Oldal:HUw1936.04 Samson 3-5.djvu/4 - Laptörténet

Marta.zsido: /* Korrektúrázva */

2024-01-19T20:10:30Z

‎Korrektúrázva

Marta.zsido: /* Korrektúrázva */

2024-01-19T20:09:48Z

‎Korrektúrázva

Inghrid.mehelean, 2020. június 29., 12:12-n

2020-06-29T12:12:26Z

Inghrid.mehelean: A lap tartalmának cseréje erre: {{raw:data:p|48|45-48|}} {{raw:data:p|49|49-52|}} {{raw:data:p|50|49-52|}} {{raw:data:p|51|49-52|}} {{raw:data:p|52|49-52|}} {{raw:data:s|Árulás}} {{raw:data:p…

2020-06-26T10:51:10Z

A lap tartalmának cseréje erre: {{raw:data:p|48|45-48|}} {{raw:data:p|49|49-52|}} {{raw:data:p|50|49-52|}} {{raw:data:p|51|49-52|}} {{raw:data:p|52|49-52|}} {{raw:data:s|Árulás}} {{raw:data:p…

Katofzsolt: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „Sámson a hosszú út fáradalmait a parázna házában pihente ki. A szöveg nem mutatja, hogy együtt volt a paráznával. Az a szó, amely itt e szövegben „aluvé…”

2020-06-21T14:19:30Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „Sámson a hosszú út fáradalmait a parázna házában pihente ki. A szöveg nem mutatja, hogy együtt volt a paráznával. Az a szó, amely itt e szövegben „aluvé…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katofzsolt" /></noinclude>Sámson a hosszú út fáradalmait a parázna házában pihente ki. A szöveg nem mutatja, hogy együtt volt a paráznával. Az a szó, amely itt e szövegben „aluvék“-nak van fordítva, Józsiié 2. rész első versében Ráháb házában pihenő vagy megháló kémekkel kapcsolatban is használva van.
Isten népe gyakran kerül oly helyzetbe vagy hely re, amely gyanúsnak tűnik fel a rosszakaratúak előtt’; a rágalmazók aztán összedugják_ fejüket, allszenEeskedő pofát vágnak és gyanús szemmel nézik Isten hű népének viselkedését és gonoszte-. vőnek hi Tesztelik. _ Holott sokkal jobban_tennék, há Istenre, az Ürrá bíznák’az ő szolgáinak meg ítélését; mert Istennek mindenről van tudomása. ■— R°ma 14 : i-f <’ Sámsonnak nyilván tudomása volt a filiszteu sok azon szándékáról, hogy el akarják fogni és meg akarják ölni. Ne gondoljuk, mintha Sámson azzal a gondolattal ment volna az ellenség megerősített városába, hogy barátságosan és békésen fogják fo gadni. Tehát nem is várt reggelig, hanem úgy gon dolta, hogy az éjféli idő lesz a legjobb, hogy a városból távozzon és Jehovának, az ő Istenének hatalmát és védelmét megmutassa. Tudta, hogy abban az órában a város kapui zárva vannak és a rendőrség azt fogja hinni, hogy máris a hatal mában tartja; azt is tudta, ha a városból kitör, az ama körülmények között ismét annak lesz a bizonyítéka, hogy őt Jehova oltalmazza és látja el erővel. A kapu kétszámyas volt és kapufél fákhoz volt erősítve, nagy és nehéz kapu volt.
A város falai oly erősek voltak, hogy Nagy Sán dor katonai mérnökei szerint majdnem bevehe- tetleneknek látszottak. ™ Sámson éjfélkor távozott a parázna házából és nyilván több őrszemmel kellett megküzdenie, mielőtt a város kapujához érkezhetett volna. Miu tán az őröket legyőzte, megragadta a kapufélfá kat és a kapu szárnyaival együtt kiszakította a földből, az egészet a hátára vette és mintegy a 65 kilométer távolságban levő Hebron hegy te tejére vitte. Ilyet egyetlen ember sem tudna meg tenni az Ür ereje nélkül. ” Hebron papi város volt Júda országának magasabban fekvő hegyvidékén. A kapunak oda- vitele haszontalan erőpazarlásnak látszik. De mindazáltal nem volt az. Sámson csak az Or cso datétele folytán tudott azzal a nagy teherrel ki menekülni a városból. Hiszen a kaput a városon kívül eldobhatta volna; de a filiszteusok országá ból azt a júdeabeliek által lakott területre vivén, ezzel Isten erejét nagyon kihangsúlyozta, amely- lyel Isten az ő hű szolgáját ellátta és ezzel a gőgös filiszteusokra megalázó és elkábító csa pást mért. Az izraeliták és a papok előtt a város kapuinak Hebronba való vitele erős és kézzelfog ható bizonyíték lehetett volna amellett, hogy Isten ereje megnyugodott az ő hű szolgáján, Sámsonon s így a többi izraelitákat is Sámson támogatására kellett volna buzdítania.
M Ez megfelel annak, ami 1914-ben történt.
Isten népe a folyóirat akkori kiadójának vezetése alatt éveken keresztül hirdette, hogy Sátán vilá ga 1914-ben végéhez érkezik. A modern filiszteu sok a szolgaosztály után leselkedtek azzal a fel
tevéssel, hogy 1914-ben semmisem fog történni és így a Társulat híveivel együtt meg fog szégye nülni, azt ki fogják gúnyolni és szégyen teljesen fog letűnni a színről. De ahelyett 1914-ben a mo dern filiszteusok meglepődtek, megszégyenültek és vackaikba kellett húzódniok, amidőn a világ háború hirtelen kitört. Azt állították, hogy soha se lesz többé háború és ímé, a világháború kitört, pontosan úgy, ahogyan Isten hű szolgái előre megmondották. 1914-ben Isten hű szolgaosztálya az Or kegyelméből tovább folytatta a királyság hirdetését és kimutatta, hogyan bizonyítja a vi lágháború, hogy a világ vége megkezdődött. Azt bizonyította, hogy Isten népének kijelentései nem a saját tudományukból folyt, hanem az Isten tu dásának és hatalmának volt a megnyilvánulása.
Akik Istenben és az ő igéjében hittek, ezt arra vonatkozó jelnek vagy teljes bizonyítéknak kel lett volna, hogy tekintsék, hogy Isten a Társulat- g tál, illetve a hű férfiak és nők azon szervezetével van, akik a világ végét és Isten országának eljö vetelét hirdették. A hűségesek kitartottak, vi- > szont többen, akik hanyagok és gyávák voltak, el- ‘ buktak.
Árulás ” Ezek az események rövidesen azon 20 eszten dő vége előtt zajlottak le, ameddig Sámson Izraelben bíráskodott. Sámsont az édesatyja és ( anyja segítette. Ama körülmény, hogy az ő atyja és anyja, vagy segítői most elhunytak, azt az időt jellemezheti, amidőn Jézus Krisztus megjelent templomában és a Szentlélek segítő munkája megszűnt, s amidőn akik magukat Isten háza népének vallották, a nagy bíró, Jézus Krisztus előtt számadásra megjelentek. Akkor mindnyá jan az Űr Jézus vezetése alá kerültek és többé nem a Szentlélek volt a segítőjük. „És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sőrék völgyében, akinek neve Delila volt.“ (Bírák 16:4) „Sőrék" gyalázatos gúnyolódást jelent. A világ háború alatt, főképpen 1917 és 18 körül gúnyol- ■ ták ki, gyűlölték és gyalázták Isten népét. (Máté 24 :9) „Sőrék" völgye vagy szakadéka nem tud juk hol terülhetett el; de az adatok szerint Jeru zsálemtől nyugatra körülbelül 20 kilométernyire lehetett, tehát Sámson házának a közelében volt. ; Sőrék völgyében lakott egy asszony, akit Delilá- nak hívtak. Neve „epekedést", illetve tisztátlan vágytól vagy rendkívüli önzéstől fűtött senyve- ■. dést jelent. Delilát a Biblia magyarázói általában ; filiszteus asszonynak tartják: de ezt a követkéz- i tetést kellőképpen nem lehet bizonyítani. A filisz- i teusokkal kebelbarátságban volt; mert bátran I hozzámentek és megegyeztek vele, hogy kelepcét • állítsanak Sámsonnak. A bizonyítékok nagyobb ‘ része szerint azonban Delila nem filiszteus, ha- i nem zsidó nő volt. Semmisem bizonyítja, hogy parázna nő lett volna. Ha parázna lett volna, Sámson, a bíró, ki kellett volna irtassa Izrael kö zül. ” Mivel Sámson Delila közreműködésével lát szólag vereséget szenvedett, nagyon fontos, hogy szentirati bizonyítékok alapján állapítsuk meg, hogy kit példázott tulajdonképpen Delila. Ha fi-<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 {{raw:data:p|52|49-52|Ez megfelel annak, ami 1914-ben történt. Isten népe a folyóirat akkori kiadójának vezetése alatt éveken keresztül hirdette, hogy Sátán világa 1914-ben végéhez érkezik. A modern filiszteusok a szolgaosztály után leselkedtek azzal a fel-}}|
 {{raw:data:p|c|tevéssel, hogy 1914-ben semmisem fog történni és így a Társulat híveivel együtt meg fog szégyenülni, azt ki fogják gúnyolni és szégyenteljesen fog letűnni a színről. De ahelyett 1914-ben a modern filiszteusok meglepődtek, megszégyenültek és vackaiba kellett húzódniuk, amidőn a világháború hirtelen kitört. Azt állították, hogy soha se lesz többé háború és ímé, a világháború kitört, pontosan úgy, ahogyan Isten hű szolgái előre megmondották. 1914-ben Isten hű szolgaosztálya az Úr kegyelméből tovább folytatta a királyság hirdetését és kimutatta, hogyan bizonyítja a világháború, hogy a világ vége megkezdődött. Azt bizonyította, hogy Isten népének kijelentései nem a saját tudományukból folyt, hanem az Isten tudásának és hatalmának volt a megnyilvánulása. Akik Istenben és az ő igéjében hittek, ezt arra vonatkozó jelnek vagy teljes bizonyítéknak kellett volna, hogy tekintsék, hogy Isten a Társulattal, illetve a hű férfiak és nők azon szervezetével van, akik a világ végét és Isten országának eljövetelét hirdették. A hűségesek kitartottak, viszont többen, akik hanyagok és gyávák voltak, elbuktak.}}
 {{raw:data:s|Árulás}}
 {{raw:data:p|53|53-54|Ezek az események rövidesen azon 20 esztendő vége előtt zajlottak le ameddig Sámson Izraelben bíráskodott. Sámsont az édesatyja és anyja segítette. Ama körülmény, hogy az ő atyja és anyja, vagy segítői most elhunytak, azt az időt jellemezheti, amidőn Jézus Krisztus megjelent templomában és a Szentlélek segítő munkája megszűnt, s amidőn akik magukat Isten háza népének vallották, a nagy bíró, Jézus Krisztus előtt számadásra megjelentek. Akkor mindnyájan az Úr Jézus vezetése alá kerültek és többé nem a Szentlélek volt a segítőjük. „És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sorek völgyében, akinek neve Delila volt.” (Bírák 16:4) „Sorek” gyalázatos gúnyolódást jelent. A világháború alatt, főképpen 1917 és 18 körül gúnyolták ki, gyűlölték és gyalázták Isten népét. (Máté 24:9) „Sorek” völgye vagy szándéka nem tudjuk hol terülhetett el; de az adatok szerint Jeruzsálemtől nyugatra körülbelül 20 kilométernyire lehetett, tehát Sámson házának a közelében volt. Sorek völgyében lakott egy asszony, akit Delilának hívtak. Neve „epekedést”, illetve tisztátalan vágytól vagy rendkívüli önzéstől fűtött senyvedést jelent. Delilát a Biblia magyarázói általában filiszteus asszonynak tartják: de ezt a következtetést kellőképpen nem kehet bizonyítani. A filiszteusokkal kebelbarátságban volt; mert bátran hozzámentek és megegyeztek vele, hogy kelepcét állítsanak Sámsonnak. A bizonyítékok nagyobb része szerint azonban Delila nem filiszteus, hanem zsidó nő volt. Semmisem bizonyítja, hogy parázna nő lett volna. Ha parázna lett volna, Sámson, a bíró, ki kellett volna irtassa Izrael közül.  }}
 {{raw:data:p|54|53-54|Mivel Sámson Delila közreműködésével látszólag vereséget szenvedett, nagyon fontos, hogy szentirati bizonyítékok alapján állapítsuk meg, hogy kit példázott tulajdonképpen Delila. Ha fi-}}}}

@@ Oldal állapota / Oldal állapota @@
-Nincs korrektúrázva
+Korrektúrázva
@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 {{raw:data:p|48|45-48|Sámson a hosszú út fáradalmait a parázna házában pihente ki. A szöveg nem mutatja, hogy együtt volt a paráznával. Az a szó, amely itt e szövegben „aluvék”-nak van fordítva, Józsué 2. rész első versében Ráháb házában pihenő vagy megháló kémekkel kapcsolatban is használva van. Isten népe gyakran kerül oly helyzetbe vagy helyre, amely gyanúsnak tűnik fel a rosszakaratúak elött; a rágalmazók aztán összedugják fejüket állszenteskedő pofát vágnak és gyanús szemmel nézik Isten hű népének viselkedését és gonosztevőnek hiresztelik. Holott sokkal jobban tennék, ha Istenre, az Úrra bíznák az ő szolgáinak megítélését; mert Istennek mindenről van tudomása. – Róma 14:1 }}
 {{raw:data:p|49|49-52|Sámsonnak nyilván tudomása volt a filiszteusok azon szándékáról, hogy el akarják fogni és meg akarják ölni. Ne gondoljuk, mintha Sámson azzal a gondolattal ment volna az ellenség megerősített városába, hogy barátságosan és békésen fogják fogadni. Tehát nem is várt reggelig, hanem úgy gondolta, hogy az éjféli idő lesz a legjobb, hogy a városból távozzon és Jehovának, az ő Istenének hatalmát és védelmét megmutassa. Tudta, hogy abban az órában a város kapui zárva vannak és a rendőrség azt fogja hinni, hogy máris a hatalmában tartja; azt is tudta, ha a városból kitör, az ama körülmények között ismét annak lesz a bizonyítéka, hogy őt Jehova oltalmazza látja el erővel. A kapu kétszárnyas volt és kapufélfákhoz volt erősítve, nagy és nehéz kapu volt. A város falai oly erősek voltak, hogy Nagy Sándor katonai mérnökei szerint majdnem bevehetetleneknek látszottak.}}
 {{raw:data:p|50|49-52|Sámson éjfélkor távozott a parázna házából és nyilván több őrszemmel kelleztt megküzdenie, mielőtt a város kapujához érkezhetett volna. Miután az őröket legyőzte, megragadta a kapufélfákat és a kapu szárnyaival együtt kiszakította a földből, az egészet a hátára vette és mintegy a 65 kilométer távolságban levő Hebron hegy tetejére vitte. Ilyet egyetlen ember sem tudna megtenni az Úr ereje nélkül. }}
 {{raw:data:p|51|49-52|Hebron papi város volt Júda országának magasabban fekvő hegyvidékén. A kapunak odavitele haszontalan erőpazarlásnak látszik. De mindazáltal nem volt az. Sámson csak az Úr csodatétele folytán tudott azzal a nagy teherrel kimenekülni a városból. Hiszen a kaput a városon kívül eldobhatta volna; de a filiszteusok országából azt a júdabeliek által lakott területre vivén, ezzel Isten erejét nagyon kihangsúlyozta, amellyel Isten az ő hű szolgáját ellátta és ezzel a gőgös filiszteusokra megalázó és elkábító csapást mért. Az izraeliták és a papok előtt a város kapuinak Hebronba való vitele erős és kézzelfogható bizonyíték lehetett volna amellett, hogy Isten ereje megnyugodott az ő hű szolgáján, Sámsonon s így a többi izraelitákat is Sámson támogatására kellett volna buzdítania.}}
-{{raw:data:p|52|49-52|Ez megfelel annak, ami 1914-ben történt. Isten népe a folyóirat akkori kiadójának vezetése alatt éveken keresztül hirdette, hogy Sátán világa 1914-ben végéhez érkezik. A modern filiszteusok a szolgaosztály után leselkedtek azzal a feltevéssel, hogy 1914-ben semmisem fog történni és így a Társulat híveivel együtt meg fog szégyenülni, azt ki fogják gúnyolni és szégyenteljesen fog letűnni a színről. De ahelyett 1914-ben a modern filiszteusok meglepődtek, megszégyenültek és vackaiba kellett húzódniuk, amidőn a világháború hirtelen kitört. Azt állították, hogy soha se lesz többé háború és ímé, a világháború kitört, pontosan úgy, ahogyan Isten hű szolgái előre megmondották. 1914-ben Isten hű szolgaosztálya az Úr kegyelméből tovább folytatta a királyság hirdetését és kimutatta, hogyan bizonyítja a világháború, hogy a világ vége megkezdődött. Azt bizonyította, hogy Isten népének kijelentései nem a saját tudományukból folyt, hanem az Isten tudásának és hatalmának volt a megnyilvánulása. Akik Istenben és az ő igéjében hittek, ezt arra vonatkozó jelnek vagy teljes bizonyítéknak kellett volna, hogy tekintsék, hogy Isten a Társulattal, illetve a hű férfiak és nők azon szervezetével van, akik a világ végét és Isten országának eljövetelét hirdették. A hűségesek kitartottak, viszont többen, akik hanyagok és gyávák voltak, elbuktak.}}
+{{raw:data:p|52|49-52|Ez megfelel annak, ami 1914-ben történt. Isten népe a folyóirat akkori kiadójának vezetése alatt éveken keresztül hirdette, hogy Sátán világa 1914-ben végéhez érkezik. A modern filiszteusok a szolgaosztály után leselkedtek azzal a fel-}}|
 {{raw:data:s|Árulás}}
 {{raw:data:p|53|53-54|Ezek az események rövidesen azon 20 esztendő vége előtt zajlottak le ameddig Sámson Izraelben bíráskodott. Sámsont az édesatyja és anyja segítette. Ama körülmény, hogy az ő atyja és anyja, vagy segítői most elhunytak, azt az időt jellemezheti, amidőn Jézus Krisztus megjelent templomában és a Szentlélek segítő munkája megszűnt, s amidőn akik magukat Isten háza népének vallották, a nagy bíró, Jézus Krisztus előtt számadásra megjelentek. Akkor mindnyájan az Úr Jézus vezetése alá kerültek és többé nem a Szentlélek volt a segítőjük. „És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sorek völgyében, akinek neve Delila volt.” (Bírák 16:4) „Sorek” gyalázatos gúnyolódást jelent. A világháború alatt, főképpen 1917 és 18 körül gúnyolták ki, gyűlölték és gyalázták Isten népét. (Máté 24:9) „Sorek” völgye vagy szándéka nem tudjuk hol terülhetett el; de az adatok szerint Jeruzsálemtől nyugatra körülbelül 20 kilométernyire lehetett, tehát Sámson házának a közelében volt. Sorek völgyében lakott egy asszony, akit Delilának hívtak. Neve „epekedést”, illetve tisztátalan vágytól vagy rendkívüli önzéstől fűtött senyvedést jelent. Delilát a Biblia magyarázói általában filiszteus asszonynak tartják: de ezt a következtetést kellőképpen nem kehet bizonyítani. A filiszteusokkal kebelbarátságban volt; mert bátran hozzámentek és megegyeztek vele, hogy kelepcét állítsanak Sámsonnak. A bizonyítékok nagyobb része szerint azonban Delila nem filiszteus, hanem zsidó nő volt. Semmisem bizonyítja, hogy parázna nő lett volna. Ha parázna lett volna, Sámson, a bíró, ki kellett volna irtassa Izrael közül.  }}
-{{raw:data:p|54|53-54|Mivel Sámson Delila közreműködésével látszólag vereséget szenvedett, nagyon fontos, hogy szentirati bizonyítékok alapján állapítsuk meg, hogy kit példázott tulajdonképpen Delila. Ha fi-}}
+{{raw:data:p|54|53-54|Mivel Sámson Delila közreműködésével látszólag vereséget szenvedett, nagyon fontos, hogy szentirati bizonyítékok alapján állapítsuk meg, hogy kit példázott tulajdonképpen Delila. Ha fi-}}}}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{raw:data:p|48|45-48|}}
+{{raw:data:p|48|45-48|Sámson a hosszú út fáradalmait a parázna házában pihente ki. A szöveg nem mutatja, hogy együtt volt a paráznával. Az a szó, amely itt e szövegben „aluvék”-nak van fordítva, Józsué 2. rész első versében Ráháb házában pihenő vagy megháló kémekkel kapcsolatban is használva van. Isten népe gyakran kerül oly helyzetbe vagy helyre, amely gyanúsnak tűnik fel a rosszakaratúak elött; a rágalmazók aztán összedugják fejüket állszenteskedő pofát vágnak és gyanús szemmel nézik Isten hű népének viselkedését és gonosztevőnek hiresztelik. Holott sokkal jobban tennék, ha Istenre, az Úrra bíznák az ő szolgáinak megítélését; mert Istennek mindenről van tudomása. – Róma 14:1 }}
-{{raw:data:p|49|49-52|}}
+{{raw:data:p|49|49-52|Sámsonnak nyilván tudomása volt a filiszteusok azon szándékáról, hogy el akarják fogni és meg akarják ölni. Ne gondoljuk, mintha Sámson azzal a gondolattal ment volna az ellenség megerősített városába, hogy barátságosan és békésen fogják fogadni. Tehát nem is várt reggelig, hanem úgy gondolta, hogy az éjféli idő lesz a legjobb, hogy a városból távozzon és Jehovának, az ő Istenének hatalmát és védelmét megmutassa. Tudta, hogy abban az órában a város kapui zárva vannak és a rendőrség azt fogja hinni, hogy máris a hatalmában tartja; azt is tudta, ha a városból kitör, az ama körülmények között ismét annak lesz a bizonyítéka, hogy őt Jehova oltalmazza látja el erővel. A kapu kétszárnyas volt és kapufélfákhoz volt erősítve, nagy és nehéz kapu volt. A város falai oly erősek voltak, hogy Nagy Sándor katonai mérnökei szerint majdnem bevehetetleneknek látszottak.}}
-{{raw:data:p|50|49-52|}}
+{{raw:data:p|50|49-52|Sámson éjfélkor távozott a parázna házából és nyilván több őrszemmel kelleztt megküzdenie, mielőtt a város kapujához érkezhetett volna. Miután az őröket legyőzte, megragadta a kapufélfákat és a kapu szárnyaival együtt kiszakította a földből, az egészet a hátára vette és mintegy a 65 kilométer távolságban levő Hebron hegy tetejére vitte. Ilyet egyetlen ember sem tudna megtenni az Úr ereje nélkül. }}
-{{raw:data:p|51|49-52|}}
+{{raw:data:p|51|49-52|Hebron papi város volt Júda országának magasabban fekvő hegyvidékén. A kapunak odavitele haszontalan erőpazarlásnak látszik. De mindazáltal nem volt az. Sámson csak az Úr csodatétele folytán tudott azzal a nagy teherrel kimenekülni a városból. Hiszen a kaput a városon kívül eldobhatta volna; de a filiszteusok országából azt a júdabeliek által lakott területre vivén, ezzel Isten erejét nagyon kihangsúlyozta, amellyel Isten az ő hű szolgáját ellátta és ezzel a gőgös filiszteusokra megalázó és elkábító csapást mért. Az izraeliták és a papok előtt a város kapuinak Hebronba való vitele erős és kézzelfogható bizonyíték lehetett volna amellett, hogy Isten ereje megnyugodott az ő hű szolgáján, Sámsonon s így a többi izraelitákat is Sámson támogatására kellett volna buzdítania.}}
-{{raw:data:p|52|49-52|}}
+{{raw:data:p|52|49-52|Ez megfelel annak, ami 1914-ben történt. Isten népe a folyóirat akkori kiadójának vezetése alatt éveken keresztül hirdette, hogy Sátán világa 1914-ben végéhez érkezik. A modern filiszteusok a szolgaosztály után leselkedtek azzal a feltevéssel, hogy 1914-ben semmisem fog történni és így a Társulat híveivel együtt meg fog szégyenülni, azt ki fogják gúnyolni és szégyenteljesen fog letűnni a színről. De ahelyett 1914-ben a modern filiszteusok meglepődtek, megszégyenültek és vackaiba kellett húzódniuk, amidőn a világháború hirtelen kitört. Azt állították, hogy soha se lesz többé háború és ímé, a világháború kitört, pontosan úgy, ahogyan Isten hű szolgái előre megmondották. 1914-ben Isten hű szolgaosztálya az Úr kegyelméből tovább folytatta a királyság hirdetését és kimutatta, hogyan bizonyítja a világháború, hogy a világ vége megkezdődött. Azt bizonyította, hogy Isten népének kijelentései nem a saját tudományukból folyt, hanem az Isten tudásának és hatalmának volt a megnyilvánulása. Akik Istenben és az ő igéjében hittek, ezt arra vonatkozó jelnek vagy teljes bizonyítéknak kellett volna, hogy tekintsék, hogy Isten a Társulattal, illetve a hű férfiak és nők azon szervezetével van, akik a világ végét és Isten országának eljövetelét hirdették. A hűségesek kitartottak, viszont többen, akik hanyagok és gyávák voltak, elbuktak.}}
 {{raw:data:s|Árulás}}
-{{raw:data:p|53|53-54|}}
+{{raw:data:p|53|53-54|Ezek az események rövidesen azon 20 esztendő vége előtt zajlottak le ameddig Sámson Izraelben bíráskodott. Sámsont az édesatyja és anyja segítette. Ama körülmény, hogy az ő atyja és anyja, vagy segítői most elhunytak, azt az időt jellemezheti, amidőn Jézus Krisztus megjelent templomában és a Szentlélek segítő munkája megszűnt, s amidőn akik magukat Isten háza népének vallották, a nagy bíró, Jézus Krisztus előtt számadásra megjelentek. Akkor mindnyájan az Úr Jézus vezetése alá kerültek és többé nem a Szentlélek volt a segítőjük. „És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sorek völgyében, akinek neve Delila volt.” (Bírák 16:4) „Sorek” gyalázatos gúnyolódást jelent. A világháború alatt, főképpen 1917 és 18 körül gúnyolták ki, gyűlölték és gyalázták Isten népét. (Máté 24:9) „Sorek” völgye vagy szándéka nem tudjuk hol terülhetett el; de az adatok szerint Jeruzsálemtől nyugatra körülbelül 20 kilométernyire lehetett, tehát Sámson házának a közelében volt. Sorek völgyében lakott egy asszony, akit Delilának hívtak. Neve „epekedést”, illetve tisztátalan vágytól vagy rendkívüli önzéstől fűtött senyvedést jelent. Delilát a Biblia magyarázói általában filiszteus asszonynak tartják: de ezt a következtetést kellőképpen nem kehet bizonyítani. A filiszteusokkal kebelbarátságban volt; mert bátran hozzámentek és megegyeztek vele, hogy kelepcét állítsanak Sámsonnak. A bizonyítékok nagyobb része szerint azonban Delila nem filiszteus, hanem zsidó nő volt. Semmisem bizonyítja, hogy parázna nő lett volna. Ha parázna lett volna, Sámson, a bíró, ki kellett volna irtassa Izrael közül.  }}
-{{raw:data:p|54|53-54|}}
+{{raw:data:p|54|53-54|Mivel Sámson Delila közreműködésével látszólag vereséget szenvedett, nagyon fontos, hogy szentirati bizonyítékok alapján állapítsuk meg, hogy kit példázott tulajdonképpen Delila. Ha fi-}}