Oldal:HU W1936.06.djvu/4 - Laptörténet

Marta.zsido, 2024. július 1., 02:48-n

2024-07-01T02:48:19Z

Marta.zsido, 2024. június 30., 20:56-n

2024-06-30T20:56:23Z

Katofzsolt, 2020. október 10., 13:14-n

2020-10-10T13:14:34Z

Katofzsolt, 2020. október 7., 16:34-n

2020-10-07T16:34:09Z

Katomozes, 2020. október 7., 08:46-n

2020-10-07T08:46:00Z

Katomozes, 2020. október 5., 14:41-n

2020-10-05T14:41:00Z

Katomozes: /* Korrektúrázva */

2020-08-24T08:55:44Z

‎Korrektúrázva

Rebeka.bara, 2020. június 15., 19:56-n

2020-06-15T19:56:17Z

Rebeka.bara, 2020. június 15., 19:53-n

2020-06-15T19:53:33Z

Rebeka.bara, 2020. június 9., 20:14-n

2020-06-09T20:14:25Z

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 {{raw:data:c|
 {{raw:data:p|c|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot” a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonoszszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.}}
 {{raw:data:s|Akinek többet adtak}}
 {{raw:data:p|8|7-8| Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket, melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett. Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának.” (Malakiás 3:1-3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.}}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{raw:data:ai|2|104|}}
 {{raw:data:p|c|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot” a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonoszszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.}}
 {{raw:data:s|Akinek többet adtak}}
 {{raw:data:p|8|7-8| Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket, melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett. Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának.” (Malakiás 3:1-3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.}}
-{{raw:data:p|9|9-10| Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt, amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzon még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova elhatározta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék.” (Mózes II. 9:16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.}}
+{{raw:data:p|9|9-10| Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt, amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzon még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova el-}}|
-{{raw:data:p|10|9-10| Az apostolok elhunyta után emberek lettek az Úr gyülekezetének tanítói, s ez a helyzet sok esztendőkig tartott. Csak az Úr Jézusnak templomához érkezése után értették meg helyesen és méltányolták, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítók; s ettől az időtől kezdve mindenki, aki szereti Istent, Istentől fog tanulni, látni fogja tanítóit, illetve többé nem fogja őket mellőzni, vagy megvetni. (Ézsaiás 30:20) A felszenteltek többé nem mentegethetik magukat, ha Samaria bűnét követik el, illetve, ha embereknek hódolnak és azokat dicsőítik. Minden dicsőítéssel, hálával és tisztelettel Istennek és Jézus Krisztusnak kell adózni. Isten országa, illetve az új nemzet 1914-ben született meg, amidőn Isten szeretett fiát uralkodásra utasította. (110 zsoltár 2) A felszenteltek valamivel ezen dátum után ismerték fel azon nagy igazságot, hogy egymással szemben álló két szervezet van, nevezetesen: a Sátáné, és Jehováé; hogy Sátán szervezetét egy parázna nő, viszont Isten szervezetét a tiszta szűz példázza, amelytől}}
+{{raw:data:p|c|határozta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék.” (Mózes II. 9:16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.}}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{raw:data:p|c|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot" a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonosszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.}}
+{{raw:data:p|c|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot” a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonoszszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.}}
 {{raw:data:s|Akinek többet adtak}}
-{{raw:data:p|8|7-8| Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket, melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett. Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának." (Malakiás 3:1—3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.}}
+{{raw:data:p|8|7-8| Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket, melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett. Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának.” (Malakiás 3:1-3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.}}
-{{raw:data:p|9|9-10| Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt, amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzon még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova elhatározta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék." (Mózes II. 9:16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.}}
+{{raw:data:p|9|9-10| Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt, amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzon még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova elhatározta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék.” (Mózes II. 9:16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.}}
 {{raw:data:p|10|9-10| Az apostolok elhunyta után emberek lettek az Úr gyülekezetének tanítói, s ez a helyzet sok esztendőkig tartott. Csak az Úr Jézusnak templomához érkezése után értették meg helyesen és méltányolták, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítók; s ettől az időtől kezdve mindenki, aki szereti Istent, Istentől fog tanulni, látni fogja tanítóit, illetve többé nem fogja őket mellőzni, vagy megvetni. (Ézsaiás 30:20) A felszenteltek többé nem mentegethetik magukat, ha Samaria bűnét követik el, illetve, ha embereknek hódolnak és azokat dicsőítik. Minden dicsőítéssel, hálával és tisztelettel Istennek és Jézus Krisztusnak kell adózni. Isten országa, illetve az új nemzet 1914-ben született meg, amidőn Isten szeretett fiát uralkodásra utasította. (110 zsoltár 2) A felszenteltek valamivel ezen dátum után ismerték fel azon nagy igazságot, hogy egymással szemben álló két szervezet van, nevezetesen: a Sátáné, és Jehováé; hogy Sátán szervezetét egy parázna nő, viszont Isten szervezetét a tiszta szűz példázza, amelytől}}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|104|}}}}
 {{raw:data:p|c|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot" a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonosszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.}}
 {{raw:data:s|Akinek többet adtak}}

← Régebbi változat		A lap 2020. október 7., 08:46-kori változata
Oldal (be lesz illesztve):		Oldal (be lesz illesztve):
1. sor:		1. sor:
		+	{{raw:data:m\|0\|0\|0\|15\|{{raw:data:ai\|2\|104\|}}}}
	{{raw:data:p\|c\|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot" a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonosszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.}}		{{raw:data:p\|c\|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot" a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kívántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonosszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szívállapota döntötte el.}}
	{{raw:data:s\|Akinek többet adtak}}		{{raw:data:s\|Akinek többet adtak}}

@@ Oldal állapota / Oldal állapota @@
-Nincs korrektúrázva
+Korrektúrázva
@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{raw:data:p|nq|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot" a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kivántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonoszszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szivállapota döntötte el.}}
+{{raw:data:p|c|sen megtisztulva kerül majd ki s később alacsonyabbrendű helyet fog betölteni Isten szellemi birodalmában; ezt az osztályt, vagy csoportot, a „nagysokaságot" a nyomorúság szentjeinek hívták. Továbbá azt hitték, hogy az emberiség nagy tömegei a helyreállítás alatt földi életben fognak részesülni, hogy a mennyei-osztály földi útja 1914-ben befejeződik s nyomban azután megkezdődik az emberiség helyreállítása. Azok, akik igazán szerették Istent és várták az Úr Jézus Krisztus megjelenését, az Úrban bíztak és várakoztak reá és az ő akaratát kívánták cselekedni. Viszont mások, akiket önös vágyak indítottak a királyság osztályához való csatlakozásra és segíteni akartak a világ kormányzásában, elszakadtak és a gonoszszolga-osztályba jutottak. De mindazoknak adatott valami, akik Istennel szövetségre léptek s mindeniktől meg is követeltetett valami, aki az igazság ismeretében részesült. A követelmény és a felelősség ahhoz viszonylott, amit kaptak és hű engedelmesség kivántatott meg mindazoktól, akik az igazságban részesültek. A hű, vagy a gonoszszolga csoportjába való osztályozását mindenkinek a saját szivállapota döntötte el.}}
 {{raw:data:s|Akinek többet adtak}}
-{{raw:data:p|8|7-8| Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket,melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogv az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a
+{{raw:data:p|8|7-8| Isten népe a fenti igazságok közül egyeseket, melyeket 1918 előtt kapott, tévesen értette és alkalmazta; de annyit megértett, hogy Isten előtt magát felelősnek érezze s mindenkitől hűséget kívánjon meg, aki Istennel szövetséget kötött. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogv az Úr 1918-ban Isten templomához jött az ítélkezésre; de ez a tényállás Isten népe előtt körülbelül 1922-ben közöltetett. Azután kezdett meggyarapodni a világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett.Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának." (Malakiás 3:1—3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.}}
-világosság az Úr kegyelméből az ő népe felett.Ezen utóbbi időponttól kezdve sok csodálatos igazsággal lettek megajándékozva a felszenteltek s a templomból kisugárzó világosság nagyon megvilágosította Isten népe közül mindazokat, akik tiszta szívűek voltak s a nyújtottak felfogására törekedtek. Ha ezen igazságokat megtekintjük, tisztább betekintést nyerünk az Úr előtti felelősségünkbe. A felszenteltek 1922 után kezdték felfogni ama valóságot, hogy Jézus Krisztus templomában van, s Atyja házában ítélkezik, amit azért cselekedett, hogy az elismertek az „igazság hálaáldozatával áldozzanak Jehovának." (Malakiás 3 :1—3) Később további oktatásban részesültek a Szentírásból és tisztább bepillantást nyertek s így a hallgatók jobban felkészültek az Úr szolgálatára, aminek megfelelően a felelősségük is megnagyobbodott.}}
+{{raw:data:p|9|9-10| Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt, amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzan még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova elhatározta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék." (Mózes II. 9:16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.}}
-{{raw:data:p|9|9-10| Az Úrnak templomához érkezése óta az engedelmesség fontossága mélyen belevésődött a felkentek szívébe. Meglátták és megértették, hogy az Úr Jézus Krisztus mindenkor engedelmes volt s mennyire szükséges engedelmeskedni mindenkinek, aki az ő nyomdokain jár. Jézus király volt,amidőn a mennybe ment, de még mindig alárendeltje volt Jehovának és utasításait követnie kellett, amit mindenkor örömmel is teljesített. Örömmel teljesítette Jehova azon akaratát, hogy várakozzan még 1900 évig uralkodásának kezdetéig. Miért kellett várakoznia? Azért, mivel Jehova elhatározta, hogy Sátánnak egy bizonyos idő álljon rendelkezésére, amely idő alatt mindent megtehet fennhéjázó kihívásának bizonyítására. (110. zsoltár 1) Miért esik oly sok szó a Sátánról? Ez nem a Sátán, hanem Isten teremtményeinek érdekében történik, hogy figyeljenek és megértsék a való tényállást, amit Isten most a rendelt időben megmagyaráztatott, s meglássák Jehova hatalmának felsőbbségét és méltányolni tudják. Ebből az okból közölte Jehova az ördöggel: „Azért hagytalak meg téged, hogy megmutassam az én erőmet feletted, hogy az én nevemet világszerte hirdessék." (Mózes II. 9 :16) Az Írásban közölt ezen nagy igazságot nem értették meg az Úrnak a templom megítélésére érkezése előtt. Azelőtt a felszenteltek úgy értelmezték, hogy ez a szöveg az egyiptomi Faraóra vonatkozik, de most világosan látják, hogy Faraó csupán látható képviselője volt a Sátánnak, s hogy ez a szöveg főképpen a Sátánra vonatkozik s az ő életben való meghagyásának indoklását tartalmazza. Ez a szöveg főképpen két dolgot emel ki, amiket meg kell tenni, a törvénytelenségnek a világról való kiküszöbölése előtt: 1). Az egész világra kiterjedő bizonyságot kell tenniük Jehova választott bizonyságtevőinek, amiáltal kifejezésre jut minden hallgató előtt, hogy Jehova a legfelségesebb igaz Isten és Krisztus a király; 2). Jehova felsőbb hatalmának kifejezésre kell jutnia, hogy senkise mondhassa, hogy ő nem tudta, hogy Jehova a leghatalmasabb. Ez megmagyarázza, miért kell bizonyságot tenni, s miért tétetett bizonyság a világháború után, s miért kell annak Armageddon előtt befejeződnie, amely időben Isten teljesen kifejezésre fogja juttatni hatalmát. Valamikor azt hittük, Isten azért engedte meg a gonoszt a világon, hogy az emberek tapasztalatokat szerezzenek a gonosz rettenetes voltáról; de most látjuk, hogy Isten a törvénytelenséget, vagy gonoszt egyrészt amiatt tűrte meg, hogy Sátánnak, a Gonosznak, kedvező alkalma nyíljon kihívásának bebizonyítására, s másrészről, hogy az embereknek is alkalmuk legyen Isten előtt való feddhetetlenségük megmutatására. Amit most kihangsúlyozni akarunk: az Isten iránt való hűség kiváltsága.}}
+{{raw:data:p|10|9-10| Az apostolok elhunyta után emberek lettek az Úr gyülekezetének tanítói, s ez a helyzet sok esztendőkig tartott. Csak az Úr Jézusnak templomához érkezése után értették meg helyesen és méltányolták, hogy Jehova és Jézus Krisztus a tanítók; s ettől az időtől kezdve mindenki, aki szereti Istent, Istentől fog tanulni, látni fogja tanítóit, illetve többé nem fogja őket mellőzni, vagy megvetni. (Ézsaiás 30:20) A felszenteltek többé nem mentegethetik magukat, ha Samaria bűnét követik el, illetve, ha embereknek hódolnak és azokat dicsőítik. Minden dicsőítéssel, hálával és tisztelettel Istennek és Jézus Krisztusnak kell adózni. Isten országa, illetve az új nemzet 1914-ben született meg, amidőn Isten szeretett fiát uralkodásra utasította. (110 zsoltár 2) A felszenteltek valamivel ezen dátum után ismerték fel azon nagy igazságot, hogy egymással szemben álló két szervezet van, nevezetesen: a Sátáné, és Jehováé; hogy Sátán szervezetét egy parázna nő, viszont Isten szervezetét a tiszta szűz példázza, amelytől}}