Oldal:Értelem-Kísértő-1937.djvu/2 - Laptörténet

Katomozes, 2023. június 11., 08:09-n

2023-06-11T08:09:29Z

Katomozes, 2023. május 11., 08:20-n

2023-05-11T08:20:55Z

Katomozes, 2023. május 8., 17:09-n

2023-05-08T17:09:13Z

Katomozes, 2023. május 8., 09:01-n

2023-05-08T09:01:34Z

Katomozes, 2022. november 18., 16:29-n

2022-11-18T16:29:23Z

Katomozes: /* Korrektúrázva */

2022-11-18T15:09:07Z

‎Korrektúrázva

Új lap

<noinclude><pagequality level="3" user="Katomozes" /></noinclude>{{raw:data:wth-hu-01|ÉS KRISZTUS JELENLÉTÉNEK HÍRNÖKE|24. évfolyam|1937 október 15|19-20 Szám|Értelem|''(foltatása)}}''<br>
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|28|27-29| A „más juhok" kiváltsága, hogy az Úrnál védelemben részesüljenek az ő szervezetében s aztán mindnyájan a maradék és a jonadábok is teljes egyetértésben és békében cselekedjenek. A jonadábok, illetve „más juhok" meg fogják érteni, hogy az Úr rendezte ilyképpen, hogy az egyház viselje a vezetést az Úr utasításainak végrehajtásában. Azokat, akiket á felelősség terhel, arról is kioktatta, hogy kik szavazhatnak. Senki se akarjon csupán azért szavazni, hogy személyes kívánságát elégítvén ki, valakit felelősségteljes tisztséghez juttasson vagy talán saját magát helyezze oda. Mindennek rendben és Isten dicsőségére kell történnie. Ha megfogadják azt a parancsot, hogy teljes szívükből szeressék Urukat, Istenüket és testvérüket, mint saját magukat, akkor nem fognak bajok előfordulni. Ha valaki a maradék tagjai közül önfejű (akaratos) lesz, önmagát magasztalja és haragosan rátámad a jonadábokra vagy bárkire is, az ilyen kevés belátás sál (értelemmel) rendelkezik. Ámde, ha jóságos, tekintettel van másokra és türelmes (nem gerjed haragra), a perpatvart kerüli, ezzel értelmességéről tanúskodik. „A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot (csinál) szerez az" (Példb. 14:29) „Életnek kútfeje az értelem annak, aki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk ... Lépesméz a gyönyörűséges beszédek, édesek a léleknek és meggyógyítói a tetemeknek." — Példb. 16:22, 24}}
{{raw:data:p|29|27-29|Azok, akik azt gondolják, hogy ők a maradékhoz tartoznak, amellett azonban az Úr utasításait megvetik, végzetes úton járnak: „Az ember, aki eltévelyedik az értelem útjáról, az élet nélkül való gyülekezetben (a holtak között) nyugszik." (Példb. 21:16) Ha a maradék tagjai hajszolni próbálnak másokat, azzal rossz példát mutatnak. Ha oly jonadábok vannak közöttük, akik valamily tisztséget akarnak maguknak szerezni, amelyre nem illetékesek, az ily jonadábokat meg kell tanítani az Írásra, mégpedig barátságosan, s ha az illető helyes szellemmel bír, akkor alázatos lesz azaz tanulni lesz hajlandó és igazságosan fogja viselni magát. Ha azonban önfejű szellemet mutat, ki kell mutatni előtte, hogy a viselkedése egyáltalán nem egyezik meg az Úr akaratával.}}
{{raw:data:s||{{raw:data:ta|c|''Viszálykodások''}}}}}
{{raw:data:p|30|30| Ha viszálykodás fordul elő Isten népe között, abból az látszik meg, hogy a viszálykodók értelmetlenek. Azonkívül azt is megmutatja, hogy az ilyenek nem értékelik a Teremtőhöz való viszonyukat. Egyes csoportokban, melyek azt tartják magukról, hogy a maradékhoz tartoznak, időnként viszálykodások fordulnak elő. Az ilyesmi egyáltalán nem szentirat-szerint való dolog, tehát nagyon téves dolog. Egyáltalán nem fordulhat}}|
{{raw:data:p|c|elő súrlódás vagy viszálykodás, csakis oly esetben, ha egy- vagy több is hibás. Gyakran megtörténik, hogy a szemben álló felek mindnyájan hibásak. Ha némelyek, akik Isten szolgáinak és a felkent maradékhoz tartozóknak tartják magukat, s egymással szemben viszálykodásba keverednek, biztosan kiesnek Isten kegyelméből, amint ez világosan meg is van írva Galatab. 5:15. versében. „Bölcseség által építtetik a ház és értelemmel erősíttetik meg." (Példb. 24:3) A bölcseség tehát ott nyilatkozik ki, ahol értelem is van s ahol az eljárás (választott út) megegyezik Isten parancsával. Akik felülről való bölcseséggel rendelkeznek, meg is tudják becsülni Istenhez és Krisztushoz való viszonyukat. Félik az Istent és békében élnek egymással s egyetértésre törekszenek, vállvetve állnak (összetartanak), az Úr oldalán harcolnak a közös ellenséggel szemben. „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felöl, hogy megállótok, egy lélekben egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért; és meg nem ijedvén semmiben az ellenségek előtt; ami azoknak a veszedelem (pusztulás) jele, nektek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van." — Filippi 1:27, 28.}}
{{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| ''Önfejűség''}}}}
{{raw:data:p|31|31| Egyesek, akik azt tartják, hogy az Úr szervezetében a maradékhoz tartoznak és felelősségteljes munkahelyeket töltenek be Isten népe között, úgylátszik minden áron a saját önző akaratukat akarják keresztülvinni. Némelyek attól félnek, hogy mások előtt kevésbé fontosaknak fognak tekintetni, mint amilyenek. Erre jellemző a kővetkező eset: A társulat egy bizonyos módszert dolgozik ki a bizonyságtevő munka végzésére, amit a különböző csoportoknak megküld Isten népe között. Intézkedés történik, hogy egy bizonyos munka grammofónon történjék s a világon mindenütt arra lesznek felkérve a bizonyságtevők, hogy hasonlóképpen működjenek együtt. A csoport munkabizottsága megkapja az erre vonatkozó közleményt, de úgy dönt, hogy az intézkedést nem kell foganatosítani, hanem a saját eszméik vagy akaratuk szerint, kell végezni a munkát. Tehát a szerv, utasításokat nem követi, mivel így bizonyos személyek nem tündökölhetnek mások előtt. Azok, akik szerepelni szeretnének, ahhoz ragaszkodnak, hogy a bizonyságtevést személyesen végezzék. Hol itt a hiba? Az önfejűekben nincsen meg a belátás. Nem ismerik el, hogy az Úr vezeti a munkáját, hogy az Úr Jézus templomában tartózkodik s mindent a maga módján tesz,
hogy felkentjeit a szükséges utasításokban részesíti, s ha azok az utasítások nem volnának helyesek, az Úr a felelős értük s nem a helyi munkabizottság. Téves dolog-e ha valaki önfejűén és függetlenül jár el? Igenis,}}
}}<noinclude><references/></noinclude>

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 {{raw:data:p|c|elő súrlódás vagy viszálykodás, csakis oly esetben, ha egy- vagy több is hibás. Gyakran megtörténik, hogy a szemben álló felek mindnyájan hibásak. Ha némelyek, akik Isten szolgáinak és a felkent maradékhoz tartozóknak tartják magukat, s egymással szemben viszálykodásba keverednek, biztosan kiesnek Isten kegyelméből, amint ez világosan meg is van írva Galatab. 5:15. versében. „Bölcseség által építtetik a ház és értelemmel erősíttetik meg." (Példb. 24:3) A bölcseség tehát ott nyilatkozik ki, ahol értelem is van s ahol az eljárás (választott út) megegyezik Isten parancsával. Akik felülről való bölcseséggel rendelkeznek, meg is tudják becsülni Istenhez és Krisztushoz való viszonyukat. Félik az Istent és békében élnek egymással s egyetértésre törekszenek, vállvetve állnak (összetartanak), az Úr oldalán harcolnak a közös ellenséggel szemben. „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felöl, hogy megállotok, egy lélekben egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért; és meg nem ijedvén semmiben az ellenségek előtt; ami azoknak a veszedelem (pusztulás) jele, nektek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van." — Filippi 1:27, 28.}}
 {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| ''Önfejűség''}}}}
-{{raw:data:p|31|31| Egyesek, akik azt tartják, hogy az Úr szervezetében a maradékhoz tartoznak és felelősségteljes munkahelyeket töltenek be Isten népe között, úgylátszik minden áron a saját önző akaratukat akarják keresztülvinni. Némelyek attól félnek, hogy mások előtt kevésbé fontosaknak fognak tekintetni, mint amilyenek. Erre jellemző a kővetkező eset: A társulat egy bizonyos módszert dolgozik ki a bizonyságtevő munka végzésére, amit a különböző csoportoknak megküld Isten népe között. Intézkedés történik, hogy egy bizonyos munka grammofónon történjék s a világon mindenütt arra lesznek felkérve a bizonyságtevők, hogy hasonlóképpen működjenek együtt. A csoport munkabizottsága megkapja az erre vonatkozó közleményt, de úgy dönt, hogy az intézkedést nem kell foganatosítani, hanem a saját eszméik vagy akaratuk szerint, kell végezni a munkát. Tehát a szerv. utasításokat nem követi, mivel így bizonyos személyek nem tündökölhetnek mások előtt. Azok, akik szerepelni szeretnének, ahhoz ragaszkodnak, hogy a bizonyságtevést személyesen végezzék. Hol itt a hiba? Az önfejűekben nincsen meg a belátás. Nem ismerik el, hogy az Úr vezeti a munkáját, hogy az Úr Jézus templomában tartózkodik s mindent a maga módján tesz, hogy felkentjeit a szükséges utasításokban részesíti, s ha azok az utasítások nem volnának helyesek, az Úr a felelős értük s nem a helyi munkabizottság. Téves dolog-e ha valaki önfejűén és függetlenül jár el? Igenis,}}
+{{raw:data:p|31|31| Egyesek, akik azt tartják, hogy az Úr szervezetében a maradékhoz tartoznak és felelősségteljes munkahelyeket töltenek be Isten népe között, úgylátszik minden áron a saját önző akaratukat akarják keresztülvinni. Némelyek attól félnek, hogy mások előtt kevésbé fontosaknak fognak tekintetni, mint amilyenek. Erre jellemző a kővetkező eset: A társulat egy bizonyos módszert dolgozik ki a bizonyságtevő munka végzésére, amit a különböző csoportoknak megküld Isten népe között. Intézkedés történik, hogy egy bizonyos munka grammofonon történjék s a világon mindenütt arra lesznek felkérve a bizonyságtevők, hogy hasonlóképpen működjenek együtt. A csoport munkabizottsága megkapja az erre vonatkozó közleményt, de úgy dönt, hogy az intézkedést nem kell foganatosítani, hanem a saját eszméik vagy akaratuk szerint, kell végezni a munkát. Tehát a szerv. utasításokat nem követi, mivel így bizonyos személyek nem tündökölhetnek mások előtt. Azok, akik szerepelni szeretnének, ahhoz ragaszkodnak, hogy a bizonyságtevést személyesen végezzék. Hol itt a hiba? Az önfejűekben nincsen meg a belátás. Nem ismerik el, hogy az Úr vezeti a munkáját, hogy az Úr Jézus templomában tartózkodik s mindent a maga módján tesz, hogy felkentjeit a szükséges utasításokban részesíti, s ha azok az utasítások nem volnának helyesek, az Úr a felelős értük s nem a helyi munkabizottság. Téves dolog-e ha valaki önfejűen és függetlenül jár el? Igenis,}}
 }}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 7. sor: / 7. sor: @@
 {{raw:data:p|c|elő súrlódás vagy viszálykodás, csakis oly esetben, ha egy- vagy több is hibás. Gyakran megtörténik, hogy a szemben álló felek mindnyájan hibásak. Ha némelyek, akik Isten szolgáinak és a felkent maradékhoz tartozóknak tartják magukat, s egymással szemben viszálykodásba keverednek, biztosan kiesnek Isten kegyelméből, amint ez világosan meg is van írva Galatab. 5:15. versében. „Bölcseség által építtetik a ház és értelemmel erősíttetik meg." (Példb. 24:3) A bölcseség tehát ott nyilatkozik ki, ahol értelem is van s ahol az eljárás (választott út) megegyezik Isten parancsával. Akik felülről való bölcseséggel rendelkeznek, meg is tudják becsülni Istenhez és Krisztushoz való viszonyukat. Félik az Istent és békében élnek egymással s egyetértésre törekszenek, vállvetve állnak (összetartanak), az Úr oldalán harcolnak a közös ellenséggel szemben. „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felöl, hogy megállotok, egy lélekben egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért; és meg nem ijedvén semmiben az ellenségek előtt; ami azoknak a veszedelem (pusztulás) jele, nektek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van." — Filippi 1:27, 28.}}
 {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c| ''Önfejűség''}}}}
-{{raw:data:p|31|31| Egyesek, akik azt tartják, hogy az Úr szervezetében a maradékhoz tartoznak és felelősségteljes munkahelyeket töltenek be Isten népe között, úgylátszik minden áron a saját önző akaratukat akarják keresztülvinni. Némelyek attól félnek, hogy mások előtt kevésbé fontosaknak fognak tekintetni, mint amilyenek. Erre jellemző a kővetkező eset: A társulat egy bizonyos módszert dolgozik ki a bizonyságtevő munka végzésére, amit a különböző csoportoknak megküld Isten népe között. Intézkedés történik, hogy egy bizonyos munka grammofónon történjék s a világon mindenütt arra lesznek felkérve a bizonyságtevők, hogy hasonlóképpen működjenek együtt. A csoport munkabizottsága megkapja az erre vonatkozó közleményt, de úgy dönt, hogy az intézkedést nem kell foganatosítani, hanem a saját eszméik vagy akaratuk szerint, kell végezni a munkát. Tehát a szerv, utasításokat nem követi, mivel így bizonyos személyek nem tündökölhetnek mások előtt. Azok, akik szerepelni szeretnének, ahhoz ragaszkodnak, hogy a bizonyságtevést személyesen végezzék. Hol itt a hiba? Az önfejűekben nincsen meg a belátás. Nem ismerik el, hogy az Úr vezeti a munkáját, hogy az Úr Jézus templomában tartózkodik s mindent a maga módján tesz,
+{{raw:data:p|31|31| Egyesek, akik azt tartják, hogy az Úr szervezetében a maradékhoz tartoznak és felelősségteljes munkahelyeket töltenek be Isten népe között, úgylátszik minden áron a saját önző akaratukat akarják keresztülvinni. Némelyek attól félnek, hogy mások előtt kevésbé fontosaknak fognak tekintetni, mint amilyenek. Erre jellemző a kővetkező eset: A társulat egy bizonyos módszert dolgozik ki a bizonyságtevő munka végzésére, amit a különböző csoportoknak megküld Isten népe között. Intézkedés történik, hogy egy bizonyos munka grammofónon történjék s a világon mindenütt arra lesznek felkérve a bizonyságtevők, hogy hasonlóképpen működjenek együtt. A csoport munkabizottsága megkapja az erre vonatkozó közleményt, de úgy dönt, hogy az intézkedést nem kell foganatosítani, hanem a saját eszméik vagy akaratuk szerint, kell végezni a munkát. Tehát a szerv. utasításokat nem követi, mivel így bizonyos személyek nem tündökölhetnek mások előtt. Azok, akik szerepelni szeretnének, ahhoz ragaszkodnak, hogy a bizonyságtevést személyesen végezzék. Hol itt a hiba? Az önfejűekben nincsen meg a belátás. Nem ismerik el, hogy az Úr vezeti a munkáját, hogy az Úr Jézus templomában tartózkodik s mindent a maga módján tesz, hogy felkentjeit a szükséges utasításokban részesíti, s ha azok az utasítások nem volnának helyesek, az Úr a felelős értük s nem a helyi munkabizottság. Téves dolog-e ha valaki önfejűén és függetlenül jár el? Igenis,}}
 }}

@@ Oldal (be lesz illesztve): / Oldal (be lesz illesztve): @@
@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 {{raw:data:wth-hu-01|ÉS KRISZTUS JELENLÉTÉNEK HÍRNÖKE|24. évfolyam|1937 október 15|19-20 Szám|Értelem|''(foltatása)}}''<br>
 {{raw:data:c|
-{{raw:data:p|28|27-29| A „más juhok" kiváltsága, hogy az Úrnál védelemben részesüljenek az ő szervezetében s aztán mindnyájan a maradék és a jonadábok is teljes egyetértésben és békében cselekedjenek. A jonadábok, illetve „más juhok" meg fogják érteni, hogy az Úr rendezte ilyképpen, hogy az egyház viselje a vezetést az Úr utasításainak végrehajtásában. Azokat, akiket á felelősség terhel, arról is kioktatta, hogy kik szavazhatnak. Senki se akarjon csupán azért szavazni, hogy személyes kívánságát elégítvén ki, valakit felelősségteljes tisztséghez juttasson vagy talán saját magát helyezze oda. Mindennek rendben és Isten dicsőségére kell történnie. Ha megfogadják azt a parancsot, hogy teljes szívükből szeressék Urukat, Istenüket és testvérüket, mint saját magukat, akkor nem fognak bajok előfordulni. Ha valaki a maradék tagjai közül önfejű (akaratos) lesz, önmagát magasztalja és haragosan rátámad a jonadábokra vagy bárkire is, az ilyen kevés belátás sál (értelemmel) rendelkezik. Ámde, ha jóságos, tekintettel van másokra és türelmes (nem gerjed haragra), a perpatvart kerüli, ezzel értelmességéről tanúskodik. „A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot (csinál) szerez az" (Példb. 14:29) „Életnek kútfeje az értelem annak, aki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk ... Lépesméz a gyönyörűséges beszédek, édesek a léleknek és meggyógyítói a tetemeknek." — Példb. 16:22, 24}}
+{{raw:data:p|28|27-29| A „más juhok" kiváltsága, hogy az Úrnál védelemben részesüljenek az ő szervezetében s aztán mindnyájan a maradék és a jonadábok is teljes egyetértésben és békében cselekedjenek. A jonadábok, illetve „más juhok" meg fogják érteni, hogy az Úr rendezte ilyképpen, hogy az egyház viselje a vezetést az Úr utasításainak végrehajtásában. Azokat, akiket a felelősség terhel, arról is kioktatta, hogy kik szavazhatnak. Senki se akarjon csupán azért szavazni, hogy személyes kívánságát elégítvén ki, valakit felelősségteljes tisztséghez juttasson vagy talán saját magát helyezze oda. Mindennek rendben és Isten dicsőségére kell történnie. Ha megfogadják azt a parancsot, hogy teljes szívükből szeressék Urukat, Istenüket és testvérüket, mint saját magukat, akkor nem fognak bajok előfordulni. Ha valaki a maradék tagjai közül önfejű (akaratos) lesz, önmagát magasztalja és haragosan rátámad a jonadábokra vagy bárkire is, az ilyen kevés belátással (értelemmel) rendelkezik. Ámde, ha jóságos, tekintettel van másokra és türelmes (nem gerjed haragra), a perpatvart kerüli, ezzel értelmességéről tanúskodik. „A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot (csinál) szerez az" (Példb. 14:29) „Életnek kútfeje az értelem annak, aki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk ... Lépesméz a gyönyörűséges beszédek, édesek a léleknek és meggyógyítói a tetemeknek." — Példb. 16:22, 24}}
 {{raw:data:p|29|27-29|Azok, akik azt gondolják, hogy ők a maradékhoz tartoznak, amellett azonban az Úr utasításait megvetik, végzetes úton járnak: „Az ember, aki eltévelyedik az értelem útjáról, az élet nélkül való gyülekezetben (a holtak között) nyugszik." (Példb. 21:16) Ha a maradék tagjai hajszolni próbálnak másokat, azzal rossz példát mutatnak. Ha oly jonadábok vannak közöttük, akik valamily tisztséget akarnak maguknak szerezni, amelyre nem illetékesek, az ily jonadábokat meg kell tanítani az Írásra, mégpedig barátságosan, s ha az illető helyes szellemmel bír, akkor alázatos lesz azaz tanulni lesz hajlandó és igazságosan fogja viselni magát. Ha azonban önfejű szellemet mutat, ki kell mutatni előtte, hogy a viselkedése egyáltalán nem egyezik meg az Úr akaratával.}}
 {{raw:data:s||{{raw:data:ta|c|''Viszálykodások''}}}}