Oldal:A-nagysokaság-összegyüjtése-1-2-rész-1936.djvu/16 - Laptörténet

Katomozes, 2021. november 11., 13:23-n

2021-11-11T13:23:02Z

Katomozes, 2021. október 25., 09:25-n

2021-10-25T09:25:43Z

Katomozes, 2021. október 25., 08:49-n

2021-10-25T08:49:32Z

Katomozes, 2021. október 21., 08:42-n

2021-10-21T08:42:17Z

Katomozes, 2021. szeptember 24., 09:31-n

2021-09-24T09:31:22Z

Katofzsolt: /* Proofread */

2020-11-19T18:17:40Z

‎Proofread

Katofzsolt: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ta|l|220}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az…”

2020-11-19T16:58:51Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ta|l|220}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katofzsolt" /></noinclude>{{raw:data:ta|l|220}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c|Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az ország átadatott az Úr Jézus Krisztusnak s hogy mily pusztulás fog következni Armageddonkor Sátán szervezetére, s így Isten iránti félelemből tiszteli az ő nevét, keresi az ő kegyelmét és tesz szívélyes szolgálatokat e földön tartózkodó bizonyságtevőinek. A jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai ebből az okból tesznek jót Jehova bizonyságtevőivel, amidőn őket elfogják, üldözik, börtönbe vetik, vagy egyébképpen bántalmazzák. 1918-ban történt, amidőn országszerte hirdetni kezdték: „Milliók élnek, akik nem fognak meghalni”, s azóta nagyon sokan értesültek az evangéliumról, elhitték és szívükben az Úrhoz fordultak.}}
{{raw:data:p|30|28-30|A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
{{raw:data:p|31|31-34|Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
{{raw:data:p|c|képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadító őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27}}
{{raw:data:p|32|31-34|Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}
{{raw:data:p|33|31-34|A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem
tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7 : 24) A gibeo¬
niták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeru¬
zsálem falainak építésében (Nehemiás 3 : l—7)
Elkülönítették magukat az ország pogányáitól;
„a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig
ott valónak: Nehemiás, a király helytartója, a
Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része,
a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a
léviták szolgái és mindenki, aki elkülöni-
té magát a tartományok népeitől, az Isten törvé¬
nyéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, minden¬
ki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozó¬
nak atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett
esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak,
amely Mózes, az Isten szolgája által adatott va¬
la ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a
mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit
és rendeléseit." — Nehemiás 10 :1. 28, 29
“ Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után
Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között",
illetve a vele együtt utazók között népszámlálást
tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 {{raw:data:p|30|28-30|id=q10|A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
 {{raw:data:p|31|31-34|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph31q11|}}Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
-{{raw:data:p|c|képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadító őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27}}
+{{raw:data:p|c|képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadítá őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27}}
 {{raw:data:p|32|31-34|id=q11|Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}
 {{raw:data:p|33|31-34|id=q11|A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29}}
 {{raw:data:p|34|31-34|id=q11|Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.}}
 }}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 {{raw:data:p|c|Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az ország átadatott az Úr Jézus Krisztusnak s hogy mily pusztulás fog következni Armageddonkor Sátán szervezetére, s így Isten iránti félelemből tiszteli az ő nevét, keresi az ő kegyelmét és tesz szívélyes szolgálatokat e földön tartózkodó bizonyságtevőinek. A jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai ebből az okból tesznek jót Jehova bizonyságtevőivel, amidőn őket elfogják, üldözik, börtönbe vetik, vagy egyébképpen bántalmazzák. 1918-ban történt, amidőn országszerte hirdetni kezdték: „Milliók élnek, akik nem fognak meghalni”, s azóta nagyon sokan értesültek az evangéliumról, elhitték és szívükben az Úrhoz fordultak.}}
 {{raw:data:p|30|28-30|id=q10|A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
-{{raw:data:p|31|31-34|id=q11|Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
+{{raw:data:p|31|31-34|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph31q11|}}Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
 {{raw:data:p|c|képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadító őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27}}
 {{raw:data:p|32|31-34|id=q11|Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 {{raw:data:c|
 {{raw:data:p|c|Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az ország átadatott az Úr Jézus Krisztusnak s hogy mily pusztulás fog következni Armageddonkor Sátán szervezetére, s így Isten iránti félelemből tiszteli az ő nevét, keresi az ő kegyelmét és tesz szívélyes szolgálatokat e földön tartózkodó bizonyságtevőinek. A jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai ebből az okból tesznek jót Jehova bizonyságtevőivel, amidőn őket elfogják, üldözik, börtönbe vetik, vagy egyébképpen bántalmazzák. 1918-ban történt, amidőn országszerte hirdetni kezdték: „Milliók élnek, akik nem fognak meghalni”, s azóta nagyon sokan értesültek az evangéliumról, elhitték és szívükben az Úrhoz fordultak.}}
-{{raw:data:p|30|28-30.|{{raw:data:idhidden|paragraph30.|}}A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
+{{raw:data:p|30|28-30|id=q10|A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
-{{raw:data:p|31|31-34.|{{raw:data:idhidden|paragraph31.|}}Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
+{{raw:data:p|31|31-34|id=q11|Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
 {{raw:data:p|c|képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadító őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27}}
-{{raw:data:p|32|31-34.|{{raw:data:idhidden|paragraph32.|}}Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}
+{{raw:data:p|32|31-34|id=q11|Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}
-{{raw:data:p|33|31-34.|{{raw:data:idhidden|paragraph33.|}}A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29}}
+{{raw:data:p|33|31-34|id=q11|A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29}}
-{{raw:data:p|34|31-34.|{{raw:data:idhidden|paragraph34.|}}Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.}}
+{{raw:data:p|34|31-34|id=q11|Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.}}
 }}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 {{raw:data:c|
 {{raw:data:p|c|Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az ország átadatott az Úr Jézus Krisztusnak s hogy mily pusztulás fog következni Armageddonkor Sátán szervezetére, s így Isten iránti félelemből tiszteli az ő nevét, keresi az ő kegyelmét és tesz szívélyes szolgálatokat e földön tartózkodó bizonyságtevőinek. A jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai ebből az okból tesznek jót Jehova bizonyságtevőivel, amidőn őket elfogják, üldözik, börtönbe vetik, vagy egyébképpen bántalmazzák. 1918-ban történt, amidőn országszerte hirdetni kezdték: „Milliók élnek, akik nem fognak meghalni”, s azóta nagyon sokan értesültek az evangéliumról, elhitték és szívükben az Úrhoz fordultak.}}
-{{raw:data:p|30|28-30.|A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
+{{raw:data:p|30|28-30.|{{raw:data:idhidden|paragraph30.|}}A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
-{{raw:data:p|31|31-34.|Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
+{{raw:data:p|31|31-34.|{{raw:data:idhidden|paragraph31.|}}Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
 {{raw:data:p|c|képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadító őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27}}
-{{raw:data:p|32|31-34.|Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}
+{{raw:data:p|32|31-34.|{{raw:data:idhidden|paragraph32.|}}Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}
-{{raw:data:p|33|31-34.|A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29}}
+{{raw:data:p|33|31-34.|{{raw:data:idhidden|paragraph33.|}}A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29}}
-{{raw:data:p|34|31-34.|Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.}}
+{{raw:data:p|34|31-34.|{{raw:data:idhidden|paragraph34.|}}Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.}}
 }}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 {{raw:data:c|
 {{raw:data:p|c|Hasonlóképpen a nagysokaság, főképpen 1918, az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, megértette, hogy az ország átadatott az Úr Jézus Krisztusnak s hogy mily pusztulás fog következni Armageddonkor Sátán szervezetére, s így Isten iránti félelemből tiszteli az ő nevét, keresi az ő kegyelmét és tesz szívélyes szolgálatokat e földön tartózkodó bizonyságtevőinek. A jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai ebből az okból tesznek jót Jehova bizonyságtevőivel, amidőn őket elfogják, üldözik, börtönbe vetik, vagy egyébképpen bántalmazzák. 1918-ban történt, amidőn országszerte hirdetni kezdték: „Milliók élnek, akik nem fognak meghalni”, s azóta nagyon sokan értesültek az evangéliumról, elhitték és szívükben az Úrhoz fordultak.}}
-{{raw:data:p|30|28-30|A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
+{{raw:data:p|30|28-30.|A gibeoniták hajlandók voltak a helyes úton járni, miképpen az általuk példázott nagysokaság is hajlandó az Úr vezetését elfogadni: „És most ímé, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mi velünk!” (Józsué 9:25) Készségesen alá kell rendelni magunkat az Úrnak, csak azután leszünk taníthatók. Ezen az úton keresünk alázatosságot, illetve igyekszünk tanulni. A gibeonitákat szorították valami sarokba mint a vadállatokat, hogy megadják magukat; ezek önként keresték fel Józsuét, Isten képviselőjét s fejezték ki azon szándékukat, hogy mindent megtesznek, amire utasítást kapnak, hogy Józsuénak, az Úr szolgájának kegyét megnyerjék. Hasonlóképpen van most a jonadábokkal, a nagysokasággal. Nem azért kérnek, mert az kijár nekik, hanem alázatossággal és a helyes út megtalálásának vágyától indíttatva. Azoknál érdeklődnek az Úr felől, akiket Isten képviselőinek tartanak. Isten szolgáitól kérdezik meg, mit kell tenniök; a maradék kiváltsága és kötelessége, hogy Isten akarata felől felvilágosítsák őket. Aki tehát nem ragadja meg az alkalmakat vagy nem akarja felvilágosítani a nagysokaság tagjait vagy akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, a jövevény (idegen)-ről szóló törvényt megszegi. (Malakiás 3:5) Aki most akadályozni törekszik az üzenetnek a nagysokasághoz való eljuttatását, amennyiben azt akarja elhitetni Jehova tanúbizonyságaival, hogy bizonyságtevő munkájuk nagyobb része csak Armageddon után következik, tudatosan vagy szándékosan Isten ellen harcol. Amiképpen a gibeoniták nem kértek kíméletet, a nagysokaság sem kívánja elkerülni a Sátán szervezete részéről származó üldöztetéseket. Megjegyzésre méltó tényállás, hogy a jonadábok, illetve a nagysokaság tagjai annyira hajlandók szolgálni, hogy gyakran felülmúlják az olyanokat is, akik régen azt állítják, hogy ők a templomi osztályhoz tartoznak. Ezek a jonadábok mihelyt értesülnek az igazságról, szorgalmasan elfogadni és terjeszteni igyekeznek, jól tudva, hogy azáltal üldöztetésnek teszik ki magukat; s amidőn üldöztetés következik rájuk, örvendenek. A gibeoniták kijelentették, hogy mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Ez a nagysokaság azon hajlandóságát példázza, hogy ki kell fejezni a nagyobb Józsuénak, Krisztusnak való szolgálat hajlandóságát, amit örömmel is fog megtenni.}}
-{{raw:data:p|31|31-34|Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
+{{raw:data:p|31|31-34.|Józsué, Jehova szolgája és Jézus Krisztus elő-}}|
 {{raw:data:p|c|képe mutatja meg, amit Jézus fog tenni a nagysokaság megmentésére; „és úgy cselekedék velük és kiszabadító őket Izrael fiainak kezéből és nem ölték meg őket.” (Józsué 9:26) Józsué kiszabadította a gibeonitákat az ítéletvégrehajtók kezéből; így Jézus Krisztus is megkíméli a nagysokaságot Armageddonkor. „És tévé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e mai napig, azon a helyen, amelyet választánd.” — Józsué 9:27}}
-{{raw:data:p|32|31-34|Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}
+{{raw:data:p|32|31-34.|Józsué a gibeonitákat szolgálatra rendelte, illetve az izraeliták favágóivá és vízhordóivá rendelte. Itt a héber „náthán” szó „tevé-nek" van fordítva. Ugyanebből a szóból származik a „nethinim” szó is; ami „adottakat vagy szolgákat jelent s azokra vonatkozik, akik Jehova templomi szolgálatára voltak kirendelve. A „nethinimek” először Krónika I. 9:2-ben vannak említve a zsidó papok és léviták szolgáiképpen. Amint látszik a gibeoniták vagy khivveusok voltak az eredeti nethinimek, akikről később az írás mint alárendelt szolga személyzetről emlékszik meg Jehova templomának szolgálatával kapcsolatban. Az izraeliták idővel a nem-izraelita lakosságot nyilván az izraeliták szolgáivá tették s az izraeliták a többi nemzetek közül valókból is csináltak oly szolgákat, amilyenek a gibeoniták voltak, minélfogva a „nethinim” elnevezés oly segédmunkásokra vonatkozik, amely „minden népből, nyelvezetből és ágazatból” kerül ki, miképpen a Jelenések hétben említett nagysokaság sok népből, nyelvből és nemzetségből származik. Feltevésünk szerint a következő tények pontosan kell egyezzenek a képlettel s ez bizonyítja a kép prófétai voltát.}}
-{{raw:data:p|33|31-34|A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29}}
+{{raw:data:p|33|31-34.|A gibeoniták és a többi nethinimek is Kám leszármazottai voltak, miképpen a babilóniabeliek is; a feljegyzésből mindazáltal kitűnik, hogy a nethinimek inkább Jehova hívő népével, Izrael maradékával akartak együtt maradni, amidőn Babilóniából Jeruzsálembe hazatértek; a képlet e része mutatja, hogy a nethinimek teljesen elszakadtak a többi pogány népektől és az Isten választott népének pártjára álltak. Mózes I. 10:6-10; Ezsdrás 2:1, 2, 43—54, 58, 70) A nethinimek Jehova templomának szolgálata folytán nem tartoztak adót fizetni. (Ezsdrás 7:24) A gibeoniták Nehemiás napjaiban közreműködtek Jeruzsálem falainak építésében (Nehemiás 3:l—7) Elkülönítették magukat az ország pogányaitól; „a megpecsételt kötéseken (szerződéseken) pedig ott valának: Nehemiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sedekiás... és a nép többi része, a papok, a léviták, a kapunállók, az énekesek, a léviták szolgái és mindenki, aki elkülöníté magát a tartományok népeitől, az Isten törvényéhez állván, feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, akinek értelme és okossága vala. Csatlakozának atyjokfiaihoz, elöljáróikhoz és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes, az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekszik az Úrnak, a mi Urunknak, minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit.” — Nehemiás 10:1, 28, 29}}
-{{raw:data:p|34|31-34|Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.}}
+{{raw:data:p|34|31-34.|Amidőn Ezsdrás a zsidók helyreállítása után Jeruzsálembe utazott, „szétnézett a nép között”, illetve a vele együtt utazók között népszámlálást tartott s egyet sem talált köztük Lévi fiai közül.}}
 }}