Oldal:Malakiás-5-6-1937.djvu/11 - Laptörténet

Katomozes: /* Korrektúrázva */

2022-03-18T14:11:14Z

‎Korrektúrázva

Katomozes, 2022. március 17., 14:35-n

2022-03-17T14:35:00Z

Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|||83|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| bizonyítja, hogy semmiképpen sem tartozik a templom osztályhoz.}} {{raw:data:p|11|11-12| Különösen abban az…”

2022-03-17T10:18:51Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|||83|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| bizonyítja, hogy semmiképpen sem tartozik a templom osztályhoz.}} {{raw:data:p|11|11-12| Különösen abban az…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:ai|3|||83|}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| bizonyítja, hogy semmiképpen sem tartozik a templom osztályhoz.}}
{{raw:data:p|11|11-12| Különösen abban az időben, amidőn Jézus Krisztus az útegyengetés munkáját végezte Jehova előtt, egy nép kezdett feltűnni, amely szövetséget kötött Isten és nevének dicsőítésére, teljesen önzetlenül. Ez a nép Júdában volt példázva,
mivel az a szó „Júda“ annyit jelent mint „Jehova
dicsőítése". A Babilonból kiszabadult Izrael ma¬
radéka Júda és Lévi törzseiből alakult és azokat
példázza, akik a templom megítélésekor az Úr
előtt állottak. Erről mondja a próféta: „Hűtlenné
lett Júda, és útálatosság támadt Izraelben és Je¬
ruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak
szentségét, amelyet ő szeret és idegen istennek
leányát vette el." — Mai. 2 :11.}}
'* Az elbizakodottak és haszonlesők eljárása Jú¬
da osztályában annyiban bizonyult hűtlennek, mi
vei nem tartották be pontosan a törvényszövet¬
séget, Jehova szervezete utasításaihoz nem alkal¬
mazkodtak és sátán szervezetétől el nem különül¬
tek. A törvényt megrontották és förtelmes dol¬
gokat idéztek elő Isten kiválasztott népe között.
Malakiás 2 :11-ben „Izrael" Jehova nevéért a vi¬
lágból kiválasztott népet példázza. Mivel Jeruzsá¬
lem volt a főváros, ahol Isten temploma állott,
Jeruzsálem megemlítése arra vall, hogy akik a
templom megítélésekor az Úr előtt állottak bi¬
zonyos mértékben bűnösöknek bizonyultak, mivel
a megkötött szövetséget hiányosnak tartották. A
világból való kiválasztásuk azért történt, hogy
Isten templomában teljesítsenek szolgálatot, de a
Sátán szervezetével való megalkuvással és teremt¬
mények dicsőítése által megrontották a komoly
alapokon nyugvó törvényszövetséget. „Nem tud-
játok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és. az
Isten lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten
templomát megrontja, megrontja azt az Isten.
Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok
ti." — I. Kor. 16,17. '
” Aki a világból előhívatott, hogy a templomi
osztályhoz tartozhasson, de amellett a világgal
keveredik és vele megalkuszik, megszéplősíti a
templomot. A próféta ekképpen szól Júda felől:
„Júda... egy idegen isten leányával keveredett",
azaz e világ istenével. Itt a Sátán „leányáról" az¬
az szervezetéről, mint idegenről és Isten ellensé¬
géről van szó. A vallásoskodókkal való keveredés
és az általuk gyakorolt formaságokhoz való al¬
kalmazkodás avval a szándékkal, hogy az illető
azáltal Isten szolgájának bizonyul, Isten nevének
meggyalázását jelenti. Az ilyen rokonsági kötelék
létesítése, Isten akaratának cselekvésére kötött
szerződés megszegését jelenti és egy idegen (más
országbeli) Istennel való kapcsolat felvételét pél¬
dázza. Izraelnek más országbeliekkel való keve¬
redése egy oly törvénytelen cselekedet, melyet
Isten felkentjei a világ v. szervezeteivel ápoltak.
Isten és Sátán szervezete között nem áll fenn sem¬
miféle kapcsolat, amint azt Jézus is megmondot¬
ta: „Az én országom nem e világból való". „Eljő
a világ fejedelme és én bennem nincsen semmije
(nincsen közösségben)." (János 18:36; 14 : 3Ó)
A hasonmási lévitáknak, vagyis Isten felkent és
szövetséges népének Sátán szervezetével való bár
milyen kapcsolata, a törvényszövetség megsérté¬
sevei azonos, mivel Isten szervezete és az ellenség
szervezete között nem állhat fenn sem közösség,
egyértelmű kapcsolat. (Kor. II. 6 :14—17)
Isten felkentjeinek egy bizonyos tisztító vagy fi¬
nomító folyamaton kell átesniük, hogy Jdprobal-
taknak bizonyuljanak és Istennek tetsző munkát
végezhessenek. ,
“ A tisztító folyamat megkezdése után az Ür
teljesen elveti magától mindazokat, akik ezen tisz¬
tító folyamatnak magukat alávetni vonakodnak,
illetve tökéletes áldozattal nem áldottak, amint
meg van írva: „Elveszt Jehova mindenkit, aki ezt
cselekszi, a vigyázót és a felelőt, a Jákob sátrai¬
ból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának.*
(Mai. 2 :12) Meg van írva, hogy mindketten a
„tanító és tanuló" (az angol Leeser.ford. szél¬
jegyzete) vagy a „felhívó (vagy őrtálló) és hang¬
adó" megítéltetnek (a Paralell-Biblia széljegyze¬
te szerint). Egyesek magukat szellemi öröknek
vagy tanítóknak képzelik, mások viszont az ilyen
emberi tanokat képviselő tanítókra figyelnek, mi¬
által emberek erejében bíznak. Vannak, akik ma¬
gukat tanítóknak vallják, természetesen jogtala¬
nul, mivel az Úr még templomba való jövetele¬
kor megmondotta, hogy egyedül Jehova Isten es
Jézus Krisztus a tanítók. Vannak, akik az ilyen
emberi tanokat támogatják és maguk is követik.
Az említett isteni kijelentésből teljesen világosan
kitűnik, hogy az ilyenek közül egy sem marad¬
hat meg Isten szervezetében. Ebben a próféciá¬
ban „Jákob" képviseli a királyság kiválasztott
és hívatott várományosait. Jákob sátorából való
kiűzés annyit jelent, mint aki Isten szervezetében
tisztátlan és alkalmatlan szolgának bizonyult,
ami teljes elkülönülést és a világba való kivetést .
jelent. A lévita, akiről a jövendölés azt mondja,
hogy „Jehovának a Seregek Urának nyújt be ál¬
dozatot" azokat példázza, akik szörnyűséget je¬
lentenek Isten szemében. Ezeket a nagy ítélet¬
végrehajtó a templomból kiveti, amint azt Nehe-
miás próféta megmondotta. — Neh. 13 : 28—31.
17 A királyság várományosai közül egyesek
azt hitték, hogy képmutató szerepet játszhatnak
minden büntetés nélkül. Csalódtak nemcsak ma¬
guk, hanem velük együtt mások is, nekik szol az
Űr ebben a próféciában: „És ezt is cselekszitek:
betöltitek Jehova oltárát könnyhullatással, siras¬
sa! és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az étel¬
. áldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti ke¬
zetekből." (Mai. 2 :13) Ezek az álszenteskedok,
felette jámbor és megbánás látszatát keltő abra-
zatot igyekeztek magukra ölteni krokodiluskönnye-
ket hullatva abban a hiszemben, hogy azáltal
tisztára moshatják bűnös voltukat az Űr előtt.
Istent félrevezetni azonban nem lehet. Vallásos
ceremóniák teljesen értéktelenek Isten előtt. A
testi Izrael Zakariás napjaiban szintén erre tö¬
rekedett, de eredménytelenül, (lásd a „Rüstung" c.
könyv 104. oldalát). Amidőn Isten szövetséges né¬
pé 1919-ben a fogságból kiszabadult, egyesek ép¬
pen olyan magatartást tanúsítottak, mint néhány
évvel fogságbavetésük előtt. Ismét csak nagy böl¬
csen és jámbor ábrázat látszatát keltve bámultak
maguk elé, a „jellemfejlesztést" tovább, gyakorol¬
ták és a földi vezetők halálának fordulóján y. ce¬
remóniákat ápoltak, mély gyászba borulva es új¬
ból csak emberi tanok követői lettek, szép csen¬
desen és megalázkodottan viselkedtek a politikai
uralkodók előtt, hogy példás magaviseletét tanú¬
sító személyek benyomását keltsék. Ezt mind Jé¬
zus Krisztusnak a templomban tett és Istentől
nyert utasításaival szemben való hanyagságból
}}<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal állapota / Oldal állapota @@
-Nincs korrektúrázva
+Korrektúrázva
@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 {{raw:data:p|16| A tisztító folyamat megkezdése után az Úr teljesen elveti magától mindazokat, akik ezen tisztító folyamatnak magukat alávetni vonakodnak, illetve tökéletes áldozattal nem áldottak, amint meg van írva: „Elveszt Jehova mindenkit, aki ezt cselekszi, a  vigyázót és a felelőt, a Jákob sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának." (Mal. 2:12) Meg van írva, hogy mindketten a „tanító és tanuló" (az angol Leeser.ford. széljegyzete) vagy a „felhívó (vagy őrtálló) és hangadó" megítéltetnek (a Paralell-Biblia széljegyzete szerint). Egyesek magukat szellemi őröknek vagy tanítóknak képzelik, mások viszont az ilyen emberi tanokat képviselő tanítókra figyelnek, miáltal emberek erejében bíznak. Vannak, akik magukat tanítóknak vallják, természetesen jogtalanul, mivel az Úr még templomba való jövetelekor megmondotta, hogy egyedül Jehova Isten és Jézus Krisztus a tanítók. Vannak, akik az ilyen emberi tanokat támogatják és maguk is követik. Az említett isteni kijelentésből teljesen világosan
 kitűnik, hogy az ilyenek közül egy sem maradhat meg Isten szervezetében. Ebben a próféciában „Jákob" képviseli a királyság kiválasztott és hívatott várományosait. Jákob sátorából való kiűzés annyit jelent, mint aki Isten szervezetében tisztátlan és alkalmatlan szolgának bizonyult, ami teljes elkülönülést és a világba való kivetést jelent. A lévita, akiről a jövendölés azt mondja, hogy „Jehovának a Seregek Urának nyújt be áldozatot" azokat példázza, akik szörnyűséget jelentenek Isten szemében. Ezeket a nagy ítéletvégrehajtó a templomból kiveti, amint azt Nehemiás próféta megmondotta. — Neh. 13:28—31.}}
-{{raw:data:p|17| A királyság várományosai közül egyesek azt hitték, hogy képmutató szerepet játszhatnak minden büntetés nélkül. Csalódtak nemcsak maguk, hanem velük együtt mások is, nekik szól az Úr ebben a próféciában: „És ezt is cselekszitek: betöltitek Jehova oltárát könnyhullatással, sírassal és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből." (Mal. 2:13) Ezek az álszenteskedők, felette jámbor és megbánás látszatát keltő ábrazatot igyekeztek magukra ölteni krokodiluskönnyeket hullatva abban a hiszemben, hogy azáltal tisztára moshatják bűnös voltukat az Úr előtt. Istent félrevezetni azonban nem lehet. Vallásos
+{{raw:data:p|17| A királyság várományosai közül egyesek azt hitték, hogy képmutató szerepet játszhatnak minden büntetés nélkül. Csalódtak nemcsak maguk, hanem velük együtt mások is, nekik szól az Úr ebben a próféciában: „És ezt is cselekszitek: betöltitek Jehova oltárát könnyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből." (Mal. 2:13) Ezek az álszenteskedők, felette jámbor és megbánás látszatát keltő ábrázatot igyekeztek magukra ölteni krokodiluskönnyeket hullatva abban a hiszemben, hogy azáltal tisztára moshatják bűnös voltukat az Úr előtt. Istent félrevezetni azonban nem lehet. Vallásos
-ceremóniák teljesen értéktelenek Isten előtt. A
+ceremóniák teljesen értéktelenek Isten előtt. A testi Izrael Zakariás napjaiban szintén erre törekedett, de eredménytelenül, (lásd a „Rüstung" c. könyv 104. oldalát). Amidőn Isten szövetséges népe 1919-ben a fogságból kiszabadult, egyesek éppen olyan magatartást tanúsítottak, mint néhány évvel fogságbavetésük előtt. Ismét csak nagy bölcsen és jámbor ábrázat látszatát keltve bámultak maguk elé, a „jellemfejlesztést" tovább, gyakorolták és a földi vezetők halálának fordulóján v. ceremóniákat ápoltak, mély gyászba borulva és újból csak emberi tanok követői lettek, szép csendesen és megalázkodottan viselkedtek a politikai uralkodók előtt, hogy példás magaviseletet tanúsító személyek benyomását keltsék. Ezt mind Jézus Krisztusnak a templomban tett és Istentől nyert utasításaival szemben való hanyagságból}}
 }}