A lap korrektúrázva van
8
reszténység” fülét az engedelmes hithallásra. Jehova tanúi nem hasonlítanak e vallásoskodókhoz. Örömük telik Isten igéjének hallásában, még ha az felelősséggel is jár, ők hívást intéznek az összes hallgatókhoz, hogy felejtsétek el a világot és annak vallásait és sorakozzanak fel Jehova Teokráciájába, mely nem tartozik e világhoz. Felszólítja őket, hogy a hallott igét hirdessék másoknak is. Parancsolja „Legyetek megtartói az igének és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat." (Jakab
1:22.)ÜLDÖZÉS NEM FÉLREÁLLÁS
31 A „kereszténység" vallásoskodói fellázadnak Isten igéjének követelményei ellen, elfordulva tanácsától. Jehova szolgái, ahogy az Ezsaiás próféciájában is kifejezésre van juttatva, nem a vallásoskodókat, hanem az ő Fejüket, Vezetőjüket utánozzák, a Kire különös vonatkozással volt megjövendölve: „Az Ur Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam. Hátamat odaadám a verőknek, és arcámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpködés előtt.” (Ézsaiás 50:5, 6.) Jézus tudta, hogy számára az ige igazságának prédikálása, melyet Ő az Atyjától hallott, a vallásos papság és megvakított áldozataik részéről üldöztetést és rossz bánásmódot fog eredményezni. Mindezek dacára is Jézus nem huzódott vissza az ily tapasztalatoktól és nem lázadott fel Atyja akaratának cselekvése ellen, hanem kimutatta a vallás hamisságát, ő tudta, hogy az üldözések, melyek Jehováért és az igazságról való
bizonyságtételért Reá következtek, az ördögtől származtak, melyek megengedtettek az Ő, Isten előtt való feddhetetlenségének kipróbálására, valamint engedelmességének bebizonyítására Isten univerzális (egyetemes) uralmával szemben. Ő tudta, hogy az Isten szolgálatában való kitartás és haladás, valamint a halálig tartó ellenkezések és üldözések, hűséges elviselése által abban a kiváltságban fog részesülni, hogy igazolhatja Jehova nevét és egyetemes uralmát. Azért Jézus nem lázadott fel Jehova egyetemes uralma ellen, hanem Jehova nevének tiszteletéért engedelmes volt, így imátkozván: „Nem az én akaratom, hanem a tied legyen meg."
32 A leköpködés egy egyén részére lealacsonyító volt, ami szégyent jelentett az egyén részére. (4 Mózes 12:14; 5 Mózes 23:9.) Mikor Isten rendelt ideje elérkezett, hogy az Ő Fia meghaljon, Jézus minden tiltakozás nélkül egedelmeskedett e szégyenteljes bánásmódnak, megostoroztatván, megverettetvén és fején töviskoronát hordva, mielőtt a Kálvárián fára szegeztetett volna, (Máté 26:67, 68; 27:27—31; Márk 10:33, 34; 14:65; 15:15—20; Lukács 18:32, 33; János 19:1—5.) Mindezeket a megaláztatásokat Jézus hűségesen viselte el az Ő fennebbvalója Jehova Isten iránt. Ez nem az emberiség érdekébeni váltságáldozat hozataláért történt, hanem annak beigazolására, hogy Sátán hazug és Jehova igaz s így igazolva legyen Atyja neve az egész világegyetem előtt. Az emberiség megváltása
az ő halála és feltámadása által teljesült. Jézusnak a vallásoskodók által való üldözése nem képviseli egyáltalán Jehova állásfoglalását Vele szemben és nem jelenti, hogy Jézus megcsalattatva, elhagyattatott volna Istentől. Jehova ennek bebizonyítására az ő választott hű szolgáját, Jézus Krisztust a legmagasabb egekig emelte, szellemi halhatatlan életet adva neki. E tény által, mely angyalok és emberek előtt bebizonyítást nyert, Jehova igazolta Legfőbb Szolgáját Minden rosszakaratú hamis vádtól megtisztította, melyek ellen felhozattak Sátán világa által.
33 A „hű és bölcs szolga"-osztály a földön máma tudja, hogy Isten igéjének teljesítése részére a világ és a vallásoskodók kezétől hasonló elbánás elviselésével jár. Jézus közölte velök, hogy az úgy lesz. (Máté 20:24, 25.) Ők sem mentesülnek a hasonló rossz bánásmódtól. Hozzá hasonlóan ők is meg kell őrizzék feddhetetlenségüket Isten iránt heves megpróbáltatások között, hogy részesüljenek Krisztussal Jehovának, mint a világegyetem uralkodójának igazolásában, Kinek akaratát jó mindig engedelmesen követni, még a legnagyobb szenvedések és gyaláztatások árán is. Mindamellett, hogy tudják, hogy az Ő igéje iránti engedelmesség gyalázatot, szégyent, ellenkezéseket, erőszakos bánásmódot fog eredményezni az összes szekták és vallásos kultuszok részéről, azért Jehova tanúi nem lázadtak fel, hogy magukat a kötelesség és felelősségtől hogy mentesítsék. Ők előre meneteltek, hirdetve az isteni üzenetet „nyilvánosan és házanként.” Az egész „kereszténység" tudja, hogy Jehova e kitartó tanúi gyalázatot, veréseket, lincseléseket, rossz bánásmódot, vagyonaik elrablását, börtönt, gyűjtőtáborokat, lefejeztetéseket, agyonlövetést és más erőszakos halált szenvedtek.
34 Érzik ők, hogy ennyi nekik elég? Nem. Jehova tanúi elvannak határozva, hogy tovább mennek. Ők mennek előre a föld végső határáig. Miért? Mert ez az engedelmesség és hűség útja, ha kell, mindhalálig. Ők tudják, hogy a Legfelségesebb, akit ők odaadással szolgálnak, mindig meg fogja oltalmazni őket ezen az úton. A tény, hogy Jehova nem igazolta őket a világelőtti vitákban azért nem szomorodnak el, sem nem gyengülnek meg. Mert előttük még egy útszakasz áll, melyet meg kell futniok, mielőtt az Armageddoni viadalban Jehova győzelme által igazoltatnának, ami nem bátortalanítja el, sem nem gyengíti meg kezeiket a szolgálatban. Mert ők úgy szólnak, mint ahogy Kapitányuk és példaképük Krisztus Jézus mondotta: „És az Ur Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, azért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.” Ők nem szégyenültek meg az egész világon reájuk szakadó szenvedések és gyalázkodás miatt. Ők tudják, hogy sok ily dolgok, sőt még nehezebbek is várják őket a háború utáni időszakban, amikor a „pusztító utálatosság" fenevadja felemelkedik a mélységből, uralni a földet, lebecsülve Jehovának és Fiának Krisztus Jézusnak Teokratíkus kormányát. De azt is tudják, hogy a
