nevében: „Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat. Imé, mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mindaz, akinek a kezében a pohár találtatott." Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az, akinek a kezében találtatott a pohár, az legyen nekem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz." — Mózes I. 44:17, 18.
33 A nagy bíró úgy döntött, hogy Benjámin marad rabszolgaként Egyiptomban. Ez óriási megpróbáltatást jelentett a mostohatestvérekre. Ha ellenségeskedés lett volna szíveikben Benjáminnal szemben, könnyen elfogadták volna az ítéletet és békében visszatértek volna Kanaánba. Eljárásukból azonban kitűnt, hogy nem voltak Benjámin ellenségei és tisztelték atyjuk érzelmét. Júda aztán engedelmet kért, hogy szólhasson s kétségtelenül mindnyájuk nevében beszélt. Elbeszélte Józsefnek az összes előzményeket. Elmondotta, hogy atyjuknak volt egy fia, akit elvettek tőle s nyilván meghalt; s hogy az ő atyjuk most a kisebbik fiát, Benjámint kedveli a legjobban és bánatában meg fog halni, ha Benjámin nem tér haza. Szívhez szóló szavakkal kérte Júda, engedjék haza Benjámint és ő fog Benjámin helyett rabszolgának maradni Egyiptomban. Azon komolyság, amely Júda beszédéből kiérzett, bizonyította, hogy a tíz ember jóindulattal viseltetik Jákob és Benjámin iránt s még mindig nem tudták, hogy József előtt állanak, akit kétségtelenül halottnak hittek s nagyon fájlalták, amit vele tettek. A rájuk szakadt nagy próbán kitűnt, hogy érzelmükben teljesen meg vannak változva, s mialatt szívükben bánták, amit évek előtt Józseffel tettek, gonoszságukat erejükhöz képest hajlandók voltak jóvátenni. A megpróbáltatást bátran vállalták és jóakaratukat bizonyították. (Mózes I. 44:14—34) Mit jelent ez a megpróbáltatás a prófétai drámában? Világosan előremutatott egy osztályra, amely azelőtt Isten felkent lelki gyermekeinek, Jézus Krisztus testvéreinek, ellensége volt; de amidőn a saját helyzetét és állapotát felismerte, bűnbánatot érzett és őszintén

114


114
jót kívánt tenni mindazoknak, akik szeretik az Urat. Most pedig hadd nézzük meg a tényeket: Az üldöztetés főképpen 1918-ban következett Krisztus testvéreire, mégpedig a látszatkeresztények felbujtásából. Ez sok embert ellenségeskedésre indított az Úr népével szemben, illetve az eredeti hű maradék ellen. Később azonban amidőn ezek az emberek felismerni kezdték a saját helyzetüket és Istennek velük való szándékát, megváltoztak szíveikben és helyes szívállapotban mutatkoztak mint az Úr „más juhai", akiket az Úr Jehova nyájába terelhet. Az Úr ezzel mutatja ki, hogy a „más juhok" osztálya jóindulattal kell hogy eltelve legyen Jehova (kit Jákób pld.) és Jézus Krisztus (kit József péld.), valamint Benjámin'(aki a maradékot péld.) iránt s csak azután gyűjthető be az Úr szervezetébe.
34 Benjámin nem osztozott József fogságával Egyiptomban. Így a nagy nyomor sem következett a Benjámin-osztályra a világháború alatt, amelyet Ruth és Eszter példáznak, mert ez az osztály csak 1922 után keletkezett, illetve jött az Úrhoz. Ez az utóbbi, Ruth és Eszter által példázott osztály az utóbbi években sok bizonyságtevő munkát végzett és sok üldözést elviselt; ez a jóindulatú embereknek alapos megpróbáltatását jelentette Jehova Isten tanúival kapcsolatban, illetve az eredeti maradékkal kapcsolatban s azokra nézve, akik 1922 óta jöttek az Úrhoz. Egy része azoknak, akik jóindulatúak, közreműködött az üldözésben. A jóindulatúak nyilván megfigyelték az utóbbi években, miképpen állították ítélőszékek elé és vádolták közönséges bűntényekkel Isten tanúit, jóllehet semmi mást sem tettek, csupán Isten országának evangéliumát hirdették. Látták hogyan bántalmazzák kegyetlenül Isten tanúit és vetik piszkos börtönökbe s ez a jonadábok részére mindmáig megpróbáltatást jelentett, hogy kívánnak-e összeköttetésben lenni az ilyképpen kezelttekkel. A jóindulatúak, akik valóban szeretik Istent, mindazáltal megőrizték jóindulatukat Krisztus Urunk iránt és az ő hűséges tagjai iránt, amennyiben szolgálatára álltak az ily gonoszul kezelt hűségesekkel s így a világi emberek megvetését magukra is felidézték. Így fejezték ki, hogy hajlandók Isten tanúinak társai lenni. A rendes családonkénti bizonyságtevés 1927-ben kezdett intenzívebb formát ölteni s azóta állandóan és kitartóan folyt. Nemsokkal azután kezdték Jehova Isten tanúit elfogni és ítélőszékek elé hurcolni Németországban, Quebekben és egyes más országokban is. Hűséges istenfélő férfiak és nők ezrei szenvedtek mocskos börtönökben s ma is sokan vannak fogságban Isten és az ő országa iránti hűségükért. Ez a kegyetlen üldözés tíz éven keresztül tartott s ezen egész idő alatt voltak jóindulatú emberek Isten és az ő népe iránt, akik felléptek, állást foglaltak az Úr mellett és mellette s az ő országa mellett nyilatkoztak.
35
Miért vádolták Jehova tanuit törvényszegésekkel, jóllehet ártatlanok voltak? Amiképpen az ezüstpoharat Benjámin zsákjában megtalálták, amelyet József utasítására rejtettek oda, így az Isten megengedte az ő bizonyságtevőinek üldözését is az ő megpróbáltatásukra, valamint, hogy az összes jóindulatú emberek, a jonadábok, meglássák, melyik a kecske-osztály és melyik a „juh" osztály. Ez ama pohár, melyet Isten megtöltött az ő tanúi számára; hogy őket mint gonosztevőket vádolják, törvényszegőknek tekintsék, stb. hogy így az emberek megpróbáltassanak; így nyernek alkalmat arra, hogy beigazolják Isten előtt való ártatlanságukat. Ezek a tapasztalatok valóságos megpróbáltatást jelentettek a jonadábok részére s abban bizonyították be, hogy Jehova tanúi társaiképpen kívánnak számítani. (Zsidók 10:33) Júda, a mostohatestvér, aki a jonadábokat példázza, illetve a „más juhokat", bátran előál¬
lott és Benjámin helyett akart szenvedni. Hasonlóképpen sok jóindulatú ember ajánlkozott, hogy börtönbe megy Isten tanúi helyett a büntetés elviselésére. Ez bizonyítja újból, hogy a tíz mostohatestvér az Úr „más juhait" példázza.
36
Amidőn Jákób fiait másodízben is Egyiptomba küldte, Júdát tette felelőssé Benjámin épségéért és visszatéréséért így az Isten is a „más juhait", a földi osztályt teszi felelőssé magával szemben Jézus Krisztus lelki testvéreinek kezeléséért, akiket a drámában Benjámin példáz. Ezt a következtetést teljesen alátámasztja a „juhokról és a kecskékről" szóló példázat is. Ez bizonyítja, hogy a jóindulatuak, a „más juhok" tényleg a „juh" osztály és nem önzés vezéreli őket, a „kecske osztály" indítóoka ellenben csupa gonoszság, gyűlölet, önzés és rosszakarat. A példázat feltárja, hogy a „juh" osztály örömmel segíti a szenvedőket, anélkül, hogy tudná, hogy azzal az Úr Jézus Krisztusnak szolgál. Ezek a jószívűek visznek eledelt és italt és látogatják meg börtöneikben Jehova Isten tanúit, barátságosak irányukban s ha hozzájuk bekopogtak, szállást és eledelt adtak nekik, mindcsupán azért, mert becsületes és Isten hű szolgáit látták bennük. Cselekedetükkel barátságos szivüket fejezik ki, mindezt önzetlenül tették és teszik. Maguk a felkentek is csak mostanában tudták meg az Úrtól, hogy ezek a jóakaratú emberek az Úr „más juhai", s az ő jócselekedeteiket az Úr úgy számítja, amit az ő felkentjeivel tesznek, mintha vele szemben tennék. Következőleg komoly felelősség terheli a jonadábokat, hogy jóakaratukat kifejezzék, és az Úr utasításait kövessék.
37 Mily eredmény volt eddig látható? Immár néhány éve annak, amióta Jehova Isten tanúinak kegyetlen üldözése tart, s „az ország evangéliuma" ezen idő alatt, hirdettetett a hívek által világszerte több nyelveken. Az embereket Isten ezen üzenete felrázta, akik becsületesek és tiszta szívűek, hogy megismerjék Isten reájuk vonatkozó intézkedéseit s ezek az igazszívűek így vezéreltettek el az Úrhoz. Amidőn Isten felkent tanúinak üldözése hevesebb lett, ezek a jóindulatú emberek, a „más juhok" is állást foglaltak és hajlandók voltak azoknak társai lenni, akik az Úr nevéért szenvednek. Ezek a jóindulatúak ezáltal fejezték ki az Úr kiomlott vérében való hitüket s örvendenek, hogy azok társaiként tekintetnek, akik szeretik az Istent és Jézus Krisztust és nagy ellenállás közepette is szolgálnak neki. Ezek a jóindulatú emberek minden nyelvből, népből, ágazatból kerültek és kerülnek ki; kijelentették, hogy állást foglalnak Isten és az Úr Jézus Krisztus mellett és ezt megvallják ezután is. Most pedig nézzük meg a prófétának róluk szóló köv. szavait és a közismert tényeket, mint a prófécia teljesülését: „Imé, ezek messziről jönnek, imé, amazok észak és a tenger felől és amazok Sínnek földjéről." — Ésaiás 49:12.
38 Az evangélium az ígéret szerint a világ keleti országaiba is kiterjedt, ahol sokan fejezik ki az Úrhoz való ragaszkodásukat. Most felismerjük, hogy ezek az őszinte, jóindulatú emberek másutt jonadáhoknak vannak nevezve és ezek a „más juhok", illetve a „nagysokaság", és hűségük beigazolása után örökké fognak élni a földön. Jehova tanúi, a hű maradék, örvend, hogy méltónak bizonyult a szenvedésekre mint Isten szolgája, s hogy a mennyei osztályhoz tartozhatik. Velük együtt örvendenek a „más juhok", a földi osztály is. Jehova előre látva ezt a napot, közöltette prófétája által ebben az összefüggésben: „Ujjongjatok egek és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvigasztalá népét az Úr és könyörül szegényein". (Ésaiás 49:13) A mennyei és a földi osztály együtt örvend.
39
Ma ez az osztály lép fel nyíltan Isten és az ő or-

115


szága mellett, s ezért kell üldöztetést elviselnie Sátán és övéi részéről. Ámde Jehova Isten szereti és könyörületes iránta. Miközben Sátán egyik bajt a másik után zúdítja a világ népeire, Isten megvigasztalja népét azon tény megismertetésével, hogy gondját viseli s hogy mindenki, aki őérte és az ő nevéért szenved, állandóan fogja élvezni az ő kegyelmét. Ezért van most úgy bemutatva a földi-osztály, amint Isten trónja és a nagyobb József előtt áll és örömmel szolgál a Felségesnek. Az emberektől származó gúny és megvetésre való tekintet nélkül örömmel szolgál és nem hódol emberi intézményeknek vagy embereknek, hanem csakis az Úr Jézus Krisztusnak, a világ jogosult uralkodójának, tudván hogy ő mindazokat üdvözíteni fogja, akik igazán szeretik őt és szolgálnak neki.
40 Az ördög és csatlósai hosszú évszázadokon keresztül nagy sötétségben tartották a népeket. Most azonban itt van ama nap, amidőn Jehova szeretett fia által elűzi a sötétséget és világosság ragyog azoknak arcán, akik igazságra és alázatosságra igyekszenek. Amiképpen Júda az egyiptomi helytartó előtt állott és sikrakelt öccse mellett, így emelik fel szavukat most a jóakaratú emberek Istennek látszólag veszélyben levő felkentjei mellett, esedezve az Úrhoz, mivel önzetlenül és híven szolgálnak az Úrnak. A jóakaratú emberek Isten kegyelméből még több világosságban részesülnek és mélyebben bele fognak látni Jehova Isten intézkedéseibe, melyeket azok érdekében tett, akik őt szeretik és neki szolgálnak, amit a dráma folytatásában fogunk meglátni.
TANULMÁNYKÉRDÉSEK
.
(Angol W. 1937 március 1)
Ha valaki
„Isten tisztelőnek látszik lenni tiköztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló... Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.“ — Jakab 1:26, 27.

Jehova gondviselése

4. rész
...A ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek." — Mózes 1. 45:5.
1
JEHOVA egyetlen teremtményt sem kényszerít kegyteljes intézkedésének elfogadására. Aki Istenhez megy és áldásában részesül, önként és örömmel tartozik hozzámenni. Szükséges azonban Jehováról és kegyteljes intézkedéséről az élet kiosztását illetőleg bizo-
nyos ismerettel bírnia. Jehova evégett küldi Jézus Krisztus, legfőbb tisztviselője útján tanúit annak közlésére, hogy Jehova az Isten és ő tartja kezében az összes intézkedéseket az emberiséget illetőleg és szívesen részesíti kegyeiben azokat, akik hallgatnak reá és fel-

116


116
tételeit elfogadják és akaratát tovább is teljesítik. Most Jehova az ily jóindulatú embereknek mutatja meg, kicsoda a nagyobb József és ismerteti, hogy az engedelmesek Jézus Krisztus útján fognak részesülni az életben és azzal összefüggő áldásokban. Ezért áll megírva a Szentírásban: „Az Isten ajándéka örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban". Amiképpen az ínség súlyosan ráfeküdt Egyiptomra és a körülötte levő nemzetekre, úgy most is nagy ínség uralkodik az élet útjának megismerése tekintetében azok között, akik Sátán fennhatósága alatt állanak. S amiképpen annak idején József megismertette magát testvéreivel, hasonlóképpen kell most megismertetni a nagyobb Józsefet, Jézus Krisztust, az emberiség üdvözítőjét azokkal, akik igazságot és életet óhajtanak.
2
Eljött az idő, amidőn József meg akarta ismertetni magát testvéreivel s ekkor mindenkit elküldött maga elől, testvérei kivételével. „És nem marada senki nála, amidőn megismerteté magát József atyjafiaival." (Mózes I. 45:1) Nem arra mutat-é ez, hogy csak az Isten iránt jóindulatú emberek, akik meghallgatják Isten országának üzenetét és Jézus Krisztust e világ megváltójaként elismerik és hozzá fordulnak, fognak megmenekülni, a többiek ellenben el fognak pusztulni Armageddon pusztításában? József testvérei nyilván nagyon meg voltak lepődve, amidőn testvérüket megismerték, akit eladtak volt Egyiptomba; s amidőn József ezt látta, így szólt hozzájuk: „És most ne bánkódjatok és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem az Isten ti előttetek". — Mózes I. 45:5.
3 József ezen cselekedetében nem mutatott haragot, sem pedig nem tüntetett testvérei megalázásával. Nem szégyelte magát az ő testvéreiknek nevezni; sem bosszút, sem gyűlöletet nem gyakorolt a rajta elkövetett sérelemért, hanem ellenkezőleg, kedves volt irántuk és elismerte Isten mindenhatóságát és jóságát, aki mindent jóra tud fordítani. Kifejezte, hogy félrevezetett testvérei cselekedetéért szenvednie kellett, de az az ő javukra fordult. Amidőn magát József megismertette, öccse Benjámin nála volt, s József egyszerre ismertette meg magát mindnyájukkal; ez mutatja, hogy mindazok, akik az Úr pártján állanak, tartozzanak bár a mennyei, vagy a földi osztályhoz, együtt vannak (összetartanak).
4
Most pedig röviden felsoroljuk mindazon tényeket, melyek a prófétai dráma e részét bizonyítják. 1931-ben az Úr gondviseléséből megjelent a Márdokeus- és Eszterről szóló nagy prófétai dráma ismertetése. A hű maradék előtt akkor lett először feltárva, hogy közte egy világosan felismerhető osztály van, melyet Eszter példáz, amelyet e drámában Benjámin képvisel. A Márdokeusban és Eszterben példázott osztályok megismerése egyidőben történt. Ez azon jelenettel egyeztethető össze, amidőn József magát Benjámin előtt megismertette. Éppen egy hónappal később, 1931 június havában a londoni nagygyűlésen értesült Isten maradék népe a „gyolcsba öltözött irószerszámos férfi" jelentőségéről, aki elküldetett, hogy az embereket homlokaikon elpecsételje. Az Úr akkor ismertette meg kicsodák azok, akik panaszkodnak és siránkoznak s feltárta, hogy az egy földi osztály, t. i. a jóindulatú emberek, a „más juhok"; ezek azonosak József mostohatestvéreivel, amidőn magát előttük megismertette s ezt az osztályt kell tanítaniuk a Józsefben példázott, Krisztus hű lábtagjainak. (Ezékiel 9.) Örömmel telt meg ezen ismeret kapcsán Isten felkentjeinek szíve? Amidőn a londoni gyűlésen résztvevők e prófécia magyarázatáról értesültek, ujjongtak sziveikben s annyira elragadta őket a jövő reménysége, hogy egyikük nyomban a nagygyűlés után
így szólt: "Nyomban készek lettünk volna kimenni és örömünkben átugrálni a kerítésen!" Egy hónappal később, 1931 július havában a columbusi (Ohio) nagygyűlésen ugyanez a prófétai kép (Ezékiel jöv.) lett ismertetve. Az úttörők táborában, akik ezen a kongreszszuson külön tábort ütöttek fel, oly nagy volt az öröm az Eszter-képlet megértése felett, hogy az úttörők egy, a Hámánt példázó bábút felakasztottak. Ugyanezen a kongresszuson hangzott el a „világ reménységéről" szóló előadás a nyilvánosság előtt, melyet rádión az egész országban közöltek; az Isten igéjéből merített ezen igazság gazdag táplálékot jelentett az éhező világ számára, főképpen a jóindulatúnk számára. Ugyanazon a napon értette meg a maradék (akit Ruth és Eszter példáz, s most Benjámin is) a nagyobb Józseffel való kapcsolatát, mégpedig azon határozat elfogadása által, amely az „új nevet" is közölte és ez örömkönnyek ejtése között történt. Ezen a nagygyűlésen volt először feltárva Amerikában az írószerszámos férfiról szóló képlet, amit az „Igazolás" c. angol könyv kiadása követett. Ez az örömünnep nem záródott Columbusban, hanem Amerikában még kilenc különböző városban folytatódott három napon keresztül. Azután nemsokára következett Ruth drámájának ismertetése, ami az Eszter drámáját megerősítette. (1932-ben) Azután közöltetett a templom megtisztításáról szóló tanulmány, amit az egész Szentirás bizonyított. Amidőn az Úr ezeket az igazságokat asztalára felszolgálta, akkor az ő népe jobban megértette mint valaha, és méltányolni tudta József kijelentését, ami a nagyobb Józsefre vonatkozik: „A nyomorúság napjainak megrövidítésére és életbenmaradástokért küldött ide engem (Krisztust) az Isten!" Akkor jobban mint valaha, megértette a maradék, hogy a nyomor megrövidítése nyújtott neki alkalmat „az ország ezen evangéliumának" hirdetésére, hogy a „más juhok" is alkalmat nyerjenek Krisztushoz menekülni, és megmenekülni. Ezek a nagy igazságok a maradék előtt táratnak fel s az juttatja el a „többi juhokhoz"; így együtt örvendenek mindnyájan; mert mindnyájan látják, hogy ha ezek a napok nem rövidittettek volna meg, egyetlen test sem menekülhetne meg". Armageddon napja közeleg s csak az igazságot és alázatosságot kereső emberek bírnak valamelyes ígéretet arra nézve, hogy ama nyomorúságban megkíméltetnek és túl fogják élni azt.
5
József aztán feltárta, hogy ezt az egész drámát Isten gondviselte, hogy annak idején egyesek felvilágosuljanak azon gondviseléséről, mely útján az örökéletet megtalálhatják. „Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, aki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává és Egyiptom egész földének fejedelmévé. Siessetek és menjetek fel atyátokhoz és mondjátok neki: Ezt mondja a te fiad, József: Az Isten engem egész Egyiptomnak urává tett, jöjj le énhozzám, ne késsél". — Mózes I. 45:8, 9.
6 E prófétai kép teljesüléseképpen Jehova Jézus Krisztust küldte a világ megmentésére. Őt küldte az élet megtartására a templomba; ő tette az „örökkévalóság atyjává" minden alattvalói részére az ő országában, a királyi ház fejévé és urává és a világ jogos uralkodójává. Az ő királysága jelenti a világ reménységét és Jézus Krisztus nevében fognak reménykedni minden nemzetek. Más reménység nincsen; mert ez képezi Isten gondviselését s ez teljesen kielégítő és tökéletes. Amióta az Úr ezeket az igazságokat a maradék és a „más juhok" előtt feltárta, annál világosabban felismerik József köv. szavainak prófétai jelentőségét, amelyek a nagyobb Józseffel kapcsolatban teljesülnek: „...Beszéljétek hát el minden én dicsőségemet... és mindazt, amit láttatok és siessetek és hozzátok ide az

117


117
én atyámat". (13. v.) Most világszerte megjelenik Jézus Krisztus dicsősége az ilyenek számára. Ehelyütt a prófécia szavaiból világosan kitűnik, hogy a maradék és a „többi juhok" is tartoznak „sietni" s minden kínálkozó alkalommal közölni az evangéliumot, hogy Isten kegyes gondviselését megismerhessék az engedelmes emberek számára.
7
József azután közölte testvéreivel, hogy még öt évig fog tartani az ínség, siessenek és hozzák oda atyjukat családostól és mindenestől, hogy legyenek József, a kormányzó közelében, hogy „el ne szegényedjenek, ők és az ő házuk s amijük van." (Mózes I. 45:8—11) Ez mutatja, hogy amidőn a Józsefben példázott nagyobb tekintély magát megismerteti, Jézus Krisztus az ő földi maradék népe útján, még sok lesz a tennivaló (a munka) azok érdekében, akik ezen a földön fognak életet nyerni.
8 1931-ben egy osztály mutattatott meg a maradéknak, amelyet táplálni kellett. Abban az időben azonban még „nem ismertük fel a nagysokaság" kilétét. Azon körülmény, hogy József Jákób házanépét mostohatestvéreivel és azok családjaival együtt meghívta, mutatja, hogy a maradék 1931 után, amidőn a földi osztály felismertetett (amelyet most a maradék tartozik felkarolni) segíteni tartozik ezt az éhező osztályt. Éppen ez következett be. A maradék 1931 óta megértette, hogy be kell járnia a kereszténység területét és oktatni tartozik az igazságra szomjazókat. Mindazáltal érdekes és leszögezni való, hogy a „nagysokaság" osztályt 1935 máj. 31., a washingtoni kongresszus előtt nem ismerte fel világosan a felkent osztály. Azóta a nagysokaság érdekében rendkívüli munkaszervezés történt és figyelmesen folytatódott, hogy figyelmét Isten igéjének igazságaira felhívja; ez folyik, miközben maga az Úr gyűjti a nagysokaságot nyája közé ahol bőven fog élelmiszert kapni.
Meghívás
9
Az újdonság, „József testvérei" megérkeztek, gyorsan szétfutott a hír Egyiptomban; ez az örömhír a Faraóhoz is eljutott és örvendett neki. Most a Faraó is megjelenik a színtéren s a drámának e részében Jehova Istent képviseli: „És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat és eredjetek, menjetek el Kanaán földére; és vegyétek fel atyátok és házatok népét és jöjjetek hozzám; és én nektek adom Egyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját. Ez is parancsolatul legyen néked: Ezt míveljétek: vigyetek magatokkal Egyiptom földéről szekereket gyermekeitek és felesegeitek számára és vegyétek fel atyátokat és jöjjetek. A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert Egyiptom földének a legjava a tietek." — Mózes I. 45:17—20.
10 Hasonlóképpen Jehova Isten tetszőleg szemlélte Jézus Krisztus munkáját, aki nagyobb, mint volt József amidőn a templomban megismertette magát a maradékkal és a többi „juhokkal" való kapcsolatát feltárta; Az Isten megerősíti a jóindulatú emberek meghívását, mondván: „Jöjjetek és vegyétek az életnek vizét ingyen!" (Jelenések 22:17) Ismét azt kell megjegyeznünk, hogy ez a prófécia is teljesülni kezdett, anélkül, hogy a maradék nyomban megértette volna. 1929-ben megjelent egy cikk, „Kegyelmes meghívás" volt a címe, ez tárgyalta, hogy „az élet vize" megindult és ezt az igazságot azokkal kell ismertetni meg, akik az életet keresik. Abban az időben azonban még nem ismertük fel, hogy a ”nagysokaság“ földi osztály lesz, hanem azt hittük, hogy alárendelt szellemi osztály lesz, amelyet fel kell karolni. Azután jelentek meg a „Világos-
ság" c. könyvek angolban; de a „nagysokaság" kiléte még mindig ismeretlen volt. Ügylátszik, az Úr az ő hű népét gyakran próféciák teljesítésére használja és később értesíti, hogy arra használta.
11
Egyes kritikusok gyakran hiányosnak mondják a leközölt cikkeket s azt mondják: „A WT megváltoztatja eddigi nézetét és ellentmond önmagának!" Erre csupán azt akarjuk mondani, hogy a prófécia és annak teljesülése csak lépésről lépésre tárul fel Isten népe előtt, s így csak azt közölhetjük, ami feltáratott és amit megértettünk. Ha emberek hagyományait követnénk, akkor szilárdan amellett állanánk, ami valamikor közöltetett. Ámde Isten népe nem követ emberi hagyományokat, hanem csakis Isten igéjét tekinti vezetőjének s ahogyan Isten jónaklátja ezen isteni igazságok feltárását és a próféciák kibontakozását a maga idejében, válik Isten hű maradék népének kiváltságává, hogy azokat felismerésük után leközölje. A feltárt igazságok és a feltárás nem valamely embernek a tulajdona. És nem is egy csoportnak a sajátja. Az igazság az Úré az fejlődik, ill. előrehalad és mindinkább világosabb lesz a teljes délig. Ez bizonyítja a legerősebben, hogy Isten vezeti az ő népét, ő táplálja, amennyiben minduntalan oly lelki táplálékot tálal fel asztalára, amit jónak lát részére s ami hozzájárul az Úr dicsőségéhez.
12
József, aki Jézus Krisztust példázza, azután arra utasította féltestvéreit, hogy rokonságuk más családtagjaira is terjesszék ki a meghívást; mindnyájukat meghívta, jöjjenek Egyiptomba. Jézus Krisztus, a nagyobb József, közölteti az igazságot és gyűjti a nagysokaságot az Úr nyája közé s ezért mondja: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ez akolból valók; azokat is elő kell hoznom és hallgatni fognak szavamra és lesz egy akol és egy pásztor." — Jelenések 7:16.
13 Ebben a munkában a Benjámin osztály, a maradék is résztvesz a kegyes meghívást elvíve a „más juhokhoz"; s amidőn ezek a meghívást meghallották, nekik is kiváltságuk és kötelességük lesz, hogy ők is így szóljanak a „többi juhokhoz": „Jöjj...és ne késlekedj." Ez is azt bizonyítja, hogy a „más juhok", akik a nagysokaságot fogják alkotni, részt kell venniük a munkában, bizonyságot kell tenniük Isten országáról a világon, hogy aki akar, a biztonság helyére menekülhessen, ahol a nagyobb József táplálni fogja. — Jelenések 7:16.
Ünnepélyes figyelmeztetés
14
A helytartó testvérei mostmár mindama jóval megpakkolva, amikét József nekik ajándékozott és azon küldetéssel, hogy rokonaikkal együtt Egyiptomba költözzenek, útrakészen álltak: „És elbocsátá az ő testvéreit és elmenének és monda nekik: Ne háborogjatok az úton!" (Mózes I. 45:24) Hasonlóképpen áldotta meg most bőségesen az Úr Jézus Krisztus, a nagyobb József azokat, akik őt szeretik és másokhoz is elküldi őket, hogy kegyelmes meghívásában részesítsék az élet útjának megkeresésére. Amiképpen József fivéreit figyelmeztette.: „Ne háborogjatok az úton", figyelmezteti most a nagyobb József is a maradék tagjait, a féltestvéreket, akik a „más juhokhoz", a nagysokasághoz tartoznak, hogy a királyság érdekeiért békében éljenek együtt és szeressék egymást. Ezt a figyelmeztetést a zsoltáros a következő szavakban fejezi ki: „Atyámfiáiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled! (Éljetek békében) Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót neked!" (122. zsoltár 8,9) Akik szívüket Istennek adták, most állandóan szemük előtt kötelesek tartani, hogy Jehova Istennek Jézus Krisztus alatt álló szervezetéről van szó s aki szereti Istent és az ő szervezetét, törekedni fog és törekednie is kell,

118


118
hogy a maga részét a munkában elvégezze és a békességben példásan előljárjon és legjobb tehetsége szerint az ország érdekében közreműködjön. Azért mindenki, aki azt állítja, hogy szereti az Istent és az Úr Jézus Krisztust és neki szolgál, tartsa meg ezt a figyelmeztetést, éljen békében és a közös ellenségel szemben zárt sorokban. Ha az Úr gyülekezetének valamely csoportjában viszálykodás dúl, azt semmivel sem lehet mentegetni, vagy indokolni. Mindazok, akik Isten elismerését bírni fogják Isten és mindazok iránti szeretetüket kifejezni tartoznak, akik szeretik az Istent és az ő országának szolgálatában állanak. Vegye tudomásul mindenki, hogy ahol az Isten dicsőítésére hivatott valamely csoportban viszály keletkezik, valaki igazságtalan, azért tehát mindenki a következőket tartozik tenni: vizsgálja meg gondosan a saját szívét és érzelmeit, száműzze magából az önzést, s mindenki használja erejét és minden törekvését a királyság érdekeinek szolgálatára.
15
József üzent atyjának, hogy költözzön Egyiptomba és a "legjobb dolgokat" küldte neki ajándékul. Ami azt példázza, hogy Jézus Krisztus mindenekelőtt Atyját részesíti elismerésben, őt tiszteli a legnagyobb tisztelettel és mindent megtesz az élő Isten igazolására, akit egyedül hívnak Jehovának, aki mindazoknak életadója, akik örökké fognak élni. „Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön." — Efézeus 3:14, 15.
16
Aki szereti Istent, mindenki úgy fog cselekedni, ahogyan az apostol itten mondja: Jehova Istennek fog adni minden tiszteletet, mint minden jó és tökéletes ajándék adományozójának. Jézus Krisztus mindenkor tiszteli és dicsőíti Atyját, s akik az ő házához tartoznak, hasonlóképpen a Felségest fogják tisztelni és dicsőíteni. Ha így tesznek, többé semilyen ok sem forog fenn, hogy maguk emelkedjenek embertársaik fölé vagy másokat emeljenek maguk fölé. Ha helyes szívállapotban leszünk, meg fogjuk érteni, miért mondotta Jézus, hogy az emberek előtt nagy megtiszteltetést élvezők Isten előtt utálatosak. Senkinek semmije sincs, a saját érdeméből, hanem mindaz, amivel bárki is bír vagy bírni remél, Isten kegyelméből van neki.
17
1928 dec. és 1929 jan. havában olyasmikre figyelmeztette az Úr az ö népét, amiből a hűségesek oly reménységet merítettek, hogy látni fogják a hajdani hűséges próféták feltámadását, akik előre közölték a Király eljövetelét és találkozni fognak. Isten népe azóta örömmel közölte a világgal az írás világos tanítása alapján, hogy a hajdani prófétákat Jehova Isten vissza fogja hozni erre a földre és királyságának dicsőségére fogja őket használni. Sátán világának sajtója sok gúnyt űzött ezen igazság kinyilatkoztatása felett, egyúttal azonban értesült erről a nagy eseményről s kétségtelenül sokan hiszik, hogy a hű próféták rövidesen ismét ezen a földön lesznek és ők lesznek Istennek és az ő királyának látható képviselői a földön. Az őszinték nagyon jól tudják, hogy a jelen hatalmak tökéletlenek és bűnösök, azért várják reménykedve azoknak feltámadását, akik az Úr vezetése alatt igazságosan fognak uralkodni.
18 Józsefnek atyja elhozatalára vonatkozó utasítása nyilván másodsorban arra vonatkozó utalást is jelenthet, hogy mostan előkészületek folynak az Úr előtt élt, hajdani „mártírok" visszatérésére, akik bizonyságot tettek Jehova nevéről; Jákób vagy Izrael is e „mártírok" közé tartozik. (Zsidók 12:1) Jákób nem remélte fiának viszontlátását; mert sokáig azt hitte, hogy vadállatok tépték szét. Azok a hajdani bizonyságtevők, akiket az apostol a Zsidókhoz írt lev. 11. fejezetében említ, nem
remélték Krisztusnak, a nagyobb József testtagjainak meglátását azoknak testi életükben; a bizonyítékok azonban erősen amellett szólaltak, hogy legalább is egy részüket ezen a földön fogják találni. Az Úr jóságában előkészületeket tesz és mi remélhetjük, hogy ezek a hajdani hűségesek Armageddon vége előtt fel fognak támadni, mégpedig amíg a maradék egy része a földön lesz, s egyesülni fognak Jehova Isten dicsőítésére és szolgálatára. Van ezen a földön legalább is egy ház, amelynek birtoktulajdona az ő használatukra van fenntartva. Lakni fognak-e benne vagy sem, mindenesetre arra szolgáló eszköz volt, hogy a királyságot világszerte bejelentse és a népek figyelmét arra terelje, hogy azok a hűséges emberek ismét ezen a földön fognak élni és az Úr őket fogja helytartóiul vagy fejedelmekül használni. Ezeket az embereket könnyen fel lehet, majd ismerni; mert igazságosak lesznek s minden tekintetben gyakorolni fogják az igazságot és öröm lesz összeköttetésbe kerülni velük és együtt szolgálni velük. A sajtó gúnyt akart űzni „Beth-Sarim“-ból és ékelődött vele; aki azonban az Urat szereti, örvend, hogy azt arra vonatkozó eszközül használta, hogy a közfigyelmet felhívja azokra az emberekre, akiket Isten fel fog támasztani.
Idegenek Egyiptomban
19
A dráma Egyiptomban folytatódik; mert a színtér egészen oda tevődött át. Jákób háznépével együtt oda költözött, amit József helyeselt. (Mózes I. 46:1—7) Természetesen ez nem azt jelenti, hogy „többé nem várakoztak azon város felépülésére, melynek Isten az építőmestere". (Zsidók 11:10—16) Jákób és házanépe csupán a világnak egy másik részén lett idegen vagy jövevény, Kám földjéről, Kánaánból (aki Kám fia volt) egy másik kámita országba, Egyiptomba vagy Mieráimba (aki ugyancsak Kámnak a fia volt) költözvén. (Mózes I. 10:6) Mindkét helyen csak átmenetileg tartózkodtak. Jehova Isten Izrael összes leszármazottait kivezérelte Egyiptomból ígérete szerint s erről áll megírva: „Az Izrael fiainak lakása pedig, amíg Egyiptomban laktak, 430 esztendő vala." (Mózes II. 12:40) „És monda az Úr Ábrahámnak: Tudván tudjad, hogy te magad jövevény leszesz a földön, mely nem övé és szolgálatra szorítják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig." — Mózes I. 15:13.
20 E 430 év magában foglalja az Egyiptomba való leköltözés előtt Kánaánban eltöltött 215 évet is. Ez a szöveg tehát nem azt jelenti, hogy a zsidók 430 évig laktak Egyiptomban; hanem hogy azok, akik Egyiptomban laktak, az egész idő alatt „jövevények" voltak. A teljes dráma azt mutatja hogy azok, akiket Isten elismer és áldásában részesít, ezen a világon, Sátán fennhatósága alatt idegenek vagy jövevények. Azáltal, hogy a nagysokaság tagjai távoznak Sátán szervezetéből és a nagyobb Józsefhez menekülnek s nála keresnek élelmet, nyilvánosan megvallják, hogy ők is, miképpen József és Benjámin is, ezen a világon idegenek. Mindnyájan Sátán szervezetének közepette vannak s azzal szemben idegenek vagy jövevények; mindazáltal tovább végzik a reájuk bízott munkát, amíg ezen a földön élnek.
21
Jákób egész házanépével megérkezett Egyiptomba a József házanépével való találkozásra, akik „az ő ágyékából származván" 70-en voltak. (Mózes 46:8—27) Jákób négy felesége nincsen benne ebben a számban, mivel közben elhunytak; a hetven a többi aszonyokat sem foglalja magában, mivel azok nem "Jákób ágyékából származtak"; két unokája, Júdának két fia sem foglaltatik benne, mivel azok is elhunytak. József két fia azonban közéjük számít; azért áll megírva: „Minden lélek a Jákób házából, akik Egyiptomba mentek,

119


119
hetven". A hetven a hetesnek a tízszerese és mint szám kétszeresen példázza a teljességet, tehát mindazon teremtményeket példázhatja, akik e gonosz világ elmúlásakor Jehova mellett fognak állani; illetve a hetes szám a maradékot vagy a szellemi osztályt, a tizes pedig a nagysokaságot példázhatja. Életet mindnyájan a felséges Atyától nyernek, t. i. Jehovától s ezt az életet Jézus Krisztus által nyerik.
22
József a megállapodás szerint Jákóbbal és háznépével a Gósen földjén találkozott, ott mutatkozott be Jákóbnak és háznépének, testvérei kivételével, akikkel immár Egyiptomban találkozott. (Mózes I. 46:28—31) A prófétai dráma e jelenete ugyancsak a jóindulatú embereket példázza, akiket nemcsupán Jonadáb példázott, — ami 1932-ben lett felismerve, hanem ezek fogják a nagysokaságot is alkotni, amit csak 1935-ben ismertünk fel. (Jelenések 7:9, 10) Az Úr ezt részletesen a washingtoni kongresszuson tárta fel 1935 május 31-én, amit aztán később közöltünk. Akik a washingtoni nagygyűlésen résztvettek, emlékezni fognak ama nagy örömre, amit az összegyűlt tömeg kifejezett, amidőn ez a tárgy került magyarázatra s amidőn felismerték, hogy a nagysokaság egy része immár köztük van. A jelenlevőket felszólítottuk, mutatkozzanak be s ezen alkalommal nagyon sokan felálltak és bemutatkoztak mint akik a nagysokasághoz tartoznak. Ezeket az Úr gyűjtötte össze ezen a kongresszuson és vidámította meg szívüket; így örvendezett együtt a maradék a „más juhokkal". A "más juhok" közé tartozók, akik ott jelenvoltak, nagyon szorgalmasak voltak az Úr mellett és tovább is buzgótkodnak, ami őket indítja, hogy felkeressék az embereket és közöljék velük a királyság üzenetét mindenkivel, aki meghallgatja, hogy mily intézkedés útján ajándékoz nekik örökéletet az Isten.
23
József Jákob házával Gósen földjén, Egyiptom keleti szélén találkozott, Palesztina, az Ígéret földje, közelében, oda telepítette le őket mindazon időre, amíg Egyiptomban laktak. (Mózes I. 46:31—34) Rokonainak ez a letelepítése és a többi egyiptombeliektől való elkülönítése világosan mutatja, hogy József magát és rokonait nem tekintette Egyiptomhoz tartozóknak s ők csak vendégségben voltak ottan. Hasonlóképpen mondja Jézus Krisztus, a nagyobb József házának tagjairól, hogy nem "e világból valók, miképpen ő maga sem e világból való." — János 17:14.
24 A maradék a földön úgy intézi ügyeit és úgy viseli magát, hogy tisztán lássák, hogy nem e világból való. Ugyanez áll a nagysokaságra vonatkozólag is, mert ez is úgy intézi földi ügyeit és úgy viseli magát, hogy el van különítve ettől a világtól, amelyben Sátán uralkodik. A maradék és a nagysokaság Isten országát tartja szeme előtt, azért tehát idegen az istentelen és romlott erkölcsű nép között. Csodálatos nép, azaz ezen a világon nincsen örökmaradása, hanem Isten országának teljes felépülésére várakozik. Az izraeliták nomád vagy csodálatos nép volt, nem volt állandósult lakóhelye, ott legeltették barmaikat és apró állataikat, ahol éppen tartózkodtak.
25
József azután kioktatta őket, mit válaszoljanak, ha foglalkozásuk után fognak kérdezősködni. „Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktől fogva mind ezideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földén; mert minden juhpásztor útálatos az egyiptombeliek előtt." (Mózes I. 46:34) Az egyiptombeliek is tartottak juhokat és barmokat. (Mózes I. 47:5, 6; II. 9:3, 6, 19, 25) De az egyiptombeliek állandó lakóhellyel bírtak és a nemzet egy részét képezték és résztvettek közügyeiben, emiatt nem becsülték a vándorpásztor népet. Nem a „juh tenyésztést" tekintették utálatosnak, hanem azt, hogy a zsidók
nyájaikkal cigány módra kóboroltak. Ez mutatja, hogy azok is, akik Jehova és az ő országa mellett állanak, a modern Egyiptom üzérkedői előtt meg vannak vetve (lenézve), mivel e világon nincsen maradandó lakhelyük és nem akarnak közreműködni e világ politikai ügyeiben. Habár ezen a világon élnek, mégsem működnek közre azzal; mivel idegenek és csak vendégek, akik úton vannak Isten országa felé és erős reménységgel várják annak a földön való teljes felépülését, amidőn Isten akarata itt is úgy fog történni, mint a mennyekben.
26 József öt embert magával vitt az izraeliták közül és bemutatta őket Faradnak: „És mondá a Faraó József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. És mondának a Faraónak: Azért, jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kánaán földén; hadd lakjanak azért most a te szolgáid a Gósen földén". — Mózes I. 47:3,4.
27 Mire Faraó a Gósen földjét az izraelitáknak adta és utasította Józsefet, hogy az izraeliták közül válasszon „derék embereket" Faraó barmainak felügyeletére. (Mózes I. 47:6) Ez arra vonatkozó utalás, hogy akiket Jehova szolgálatra kiválasztott, legyenek derék és oly munkaképes emberek, amennyire csak tőlük telik és végezzék komolyan és figyelmesen a reájukbizott munkát, úgy mint az Úrnak. Ez oly igazság, amely nagyon soknak nem igen tetszik.
28
Amidőn Jákobot Faraó elé állították, megáldotta a királyt. A dráma e pontján Faraó Jehova Istent, a nagy királyt képviseli, az éltető és életadó eledelek tulajdonosát és kezelőjét, aki éltető eledelt ad mindazoknak, akik Sátán világából vagy uralma alól a menedékhelyre menekülnek és nyugalmat keresnek. Jákób amint megáldotta Faraót, mindazokat példázza, akik Jehova Isten mellett állnak, s az ő nevét tisztelik és áldják. Mindenki aki síkra kel Isten mellett a Felséges nevét áldja. "Áldjátok népek a mi Istenünket és fenn hirdessétek az ő dícséretét; aki életre szólította lelkünket és nem engedi meginogni lábainkat." (66. zsolt. 8,9) „Áldjad én lelkem az Urat és meg ne feledkezzél minden ő jótéteményeiről! Dicsérjétek az Urat minden ő seregei, az ő szolgái és akaratának cselekvői! Áldja az Urat minden munkája uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!" — 103. zsoltár 2, 21, 22, angol-f.
29 József Faraó rendelete értelmében Izrael háznépét Gósen földjén telepítette le „Ramzes országának legjobb részében, úgy, ahogy Faraó rendelte. És József gondoskodott atyjáról és fivéreiről és atyjának egész házáról, kenyérről gyermekeinek száma szerint." (Mózes I. 47:11, 12) Hasonlóképpen most a nagyobb József az Úr mellett állóknak a legjobb szellemi eledelt nyújtja és úgy a maradékot, mint a nagysokaságot is táplálja az élet kenyerével, míg azok a modern Egyiptomban tartózkodnak. Ezt az eledelt nem élvezi senki más sem, csakis azok, akik Jehova Isten mellett állanak. A nagyobb József most a maradékot és annak barátait küldi, hogy az emberekhez közvetítsék az Úrtól származó üzenetet, úgy, ahogyan a Biblia tartalmazza, és amint a „Döntés" c. füzetben is elő volt adva, amely nagy mértékben segíti azokat, akik az élet útját keresik. Miközben e tanuk a nyomtatott üzenetet az emberekhez juttatják és beszélőgépeket is használnak előadások közvetítésére, a még fel nem ismert nagysokaság tagjainak megmutatják az utat, melyen Jézus Krisztushoz és Jehovához mehetnek és az örökkévalóság nagy királyát megismerhetik. Jézus Krisztus, a nagyobb József, gyűjti össze a nagysokaságot és mutatja be az örökkévaló nagy királynak; igy válik láthatóvá, hogyan áll a „nagysokaság" a „trón" előtt és dicsőíti Jehovát és

120


Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/16

121


Oldal:Jehiva-gondviselése-3-4-rész-1937.djvu/17

122


120
Jézus Krisztust és nem tulajdonit üdvöt semilyen embernek vagy emberalkotta münek sem. Örömmel énekli: "Üdv a mi Istenünknek és a Báránynak, aki a trónon üll“ — Jelenések 7:10.
30 Ezek bizonyulnak derék embereknek, akik megbízhatóak, hívek a király szolgálatában s így a trón előtt állnak, „neki szolgálnak éjjel és nappal az ő templomában", azaz állandóan Jézus Krisztusnak és Istennek szolgálnak. (Jel. 7:15) A most közismertté lett tények teljesen alátámasztják ezt a következtetést és megmutatják a prófécia teljesülését. A nagysokaság tagjai, akik dolgoznak és megbízhatóak, mindenkor szorgalmasak az Úr és az ő országa mellett és örvendenek, hogy valamennyiben is közreműködhetnek Jehova nevének igazolásában.
31
Itt ismét a prf. dráma egy mellékvonása tűnik fel. Mivel József vezette be Jákób házanépét, akik az örökkévaló király mellett állókat példázzák, nyilván azt jelenti, hogy a nagyobb József, Jézus Krisztus, mint Jehova meghatalmazottja és helytartója fogja előhozni sírjaikból a hajdani ősatyákat (a prófétákat) azon hű bizonyságtevők fellegét, akik Jézus Krisztus előtt éltek a földön s azok a földön életben levő maradékkal találkozni fognak és be lesznek mutatva egymásnak s „mint fejedelmek a földön", ezek, a próféták egy rendkívüli munkát fognak végezni s mindnyájan áldani fogják Jehova Istent. Mindez meg fogja előzni a maradék utolsó szellemi tagjainak a királyság láthatatlan részébe való távozását. — 45. zsoltár 16; Ésaiás 32:1.
Felelősség
32
A prófétai dráma a nagysokaság megismertetését hangsúlyozza. Ezeket az Úr állítja jobb oldala felöl és teszi „más juhaivá". A nagy kegy nagy felelősséggel jár együtt. Nagy kegy megismerni Jehova Istent és az ő királyát és menedéket lelni Isten szervezetében. A „más juhok" részére semilyen kiváltság sem hasonlítható öszsze ezzel. Annak rendje és módja, ahogyan József bánt azután az egyiptomiakkal, mutatja a nagy felelősséget és követelményeket, miket azok tartoznak teljesíteni, akik most a „más juhokhoz" tartoznak, t. i. a nagysokasághoz. Teljesen az Úrnak kell szentelniük magukat, teljesen tartoznak teljesíteni az Úr parancsolatait és örömmel kell résztvenniök az ő munkájában. Az Úr e „más juhai" a maradékkal együtt tartoznak fogadni Isten éltető üzenetét és elvinniök ez inségsujtotta világban az emberekhez, ha azok megismerni kívánják az élet útját és a menedékhelyre kívánkoznak menekülni. Még vannak emberek, akiket az Úr Armageddon előtt a nagysokasághoz akar gyűjteni.
Egyiptomiak
33
Amiképpen egykor nagy ínség volt Egyiptomban és a körülötte levő országokban, úgy most is nagy szellemi ínség van ezen a világon: „És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség és elalélt vala Egyiptom földe és a Kanaán földe az éhség miatt." (Mózes I. 47:13) Immár két éve ínség volt Egyiptomban, amidőn Jákób házanépével oda költözött. Arra való tekintettel, ha egyes egyiptomiak József álmára és magyarázatára hallgatva, élelmiszert raktároztak fel maguknak, két év alatt készletük nyilván elfogyott és a kormányhoz kellett folyamodniok élelmezésért. Erre rákényszerültek, ha életben akartak maradni. Úgy most is a „más juhok", akik a világban vannak, Jehova Isten látható szervezetéhez kénytelenek fordulni, amit Isten maradék népe képvisel ezen a földön s
meg kell ismerniük az élet útját, amennyiben megszerzik maguknak azt az élelmiszert, amelyet az Úr készített és raktározott fel részükre. Ezt Armageddon előtt kell megtenniük.
34 Most pedig nézzük meg a József intézkedései és az amerikai modern gazdaságpolitikusok intézkedései közti különbséget. Ezek a modern világibölcsek az élelmiszer felraktározása helyett azzal csökkentették az élelmiszerkésztetet, hogy a földek egy részének megmunkálását megtiltották és az állatállomány egy részét kíméletlenül kiirtatták; ezzel akarták az élelmiszer árakat magas áron megtartani. Az amerikai nép most kezdi érezni, hogy ezzel hibásan jártak el. Józsefnek nem állott érdekében emelni vagy felhajtani az élelmiszerárakat, hanem a nép érdekeit kívánta szolgálni. Amidőn az Ínség az egész országban felülkerült, nem emelte fel az élelmiszerárakat s nem engedte meg senkinek sem, hogy a nép rovásán meggazdagodjon. A modern gazdászok „Franklin-deficittel" az élükön, amint az újságok írták, nem intézkednek raktárak készítéséről és az élelmiszer fel raktározásáról az amerikai nép részére, hanem mindnyájan spekulációkban részesek, az élelmiszerkészletekkel állandóan hamisan kártyáznak és az árakat a nép rovására emelik s így egyre nagyobb lesz a nyomor. Miközben ezt a magyarázatot írom (1936 július) az amerikai gabonakereskedők, akik soha egyetlen verítékcseppet sem hullattak a gabona termelésével kapcsolatban, vissza tartják a gabonát abban a reményben, hogy a szárazságra való tekintettel emelhetik az árakat s így önzésükben még nagyobb haszonra tehetnek szert. Habár intézkedés történt, hogy külföldről hozzanak be gabonát a nép szükségletének kielégítéséré, a szállítás is szünetel, mert ezzel is emelni akarják az árakat hogy egyes önző emberek így minél nagyobb haszonra tegyenek szert. Az amerikai farmer (gazda) az utóbbi három évben kénytelen volt csökkenteni termelését, s most, amidőn kevesebb a gabonakészlet, a modern gazdászok így szólanak: „Hisz mi nem vagyunk felelősek a szárazságért!" Ámde éppen ők a felelősek, mivel azelőtt gabonakészleteket semmisítettek meg, amire most szükség lenne. Ezzel csak fokozódott az amerikai farmer terhe és minden ember terhe is, akik verítékkel kénytelenek megszerezni kenyerüket. Csodálatos hogy mennyire közömbös és balga tud lenni a tömeg, amennyiben egyáltalán nem hallgat Isten szavára, hanem ellenkezőleg tovább is önző emberek világboldogító terveire hallgat, amiből soha semilyen könnyebbség sem fog származni részére. Az ínség jelen idejében ünnepi szónoklatokat rendeznek s azzal áltatják a népet Amerikában, hogy a futóhomokviharok és a szárazság, mely a földeket pusztítja, Isten csapása az emberekre, mivel hanyagok az egyházak támogatásában. Ámde amint tudjuk valótlan állítás, mert nem Isten a felelős a népre következett bajért, mégha neki is akarják azt tulajdonítani, és ezzel Isten szent nevét káromolják. Az Írás világosan mutatja, hogy az ördög zúdítja a mostani bajokat a népekre, s éppen avégből teszi, hogy azzal Isten nevét gyalázza és az embereket tőle elvonja. (Jelenések 12:12) Ez további erős bizonyítéka annak, hogy az Istent vádoló szónoklatok az ördögnek használnak, de nem képviselik az Istent. Nagy felelősség és kiváltság terheli tehát azokat, akik az igazságot ismerik, hogy az élet útját kereső éhező lelkeket táplálják és hozzájuk vigyék az éltető és életfenntartó szellemi eledeleket. Semmi más, csakis az igazság tudja megvigasztalni és segíteni az embereket.
(Folytatása következik)

Felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Siníchov, Tylova 16. — R. Brezina, Prága, nyomása.
Kiadó: Watch Tower, Praha XVI., Tylova 16.


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, August 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
11-12 szám
1937 augusztus 15 hó
TARTALOM
Jehova gondviselése a VI. rész. folytatása
122
"A parázna nő éneke" I. rész
124
"A parázna nő éneke" II. rész
130

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Jehova-gondviselése-4-rész-A-parázna-nő-éneke-1-2-rész.djvu”

122


Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

24. évfolyam

1937 augusztus 15

15-16 szám

Jehova gondviselése

(a 4. rész folytatása)
35
Az egyiptomiak sok földdel, barommal és pénzzel rendelkeztek és személyükben is szabad emberek voltak. József nem nyújtott könyöradományokat, minek következtében mindnyájan elszegényedtek volna, hanem pénzért árusította az egyiptomiaknak az életfenntartó gabonát, mégpedig eleinte pénzért és a begyült pénzt a Faraó kincstárába gyűjtötte. Nem engedte, hogy önző pénzváltók és magánemberek a nép nyomorából profitot kovácsoljanak maguknak. Amidőn az egyiptomiak pénze elfogyott, állataikért adott nekik gabonát, azután földjeiket vette meg gabonáért és élelemért; mire a nép így szólott: „Vegyél meg minket és földjeinket is kenyérért!" (Mózes I. 47:14—20) Így lett Faraó törvényesen egész Egyiptom tulajdonosává és a lakosok „Faraó szolgái" lettek; mindez a nép kívánsága szerint történt, mert „élni akartak és nem akartak meghalni". Az élet Isten adománya Jézus Krisztus útján, ami nem azt jelenti, hogy az életet vásárolni lehet az Istentől. Inkább azt jelenti, hogy a nagysokaság csak úgy élheti túl Armageddont és nyerhet életet Jézus Krisztus útján Istentől, ha hiány nélkül fogja teljesíteni Isten követelményeit és magát feltétlenül Istennek hü szolgálatára szenteli és elismeri az ő királyát, Jézus Krisztust és neki szolgál. Ettől semmi sem szabad visszatartsa. Semmivel sem mérhető fel, amit ember adhat, az élet és azzal kapcsolatos áldások adománya, mert hiszen mindaz, amivel az emberiség bír, az Úr tulajdonát képezi. "Az Úré a föld, teljességével együtt". (24. zsoltár 1) Ki kell fejezniük, hogy Isten és Jézus Krisztus szolgái kívánnak lenni és éjjel-nappal, azaz állandóan neki kell szolgálniok. (Jelenések 7:15) Jézus Krisztus, az örökkévaló király nagy helytartója, megvásárolta az egész emberiséget (mikép József az egyiptombelieket.) s csak azoknak ad életet, akik teljesíteni fogják Jehova feltételeit; ezek fognak az élet adományában részesülni Jézus Krisztus által.
36
A nép a saját jóléte érdekében városokba gyüjtetett: „A népet pedig egyik városból a másikba telepité Egyiptom egyik határszélétől a másikig". (Mózes I. 47:21) Hasonlóképpen gyűjti össze az Úr Jézus Krisztus „más juhait" a városban példázott szervezetébe; ezekben a városokban találnak menedéket, és sehol máshol. Ez egyezik a menedékvárosokkal, amelyeket Jehova (Józsué) Mózes napjaiban létesíttetett a nép számára. (Mózes V. 19:1—6) A papok földjét nem adták el: „Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részük vala a Fáraótól és abból a szabott részből élnek vala, amit nékik a Faraó ád vala; annakokáért nem adák el az ő földüket". — Mózes I. 47:22.
37 Ez nem jelent részrehajlást a nép megkárosítása és a papság érdeke javára, amint némelyek gondolják. Az egyiptomi papok immár az ínség előtt is kormány támogatásban részesültek s ez az intézkedés az ínség idejében is fennállott. A papok tehát nem szorultak rá földjük eladására. Korábbi megállapodás volt, hogy a királytól
kaptak élelmiszert. Ezek a papok vagy fejedelmek Józseffel együtt a király szolgái (alkalmazottai) voltak s a drámában itt úgylátszik a „választott szolgát" példázzák, amelynek Jézus Krisztus a feje, s hozzátartozik a földön levő maradék is mint „lábtagjai". (Ésaiás 52:7) Most ezek Jézus Krisztus társörőkösei s azon „alázatosak közé tartoznak, akik Jézus Krisztussal együtt fogják örökölni a földet". (Máté 5:5; Róma 8:16, 17) Oly helyzetben vannak tehát, amely különbözik a „más juhokétól", a nagysokaságétól, jóllehet mindenki Jehova Istentől Jézus Krisztus útján nyeri az életet.
38
József nem létesített állami munkanélküli segélyezést, dolog nélkül adván támogatást. (Mózes I. 47:23) Ellenkezőleg, az emberek szorgalmasan dolgozni tartoztak s nem lehettek terhére az államnak. A vetőmagot elvetni tartoztak a földeken, Istenben reménykedve, hogy termést fog adni. Mindig úgy volt és mindig úgy is lesz, az emberek dolgozni tartoznak. (Thess. II. 3:10) Aki nem akar dolgozni, ne is egyék. A lusta ember utálatos Isten előtt és tékozlónak van nevezve. (Példb. 19:15; 31:27; Ezékiel 16:49) Az Úr a nagysokaság- és jövő élete érdekében rendeli, hogy nem szabad tétlenkednie, hanem állandóan dolgozni tartozik. (Jelenések 7:15) „Ti nem a magatokéi vagytok ... áron vétettetek meg; dicsőítsétek tehát az Istent a ti testetekben." — Korinthus I. 6:19, 20.
39 Nagyszerű intézkedés történt a nép érdekében: „És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tietek a mező bevetésére és élésetekre, mind magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül". (Mózes I. 47:24) Mivel akkor a föld immár nem volt az övék, ez nagyon jó intézkedés volt az ő érdekében. Zakariás 14:16—18 prófétai jelentése szerint hasonló kívántatik meg a nagysokaságtól is. A nagysokaságtól igazságosan kívántatik ez, józan követelés és nem nehéz. (János I. 5:3) Jézus Krisztus Isten akarata szerint mindnyájukat egyenlő színvonalra helyezi Isten elé s mindenkitől azt kívánja, szolgáljon híven Istennek, de tehetségénél nem kíván többet. Egyiptom népe hálás volt ezen intézkedésért, miképpen a nagysokaság is hálás az Úr intézkedéséért. „És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet, Uram, szemeid előtt és szolgái leszünk a Fáraónak." — Mózes I. 47:25.
40 József ezen intézkedésével, melyet a nép érdekében tett, igazolta nevét, (az új nevét) melyet Faraó adott neki, „Zaphnath-Pahneachnak" nevezvén őt, ami a „világ megmentőjét" jelenti. Hasonlóképpen lengeti pálmaágát a nagysokaság a templomban és így Istennek és a nagyobb Józsefnek tulajdonítja az üdvösséget (megmentést) és örökké Isten és Krisztus szolgája kíván lenni. A nagyobb József, Jézus Krisztus előtt csak azzal lehet kegyelmet nyerni, ha szolgálunk Jehova Istennek. Mindezt Armageddon előtt kell megtenni, (cseleked-

123


123
ni) s akik így örömmel szolgálnak, fognak védelemben részesülni Armageddon ütközetében.
41
Jákob házanépe Józsefet is beleértve, nem tartozott az egyiptomiakra vonatkozó intézkedés alá, mivel nem voltak földbirtokosok, hanem csak vendégek voltak azon a földön és csak átmenetileg tartózkodtak ott. Ez tehát a nagysokaságot egy másik szempontból példázza. Jehova népe tartozzon bár a maradékhoz vagy a nagysokasághoz, nem szabad hozzábilincselje magát a Sátán világának nélkülöző tömegeihez, mert csak vándór ezen a világon és Isten kegyes gondviselését élvezi és védelmét Jézus Krisztus útján. (Zsidók 11:16) Az egyiptomiak szerepe a nagysokaságtól követelt dolgokat a nagysokaságba való tartozásukat megelőző időből és Armageddont megelőzőleg példázza. A nagysokaságnak nincsen békéje Sátánnak a világon uralkodó szervezetében s nem tud megelégedett lenni azzal. Isten országáért kell síkra kelnie és szorgalmasnak kell lennie, s ezt cselekedve "kincseket gyűjt magának a mennyekben"; azt sem szabad remélni, hogy azok a földi kincsek, amelyeket most gyűjt magának, Armageddonkor megmaradnak az ő birtokában. Valószínűbb, hogy az ellenség Armageddon előtt minden földi vagyonából ki fogja fosztani. Annyi bizonyos, hogy semmi sem fogja túlélni Armageddont, csakis Jehova szolgálatának kiváltsága s ezek a szolgálati kiváltságok Isten beszédével együtt „mennyei kincs". Armageddon elmúlásával — s nem azelőtt — a nagysokaságra kerül a sor és az élet teljességét fogja megnyerni. Ha Jákób Armageddon előtt fog feltámadni, ugyanoly érzéssel lesz, mint volt, amidőn arra kérte Józsefet, ne temesse el őt Egyiptomban, hanem az Istentől ígért földön, ami Jehova szerv. példázza. (Mózes I. 47:29—31) József éppen oly gondolkodású lesz, mint volt, amidőn úgy intézkedett, hogy csontjait vigyék el Egyiptomból. (Mózes I. 50:24—26) Habár ezek az emberek örökké fognak élni a földön, nem lesznek Sátán szervezetének részei. Hasonlóképpen reményteljesen várják a nagysokaság tagjai is Jehova országlását, Jézus Krisztus, az Igazságos uralkodó alatt.
Végtelen áldások
42
Az éhség ideje elmúlt, most Isten megihlette Jákobot, hogy a tizenkét törzsfőt megáldja. (Mózes I. 18:1—22; 49:1—28) A nagy prófétai dráma befejeződött és Jákób elhunyt. Halála után József megsértői, a féltestvérek, hozzámentek, leborultak előtte, bocsánatot kértek tőle, mondván: „ímé mi a te szolgáid vagyunk. József pedig monda: Ne féljetek! avagy Isten gyanánt vagyok-é én? Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa. Most annakokáért ne féljetek, eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvigasztalá őket és szívükre beszéle." (Mózes I. 50:18—21) Ez a jelenet, amellyel a nagy prófétai dráma végződig, nyilván azt jelenti, hogy a világon levő nagy ínség után és Armageddon nagy pusztítása után az örökkévalóság nagy királya. Jehova, a nagy pátriárka Jézus Krisztus útján, aki nagyobb Józsefnél, további áldásokban fogja részesíteni a nagysokaságot és örökké táplálni fogja és örömben fogja részesíteni. Azok a milliók, akik túlélik Armageddont, nem fognak meghalni, hanem a királyság anyagi jólétében, Isten országában fognak részesülni s azután Jehova Jézus Krisztus által a tudatlanságban elhunyt többi nemzedékeket is elő fogja hozni temetőjükből. Amidőn ezek halottaikból visszatérnek, teljes alkalmat nyernek a nagyobb József, Jézus Krisztus által, akinek a vállain lesz az igazságos uralkodás, s végtelen áldásokban részesülnek. József az éhség után még sokáig élt,
ami ara mutat, hogy a maradék egy része, a nagyobb József lábtagjai, túlélik Armageddont és a földön az emberek javára szolgálnak, amíg elérkezik Isten arra rendelt ideje, hogy őket felvegye az ígéret földjére, az örökkéletbe és határtalan örömökbe.
43
Ez a nagy prófétai dráma, amelyet Jehova Isten rendezett évszázadok előtt szépen és csodálatosan bemutatja az ő kegyes gondviselését az emberiség engedelmes tagjaira vonatkozólag, akik a megpróbáltatások között megőrzik tisztaságukat Isten iránt; mindez az ő szent nevének örökre szóló igazolására fog történni. „Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait és teljes szívből keresik őt.“ — 119. zsoltár 1,2.
44
Akik örömmel teljesítik Jehova törvényeit és teljesen engedelmeskednek neki és az ő nagy helytartójának, örökké örvendeni fognak. Élni fognak és nem fognak meghalni. Amidőn a törvényszegők örökre elpusztulnak, az egész teremtett világ Jehova szent nevét fogja dicsőíteni mindörökké. „Minden lélek dicsérni fogja az Urat. Dicsérjétek az Urat!" (150. zsoltár 6) Mivel most Jehova feltárja a nép előtt, az ő kegyes gondviselését, törekedjen mindenki lélekben és igazságban imádni Istent, aki az igazságot szereti; „adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben!" — 29. zsoltár 2.
TANULMÁNYKÉRDÉSEK

124


124

„A parázna nő éneke"

(1. rész.)
"Végy citerát, járd be a várost, elfeledett parázna nő; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jöjj!" — Ésaiás 23:16.
1 ÉSAIÁS ÉS EZÉKIEL próféták útján Jehova előre szólott egy oly vallásszervezet keletkezéséről, amely Isten képviselőjének fogja feltüntetni magát, holott a Sátánnal fog egy gyékényen árulni, annak érdekében működik és a felséges Isten nevét gyalázni fogja. Jehova szervezetét a tiszta vagy szűzies asszony példázza, és "Sionnak“ van nevezve, ez hozza létre Isten hűséges gyermekeit, (Ésaiás 54:1—13) A gonosz Sátánnak is van egy szervezete, és azt egy parázna nő példázza, amit az Írás „Babilonnak, a régi paráznának" nevez; attól születnek mindazok, akik Jehova Istennek ellenségei. Sátán szervezetének földi dolgai természetesen, Sátán asszonyának, szülőanyjuknak, Babilonnak a nevét is viselik. A sátáni szervezet főeleme a valláshagyomány (babona). Sátán ezt használja a földi teremtmények megfertőzésére, így kebelezi be őket látható szervezetébe. Az írás a „szervezett valláshagyományt" azért nevezi paráznának, mivel szervezetét olyanképpen használja.
2 A „parázna" helyes meghatározás szerint olyan asszony, aki különbség nélkül házasságtörést cselekszik vagy paráználkodik. Ez a szó héberben szellemi dolgokkal kapcsolatban is használva van, t. i. bálványokkal való paráználkodás alakjában, ami bálványimádást, Jehova Isten igaz tiszteletétől való elszakadást, illetve különböző ördögi istenségek tiszteletét jelenti (szellemi prostituáltságot jelent).
3 Ez a prófécia, amelyet itt megvizsgálunk, Tiruszra vonatkozik. Ésaiás 23. fejezetének tüzetes megvizsgálása előtt a prófécia egyes más részeit fogjuk megvizsgálni, ami világosságot fog deríteni a szóbanforgó tárgyra. Egyesek kifogásolták azon módszert, ahogyan a WT kezeli a próféciákat, azt mondván, hogy a WT ismétléseket tartalmaz. Ezt a kritikát azonban megdönti ama tény, hogy Jehova is gyakran megismételi ugyanazokat a szavait, azaz, ismételten közölteti, ami kétségtelenül bizonyos cél érdekében történik. Ezékiel próféciájában 64-szer fordul elő egyazon kijelentés: "és megtudják, hogy én vagyok az Úr (Jehova Isten)". Ne feledjük, a folyóirat nem a kritikusok fantáziájának kielégítése sem pedig emberek tetszésének keresése céljából jelenik meg. Meg sem kísérli teremtmények kedvének a keresését; mert az ilyesmi szörnyűség lenne Isten szemében. A folyóirat arra törekszik, hogy segédeszköze legyen Isten igéje tanulmányozójának és az őszinte kutatót a szóbanforgó prófécia tisztább megértéséhez se-
gítse. Ily vizsgálódások kívánják meg, hogy bizonyos időközökben megismételjünk valamit, amit immár egyszer megtárgyaltunk, egy bizonyos pont hangsúlyozása céljából. Ezt méltányolni is tudják az oly tanulmányozók, akik tényleg hűségesek Istenhez és szeretik őt. A kritikusok ellenben semmit sem tudnak megbecsülni.
4 A prófécia „Tirusz királyának" nevezi Sátánt, az ördögöt. (Ezékiel 28:12) A város látható uralkodója az írás szerint csak „Tirusz fejedelme" volt. (Ezékiel 28:2) Sátán Jehova ellen lázadt, Jehovában való igaz hitét megtagadta s így akart kereskedést űzni az emberiségből. Erre használta fel a valláshagyományt. Valótlan dogmákat kezdett gyártani Jehova felől; ezek képezik tulajdonképpen a kereskedelmi cikkét minden valláshagyománynak s ezek az ördög kijelentésén vagy tekintélyére támaszkodnak Jehova igéje helyett. Hamis tanait Sátán a következő kijelentésével cseppegtette Évába: „Nem fogtok meghalni; hanem az Isten (ahogyan te, Éva, őt nevezd) tudja, hogy amely napon esztek abból, felnyílnak a ti szemeitek és olyanok lesztek mint az Isten, jónak és gonosznak tudói". — Mózes I. 3:4,5.
5 Éva vallásra vágyott és az ördög gondoskodott ezen kívánságának kielégítéséről. Azt szerette volna, hogy ő és Ádám oly hatalmasok legyenek, mint az „istenek" s ne legyenek Jehova kijelentéseire szorulva. „Szemeinek felnyílását" óhajtotta, a „jó és a rossz megismerését". A Jehovának való engedelmeskedés istentiszteletét túlzásnak tekintette és Adám s Éva szabadságának korlátozásaként tüntette fel. Akiket mint „isteneket" semmi sem fog korlátozni, hanem függetlenek lesznek, tehát többé nem lesznek „felsőbb hatalomnak" alávetve. Tetszésük szerint cselekedhetnek majd, sőt a „jóval és a rosszal" alkura is léphetnek. Ez képezte a vallás kezdetét az emberiség történetében. Így alkotta és használta fel Sátán, „Tirusz királya" a vallást (kultuszt) arra vonatkozói eszközül, hogy szert tegyen az emberiség feletti hatalomra és kereskedés tárgyává tegye. Emiatt mondotta Isten „Tirusz királyának", az ördögnek: „Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről és elvesztelek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére." (Ezékiel 28:16, 17) A kultusz-gyakorlat tehát Ádám és Éva idejében kezdődött. Ezzel fejezték ki azon önző óhajukat,