Oldal:W1936.05-hu.djvu/14 - Laptörténet

Marta.zsido, 2024. június 29., 11:43-n

2024-06-29T11:43:31Z

Marta.zsido, 2024. június 29., 10:54-n

2024-06-29T10:54:16Z

Katomozes, 2020. szeptember 8., 08:38-n

2020-09-08T08:38:47Z

Katomozes: /* Korrektúrázva */

2020-05-15T12:28:53Z

‎Korrektúrázva

Változtatások megtekintése

Katomozes, 2020. május 15., 09:28-n

2020-05-15T09:28:44Z

Katofzsolt: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „94 példázzák. A Perázim és a Gibeon hegyénél lezaj¬ lott események a prófécia szerint határozottan e- löre mutatják a történendöket, amit azért tudós…”

2020-04-15T08:52:34Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „94 példázzák. A Perázim és a Gibeon hegyénél lezaj¬ lott események a prófécia szerint határozottan e- löre mutatják a történendöket, amit azért tudós…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katofzsolt" /></noinclude>94
példázzák. A Perázim és a Gibeon hegyénél lezaj¬
lott események a prófécia szerint határozottan e-
löre mutatják a történendöket, amit azért tudósít
az Or előre az ő népével, hogy vigaszt merítsen és
reménységét fokozza. Ne feledjük, hogy ez az Úr¬
nak a munkája és amihez ő hozzá fog, azt végre
is szokta hajtani. Jehova bizonyságtevőinek a ró¬
mai katolikus hierarchia részéről folyó üldözése
határozottan Jehova bizonyságtevőinek és mun¬
kájuknak pusztulásával járna, ha Isten nem fog
közbelépni; de Isten megígérte, hogy fel fog kel¬
ni és közbe fog lépni. Mialatt világszerte folyik
Jehova bizonyságtevőinek rosszakaratú üldözé¬
se, a hűségesek bátorságot fognak meríteni ma¬
guknak Ézsaiás próféciájának ezen megértéséből.
** Ézsaiás 28 :21 próféciája főképpen az Úrnak
Sámuel II. 5 :17—25. és Krónika I. 14 : 8—17.
terjedő szavaira vonatkozik. Itt rövidesen rá fo¬
gunk mutatni erre a feljegyzésre. .
” Egy ideig Saul volt Izrael királya, de hűtlen¬
sége miatt Isten megfosztotta királyságától és he¬
lyette Dávidot kenette fel Izrael királyául. „Az
Úrnak lelke ama naptól kezdve megnyugodott Dá¬
vidon, Saultól pedig eltávozott". (Sámuel I. 16
13, 14) Dávid, aki Hebronban székelt, a déli tör¬
zsek, Júda és Benjámin felett uralkodott s a déli
és az északi törzsek között több esztendeig hábo¬
rú folyt. Abner az északi törzsek vezére, ajánla¬
tott tett, hogy Izrael összes törzsei Dávid király¬
sága alatt egyesüljenek, s ezért van megírva: „An-
nakutána Abner szóla az Izrael véneinek, mond¬
ván: immár régtől fogva kívántátok Dávidot,
hogy királyotok legyen nektek; azért most vigyé¬
tek véghez, meri, az Űr . szólott Dávidnak, ezt
mondván: az én szolgámnak, Dávidnak keze által
szabadítom meg az én népemet, Izraelt a filiszteu¬
sok kezéből és minden ellenségeinek kezéből." —
Sámuel II. 3 :17,18 ,
*" Azután lett Dávid az egész Izrael királya és
telepedett le mint király Jeruzsálemben. A törzsek
viszálykodása s a déli és északi törzsek egymás¬
sal való háborúskodása éppen kapóra jött a filisz-
teusoknak és Saul halála után az északi törzseket
tovább is sarcoiták. De Dávidtól féltek. Amidőn
a filiszteusok meghallották, hogy a törzsek egye¬
sülnek Dávid alatt és Dávidot királlyá emelik, moz¬
gósítottak és Dávid megtámadására készültek:
„Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy
királlyá kenték Dávidot az Izraelen; felkelének
mind a filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék;
melyet megértvén Dávid, aláméne az erődítmény¬
be." — Sámuel II. 5 :17
" A filiszteusok felett uralkodó 5 fejedelem meg¬
egyezett egymással Dávid elpusztítására, még pe¬
dig amiatt, mivel Dávid, aki alatt Izrael egyesült,
Isten fölkentje volt. A filiszteusok ismerték az
Izraeliták következő dalát: „Saul legyőzte az ő
- ezerét, és Dávid is az ő tízezerét." (Sámuel I. 18 :
7) Dávidot szerették volna elpusztítani, hogy
azután magukat biztonságban érezhessék, azért
indultak az ő megkeresésére. Dávid Jézus Krisz¬
tust a fölkent királyt példázza, valamint Isten há¬
zának vagy templomának mindazon fölkentjeit is,
akikhez Jehova bizonyságtevői hozzátartoznak.
Amidőn az Úr templomát (házát) megtisztította,
egész népét egyesítette az egyház vagy a templom
feje, Jézus Krisztus alatt. (Efezus 4 :13) Jehova
felkent hű bizonyságtevői ettől az időtől kezdve
közölték Isten üzenetét, amely „a kereszténység"
gonosz tényezőiről, s főképpen a római katolikus
hierarchiáról szól. Amiképpen a hajdani filiszteu¬
sok Dávidot szerették volna megtalálni, úgy a
modem filiszteusok, a római katolikus hierarchia
szövetségeivel együtt Isten „védenceit", a fölkent
maradékot szeretné elpusztítani a földön. — 83.
zsoltár 3
*" A filiszteusok egész hadseregüket összevon¬
ták és Jeruzsálem ellen vonultak, azt gondolván,
hogy ott fogják megtalálni Dávidot és megölhe¬
tik. „A filiszteusok pedig elérkezének és elszéle-
dének a Refaim völgyében." (Sámuel II. 5 :18)
Refaim völgye nyilván Jeruzsálemtől délre és Bet¬
lehemtől nyugatra elterülő terület volt. „Az óriá¬
sok helyét" jelenti. Dávidnak nyilván voltak őr¬
szemei s amidőn a filiszteusok helyzetéről értesült,
elindította a maga csapatainak felvonulását. Oko¬
sabb volt annál, mintsem Jeruzsálemben tartóz¬
kodott volna; kicsi haderejét visszavonta és „az
erődítménybe vonult", amely az ország vadon ré¬
szében Betlehemtől délnyugatra épült. Dávid két
alkalommal korábban is oda menekült, amidőn
Saul el akarta őt pusztítani. (Sámuel I. 22 :4,5;
24 :22) Dávid nem a filiszteusok elől menekült
el, hanem az embereit akarta oly sztratégiai hely¬
zetbe elhelyezni, hogy az ellenséget le tudja gá¬
zolni. A filiszteusok számbelileg természetesen fe¬
lül múlták Dávid haderejét és nagyon nehéz terep
volt az az országrész, amelyen Dávidnak keresz¬
tül kellett hatolnia a támadásra. A színtér így ké¬
szült el és azután azon prófétai kép következett,
amely a modem filiszteusokkal, a római katolikus
hierarchiával történő eseményeket példázza.
„Baál-Perázim"
“ Dávid a csatateret „Baál-Perázimnak" nevez¬
te el. („Perázim" áttörést jelent; „Baál" pedig az
ördög imádását.) Ezzel rá van mutatva azon át
törés helyére, ahol az Úr az ördög híveivel, a va
rázslókkal, a régi és a modem filiszteusokka
szemben el fog járni. Az Űr akkori áttörése a med
réből kiáradt folyóhoz hasonlított, egy hegyi pa
tak kitöréséhez, mely mindent elseper az útjából
Ugyanazon helyről emlékezik meg Ézsaiás profé
ta a 28 : 21-ben, ahol „Perázim hegyének" van ne
vezve; emiatt állapítja meg határozottan a jővén
dőlés ama csatát, amelyben a római katolikus hie
rarchia el fog pusztulni. Dávid a támadás megkez
dése előtt megkérdezte Jehovától, mit cselekedjék
„Megkérdező Dávid az Urat ilyen szóval: elmen
jek-é a filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket’
Feleié az Úr Dávidnak: menj el, mert kétség nél
kül kezedbe adom a filiszteusokat." (Sámuel II
5 :19) Dávid máskülönben meg sem kísérelte vol
na a támadást, ha arra az Úrtól utasítást nem ka
pott volna. A fölkentek teljesen Jehovára támasz
kodnak és meg vannak győződve, hogy ő fogja ve
zérelni lépéseiket. (Példab. 3:5, 6) A nagyobb
Dávid Jézus Krisztus, Jehova Isten főtisztviselője
s az ő felkent társai is hozzá tartoznak. Dávidnak
a filiszteusok ellen való támadása tehát Jehova
Istennek Jézus Krisztus által az ellenség, a modem
filiszteusok ellen szóló támadását példázza.<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 {{raw:data:p||c|feje, Jézus Krisztus alatt. (Efézus 4:13) Jehova felkent hű bizonyságtevői ettől az időtől kezdve közölték Isten üzenetét, amely „a kereszténység" gonosz tényezőiről, s főképpen a római katolikus hierarchiáról szól. Amiképpen a hajdani filiszteusok Dávidot szerették volna megtalálni, úgy a modem filiszteusok, a római katolikus hierarchia szövetségeivel együtt Isten „védenceit", a fölkent maradékot szeretné elpusztítani a földön. — 83. zsoltár 3}}
 {{raw:data:p|18|15-18|A filiszteusok egész hadseregüket összevonták és Jeruzsálem ellen vonultak, azt gondolván, hogy ott fogják megtalálni Dávidot és megölhetik. „A filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Refaim völgyében." (Sámuel II. 5:18) Refaim völgye nyilván Jeruzsálemtől délre és Betlehemtől nyugatra elterülő terület volt. „Az óriások helyét" jelenti. Dávidnak nyilván voltak őrszemei s amidőn a filiszteusok helyzetéről értesült, elindította a maga csapatainak felvonulását. Okosabb volt annál, mintsem Jeruzsálemben tartózkodott volna; kicsi haderejét visszavonta és „az erődítménybe vonult", amely az ország vadon részében Betlehemtől délnyugatra épült. Dávid két alkalommal korábban is oda menekült, amidőn Saul el akarta őt pusztítani. (Sámuel I. 22:4, 5; 24:22) Dávid nem a filiszteusok elől menekült el, hanem az embereit akarta oly sztratégiai helyzetbe elhelyezni, hogy az ellenséget le tudja gázolni. A filiszteusok számbelileg természetesen felül múlták Dávid haderejét és nagyon nehéz terep volt az az országrész, amelyen Dávidnak keresztül kellett hatolnia a támadásra. A színtér így készült el és azután azon prófétai kép következett, amely a modem filiszteusokkal, a római katolikus hierarchiával történő eseményeket példázza.}}
 {{raw:data:s|„Baál-Perázim"}}
 {{raw:data:p|19|19-21|Dávid a csatateret „Baál-Perázimnak" nevezte el. („Perázim" áttörést jelent; „Baál" pedig az ördög imádását.) Ezzel rá van mutatva azon áttörés helyére, ahol az Úr az ördög híveivel, a varázslókkal, a régi és a modem filiszteusokkal szemben el fog járni. Az Úr akkori áttörése a medréből kiáradt folyóhoz hasonlított, egy hegyi patak kitöréséhez, mely mindent elseper az útjából. Ugyanazon helyről emlékezik meg Ézsaiás próféta a 28:21-ben, ahol „Perázim hegyének" van nevezve; emiatt állapítja meg határozottan a jövendölés ama csatát, amelyben a római katolikus hierarchia el fog pusztulni. Dávid a támadás megkezdése előtt megkérdezte Jehovától, mit cselekedjék: „Megkérdezé Dávid az Urat ilyen szóval: elmenjek-é a filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felelé az Úr Dávidnak: menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat." (Sámuel II 5:19) Dávid máskülönben meg sem kísérelte volna a támadást, ha arra az Úrtól utasítást nem kapott volna. A fölkentek teljesen Jehovára támaszkodnak és meg vannak győződve, hogy ő fogja vezérelni lépéseiket. (Példab. 3:5, 6) A nagyobb Dávid Jézus Krisztus, Jehova Isten főtisztviselője s az ő felkent társai is hozzá tartoznak. Dávidnak a filiszteusok ellen való támadása tehát Jehova Istennek Jézus Krisztus által az ellenség, a modem filiszteusok ellen szóló támadását példázza.}}}}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{raw:data:ai|2|94|}}
-{{raw:data:p|c|példázzák. A Perázim és a Gibeon hegyénél lezajlott események a prófécia szerint határozottan elöre mutatják a történendöket, amit azért tudósít az Úr előre az ő népével, hogy vigaszt merítsen és reménységét fokozza. Ne feledjük, hogy ez az Úrnak a munkája és amihez ő hozzá fog, azt végre is szokta hajtani. Jehova bizonyságtevőinek a római katolikus hierarchia részéről folyó üldözése határozottan Jehova bizonyságtevőinek és munkájuknak pusztulásával járna, ha Isten nem fog közbelépni; de Isten megígérte, hogy fel fog kelni és közbe fog lépni. Mialatt világszerte folyik Jehova bizonyságtevőinek rosszakaratú üldözése, a hűségesek bátorságot fognak meríteni maguknak Ézsaiás próféciájának ezen megértéséből.}}
+{{raw:data:c|
 {{raw:data:p|14|12-14|Ézsaiás 28:21 próféciája főképpen az Úrnak Sámuel II. 5:17-25. és Krónika I. 14:8-17. terjedő szavaira vonatkozik. Itt rövidesen rá fogunk mutatni erre a feljegyzésre.}}
 {{raw:data:p|15|15-18|Egy ideig Saul volt Izrael királya, de hűtlensége miatt Isten megfosztotta királyságától és helyette Dávidot kenette fel Izrael királyául. „Az Úrnak lelke ama naptól kezdve megnyugodott Dávidon, Saultól pedig eltávozott". (Sámuel I. 16:13, 14) Dávid, aki Hebronban székelt, a déli törzsek, Júda és Benjámin felett uralkodott s a déli és az északi törzsek között több esztendeig háború folyt. Abner az északi törzsek vezére, ajánlatott tett, hogy Izrael összes törzsei Dávid királysága alatt egyesüljenek, s ezért van megírva: „Annakutána Abner szóla az Izrael véneinek, mondván: immár régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy királyotok legyen nektek; azért most vigyétek véghez, mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet, Izraelt a filiszteusok kezéből és minden ellenségeinek kezéből." — Sámuel II. 3:17, 18.}}
 {{raw:data:p|16|15-18|Azután lett Dávid az egész Izrael királya és telepedett le mint király Jeruzsálemben. A törzsek viszálykodása s a déli és északi törzsek egymással való háborúskodása éppen kapóra jött a filiszteusoknak és Saul halála után az északi törzseket tovább is sarcolták. De Dávidtól féltek. Amidőn a filiszteusok meghallották, hogy a törzsek egyesülnek Dávid alatt és Dávidot királlyá emelik, mozgósítottak és Dávid megtámadására készültek: „Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy királlyá kenték Dávidot az Izraelen; felkelének mind a filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erődítménybe." — Sámuel II. 5:17}}
-{{raw:data:p|17|15-18|A filiszteusok felett uralkodó 5 fejedelem megegyezett egymással Dávid elpusztítására, még pedig amiatt, mivel Dávid, aki alatt Izrael egyesült, Isten fölkentje volt. A filiszteusok ismerték az Izraeliták következő dalát: „Saul legyőzte az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét." (Sámuel I. 18:7) Dávidot szerették volna elpusztítani, hogy azután magukat biztonságban érezhessék, azért indultak az ő megkeresésére. Dávid Jézus Krisztust a fölkent királyt példázza, valamint Isten házának vagy templomának mindazon fölkentjeit is, akikhez Jehova bizonyságtevői hozzátartoznak. Amidőn az Úr templomát (házát) megtisztította, egész népét egyesítette az egyház vagy a templom feje, Jézus Krisztus alatt. (Efézus 4:13) Jehova felkent hű bizonyságtevői ettől az időtől kezdve közölték Isten üzenetét, amely „a kereszténység" gonosz tényezőiről, s főképpen a római katolikus hierarchiáról szól. Amiképpen a hajdani filiszteusok Dávidot szerették volna megtalálni, úgy a modem filiszteusok, a római katolikus hierarchia szövetségeivel együtt Isten „védenceit", a fölkent maradékot szeretné elpusztítani a földön. — 83. zsoltár 3}}
+{{raw:data:p|17|15-18|A filiszteusok felett uralkodó 5 fejedelem megegyezett egymással Dávid elpusztítására, még pedig amiatt, mivel Dávid, aki alatt Izrael egyesült, Isten fölkentje volt. A filiszteusok ismerték az Izraeliták következő dalát: „Saul legyőzte az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét." (Sámuel I. 18:7) Dávidot szerették volna elpusztítani, hogy azután magukat biztonságban érezhessék, azért indultak az ő megkeresésére. Dávid Jézus Krisztust a fölkent királyt példázza, valamint Isten házának vagy templomának mindazon fölkentjeit is, akikhez Jehova bizonyságtevői hozzátartoznak. Amidőn az Úr templomát (házát) megtisztította, egész népét egyesítette az egyház vagy a templom}}|
 {{raw:data:p|18|15-18|A filiszteusok egész hadseregüket összevonták és Jeruzsálem ellen vonultak, azt gondolván, hogy ott fogják megtalálni Dávidot és megölhetik. „A filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Refaim völgyében." (Sámuel II. 5:18) Refaim völgye nyilván Jeruzsálemtől délre és Betlehemtől nyugatra elterülő terület volt. „Az óriások helyét" jelenti. Dávidnak nyilván voltak őrszemei s amidőn a filiszteusok helyzetéről értesült, elindította a maga csapatainak felvonulását. Okosabb volt annál, mintsem Jeruzsálemben tartózkodott volna; kicsi haderejét visszavonta és „az erődítménybe vonult", amely az ország vadon részében Betlehemtől délnyugatra épült. Dávid két alkalommal korábban is oda menekült, amidőn Saul el akarta őt pusztítani. (Sámuel I. 22:4, 5; 24:22) Dávid nem a filiszteusok elől menekült el, hanem az embereit akarta oly sztratégiai helyzetbe elhelyezni, hogy az ellenséget le tudja gázolni. A filiszteusok számbelileg természetesen felül múlták Dávid haderejét és nagyon nehéz terep volt az az országrész, amelyen Dávidnak keresztül kellett hatolnia a támadásra. A színtér így készült el és azután azon prófétai kép következett, amely a modem filiszteusokkal, a római katolikus hierarchiával történő eseményeket példázza.}}
 {{raw:data:s|„Baál-Perázim"}}
-{{raw:data:p|19|19-21|Dávid a csatateret „Baál-Perázimnak" nevezte el. („Perázim" áttörést jelent; „Baál" pedig az ördög imádását.) Ezzel rá van mutatva azon áttörés helyére, ahol az Úr az ördög híveivel, a varázslókkal, a régi és a modem filiszteusokkal szemben el fog járni. Az Úr akkori áttörése a medréből kiáradt folyóhoz hasonlított, egy hegyi patak kitöréséhez, mely mindent elseper az útjából. Ugyanazon helyről emlékezik meg Ézsaiás próféta a 28:21-ben, ahol „Perázim hegyének" van nevezve; emiatt állapítja meg határozottan a jövendölés ama csatát, amelyben a római katolikus hierarchia el fog pusztulni. Dávid a támadás megkezdése előtt megkérdezte Jehovától, mit cselekedjék: „Megkérdezé Dávid az Urat ilyen szóval: elmenjek-é a filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felelé az Úr Dávidnak: menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat." (Sámuel II 5:19) Dávid máskülönben meg sem kísérelte volna a támadást, ha arra az Úrtól utasítást nem kapott volna. A fölkentek teljesen Jehovára támaszkodnak és meg vannak győződve, hogy ő fogja vezérelni lépéseiket. (Példab. 3:5, 6) A nagyobb Dávid Jézus Krisztus, Jehova Isten főtisztviselője s az ő felkent társai is hozzá tartoznak. Dávidnak a filiszteusok ellen való támadása tehát Jehova Istennek Jézus Krisztus által az ellenség, a modem filiszteusok ellen szóló támadását példázza.}}
+{{raw:data:p|19|19-21|Dávid a csatateret „Baál-Perázimnak" nevezte el. („Perázim" áttörést jelent; „Baál" pedig az ördög imádását.) Ezzel rá van mutatva azon áttörés helyére, ahol az Úr az ördög híveivel, a varázslókkal, a régi és a modem filiszteusokkal szemben el fog járni. Az Úr akkori áttörése a medréből kiáradt folyóhoz hasonlított, egy hegyi patak kitöréséhez, mely mindent elseper az útjából. Ugyanazon helyről emlékezik meg Ézsaiás próféta a 28:21-ben, ahol „Perázim hegyének" van nevezve; emiatt állapítja meg határozottan a jövendölés ama csatát, amelyben a római katolikus hierarchia el fog pusztulni. Dávid a támadás megkezdése előtt megkérdezte Jehovától, mit cselekedjék: „Megkérdezé Dávid az Urat ilyen szóval: elmenjek-é a filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felelé az Úr Dávidnak: menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat." (Sámuel II 5:19) Dávid máskülönben meg sem kísérelte volna a támadást, ha arra az Úrtól utasítást nem kapott volna. A fölkentek teljesen Jehovára támaszkodnak és meg vannak győződve, hogy ő fogja vezérelni lépéseiket. (Példab. 3:5, 6) A nagyobb Dávid Jézus Krisztus, Jehova Isten főtisztviselője s az ő felkent társai is hozzá tartoznak. Dávidnak a filiszteusok ellen való támadása tehát Jehova Istennek Jézus Krisztus által az ellenség, a modem filiszteusok ellen szóló támadását példázza.}}}}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 {{raw:data:p|c|példázzák. A Perázim és a Gibeon hegyénél lezajlott események a prófécia szerint határozottan elöre mutatják a történendöket, amit azért tudósít az Úr előre az ő népével, hogy vigaszt merítsen és reménységét fokozza. Ne feledjük, hogy ez az Úrnak a munkája és amihez ő hozzá fog, azt végre is szokta hajtani. Jehova bizonyságtevőinek a római katolikus hierarchia részéről folyó üldözése határozottan Jehova bizonyságtevőinek és munkájuknak pusztulásával járna, ha Isten nem fog közbelépni; de Isten megígérte, hogy fel fog kelni és közbe fog lépni. Mialatt világszerte folyik Jehova bizonyságtevőinek rosszakaratú üldözése, a hűségesek bátorságot fognak meríteni maguknak Ézsaiás próféciájának ezen megértéséből.}}
-{{raw:data:p|14|12-14|Ézsaiás 28:21 próféciája főképpen az Úrnak Sámuel II. 5:17—25. és Krónika I. 14:8—17. terjedő szavaira vonatkozik. Itt rövidesen rá fogunk mutatni erre a feljegyzésre.}}
+{{raw:data:p|14|12-14|Ézsaiás 28:21 próféciája főképpen az Úrnak Sámuel II. 5:17-25. és Krónika I. 14:8-17. terjedő szavaira vonatkozik. Itt rövidesen rá fogunk mutatni erre a feljegyzésre.}}
-{{raw:data:p|15|15-18|Egy ideig Saul volt Izrael királya, de hűtlensége miatt Isten megfosztotta királyságától és helyette Dávidot kenette fel Izrael királyául. „Az Úrnak lelke ama naptól kezdve megnyugodott Dávidon, Saultól pedig eltávozott". (Sámuel I. 16:13, 14) Dávid, aki Hebronban székelt, a déli törzsek, Júda és Benjámin felett uralkodott s a déli és az északi törzsek között több esztendeig háború folyt. Abner az északi törzsek vezére, ajánlatott tett, hogy Izrael összes törzsei Dávid királysága alatt egyesüljenek, s ezért van megírva: „Annakutána Abner szóla az Izrael véneinek, mondván: immár régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy királyotok legyen nektek; azért most vigyétek véghez, meti, az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet, Izraelt a filiszteusok kezéből és minden ellenségeinek kezéből." — Sámuel II. 3:17,18.}}
+{{raw:data:p|15|15-18|Egy ideig Saul volt Izrael királya, de hűtlensége miatt Isten megfosztotta királyságától és helyette Dávidot kenette fel Izrael királyául. „Az Úrnak lelke ama naptól kezdve megnyugodott Dávidon, Saultól pedig eltávozott". (Sámuel I. 16:13, 14) Dávid, aki Hebronban székelt, a déli törzsek, Júda és Benjámin felett uralkodott s a déli és az északi törzsek között több esztendeig háború folyt. Abner az északi törzsek vezére, ajánlatott tett, hogy Izrael összes törzsei Dávid királysága alatt egyesüljenek, s ezért van megírva: „Annakutána Abner szóla az Izrael véneinek, mondván: immár régtől fogva kívántátok Dávidot, hogy királyotok legyen nektek; azért most vigyétek véghez, mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet, Izraelt a filiszteusok kezéből és minden ellenségeinek kezéből." — Sámuel II. 3:17, 18.}}
-{{raw:data:p|16|15-18|Azután lett Dávid az egész Izrael királya és telepedett le mint király Jeruzsálemben. A törzsek viszálykodása s a déli és északi törzsek egymással való háborúskodása éppen kapóra jött a filiszteusoknak és Saul halála után az északi törzseket tovább is sarcoiták. De Dávidtól féltek. Amidőn a filiszteusok meghallották, hogy a törzsek egyesülnek Dávid alatt és Dávidot királlyá emelik, mozgósítottak és Dávid megtámadására készültek: „Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy királlyá kenték Dávidot az Izraelen; felkelének mind a filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erődítménybe." — Sámuel II. 5:17}}
+{{raw:data:p|16|15-18|Azután lett Dávid az egész Izrael királya és telepedett le mint király Jeruzsálemben. A törzsek viszálykodása s a déli és északi törzsek egymással való háborúskodása éppen kapóra jött a filiszteusoknak és Saul halála után az északi törzseket tovább is sarcolták. De Dávidtól féltek. Amidőn a filiszteusok meghallották, hogy a törzsek egyesülnek Dávid alatt és Dávidot királlyá emelik, mozgósítottak és Dávid megtámadására készültek: „Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy királlyá kenték Dávidot az Izraelen; felkelének mind a filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erődítménybe." — Sámuel II. 5:17}}
-{{raw:data:p|17|15-18|A filiszteusok felett uralkodó 5 fejedelem megegyezett egymással Dávid elpusztítására, még pedig amiatt, mivel Dávid, aki alatt Izrael egyesült, Isten fölkentje volt. A filiszteusok ismerték az Izraeliták következő dalát: „Saul legyőzte az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét." (Sámuel I. 18:7) Dávidot szerették volna elpusztítani, hogy azután magukat biztonságban érezhessék, azért indultak az ő megkeresésére. Dávid Jézus Krisztust a fölkent királyt példázza, valamint Isten házának vagy templomának mindazon fölkentjeit is, akikhez Jehova bizonyságtevői hozzátartoznak. Amidőn az Úr templomát (házát) megtisztította, egész népét egyesítette az egyház vagy a templom feje, Jézus Krisztus alatt. (Efezus 4:13) Jehova
+{{raw:data:p|17|15-18|A filiszteusok felett uralkodó 5 fejedelem megegyezett egymással Dávid elpusztítására, még pedig amiatt, mivel Dávid, aki alatt Izrael egyesült, Isten fölkentje volt. A filiszteusok ismerték az Izraeliták következő dalát: „Saul legyőzte az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét." (Sámuel I. 18:7) Dávidot szerették volna elpusztítani, hogy azután magukat biztonságban érezhessék, azért indultak az ő megkeresésére. Dávid Jézus Krisztust a fölkent királyt példázza, valamint Isten házának vagy templomának mindazon fölkentjeit is, akikhez Jehova bizonyságtevői hozzátartoznak. Amidőn az Úr templomát (házát) megtisztította, egész népét egyesítette az egyház vagy a templom feje, Jézus Krisztus alatt. (Efézus 4:13) Jehova felkent hű bizonyságtevői ettől az időtől kezdve közölték Isten üzenetét, amely „a kereszténység" gonosz tényezőiről, s főképpen a római katolikus hierarchiáról szól. Amiképpen a hajdani filiszteusok Dávidot szerették volna megtalálni, úgy a modem filiszteusok, a római katolikus hierarchia szövetségeivel együtt Isten „védenceit", a fölkent maradékot szeretné elpusztítani a földön. — 83. zsoltár 3}}
-felkent hű bizonyságtevői ettől az időtől kezdve közölték Isten üzenetét, amely „a kereszténység" gonosz tényezőiről, s főképpen a római katolikus hierarchiáról szól. Amiképpen a hajdani filiszteusok Dávidot szerették volna megtalálni, úgy a modem filiszteusok, a római katolikus hierarchia szövetségeivel együtt Isten „védenceit", a fölkent maradékot szeretné elpusztítani a földön. — 83. zsoltár 3}}
+{{raw:data:p|18|15-18|A filiszteusok egész hadseregüket összevonták és Jeruzsálem ellen vonultak, azt gondolván, hogy ott fogják megtalálni Dávidot és megölhetik. „A filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Refaim völgyében." (Sámuel II. 5:18) Refaim völgye nyilván Jeruzsálemtől délre és Betlehemtől nyugatra elterülő terület volt. „Az óriások helyét" jelenti. Dávidnak nyilván voltak őrszemei s amidőn a filiszteusok helyzetéről értesült, elindította a maga csapatainak felvonulását. Okosabb volt annál, mintsem Jeruzsálemben tartózkodott volna; kicsi haderejét visszavonta és „az erődítménybe vonult", amely az ország vadon részében Betlehemtől délnyugatra épült. Dávid két alkalommal korábban is oda menekült, amidőn Saul el akarta őt pusztítani. (Sámuel I. 22:4, 5; 24:22) Dávid nem a filiszteusok elől menekült el, hanem az embereit akarta oly sztratégiai helyzetbe elhelyezni, hogy az ellenséget le tudja gázolni. A filiszteusok számbelileg természetesen felül múlták Dávid haderejét és nagyon nehéz terep volt az az országrész, amelyen Dávidnak keresztül kellett hatolnia a támadásra. A színtér így készült el és azután azon prófétai kép következett, amely a modem filiszteusokkal, a római katolikus hierarchiával történő eseményeket példázza.}}
 {{raw:data:s|„Baál-Perázim"}}
-{{raw:data:p|19|19-21|Dávid a csatateret „Baál-Perázimnak" nevezte el. („Perázim" áttörést jelent; „Baál" pedig az ördög imádását.) Ezzel rá van mutatva azon áttörés helyére, ahol az Úr az ördög híveivel, a varázslókkal, a régi és a modem filiszteusokka szemben el fog járni. Az Úr akkori áttörése a medréből kiáradt folyóhoz hasonlított, egy hegyi patak kitöréséhez, mely mindent elseper az útjából. Ugyanazon helyről emlékezik meg Ézsaiás proféta a 28:21-ben, ahol „Perázim hegyének" van nevezve; emiatt állapítja meg határozottan a jővendőlés ama csatát, amelyben a római katolikus hierarchia el fog pusztulni. Dávid a támadás megkezdése előtt megkérdezte Jehovától, mit cselekedjék: „Megkérdezé Dávid az Urat ilyen szóval: elmenjek-é a filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felelé az Úr Dávidnak: menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat." (Sámuel II 5:19) Dávid máskülönben meg sem kísérelte volna a támadást, ha arra az Úrtól utasítást nem kapott volna. A fölkentek teljesen Jehovára támaszkodnak és meg vannak győződve, hogy ő fogja vezérelni lépéseiket. (Példab. 3:5, 6) A nagyobb Dávid Jézus Krisztus, Jehova Isten főtisztviselője s az ő felkent társai is hozzá tartoznak. Dávidnak a filiszteusok ellen való támadása tehát Jehova Istennek Jézus Krisztus által az ellenség, a modem filiszteusok ellen szóló támadását példázza.}}
+{{raw:data:p|19|19-21|Dávid a csatateret „Baál-Perázimnak" nevezte el. („Perázim" áttörést jelent; „Baál" pedig az ördög imádását.) Ezzel rá van mutatva azon áttörés helyére, ahol az Úr az ördög híveivel, a varázslókkal, a régi és a modem filiszteusokkal szemben el fog járni. Az Úr akkori áttörése a medréből kiáradt folyóhoz hasonlított, egy hegyi patak kitöréséhez, mely mindent elseper az útjából. Ugyanazon helyről emlékezik meg Ézsaiás próféta a 28:21-ben, ahol „Perázim hegyének" van nevezve; emiatt állapítja meg határozottan a jövendölés ama csatát, amelyben a római katolikus hierarchia el fog pusztulni. Dávid a támadás megkezdése előtt megkérdezte Jehovától, mit cselekedjék: „Megkérdezé Dávid az Urat ilyen szóval: elmenjek-é a filiszteusok ellen? Kezembe adod-é őket? Felelé az Úr Dávidnak: menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a filiszteusokat." (Sámuel II 5:19) Dávid máskülönben meg sem kísérelte volna a támadást, ha arra az Úrtól utasítást nem kapott volna. A fölkentek teljesen Jehovára támaszkodnak és meg vannak győződve, hogy ő fogja vezérelni lépéseiket. (Példab. 3:5, 6) A nagyobb Dávid Jézus Krisztus, Jehova Isten főtisztviselője s az ő felkent társai is hozzá tartoznak. Dávidnak a filiszteusok ellen való támadása tehát Jehova Istennek Jézus Krisztus által az ellenség, a modem filiszteusok ellen szóló támadását példázza.}}