Oldal:Harc-az-Isten-ellen-1-2-rész-1937.djvu/5 - Laptörténet

Katomozes, 2023. július 17., 17:43-n

2023-07-17T17:43:37Z

Katomozes: /* Korrektúrázva */

2023-01-12T09:46:31Z

‎Korrektúrázva

Katomozes, 2023. január 12., 09:19-n

2023-01-12T09:19:35Z

Változtatások megtekintése

Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||173}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| világbírói ellen, a gonoszsíig lelkei (szellemei) ellen, me¬ lyek a magasságban vann…”

2023-01-12T08:29:15Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||173}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| világbírói ellen, a gonoszsíig lelkei (szellemei) ellen, me¬ lyek a magasságban vann…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||173}}}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| világbírói ellen, a gonoszsíig lelkei (szellemei) ellen, me¬
lyek a magasságban vannak.** (Efézus 6 :12) Láthatjuk
tehát, hogy Sátán és elvetemült szövetségesei, akik ere¬
detileg lázadásakor csatlakoztak hozzá, a gonosz viliig
hatalmai, fejedelemségei és láthatatlan uralkodói, akik
a sötétségben (láthatatlanságban) működnek mint az
ember ellenségei. Azok, akik a Mindenható Isten szerve¬
zetében vannak, az ördögi hatalom és uralom ellen küz¬
denek s emiatt tartoznak megmondani a valláshagyo¬
mányok felöl a tényállást, — s ez harcot jelent —; mert
a valláshagyomány volt a főeszköz, amivel a népet tév¬
útra vezették. Isten hű szolgái ebben a harcban azon¬
ban nem használnak testi fegyvereket, s testi kárt sen¬
kinek sem okoznak. Nekik csak egy fegyverük van, s
ez a „Lélek kardja, azaz, Isten igéje.** (Efézus 6 :13,
17) Jeliova a mellette állóknak mondja, akik ebben a
hadjáratban az ő szolgái: „Ti vagytok az én tanubi-
zonyságaim, ti tartoztok oktatni a népet az én nevem,
az én országom és végzéseim felől!'* (Ésaiás 43 :10,12)
Isten ezen tanúbizonyságai emberek, akik testben élnek,
de csak az igazság fegyverét használják, amivel Jehova
szerelte fel őket. „Mert noha testben élünk, de nem test
szerint vitézkedünk (harcolunk). Mert a mi vitézkedé¬
sünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istenben,
erősségek lerontására.** — Korinthus II. 10 :3, 4.}}
{{raw:data:p|15|14-15| Jól értsék meg tehát, a Mindenható Isten valódi
szolgái és Jézus Krisztus követői nem folytatnak harcot
egyetlen ember ellen sem, sem zsidó, sem pogány, sem
katolikus, sem protestáns, sem hitetlen ellen. Egyetlen
embernek sem akarnak kárt okozni, hanem csupán az
igazságot kívánják hirdetni azok érdekében, akik meg¬
ismerni szeretnék a helyes utat. Mindenféle nemzetisé¬
gű embere kerültek Sátán és szövetséges gonosz angya¬
lainak ravasz befolyása alá; de az ilyen embereket csak
sajnálni lehet. Jehova tanúinak a kiváltsága és köteles¬
sége, hogy önökkel az igazságot közöljék, úgy, ahogyan
Isten parancsolta, hogy az istenfélő emberek megtalál¬
hassák azt a helyet, ahol védve lehetnek ellenségeik¬
kel szemben. Isten beszédének az igazsága tehát figyel¬
meztetésül hangzik el a jóindulatú emberekhez, hogy
arra hallgatva, a biztonság helyére menekülhessenek.}}
Jehova tanúi
“ Ábel, Énok, Noé hívek voltak Jehovához és tiszta¬
ságukat megőrizték Isten előtt. A Mindenható nevének
tanúi voltak. Noé a vízözön után 350 évvel halt meg,
(Mózes I. 9 :28, 29) s ezen idő alatt Noé leszármazot¬
tai gyorsan szaporodtak. Abban az időben majdnem
mindenki Sátánnak és más ördögöknek a befolyása alá
került. Noé elhunyta után két évvel született Ábrahám.
Ábrahám Káldeában, Ur városában lakott. Szerette a
Mindenható Istent és neki szolgált. 75 éves korában
Isten parancsára Kanaánba költözött: „És monda az
Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből és a te rokon¬
ságod közül és a te atyádnak házából, arra a földre, -
amelyet én mutatok neked. És nagy nemzetté teszlek és
megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet és
áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak
és aki téged átkoz, megátkozom azt; és megáldatnak
te benned a föld minden nemzétsegei. És kiméne Ábra¬
hám, amint az Űr mondotta vala neki és Lót is kiméne
övelo; Ábrahám pedig 75 esztendős vala, mikor kiméne
Háránból.** — Mózes I. 12 :1—4.
17 Azért költözött oda, hogy Jehova nevének bizony¬
ságtevője legyen. Jehovának voltak néhány hű tanúi
az édeni lázadás óta, habár csak kevesen is voltak a
többiekhez képest. Isten közölni kezdte, hogy senki
sem részesülhet az ö áldásában, aki nem hiszen benne
és nem engedelmeskedik az ö parancsainak; így kezdte
hirdetni az evangéliumot Ábraháinnak. „Eleve látván
pedig az írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a
pogányokat, eleve hirdette Ábraháinnak, hogy: lo nen-
ned fognak megáldatni minden népek! Ekként a hit¬
ből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.** — Galata
3:8,9.
“ Ábrahám az igazság prédikátora volt, tehát Jehova
Isten tanúja. Ábrahámnak és Sárának abban az időben
született egy fiúgyermeke, Izsák. Isten Ábrahám és
Izsák útján kezdett prófétai képeket alakítani, a saját
szeretett fiát,,Jézus, az ígéret igazi örökösét példázva,
akit erre a földre fog küldeni, s aki Jehova hív és igaz
tanúja lesz, áldozati halált fog elszenvedni, így az em¬
ber váltságdíját megszerezvén, hogy aki hiszen Isten¬
ben és Jézus Krisztusban, kimenekülhessen az ördög
kelepcéjéből és megtalálja az örökéletct. (Mózes I. 22,:
1—18) Isten korlátlan akarata szerint tárta fel szándé¬
kát és aszerint is hajtotta végre, s az ő elhatározása
biztosan teljesülni fog. úgy ahogyan kijelentette. (Ésai¬
ás 46 : 11) Ettől a ponttól kezdve fogjuk látni, hogy az
ördög a valláskultuszt az emberiség történetének minden
fejezetében Isten elleni harcra használta és az emberek
megtévesztésére.
“Ábrahám napjaiban az egyiptomi nemzet nagy
volt, ördögi vallása volt, akárcsak Babilon népeinek.
Egyiptom hatalmas kereskedelmi és katonai nemzet volt,
ogy király uralkodott felette, akit „Faraónak" címez¬
tek, ami „nagy házat" jelent. . _
“ Jákób Ábrahám unokája volt, és Istennek igazi
szolgája s hűséges pátriárkák egyike volt. A Minden¬
ható Isten utasítására és parancsára csalódostól Egyip¬
tomba költözött s több évig ott lakott. Isten Jákobnak
a nevét Izraelre válaztatta át, attól kezdve Jákób ivadé¬
kait izraelitáknak vagy hébereknek nevezték. (Mózes
I. 32 : 28; 40 :15) Az ördögimádó egyiptomiak a hébe¬
rekből rabszolganépet csináltak maguknak egy zsarnok
Faraó uralkodása alatt és erősen elnyomták. (Mózes II.
1:11—14) Faraó, az uralkodó és az ördög hivatalos
képvisolőjo a földön minden zsidó fiúgyermek megölé¬
sére vonatkozó rendeletét adott ki. Mózest elrejtették;
szülei dugták el, — a gyermeket Faraó leánya, találta
meg és a királyi házban neveltette fel. — Mózes II.
2:6—10; Zsidók 11 :23—28; Apcsel. 7:22.
“Amidőn Mózes férfiúvá serdült, Jehova Isten és
népe iránt való buzgósága miatt menekülni volt kény-
ten Egyiptomból és Midián országába költözött. Miköz¬
ben Mózes Midiánban lakott, Isten kiválasztotta és a
nép szabadítására küldte Egyiptomba. A héberek nem
akarták gyakorolni az ördög vallását Egyiptomban és
ragaszkodtak az ősüknek, Ábrahámnak tett ígérethez
s az ördög emiatt igyekezett angyalaival együtt nehéz
terheket róni az izraelitákra. Terheik egyre jobban el¬
nyomták. Isten meghallgatta kiáltásukat és Mózest
Egyiptomba küldte, hogy vezetőjük legyen és az el¬
nyomók kezéből kimentse. Isten akkor mutatkozott be
Mózesnek mint a „Vagyok" vagy önmagábanlétezö,
akinek sem kezdete sem vége nincsen, amidőn Mózes
még Midiánban tartózkodott, ahol kiválasztotta bt.
Magát mint „Jehova" kinyilatkoztatta előtte, ami azok¬
kal való szándékára mutat, akik őt szeretik és neki szol¬
gálnak. (Mózes II. 6:3) Amidőn Mózes Faraó előtt
megjelent, közölte, hogy Jehova Isten azt parancsolja,
bocsássa el a zsidókat Egyiptomból s akkor mondotta
a Faraó: „Kicsoda a Jehova, hogy szót fogadjak neki!"
(Mózes II. 5:2) Ez annak a bizonyítéka, hogy Faraó
az ördög hivatalos képviselője és Jehova ellensége volt.
Azután kezdődtek meg Egyiptom csapásai, melyeket
Isten bocsátott reá, hogy az egyiptomiak kellő figyel-
}}<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 Háránból." — Mózes I. 12:1—4.}}
 {{raw:data:p|17|16-18| Azért költözött oda, hogy Jehova nevének bizonyságtevője legyen. Jehovának voltak néhány hű tanúi az édeni lázadás óta, habár csak kevesen is voltak a többiekhez képest. Isten közölni kezdte, hogy senki sem részesülhet az ő áldásában, aki nem hiszen benne}}|
-{{raw:data:p|c| és nem engedelmeskedik az ő parancsainak; így kezdte hirdetni az evangéliumot Ábraháimak. „Eleve látván pedig az írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábraháinnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek! Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal." — Galata 3:8, 9.}}
+{{raw:data:p|c| és nem engedelmeskedik az ő parancsainak; így kezdte hirdetni az evangéliumot Ábrahámak. „Eleve látván pedig az írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek! Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal." — Galata 3:8, 9.}}
 {{raw:data:p|18|16-18| Ábrahám az igazság prédikátora volt, tehát Jehova Isten tanúja. Ábrahámnak és Sárának abban az időben született egy fiúgyermeke, Izsák. Isten Ábrahám és Izsák útján kezdett prófétai képeket alakítani, a saját szeretett fiát, Jézus, az ígéret igazi örökösét példázva, akit erre a földre fog küldeni, s aki Jehova hív és igaz tanúja lesz, áldozati halált fog elszenvedni, így az ember váltságdíját megszerezvén, hogy aki hiszen Istenben és Jézus Krisztusban, kimenekülhessen az ördög kelepcéjéből és megtalálja az örökéletet. (Mózes I. 22:1—18) Isten korlátlan akarata szerint tárta fel szándékát és aszerint is hajtotta végre, s az ő elhatározása biztosan teljesülni fog, úgy ahogyan kijelentette. (Ésaiás 46:11) Ettől a ponttól kezdve fogjuk látni, hogy az ördög a valláskultuszt az emberiség történetének minden fejezetében Isten elleni harcra használta és az emberek megtévesztésére.}}
 {{raw:data:p|19|19-21| Ábrahám napjaiban az egyiptomi nemzet nagy volt, ördögi vallása volt, akárcsak Babilon népeinek. Egyiptom hatalmas kereskedelmi és katonai nemzet volt, egy király uralkodott felette, akit „Faraónak" címeztek, ami „nagy házat" jelent.}}

@@ Oldal állapota / Oldal állapota @@
-Nincs korrektúrázva
+Korrektúrázva
@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 10. sor: / 10. sor: @@
 {{raw:data:p|18|16-18| Ábrahám az igazság prédikátora volt, tehát Jehova Isten tanúja. Ábrahámnak és Sárának abban az időben született egy fiúgyermeke, Izsák. Isten Ábrahám és Izsák útján kezdett prófétai képeket alakítani, a saját szeretett fiát, Jézus, az ígéret igazi örökösét példázva, akit erre a földre fog küldeni, s aki Jehova hív és igaz tanúja lesz, áldozati halált fog elszenvedni, így az ember váltságdíját megszerezvén, hogy aki hiszen Istenben és Jézus Krisztusban, kimenekülhessen az ördög kelepcéjéből és megtalálja az örökéletet. (Mózes I. 22:1—18) Isten korlátlan akarata szerint tárta fel szándékát és aszerint is hajtotta végre, s az ő elhatározása biztosan teljesülni fog, úgy ahogyan kijelentette. (Ésaiás 46:11) Ettől a ponttól kezdve fogjuk látni, hogy az ördög a valláskultuszt az emberiség történetének minden fejezetében Isten elleni harcra használta és az emberek megtévesztésére.}}
 {{raw:data:p|19|19-21| Ábrahám napjaiban az egyiptomi nemzet nagy volt, ördögi vallása volt, akárcsak Babilon népeinek. Egyiptom hatalmas kereskedelmi és katonai nemzet volt, egy király uralkodott felette, akit „Faraónak" címeztek, ami „nagy házat" jelent.}}
-{{raw:data:p|20|19-21| Jákób Ábrahám unokája volt, és Istennek igazi szolgája s hűséges pátriárkák egyike volt. A Mindenható Isten utasítására és parancsára családostól Egyiptomba költözött s több évig ott lakott. Isten Jákobnak a nevét Izraelre változtatta át, attól kezdve Jákób ivadékait izraelitáknak vagy hébereknek nevezték. (Mózes I. 32:28; 40:15) Az ördögimádó egyiptomiak a héberekből rabszolganépet csináltak maguknak egy zsarnok Faraó uralkodása alatt és erősen elnyomták. (Mózes II. 1:11—14) Faraó, az uralkodó és az ördög hivatalos képviselője a földön minden zsidó fiúgyermek megölésére vonatkozó rendeletet adott ki. Mózest elrejtették; szülei dugták el, — a gyermeket Faraó leánya, találta meg és a királyi házban neveltette fel. — Mózes II. 2:6—10; Zsidók 11:23—28; Apcsel. 7:22.
+{{raw:data:p|20|19-21| Jákób Ábrahám unokája volt, és Istennek igazi szolgája s hűséges pátriárkák egyike volt. A Mindenható Isten utasítására és parancsára családostól Egyiptomba költözött s több évig ott lakott. Isten Jákobnak a nevét Izraelre változtatta át, attól kezdve Jákób ivadékait izraelitáknak vagy hébereknek nevezték. (Mózes I. 32:28; 40:15) Az ördögimádó egyiptomiak a héberekből rabszolganépet csináltak maguknak egy zsarnok Faraó uralkodása alatt és erősen elnyomták. (Mózes II. 1:11—14) Faraó, az uralkodó és az ördög hivatalos képviselője a földön minden zsidó fiúgyermek megölésére vonatkozó rendeletet adott ki. Mózest elrejtették; szülei dugták el, — a gyermeket Faraó leánya, találta meg és a királyi házban neveltette fel. — Mózes II. 2:6—10; Zsidók 11:23—28; Apcsel. 7:22.}}
-“Amidőn Mózes férfiúvá serdült, Jehova Isten és
+{{raw:data:p|21|19-21| Amidőn Mózes férfiúvá serdült, Jehova Isten és népe iránt való buzgósága miatt menekülni volt kénytelen Egyiptomból és Midián országába költözött. Miközben Mózes Midiánban lakott, Isten kiválasztotta és a nép szabadítására küldte Egyiptomba. A héberek nem akarták gyakorolni az ördög vallását Egyiptomban és ragaszkodtak az ősüknek, Ábrahámnak tett ígérethez s az ördög emiatt igyekezett angyalaival együtt nehéz terheket róni az izraelitákra. Terheik egyre jobban elnyomták. Isten meghallgatta kiáltásukat és Mózest Egyiptomba küldte, hogy vezetőjük legyen és az elnyomók kezéből kimentse. Isten akkor mutatkozott be Mózesnek mint a „Vagyok" vagy önmagábanlétező, akinek sem kezdete sem vége nincsen, amidőn Mózes még Midiánban tartózkodott, ahol kiválasztotta őt, Magát mint „Jehova" kinyilatkoztatta előtte, ami azokkal való szándékára mutat, akik őt szeretik és neki szolgálnak. (Mózes II. 6:3) Amidőn Mózes Faraó előtt megjelent, közölte, hogy Jehova Isten azt parancsolja, bocsássa el a zsidókat Egyiptomból s akkor mondotta a Faraó: „Kicsoda a Jehova, hogy szót fogadjak neki!" (Mózes II. 5:2) Ez annak a bizonyítéka, hogy Faraó az ördög hivatalos képviselője és Jehova ellensége volt. Azután kezdődtek meg Egyiptom csapásai, melyeket Isten bocsátott reá, hogy az egyiptomiak kellő figyel-}}
 }}