Oldal:23-24-Hiszékenykerítők-1-2-rész-1937.djvu/8 - Laptörténet

Katomozes: /* Korrektúrázva */

2023-02-15T09:49:23Z

‎Korrektúrázva

Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|192|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." - Máté 7:18—22.}} {{…”

2023-02-14T15:21:25Z

‎Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|192|}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." - Máté 7:18—22.}} {{…”

Új lap

<noinclude><pagequality level="1" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2|192|}}}}
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám
akaratát." - Máté 7:18—22.}}
{{raw:data:p|18|17-18| Jehova Isten szövetséget kötött Jézus Krisztussal és hűséges követőivel s egyházának tagjaivá tette, királysága áldásainak kiosztására, amely ország a maga idejében igazságos uralmat fog gyakorolni az emberek felett. (Lukács 22:28—30) Isten királysága minden üzletiességtől mentes és semmi közösségben nincsen azon szigorú, kegyetlen és gonosz rendszerrel, amely most uralkodik a világ felett s amelynek jelen uralkodói az ördög és helytartói befolyása alatt állanak. Erről a világról mondotta Jézus: „Az én országom nem e világból való.“ (János 18:36) „A világ fejedelmének (a Sátánnak) semmije nincsen bennem." (János 14:30) A
Szentírás bizonyítja, hogy Jézus Krisztus az ő eljövetelekor felépíti királyságát, megkezdi uralmát és magához gyűjti egyházát. (Tim II. 4:1) Ama idők és a mostani felekezetieskedőkhöz fordulva mondotta Jézus: „Elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét." (Máté 21:43) A római katolikus egyházszervezet sohasem juttata el az emberekhez Isten országának gyümölcseit vagy üzenetét; ellenkezőleg, ez a szervezet mindenkor a politikusokkal, militaristákkal, a kereskedelem óriásaival és más banditákkal közreműködött, hogy a nemzetek feletti uralmat és vezetést magához kaparintsa. Ahelyett, hogy Isten igéjének, azaz Isten országának gyümölcseit juttatta volna el a néphez, annak életbentartására, a római katolikus szervezet könyörtelenül támadta Istennek, Jézus Krisztus vezetése alatt álló királyságát. Az összes vallásszervezet ellenkezik Isten akaratával, többé-kevésbbé politikával és kereskedelemmel foglalkozik, Isten királyságának evangéliumát vagy gyümölcseit hordozó férfiakkal és nőkkel rosszúl bánik és üldözi őket.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Következetlenül}}}}
{{raw:data:p|19|19-21| Az írás egy megmásíthatatlan szabályt állít fel, miszerint azok, akik Isten egyházának tagjaivá lettek, hűségesen kell hogy kövessék Jézust nyomdokain és akképpen cselekedjenek, amint ő maga cselekedett. „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek; aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott". (Péter I. 2:21, 22) Jézus ismételten megmondotta: „Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra." (János 18:37) Mindnyájuknak engedelmeskedniük kell, ellenben pusztulás vár reájuk. (János 14:15; Apcsel. 3:23) Igényt tartani Jézus Krisztus által betöltött magas tisztség képviseletére és amellett Jézus pályafutásával homlokegyenest ellenkező úton haladni, következetlenséget jelent és arra vall, hogy a katolikus szervezet állításai vagy igényei tévesek. Vizsgáljuk meg most a jólismert tényeket a fenti megvilágítás és az ezeket támogató társszövegek által és állapítsuk meg a Szentírás alapján, hogy a katolikus szervezet állításai igazak mennyiben vagy tévesek.}}
” Sem Jézusnak, sem tanítványainak nem volt föld¬
birtokuk, házuk vagy más vagyonuk. Jézusról áll meg¬
írva: „Nincsen fejét hová lehajtania.11 (Luk. 9:58)
Jézus és apostolai nem építettek székesegyházakat s az
ilyenekbe a népet nem is csalogatták, hogy nekik szol¬
gáljanak, hanem nz Ür és tanítványai „házról-házra11
járva prédikálták az igazságot és a népet Isten útjára
tanították. (Máté 10:5—15) Jézus Krisztus igazi köve¬
tői mindenkor ezen az úton haladtak. Konstantin, római
császár és politikus, pogány létére kijelentette, hogy
„kereszténnyé11 szeretné lenni. „Katolikus1* lett. Kon¬
stantin gazdag ember létére kétségnélkül azt hihette,
hogy boldogságát pénzen megvásárolhatja. A követke
ző sorok Gibbons kardinális „The Faith of Our Fathers"
c. művének 134. oldalán találhatók: „Konstantin a római
egyháznak töméntelen pénzbeli adományt és földbirto¬
kot ajándékozott, ami a későbbi császárok adományai
által még jobban megnövekedett. A római pápák egy¬
házi vagyona ezáltal jelentékenyen szaporodott." A ró¬
mai katolikus egyházszervezet mindenkor anyagi jólét¬
nek örvendett. Ebből látható, hogy pályafutása a Jézus
Krisztus által követett úttal teljesen ellenkezett. A 4.
évszázadban a -vallásszervezet sok püspököt és uralko¬
dót számlált és a pápai tisztség betöltésére később a
római püspök lett megválasztva. Ez volt tulajdonkép
pen a papság kezdete az apostolok időjétől számított
több mint háromszáz év után. (Lásd a „The Encyclope-
dia Britannica" II. köt. 81. old.) Röviden ezután kez¬
dett a pápa, mint a római egyházberendezés feje, politi¬
kai vagy világi hatalmat gyakorolni. Pipin, Franciaor¬
szág királya, a lombardok feletti győzelme után a pá¬
pát tette meg a meghódított tartományok világi ural¬
kodójául. így vált a papság egy hódító hadjárat által
világhatalommá, ami ellenkezik Isten igéjével. Gibbons
kardinális mondotta: „Nagy Károly, Pipin utóda, nem¬
csak igazolta apja ajándékait, hanem a pápa világi ha¬
talmának területét is növelte azáltal, hogy néhány to¬
vábbi tartománnyal ajándékozta meg. Ezt a kis területet
1870-ig, a rövid ideig tartó idegen hatalmak rablóhad¬
járatai kivételével, mindenkor a római pápák uralták.11
(„The Faith of Our Fathers11 [Atyáink hite], 137. old.)
** A pápának politikai hatalma gyakorlása végett a
„kereszténység" csaknem összes nemzeteinél voltak kö¬
vetei. Az ilyen eljárás egyáltalán nem egyeztethető ösz-
sze Jézus Krisztussal, Isten egyházának fejével, aki azt
hangoztatta, hogy semmi közösségben nincsen e világ
politikai ügyeivel, amely Sátán uralma alatt áll.
n Amint a történelmi események mutatják a pápa
1870-től- 1919-ig csaknem teljesen meg volt fosztva vi¬
lághatalmától. (Lásd a folyóirat 1937 augusztus példá¬
nyának 32—14 fejezeteit a 135 és 136 oldalon, és szep¬
tember példányának 45— 48 fejezeteit a 139 oldalon.) A
római katolikus egyházszervezet azonban 1848-tól 1919-
ig terjedő időközben is a világ ügyeibe való beavatko¬
zásra törekedett, politikai elismerést és hatalmat akart
magának kivívni a föld nemzetei között. A pápa közvet¬
lenül a világháború után arra törekedett, hogy magának
a népszövetségi ülésen helyet biztosítson és a Népszövet¬
ség megalakulása után Európa felosztásánál jelen lehes¬
sen. A pápa azonban meg lett akadályozva és az üléseken
nem vehetett részt. Miután a Népszövetség megalakult és
tevékenységét megkezdte, az ördög a népszövetség nyer¬
gébe segítette a pápai szervezetet, amely azóta ül benne.
Mussolini a pápa barátja lett s azóta mindketten ka¬
röltve tevékenykednek. „1929-ben a lateráni szerződés
által szabályozva lett az egyház és az állam közti kap¬
csolat Olaszországban. Rövidesen ezután Mussolini és
a pápa megvitatták cgymásközt a fasiszta ifjúság ne
vetésének kérdését; 1932-ben a Duee felment a Vatikán
ba, ott imádkozva leborult és úgylátszik a szent közös¬
ség áldásában részesült. Ifjú korában, éppen oly kimon¬
dott istentagadó volt mint atyja; de később nagyon
vallásos lett.11 („Inside Europe1* [Európán belül] 195.
oldal).
2:1 Mussolini nagyravágyása oda irányult, hogy nagyi
hadvezér lehessen és az egész világ felett erőszakos
uralmat gyakoroljon. A vele együtt működő római ka¬
tolikus szervezet ebben a nagyravágyó törekvéseiben
teljesen támogatta. Amidőn Mussolini véres hóditó had¬
járatot indított a szegény fekete Abesszinek ellen és
}}<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal állapota / Oldal állapota @@
-Nincs korrektúrázva
+Korrektúrázva
@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| Következetlenül}}}}
 {{raw:data:p|19|19-21| Az írás egy megmásíthatatlan szabályt állít fel, miszerint azok, akik Isten egyházának tagjaivá lettek, hűségesen kell hogy kövessék Jézust nyomdokain és akképpen cselekedjenek, amint ő maga cselekedett. „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, nektek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek; aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott". (Péter I. 2:21, 22) Jézus ismételten megmondotta: „Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra." (János 18:37) Mindnyájuknak engedelmeskedniük kell, ellenben pusztulás vár reájuk. (János 14:15; Apcsel. 3:23) Igényt tartani Jézus Krisztus által betöltött magas tisztség képviseletére és amellett Jézus pályafutásával homlokegyenest ellenkező úton haladni, következetlenséget jelent és arra vall, hogy a katolikus szervezet állításai vagy igényei tévesek. Vizsgáljuk meg most a jólismert tényeket a fenti megvilágítás és az ezeket támogató társszövegek által és állapítsuk meg a Szentírás alapján, hogy a katolikus szervezet állításai igazak mennyiben vagy tévesek.}}
-” Sem Jézusnak, sem tanítványainak nem volt föld¬
+{{raw:data:p|20|19-21| Sem Jézusnak, sem tanítványainak nem volt földbirtokuk, házuk vagy más vagyonuk. Jézusról áll megírva: „Nincsen fejét hová lehajtania." (Luk. 9:58) Jézus és apostolai nem építettek székesegyházakat s az ilyenekbe a népet nem is csalogatták, hogy nekik szolgáljanak, hanem az Úr és tanítványai „házról-házra" járva prédikálták az igazságot és a népet Isten útjára tanították. (Máté 10:5—15) Jézus Krisztus igazi követői mindenkor ezen az úton haladtak. Konstantin, római császár és politikus, pogány létére kijelentette, hogy „kereszténnyé" szeretné lenni. „Katolikus" lett. Kon¬}}|
-birtokuk, házuk vagy más vagyonuk. Jézusról áll meg¬
+{{raw:data:p|c| stantin gazdag ember létére kétségnélkül azt hihette, hogy boldogságát pénzen megvásárolhatja. A következő sorok Gibbons kardinális „The Faith of Our Fathers" c. művének 134. oldalán találhatók: „Konstantin a római egyháznak töméntelen pénzbeli adományt és földbirtokot ajándékozott, ami a későbbi császárok adományai által még jobban megnövekedett. A római pápák egyházi vagyona ezáltal jelentékenyen szaporodott." A római katolikus egyházszervezet mindenkor anyagi jólétnek örvendett. Ebből látható, hogy pályafutása a Jézus Krisztus által követett úttal teljesen ellenkezett. A 4. évszázadban a vallásszervezet sok püspököt és uralkodót számlált és a pápai tisztség betöltésére később a római püspök lett megválasztva. Ez volt tulajdonképpen a papság kezdete az apostolok idejétől számított több mint háromszáz év után. (Lásd a „The Encyclopedia Britannica" II. köt. 81. old.) Röviden ezután kezdett a pápa, mint a római egyházberendezés feje, politikai vagy világi hatalmat gyakorolni. Pipin, Franciaország királya, a lombardok feletti győzelme után a pápát tette meg a meghódított tartományok világi uralkodójául. Így vált a papság egy hódító hadjárat által világhatalommá, ami ellenkezik Isten igéjével. Gibbons kardinális mondotta: „Nagy Károly, Pipin utóda, nemcsak igazolta apja ajándékait, hanem a pápa világi hatalmának területét is növelte azáltal, hogy néhány további tartománnyal ajándékozta meg. Ezt a kis területet 1870-ig, a rövid ideig tartó idegen hatalmak rablóhadjáratai kivételével, mindenkor a római pápák uralták." („The Faith of Our Fathers" [Atyáink hite], 137. old.)}}
-írva: „Nincsen fejét hová lehajtania.11 (Luk. 9:58)
+{{raw:data:p|21|19-21| A pápának politikai hatalma gyakorlása végett a „kereszténység" csaknem összes nemzeteinél voltak követei. Az ilyen eljárás egyáltalán nem egyeztethető össze Jézus Krisztussal, Isten egyházának fejével, aki azt hangoztatta, hogy semmi közösségben nincsen e világ politikai ügyeivel, amely Sátán uralma alatt áll.}}
-Jézus és apostolai nem építettek székesegyházakat s az
+{{raw:data:p|22|22-24| Amint a történelmi események mutatják a pápa 1870-től 1919-ig csaknem teljesen meg volt fosztva világhatalmától. (Lásd a folyóirat 1937 augusztus példányának 32—44 fejezeteit a 135 és 136 oldalon, és szeptember példányának 45—48 fejezeteit a 139 oldalon.) A római katolikus egyházszervezet azonban 1848-tól 1919-ig terjedő időközben is a világ ügyeibe való beavatkzásra törekedett, politikai elismerést és hatalmat akart magának kivívni a föld nemzetei között. A pápa közvetlenül a világháború után arra törekedett, hogy magának a népszövetségi ülésen helyet biztosítson és a Népszövetség megalakulása után Európa felosztásánál jelen lehessen. A pápa azonban meg lett akadályozva és az üléseken nem vehetett részt. Miután a Népszövetség megalakult és tevékenységét megkezdte, az ördög a népszövetség nyergébe segítette a pápai szervezetet, amely azóta ül benne. Mussolini a pápa barátja lett s azóta mindketten karöltve tevékenykednek. „1929-ben a lateráni szerződés által szabályozva lett az egyház és az állam közti kapcsolat Olaszországban. Rövidesen ezután Mussolini és a pápa megvitatták egymásközt a fasiszta ifjúság nevelésének kérdését; 1932-ben a Duce felment a Vatikánba, ott imádkozva leborult és úgylátszik a szent közösség áldásában részesült. Ifjú korában, éppen oly kimondott istentagadó volt mint atyja; de később nagyon vallásos lett." („Inside Europe" [Európán belül] 195. oldal).}}
-ilyenekbe a népet nem is csalogatták, hogy nekik szol¬
+{{raw:data:p|23|22-24| Mussolini nagyravágyása oda irányult, hogy nagy hadvezér lehessen és az egész világ felett erőszakos uralmat gyakoroljon. A vele együtt működő római katolikus szervezet ebben a nagyravágyó törekvéseiben teljesen támogatta. Amidőn Mussolini véres hóditó hadjáratot indított a szegény fekete Abesszinek ellen és}}
 }}