Oldal:7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu/9 - Laptörténet

Katomozes, 2022. június 27., 10:40-n

2022-06-27T10:40:31Z

Katomozes: /* Korrektúrázva */

2022-02-28T14:19:28Z

‎Korrektúrázva

Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0||{{raw:data:ai|2||65}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|a helyen, amelyet betöltenek, illetve az Isten szervezetében betöltött helyzetükben s azon…”

2022-02-28T11:35:56Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0||{{raw:data:ai|2||65}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c|a helyen, amelyet betöltenek, illetve az Isten szervezetében betöltött helyzetükben s azon…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:m|0|0|0||{{raw:data:ai|2||65}}}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c|a helyen, amelyet betöltenek, illetve az Isten szervezetében betöltött helyzetükben s azon felül is, amennyiben Jehova nevét és országát állandóan dicsőítik és bizonyságot tesznek róla; ezt nagy ellenszegülés közben végzik.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|Veszélyes idők}}}}
{{raw:data:p|11|11| Amidőn Jehova Izrael népével törvényét közölte, mondta: „Tiszteld a te atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj e földön, melyet a te Urad, Istened ád neked." (Mózes II. 20:12) Isten törvénye nem változik. Az Izrael fiainak akkor adott törvény most főképpen a szellemi Izraelnek szól. Testi szülők gyermekei is tisztelni és becsülni tartoznak szüleiket, ha a szülők helyesen viselik magukat. Ezt a szöveget azonban nem lehet csupán erre vonatkoztatni, mivel a szülők gyakran istentelenek lesznek, az ördöghöz csatlakoznak, Jehova neve ellen küzdenek és nyíltan meggyalázzák. Isten nyilván nem úgy érti, hogy a gyermekek az istentelenül viselkedő szüleiket tiszteljék, ha történetesen éppen ezek az ő szüleik. (Ésaiás 54:1, 13) Az apa szó Mózes II. 20:12 szerint Jehova Istenre vonatkozik, aki életet adott minden élő teremtménynek. Az anya e szöveg értelmében Isten szervezetét példázza, az „asszonyt", amely Isten gyermekeit szüli. (Ésaiás 54:1—3) „A fiú tisztelje atyját, a szolga is az ő urát. És ha én Atya vagyok; hol az én tisztességem? És ha én Úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok és akik útáljátok az én nevemet és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?" (Malakiás 1:6) Azok, akik a testi Izrael nemzetét alkották, Isten népe voltak, amelyet magának választott és ő volt az atyjuk. Ez a szöveg azonban nagyobb mértékben a szellemi Izraelre vonatkozik, illetve azokra, akik Istenben és Jézus Krisztusban való hitüket kifejezték és az Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek és akiket Isten gyermekeiül elismert. Aki őszintén hűséges és ragaszkodik Istenhez, tisztelni fogja az Atya nevét. Az apostol az efézusi gyülekezethez fordulva, írta: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüléiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel), hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön". (Efézus 6:1—3) Ez mutatja a szöveg helyes alkalmazását. Isten szellemtől született gyermekei tartoznak tisztelni Istent, mégpedig úgy az ő, miként az ő fia parancsainak örömteljes megtartásával. Isten gyalázása nagy veszélyt jelent. Most az „utolsó napok" eljöttek és Sátán kétségbeesve minden embert el akar fordítani Istentől, ezért vezeti őket az engedetlenség útjára. Erről írta az apostol: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó időkben veszélyes napok következnek be; mert az emberek magukszeretői lesznek, pénzszeretők (olyasmikre vágyva és törekedve, amihez nincs joguk), szüleik iránt engedetlenek, engesztelhetetlenek, a szövetség megrontói (hűtlenek) a jónak nem szeretői (a jótevőket megvetik) ,.. inkább szeretik az élvezeteket, mint az Istent, az istentiszteletnek csak a formáját (külsőségét) mutatják, de az erejét (átalakító hatását) megtagadják." (Tim. II. 3:1—5) Ez a leírás főképpen azokra illik, akik egykor a királyság örökösei voltak, de aztán elszakadtak. Habár úgy}}|
{{raw:data:p|c|is van, hogy a világi emberek pontosan oly visel¬
kedést tanúsítanak, amelyet az apostol leír, ez a
szöveg mindazáltal főképpen azokra vonatkozik,
akik egykor hozzá kezdtek Isten szolgálatához,
de aztán hűtleneknek bizonyultak. Ezek önzésük
és kapzsiságuk folytán lettek törvényszegők, nem^
akartak engedelmeskedni Isten törvényeinek és
az ő szervezetének utasításait sem akarták kö¬
vetni. Egyáltalán nem részesitették figyelemben
az Ür következő utasításait: „őrizd meg, fiam, #
atyád parancsolatát és anyád tanítását el ne
hagyd!" — Példb. 6 :20 ....
11A királyság örökösei mindnyájan a Lévi tör¬
zséből valók voltak, amelyből a papok is vétettek,
amidőn az Űr templomához érkezett; következő¬
leg egy részük a papi-osztályhoz is tartozott. Je¬
hova a papi-osztályhoz szólva, mondja:, „Ha en
Atya vagyok, hol az én tiszteletem?" Más szóval:
ez a jövendölés a következőket mondja nekik:
„Mit tesztek Jehova Isten tiszteletére?" Jehova
a szellemi izraelitákat fiainak tekinti, ennek foly¬
tán az attyuk. — Galata 4 : 5—7; Róma 8 :14,15
” A királyság 1914-ben megszületett, miután
Jehova a fiú-gyermeket létre hívta, amely a vilá¬
gon uralkodni hivatott; asszony (szervezete) azu¬
tán szülte meg a többi gyermekeket. Jehova a
templomhoz küldi szeretett követét, Isten összes
szellemi fiainak kipróbáltatására és megítéltete-
sére. Ezek részére szenteli fel az újszövetséget,
így szól: „...Atyja leszek az Izraelnek és Ef-
raim elsőszülöttem." (Jeremiás 31 : 9, 31—34) Az
igazi fiák Jehovát tekintik atyjuknak és az ő ne¬
vét részesítik tiszteletben. Ezek mondják a pró¬
féta szavaival: „...Te, Uram, vagy a jni A¬
tyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva." (Ésa¬
iás 63 :16) „Most pedig, Uram, Atyánk vagy
te, mi sár vagyunk és te a mi alkotónk és kezed
munkája vagyunk mi mindnyájan." (Ésaiás 64 :
7) Csak aki örömmel engedelmeskedik paran¬
csainak, mutatja meg iránta való szeretetét és
tiszteli Jehova nevét. Ilyenek tesznek bizonysá¬
got az ő nevéről és országáról bátran és öröm¬
mel Jehovának immár bekövetkezett napján. (Já¬
nos I. 4 :17, 18) A fiú az Atya nevét viseli és a
kötelességtudó fiú tiszteletben részesíti Atyja ne¬
vét, tehát nagyon felelősségteljes tisztséget tölt
be Atyja nevére való tekintettel. ,
“ Isten szolgáivá tette a lévitákat. Egy részük¬
ből papokat csinált, viszont mások más szolgála¬
tot végeztek Lévi törzséből; ámde mindnyájan
Isten szolgái voltak és mindnyájan Isten szellemi
fiait példázták, akik hasonlóképpen az ő szolgái.
Az Ür ezeket a szellemi izraelitákat tisztítja meg
a templom megítélésekor, hogy Jehovának igaz- •
ság áldozatával áldozhassanak; következőleg a
fiák Jehovát tartoznak tisztelni és őt tisztelik.
Amidőn az Űr a templomhoz jött, az áldozati szö¬
vetségben levők nem tisztelték úgy, amint kellett
volna Jehova nevét, amit részben ama körülmény¬
nek kell tulajdonítani, hogy nem tudták, hogyan
kell helyesen tisztelni az ö nevét. Többé-kevésbe
mindnyájan megalkudtak s azáltal meggyaláztak
Jehova Isten nevét. Sok időt) jellemfejlesztésre
fordítottak, vagy emberek tiszteletére és emberi
tanítások vizsgálatára.
151926-ban a folyóirat egy cikkében az Űr ar¬
ra terelte a figyelmet, hogy az ő népe részéről
sokkal fontosabb Jehovát tisztelni az ő nevének
hirdetése által, mintsem jellemet, fejleszteni. A}}
}}<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 {{raw:data:p|11|11| Amidőn Jehova Izrael népével törvényét közölte, mondta: „Tiszteld a te atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj e földön, melyet a te Urad, Istened ád neked." (Mózes II. 20:12) Isten törvénye nem változik. Az Izrael fiainak akkor adott törvény most főképpen a szellemi Izraelnek szól. Testi szülők gyermekei is tisztelni és becsülni tartoznak szüleiket, ha a szülők helyesen viselik magukat. Ezt a szöveget azonban nem lehet csupán erre vonatkoztatni, mivel a szülők gyakran istentelenek lesznek, az ördöghöz csatlakoznak, Jehova neve ellen küzdenek és nyíltan meggyalázzák. Isten nyilván nem úgy érti, hogy a gyermekek az istentelenül viselkedő szüleiket tiszteljék, ha történetesen éppen ezek az ő szüleik. (Ésaiás 54:1, 13) Az apa szó Mózes II. 20:12 szerint Jehova Istenre vonatkozik, aki életet adott minden élő teremtménynek. Az anya e szöveg értelmében Isten szervezetét példázza, az „asszonyt", amely Isten gyermekeit szüli. (Ésaiás 54:1—3) „A fiú tisztelje atyját, a szolga is az ő urát. És ha én Atya vagyok; hol az én tisztességem? És ha én Úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok és akik útáljátok az én nevemet és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?" (Malakiás 1:6) Azok, akik a testi Izrael nemzetét alkották, Isten népe voltak, amelyet magának választott és ő volt az atyjuk. Ez a szöveg azonban nagyobb mértékben a szellemi Izraelre vonatkozik, illetve azokra, akik Istenben és Jézus Krisztusban való hitüket kifejezték és az Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek és akiket Isten gyermekeiül elismert. Aki őszintén hűséges és ragaszkodik Istenhez, tisztelni fogja az Atya nevét. Az apostol az efézusi gyülekezethez fordulva, írta: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüléiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel), hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön". (Efézus 6:1—3) Ez mutatja a szöveg helyes alkalmazását. Isten szellemtől született gyermekei tartoznak tisztelni Istent, mégpedig úgy az ő, miként az ő fia parancsainak örömteljes megtartásával. Isten gyalázása nagy veszélyt jelent. Most az „utolsó napok" eljöttek és Sátán kétségbeesve minden embert el akar fordítani Istentől, ezért vezeti őket az engedetlenség útjára. Erről írta az apostol: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó időkben veszélyes napok következnek be; mert az emberek magukszeretői lesznek, pénzszeretők (olyasmikre vágyva és törekedve, amihez nincs joguk), szüleik iránt engedetlenek, engesztelhetetlenek, a szövetség megrontói (hűtlenek) a jónak nem szeretői (a jótevőket megvetik) ,.. inkább szeretik az élvezeteket, mint az Istent, az istentiszteletnek csak a formáját (külsőségét) mutatják, de az erejét (átalakító hatását) megtagadják." (Tim. II. 3:1—5) Ez a leírás főképpen azokra illik, akik egykor a királyság örökösei voltak, de aztán elszakadtak. Habár úgy}}|
 {{raw:data:p|c|is van, hogy a világi emberek pontosan oly viselkedést tanúsítanak, amelyet az apostol leír, ez a szöveg mindazáltal főképpen azokra vonatkozik, akik egykor hozzá kezdtek Isten szolgálatához, de aztán hűtleneknek bizonyultak. Ezek önzésük és kapzsiságuk folytán lettek törvényszegők, nem akartak engedelmeskedni Isten törvényeinek és az ő szervezetének utasításait sem akarták követni. Egyáltalán nem részesitették figyelemben az Úr következő utasításait: „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatát és anyád tanítását el ne hagyd!" — Példb. 6:20}}
-{{raw:data:p|12|12-15|A királyság örökösei mindnyájan a Lévi törzséből valók voltak, amelyből a papok is vétettek,
+{{raw:data:p|12|12-15|A királyság örökösei mindnyájan a Lévi törzséből valók voltak, amelyből a papok is vétettek, amidőn az Úr templomához érkezett; következőleg egy részük a papi osztályhoz is tartozott. Jehova a papi-osztályhoz szólva, mondja: „Ha én Atya vagyok, hol az én tiszteletem?" Más szóval: ez a jövendölés a következőket mondja nekik: „Mit tesztek Jehova Isten tiszteletére?" Jehova a szellemi izraelitákat fiainak tekinti, ennek folytán az attyuk. — Galata 4:5—7; Róma 8:14,15}}
-amidőn az Űr templomához érkezett; következőleg egy részük a papi osztályhoz is tartozott. Jehova a papi-osztályhoz szólva, mondja: „Ha én Atya vagyok, hol az én tiszteletem?" Más szóval: ez a jövendölés a következőket mondja nekik: „Mit tesztek Jehova Isten tiszteletére?" Jehova a szellemi izraelitákat fiainak tekinti, ennek folytán az attyuk. — Galata 4:5—7; Róma 8:14,15}}
+{{raw:data:p|13|12-15| A királyság 1914-ben megszületett, miután Jehova a fiú-gyermeket létre hívta, amely a világon uralkodni hivatott; asszony (szervezete) azután szülte meg a többi gyermekeket. Jehova a templomhoz küldi szeretett követét, Isten összes szellemi fiainak kipróbáltatására és megítéltetésére. Ezek részére szenteli fel az újszövetséget, így szól: „...Atyja leszek az Izraelnek és Efraim elsőszülöttem." (Jeremiás 31:9, 31—34) Az igazi fiak Jehovát tekintik atyjuknak és az ő nevét részesítik tiszteletben. Ezek mondják a próféta szavaival: „...Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva." (Ésaiás 63:16) „Most pedig, Uram, Atyánk vagy te, mi sár vagyunk és te a mi alkotónk és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan." (Ésaiás 64:7) Csak aki örömmel engedelmeskedik parancsainak, mutatja meg iránta való szeretetét és tiszteli Jehova nevét. Ilyenek tesznek bizonyságot az ő nevéről és országáról bátran és örömmel Jehovának immár bekövetkezett napján. (János I. 4:17, 18) A fiú az Atya nevét viseli és a kötelességtudó fiú tiszteletben részesíti Atyja nevét, tehát nagyon felelősségteljes tisztséget tölt be Atyja nevére való tekintettel.}}
 {{raw:data:p|14|12-15|Isten szolgáivá tette a lévitákat. Egy részükből papokat csinált, viszont mások más szolgálatot végeztek Lévi törzséből; ámde mindnyájan Isten szolgái voltak és mindnyájan Isten szellemi fiait példázták, akik hasonlóképpen az ő szolgái. Az Úr ezeket a szellemi izraelitákat tisztítja meg a templom megítélésekor, hogy Jehovának igazság áldozatával áldozhassanak; következőleg a fiak Jehovát tartoznak tisztelni és őt tisztelik. Amidőn az Úr a templomhoz jött, az áldozati szövetségben levők nem tisztelték úgy, amint kellett volna Jehova nevét, amit részben ama körülménynek kell tulajdonítani, hogy nem tudták, hogyan kell helyesen tisztelni az ő nevét. Többé-kevésbe mindnyájan megalkudtak s azáltal meggyaláztak Jehova Isten nevét. Sok időt jellemfejlesztésre fordítottak, vagy emberek tiszteletére és emberi tanítások vizsgálatára.}}
 {{raw:data:p|15|12-15|1926-ban a folyóirat egy cikkében az Úr arra terelte a figyelmet, hogy az ő népe részéről sokkal fontosabb Jehovát tisztelni az ő nevének hirdetése által, mintsem jellemet, fejleszteni. A}}
 }}