Oldal:Jehova gondviselése-1-2-rész-1937.djvu/12 - Laptörténet

Katomozes, 2022. július 20., 08:45-n

2022-07-20T08:45:02Z

Katomozes, 2022. július 20., 08:32-n

2022-07-20T08:32:42Z

Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|100{{raw:data:ai|2||}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| rezdjei megérlelék a szőlőszemeket... és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a…”

2022-05-18T13:46:10Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|100{{raw:data:ai|2||}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| rezdjei megérlelék a szőlőszemeket... és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:m|0|0|0|15|100{{raw:data:ai|2||}}}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| rezdjei megérlelék a szőlőszemeket... és én vevém a szőlőszemeket és facsarám a Faraó poharába és adom vala a poharat a Faraó kezébe." Mire József így válaszolt a főpohárnoknak: „A három vesszőszál három nap“, illetve azok három napot példáznak. (Mózes I. 10:9—12) Ez a három nap azon három évnek felelt meg, amelyek 1919-ben kezdődtek, amidőn az Úr hozzáfogott a foglyok kiszabadításához; 1919 és három év 1922-ig vezet minket, amidőn az Úr tudtul adta hű szolgájának, hogy ismét visszafogadta kegyeibe, aminek nagyon örvendett a hű szolga osztály; ugyanabban az időben kenetett fel Szentszellem kiárasztása útján. — Jóel 2:28, 29.}}
{{raw:data:p|5|4-5| Az Úr haragja akkor fordult el a hívektől, aminek ők nagyon örvendtek. Akiknek kiváltságukban állott, hogy 1922-ben résztvegyenek a cedarpointi nagygyűlésen, még biztosan emlékezni fognak az örömteljes időre. Körülbelül egyazon időben lett nyilvánvaló a „gonosz szolga" osztály is, amely hagyta, hogy a „madarak" elrabolják tőle az igazságot. (Máté 13:4, 18, 19) Ezek önzésük miatt, mivel a saját üdvözülésüket helyezték előtérbe, nem pedig Jehova Isten nevének dicsőítését, kivetésben részesültek az Úrtól és az „Isten átka" alá kerültek, mintha fára akasztattak volna; ezt példázza a sütőmester felakasztása. (Mózes V. 21:23) Habár a próféciából kitűnik, hogy a szigorú megkülönböztetés a hű- és a hűtlen szolga osztály között 1922-ben megtörtént, a hű szolga osztály nem látta az Úr e hasonlatának a két szolgáról szóló teljesülését a WT 1927 ápril. 1. sz. megjelenése előtt. „A jó és a gonosz szolga" c. cikk olvasása alkalmával ismerte meg az Úr népe elsőízben a két osztály közti különbséget. A gonosz szolga osztály sosem tudta meglátni a prófétai hasonlat ezen teljesülésének igazságát. Még a mai napig is így szól: „Az Úr sosem haragudott reánk a világháború alatt", s tovább is politikai hatalmakat tekintik a bibliai felsőbb hatalmaknak.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|Az Ő jósága}}}}
{{raw:data:p|6|6-7| Az emberek gyakran megfeledkeznek igazi barátaikról. Sőt még az édesanya is megfeledkezhetik gyermekéről. Isten azonban sosem feledkezik meg azokról, akik híven szolgálnak neki. (Ésaiás 49:15) Jehova prófétája amennyiben Jézus Krisztust, az igazi szellemi izraeliták fejét ábrázolja, mondja: „Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett: az Izrael házához való sok jóságról, amelyet velük cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. És Ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, akik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójuk. Minden szenvedésüket ő is szenvedte és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden
napjaiban." — Ésaiás 63:7—9.}}
{{raw:data:p|7|6-7| József, akiről megfeledkeztek, még két teljes évig sínylődött a börtönben, miután az előzőleg említett emberek álmait megmagyarázta. Róla megfeledkezett az az ember, akivel rendkívül jót mívelt; ámde nem feledkezett meg róla Jehova Isten. Jehova nyilván azért hagyta a börtönben Józsefet tovább is, hogy a prófétai dráma további részét így valósítsa meg. Jehova a maga jónakl-}}|
{{raw:data:p|c|átott idejében a dráma egy másik részét vonultatta fel, s most ezt a részt fogjuk megvizsgálni.}}
{{raw:data:p|8|8-10| Jehova egyik éjszakán két álmot adott Fáraónak. Abban az időben az volt a szokás, hogy az álmokat világi bölcsekkel magyaráztatták meg, s így a Faraó is Egyiptom összes mágusait és bölcseit magához rendelte. De közülök senki sem tudta megmagyarázni az álmait. Ekkor eszébe jutott a pohárnoknak, hogy József egykor nagy szívességet tett neki, amiről teljesen meg is feledkezett. „Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala neki; és ő megfejté nekünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. És lön, hogy amiképpen megfejté nekünk, úgy lőn; engem visszahelyezett hivatalomba, amazt pedig felakasztatá." — Mózes I. 41:9—13.}}
{{raw:data:p|9|8-10| Amidőn Faraó meghallgatta főpohárnokának ezt az elbeszélését, azonnal Józsefért küldött, aki még mindig a börtönben volt. József akkor nyilván úgy nézett ki mint a többi foglyok, piszkos ruhában, borotválatlanul járt. Megborotválkozott, tiszta ruhát öltött magára, s azután így vezették a király elé. A király elbeszélte neki, miket álmodott s megkérdezte, meg tudná-e magyarázni azt. József ismét hűségesnek és igazságosnak bizonyult, amennyiben a teljes dicsőséget és tiszteletet Jehova Istennek adta: „És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Faraónak javára van." — Mózes 41:16.}}
{{raw:data:p|10|8-10| Jehova részesítette Faraót ezekben az álmokban s most Faraó elbeszélte azokat Józsefnek. Faraó a prófétai dráma e részében oly szerepet játszik, amely Jehova Istent képviseli, amint Jézus Krisztussal közli szándékát s általa az ő hű és bölcs szolga osztályával, azokkal a hívekkel, akik a földön élnek és Krisztus lábait alkotják, általuk közölteti a magyarázat jelentőségét, „akinek lábait bilincsekbe verték" volt. (105. zsoltár 19) Az írás Mózes I. 41:17—24-ben ismerteti az álmokat, úgy ahogyan azokat Józsefnek elbeszélték. A prófétai dráma e részét beteljesítő események amelyeket most felismertünk, a következők:}}
{{raw:data:p|11|11-12| Az Úr munkájának illési korszaka alatt az Úr Jézus Krisztus akkori követői a nyilvánosság előtt kijelentették, hogy Armageddon a tőke és a munka közti harcot fogja jelenteni, ami világterjedelmű anarchiával fog járni. 1914-ben a világ a nagy háborúba volt keveredve s azt gondolták, hogy ez a háború anarchiában fog feloldódni vagyis Armageddon háborújához fog vezetni. Isten hívei akkor a világon uralkodó helyzet és Sátán ellenséges tevékenysége miatt sok bajjal küzdöttek. A következő kérdések foglalkoztatták őket: Vajjon mi lesz Isten felszenteltjeivel, illetve Isten szervezetének (egyházának) látható részével? Hogyan fogják túlélni az anarchiát? Ezekre a kérdésekre a próféciák tartalmazták a választ, amely próféciákat Jehova Íratott meg; ezek azonban jelképi nyelven írattak s akkor még nem érkezett el Jehova ideje, hogy ezeket a próféciákat felszenteltjeinek értésükre adja s emiatt nem is érthették meg azokat. Ezek a próféciák azonban,}}
}}<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 {{raw:data:p|5|4-5|id=q4x| Az Úr haragja akkor fordult el a hívektől, aminek ők nagyon örvendtek. Akiknek kiváltságukban állott, hogy 1922-ben résztvegyenek a cedarpointi nagygyűlésen, még biztosan emlékezni fognak az örömteljes időre. Körülbelül egyazon időben lett nyilvánvaló a „gonosz szolga" osztály is, amely hagyta, hogy a „madarak" elrabolják tőle az igazságot. (Máté 13:4, 18, 19) Ezek önzésük miatt, mivel a saját üdvözülésüket helyezték előtérbe, nem pedig Jehova Isten nevének dicsőítését, kivetésben részesültek az Úrtól és az „Isten átka" alá kerültek, mintha fára akasztattak volna; ezt példázza a sütőmester felakasztása. (Mózes V. 21:23) Habár a próféciából kitűnik, hogy a szigorú megkülönböztetés a hű- és a hűtlen szolga osztály között 1922-ben megtörtént, a hű szolga osztály nem látta az Úr e hasonlatának a két szolgáról szóló teljesülését a WT 1927 ápril. 1. sz. megjelenése előtt. „A jó és a gonosz szolga" c. cikk olvasása alkalmával ismerte meg az Úr népe elsőízben a két osztály közti különbséget. A gonosz szolga osztály sosem tudta meglátni a prófétai hasonlat ezen teljesülésének igazságát. Még a mai napig is így szól: „Az Úr sosem haragudott reánk a világháború alatt", s tovább is politikai hatalmakat tekintik a bibliai felsőbb hatalmaknak.}}
 {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|Az Ő jósága}}}}
-{{raw:data:p|6|6-7|id=q5x|{{raw:data:idhidden|paragraph6q5x| Az emberek gyakran megfeledkeznek igazi barátaikról. Sőt még az édesanya is megfeledkezhetik gyermekéről. Isten azonban sosem feledkezik meg azokról, akik híven szolgálnak neki. (Ésaiás 49:15) Jehova prófétája amennyiben Jézus Krisztust, az igazi szellemi izraeliták fejét ábrázolja, mondja: „Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett: az Izrael házához való sok jóságról, amelyet velük cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. És Ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, akik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójuk. Minden szenvedésüket ő is szenvedte és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden
+{{raw:data:p|6|6-7|id=q5x|{{raw:data:idhidden|paragraph6q5x|}} Az emberek gyakran megfeledkeznek igazi barátaikról. Sőt még az édesanya is megfeledkezhetik gyermekéről. Isten azonban sosem feledkezik meg azokról, akik híven szolgálnak neki. (Ésaiás 49:15) Jehova prófétája amennyiben Jézus Krisztust, az igazi szellemi izraeliták fejét ábrázolja, mondja: „Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről mind aszerint, amit az Úr velünk cselekedett: az Izrael házához való sok jóságról, amelyet velük cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint. És Ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, akik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójuk. Minden szenvedésüket ő is szenvedte és orcájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban." — Ésaiás 63:7—9.}}
 {{raw:data:p|7|6-7|id=q5x| József, akiről megfeledkeztek, még két teljes évig sínylődött a börtönben, miután az előzőleg említett emberek álmait megmagyarázta. Róla megfeledkezett az az ember, akivel rendkívül jót mívelt; ámde nem feledkezett meg róla Jehova Isten. Jehova nyilván azért hagyta a börtönben Józsefet tovább is, hogy a prófétai dráma további részét így valósítsa meg. Jehova a maga jónakl-}}|
 {{raw:data:p|c|átott idejében a dráma egy másik részét vonultatta fel, s most ezt a részt fogjuk megvizsgálni.}}
-{{raw:data:p|8|8-10|id=q6x|{{raw:data:idhidden|paragraph8q6x| Jehova egyik éjszakán két álmot adott Fáraónak. Abban az időben az volt a szokás, hogy az álmokat világi bölcsekkel magyaráztatták meg, s így a Faraó is Egyiptom összes mágusait és bölcseit magához rendelte. De közülök senki sem tudta megmagyarázni az álmait. Ekkor eszébe jutott a pohárnoknak, hogy József egykor nagy szívességet tett neki, amiről teljesen meg is feledkezett. „Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala neki; és ő megfejté nekünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. És lön, hogy amiképpen megfejté nekünk, úgy lőn; engem visszahelyezett hivatalomba, amazt pedig felakasztatá." — Mózes I. 41:9—13.}}
+{{raw:data:p|8|8-10|id=q6x|{{raw:data:idhidden|paragraph8q6x|}} Jehova egyik éjszakán két álmot adott Fáraónak. Abban az időben az volt a szokás, hogy az álmokat világi bölcsekkel magyaráztatták meg, s így a Faraó is Egyiptom összes mágusait és bölcseit magához rendelte. De közülök senki sem tudta megmagyarázni az álmait. Ekkor eszébe jutott a pohárnoknak, hogy József egykor nagy szívességet tett neki, amiről teljesen meg is feledkezett. „Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon. A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert. És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda. És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala neki; és ő megfejté nekünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg. És lön, hogy amiképpen megfejté nekünk, úgy lőn; engem visszahelyezett hivatalomba, amazt pedig felakasztatá." — Mózes I. 41:9—13.}}
 {{raw:data:p|9|8-10|id=q6x| Amidőn Faraó meghallgatta főpohárnokának ezt az elbeszélését, azonnal Józsefért küldött, aki még mindig a börtönben volt. József akkor nyilván úgy nézett ki mint a többi foglyok, piszkos ruhában, borotválatlanul járt. Megborotválkozott, tiszta ruhát öltött magára, s azután így vezették a király elé. A király elbeszélte neki, miket álmodott s megkérdezte, meg tudná-e magyarázni azt. József ismét hűségesnek és igazságosnak bizonyult, amennyiben a teljes dicsőséget és tiszteletet Jehova Istennek adta: „És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a Faraónak javára van." — Mózes 41:16.}}
 {{raw:data:p|10|8-10|id=q6x| Jehova részesítette Faraót ezekben az álmokban s most Faraó elbeszélte azokat Józsefnek. Faraó a prófétai dráma e részében oly szerepet játszik, amely Jehova Istent képviseli, amint Jézus Krisztussal közli szándékát s általa az ő hű és bölcs szolga osztályával, azokkal a hívekkel, akik a földön élnek és Krisztus lábait alkotják, általuk közölteti a magyarázat jelentőségét, „akinek lábait bilincsekbe verték" volt. (105. zsoltár 19) Az írás Mózes I. 41:17—24-ben ismerteti az álmokat, úgy ahogyan azokat Józsefnek elbeszélték. A prófétai dráma e részét beteljesítő események amelyeket most felismertünk, a következők:}}
-{{raw:data:p|11|11-12|id=q7x|{{raw:data:idhidden|paragraph11q7x|  Az Úr munkájának illési korszaka alatt az Úr Jézus Krisztus akkori követői a nyilvánosság előtt kijelentették, hogy Armageddon a tőke és a munka közti harcot fogja jelenteni, ami világterjedelmű anarchiával fog járni. 1914-ben a világ a nagy háborúba volt keveredve s azt gondolták, hogy ez a háború anarchiában fog feloldódni vagyis Armageddon háborújához fog vezetni. Isten hívei akkor a világon uralkodó helyzet és Sátán ellenséges tevékenysége miatt sok bajjal küzdöttek. A következő kérdések foglalkoztatták őket: Vajjon mi lesz Isten felszenteltjeivel, illetve Isten szervezetének (egyházának) látható részével? Hogyan fogják túlélni az anarchiát? Ezekre a kérdésekre a próféciák tartalmazták a választ, amely próféciákat Jehova Íratott meg; ezek azonban jelképi nyelven írattak s akkor még nem érkezett el Jehova ideje, hogy ezeket a próféciákat felszenteltjeinek értésükre adja s emiatt nem is érthették meg azokat. Ezek a próféciák azonban,}}
+{{raw:data:p|11|11-12|id=q7x|{{raw:data:idhidden|paragraph11q7x|}}  Az Úr munkájának illési korszaka alatt az Úr Jézus Krisztus akkori követői a nyilvánosság előtt kijelentették, hogy Armageddon a tőke és a munka közti harcot fogja jelenteni, ami világterjedelmű anarchiával fog járni. 1914-ben a világ a nagy háborúba volt keveredve s azt gondolták, hogy ez a háború anarchiában fog feloldódni vagyis Armageddon háborújához fog vezetni. Isten hívei akkor a világon uralkodó helyzet és Sátán ellenséges tevékenysége miatt sok bajjal küzdöttek. A következő kérdések foglalkoztatták őket: Vajjon mi lesz Isten felszenteltjeivel, illetve Isten szervezetének (egyházának) látható részével? Hogyan fogják túlélni az anarchiát? Ezekre a kérdésekre a próféciák tartalmazták a választ, amely próféciákat Jehova Íratott meg; ezek azonban jelképi nyelven írattak s akkor még nem érkezett el Jehova ideje, hogy ezeket a próféciákat felszenteltjeinek értésükre adja s emiatt nem is érthették meg azokat. Ezek a próféciák azonban,}}
 }}