Oldal:3-1946-Az-ünnep-előtt-1946.djvu/8 - Laptörténet

Katomozes, 2023. április 3., 17:41-n

2023-04-03T17:41:48Z

Katomozes, 2023. április 3., 09:03-n

2023-04-03T09:03:59Z

Katomozes, 2023. április 3., 08:53-n

2023-04-03T08:53:31Z

Katomozes: /* Korrektúrázva */

2023-03-28T09:33:47Z

‎Korrektúrázva

Katomozes, 2023. március 27., 14:44-n

2023-03-27T14:44:21Z

Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|8|AZ ŐRTORONY|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| földterületen a hegyek és a tenger között beszorultak. Most az egyiptomiak elzárták a visszavonul…”

2023-03-25T06:36:56Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|8|AZ ŐRTORONY|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| földterületen a hegyek és a tenger között beszorultak. Most az egyiptomiak elzárták a visszavonul…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:ai|3|8|AZ ŐRTORONY|}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| földterületen a hegyek és a tenger között beszorultak. Most az egyiptomiak elzárták a visszavonulást s kétségkívül elrekesztették az összes nehéz oldaljárókat a hegyeken. E vérszomjas egyiptomiakkal hátuk mögött és a járhatatlan Vöröstengerrel előttük a fogoly izráeliták millióinak a helyzete rosszabb volt, mint Dünkirchenben 1940 május-júniusában, ahol csak mintegy háromszázezer angol a csatorna francia partján csapdába kerültek és a különböző hajók százai segítségükre siettek. A mögöttük levő tumultus és dübörgő zenebona, amely mindjobban közeledett, arra indította az izráelitákat, hogy visszapillantsanak és tudomást szerezzenek hatalmas üldözőjükről. A félelem megbénította sokak szívét. Mózes előtti jajkiáltásuk a hit hiányát s azt a gyanút árulta el, hogy Isten nem jól vezette a szökést, mivel ebbe a csapdába engedte kerülni őket. Mózes mint a mai nagy Próféta és Vezér, Jézus Krisztus valódi előképe igyekezett megnyugtatni őket: „Ne féljetek, álljatok helytt mert meglátjátok, milyen szabadítást szerez Jehova ma számotokra. Ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, sohasem látjátok többé őket. Jehova harcol értetek, ti csak maradjatok veszteg." II. M. 14:10-14.}}
{{raw:data:p|24|24|id=q24|{{raw:data:idhidden|paragraph24q24|}} Mit tegyenek ma hasonló helyzetben Jehova maradék tagjai s ezek jóakaratú társai? Utasításunkat a bibliai történelem ez élő, beszélő filmdrámájából vesszük: „Majd így szólt Jehova Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak (am. Standard B.: menjenek előre). Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt ketté, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén. Én pedig, íme megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek be utánuk és dicsőséget szerzek magamnak a faraó által és az ő egész serege, szekere és lovasa által. És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok Jehova, ha majd dicsőséget szerzek magamnak a faraó által, az ő szekerei és lovasai által. (II. Mózes 14:15-18) Ismét ismerteti velünk Jehova, hogy a szent neve van játszmán s hogy ez a világ és a faraó által szemléltetett e világ istene meg kell tudja, hogy Jehova a mindenható Isten és az egész világegyetem legfelsőbb uralkodója.}}
{{raw:data:p|25|25|id=q25|{{raw:data:idhidden|paragraph25q25|}} Egy pillanatra úgy tűnt, mintha az üldöző tömeg a magával tehetetlen izraelitákra rohanhatna; azután pedig késleltető akció következeit. Jehova utóvédjük lett, amiképpen hatalmas láthatatlan angyalai által vezette őket. Az éjszaka bekövetkezett. „Ebindult hát az Isten angyala, aki eddig Izráel tábora előtt járt és mögéjük ment, elindult a felhőoszlop is előlük és mögöttük állt meg. Odament az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé, ott felhővé és sötétséggé lett, míg itt megvilágította az éjszakát. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz." (II. Mózes 14:19, 20) Ezeket az üldözőket újra csalódás érte.}}
{{raw:data:p|26|26-27|id=q26|{{raw:data:idhidden|paragraph26q26|}} Az ellenséges oldalon nagy sötétség volt, amit a közbelépő hatalmas felhő idézett elő, amely a fogyó hold gyenge sugarait hatástalanná tette. Izráelita oldalon a sűrű felhő hatalmas világító függönyhöz hasonlított a hátuk mögött, amely megvilágította a Vörös tenger vizét. Az apály egyedül képtelen lett volna elvonni ezeket a hatalmas víztömegeket. Semilyen keletről jövő vihar sem lett volna képes utat készíteni nekik a tenger mélyén anélkül, hogy az izráelitáknak ne okozott volna kárt a nyugati parton. Egyedül a mindenható Isten csodája volt képes utat készíteni a vizek mélyén. Az izráeliták pedig várakozással állottak ebben a csodálatos világosságban. „Mózes azután kinyújtotta kezét a tengerre, Jehova pedig egész éjjel erős keleti széllel visszaűzte és szárazzá tette a tengert, úgy hogy a vizek kettéváltak." Isten csodája folytán kettéváltak a vizek, feltornyosultak jobb- és baloldalon s azután a forró keleti szél gyorsan felszárította a tenger fenekét. „Előre!” - parancsolta Mózes a készen álló izráeliláknak. „Izráel fiai szárazon mentek a tenger közepébe,}}
{{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}{{raw:data:q|24|id=q24|Milyen utasítást adott Isten, azután Mózesnek? és Istennek milyen elhalálozása lett nyilvánvalóvá azáltal?}}{{raw:data:q|25|id=q25|Miért nem rohanták meg azonnal az egyiptomi seregek az izráelitákat?}}{{raw:data:q|26-27|id=q26|a) Hogyan lett biztos átkelés lehetővé téve az izraelitáknak? b) Mikor vonultak utánuk az egyiptomi seregek?}}|
{{raw:data:p|c| jobb- és balkezük felől a vizek fal gyanánt álltak." Az éjszaka már nagyon előrehaladt volt, midőn az utolsó izráeliták az ellenkező oldalon levő parthoz közeledtek, a szabadság és biztonság oldalához. Az üldözök és üldözöttek közötti felhő felemelkedett s így a faraó és serege látta, hogyan szabadultak meg az izráeliták Jehova csodája által. Faraó Jehova elleni utolsó ellenkezésként parancsot adott embereinek az elővonulásra.}}
27 „Az egyiptomiak pedig utánuk vonultak: a faraó
minden lova, szekerei és lovasa bement a tenger köze¬
pébe." Ekkor már a 3. és utolsó éjjeli őrség ideje, reggeli
3 és 6 óra között volt és a nagy felhő az izráeliták fölött
lebegett.
28 „Hajnalkor azután Jehova a tűz- és felhőoszlopból
rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta azt.”
(II. Mózes 14:21-24, Schlachier) Végül elérkezett az idő
számára, hogy hatalmának ellenségei elleni kinyilatkoz¬
tatása által igazolja nevét és {elsőbbségét s ezáltal feled¬
hetetlen előképet szerezzen a maga örökkévaló igazolá¬
sára a most közelgő Armageddoni végütközetében. A
Vörös-tenger vizeire gyakorolt csodálatos hatalma ketté¬
választotta ezt, úgyszólván elkergette az útból, hogy vá¬
lasztott népének tagjai átvonulhassanak és mindörökké
tanúi lehessenek míndenekfeletti hatalmának. Az egyip¬
tomiak utánuk siettek e hatalmas vízi utcán, mialatt lá¬
buk alatt földrengés útján hirtelen megrázkodott a talaj.
Fölöttük félelemkeltően recsegett és dörgött a sötétté lett
menny. Azután vízömlések zuhantak le, mire a tenger
feneke járatlan iszappá lett az egviríomi kocsikerekek, a
traoooló paták és a menetelő lábak számárai Villámok
cikáztak és tüzes nvilak löveltek ki Sátán megzavarodctt
seregeire. „A vizek láttak téaad. Isten, a v;zek láttak és
megremegtek, a tenger mélységei megrázkódtak. A felhők
vizet ontottak, megdördültek a fellegek és nvilaid cikáz¬
tak. Gördülve felhangzott mennydörgésed villámaid meg¬
világosították a föld kerekségét. A föld megrázkodott,
megremegett. Utad a tengeren át vezetett és ösvényed a
hatalmas vizeken, de hvomaid nem voltak felismerhetők.
Mint nvájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével." -
77. zsoltár 17-21, rév. Zürcher B.
29 Most kezdték megismerni az egyiptomiak a Jehova
íanú’ Istenét: „Eltávolította a szekerek kerekeit, úgy, hogy
csak nehezen juthattak előbbre. Az egviptomiak így szól¬
tak: Meneküljünk Izráel elől, mert Jehova harcol értük
Egyiptom ellen." Meg tudta azonban az Ördög annyira
Sürgetni visszavonulásukat és menekülésüket, hogy sere¬
gének legalább egv része megmeneküljön a tenger mé¬
lyéből? Oly kevésbbé, mint az neki az armageddoni csa¬
tában fog sikerülni! „Azután így szólt Jehova Mózesnek:
Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hadd térjenek vissza a
vizek az egyiptomikra, szekereikre és lovasaikra. Erre Mó¬
zes kinyújtotta kezét a tengerre s reggel tájban visszatért
a tenger előbbi állapotába, míg az egyiptomiak egyene¬
sen elejébe futottak. így vesztette bele Jehova az egvip-
iomiakat a tenger közepébe. Mikor a vizek visszatértek,
elborították a szekereket és lovasokat, a faraó egész sere¬
gét, amelyek utánuk benyomultak a tengerbe: egy sem
maradt meg közülük. Izrael fiai ellenben szárazon mentek
át a tenger közepén: jobb- és balkezük felől a vizek fal
gyanánt álltak. így szabadította meg Jehova azon a napon
Izráelt az egyiptomiak kezéből/ és látta Izráel a nagy ha¬
talmát, amelyet Jehova az egyiptomiak felett gyakorolt,
a nép félte Jehovát s hittek Jehovának és Mózesnek, az ő
szolgájának." - H. Mózes 14:25-31.
30 így lettek az izráeliták'Jehovától, ,mindnyájan meg¬
keresztelve Mózesre a felhőben [felettük] és a tengerben
[mindkét oldalon]’. (I. Kor. 10:1, 2) Másrészről az Ördög
hordái egy borzalmas megsemmisítésben leitek megke¬
resztelve, az izráeliták pedig kifosztották a partra vetett
28 Hogyan gondoskodott azonban Isten az előnyomuló egyiptomiak me¬
nete meglassításáról?
W Milyen végleges intézkedést tett Jehova az egyiptomi seregek euen?
és mit váltott ki ez az izraelitáknál? .
}}<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 3. sor: / 3. sor: @@
 {{raw:data:p|c| földterületen a hegyek és a tenger között beszorultak. Most az egyiptomiak elzárták a visszavonulást s kétségkívül elrekesztették az összes nehéz oldaljárókat a hegyeken. E vérszomjas egyiptomiakkal hátuk mögött és a járhatatlan Vöröstengerrel előttük a fogoly izráeliták millióinak a helyzete rosszabb volt, mint Dünkirchenben 1940 május-júniusában, ahol csak mintegy háromszázezer angol a csatorna francia partján csapdába kerültek és a különböző hajók százai segítségükre siettek. A mögöttük levő tumultus és dübörgő zenebona, amely mindjobban közeledett, arra indította az izráelitákat, hogy visszapillantsanak és tudomást szerezzenek hatalmas üldözőjükről. A félelem megbénította sokak szívét. Mózes előtti jajkiáltásuk a hit hiányát s azt a gyanút árulta el, hogy Isten nem jól vezette a szökést, mivel ebbe a csapdába engedte kerülni őket. Mózes mint a mai nagy Próféta és Vezér, Jézus Krisztus valódi előképe igyekezett megnyugtatni őket: „Ne féljetek, álljatok helytt mert meglátjátok, milyen szabadítást szerez Jehova ma számotokra. Ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, sohasem látjátok többé őket. Jehova harcol értetek, ti csak maradjatok veszteg." II. M. 14:10-14.}}
 {{raw:data:p|24|24|id=q24|{{raw:data:idhidden|paragraph24q24|}} Mit tegyenek ma hasonló helyzetben Jehova maradék tagjai s ezek jóakaratú társai? Utasításunkat a bibliai történelem ez élő, beszélő filmdrámájából vesszük: „Majd így szólt Jehova Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak (am. Standard B.: menjenek előre). Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt ketté, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén. Én pedig, íme megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek be utánuk és dicsőséget szerzek magamnak a faraó által és az ő egész serege, szekere és lovasa által. És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok Jehova, ha majd dicsőséget szerzek magamnak a faraó által, az ő szekerei és lovasai által. (II. Mózes 14:15-18) Ismét ismerteti velünk Jehova, hogy a szent neve van játszmán s hogy ez a világ és a faraó által szemléltetett e világ istene meg kell tudja, hogy Jehova a mindenható Isten és az egész világegyetem legfelsőbb uralkodója.}}
-{{raw:data:p|25|25|id=q25|{{raw:data:idhidden|paragraph25q25|}} Egy pillanatra úgy tűnt, mintha az üldöző tömeg a magával tehetetlen izraelitákra rohanhatna; azután pedig késleltető akció következett. Jehova utóvédjük lett, amiképpen hatalmas láthatatlan angyalai által vezette őket. Az éjszaka bekövetkezett. „Ebindult hát az Isten angyala, aki eddig Izráel tábora előtt járt és mögéjük ment, elindult a felhőoszlop is előlük és mögöttük állt meg. Odament az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé, ott felhővé és sötétséggé lett, míg itt megvilágította az éjszakát. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz." (II. Mózes 14:19, 20) Ezeket az üldözőket újra csalódás érte.}}
+{{raw:data:p|25|25|id=q25|{{raw:data:idhidden|paragraph25q25|}} Egy pillanatra úgy tűnt, mintha az üldöző tömeg a magával tehetetlen izraelitákra rohanhatna; azután pedig késleltető akció következett. Jehova utóvédjük lett, amiképpen hatalmas láthatatlan angyalai által vezette őket. Az éjszaka bekövetkezett. „Elindult hát az Isten angyala, aki eddig Izráel tábora előtt járt és mögéjük ment, elindult a felhőoszlop is előlük és mögöttük állt meg. Odament az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé, ott felhővé és sötétséggé lett, míg itt megvilágította az éjszakát. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz." (II. Mózes 14:19, 20) Ezeket az üldözőket újra csalódás érte.}}
 {{raw:data:p|26|26-27|id=q26|{{raw:data:idhidden|paragraph26q26|}} Az ellenséges oldalon nagy sötétség volt, amit a közbelépő hatalmas felhő idézett elő, amely a fogyó hold gyenge sugarait hatástalanná tette. Izráelita oldalon a sűrű felhő hatalmas világító függönyhöz hasonlított a hátuk mögött, amely megvilágította a Vörös tenger vizét. Az apály egyedül képtelen lett volna elvonni ezeket a hatalmas víztömegeket. Semilyen keletről jövő vihar sem lett volna képes utat készíteni nekik a tenger mélyén anélkül, hogy az izráelitáknak ne okozott volna kárt a nyugati parton. Egyedül a mindenható Isten csodája volt képes utat készíteni a vizek mélyén. Az izráeliták pedig várakozással állottak ebben a csodálatos világosságban. „Mózes azután kinyújtotta kezét a tengerre, Jehova pedig egész éjjel erős keleti széllel visszaűzte és szárazzá tette a tengert, úgy hogy a vizek kettéváltak." Isten csodája folytán kettéváltak a vizek, feltornyosultak jobb- és baloldalon s azután a forró keleti szél gyorsan felszárította a tenger fenekét. „Előre!” - parancsolta Mózes a készen álló izráeliláknak. „Izráel fiai szárazon mentek a tenger közepébe,}}
 {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}{{raw:data:q|24|id=q24|Milyen utasítást adott Isten, azután Mózesnek? és Istennek milyen elhatározása lett nyilvánvalóvá azáltal?}}{{raw:data:q|25|id=q25|Miért nem rohanták meg azonnal az egyiptomi seregek az izráelitákat?}}{{raw:data:q|26-27|id=q26|a) Hogyan lett biztos átkelés lehetővé téve az izraelitáknak? b) Mikor vonultak utánuk az egyiptomi seregek?}}|

@@ Oldal állapota / Oldal állapota @@
-Nincs korrektúrázva
+Korrektúrázva
@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 {{raw:data:p|c| jobb- és balkezük felől a vizek fal gyanánt álltak." Az éjszaka már nagyon előrehaladt volt, midőn az utolsó izráeliták az ellenkező oldalon levő parthoz közeledtek, a szabadság és biztonság oldalához. Az üldözök és üldözöttek közötti felhő felemelkedett s így a faraó és serege látta, hogyan szabadultak meg az izráeliták Jehova csodája által. Faraó Jehova elleni utolsó ellenkezésként parancsot adott embereinek az elővonulásra.}}
 {{raw:data:p|27|26-27|id=q26| „Az egyiptomiak pedig utánuk vonultak: a faraó minden lova, szekerei és lovasa bement a tenger közepébe." Ekkor már a 3. és utolsó éjjeli őrség ideje, reggeli 3 és 6 óra között volt és a nagy felhő az izráeliták fölött lebegett.}}
-{{raw:data:p|28|26-27|id=q27|{{raw:data:idhidden|paragraph28q27|}} „Hajnalkor azután Jehova a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta azt.” (II. Mózes 14:21-24, Schlachter) Végül elérkezett az idő számára, hogy hatalmának ellenségei elleni kinyilatkoztatása által igazolja nevét és felsőbbségét s ezáltal feledhetetlen előképet szerezzen a maga örökkévaló igazolására a most közelgő Armageddoni végütközetében. A Vörös-tenger vizeire gyakorolt csodálatos hatalma kettéválasztotta ezt, úgyszólván elkergette az útból, hogy választott népének tagjai átvonulhassanak és mindörökké tanúi lehessenek mindenekfeletti hatalmának. Az egyiptomiak utánuk siettek e hatalmas vízi utcán, mialatt lábuk alatt földrengés útján hirtelen megrázkódott a talaj. Fölöttük félelemkeltően recsegett és dörgött a sötétté lett menny. Azután vízömlések zuhantak le, mire a tenger feneke járatlan iszappá lett az egyiptomi kocsikerekek, a trappoló paták és a menetelő lábak számára! Villámok cikáztak és tüzes nyilak löveltek ki Sátán megzavarodott seregeire. „A vizek láttak téged Isten, a vize láttak és megremegtek, a tenger mélységei megrázkódtak. A felhők vizet ontottak, megdördültek a fellegek és nyilaid cikáztak. Gördülve felhangzott mennydörgésed villámaid megvilágosították a föld kerekségét. A föld megrázkódott, megremegett. Utad a tengeren át vezetett és ösvényed a hatalmas vizeken, de nyomaid nem voltak felismerhetők. Mint nyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével." - 77. zsoltár 17-21, rév. Zürcher B.}}
+{{raw:data:p|28|28|id=q28|{{raw:data:idhidden|paragraph28q28|}} „Hajnalkor azután Jehova a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta azt.” (II. Mózes 14:21-24, Schlachter) Végül elérkezett az idő számára, hogy hatalmának ellenségei elleni kinyilatkoztatása által igazolja nevét és felsőbbségét s ezáltal feledhetetlen előképet szerezzen a maga örökkévaló igazolására a most közelgő Armageddoni végütközetében. A Vörös-tenger vizeire gyakorolt csodálatos hatalma kettéválasztotta ezt, úgyszólván elkergette az útból, hogy választott népének tagjai átvonulhassanak és mindörökké tanúi lehessenek mindenekfeletti hatalmának. Az egyiptomiak utánuk siettek e hatalmas vízi utcán, mialatt lábuk alatt földrengés útján hirtelen megrázkódott a talaj. Fölöttük félelemkeltően recsegett és dörgött a sötétté lett menny. Azután vízömlések zuhantak le, mire a tenger feneke járatlan iszappá lett az egyiptomi kocsikerekek, a trappoló paták és a menetelő lábak számára! Villámok cikáztak és tüzes nyilak löveltek ki Sátán megzavarodott seregeire. „A vizek láttak téged Isten, a vize láttak és megremegtek, a tenger mélységei megrázkódtak. A felhők vizet ontottak, megdördültek a fellegek és nyilaid cikáztak. Gördülve felhangzott mennydörgésed villámaid megvilágosították a föld kerekségét. A föld megrázkódott, megremegett. Utad a tengeren át vezetett és ösvényed a hatalmas vizeken, de nyomaid nem voltak felismerhetők. Mint nyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével." - 77. zsoltár 17-21, rév. Zürcher B.}}
-Most kezdték megismerni az egyiptomiak a Jehova
+{{raw:data:p|29|29|id=q29|{{raw:data:idhidden|paragraph29q29|}} Most kezdték megismerni az egyiptomiak a Jehova tanúi Istenét: „Eltávolította a szekerek kerekeit, úgy, hogy csak nehezen juthattak előbbre. Az egyiptomiak így szóltak: Meneküljünk Izráel elől, mert Jehova harcol értük Egyiptom ellen." Meg tudta azonban az Ördög annyira sürgetni visszavonulásukat és menekülésüket, hogy seregének legalább egy része megmeneküljön a tenger mélyéből? Oly kevésbbé, mint az neki az armageddoni csatában fog sikerülni! „Azután így szólt Jehova Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hadd térjenek vissza a vizek az egyiptomikra, szekereikre és lovasaikra. Erre Mózes kinyújtotta kezét a tengerre s reggel tájban visszatért a tenger előbbi állapotába, míg az egyiptomiak egyenesen elejébe futottak. Így vesztette bele Jehova az egyiptomiakat a tenger közepébe. Mikor a vizek visszatértek, elborították a szekereket és lovasokat, a faraó egész seregét, amelyek utánuk benyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük. Izrael fiai ellenben szárazon mentek át a tenger közepén: jobb- és balkezük felől a vizek fal gyanánt álltak. Így szabadította meg Jehova azon a napon Izráelt az egyiptomiak kezéből, és látta Izráel a nagy hatalmát, amelyet Jehova az egyiptomiak felett gyakorolt, a nép félte Jehovát s hittek Jehovának és Mózesnek, az ő szolgájának." - II. Mózes 14:25-31.}}
-íanú’ Istenét: „Eltávolította a szekerek kerekeit, úgy, hogy
+{{raw:data:p|30|30|id=q30|{{raw:data:idhidden|paragraph30q30|}} Így lettek az izráeliták Jehovától, ,mindnyájan megkeresztelve Mózesre a felhőben [felettük] és a tengerben [mindkét oldalon]’. (I. Kor. 10:1, 2) Másrészről az Ördög hordái egy borzalmas megsemmisítésben lettek megkeresztelve, az izráeliták pedig kifosztották a partra vetett}}
-csak nehezen juthattak előbbre. Az egviptomiak így szól¬
+{{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}{{raw:data:q|28|id=q28|Hogyan gondoskodott azonban Isten az előnyomuló egyiptomiak menete meglassításáról?}}{{raw:data:q|29|id=q29|Milyen végleges intézkedést tett Jehova az egyiptomi seregek ellen? és mit váltott ki ez az izraelitáknál?}}
 }}