Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/5

182

gödi felé kellett meneteljenek, s ez nyilvánvalóan an­nak az útnak látszik, amelyen felvonultak. Erről szövetséges összeesküvő tömegről van megírva, hogy felvonultak „Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele". Jósafát Jehova felkent királya volt Isten szövetséges népe felett Jeruzsálemben s ezért találóan szemléltette Isten most földön élő népének a parancsolóját és ural­kodóját. Nagyon találóan alkalmazható erre a zsoltáros következő prófétai szavai: „Miért dühösködnek a pogányok [nemzetek], és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak Jehova ellen és az ő felkentje el­len: 'Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le ma­gunkról köteleiket!" (2. zsoltár 1—3) Ezek a prófétai szavak most kétségkívül arra vonatkoznak, amit az el­lenség Isten felkent Királya és annak királyi népe el­len beszél.

¹⁹ „Jósafát“ jelentése „Jehova ítélt“, vagyis igazolt. (McClintock and Strong) Következetesen Jósafát Krisz­tus Jézust szemléltette, Jehova felkentjét, aki 1914 óta a trónon ül, a királyi hivatalába iktattatott s aki Jehova nevét igazolja. Erről a Jósafátról van megírva, hogy „...Jósafát ... teljes szívvel kereste Jehovát". őt követte a hűtlen Akházia, akit Jéhú megölt. (Krónika II. 22:9) Az előbb mondottak képesítenek bennünket megállapítani az egyesült ellenséget, amely összeeskü­vést szőtt Isten felkent népének a megsemmisítésére, s ezt éppen ezért tárjuk fel itten.

²⁰ A Krónika II. könyve huszadik részének a jöven­dölése az összefüggésében vizsgálva, azt mutatja, hogy a „Jehova napjára“ vonatkozik s az a Jehova napján teljesedik, amidőn Jehova a maga nevét igazolja. A fentemlített egyesült haderő, amely Jósafát királyt ki­hívta a harcra, Sátán szervezetének mostani egyesült haderőit szemléltette, amely az Úr ellen és az őt képviselő felkent népe ellen a földön vonul fel. Moábot a Júda és Izráel királyaitól elszenvedett lesújtó vereség mélyen megalázta. Moáb és a szövetséges összeeskü­vő társai látták azt a jólétet, amelyet a hű Jósafát ál­tal kormányzott ország népe élvezett, megkívánták az ottan látottakat és megkísérelték azt a maguk szá­mára megszerezni. Hasonlóképpen kívánta meg Góg és gonosz haderői a világ feletti uralmat, amely most Krisztus Jézus alatt áll s amely ez igazságos Király uralma alatt virágzani fog. A kapzsiság e szelleme haj­totta Moáb népét és szövetségeseit Jósafát ellen és azon város ellen, ahova Jehova a nevét helyezte, még­ pedig az Ördög, a nagy kapzsi ültette ama helytelen szellemet az összeesküvők szívébe. Éppenígy ma is: az Ördög a kapzsiság és gyűlölet szellemével töltötte el a képviselőit a földön és egyesíti őket Jehova szervezete ellen, ahova Jehova a nevét helyezte s amely fölött most Krisztus Jézus, a Király uralkodik. Ily módon állapítja meg Jehova ebben a prófétai képben véglegesen, hogy ma ki az ellenség.

²¹

Jósafát megőrizte Jehova előtti tisztaságát, s Jehova azért gondoskodott az ellenségtől való megszabadításáról. E célból kellett felsorakoztassa Jehova az összeesküvőket Jósafát és Jeruzsálem elleni felvonulá­sukban, s ezt meg is tette. Ez továbbá azt bizonyítja, hogy Jehova gondoskodik a népe oltalmáról és az el­lenséget oly helyzetbe kényszeríti, amely azt a romlásba viszi. Kétségkívül oly harcmozdulatokat végeztet most Jehova az ellenséges haderőkkel és oly helyzetbe kény­szeríti őket, amelyből az Úr felkenteit megtámadják. Az események és állapotok most a felkenteknek alkalmat szolgáltatnak, hogy az Isten iránti ragaszkodásu­kat, és tisztaságukat bebizonyíthassák, s akik Isten szö­vetséges népe közül bebizonyítják Isten iránti tiszta­ságukat, megfelelő és jó okot és alkalmat szolgáltatnak Istennek, hogy a népe ellen felvonuló ellenséges hade­rőket megsemmisítse.

²²

Egy régebbi hasonló példáról a Józsué 11:20-ban van feljegyezve: „Mert Jehovától volt az, hogy megkeményitvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje őket; hogy ne legyen nékik irgalom, ha­nem hogy elpusztítsa őket, amint megparancsolta Je-

hova Mózesnek.“ (Lásdd Zakariás 14:1—3-at is arra-vonatkozólag, amit Jehova a Sátán bandájával cseleke­dett, valamint Ezékiel 38 és Jelenések 10:13—16.) Jehova a maga alkalmas idejében és a maga módján gondoskodik a népéről, s mivel ezt most felkent népé­vel ismerteti, ennek szilárd reménységet és bátorságot kölcsönöz a szolgálatában való előretörésre.

²³ Az ellenség kétségkívül azt gondolta, hogy Jósafátot a támadás által nagyon meglepi, de az Úr Isten meg­akadályozta őt ebben: „Eljöttek pedig a hírmondók és megmondották Jósafátnak, mondván: A tenger túlsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson Tamárban vannak; ez az Engedi." — Krónika II. 20:2.

²⁴ Mivel Jósafát így értesítve lett, elegendő ideje volt a támadásra előkeszülni. Éppígy tud Krisztus Jézus elő­re a Sátán haderői támadásáról, amelyet az armageddoni csatában Isten népe ellen intéznek, és az Úr Jézus az angyalai által közvetíti ezt a figyelmeztetést a most földön élő hű népének, s ez a figyelmeztetés továbbítva van a társaikhoz is. A próféta a közelgő támadásról írja, amidőn Góg, Sátán hadvezére a haderőit Jehova felkentei ellen vezeti: „És lészen azon a napon, amely napon Góg eljő Izráel földje ellen, ezt mondja Jehova Isten, felszáll haragom orromban.“ — Ezékiel 38:18.

²⁵ Jehova most előre figyelmezteti hű népét a közel­gő támadásra, s ezt azáltal teszi, hogy Krisztus Jézus által a templomban feltárja a templom-sereg előtt eze­ket az igazságokat, s általuk másokat is felvilágosit a jövendölések értelmére. Az Úr figyelmeztetését a föl­dön a hű hírnökei és szolgái által hirdetteti, s ezek megszívlelik ezt. A félénkek és közömbösek, valamint a „gonosz szolga“ azonban — noha egy bizonyos mér­tékben a Szentírásban ismerősek — nem szólnak semmit, hogy legalább a jóakaratú embereket figyelmeztes­sék; mert attól félnek, hogy az ellenség megharagszik a leleplezése miatt, valamint attól is félnek, hogy ők, a közömbösek, a „gonosz szolga" és a félénkek a saját kárukra rossz hírbe kerülnek.

²⁶

Jósafátnak mondotta a hozzá jövő hű hírnök: „Egy nagy sokaság jön ellened." Ma az Ördög egész szervezte döntő támadásra készül Isten népe ellen, amely most Krisztus Jézus, a Király parancsnoksága alatt áll. A közvetlenül a Góg, az Ördög hadvezére parancsnok­sága alatt álló ellenség, amelynek a soraiban egy egész sereg démon és Sátán összes földi képviselői vannak, a kereskedelmi, politikai és vallásos elemek, a „gonosz szolga“-osztály és mások, együtt vonulnak fel most mint egy hatalmas tömeg, elhatározván azok megsemmisí­tését, akik Jehovát szolgálják. Erről az istentelen tö­megről van megírva: „És eljössz helyedről, a messze északról te és sok nép veled, lovonülők mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a föl­det, az utolsó időkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok [nemzetek] megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az ő sze­mük láttára, Góg!“ (Ezékiel 38:15, 16) Egy másik pró­fétája útján is leírja Jehova a harc e napját. (Jóel 3:9—14) E napot vázolván, mondja az Úr: „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybe­gyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül és az ő serege ellen. És megfogatott a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették s akik imádták annak képét: ők ketten ele­venen a kénkővel égő tüzes tóba vettettek." — Jelenések 19:19, 20.

²⁷ Annak bizonyítékául, hogy a hatalmas, a Jeruzsá­lem ellen felvonuló sereg nem Isten népéhez tartozott, hanem ezek az Úr összeesküdt ellenségei voltak, mondja a Jósafátnak eljuttatott jelentésről szóló feljegyzés: Egy nagy tömeg jön „a tenger túlsó oldaláról“, ahol az istenellenes lakosok tartózkodtak. Az Elberfeldi, Luther es Károli-fordítás szerint „Szíriából, de a Schatcher-fordításban ezt olvassuk: „Edomból". A feljegyzés egyetlen helye sem mondja, hogy Szíriáink lettek volna