https://hu.jwunited.org/api.php?action=feedcontributions&feedformat=atom&user=Katomozes 2026-05-04T16:58:30Z Szerkesztő közreműködései MediaWiki 1.32.3 https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/3&diff=7485 2026-05-01T20:42:49Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''12''|''A szolgálat csodálatos kincse''|''3''}}<br /> {{raw:data:s-01|3}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| hanem egyenesen Istennek, de nem valamely vallás intezmény által hanem a Jézus Krisztusban vetett hit által. Az így Istennek szentelt fogadalma ezután kötelező és örökkétartó, ha hű marad. Jézus földi tartózkodása idején Jehova Istennek szentelte magát. Ő mondotta: &quot;Íme, jövök, a könyvtekercsben írva van felőlem. Akaratod teljesítése, Istenem, gyönyörűségem, a te törvényed keblem (Elberfeldi: szívem) közepette van. Igazságodat hirdettem a nagy gyülekezetben, ime nem tartottam vissza ajkamat, te tudod, óh Jehova!&quot; (40. zsolt. 7-9, Zsidók 10:7-9). Péter apostol emlékeztet bennünket, hogy Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyva számunkra, hogy az ő lábnyomait kövessük. (I. Pét. 2:21) Jézus Krisztus maga megmondotta mindazok javára, akiknek fülük van a hallásra: &quot;Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel [cölöpjét (görögül) stauros] és úgy kövessen engem.&quot; &quot;És aki fel nem veszi [cölöpjét, stauros] és úgy nem követ engem, nem méltó hozzám.&quot; (Máté 16:24; 10:38). Jehova tanúi mint keresztények éppen ezt tették. Ha megfigyeljük a Jehova tanúi által elszenvedett gyalázkodásokat, üldözéseket és elnyomást, egészen nyilvánvalóvá lesz, hogy ők a gyalázat és szenvedés &quot;cölöpjét&quot; hordják, amiképpen Jézus is hordta annakidején a papok, írástudók, törvénytudók, farizeusok és más vallásoskodóktól előidézve.}}<br /> {{raw:data:p|6| Az Istennek szenteltek nincsenek felkérve Isten szolgálatára, de amilyen bizonyos, hogy magukat mint Jehova tanúi mindenestől feltétel nélkül a mindenható Istennek szentelték és Vezérük, a &quot;hű és igaz tanú­bizonyság&quot; példáját tartoznak követni, éppoly bi­zonyosan parancsoló kötelességük, hogy Krisztushoz hasonlóan Jehova-tanui legyenek s ezt a kötelességet nem háríthatják el maguktól. Azon állítás, miszerint Jehova tanúi nem elég régiek ahhoz, hogy Isten Igéje jövendölési teljesedhetnének rajtuk, vallásos tudatlanságot árul el. Kr. e. mintegy hétszáz évvel elhangzott Isten Igéje Ésaiás próféta utján: &quot;Ti vagytok az én tanúim - így szól Jehova, én szolgám, akit kiválasztottam.&quot; Ez azt mutatja, hogy Jehova tanúi már akkor léteztek, tehát még mielőtt Róma városát Kr. e. 753-ban megalapították. (Ésaiás 43; 10, 12; 44:8). Pál apostol kijelenti, hogy az emberiség ösvényét egészen Ábelig, az első vértanúig visszamenőleg Jehova &quot;bizonyságai (tanúi) fellege&quot; árnyékolta be. (Zsidók 11:140; 12:1,2). Továbbá Jézus Krisztus János apostolnak adott Jelenése megjövendölte, hogy a világ végén, az Isten országának Krisztus útján történő felépítése idején még mindig lesznek Jghova tanúi a földön, akik súlyos üldözés között bizonyságot tesznek. A Jel. 12:17 mondja: &quot;Erre a Sárkány megharagudott az asszonyra és elment hadakozni magva maradékával, amely Isten parancsait megtartja és Jézus bizonyságtételét bírja.&quot; - Elb. szj.}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|6| a) Miért nincsenek felkérve Jehova tanúi Isten szolgálatára? b) Miért helytelen az az állítás, miszerint Jehova tanúi nem elég régen léteznek ahhoz, hogy jövendölések teljesedjenek be rajtuk?}}|<br /> {{raw:data:p|7| Ez a Jelenés előre bejelenti, hogy a zsoltárok és az isteni Ige több csodálatos jövendölései a világ végén véglegesen beteljesednek. Így tehát az ihletett jövendölések most a legfelségesebb Isten igaz szolgáin, illetve az ő tanún be kell teljesüljenek. A jövendölések szerint ezekben a napokban rájuk jövendő üldözésekben benne foglaltatnak az Istennek végzett szolgálatuk hamis beállítása és a megbízásuk lealacsonyítása is. A vallásoskodók nem ismerik el őket Isten kirendelt szolgáiként.}}<br /> {{raw:data:p|8| Beteljesült tényeket azonban a vallás sem tagadhat le, akármilyen hamisan tünteti is fel s bármennyire vitatja is. A vallás Jézus szabályát idézi: &quot;Gyümölcseikről ismeritek meg őket.&quot; Nosza, bizonyítsák a cselekedetek, hogy ők Isten igaz, kirendelt szolgái! Ki tudná elvitatni, hogy a vallás az egész világot tu­datlanságban és hamis felfogásban hagyta az élő Istent illetőleg, &quot;kinek egyedül Jehova a neve&quot; s aki az Urunk Jézus Krisztus Atyja? Jehova megvetett tanúi ellenben ezzel szöges ellentétben az e gész földön hirdetik a legfelségesebb Isten nevét. Mi mást igazolnak ezek a gyümölcsök, mint hogy ők Jehova igaz tanúi? A vallás részéről jövő ellenállásra való tekintet nélkül világszerte minden nemzetnek bátran bizonyságot tettek Jehováról és teokratikus uralmáról, amit a Mindenható segítsége nélkül sohasem tehettek volna meg. Ha munkájuk emberektől lenne, már régen elpusztult volna, de mivel nyilvánvalóan Istentől van s az ő parancsára történik, a bizonyságtevő munka még mindig növekszik és terjeszkedik. Sőt biztosan tovább fog terjeszkedni, mielőtt Isten a tetőpontjához juttatja a maga meggyőző bizonyságában, hatalmának az armaggedoni csatában való lenyűgöző kinyilatkozásában. Akkor örökre elnémulnak a vallás ellenvetései és gyalázkodásai s Jehova dicsőségesen igazolja tanúit. Az életadó üzenetet Jehova tanúi által elnyerő &quot;jóakaratú emberek&quot; mind­annyian örvendeni fognak felette és örökké magasztalják<br /> az ő nevét.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| Az igazi ismeret jó illata}}}}<br /> {{raw:data:p|9| A &quot;hirdetőül és apostolul ... a pogányok [nemzetek] tanítójául hitben és igazságban kirendelt&quot; Pál régen leírta találóan Jehova tanúi állását a mi huszadik századunkban. Ő maga szintén hozzátartozott az Ábellel}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|7| Hogyan van, hogy a jövendölések most kell beteljesedjenek rajtuk? s különösen mit foglal magába az üldözés?}}<br /> {{raw:data:q|8| a) Ha összehasonlítást teszünk a vallás és Jehova tanúi között, mily gyümölcs jellemzi Isten igaz tanúit? b) Miért terjeszkedik a bizonyságtevő munka s hogyan nyer<br /> befejezést?}}<br /> {{raw:data:q|9| Mit eredményezett a nép között a bizonyságtevő munka 1918 óta? s miért érthetnek egyet e tanuk Pál II. Kor. 2:14-ben feljegyzett szavaival?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/2&diff=7484 2026-04-30T20:37:18Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ta|c|Írta N. H. KNORR<br /> a Watch Tower Bibie és Tract Society elnöke<br /> 124 Columbia Heights Brooklyn, - N.Y. U.S.A.<br /> &quot;THE WATCH TOWER&quot;, Hungarian. - Made in Rumania<br /> }}<br /> {{raw:data:ta|c| Újra kiadja 1996-ban az &quot;IGAZHITŰ JEHOVA TANÚI&quot; Egyesülete, Kolozsvár, Horea utca 22/6 szám.}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|A szolgálat csodálatos kincse}}}}<br /> {{raw:data:ta|c|''&quot;Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erő rendkívülisége Istenné legyen és nem magunktól való.&quot; - II. Kor. 4:7.''}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|1| JEHOVA a valódi kincsek kiapadhatatlan forrása. Ő a legmagasabb mennyekben van s ezért a tőle származó kincsek mennyei eredetűek. (Róma 11:33, Példab. 2:4-9). Ezek állandó kincsek s gyönyörűségesebbek minden bajtszerző anyagi gazdaság kincsénél, olyan javaknál, melyeket önző emberek felhalmoznak maguknak s azoknak adják, akik őket szolgálják s tetszenek nekik. A valaha teremtmények által a földön élvezett leg­gyönyörűségesebb kincs a Teremtőért végzett szolgálat az ő megbízása vagy erre a szolgálatra való kirendelése alapján. Nem minden ember értékeli ezt a kincset és nem mindenki törekszik erre.}}<br /> {{raw:data:p|2| Az úgynevezett &quot;kereszténység&quot; vallásoskodói földi kincseket halmoznak fel önmaguk és szervezetük számára s ugyanakkor gazdagoknak állítják magukat Isten előtt. Hogy ne lehessen nyilvánvalóvá, miszerint a valóságban Isten előtt &quot;nyomorultak, szánalomraméltó szegény, vak és mezítelenek&quot;, kihasználják a totális háború viszonyait a Jehova nevet egyedül viselő Úr Isten igaz szolgái elleni féltékeny, gonosz terveik előmozdítására. (Jel. 3:17; 83. zsoltár 19). Egy a &quot;ke­reszténység&quot; egyik legnépesebb, leggazdagabb és leghatalmasabb vallásszektája egyik hercegprímásának a jóváhagyásával ellátva nemrég megjelent kiadványban először feldícsérve ennek magas életkorát és világi tiszteletreméltóságát, azután pedig Jehova tanúiról így szól: &quot;Semmi bizonyíték nincs arra nézve, miszerint Jehova valaha felkérte volna őket, hogy az ő tanúi legyenek.&quot; Ezért mint az utolsó évszázadban keletkező &quot;különleges vallásról&quot; beszélnek s azután Jézus szavait idézik: &quot;Gyümölcseikről ismeritek meg őket.&quot;}}<br /> {{raw:data:p|3| Eszerint Jehova tanúit a &quot;kereszténység&quot; ugyanezen vallásszektája szélhámosoknak és csalóknak bélyegzi. A vallásszervezet az összes európai totális}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|1|Mily értékes kincset élvezhet egy földi teremtmény és miért? honnan származik ez?}}<br /> {{raw:data:q|2|Mely kincseket halmoznak fel vallásoskodók&quot; s mely lealacsonyító és becsmérlő állításokat emelnek Jehova tanúi ellen és miért?}}<br /> {{raw:data:q|3| Mit indít el ez a vallásszekta Jehova tanúi ellen? kik műküdnek közre és miért?}}|<br /> {{raw:data:p|c| diktátorai vesszőparipája, a &quot;kommunizmus&quot; hamis vádja által a Jehova tanúi elleni ellenségeskedés, üldözés és elnyomás együttes világraszóló programját igyekszik megvalósítani. Ez eljárásukban más vallásszervezetek is segítségükre sietnek, mivel nincs bátorságuk az ellenálásra és úgy érzik, hogy a szervezett vallás ügye vele áll vagy esik. Így az összes vallásszervezetnek össze kell tartani s mint jószomszédok, támogatni tartoznak egymást.}}<br /> {{raw:data:p|4| E szektának a kora egészen a negyedik századbeli pogány Róma császárjáig, Konstantinig nyúlik vissza. Jehova tanúi elleni beszédük és eljárásuk világosan kinyilatkoztatja, hogy a hierarchiájuk nem ismeri fel, miszerint Jehova tanúi igazi küldetésen nem emberektől vagy emberek által van, hanem Istentől jön. Ha tehát ez a küldetés nem is az említett vallásszektától vagy által van, az mégis érvényes és kötelező, amit semmilyen vallás rendszer sem szüntethet meg. Bár Jehova valóban sohasem kérte fel &quot;Jehova tanúit&quot;, hogy tanúi legyenek, azonban ezt megparancsolta nekik. Miért? Mivel Jehova tanúi olyan férfiakból és nőkből kerülnek ki, akik a Bibliát Jehova Isten ihletett Igéjének tekintik és elhiszik az abban mondottakat. Ez az Ige nem hívja meg őket valamely vallásszektához való csatlakozásra - legyen az nagy vagy kicsi -, hanem abból meghallották Jehova meghívását, hogy teljes odaadással szenteljék neki magukat a megváltó Jézus Krisztus által, aki &quot;az út, az igazság és az élet&quot;. Jehova ezen igaz tanúi ez isteni megbízás szerint cselekedtek. Krisztus Jézus érdeme alapján teljesen a legfelségesebb Istennek szentelték magukat s így az Isten iránti engedelmesség maradandó szövetségébe léptek. Ezért minden időben az ő akaratát kötelesek cselekedni, az Úr Isten pedig megbízza őket és megparancsolja nekik akarata cselekvését.}}<br /> {{raw:data:p|5| Aki azt akarja, hogy Isten elfogadja felszentelődését, az nem szenteli magát vallásszervezetnek,}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|4| a) Mit nem ismer fel a hierarchia Jehova tanúi küldetését illetőleg a régi volta ellenére? b) Mennyiben felel meg a valóságnak, hogy Jehova nem kérte fel &quot;Jehova tanúit&quot;, hogy az ő tanúi legyenek?}}<br /> {{raw:data:q|5| Mikor efogadható Istennél a felszentelődés? s miből tűnik ki, hogy Jehova tanúi felvették a cölöpöt Krisztus Jézus követése végett?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/14&diff=7483 2026-04-20T09:56:40Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''14''|''Az elveszett fiú hazatérése''|}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|32|32|id=q32|{{raw:data:idhidden|paragraph32q32|}} 1918-tól 1931-ig rendkívül sok irodalom állott rendelkezésre a királyság hirdetésére és nagyon kedvező alkalom kínálkozott Armageddon túlélésére s az örök élet elnyerésére. Több mint 110 millió könyv és füzet lett hozzáférhetővé téve a népnek sok különböző nyelven, azonkívül sok száz millió ingyenes traktátus nyilvános és rádió-előadás sok rádió-állomáson - egyenként és állomásösszekapcsolások által. Az &quot;elveszett fiú&quot; elvesztegette az alkalmat az Isten szolgálatába belépni, amely alkalom ezen hirdetés által kínálkozott számukra. A &quot;világ messze földjén&quot; jó összeköttetéseket tartva fenn olyasmire adta ki pénzét, ami nem kenyér és azért fáradozott, ami nem tartotta jól. (És. 55:2). Ha ennek az osztálynak a tagjai megengedték, hogy e világnak a gondjai és a gazdagság csalárdsága elfojtsák az életüket és visszatartsák attól a munkától, amelyet Isten a kegyelem ez idejére az armageddoni csatát megelőzően meg­határozott, akkor az ilyenek - felszentelt szülők gyermekei vagy olyan emberek, akik Jehova tanúival szimpatizáltak - értékes alkalmakat mulasztottak el, időt és eszközöket pazaroltak el.}}<br /> {{raw:data:p|33|33|id=q33|{{raw:data:idhidden|paragraph33q33|}} Ha az ilyenek idejüket az elfecsérelés helyett bibliamagyarázó iratok olvasására vagy gyülekezetek látogatására használták volna, hogy Istennek a ki­rályságáról szóló üzenetét hallgassák és tanulmányozzák vagy rádió-előadásokat figyeltek volna, amelyek ez igazságos kormányzat üzenetét hirdették, mennyire gyarapodhattak volna az Isten akarata és Igéje meg­ismerésében! Az Isten &quot;szokatlan munkájához&quot; - való csatlakozás milyen értékes alkalmait mulasztották el dőzsőlés és dorbézolás által, mivel a szórakozást jobban szerették Istennél és a mai féktelen szórakozás nemzetségével dőzsöltek vagy a szíveiket engedték eltompítani tobzódás, részegség vagy az élet gondjai által! (Lukács 21:34-36) E világ szellemi házasságtörői vagy paráznái közé mentek és megrészegedtek Babilon, Sátán szervezete &quot;borával&quot;, miáltal az összes nemzeteket őrjöngővé tette. (Jer. 51:7: Jel. 17:1-5.) Ez az út megfelelt a kívánságuk szerinti összes élvezeteknek, s ezek nekik oly életet nyújtottak, amit nem lehetett féken tartani az Isten iránti szövetség-kötelezettségekkel: de ez csak szellemi szegény­séget hozott nekik. Ezt a kívánságot táplálva, megkemé­nyítették szíveiket majdnem a keménynyakúságig, majdnem teljesen közömbösek lettek Istennek az olyanokra vonatkozó akarata iránt, akik életet nyernek az új világban.}}<br /> {{raw:data:p|34|34|id=q34|{{raw:data:idhidden|paragraph34q34|}} Ezek hűségesen figyelmeztetve lettek az ily önző kívánságokkal szemben. &quot;Hanem mindenki a saját kívánságától vonva és édesgetve kerül a kisértésbe. Azután}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|32|id=q32| Melyik nagy hirdetőmunkára való tekintettel bizonyultak továbbá tékozlóknak?}}<br /> {{raw:data:q|33|id=q33| A szellemi előmenetel és tevékenység mely alkalmait hanyagolták el azáltal? és milyen állapotba hozta ez a viselkedés?}}<br /> {{raw:data:q|34|id=q34| Mire figyelmeztet Jakab az önző kívánságokkal szemben? és mi a célja az Ördögnek ezekkel?}}|<br /> {{raw:data:p|c| fogan a kívánság és bűnt szül; a bűn pedig, mikor teljességre jut, halál szülője lesz.&quot; (Jakab 1:14,15). E világ istene minden embert el akar téríteni Istentől, az Életadótól, vagy a szórakozás utáni hajszával vagy pedig valami mással.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| ÉHINSÉG ÉS NÉLKÜLÖZÉS}}}}<br /> {{raw:data:p|35|35|id=q35|{{raw:data:idhidden|paragraph35q35|}} Meghatározott időben a tékozló fiú mindjobban kezdte érezni a következményeket: &quot;Miután mindent elköltött, nagy éhínség támadt azon a vidéken (Elberfeldi: hatalmas éhínség támadt abban az országban) és maga is nélkülözni kezdett. Akkor elment és beszegődött ama vidék egyik polgárához, aki elküldte őt mezejére disznókat őrizni. És ő szeretett volna jóllakni azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de nem adott senki neki.&quot; - Lukács 15:14-16.}}<br /> {{raw:data:p|36|36|id=q36|{{raw:data:idhidden|paragraph36q36|}} Az éhínség elérte azt a &quot;távoli országot&quot;, de nem érte el az elveszett fiú atyjának az országát. Ez hatalmas éhínség volt és készületlenül érte a pazarlókat, semmi eszközzel nem rendelkeztek ellene. A korábbi barátok, akik jó társaságot nyújtottak neki abban az időben, amikor féktelenül és könnyelműen fizetett, most egyszerre hidegen fogadták és semmi hálát nem mutattak iránta azáltal, hogy valamiben segítségére lettek volna. (Példabesz. 19:4,6,7.) Ő szabad és atyjától független életet kívánt s most meg kellett aláznia magát, hogy annak a világi, pogány országnak egyik polgárához szegődjön szolgálatba. A munkát nem választhatta ki magának; mert ezt a polgár tette meg. Az elveszett fiú nyilván zsidó fiú volt, mert a zsidók közül való bűnösök indították arra Jézust, hogy elmondja ezt a példázatot.}}<br /> {{raw:data:p|37|37|id=q37|{{raw:data:idhidden|paragraph37q37|}} Ez a pogány polgár nem volt tekintettel az elveszett fiú - legalább még meglévő - lelkiismeretére. Zsidó munkását kiküldte a nagy ínség által sújtott területre, hogy ott disznókat őrizzen. Az elveszett fiúnak emlékeznie kellett, hogy az Isten Mózes útján adott törvénye szerint szövetséges népe számára a disznó tisztátalan állat volt, tehát azt sem megenniük, sem feláldozniok nem volt szabad. (III. Mózes 11:7,8; V. Mózes 14:8.) A disznók őrzése tisztátalan, megszeplősítő foglalkozás volt; az elveszett fiú azonban el kellett hallgattassa a lelkiismeretét, ha meg akarta tartani állását, és meg akarta keresni a leg­szükségesebb életszükségletet. A megvetett disznópásztor állásért kapott csekély fizetésen szerzett táplálék nem töltötte meg vagy elégítette ki őt. &quot;És szeretett volna jóllakni a szentjánoskenyér hüvellyel, amiből a disznók ettek és senki sem adott neki.&quot; (Konkordante ford.) Nyilvánvalóan még arra sem lett feljogosítva, hogy ebből a disznó-táplálékból ehessen, jóllehet a szentjánoskenyér hüvelye nagyon sovány koszt, rendszerint csak a disznóknak és a barmoknak az etetésére használják.}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|35|id=q35| Milyen következmények váltak mindjobban érezhetővé az elveszett fiúnál?}}<br /> {{raw:data:q|36|id=q36| Mit jelentett számára az éhínség pénzügyileg és milyen munkát kellet végeznie?}}<br /> {{raw:data:q|37|id=q37| Milyen tekintettel voltak az elveszett fiú lelkiismeretére és mit szeretett volna ő enni szívesen?}}<br /> {{raw:data:q|38|id=q38| Mit szemléltetett az az éhínség? Ki küldötte azt és miért?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/13&diff=7482 2026-04-09T17:20:34Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3||''Az elveszett fiú hazatérése''|''13''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| Istentől távol való állapotát, amelyben a világ van. Nem szükséges valóban sokat utaznunk, hogy a világban érjünk. A tékozló fiúról szóló példázatra a Jézushoz jövő vámszedők és bűnösök szolgáltattak okot, ami ellen az írástudók és farizeusok tiltakoztak. A vámszedők a római kormányzat adószedői vagy vámtisztviselői voltak és a saját zsidó népük között tevékenykedtek, amelyet Rómából elnyomtak. Ezek a világbirodalom szolgálatában állottak, amelyben Krisztus Jézus a fára szegeztetett. Visszaéltek hivatalukkal azáltal, hogy a honfitársaikat csalással és hamis vádaskodással elnyomják, hogy saját önző céljukra kövér nyereséget szerezzenek. Ez a kalmárkodás &quot;messze&quot; a kormányzat szolgálatában történt s ez messze eltávozott Jehova szellemétől és szövetségétől, jóllehet a vámszedők a saját hazájukban voltak. Ezeket azért a vallásoskodók s ezek nyájai megvetették és nagy bűnösöknek tekintették.}}<br /> {{raw:data:p|28|28|id=q28|{{raw:data:idhidden|paragraph28q28|}} A &quot;bűnösök&quot; fogalma alá esnek azok is, akik más bűnökben vétkeztek, mint pl. paráznák és az Istennel kötött szövetség más megrontói. (Luk. 7:37-39). Azoktól a nemzetekről, amelyek Isten szövetségére nézve idegenek és kívülállók voltak, rendszerint, mint &quot;bűnösökről&quot; beszéltek s ha egy zsidó közösséget vállalt a nemzetekkel vagy azzal, ahogy ezek éltek, ez okot szolgáltatott őt a &quot;bűnösök&quot; közé számítani. (Galácia 2:15; Luk. 6:32-34,24:7; Máté 26:46). Így az ilyen bűnösök számára nem volt szükség elhagyni a hazájukat, hogy messze eltávolodjanak Jehova Istentől, akivel szövetséges viszonyban állottak. A távollét állapota nem is abból állott, hogy az ilyen zsidók nem voltak olyan műveltek vagy kiváltságosak, mint a farizeusok, írástudók, törvénytudók és vének, hanem ezek &quot;messze&quot; voltak, mivel anélkül éltek, hogy a szövetség iránti kötelezettségüknek eleget tettek volna; és az előbb említett vallásoskodók nem voltak segítségükre, hogy Istenhez közeledjenek, hanem megvetették és kikerülték őket.}}<br /> {{raw:data:p|29|29|id=q29|{{raw:data:idhidden|paragraph29q29|}} Az &quot;elveszett fiú&quot; osztálya nyilván azt gondolhatta, hogy az ő eljárása ártatlan, mivel tudatosan senkit sem károsított meg anyagilag vagy testileg, ha a többi világiakhoz hasonlóan a saját én kielégítése végett élt és ezt az életet a lehető legjobban kiélvezte. Ez erre való tekintet nélkül &quot;messze földre való utazást&quot; jelentett, mivel ehhez a világhoz alkalmazkodott; s ez a világ messze el van távolodva Istentől. Akármit is hallhatnak az igazságról; az közeleb hozhatta volna Istenhez. Aki pedig elmulasztotta követni azt az igazságot, mégha ez a lépés az Úr Isten iránti felszentelődéshez vezet és a régi világ oldalán marad, az nem szereti Istent. A királyság-igazsággal szembeni közömbösség és az a kívánság, hogy mások tetszését élvezze és a világban figyelemreméltónak tűnjön, ezek örömében részt vegyen, az a világgal való barátság és szellemi értelemben a paráznákkal való kapcsolattal}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|28|id=q28| Mikre vonatkozott a &quot;bűnös&quot; kifejezés? és a valóságban hogyan mentek a &quot;messze földre&quot;?}}<br /> {{raw:data:q|29|id=q29| Mennyiben mondható, hogy a “kisebb fiú&quot; osztály &quot;messze földön&quot; él? és a “paráznák&quot; társaságában?}}|<br /> {{raw:data:p|c| egyenlő, amibe a tékozló fiú került. Az apostol mondja azoknak, akik a nagy Életadótól valamit kérnek, hogy azután elpazarolják és eltékozolják a saját önző vágyaik kielégítésére. Kéritek, de nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek, csak azért, hogy bűnös vágyaitokban eltékozoljátok. Ti házasságtörő férfiak és nők, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé lesz.&quot; - Jakab 4:3, 4.}}<br /> {{raw:data:p|30|30|id=q30|{{raw:data:idhidden|paragraph30q30|}} Nem kell valakinek szükségképpen kapcsolatba lepni Sátán szervezete hivatalos részévéi, hogy ily szellemi házasságtörést vagy paráznaságot&quot; elkövessen. Aki nem szereti Isten országát és nem foglal állást mellette, nem kerülheti el az e világgal való megszeplősítést, szeretnie kell azt, és annak szórakozásait. Isten megparancsolta népének. Ne szeressetek a világot, se amik a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, nincs meg abban az Atya iránti szeretet. Mert mindaz, ami a világban van: a test vágya, a szem kívánsága, nem az Atyától ered, hanem a világtól. És a világ bűnös vágyával együtt elmúlik, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.&quot; -1. János 2:15-17.}}<br /> {{raw:data:p|31|31|id=q31|{{raw:data:idhidden|paragraph31q31|}} A föld a mennyei Atyát, Jehova Istent szolgáló igazságos teremtmények örök hazája lesz; a természetes áldások pedig, amelyekkel emberi teremtményeit körülveszi, az Isten szolgálatában való felhasználásra és az ő dicsőítésére van szánva. Sátán szervezete látható része és az uralma alatt álló nép a démonoktól uralt világ szolgálatában a földi és anyagi áldásokat birtokába veszi, ami Isten gyalázatára szolgál. Kicsapongás által el­vesztegetnek s esztelenül megrontanak ily dolgokat. A kisebb fiú osztálya, amely különösen 1918 után vonakodott megszerezni az igazságot vagy aszerint cselekedni s azzal összhangban élni, a világhoz hasonlított s vagyonát vagy javait azzal tékozolta el, hogy a világhoz hasonlóan akart élni. Elmulasztott sok és nagy alkalmakat, javait és erejét a Legfelségesebb Isten, a nagy Életadó szolgálatára fordítsa s mivel nem sietett minden javaival Isten felszentelt szolgálatara, eltékozolt egy felbe­csülhetetlen kiváltságot különösen 1931-ig. Milyen kiváltságot? Azt az alkalmat, hogy a mennyek országa osztályához tartozzon és a maradék újabb, fiatalabb részét alkossa, amint ezt az ókorban Ruth és Eszter szemléltette. A nagy nyomorúság megrövidítésére szolgáló közbeeső idő nem arra volt szánva, hogy az életet teljesen kihasználjak dorbézolásokban az olyanok, akik mint Isten fiai örök életet kívánnak nyerni. Ez azért volt beiktatva kegyelmesen, hogy a királyságnak az örök élet elnyeréséhez vezető evangéliumát az összes nemzeteknek hirdetni lehessen.}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|30|id=q30| Miért nem szükséges közvetlen kapcsolat a Sátán szervezete hivatalos részeivel a szellemi hazasságtörés elkövetéséhez?}}<br /> {{raw:data:q|31|id=q31| Mire van szánva a föld természetes áldásaival és mivel követett el pazarlást vagy tékozlást az “elveszett fiú&quot;?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/15&diff=7481 2026-03-30T09:48:22Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''15''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| mindent Izsáknak adott, amije volt. Az ágyasaitól (Hágártól és Keturától) származó fiainak ellenben Ábrahám csak ajándékokat adott s eltávolította őket fia,<br /> Izsák mellől még életében keletre, a keleti tartományba. (I. Mózes 25:5, 6.) Így történt a példázatban is: az apa kiadta neki az őt törvényesen megillető részt, jóllehet az idősebb nem kérte ki a maga részét, hanem megelégedett azzal, hogy továbbra is az atyját szolgálja és várakozzon.}}<br /> {{raw:data:p|19|19|id=q19|{{raw:data:idhidden|paragraph19q19|}} A kisebb fiú által előárnyékolt osztálynak szintén nem volt türelme várni. A negyven év folyamán, midőn az Úr az utat egyengette, mielőtt 1918-ban a templomához jött, Jehova Isten kinyilatkoztatta népe előtt, hogy az örök életre megmentett emberek nem jutnak mindannyian a mennybe s lesznek Krisztus társörökösei, &quot;az isteni természet részesei&quot;. Egy a &quot;kicsiny nyájnál&quot; sokkal nagyobb osztály magáévá teszi a váltságdíj érdemét és Isten szeretett fia országában örök életet nyer, mint tökéletes ember a földön. Ez az igazság először 1881-ben lett világosan felismerve és &quot;A szövetségsátor - az igaz, jobb áldozatok árnyéka&quot; című füzetben feltárva. (Lásd &quot;Őrtorony&quot; 1907 áprilisi szám 70-73 oldalát!) Ez a füzet sok millió példányban el lett terjesztve. Még valamivel 1918 után is ki lett adva, de azután többé nem jelent meg a mindig világosabbá váló igazság miatt, amelyet Isten erre a tárgyra vonatkozólag kiárasztott, amióta az ő követe, Krisztus Jézus megjelent a templomában. A most élő milliók sohasem fognak meghalni üzenet ismertette, hogy az emberek egy nagy tömege élve át lesz vezetve Armageddon csatáján és Isten királysága alatt örökké a földön tovább élnek. Ez az üzenet azokra az igazságokra támaszkodott, melyek először a &quot;Szövetségsátor előárnyékokban&quot; voltak feltárva és azután az &quot;Írástanulmányok&quot; hét kötetében részletesen megvizsgálva, amelyek mind 1918 előtt jelentek meg és néhány nyelven sok millió példányban lettek elterjesztve.}}<br /> {{raw:data:p|20|20|id=q20|{{raw:data:idhidden|paragraph20q20|}} Midőn az első világháború 1918-ban véget ért és Jehova tanúi a királyság hirdetését 1919-ben erőteljesebben, mint valaha felvették, volt tehát az emberek egy osztálya, akik a Krisztus ezeréves uralma alatti örök élet reménységéről szóló igazságüzenetről tudomást szereztek, sőt bizonyos fokig meg is értették. Ezek nem kívántak a mennyben életet nyerni, amiképpen a &quot;kisebb fiú&quot; sem kívánta a fivére örökségét, hanem csak a nekik kijáró részt kívánták. A vágyuk a földi életre s e földön levő természetes dolgok feletti örömre irányult. De ezen dolgok után kívánkoztak a jelenben, az armageddoni csata előtt is. A királyságuralom az eljövendő áldásaival tetszett ugyan nekik, de valami megfoghatót kívántak, amit most élvezhetnek, dolgokat, amelyek valamire átváltoztathatók voltak, ami a jelen időben a saját ént kielégítette. Amiképpen a kisebb fiú nem volt kész otthon végezni atyja szolgálatát és kivárni az időt, midőn az atya maga rendelkezik az örökség felett, ez a}}|<br /> {{raw:data:p|c| modern osztály szintén nem tartotta indokoltnak, hogy abban az időben a nagy életadó Jehova Isten szolgálatába álljon.}}<br /> {{raw:data:p|21|21|id=q21|{{raw:data:idhidden|paragraph21q21|}} Jehova felszentelt gyermekei, az ő tanúi már 1918 előtt és néhány évig azután - úgyszólván egész 1934-ig - az idősebb fiúhoz hasonlóan az ő szolgálatában állottak, prédikálták az Isten iránti felszentelődést és másokat is e szolgálat végzésére intettek. Azonban abban az időben úgy következtettek, hogy a felszentelődés a mennyei életre vezet s hogy ezt a lépést a jelen idő folyamán az olyanok kell megtegyék, akik Isten szellemi gyermekei és &quot;Krisztus teste&quot; tagjai lesznek, hogy Krisztus Jézussal a mennyei királyságban uralkodjanak. (Lásd az 1928-ban megjelent &quot;Kormányzat című könyv 133, 138-145 oldalait németben!) Eszerint tehát úgy értették, hogy ez a felszentelődés a bűntől való megtisztuláshoz és az életre való megigazuláshoz vezet s azután felvétetnek az &quot;áldozati szövetségbe&quot;. Ezáltal feláldoznak minden kilátást az eljövendő emberi életre s ezt a mennyei életre való reménységgel pótolják, amelyre Isten az így felszenteltet az ő szellemével fogantatja. A homályos felfogás alapján abban a kérdésben, hogy kikből áll a Jel. 7:9-17-ben megjövendölt &quot;nagysokaság&quot;, úgy értették, hogy az embereknek ez a serege, akik magukat Istennek szentelték, felvétettek az ő áldozati szövetségbe (minden földi feláldozásába) s azután a mennyei életre fogantattak. A jóakaratú emberek alatt egy másik osztályt értettek, kik az úgynevezett &quot;keresztény korszak&quot; e végnapjaiban még nincsenek Istennek szentelve. (Lásd az 1931-ben megjelent &quot;Igazolás&quot; könyv első kötet 104-109 oldalait németben!)}}<br /> {{raw:data:p|22|22|id=q22|{{raw:data:idhidden|paragraph22q22|}} 1932 megjelent az az indítvány, hogy az ily jóakaratú emberek cselekedjenek hasonlóan az egykori Jonadábhoz, foglaljanak állást az igazságosság mellett és működjenek együtt Isten szellemi maradékával a munkában; ezt azonban akkor még nem értették az Isten, az Atya iránti felszentelődésnek. (Az 1932-ben megjelent &quot;Igazolás&quot; könyv 3. kötet 75-82. oldal, németben.) Abban a feltevésben, hogy a felszentelődés nem szándékozott következményekhez, ugyanis a mennyei életre vezethetne, mivel minden emberi kilátást fel kellett volna áldozni a jelent és a jövőt illetőleg, a &quot;kisebb fiú&quot; osztály a felszentelődést nem látta őreá vonatkozó útnak. Az a gondolat, hogy magukat tisztán az igazságosság iránti szeretetből egészen Isten szolgálatára szenteljék s a földi jó dolgok határtalan élvezetével az armageddoni csata utánig és Sátán igazságtalan világa pusztulásáig várjanak, nem tetszett nekik és nem engedték azáltal lekötni magukat. A széles körben proklamált királyságüzenettel szembeni ilyettén viselkedésükkel mintegy arra kérték a nagy életadó Jehova Istent, hogy a földi részt most adja ki nekik, hogy ez öreg világ folyamán teljesen élvezzék, később pedig átvehessék azt, amit nekik Isten kegyelme és irgalma a Krisztus váltságáldozata alapján}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/13&diff=7480 2026-03-19T18:55:26Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''13''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| amely a mennyben uralkodik, midőn ő ezt teszi.}}<br /> {{raw:data:p|9|9|id=q9|{{raw:data:idhidden|paragraph9q9|}} Kr. u. 1914, de méginkább 1918 óta prédikáltatott a felállított királyságról szóló örömüzenet, amely Kiráyságban a király jelen van és a trónon ül. Ez Jézusnak az 1914-ben kezdődő &quot;vég idejéről&quot; szóló jövendölése beteljesedését jelenti: &quot;És prédikálni fogják az Isten országának ezt az evangéliumát (Reinhardt: ezt az öröm-üzenetét) az egész világon (Reinhardt: az egész lakott földön), bizonyságul minden népnek. És akor jön el a vég&quot;: (Máté 24:14; Márk 13:10). Pontosan amiképpen Keresztelő János szolgálati hivatala megelőzte a Jézus szolgálati hivatalát és még ezzel párhuzamosan dolgozott, hasonlóképpen végzett 1918 előtt mintegy negyven éven keresztül Jehova felszentelt népe egy munkát, amely megfelelt a János által végzett munkának. Annak a munkának az idején, amely által nyilvánosan Jehova Krisztus vezetése alatt álló országára történt utalás, Isten előkészített &quot;egy népet az ő neve számára&quot;, hogy azt 1918 után különösképpen felhasználja. Abban az évben a vallásos ellenség kihasználta az első világháború viszonyait a maga javára, hogy Jehova népe munkáját beszüntesse. Az azután következő években a királysághirdetést Jehova újjáélesztette és erre a hű tanúi egy maradékát használta fel, akik a Krisztus Jézussal való királyság egy helyére készen állottak. Ha most mi ezerkilencszáz évre visszapillantunk, azt látjuk, hogy miután a Keresztelő János munkája a lefejezése által beszüntettetett, Jézus és a tanítványai hű serege folytatták a proklamációt: &quot;Elközelített a mennyek országa!&quot; (Máté 4:12, 17-23, 11:12, 13; Luk. 16:16). Annak módja, ahogyan akkor a különböző osztályok a királyság hirdetésével szemben viselkedtek, okot szolgáltatott, hogy Jézus elmondja a tékozló fiúról szóló példázatot. Az Isten felépített országáról és a király jelenlétéről szóló örömüzenet prédikálása most szintén oly dolgokhoz vezetett, amelyek Jézus megkapó példázatát beteljesítették. Az egyesek által a hűkirálysághirdetés következtében emelt ellentmondások és kritikák megkövetelik a példázat magyarázatát, nem csak az ily kritikusoknak való megfelelés végett, hanem mivel Krisztus Jézus ezt a mi vigasztalásunkra megígérte nekünk.}}<br /> {{raw:data:p|10|10|id=q10|{{raw:data:idhidden|paragraph10q10|}} Miután Isten ihletett Fia így szólt: &quot;Mondom nektek, ugyan így lesz az öröm az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön&quot;, elmondotta az itt megvizsgálásra kerülő példázatot: &quot;Azután ezt mondotta. Egy embernek volt két fia. A kisebb így szólt az atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyonom rámeső részét. Erre ő felosztotta köztük a vagyont.&quot; (Lukács 15:11, 12). Ezt a példázatot az Úr Jézus a földönléte idején mondotta. Napjainkban és az ő 1918-ban történt templomhoz jövetele óta ugyanaz az Úr és király Krisztus Jézus megvilágosította mindazokat, akiknek a jövendölés értelme iránt látó szemük és halló fülük van. A templomban jelenlévő magyarázó által}}|<br /> {{raw:data:p|c| Jehova Isten a figyelmünket a jelen nyilvánvaló eseményekre tereli, amelyek a példázatot beteljesítik.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| Atya és fiak}}}}<br /> {{raw:data:p|11|11|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph11q11|}} A két fiú atyja, az &quot;egy ember&quot; a nagy életadó Iehova Istent, mind a teremtmények családja Atyját szemlélteti, akik Krisztus Jézus révén az örök életre számításba jönnek. Krisztus Jézus volt az, aki Jehova Istent az Istennek szentelt hű embereknek itt a földön különösen mint Atyát kinyilatkoztatta és ezeket imádkozni tanította: &quot;Mi Atyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod&quot;. (Máté 6:9). A tanítványainak, akik Isten örököseivé és Krisztus társörököseivé hivattak el a mennyek országába mondotta Ő: &quot;Csak keressétek az Isten országát és mindezt ráadásul kapjátok. Ne félj, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.&quot; (Lukács 11:2; 12:31, 32). A &quot;kicsiny nyáj&quot; egy maradéka 1918 óta kiállotta a templomítéletet, felkenetett és felvétetett a királyságszövetségbe és ennek tagjai szolgálnak mind a mai napig mint Jehova tanúi.}}<br /> {{raw:data:p|12|12|id=q12|{{raw:data:idhidden|paragraph12q12|}} A királyságörökösök &quot;kicsiny nyáján&quot; kívül Krisztus Jézusnak, a &quot;Jó Pásztornak&quot; saját kijelentése szerint még &quot;más juhai is vannak s ezeket szintén összhangba kell hozza önmagával, a pásztorral, hogy elnyerjék a mennyek országa áldásait a földön. Ezek a mennyei Atya, Jehova eljövendő földi gyermekei. Ebben az életben Isten Fia, a jó pásztor által részesülnek, aki életét adta az összes juhokért. (János 10:11, 15, 16). Az Atyjához s a Krisztus Jézus alapján álló királyság alatti földi áldásokhoz való viszonyukról mondotta Jézus: &quot;És a juhokat jobbkeze felől, a kecskéket pedig balkeze felől állítja. Akkor a király így szól majd a jobbja felől állóknak: Jertek, én Atyám áldottai, vegyétek örökségül az országot, amely a világ teremtése óta el van készítve számotokra.&quot; Máté 25:31-34.}}<br /> {{raw:data:p|13|13|id=q13|{{raw:data:idhidden|paragraph13q13|}} Az írás szerint tehát a bűnös emberiségből két osztály örököl örök életet mint Isten fiai: egy szellemi osztály, amely a mennyek országába van elhíva s egy földi osztály, amely a királyság felállítása után életet nyer és Isten ezen mennyei uralma alatt áldásban részesül a földön. Ezt a két osztályt szemlélteti az &quot;egy ember ké fia&quot;. Az idősebb fiú&quot; tehát azokat jelképezi, akik a királyság öröklésére számításba jönnek, mivel Istennek szentelték magukat és az ő szelleme által szellemi fiaivá foganhattak. Ezekhez vannak intézve János apostol szavai: &quot;Lássátok, milyen nagy szeretettel ajándékozott meg minket az Atya, hogy Isten gyermekeinek (ang. B.: fiainak) neveztessünk. És azok is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk s még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mik leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, őhozzá}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/13&diff=7479 2026-03-19T18:45:53Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''13''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| amely a mennyben uralkodik, midőn ő ezt teszi.}}<br /> {{raw:data:p|9|9|id=q9|{{raw:data:idhidden|paragraph9q9|}} Kr. u. 1914, de méginkább 1918 óta prédikáltatott a felállított királyságról szóló örömüzenet, amely Kiráyságban a király jelen van és a trónon ül. Ez Jézusnak az 1914-ben kezdődő &quot;vég idejéről&quot; szóló jövendölése beteljesedését jelenti: &quot;És prédikálni fogják az Isten országának ezt az evangéliumát (Reinhardt: ezt az öröm-üzenetét) az egész világon (Reinhardt: az egész lakott földön), bizonyságul minden népnek. És akor jön el a vég&quot;: (Máté 24:14; Márk 13:10). Pontosan amiképpen Keresztelő János szolgálati hivatala megelőzte a Jézus szolgálati hivatalát és még ezzel párhuzamosan dolgozott, hasonlóképpen végzett 1918 előtt mintegy negyven éven keresztül Jehova felszentelt népe egy munkát, amely megfelelt a János által végzett munkának. Annak a munkának az idején, amely által nyilvánosan Jehova Krisztus vezetése alatt álló országára történt utalás, Isten előkészített &quot;egy népet az ő neve számára&quot;, hogy azt 1918 után különösképpen felhasználja. Abban az évben a vallásos ellenség kihasználta az első világháború viszonyait a maga javára, hogy Jehova népe munkáját beszüntesse. Az azután következő években a királysághirdetést Jehova újjáélesztette és erre a hű tanúi egy maradékát használta fel, akik a Krisztus Jézussal való királyság egy helyére készen állottak. Ha most mi ezerkilencszáz évre visszapillantunk, azt látjuk, hogy miután a Keresztelő János munkája a lefejezése által beszüntettetett, Jézus és a tanítványai hű serege folytatták a proklamációt: &quot;Elközelített a mennyek országa!&quot; (Máté 4:12, 17-23, 11:12, 13; Luk. 16:16). Annak módja, ahogyan akkor a különböző osztályok a királyság hirdetésével szemben viselkedtek, okot szolgáltatott, hogy Jézus elmondja a tékozló fiúról szóló példázatot. Az Isten felépített országáról és a király jelenlétéről szóló örömüzenet prédikálása most szintén oly dolgokhoz vezetett, amelyek Jézus megkapó példázatát beteljesítették. Az egyesek által a hűkirálysághirdetés következtében emelt ellentmondások és kritikák megkövetelik a példázat magyarázatát, nem csak az ily kritikusoknak való megfelelés végett, hanem mivel Krisztus Jézus ezt a mi vigasztalásunkra megígérte nekünk.}}<br /> {{raw:data:p|10|10|id=q10|{{raw:data:idhidden|paragraph10q10|}} Miután Isten ihletett Fia így szólt: &quot;Mondom nektek, ugyan így lesz az öröm az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön&quot;, elmondotta az itt megvizsgálásra kerülő példázatot: &quot;Azután ezt mondotta. Egy embernek volt két fia. A kisebb így szólt az atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyonom rámeső részét. Erre ő felosztotta köztük a vagyont.&quot; (Lukács 15:11, 12). Ezt a példázatot az Úr Jézus a földönléte idején mondotta. Napjainkban és az ő 1918-ban történt templomhoz jövetele óta ugyanaz az Úr és király Krisztus Jézus megvilágosította mindazokat, akiknek a jövendölés értelme iránt látó szemük és halló fülük van. A templomban jelenlévő magyarázó által}}|<br /> {{raw:data:p|c| Jehova Isten a figyelmünket a jelen nyilvánvaló eseményekre tereli, amelyek a példázatot beteljesítik.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| Atya és fiak}}}}<br /> {{raw:data:p|11|11|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph11q11|}} A két fiú atyja, az &quot;egy ember&quot; a nagy életadó Iehova Istent, mind a teremtmények családja Atyját szemlélteti, akik Krisztus Jézus révén az örök életre számításba jönnek. Krisztus Jézus volt az, aki Jehova Istent az Istennek szentelt hű embereknek itt a földön különösen mint Atyát kinyilatkoztatta és ezeket imádkozni tanította: &quot;Mi Atyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod&quot;. (Máté 6:9). A tanítványainak, akik Isten örököseivé és Krisztus társörököseivé hivattak el a mennyek országába mondotta Ő: &quot;Csak keressétek az Isten országát és mindezt ráadásul kapjátok. Ne félj, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.&quot; (Lukács 11:2; 12:31, 32). A &quot;kicsiny nyáj&quot; egy maradéka 1918 óta kiállotta a templomítéletet, felkenetett és felvétetett a királyságszövetségbe és ennek tagjai szolgálnak mind a mai napig mint Jehova tanúi.}}<br /> {{raw:data:p|12|12|id=q12|{{raw:data:idhidden|paragraph12q12|}} A királyságörökösök &quot;kicsiny nyáján&quot; kívül Krisztus Jézusnak, a &quot;Jó Pásztornak&quot; saját kijelentése szerint még &quot;más juhai is vannak s ezeket szintén összhangba kell hozza önmagával, a pásztorral, hogy elnyerjék a mennyek országa áldásait a földön. Ezek a mennyei Atya, Jehova eljövendő földi gyermekei. Ebben az életben Isten Fia, a jó pásztor által részesülnek, aki életét adta az összes juhokért. (János 10:11, 15, 16). Az Atyjához s a Krisztus Jézus alapján álló királyság alatti földi áldásokhoz való viszonyukról mondotta Jézus: &quot;És a juhokat jobbkeze felől, a kecskéket pedig balkeze felől állítja. Akkor a király így szól majd a jobbja felől állóknak: Jertek, én Atyám áldottai, vegyétek örökségül az országot, amely a világ teremtése óta el van készítve számotokra.&quot; Máté 25:31-34.}}<br /> {{raw:data:p|13|13|id=q13|{{raw:data:idhidden|paragraph13q13|}} Az írás szerint tehát a bűnös emberiségből két osztály örököl örök életet mint Isten fiai: egy szellemi osztály, amely a mennyek országába van elíva s egy földi osztály, amely a királyság felállítása után életet nyer és Isten ezen mennyei uralma alatt áldásban részesül a földön. Ezt a két osztályt szemlélteti az &quot;egy ember ké fia&quot;. Az idősebb fiú&quot; tehát azokat jelképezi, akik a királyság öröklésére számításba jönnek, mivel Istennek szentelték magukat és az ő szelleme által szellemi fiaivá foganhattak. Ezekhez vannak intézve János apostol szavai: &quot;Lássátok, milyen nagy szeretettel ajándékozott meg minket az Atya, hogy Isten gyermekeinek (ang. B.: fiainak) neveztessünk. És azok is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk s még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mik leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, őhozzá}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=67_-_Isten_%C3%A1ldjon.&diff=7478 2026-03-15T06:02:07Z

<p>Katomozes: Új oldal, tartalma: „= Isten áldjon. = 1. Isten áldjon, míg viszont látunk! tanácsával támogasson,&lt;br&gt; Az Ő nyája közt megtartson! Isten áldjon, míg viszont látunk!&lt;br&gt; Kar:&lt;…”</p> <hr /> <div>= Isten áldjon. =<br /> 1. Isten áldjon, míg viszont látunk! tanácsával támogasson,&lt;br&gt; <br /> Az Ő nyája közt megtartson! Isten áldjon, míg viszont látunk!&lt;br&gt;<br /> <br /> Kar:&lt;br&gt;<br /> Míg viszontláthatunk, Isten előtt állhatunk.&lt;br&gt;<br /> Ő legyen veletek, amíg újra viszontláthatunk!&lt;br&gt;<br /> <br /> 2. Isten áldjon, míg viszont látunk! Tanácsával támogasson,&lt;br&gt;<br /> Életkenyérrel tápláljon! Isten áldjon, míg viszont látunk!&lt;br&gt;<br /> <br /> 3. Isten áldjon, míg viszont látunk! Hogyha tornyosul vészfelhő,&lt;br&gt;<br /> Nagy karjával védjen meg Ő! Isten áldjon, míg viszont látunk!&lt;br&gt;<br /> <br /> 4. Isten áldjon, míg viszont látunk! Szerelmével átövezzen,&lt;br&gt;<br /> Halál árján átvezessen! Isten áldjon, míg viszont látunk!&lt;br&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Nagy_k%C3%B6nyv&diff=7477 2026-03-15T05:59:54Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>{| class=&quot;wikitable&quot;<br /> |-<br /> !colspan=&quot;2&quot;|„Nagy” könyv<br /> |- <br /> ! Szám !! Cím<br /> |-<br /> | 5 || [[5 - Jaj, vérzett hát az én Uram?|Jaj, vérzett hát az én Uram?]]<br /> |-<br /> | 7 || [[7 - Ti földön élő emberek …|Ti földön élő emberek …]]<br /> |-<br /> | 8 || [[8 - Üdvözítőm vezet mindig.|Üdvözítőm vezet mindig.]]<br /> |-<br /> | 13 || [[13 - Örömhír.|Örömhír.]]<br /> |-<br /> | 36 || [[36 - Jertek, ti vigasztalatlanok!|Jertek, ti vigasztalatlanok!]]<br /> |-<br /> | 40 || [[40 - Emeld a porból vígan fel …|Emeld a porból vígan fel …]]<br /> |-<br /> | 50 || [[50 - Isten igéje.|Isten igéje.]]<br /> |-<br /> | 59 || [[59 - Örökre.|Örökre.]]<br /> |-<br /> | 62 || [[62 - Isten - szeretet.|Isten - szeretet.]]<br /> |-<br /> | 67 || [[67 - Isten áldjon.|Isten áldjon.]]<br /> |-<br /> | 69 || [[69 - Boldog együttlét.|Boldog együttlét.]]<br /> |-<br /> | 70 || [[70 - Az Úr az üdvösségem.|Az Úr az üdvösségem.]]<br /> |-<br /> | 71 || [[71 - Az Úr mentsvára Szentj’inek.|Az Úr mentsvára Szentj’inek.]]<br /> |-<br /> | 76 || [[76 - Iskola.|Iskola.]]<br /> |-<br /> | 97 || [[97 - Üdítsél fel!|Üdítsél fel!]]<br /> |-<br /> | 100 || [[100 - Nincs itt hazám.|Nincs itt hazám.]]<br /> |-<br /> | 105 || [[105 - Hű vezetőnk.|Hű vezetőnk.]]<br /> |-<br /> | 108 || [[108 - A mi erős alapunk.|A mi erős alapunk.]]<br /> |-<br /> | 114 || [[114 - Jobb kor.|Jobb kor.]]<br /> |-<br /> | 116 || [[116 - Az Istenben való bízás.|Az Istenben való bízás.]]<br /> |-<br /> | 117 || [[117 - Csak Isten tudja.|Csak Isten tudja.]]<br /> |-<br /> | 121 || [[121 - Dicsér, én lelkem, az Urat!|Dicsér, én lelkem, az Urat!]]<br /> |-<br /> | 123 || [[123 - Elmélkedés.|Elmélkedés.]]<br /> |-<br /> | 126 || [[126 - Kívánlak szüntelen.|Kívánlak szüntelen.]]<br /> |-<br /> | 132 || [[132 - Krisztusban.|Krisztusban.]]<br /> |-<br /> | 133 || [[133 - Védbástyám.|Védbástyám.]]<br /> |-<br /> | 134 || [[134 - Békém Királya.|Békém Királya.]]<br /> |-<br /> | 137 || [[137 - Dicsekvésem a kereszt.|Dicsekvésem a kereszt.]]<br /> |-<br /> | 156 || [[156 - Halleluja.|Halleluja.]]<br /> |-<br /> | 173 || [[173 - Feltámadás.|Feltámadás.]]<br /> |-<br /> | 176 || [[176 - Kérés|Kérés.]]<br /> |-<br /> | 177 || [[177 - Atyám, ha sok kegyelmedet …|Atyám, ha sok kegyelmedet …]]<br /> |-<br /> | 200 || [[200 - Istenünk.|Istenünk.]]<br /> |-<br /> | 204 || [[204 - Te vagy közel.|Te vagy közel.]]<br /> |-<br /> | 205 || [[205 - „Bűnösök barátja”.|„Bűnösök barátja”.]]<br /> |-<br /> | 208 || [[208 - A tisztító ár|A tisztító ár]]<br /> |-<br /> | 212 || [[212 - A sziklamenedék.|A sziklamenedék.]]<br /> |-<br /> | 216 || [[216 - Vigaszunk.|Vigaszunk.]]<br /> |-<br /> | 220 || [[220 - Vigasz a bajban.|Vigasz a bajban.]]<br /> |-<br /> | 238 || [[238 - Örülj, az Úr Király.|Örülj, az Úr Király.]]<br /> |-<br /> | 240 || [[240 - Nyugodj, míg reggel kél!|Nyugodj, míg reggel kél!]]<br /> |-<br /> | 270 || [[270 - A Király jön.|A Király jön.]]<br /> |-<br /> | 271 || [[271 - Ábrahám Ura.|Ábrahám Ura.]]<br /> |-<br /> | 274 || [[274 - Könnyű iga.|Könnyű iga.]]<br /> |-<br /> | 279 || [[279 - Millenniumi ének.|Millenniumi ének.]]<br /> |-<br /> | 291 || [[291 - „Ő gondot visel.”|„Ő gondot visel.”]]<br /> |-<br /> | 294 || [[294 - Jézus a mi főpapunk|Jézus a mi főpapunk]]<br /> |-<br /> | 301 || [[301 - Sion győzelme|Sion győzelme]]<br /> |-<br /> | 313 || [[313 - Krisztus társörökösei.|Krisztus társörökösei.]]<br /> |-<br /> | 315 || [[315 - „Tanúim vagytok.”|„Tanúim vagytok.”]]<br /> |-<br /> | 317 || [[317 - A menyasszony éneke.|A menyasszony éneke.]]<br /> |-<br /> | 332 || [[332 - Szent, szent, szent...|Szent, szent, szent...]]<br /> |-<br /> | 333 || [[333 - Pásztorom.|Pásztorom.]]<br /> |-}</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=240_-_Nyugodj,_m%C3%ADg_reggel_k%C3%A9l!&diff=7476 2026-03-15T05:55:59Z

<p>Katomozes: Új oldal, tartalma: „= Nyugodj, míg reggel kél! = 1. Nyugodjon meg a kéz, derüljön fel az arc.&lt;br&gt; Pihenjen meg a fáradt láb, és szűnjön meg a harc!&lt;br&gt; 2. Nyugodjon már az agy,…”</p> <hr /> <div>= Nyugodj, míg reggel kél! =<br /> 1. Nyugodjon meg a kéz, derüljön fel az arc.&lt;br&gt;<br /> Pihenjen meg a fáradt láb, és szűnjön meg a harc!&lt;br&gt;<br /> <br /> 2. Nyugodjon már az agy, viduljon fel a szem.&lt;br&gt;<br /> S az ajkon sóhaj és panasz csituljon csendesen!&lt;br&gt;<br /> <br /> 3. Nyugodj le, fáradott, míg Krisztus fel nem kelt,&lt;br&gt;<br /> És frissítő alvás után majd látsz dicső reggelt!&lt;br&gt;<br /> <br /> 4. A porból, nemsoká’ vidám dal hangja kél,&lt;br&gt;<br /> Mert szép tavasz fakad hamar és elmúlik a tél.&lt;br&gt;<br /> <br /> 5. Reméljen az, ki sír; a hajnal már pirul;&lt;br&gt;<br /> Keletről látszik már a nap, a bércek orm’irul.&lt;br&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Nagy_k%C3%B6nyv&diff=7475 2026-03-15T05:54:16Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>{| class=&quot;wikitable&quot;<br /> |-<br /> !colspan=&quot;2&quot;|„Nagy” könyv<br /> |- <br /> ! Szám !! Cím<br /> |-<br /> | 5 || [[5 - Jaj, vérzett hát az én Uram?|Jaj, vérzett hát az én Uram?]]<br /> |-<br /> | 7 || [[7 - Ti földön élő emberek …|Ti földön élő emberek …]]<br /> |-<br /> | 8 || [[8 - Üdvözítőm vezet mindig.|Üdvözítőm vezet mindig.]]<br /> |-<br /> | 13 || [[13 - Örömhír.|Örömhír.]]<br /> |-<br /> | 36 || [[36 - Jertek, ti vigasztalatlanok!|Jertek, ti vigasztalatlanok!]]<br /> |-<br /> | 40 || [[40 - Emeld a porból vígan fel …|Emeld a porból vígan fel …]]<br /> |-<br /> | 50 || [[50 - Isten igéje.|Isten igéje.]]<br /> |-<br /> | 59 || [[59 - Örökre.|Örökre.]]<br /> |-<br /> | 62 || [[62 - Isten - szeretet.|Isten - szeretet.]]<br /> |-<br /> | 69 || [[69 - Boldog együttlét.|Boldog együttlét.]]<br /> |-<br /> | 70 || [[70 - Az Úr az üdvösségem.|Az Úr az üdvösségem.]]<br /> |-<br /> | 71 || [[71 - Az Úr mentsvára Szentj’inek.|Az Úr mentsvára Szentj’inek.]]<br /> |-<br /> | 76 || [[76 - Iskola.|Iskola.]]<br /> |-<br /> | 97 || [[97 - Üdítsél fel!|Üdítsél fel!]]<br /> |-<br /> | 100 || [[100 - Nincs itt hazám.|Nincs itt hazám.]]<br /> |-<br /> | 105 || [[105 - Hű vezetőnk.|Hű vezetőnk.]]<br /> |-<br /> | 108 || [[108 - A mi erős alapunk.|A mi erős alapunk.]]<br /> |-<br /> | 114 || [[114 - Jobb kor.|Jobb kor.]]<br /> |-<br /> | 116 || [[116 - Az Istenben való bízás.|Az Istenben való bízás.]]<br /> |-<br /> | 117 || [[117 - Csak Isten tudja.|Csak Isten tudja.]]<br /> |-<br /> | 121 || [[121 - Dicsér, én lelkem, az Urat!|Dicsér, én lelkem, az Urat!]]<br /> |-<br /> | 123 || [[123 - Elmélkedés.|Elmélkedés.]]<br /> |-<br /> | 126 || [[126 - Kívánlak szüntelen.|Kívánlak szüntelen.]]<br /> |-<br /> | 132 || [[132 - Krisztusban.|Krisztusban.]]<br /> |-<br /> | 133 || [[133 - Védbástyám.|Védbástyám.]]<br /> |-<br /> | 134 || [[134 - Békém Királya.|Békém Királya.]]<br /> |-<br /> | 137 || [[137 - Dicsekvésem a kereszt.|Dicsekvésem a kereszt.]]<br /> |-<br /> | 156 || [[156 - Halleluja.|Halleluja.]]<br /> |-<br /> | 173 || [[173 - Feltámadás.|Feltámadás.]]<br /> |-<br /> | 176 || [[176 - Kérés|Kérés.]]<br /> |-<br /> | 177 || [[177 - Atyám, ha sok kegyelmedet …|Atyám, ha sok kegyelmedet …]]<br /> |-<br /> | 200 || [[200 - Istenünk.|Istenünk.]]<br /> |-<br /> | 204 || [[204 - Te vagy közel.|Te vagy közel.]]<br /> |-<br /> | 205 || [[205 - „Bűnösök barátja”.|„Bűnösök barátja”.]]<br /> |-<br /> | 208 || [[208 - A tisztító ár|A tisztító ár]]<br /> |-<br /> | 212 || [[212 - A sziklamenedék.|A sziklamenedék.]]<br /> |-<br /> | 216 || [[216 - Vigaszunk.|Vigaszunk.]]<br /> |-<br /> | 220 || [[220 - Vigasz a bajban.|Vigasz a bajban.]]<br /> |-<br /> | 238 || [[238 - Örülj, az Úr Király.|Örülj, az Úr Király.]]<br /> |-<br /> | 240 || [[240 - Nyugodj, míg reggel kél!|Nyugodj, míg reggel kél!]]<br /> |-<br /> | 270 || [[270 - A Király jön.|A Király jön.]]<br /> |-<br /> | 271 || [[271 - Ábrahám Ura.|Ábrahám Ura.]]<br /> |-<br /> | 274 || [[274 - Könnyű iga.|Könnyű iga.]]<br /> |-<br /> | 279 || [[279 - Millenniumi ének.|Millenniumi ének.]]<br /> |-<br /> | 291 || [[291 - „Ő gondot visel.”|„Ő gondot visel.”]]<br /> |-<br /> | 294 || [[294 - Jézus a mi főpapunk|Jézus a mi főpapunk]]<br /> |-<br /> | 301 || [[301 - Sion győzelme|Sion győzelme]]<br /> |-<br /> | 313 || [[313 - Krisztus társörökösei.|Krisztus társörökösei.]]<br /> |-<br /> | 315 || [[315 - „Tanúim vagytok.”|„Tanúim vagytok.”]]<br /> |-<br /> | 317 || [[317 - A menyasszony éneke.|A menyasszony éneke.]]<br /> |-<br /> | 332 || [[332 - Szent, szent, szent...|Szent, szent, szent...]]<br /> |-<br /> | 333 || [[333 - Pásztorom.|Pásztorom.]]<br /> |-}</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=173_-_Felt%C3%A1mad%C3%A1s.&diff=7474 2026-03-15T05:34:47Z

<p>Katomozes: Új oldal, tartalma: „= Feltámadás. = 1. Alszik sok, de nem örökre; rájuk hajnal fénye vár,&lt;br&gt; Mert lesz boldog viszontlátás, virradat sugárinál.&lt;br&gt; S kik alusznak tenger mély…”</p> <hr /> <div>= Feltámadás. =<br /> 1. Alszik sok, de nem örökre; rájuk hajnal fénye vár,&lt;br&gt;<br /> Mert lesz boldog viszontlátás, virradat sugárinál.&lt;br&gt;<br /> S kik alusznak tenger mélyén, kiket puszta rejteget,&lt;br&gt;<br /> S kik nyugosznak hegyen-völgyön, nyernek mind új életet.&lt;br&gt;<br /> <br /> Kar:&lt;br&gt;<br /> Alszik sok, de nem örökre: Rájuk hajnal fénye vár.&lt;br&gt;<br /> Mert lesz boldog viszontlátás, virradat sugárinál.&lt;br&gt;<br /> <br /> 2. Alszik mind, de nem örökre; a halál majd véget ér,&lt;br&gt;<br /> Mert megváltott minden embert sírjából, a drága vér.&lt;br&gt;<br /> S hogyha végképp elmúlik majd ez a bűnös éjszaka.&lt;br&gt;<br /> Eljön akkor áldásával az új élet korszaka.&lt;br&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Nagy_k%C3%B6nyv&diff=7473 2026-03-15T05:32:58Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>{| class=&quot;wikitable&quot;<br /> |-<br /> !colspan=&quot;2&quot;|„Nagy” könyv<br /> |- <br /> ! Szám !! Cím<br /> |-<br /> | 5 || [[5 - Jaj, vérzett hát az én Uram?|Jaj, vérzett hát az én Uram?]]<br /> |-<br /> | 7 || [[7 - Ti földön élő emberek …|Ti földön élő emberek …]]<br /> |-<br /> | 8 || [[8 - Üdvözítőm vezet mindig.|Üdvözítőm vezet mindig.]]<br /> |-<br /> | 13 || [[13 - Örömhír.|Örömhír.]]<br /> |-<br /> | 36 || [[36 - Jertek, ti vigasztalatlanok!|Jertek, ti vigasztalatlanok!]]<br /> |-<br /> | 40 || [[40 - Emeld a porból vígan fel …|Emeld a porból vígan fel …]]<br /> |-<br /> | 50 || [[50 - Isten igéje.|Isten igéje.]]<br /> |-<br /> | 59 || [[59 - Örökre.|Örökre.]]<br /> |-<br /> | 62 || [[62 - Isten - szeretet.|Isten - szeretet.]]<br /> |-<br /> | 69 || [[69 - Boldog együttlét.|Boldog együttlét.]]<br /> |-<br /> | 70 || [[70 - Az Úr az üdvösségem.|Az Úr az üdvösségem.]]<br /> |-<br /> | 71 || [[71 - Az Úr mentsvára Szentj’inek.|Az Úr mentsvára Szentj’inek.]]<br /> |-<br /> | 76 || [[76 - Iskola.|Iskola.]]<br /> |-<br /> | 97 || [[97 - Üdítsél fel!|Üdítsél fel!]]<br /> |-<br /> | 100 || [[100 - Nincs itt hazám.|Nincs itt hazám.]]<br /> |-<br /> | 105 || [[105 - Hű vezetőnk.|Hű vezetőnk.]]<br /> |-<br /> | 108 || [[108 - A mi erős alapunk.|A mi erős alapunk.]]<br /> |-<br /> | 114 || [[114 - Jobb kor.|Jobb kor.]]<br /> |-<br /> | 116 || [[116 - Az Istenben való bízás.|Az Istenben való bízás.]]<br /> |-<br /> | 117 || [[117 - Csak Isten tudja.|Csak Isten tudja.]]<br /> |-<br /> | 121 || [[121 - Dicsér, én lelkem, az Urat!|Dicsér, én lelkem, az Urat!]]<br /> |-<br /> | 123 || [[123 - Elmélkedés.|Elmélkedés.]]<br /> |-<br /> | 126 || [[126 - Kívánlak szüntelen.|Kívánlak szüntelen.]]<br /> |-<br /> | 132 || [[132 - Krisztusban.|Krisztusban.]]<br /> |-<br /> | 133 || [[133 - Védbástyám.|Védbástyám.]]<br /> |-<br /> | 134 || [[134 - Békém Királya.|Békém Királya.]]<br /> |-<br /> | 137 || [[137 - Dicsekvésem a kereszt.|Dicsekvésem a kereszt.]]<br /> |-<br /> | 156 || [[156 - Halleluja.|Halleluja.]]<br /> |-<br /> | 173 || [[173 - Feltámadás.|Feltámadás.]]<br /> |-<br /> | 176 || [[176 - Kérés|Kérés.]]<br /> |-<br /> | 177 || [[177 - Atyám, ha sok kegyelmedet …|Atyám, ha sok kegyelmedet …]]<br /> |-<br /> | 200 || [[200 - Istenünk.|Istenünk.]]<br /> |-<br /> | 204 || [[204 - Te vagy közel.|Te vagy közel.]]<br /> |-<br /> | 205 || [[205 - „Bűnösök barátja”.|„Bűnösök barátja”.]]<br /> |-<br /> | 208 || [[208 - A tisztító ár|A tisztító ár]]<br /> |-<br /> | 212 || [[212 - A sziklamenedék.|A sziklamenedék.]]<br /> |-<br /> | 216 || [[216 - Vigaszunk.|Vigaszunk.]]<br /> |-<br /> | 220 || [[220 - Vigasz a bajban.|Vigasz a bajban.]]<br /> |-<br /> | 238 || [[238 - Örülj, az Úr Király.|Örülj, az Úr Király.]]<br /> |-<br /> | 270 || [[270 - A Király jön.|A Király jön.]]<br /> |-<br /> | 271 || [[271 - Ábrahám Ura.|Ábrahám Ura.]]<br /> |-<br /> | 274 || [[274 - Könnyű iga.|Könnyű iga.]]<br /> |-<br /> | 279 || [[279 - Millenniumi ének.|Millenniumi ének.]]<br /> |-<br /> | 291 || [[291 - „Ő gondot visel.”|„Ő gondot visel.”]]<br /> |-<br /> | 294 || [[294 - Jézus a mi főpapunk|Jézus a mi főpapunk]]<br /> |-<br /> | 301 || [[301 - Sion győzelme|Sion győzelme]]<br /> |-<br /> | 313 || [[313 - Krisztus társörökösei.|Krisztus társörökösei.]]<br /> |-<br /> | 315 || [[315 - „Tanúim vagytok.”|„Tanúim vagytok.”]]<br /> |-<br /> | 317 || [[317 - A menyasszony éneke.|A menyasszony éneke.]]<br /> |-<br /> | 332 || [[332 - Szent, szent, szent...|Szent, szent, szent...]]<br /> |-<br /> | 333 || [[333 - Pásztorom.|Pásztorom.]]<br /> |-}</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Nagy_k%C3%B6nyv&diff=7472 2026-03-15T05:22:49Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>{| class=&quot;wikitable&quot;<br /> |-<br /> !colspan=&quot;2&quot;|„Nagy” könyv<br /> |- <br /> ! Szám !! Cím<br /> |-<br /> | 5 || [[5 - Jaj, vérzett hát az én Uram?|Jaj, vérzett hát az én Uram?]]<br /> |-<br /> | 7 || [[7 - Ti földön élő emberek …|Ti földön élő emberek …]]<br /> |-<br /> | 8 || [[8 - Üdvözítőm vezet mindig.|Üdvözítőm vezet mindig.]]<br /> |-<br /> | 13 || [[13 - Örömhír.|Örömhír.]]<br /> |-<br /> | 36 || [[36 - Jertek, ti vigasztalatlanok!|Jertek, ti vigasztalatlanok!]]<br /> |-<br /> | 40 || [[40 - Emeld a porból vígan fel …|Emeld a porból vígan fel …]]<br /> |-<br /> | 50 || [[50 - Isten igéje.|Isten igéje.]]<br /> |-<br /> | 59 || [[59 - Örökre.|Örökre.]]<br /> |-<br /> | 62 || [[62 - Isten - szeretet.|Isten - szeretet.]]<br /> |-<br /> | 69 || [[69 - Boldog együttlét.|Boldog együttlét.]]<br /> |-<br /> | 70 || [[70 - Az Úr az üdvösségem.|Az Úr az üdvösségem.]]<br /> |-<br /> | 71 || [[71 - Az Úr mentsvára Szentj’inek.|Az Úr mentsvára Szentj’inek.]]<br /> |-<br /> | 76 || [[76 - Iskola.|Iskola.]]<br /> |-<br /> | 97 || [[97 - Üdítsél fel!|Üdítsél fel!]]<br /> |-<br /> | 100 || [[100 - Nincs itt hazám.|Nincs itt hazám.]]<br /> |-<br /> | 105 || [[105 - Hű vezetőnk.|Hű vezetőnk.]]<br /> |-<br /> | 108 || [[108 - A mi erős alapunk.|A mi erős alapunk.]]<br /> |-<br /> | 114 || [[114 - Jobb kor.|Jobb kor.]]<br /> |-<br /> | 116 || [[116 - Az Istenben való bízás.|Az Istenben való bízás.]]<br /> |-<br /> | 117 || [[117 - Csak Isten tudja.|Csak Isten tudja.]]<br /> |-<br /> | 121 || [[121 - Dicsér, én lelkem, az Urat!|Dicsér, én lelkem, az Urat!]]<br /> |-<br /> | 123 || [[123 - Elmélkedés.|Elmélkedés.]]<br /> |-<br /> | 126 || [[126 - Kívánlak szüntelen.|Kívánlak szüntelen.]]<br /> |-<br /> | 132 || [[132 - Krisztusban.|Krisztusban.]]<br /> |-<br /> | 133 || [[133 - Védbástyám.|Védbástyám.]]<br /> |-<br /> | 134 || [[134 - Békém Királya.|Békém Királya.]]<br /> |-<br /> | 137 || [[137 - Dicsekvésem a kereszt.|Dicsekvésem a kereszt.]]<br /> |-<br /> | 156 || [[156 - Halleluja.|Halleluja.]]<br /> |-<br /> | 176 || [[176 - Kérés|Kérés.]]<br /> |-<br /> | 177 || [[177 - Atyám, ha sok kegyelmedet …|Atyám, ha sok kegyelmedet …]]<br /> |-<br /> | 200 || [[200 - Istenünk.|Istenünk.]]<br /> |-<br /> | 204 || [[204 - Te vagy közel.|Te vagy közel.]]<br /> |-<br /> | 205 || [[205 - „Bűnösök barátja”.|„Bűnösök barátja”.]]<br /> |-<br /> | 208 || [[208 - A tisztító ár|A tisztító ár]]<br /> |-<br /> | 212 || [[212 - A sziklamenedék.|A sziklamenedék.]]<br /> |-<br /> | 216 || [[216 - Vigaszunk.|Vigaszunk.]]<br /> |-<br /> | 220 || [[220 - Vigasz a bajban.|Vigasz a bajban.]]<br /> |-<br /> | 238 || [[238 - Örülj, az Úr Király.|Örülj, az Úr Király.]]<br /> |-<br /> | 270 || [[270 - A Király jön.|A Király jön.]]<br /> |-<br /> | 271 || [[271 - Ábrahám Ura.|Ábrahám Ura.]]<br /> |-<br /> | 274 || [[274 - Könnyű iga.|Könnyű iga.]]<br /> |-<br /> | 279 || [[279 - Millenniumi ének.|Millenniumi ének.]]<br /> |-<br /> | 291 || [[291 - „Ő gondot visel.”|„Ő gondot visel.”]]<br /> |-<br /> | 294 || [[294 - Jézus a mi főpapunk|Jézus a mi főpapunk]]<br /> |-<br /> | 301 || [[301 - Sion győzelme|Sion győzelme]]<br /> |-<br /> | 313 || [[313 - Krisztus társörökösei.|Krisztus társörökösei.]]<br /> |-<br /> | 315 || [[315 - „Tanúim vagytok.”|„Tanúim vagytok.”]]<br /> |-<br /> | 317 || [[317 - A menyasszony éneke.|A menyasszony éneke.]]<br /> |-<br /> | 332 || [[332 - Szent, szent, szent...|Szent, szent, szent...]]<br /> |-<br /> | 333 || [[333 - Pásztorom.|Pásztorom.]]<br /> |-}</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=220_-_Vigasz_a_bajban.&diff=7471 2026-03-15T05:22:15Z

<p>Katomozes: Új oldal, tartalma: „= Vigasz a bajban. = 1. A jajok mélyiből hozzád kiáltok fel;&lt;br&gt; S habár sűrű homály övez, tudom: Te vagy közel.&lt;br&gt; 2. Tekintsd meg bánatom, panaszkodásom…”</p> <hr /> <div>= Vigasz a bajban. =<br /> 1. A jajok mélyiből hozzád kiáltok fel;&lt;br&gt;<br /> S habár sűrű homály övez, tudom: Te vagy közel.&lt;br&gt;<br /> <br /> 2. Tekintsd meg bánatom, panaszkodásom halld!&lt;br&gt;<br /> Vidítsad fel a gyászolót, a gyengét vigasztald!&lt;br&gt;<br /> <br /> 3. Uram, szabadítást csak Tőled várok én.&lt;br&gt;<br /> És ím’ keletről árad már az üdvöt-nyújtó fény!&lt;br&gt;<br /> <br /> 4. Ó, hála Néked, mert az áradat apad;&lt;br&gt;<br /> Az elküldött galamb ím’ hoz békét jelző gallyat.&lt;br&gt;<br /> <br /> 5. S habár még vész fenyít, s sötét felhő terül,&lt;br&gt;<br /> Szövetségedről biztosít szivárványod felül.&lt;br&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Nagy_k%C3%B6nyv&diff=7470 2026-03-15T05:19:42Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>{| class=&quot;wikitable&quot;<br /> |-<br /> !colspan=&quot;2&quot;|„Nagy” könyv<br /> |- <br /> ! Szám !! Cím<br /> |-<br /> | 5 || [[5 - Jaj, vérzett hát az én Uram?|Jaj, vérzett hát az én Uram?]]<br /> |-<br /> | 7 || [[7 - Ti földön élő emberek …|Ti földön élő emberek …]]<br /> |-<br /> | 8 || [[8 - Üdvözítőm vezet mindig.|Üdvözítőm vezet mindig.]]<br /> |-<br /> | 13 || [[13 - Örömhír.|Örömhír.]]<br /> |-<br /> | 36 || [[36 - Jertek, ti vigasztalatlanok!|Jertek, ti vigasztalatlanok!]]<br /> |-<br /> | 40 || [[40 - Emeld a porból vígan fel …|Emeld a porból vígan fel …]]<br /> |-<br /> | 50 || [[50 - Isten igéje.|Isten igéje.]]<br /> |-<br /> | 59 || [[59 - Örökre.|Örökre.]]<br /> |-<br /> | 62 || [[62 - Isten - szeretet.|Isten - szeretet.]]<br /> |-<br /> | 69 || [[69 - Boldog együttlét.|Boldog együttlét.]]<br /> |-<br /> | 70 || [[70 - Az Úr az üdvösségem.|Az Úr az üdvösségem.]]<br /> |-<br /> | 71 || [[71 - Az Úr mentsvára Szentj’inek.|Az Úr mentsvára Szentj’inek.]]<br /> |-<br /> | 76 || [[76 - Iskola.|Iskola.]]<br /> |-<br /> | 97 || [[97 - Üdítsél fel!|Üdítsél fel!]]<br /> |-<br /> | 100 || [[100 - Nincs itt hazám.|Nincs itt hazám.]]<br /> |-<br /> | 105 || [[105 - Hű vezetőnk.|Hű vezetőnk.]]<br /> |-<br /> | 108 || [[108 - A mi erős alapunk.|A mi erős alapunk.]]<br /> |-<br /> | 114 || [[114 - Jobb kor.|Jobb kor.]]<br /> |-<br /> | 116 || [[116 - Az Istenben való bízás.|Az Istenben való bízás.]]<br /> |-<br /> | 117 || [[117 - Csak Isten tudja.|Csak Isten tudja.]]<br /> |-<br /> | 121 || [[121 - Dicsér, én lelkem, az Urat!|Dicsér, én lelkem, az Urat!]]<br /> |-<br /> | 123 || [[123 - Elmélkedés.|Elmélkedés.]]<br /> |-<br /> | 126 || [[126 - Kívánlak szüntelen.|Kívánlak szüntelen.]]<br /> |-<br /> | 132 || [[132 - Krisztusban.|Krisztusban.]]<br /> |-<br /> | 133 || [[133 - Védbástyám.|Védbástyám.]]<br /> |-<br /> | 134 || [[134 - Békém Királya.|Békém Királya.]]<br /> |-<br /> | 137 || [[137 - Dicsekvésem a kereszt.|Dicsekvésem a kereszt.]]<br /> |-<br /> | 156 || [[156 - Halleluja.|Halleluja.]]<br /> |-<br /> | 176 || [[176 - Kérés|Kérés.]]<br /> |-<br /> | 177 || [[177 - Atyám, ha sok kegyelmedet …|Atyám, ha sok kegyelmedet …]]<br /> |-<br /> | 200 || [[200 - Istenünk.|Istenünk.]]<br /> |-<br /> | 204 || [[204 - Te vagy közel.|Te vagy közel.]]<br /> |-<br /> | 205 || [[205 - „Bűnösök barátja”.|„Bűnösök barátja”.]]<br /> |-<br /> | 208 || [[208 - A tisztító ár|A tisztító ár]]<br /> |-<br /> | 212 || [[212 - A sziklamenedék.|A sziklamenedék.]]<br /> |-<br /> | 216 || [[216 - Vigaszunk.|Vigaszunk.]]<br /> |-<br /> | 216 || [[220 - Vigasz a bajban.|Vigasz a bajban.]]<br /> |-<br /> | 238 || [[238 - Örülj, az Úr Király.|Örülj, az Úr Király.]]<br /> |-<br /> | 270 || [[270 - A Király jön.|A Király jön.]]<br /> |-<br /> | 271 || [[271 - Ábrahám Ura.|Ábrahám Ura.]]<br /> |-<br /> | 274 || [[274 - Könnyű iga.|Könnyű iga.]]<br /> |-<br /> | 279 || [[279 - Millenniumi ének.|Millenniumi ének.]]<br /> |-<br /> | 291 || [[291 - „Ő gondot visel.”|„Ő gondot visel.”]]<br /> |-<br /> | 294 || [[294 - Jézus a mi főpapunk|Jézus a mi főpapunk]]<br /> |-<br /> | 301 || [[301 - Sion győzelme|Sion győzelme]]<br /> |-<br /> | 313 || [[313 - Krisztus társörökösei.|Krisztus társörökösei.]]<br /> |-<br /> | 315 || [[315 - „Tanúim vagytok.”|„Tanúim vagytok.”]]<br /> |-<br /> | 317 || [[317 - A menyasszony éneke.|A menyasszony éneke.]]<br /> |-<br /> | 332 || [[332 - Szent, szent, szent...|Szent, szent, szent...]]<br /> |-<br /> | 333 || [[333 - Pásztorom.|Pásztorom.]]<br /> |-}</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=7_-_Ti_f%C3%B6ld%C3%B6n_%C3%A9l%C5%91_emberek_%E2%80%A6&diff=7469 2026-03-15T05:13:07Z

<p>Katomozes: Új oldal, tartalma: „= Ti földön élő emberek … = 1. Ti, földön élő emberek, imádni Őtet jöjjetek!&lt;br&gt; Dicsérje Istent szájatok, szolgálatába álljatok!&lt;br&gt; 2. Mert Istenü…”</p> <hr /> <div>= Ti földön élő emberek … =<br /> 1. Ti, földön élő emberek, imádni Őtet jöjjetek!&lt;br&gt;<br /> Dicsérje Istent szájatok, szolgálatába álljatok!&lt;br&gt;<br /> <br /> 2. Mert Istenünk az Úr nekünk, ki által élünk, létezünk.&lt;br&gt;<br /> Legeltet minket nyájaként: Ő ad nekünk hitet, reményt.&lt;br&gt;<br /> <br /> 3. Örömmel udvarába lépj, úgy, hogy Nevéhez méltóképp’&lt;br&gt;<br /> Dicsérjed, áldjad Istened, kit illet minden tisztelet!&lt;br&gt;<br /> <br /> 4. Miért? Mert jó Atyánk az Úr, ígérete sosem hazug.&lt;br&gt;<br /> Igazsága dicsőn ragyog, örök kegyelme el nem fogy.&lt;br&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Nagy_k%C3%B6nyv&diff=7468 2026-03-15T05:09:01Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>{| class=&quot;wikitable&quot;<br /> |-<br /> !colspan=&quot;2&quot;|„Nagy” könyv<br /> |- <br /> ! Szám !! Cím<br /> |-<br /> | 5 || [[5 - Jaj, vérzett hát az én Uram?|Jaj, vérzett hát az én Uram?]]<br /> |-<br /> | 7 || [[7 - Ti földön élő emberek …]]<br /> |-<br /> | 8 || [[8 - Üdvözítőm vezet mindig.|Üdvözítőm vezet mindig.]]<br /> |-<br /> | 13 || [[13 - Örömhír.|Örömhír.]]<br /> |-<br /> | 36 || [[36 - Jertek, ti vigasztalatlanok!|Jertek, ti vigasztalatlanok!]]<br /> |-<br /> | 40 || [[40 - Emeld a porból vígan fel …|Emeld a porból vígan fel …]]<br /> |-<br /> | 50 || [[50 - Isten igéje.|Isten igéje.]]<br /> |-<br /> | 59 || [[59 - Örökre.|Örökre.]]<br /> |-<br /> | 62 || [[62 - Isten - szeretet.|Isten - szeretet.]]<br /> |-<br /> | 69 || [[69 - Boldog együttlét.|Boldog együttlét.]]<br /> |-<br /> | 70 || [[70 - Az Úr az üdvösségem.|Az Úr az üdvösségem.]]<br /> |-<br /> | 71 || [[71 - Az Úr mentsvára Szentj’inek.|Az Úr mentsvára Szentj’inek.]]<br /> |-<br /> | 76 || [[76 - Iskola.|Iskola.]]<br /> |-<br /> | 97 || [[97 - Üdítsél fel!|Üdítsél fel!]]<br /> |-<br /> | 100 || [[100 - Nincs itt hazám.|Nincs itt hazám.]]<br /> |-<br /> | 105 || [[105 - Hű vezetőnk.|Hű vezetőnk.]]<br /> |-<br /> | 108 || [[108 - A mi erős alapunk.|A mi erős alapunk.]]<br /> |-<br /> | 114 || [[114 - Jobb kor.|Jobb kor.]]<br /> |-<br /> | 116 || [[116 - Az Istenben való bízás.|Az Istenben való bízás.]]<br /> |-<br /> | 117 || [[117 - Csak Isten tudja.|Csak Isten tudja.]]<br /> |-<br /> | 121 || [[121 - Dicsér, én lelkem, az Urat!|Dicsér, én lelkem, az Urat!]]<br /> |-<br /> | 123 || [[123 - Elmélkedés.|Elmélkedés.]]<br /> |-<br /> | 126 || [[126 - Kívánlak szüntelen.|Kívánlak szüntelen.]]<br /> |-<br /> | 132 || [[132 - Krisztusban.|Krisztusban.]]<br /> |-<br /> | 133 || [[133 - Védbástyám.|Védbástyám.]]<br /> |-<br /> | 134 || [[134 - Békém Királya.|Békém Királya.]]<br /> |-<br /> | 137 || [[137 - Dicsekvésem a kereszt.|Dicsekvésem a kereszt.]]<br /> |-<br /> | 156 || [[156 - Halleluja.|Halleluja.]]<br /> |-<br /> | 176 || [[176 - Kérés|Kérés.]]<br /> |-<br /> | 177 || [[177 - Atyám, ha sok kegyelmedet …|Atyám, ha sok kegyelmedet …]]<br /> |-<br /> | 200 || [[200 - Istenünk.|Istenünk.]]<br /> |-<br /> | 204 || [[204 - Te vagy közel.|Te vagy közel.]]<br /> |-<br /> | 205 || [[205 - „Bűnösök barátja”.|„Bűnösök barátja”.]]<br /> |-<br /> | 208 || [[208 - A tisztító ár|A tisztító ár]]<br /> |-<br /> | 212 || [[212 - A sziklamenedék.|A sziklamenedék.]]<br /> |-<br /> | 216 || [[216 - Vigaszunk.|Vigaszunk.]]<br /> |-<br /> | 238 || [[238 - Örülj, az Úr Király.|Örülj, az Úr Király.]]<br /> |-<br /> | 270 || [[270 - A Király jön.|A Király jön.]]<br /> |-<br /> | 271 || [[271 - Ábrahám Ura.|Ábrahám Ura.]]<br /> |-<br /> | 274 || [[274 - Könnyű iga.|Könnyű iga.]]<br /> |-<br /> | 279 || [[279 - Millenniumi ének.|Millenniumi ének.]]<br /> |-<br /> | 291 || [[291 - „Ő gondot visel.”|„Ő gondot visel.”]]<br /> |-<br /> | 294 || [[294 - Jézus a mi főpapunk|Jézus a mi főpapunk]]<br /> |-<br /> | 301 || [[301 - Sion győzelme|Sion győzelme]]<br /> |-<br /> | 313 || [[313 - Krisztus társörökösei.|Krisztus társörökösei.]]<br /> |-<br /> | 315 || [[315 - „Tanúim vagytok.”|„Tanúim vagytok.”]]<br /> |-<br /> | 317 || [[317 - A menyasszony éneke.|A menyasszony éneke.]]<br /> |-<br /> | 332 || [[332 - Szent, szent, szent...|Szent, szent, szent...]]<br /> |-<br /> | 333 || [[333 - Pásztorom.|Pásztorom.]]<br /> |-}</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=%C5%90rtorony_tanulm%C3%A1nyoz%C3%A1s&diff=7467 2026-03-12T17:52:24Z

<p>Katomozes: /* Tárgya */</p> <hr /> <div>&lt;div id=&quot;mp-other-lower&quot; style=&quot;padding-top:4px; padding-bottom:2px; border:1px solid #e2e2e2; overflow:auto; margin-top:4px;&quot;&gt;<br /> <br /> &lt;/h2&gt;<br /> &lt;div id=&quot;mp-sister-content&quot; style=&quot;padding:0.1em 0.6em;&quot;&gt;<br /> <br /> &lt;/div&gt;<br /> <br /> = Őrtorony tanulmányozás =<br /> <br /> A tanulmányozás alkalmával a WatchTower Bible &amp; Tract Society által, 1962-t megelőző években kiadott „Az Őrtorony” című folyóiratok lesznek felhasználva, melyek segítségünkre vannak a Biblia valamint üzenetének megértésében.<br /> <br /> A román nyelven folytatott tanulmányozások időpontjáért és anyagáért kattints [[https://ro.jwunited.org/wiki/Studiul_biblic ide]].<br /> <br /> == Tárgya==<br /> A jelenlegi tanulmányozás anyagát &lt;strong&gt; [https://hu.jwunited.org/wiki/Az_elveszett_fiu_%C3%ADns%C3%A9gben &quot;Az elveszett fiu ínségben&quot;] &lt;/strong&gt; című tanulmány képezi.<br /> <br /> == Tanulmányozás időtartama ==<br /> Minden Őrtorony tanulmányozás időtartama egy óra lesz.<br /> <br /> == Fontos javaslatok ==<br /> A tanulmányozás jó lefolyása érdekében kérjük áttanulmányozni a [[Magatartási javaslatok online összejövetelek alkalmával|<br /> magatartási javaslatokat online összejövetek alkalmára]].<br /> <br /> == Részvétel ==<br /> Kizárólag a megadott napokon és órában (hétfő- és csütörtökönként 20:00 GMT+2 órakor) kattintsunk [[https://teams.jwunited.org/studiusm ide]]</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Egys%C3%A9gben-%C3%A9s-egyet%C3%A9rt%C3%A9sben-az-%C3%BAj-vil%C3%A1g%C3%A9rt-Az-elveszett-fiu-hazat%C3%A9r%C3%A9se-1946.pdf/11&diff=7466 2026-02-26T11:02:51Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3||''Egységben és egyetértésben egy új világért''|''11''}}<br /> {{raw:data:s-01|3}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:q|25|c| esetén ?}}<br /> {{raw:data:q|26| Milyen értelemben kell a gyülekezet elé vinni a vitás ügyeket és milyen példát szolgáltat a Biblia erre vonatkozólag?}}<br /> {{raw:data:q|27| Milyen példát nyújtott János apostol a helyes eljárást illetőleg és miben állott az ő elintézése?}}<br /> {{raw:data:q|28| Judás apostol hogyan nyilatkozik a szakadásokat előidézőkről és a dolgok elintézéséről?}}<br /> {{raw:data:q|29| Milyen ügyről beszélt Pál apostol és hogyan ren­delkezett az ügy elintézését illetőleg?}}<br /> {{raw:data:q|30| Pál miért hívatta össze a gyülekezetet és miért volt szükség, hogy a csoport a teokratikus intézkedést kövesse?}}<br /> {{raw:data:q|31| Különösen miért intézkedett úgy Pál, hogy a vétkest kizárják és a gyülekezet mennyiben járt el bölcsen?}}<br /> {{raw:data:q|32| Hogyan rendelkezett Pál az I. Tim. 5:19-21-ben, ki­nek szólt ez a rendelkezés és ez kit szemléltetett?}}<br /> {{raw:data:q|33| Mit jelentenek tehát Jézusnak a Máté 18:15-17-ben és a Lukács 17:3-ban mondott szavai?}}<br /> {{raw:data:q|34| Hogyan járjon el a sértett az ellene vétkezővel s mi kell vezesse ennél az eljárásnál?}}<br /> {{raw:data:q|35| Mi az eljárás, ha a vétkes a második intésre sem hall-­}}|<br /> {{raw:data:q|35|c| gat és csak milyen esetben lép közbe a teokratikus szervezet?}}<br /> {{raw:data:q|36| Mi a magyarázata az Úr Jézus és Pál apostol intéz­kedései közötti látszólagos ellentétnek s azok mit céloznak?}}<br /> {{raw:data:q|37| Ki rendelkezik minden esetben és Pál apostol hogyan intézkedik az engedetlen megfeddését illetőleg?}}<br /> {{raw:data:q|38| Mi a helyes eljárás, ha valaki megbízást kap az Úr szervezetében és mi az eredménye annak, ha valaki ellenkező utat követ?}}<br /> {{raw:data:q|39| Mit idézett elő a testvérek között egynek a szolgálat nem értékelése és mit nyert átala a maga számára?}}<br /> {{raw:data:q|40| Mi a tanulság az ilyen esetből és a hűséges szolga mire van tekintettel minden körülmények között?}}<br /> {{raw:data:q|41| Milyen hasonlatot használ a zsoltáros az Úr népe között uralkodó egység és egyetértés szem­léltetésére?}}<br /> {{raw:data:q|42| Kit jelképezett Áron és mit szemléltetett a felkenetése és az ehhez használt olaj jóillata?}}<br /> {{raw:data:q|43| Mit szemléltet a Sion hegye és mit a Hermon hegyére eső harmat? Kitől és honnan származnak az &quot;örökkévaló élet&quot; áldásai?}}<br /> }}<br /> {{raw:data:s-01|3}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Az elveszett fiú hazatérése}}}}<br /> {{raw:data:ta|c|''&quot;Még messze volt, máris meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve és odafutva nyakába borult és csókkal halmozta el.&quot; - Lukács 15:20.''}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|1|1|id=q1|{{raw:data:idhidden|paragraph1q1|}} JEHOVÁNAK megesik a szíve a megtérőkön. Aki a magaválasztotta úton járt, de azután megbánja és visszafordul vagy a balga, önző útjáról megtér és Isten ábrázatát keresi, így szól: &quot;Jehova kegyelme az, hogy még nincs végünk, és nem fogy el az ő irgalma. Minden reggel meg-megújul, nagy a te hűséged!&quot; (Jer. siralmai 3:22,23) Jehova nagy kegyelmet tanúsított az emberiség­gel, midőn királyságát a mennyben felépítette, Kr. u. 1914-ben Fiát trónra emelve s az ő királyának hatalmat adott Sátánnak és démonainak a mennyből való kivetésre, mivel lejárt az idejük. Jehova megszakításnélkül a végsőkig folytathatta volna a harcot, míg az ügyet mindjárt teljesen elintézi a földre levetett Sátánt és démonseregeit, valamint Sátán látható szervezetét is a földön teljesen megsemmisíti. Ha Isten ezt tette volna, akkor &quot;egyetlen test sem marad életben&quot;.}}<br /> {{raw:data:p|2|2|id=q2|{{raw:data:idhidden|paragraph2q2|}} A nagy &quot;irgalmasság Atyja&quot; megrövidítette a Sátán szervezetére szakadó nyomorúságot, a Királynak 1918-ban történt templomhoz jövetelekor megszakítva azt. Szünetet tartott az ezen elítélt szervezet elleni harci tevékenységében, hogy egy közbeeső időt biztosítson, amely alatt az emberek figyelmeztetve legyenek s nekik Jehova Krisztus Jézus vezetése alatt álló teokratikus kor­mányzatát mint egyedüli reménységet hirdetni lehes­sen. Ha azután a megfelelő figyelmeztetés elhangzott, tovább folytatja az akcióját és véglegesen végrehajtja az}}|<br /> {{raw:data:p|c| ítéletet Sátán egész szervezetén, úgy a látható, mint a láthatatlan részén is. (Máté 24:21, 22) Ily módon kegyelemből &quot;testeket&quot; ment meg Armageddon világraszóló meg­semmisítéséből. &quot;Mert azt mondja Mózesnek: Könyörülök majd, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok&quot;. (Róma 9:15; II. Mózes 33:19) Tetszett az Atyának a mennyek országát a &quot;kicsiny nyáj&quot; ma­radékának adni, és így irgalmasságot tanúsított vele. Kinek volna joga vagy oka a maradékból vagy másvalakinek, hogy tiltakozzon és Isten akaratát vagy eljárását kritizálja, ha Istennek abban telik öröme, hogy az &quot;elveszett fiúval&quot; irgalmasságot tanúsítson?}}<br /> {{raw:data:p|3|3|id=q3|{{raw:data:idhidden|paragraph3q3|}} Krisztus Jézus a vallásos érzületű zsidó vezetők képmutató kritikájára való tekintet nélkül magához fogadta a megtérő vámszedőket és bűnösöket. Megesett rajtuk a szíve. A tisztátalan disznókat legeltető elveszett fiú, akit az éhség annyira megalázott, hogy a hasát a disz­nók eledelét képező szentjánoskenyérhüvellyel kívánta megtölteni, irgalomban részesülhetett, ha legalább is a balga útját megbánta és elhagyott atyját szolgálni igye­kezett. Ameddig csak az &quot;elveszett fiú&quot; osztályának a tag­jai vonakodnak figyelembe venni a királyságról szóló üzenetet, amit Isten tanúi ebben a közbeeső időben hir­detnek, mindig érzik ezt az éhínséget. Az &quot;elveszett fiú&quot; osztály által szolgált &quot;ama vidék polgára&quot; alatt az uralkodó elemeket kell érteni, akik az emberek lelkiismeretét és a}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/15&diff=7465 2026-02-25T19:13:22Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3||''Az elveszett fiú hazatérése''|''15''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|38|38|id=q38|{{raw:data:idhidden|paragraph38q38|}} Az ott szemléltetett éhínség 1918 után szakadt erre a világra, különösen annak látható fő részére, a &quot;kereszténységre&quot;. Amellett nem szószerinti kenyér és víz utáni éhségről van szó, hanem az Isten Igéje hallgatása utáni éhségről. &quot;Imé napok jönnek - ez Jehova Isten mondása - és éhséget s nem víz után való szomjúságot, hanem Jehova beszédének a hallgatása után. És támolyogni fognak tengertől tengerig, északtól keletig. Futkosnak, hogy keressék Jehova beszédét, de nem találják meg.&quot; (Ámos 8:11, 12). Jehova Isten ezt az éhséget a &quot;kereszténység&quot; hűtlensége miatt küldte. Magát az Isten szószólójának vallja és a vallásos lelkészek magukat az egyedülieknek állítják, akik képesek és illetékesek a népek Isten Igéjét és erőtlenné teszik azt a világi bölcsesség, emberek hagyományai és a hamisan úgynevezett tudomány által, amit a híveiknek tanítanak. Nekik mondja Isten: &quot;Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk és Jehova törvénye nálunk van? Bizonyára, de az Írástudók hazug tolla, hazugságra munkál. Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek; ők maguk fogták meg magukat (Elberfeldi: megdöbbennek és elfogatnak!) íme, megvetették Jehova beszédét; micsoda bölcsességük van hát nekik?&quot; - Jeremiás 8:8, 9.}}<br /> {{raw:data:p|39|39|id=q39|{{raw:data:idhidden|paragraph39q39|}} A maradék oldalán az Isten országának a prédikálása helyett a papság - miután az első világháború 1918-ban véget ért, - felvette a politikusok, nagytőkések és vallásvezérek jelszavát és háború utáni tervét, mint például a Népszövetség, a szesztilalom, a katolikus akció, a fasizmus, nácizmus stb. Mivel így elvetették Jehova Igéjét, megvonta tőlük Isten az ő Igéje és a mostani üzenete megértését. Isten az ő hű maradéka tagjait tette meg a maga szószólóinak és a királysága hírnökeinek, amely királyságot 1914-ben felállított. Így tehát a kereszténység politikai, kereskedelmi és pénzügyi prófétáinak többé nincs ma üzenetük Istentől. A nép nagy éhínség alatt szenved, mivel &quot;az Úr Igéjét&quot; az ilyen világu emberektől akarták hallani és amellett az egyik megtévesztő jövendöléstől a másikhoz vezetik és az egyik csalódó tapasztalat után a másik éri. Jóllehet most &quot;több vallást&quot; adnak neki, szellemileg mégis majdnem éhenhal és szenved az éhségkoszt mellett. Ezt Sátánnak és a démonainak köszönheti, akik 1914 és 1918 között a mennyből a földre lettek vetve. Nagy haragjában Sátán nagy szenvedést zúdított a földre és a tengerre. - Jelenések 12:12.}}<br /> {{raw:data:p|40|40|id=q40|{{raw:data:idhidden|paragraph40q40|}} Mivel az &quot;elveszett fiú&quot; osztályának tagjai mindent arra használtak, hogy világi dolgok által szabadulást szerezzenek s amellett a sok alkalmat elmulasztották az Úr szolgálatában s az ő szerető elhatározásaiban való kioktatásban, szellemi szegénységbe kerültek. Ugyancsak utolérte őket a &quot;kereszténységben&quot; uralkodó nagy szükölködés is. Egyelőre még mindig nem}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|39|id=q39| Mi módon &quot;küldötte&quot; Isten az &quot;éhínséget&quot;? és milyen tapasztalatokban részesült amellett a nép?}}<br /> {{raw:data:q|40|id=q40| Miért és mi módon szegődött be a &quot;kisebb fiú&quot; osztály az ország polgárához?}}|<br /> {{raw:data:p|c| térnek vissza és nem figyelnek Jehova Tanúira, hanem az úgynevezett &quot;kereszténység&quot; hamis prófétáiban, ezek háború utánra tette hangzatos ígéreteikben, a terveikben és a békéért, jólétért és biztonságért való szervezetükben bíznak. A tervük az volt, hogy &quot;a világ számára biztosítják a demokráciát&quot; és az első világháborúból olyan háborút csináljanak, amely &quot;az összes háborúknak egyszer s mindenkorra véget vet.&quot; Ilyen módon szegődött el &quot;az elveszett fiú&quot; Babilon, a világ &quot;egyik polgárához&quot;.}}<br /> {{raw:data:p|41|41|id=q41|{{raw:data:idhidden|paragraph41q41|}} Ez a &quot;polgár&quot; egy gazdag disznótulajdonos és a munka egyik kizsákmányolója. Ez teljesen lelkiismeretlen, illetve nincs érzéke a lelkiismeret iránt, amely összefügg az Isten Igéjével. Őt egyedül a nemzetek régi igazságtalan világa érdekli, amely messze eltávolodott Istentől és egyáltalán semmi része sincs az Istentől Ígért új világban. A &quot;polgár&quot;-munkaadó tehát a világ uralkodó tényezőit jelképezi: a mennyből kivetett Sátán és démonai pedig igyekszik ezeket totálisá tenni. Így lett megalakítva 1919-ben az olaszországi Milánóban a fasizmus és ott lett megtartva az első gyűlés is. Azután Németországban létrejött a nemzetiszociálizmus és ennek a későbbi diktátora hamar vezetőegyénisége lett. Hogy azután a bolsevizmus oroszországot hatalmába kerítse, az nyilvánvalóan csak rémképül szolgál; 1923-ban pedig megalakították a Szocialista Szovjet-köztársaságok Unióját. A totális Pápa Rómában eredményesen dörgölődik a fasizmushoz és nácizmushoz és kiterjeszti a diplomáciai kapcsolatokat más országokra is. Politikai uralkodók, akik figyelmen kívül hagyják a Jehova tanúi által ismertetett Isten Igéjét, engednek a Vatikán hangzatos szavainak, miáltal az igazi demokrácia és a szabadság veszélyeztetve van.}}<br /> {{raw:data:p|42|42|id=q42|{{raw:data:idhidden|paragraph42q42|}} Mialatt a &quot;kereszténységben&quot; az Isten igaz igéje hallgatása utáni nagy éhínség uralkodik, az &quot;elveszett fiú&quot; osztály együtt csinálja az uralkodó osztály programját, résztvesz szervezetében, odamegy és dolgozik az ő számukra és a régi világukért. A mindennapi életük ettől a rájuk kényszerített munkától függ. A tisztátalan munkájuk miatti lelkiismeretfurdalásokat figyelmen kívül kell hagyniok. Ez az osztály nem szolgálja a nagy életadó Jehova Istent, hanem egy önző, tisztátalan világi osztályt legeltet, még pedig, szentjánoskenyér hüvellyel, amit a világ uralkodó &quot;polgár&quot;-osztálya a &quot;disznók&quot; osztálya számára ad. Ezen a világon senki sem nyújt az &quot;elveszett fiú&quot; osztályának valamilyen szívet és lelket kielégítő szellemi eledelt. Ez az osztály nagy ínségben van! Nincs semmi kiút ez osztály számára, nincs semmi eszköz megszabadítására? Ennek a cikknek a folytatása a tényeknek megfelelő választ ad, amelyek a példázatot beteljesítik.}}<br /> {{raw:data:ta|r|(WTa. 1943. november 1)}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|41|id=q41| Kit szemléltet a &quot;polgár&quot; és hogyan gyarapodott a hatalma?}}<br /> {{raw:data:q|42|id=q42| Mit tett az &quot;elveszett fiú&quot; osztály az éhínség nyomása alatt és miért volt ez az osztály nagy szükségben?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/2&diff=7464 2026-02-25T06:26:41Z

<p>Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ta|c|Írta N. H. KNORR a Watch Tower Bibie és Tract Society elnöke 124 Columbia Heights Brooklyn, - N.Y. U.S.A. &quot;THE WATCH TOWER&quot;, Hungarian. - Made in Rum…”</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ta|c|Írta N. H. KNORR<br /> a Watch Tower Bibie és Tract Society elnöke<br /> 124 Columbia Heights Brooklyn, - N.Y. U.S.A.<br /> &quot;THE WATCH TOWER&quot;, Hungarian. - Made in Rumania<br /> }}<br /> {{raw:data:ta|c| Újra kiadja 1996-ban az &quot;IGAZHITŰ JEHOVA TANÚI&quot; Egyesülete, Kolozsvár, Horea utca 22/6 szám.}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|A szolgálat csodálatos kincse}}}}<br /> {{raw:data:ta|c|''&quot;Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erő rendkívülisége Istenné legyen és nem magunktól való.&quot; - II. Kor. 4:7.''}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|1| JEHOVA a valódi kincsek kiapadhatatlan forrása. Ő a legmagasabb mennyekben van s ezért a tőle származó kincsek mennyei eredetűek. (Róma 11:33, Példab. 2:4-9). Ezek állandó kincsek s gyönyörűségesebbek minden bajtszerző anyagi gazdaság kincsénél, olyan javaknál, melyeket önző emberek felhalmoznak maguknak s azoknak adják, akik őket szolgálják s tetszenek nekik. A valaha teremtmények által a földön élvezett leg­gyönyörűségesebb kincs a Teremtőért végzett szolgálat az ő megbízása vagy erre a szolgálatra való kirendelése alapján. Nem minden ember értékeli ezt a kincset és nem mindenki törekszik erre.}}<br /> <br /> diktátorai vesszőparipája, a &quot;kommunizmus&quot; hamis vádja által a Jehova tanúi elleni ellenségeskedés, üldözés és elnyomás együttes világraszóló programját igyekszik megvalósítani. Ez eljárásukban más vallásszervezetek is segítségükre sietnek, mivel nincs bátorságuk az ellenálásra és úgy érzik, hogy a szervezett vallás ügye vele áll vagy esik. így az összes vallásszervezetnek össze kell tartani s mint jószomszédok, támogatni tartoznak egymást.<br /> {{raw:data:p|4| E szektának a kora egészen a negyedik századbeli pogány Róma császárjáig, Konstantinig nyúlik vissza. Jehova tanúi elleni beszédük és eljárásuk világosan kinyilatkoztatja, hogy a^hierarchiájuk nem ismeri fel, miszerint Jehova tanúi igazi küldetésen nem emberektől vagy emberek által van, hanem Istentől jön. Ha tehát ez a<br /> {{raw:data:p|2| Az úgynevezett &quot;kereszténység&quot; vallásoskodói földi kincseket halmoznak fel önmaguk és szervezetük számára s ugyanakkor gazdagoknak állítják magukat küldetés nem is az említett vallásszektától vagy által van,<br /> Isten előtt. Hogy ne lehessen nyilvánvalóvá, miszerint a az mégis érvényes és kötelező, amit semmilyen vallás­<br /> valóságban Isten előtt &quot;nyomorultak, szánalomraméltó rendszer sem szüntethet meg. Bár Jehova valóban sohasem<br /> szegény, vak és mezítelenek&quot;, kihasználják a totális kérte fel &quot;Jehova tanúit&quot;, hogy tanúi legyenek, azonban ezt<br /> háború viszonyaifajehova névet egyedül viselő Úr Isten megparancsolta nekik. Miért? Mivel Jehova tanúi olyan<br /> igaz szolgái elleni féltékeny, gonosz terveik elő­ férfiakból és nőkből kerülnek ki, akik a Bibliát Jehova Isten<br /> mozdítására. (Jel. 3:17; 83. zsoltár 19). Egy a &quot;ke­ ihletettJgéjének tekintik és elhiszik az abban mondottakat.<br /> reszténység&quot; egyik legnépesebb, leggazdagabb és TJzazIge nem hívja meg őket valamely vallásszektához való<br /> leghatalmasabb vallásszektája egyik hercegprímásának 'csatlakozásra - legyen az nagy vagy kicsi -, hanem abból<br /> a jóváhagyásával ellátva nemrég megjelent kiadványban meghallották Jehova meghívását, hogy teljes odaadással<br /> először feldícsérve ennek magas életkorát és világi szenteljék neki magukat a megváltó Jézus Krisztus által,<br /> tiszteletreméltóságát, azután pedig Jehova tanúiról így aki &quot;az út, az igazság és az élet&quot;. Jehova ezen igaz tanúi ez<br /> szól: &quot;Semmi bizonyíték nincs arra nézve, miszerint isteni megbízás szerint cselekedtek. Krisztus Jézus érdeme<br /> Jehova valaha felkérte volna őket, hogy az ő tanúi alapján teljesen a legfelségesebb Istennek szentelték<br /> legyenek.&quot; Ezért mint az utolsó évszázadban keletkező magukat s így az Isten iránti engedelmesség maradandó<br /> &quot;különleges vallásról&quot; beszélnek s azután Jézus szavait szövetségébe léptek. Ezért minden időben az ő akaratát<br /> idézik: &quot;Gyümölcseikről ismeritek meg őket.&quot;<br /> kötelesek cselekedni, az Úr Isten pedig megbízza őket és<br /> 3. Eszerint Jehova tanúit a &quot;kereszténység&quot; megparancsolja nekik akarata cselekvését.<br /> ugyanezen vallásszektája szélhámosoknak és csalóknak<br /> 5. Aki azt akarja, hogy Isten elfogadja__felbélyegzi. A vallásszervezet az összes európai totális szentelő'déséF, az nem szenteli magát vallásszervezetnek,<br /> <br /> 1. Mily értékes kincset élvezhet egy földi teremtmény és miért?<br /> honnan származik ez?<br /> 2. Mely kincseket halmoznak fel vallásoskodók&quot; s mely<br /> lealacsonyító és becsmérlő állításokat emelnek Jehova tanúi<br /> ellen és miért?<br /> 3. Mit indít el ez a vallásszekta Jehova tanúi ellen? kik<br /> műküdnek közre és miért?<br /> <br /> 4. a) Mit nem ismer fel a hierarchia Jehova tanúi küldetését<br /> illetőleg a régi volta ellenére?<br /> b) Mennyiben felel mega valóságnak, hogy Jehova nem kérte<br /> fel &quot;Jehova tanúit&quot;, hogy az ő tanúi legyenek?<br /> 5. Mikor efogadható Istennél a felszentelődés ? s miből tűnik<br /> ki, hogy Jehova tanúi felvették a cölöpöt Krisztus Jézus<br /> követése végett?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/14&diff=7463 2026-02-24T10:23:19Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''14''|''Az elveszett fiú hazatérése''|}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|32|32|id=q32|{{raw:data:idhidden|paragraph32q32|}} 1918-tól 1931-ig rendkívül sok irodalom állott rendelkezésre a királyság hirdetésére és nagyon kedvező alkalom kínálkozott Armageddon túlélésére s az örök élet elnyerésére. Több mint 110 millió könyv és füzet lett hozzáférhetővé téve a népnek sok különböző nyelven, azonkívül sok száz millió ingyenes traktátus nyilvános és rádió-előadás sok rádió-állomáson - egyenként és állomásösszekapcsolások által. Az &quot;elveszett fiú&quot; elvesztegette az alkalmat az Isten szolgálatába belépni, amely alkalom ezen hirdetés által kínálkozott számukra. A &quot;világ messze földjén&quot; jó összeköttetéseket tartva fenn olyasmire adta ki pénzét, ami nem kenyér és azért fáradozott, ami nem tartotta jól. (És. 55:2). Ha ennek az osztálynak a tagjai megengedték, hogy e világnak a gondjai és a gazdagság csalárdsága elfojtsák az életüket és visszatartsák attól a munkától, amelyet Isten a kegyelem ez idejére az armageddoni csatát megelőzően meg­határozott, akkor az ilyenek - felszentelt szülők gyermekei vagy olyan emberek, akik Jehova tanúival szimpatizáltak - értékes alkalmakat mulasztottak el, időt és eszközöket pazaroltak el.}}<br /> {{raw:data:p|33|33|id=q33|{{raw:data:idhidden|paragraph33q33|}} Ha az ilyenek idejüket az elfecsérelés helyett bibliamagyarázó iratok olvasására vagy gyülekezetek látogatására használták volna, hogy Istennek a ki­rályságáról szóló üzenetét hallgassák és tanulmányozzák vagy rádió-előadásokat figyeltek volna, amelyek ez igazságos kormányzat üzenetét hirdették, mennyire gyarapodhattak volna az Isten akarata és Igéje meg­ismerésében! Az Isten &quot;szokatlan munkájához&quot; - való csatlakozás milyen értékes alkalmait mulasztották el dőzsőlés és dorbézolás által, mivel a szórakozást jobban szerették Istennél és a mai féktelen szórakozás nemzetségével dőzsöltek vagy a szíveiket engedték eltompítani tobzódás, részegség vagy az élet gondjai által! (Lukács 21:34-36) E világ szellemi házasságtörői vagy paráznái közé mentek és megrészegedtek Babilon, Sátán szervezete &quot;borával&quot;, miáltal az összes nemzeteket őrjöngővé tette. (Jer. 51:7: Jel. 17:1-5.) Ez az út megfelelt a kívánságuk szerinti összes élvezeteknek, s ezek nekik oly életet nyújtottak, amit nem lehetett féken tartani az Isten iránti szövetség-kötelezettségekkel: de ez csak szellemi szegény­séget hozott nekik. Ezt a kívánságot táplálva, megkemé­nyítették szíveiket majdnem a keménynyakúságig, majdnem teljesen közömbösek lettek Istennek az olyanokra vonatkozó akarata iránt, akik életet nyernek az új világban.}}<br /> {{raw:data:p|34|34|id=q34|{{raw:data:idhidden|paragraph34q34|}} Ezek hűségesen figyelmeztetve lettek az ily önző kívánságokkal szemben. &quot;Hanem mindenki a saját kívánságától vonva és édesgetve kerül a kisértésbe. Azután}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|32|id=q32| Melyik nagy hirdetőmunkára való tekintettel bizonyultak továbbá tékozlóknak?}}<br /> {{raw:data:q|33|id=q33| A szellemi előmenetel és tevékenység mely alkalmait hanyagolták el azáltal? és milyen állapotba hozta ez a viselkedés?}}<br /> {{raw:data:q|34|id=q34| Mire figyelmeztet Jakab az önző kívánságokkal szemben? és mi a célja az Ördögnek ezekkel?}}|<br /> {{raw:data:p|c| fogan a kívánság és bűnt szül; a bűn pedig, mikor teljességre jut, halál szülője lesz.&quot; (Jakab 1:14,15). E világ istene minden embert el akar téríteni Istentől, az Életadótól, vagy a szórakozás utáni hajszával vagy pedig valami mással.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| ÉHINSÉG ÉS NÉLKÜLÖZÉS}}}}<br /> {{raw:data:p|35|35|id=q35|{{raw:data:idhidden|paragraph35q35|}} Meghatározott időben a tékozló fiú mindjobban kezdte érezni a következményeket: &quot;Miután mindent elköltött, nagy éhínség támadt azon a vidéken (Elberfeldi: hatalmas éhínség támadt abban az országban) és maga is nélkülözni kezdett. Akkor elment és beszegődött ama vidék egyik polgárához, aki elküldte őt mezejére disznókat őrizni. És ő szeretett volna jóllakni azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de nem adott senki neki.&quot; - Lukács 15:14-16.}}<br /> {{raw:data:p|36|36|id=q36|{{raw:data:idhidden|paragraph36q36|}} Az éhínség elérte azt a &quot;távoli országot&quot;, de nem érte el az elveszett fiú atyjának az országát. Ez hatalmas éhínség volt és készületlenül érte a pazarlókat, semmi eszközzel nem rendelkeztek ellene. A korábbi barátok, akik jó társaságot nyújtottak neki abban az időben, amikor féktelenül és könnyelműen fizetett, most egyszerre hidegen fogadták és semmi hálát nem mutattak iránta azáltal, hogy valamiben segítségére lettek volna. (Példabesz. 19:4,6,7.) Ő szabad és atyjától független életet kívánt s most megkellett aláznia magát, hogy annak a világi, pogány országnak egyik polgárához szegődjön szolgálatba. A munkát nem választhatta ki magának; mert ezt a polgár tette meg. Az elveszett fiú nyilván zsidó fiú volt, mert a zsidók közül való bűnösök indították arra Jézust, hogy elmondja ezt a példázatot.}}<br /> {{raw:data:p|37|37|id=q37|{{raw:data:idhidden|paragraph37q37|}} Ez a pogány polgár nem volt tekintettel az elveszett fiú - legalább még meglévő - lelkiismeretére. Zsidó munkását kiküldte a nagy ínség által sújtott területre, hogy ott disznókat őrizzen. Az elveszett fiúnak emlékeznie kellett, hogy az Isten Mózes útján adott törvénye szerint szövetséges népe számára a disznó tisztátalan állat volt, tehát azt sem megenniük, sem feláldozniok nem volt szabad. (III. Mózes 11:7,8; V Mózes 14:8.) A disznók őrzése tisztátalan, megszeplősítő foglalkozás volt; az elveszett fiú azonban el kellett hallgattassa a lelkiismeretét, ha meg akarta tartani állását, és meg akarta keresni a leg­szükségesebb életszükségletet. A megvetett disznópásztor állásért kapott csekély fizetésen szerzett táplálék nem töltötte meg vagy elégítette ki őt. &quot;És szeretett volna jóllakni a szentjánoskenyér hüvellyel, amiből a disznók ettek és senki sem adott neki.&quot; (Konkordante ford.) Nyilvánvalóan még arra sem lett feljogosítva, hogy ebből a disznótéplálékból ehessen, jóllehet a szentjánoskenyér hüvelye nagyon sovány koszt, rendszerint csak a disznóknak és a barmoknak az etetésére használják.}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|35|id=q35| Milyen következmények váltak mindjobban érezhetővé az elveszett fiúnál?}}<br /> {{raw:data:q|36|id=q36| Mit jelentett számára az éhínség pénzügyileg és milyen munkát kellet végeznie?}}<br /> {{raw:data:q|37|id=q37| Milyen tekintettel voltak az elveszett fiú lelkiismeretére és mit szeretett volna ő enni szívesen?}}<br /> {{raw:data:q|38|id=q38| Mit szemléltetett az az éhínség? Ki küldötte azt és miért?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/14&diff=7462 2026-02-24T10:06:51Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''14''|''Az elveszett fiú hazatérése''|}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|32|32|id=q32|{{raw:data:idhidden|paragraph32q32|}} 1918-tól 1931-ig rendkívül sok irodalom állott rendelkezésre a királyság hirdetésére és nagyon kedvező alkalom kínálkozott Armageddon túlélésére s az örök élet elnyerésére. Több mint 110 millió könyv és füzet lett hozzáférhetővé téve a népnek sok különböző nyelven, azonkívül sok száz millió ingyenes traktátus nyilvános és rádió-előadás sok rádió-állomáson - egyenként és állomásösszekapcsolások által. Az &quot;elveszett fiú&quot; elvesztegette az alkalmat az Isten szolgálatába belépni, amely alkalom ezen hirdetés által kínálkozott számukra. A &quot;világ messze földjén&quot; jó összeköttetéseket tartva fenn olyasmire adta ki pénzét, ami nem kenyér és azért fáradozott, ami nem tartotta jól. (És. 55:2). Ha ennek az osztálynak a tagjai megengedték, hogy e világnak a gondjai és a gazdagság csalárdsága elfojtsák az életüket és visszatartsák attól a munkától, amelyet Isten a kegyelem ez idejére az armageddoni csatát megelőzően meg­határozott, akkor az ilyenek - felszentelt szülők gyermekei vagy olyan emberek, akik Jehova tanúival szimpatizáltak - értékes alkalmakat mulasztottak el, időt és eszközöket pazaroltak el.}}<br /> {{raw:data:p|33|33|id=q33|{{raw:data:idhidden|paragraph33q33|}} Ha az ilyenek idejüket az elfecsérelés helyett bibliamagyarázó iratok olvasására vagy gyülekezetek látogatására használták volna, hogy Istennek a ki­rályságáról szóló üzenetét hallgassák és tanulmányozzák vagy rádió-előadásokat figyeltek volna, amelyek ez igazságos kormányzat üzenetét hirdették, mennyire gyarapodhattak volna az Isten akarata és Igéje meg­ismerésében! Az Isten &quot;szokatlan munkájához&quot; - való csatlakozás milyen értékes alkalmait mulasztották el dőzsőlés és dorbézolás által, mivel a szórakozást jobban szerették Istennél és a mai féktelen szórakozás nemzetségével dőzsöltek vagy a szíveiket engedték eltompítani tobzódás, részegség vagy az élet gondjai által! (Lukács 21:34-36) E világ szellemi házasságtörői vagy paráznái közé mentek és megrészegedtek Babilon, Sátán szervezete &quot;borával&quot;, miáltal az összes nemzeteket őrjöngővé tette. (Jer. 51:7: Jel. 17:1-5.) Ez az út megfelelt a kívánságuk szerinti összes élvezeteknek, s ezek nekik oly életet nyújtottak, amit nem lehetett féken tartani az Isten iránti szövetség-kötelezettségekkel: de ez csak szellemi szegény­séget hozott nekik. Ezt a kívánságot táplálva, megkemé­nyítették szíveiket majdnem a keménynyakúságig, majdnem teljesen közömbösek lettek Istennek az olyanokra vonatkozó akarata iránt, akik életet nyernek az új világban.}}<br /> {{raw:data:p|34|34|id=q34|{{raw:data:idhidden|paragraph34q34|}} Ezek hűségesen figyelmeztetve lettek az ily önző kívánságokkal szemben. &quot;Hanem mindenki a saját kívánságától vonva és édesgetve kerül a kisértésbe. Azután}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|32|id=q32| Melyik nagy hirdetőmunkára való tekintettel bizonyultak továbbá tékozlóknak?}}<br /> {{raw:data:q|33|id=q33| A szellemi előmenetel és tevékenység mely alkalmait hanyagolták el azáltal? és milyen állapotba hozta ez a viselkedés?}}<br /> {{raw:data:q|34|id=q34| Mire figyelmeztet Jakab az önző kívánságokkal szemben? és mi a célja az Ördögnek ezekkel?}}|<br /> {{raw:data:p|c| fogan a kívánság és bűnt szül; a bűn pedig, mikor teljességre jut, halál szülője lesz.&quot; (Jakab 1:14,15). E világ istene minden embert el akar téríteni Istentől, az Életadótól, vagy a szórakozás utáni hajszával vagy pedig valami mással.}}<br /> {{raw:data:p|35|35|id=q35|{{raw:data:idhidden|paragraph35q35|}} Meghatározott időben a tékozló fiú mindjobban kezdte érezni a következményeket: &quot;Miután mindent elköltött, nagy éhínség támadt azon a vidéken (Elberfeldi: hatalmas éhínség támadt abban az országban) és maga is nélkülözni kezdett. Akkor elment és beszegődött ama vidék egyik polgárához, aki elküldte őt mezejére disznókat őrizni. És ő szeretett volna jóllakni azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de nem adott senki neki.&quot; - Lukács 15:14-16.}}<br /> {{raw:data:p|36|36|id=q36|{{raw:data:idhidden|paragraph36q36|}} Az éhínség elérte azt a &quot;távoli országot&quot;, de nem érte el az elveszett fiú atyjának az országát. Ez hatalmas éhínség volt és készületlenül érte a pazarlókat, semmi eszközzel nem rendelkeztek ellene. A korábbi barátok, akik jó társaságot nyújtottak neki abban az időben, amikor féktelenül és könnyelműen fizetett, most egyszerre hidegen fogadták és semmi hálát nem mutattak iránta azáltal, hogy valamiben segítségére lettek volna. (Példabesz. 19:4,6,7.) Ő szabad és atyjától független életet kívánt s most megkellett aláznia magát, hogy annak a világi, pogány országnak egyik polgárához szegődjön szolgálatba. A munkát nem választhatta ki magának; mert ezt a polgár tette meg. Az elveszett fiú nyilván zsidó fiú volt, mert a zsidók közül való bűnösök indították arra Jézust, hogy elmondja ezt a példázatot.}}<br /> {{raw:data:p|37|37|id=q37|{{raw:data:idhidden|paragraph37q37|}} Ez a pogány polgár nem volt tekintettel az elveszett fiú - legalább még meglévő - lelkiismeretére. Zsidó munkását kiküldte a nagy ínség által sújtott területre, hogy ott disznókat őrizzen. Az elveszett fiúnak emlékeznie kellett, hogy az Isten Mózes útján adott törvénye szerint szövetséges népe számára a disznó tisztátalan állat volt, tehát azt sem megenniük, sem feláldozniok nem volt szabad. (III. Mózes 11:7,8; V Mózes 14:8.) A disznók őrzése tisztátalan, megszeplősítő foglalkozás volt; az elveszett fiú azonban el kellett hallgattassa a lelkiismeretét, ha meg akarta tartani állását, és meg akarta keresni a leg­szükségesebb életszükségletet. A megvetett disznópásztor állásért kapott csekély fizetésen szerzett táplálék nem töltötte meg vagy elégítette ki őt. &quot;És szeretett volna jóllakni a szentjánoskenyér hüvellyel, amiből a disznók ettek és senki sem adott neki.&quot; (Konkordante ford.) Nyilvánvalóan még arra sem lett feljogosítva, hogy ebből a disznótéplálékból ehessen, jóllehet a szentjánoskenyér hüvelye nagyon sovány koszt, rendszerint csak a disznóknak és a barmoknak az etetésére használják.}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|35|id=q35| Milyen következmények váltak mindjobban érezhetővé az elveszett fiúnál?}}<br /> {{raw:data:q|36|id=q36| Mit jelentett számára az éhínség pénzügyileg és milyen munkát kellet végeznie?}}<br /> {{raw:data:q|37|id=q37| Milyen tekintettel voltak az elveszett fiú lelkiismeretére és mit szeretett volna ő enni szívesen?}}<br /> {{raw:data:q|38|id=q38| Mit szemléltetett az az éhínség? Ki küldötte azt és miért?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/13&diff=7461 2026-02-23T15:19:49Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3||''Az elveszett fiú hazatérése''|''13''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|24|24|id=q24|{{raw:data:idhidden|paragraph24q24|}}<br /> Az elveszett fiú hazatérése Istentől távol való állapotát, amelyben a világ van. Nem szükséges valóban sokat utaznunk, hogy a világban érjünk. A tékozló fiúról szóló példázatra a Jézushoz jövő vámszedők és bűnösök szolgáltattak okot, ami ellen az írástudók és farizeusok tiltakoztak. A vámszedők a római kormányzat adószedői vagy vámtisztviselői voltak és a saját zsidó népük között tevékenykedtek, amelyet Rómából elnyomtak. Ezek a világbirodalom szolgálatában állottak, amelyben Krisztus Jézus a fára szegeztetett. Visszaéltek hivatalukkal azáltal, hogy a honfitársaikat csalással és hamis vádaskodással elnyomják, hogy saját önző céljukra kövér nyereséget szerezzenek. Ez a kalmárkodás &quot;messze&quot; a kormányzat szolgálatában történt s ez messze eltávozott Jehova szellemétől és szövetségétől, jóllehet a vámszedők a saját hazájukban voltak. Ezeket azért a vallásoskodók s ezek nyájai megvetették és nagy bűnösöknek tekintették.}}<br /> {{raw:data:p|28|28|id=q28|{{raw:data:idhidden|paragraph28q28|}} A &quot;bűnösök&quot; fogalma alá esnek azok is, akik más bűnökben vétkeztek, mint pl. paráznák és az Istennel kötött szövetség más megrontói. (Luk. 7:37-39). Azoktól a nemzetekről, amelyek Isten szövetségére nézve idegenek és kívülállók voltak, rendszerint, mint &quot;bűnösökről&quot; beszéltek s ha egy zsidó közösséget vállalt a nemzetekkel vagy azzal, ahogy ezek éltek, ez okot szolgáltatott őt a &quot;bűnösök&quot; közé számítani. (Galácia 2:15; Luk. 6:32-34,24:7; Máté 26:46). Így az ilyen bűnösök számára nem volt szükség elhagyni a hazájukat, hogy messze eltávolodjanak Jehova Istentől, akivel szövetséges viszonyban állottak. A távollét állapota nem is abból állott, hogy az ilyen zsidók nem voltak olyan műveltek vagy kiváltságosak, mint a farizeusok, írástudók, törvénytudók és vének, hanem ezek &quot;messze&quot; voltak, mivel anélkül éltek, hogy a szövetség iránti kötelezettségüknek eleget tettek volna; és az előbb említett vallásoskodók nem voltak segítségükre, hogy Istenhez közeledjenek, hanem megvetették és kikerülték őket.}}<br /> {{raw:data:p|29|29|id=q29|{{raw:data:idhidden|paragraph29q29|}} Az &quot;elveszett fiú&quot; osztálya nyilván azt gondolhatta, hogy az ő eljárása ártatlan, mivel tudatosan senkit sem károsított meg anyagilag vagy testileg, ha a többi világiakhoz hasonlóan a saját én kielégítése végett élt és ezt az életet a lehető legjobban kiélvezte. Ez erre való tekintet nélkül &quot;messze földre való utazást&quot; jelentett, mivel ehhez a világhoz alkalmazkodott; s ez a világ messze el van távolodva Istentől. Akármit is hallhatnak az igazságról; az közeleb hozhatta volna Istenhez. Aki pedig elmulasztotta követni azt az igazságot, mégha ez a lépés az Úr Isten iránti felszentelődéshez vezet és a régi világ oldalán marad, az nem szereti Istent. A királyság-igazsággal szembeni közömbösség és az a kívánság, hogy mások tetszését élvezze és a világban figyelemreméltónak tűnjön, ezek örömében részt vegyen, az a világgal való barátság és szellemi értelemben a paráznákkal való kapcsolattal}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|28|id=q28| Mikre vonatkozott a &quot;bűnös&quot; kifejezés? és a valóságban hogyan mentek a &quot;messze földre&quot;?}}<br /> {{raw:data:q|29|id=q29| Mennyiben mondható, hogy a “kisebb fiú&quot; osztály &quot;messze földön&quot; él? és a “paráznák&quot; társaságában?}}|<br /> {{raw:data:p|c| egyenlő, amibe a tékozló fiú került. Az apostol mondja azoknak, akik a nagy Életadótól valamit kérnek, hogy azután elpazarolják és eltékozolják a saját önző vágyaik kielégítésére. Kéritek, de nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek, csak azért, hogy bűnös vágyaitokban eltékozoljátok. Ti házasságtörő férfiak és nők, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé lesz.&quot; - Jakab 4:3, 4.}}<br /> {{raw:data:p|30|30|id=q30|{{raw:data:idhidden|paragraph30q30|}} Nem kell valakinek szükségképpen kapcsolatba lepni Sátán szervezete hivatalos részévéi, hogy ily szellemi házasságtörést vagy paráznaságot&quot; elkövessen. Aki nem szereti Isten országát és nem foglal állást mellette, nem kerülheti el az e világgal való megszeplősítést, szeretnie kell azt, és annak szórakozásait. Isten megparancsolta népének. Ne szeressetek a világot, se amik a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, nincs meg abban az Atya iránti szeretet. Mert mindaz, ami a világban van: a test vágya, a szem kívánsága, nem az Atyától ered, hanem a világtól. És a világ bűnös vágyával együtt elmúlik, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.&quot; -1. János 2:15-17.}}<br /> {{raw:data:p|31|31|id=q31|{{raw:data:idhidden|paragraph31q31|}} A föld a mennyei Atyát, Jehova Istent szolgáló igazságos teremtmények örök hazája lesz; a természetes áldások pedig, amelyekkel emberi teremtményeit körülveszi, az Isten szolgálatában való felhasználásra és az ő dicsőítésére van szánva. Sátán szervezete látható része és az uralma alatt álló nép a démonoktól uralt világ szolgálatában a földi és anyagi áldásokat birtokába veszi, ami Isten gyalázatára szolgál. Kicsapongás által el­vesztegetnek s esztelenül megrontanak ily dolgokat. A kisebb fiú osztálya, amely különösen 1918 után vonakodott megszerezni az igazságot vagy aszerint cselekedni s azzal összhangban élni, a világhoz hasonlított s vagyonát vagy javait azzal tékozolta el, hogy a világhoz hasonlóan akart élni. Elmulasztott sok és nagy alkalmakat, javait és erejét a Legfelségesebb Isten, a nagy Életadó szolgálatára fordítsa s mivel nem sietett minden javaival Isten felszentelt szolgálatara, eltékozolt egy felbe­csülhetetlen kiváltságot különösen 1931-ig. Milyen kiváltságot? Azt az alkalmat, hogy a mennyek országa osztályához tartozzon és a maradék újabb, fiatalabb részét alkossa, amint ezt az ókorban Ruth és Eszter szemléltette. A nagy nyomorúság megrövidítésére szolgáló közbeeső idő nem arra volt szánva, hogy az életet teljesen kihasználjak dorbézolásokban az olyanok, akik mint Isten fiai örök életet kívánnak nyerni. Ez azért volt beiktatva kegyelmesen, hogy a királyságnak az örök élet elnyeréséhez vezető evangéliumát az összes nemzeteknek hirdetni lehessen.}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|30|id=q30| Miért nem szükséges közvetlen kapcsolat a Sátán szervezete hivatalos részeivel a szellemi hazasságtörés elkövetéséhez?}}<br /> {{raw:data:q|31|id=q31| Mire van szánva a föld természetes áldásaival és mivel követett el pazarlást vagy tékozlást az “elveszett fiú&quot;?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/12&diff=7460 2026-02-23T14:20:20Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''12''|''Az elveszett fiú hazatérése''|}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> <br /> {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Az elveszett fiú ínségben}}}}<br /> {{raw:data:m|20|20|{{raw:data:ta|c|''&quot;Aki megőrzi a törvényt eszes fiú az, aki pedig a dobzódókkal társalkodik, meggyalázza atyját.&quot; - Példab. 28:7.''}}}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:ta|c|''(Folytatás)''}}<br /> {{raw:data:p|24|24|id=q24|{{raw:data:idhidden|paragraph24q24|}} Amennyiben Jehova Isten kegyelmesen ezt a közbeeső időt biztosította és így a &quot;kisebb fiú&quot; osztály az önválasztotta úton mehetett, míg feleszmél, Jehova Isten kiadta neki a részét. A maradék-osztálynak kiadta a kiváltságot, hogy a királyság ezen evangéliuma hirdetése által szolgálja Őt; a &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak pedig kiadott egy időszakot, amidőn földi kiváltságait saját akarata szerint kihasználhatta, hogy még Armageddon előtt önző módon tölthesse, ha ezt választaná. Ily eljárásával nem különbözött az &quot;e világ embereitől, kiknek részük ez életben van&quot; és akik eltulajdonítják azokat a dolgokat, amelyeket Isten teokratikus uralma alatti felhasználásra adott. (17. zsoltár 14). A &quot;kisebb fiú&quot; osztály nem ismerte fel és nem értette meg a mennyei Atya - a 142. zsoltár 6. versét - &quot;te vagy menedékem, örökségem az élők földjén&quot;. Bennük nem volt meg az ókori hű emberekhez hasonló értékelés, akik a mennyei reménység nélkül is teljes szívvel szolgálták Istent anélkül, hogy visszavonultak vagy a jelen életben megalkuvást kötöttek volna, egyszerűen az igazságosság kedvéért, mivel ez Isten előtt helyes és kedves.}}<br /> {{raw:data:p|25|25|id=q25|{{raw:data:idhidden|paragraph25q25|}} &quot;Néhány nap múlva a kisebb fiú, mindenét összeszedve, messze földre költözött és ott eltékozolta vagyonát (a neki kiadott javakat), mivel dorbézolva élt.&quot; (Luk. 15:13). Az alatt az idősebb testvér az atyja közelében maradt és szolgálta őt a mezőn, hordozva a nap terhét és forróságát. Az nincs feltüntetve, hogy a kisebb fiú - mégha jámbor is lehetett - elutazása előtt az atyját szolgálta vagy az előre megkapott örökséget kellőképpen értékelte volna. Ellenkezőleg, úgy látszik, nem szívesen dolgozott az atyjának. Inkább felelősségmentesen akart élni, könnyelmű volt és szerette a szórakozást, ami saját énjét kielégítette, amellett nagy tékozló vagy pazarló volt és nem értékelte kellőképpen azt, amibe atyjának az általa előre kért dolog került. Nem bizonyult atyja méltó fiának, sem nem nyilatkoztatott ki a bölcsesség iránti szeretetet, ami a szerető atya szívét megörvendezteti. (Példab. 29:3). Miután megkapta a vagyon ráeső részét, készvolt gyorsan, &quot;néhány nap múlva&quot; elutazni messze földre, ahol kikerült atyja tekintete és korlátozó ellenőrzése köréből. Az atyja háza és az idősebb testvére társasága nem nyújtott elég kalandot számára, nem volt a lekötelezettség helye és az élet vonzalma, amit ő kívánt. Szövetséghű testvérének az}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|24|id=q24| Mit adott ki akkor Jehova Isten mind a két “fiú&quot; osztálynak? és miképp hiányzott az az értékelés, ami az ókori hűségeseknél volt?}}<br /> {{raw:data:q|25|id=q25| Milyen fiúnak bizonyult már az otthonról való távozás előtt? és mikor és miért ment el otthonról?}}|<br /> {{raw:data:p|c| életútja igen keskeny volt számára, igen szűk, korlátozott, szabályozott és igen rendszeres. Az atyja szolgálata, a szülők jóhírnevéről való gondoskodás, atyja elismerése és szeretetteljes vezetése feletti öröm, valamint az atyja által kilátásba helyezett jó jövőbe helyezett reménység, nem bírták ott az atyja Istennek tetsző házához kötni, sem abban visszatartani.}}<br /> {{raw:data:p|26|26|id=q26|{{raw:data:idhidden|paragraph26q26|}} A messze föld, ahova tekintélyes kiadásokkal és fáradtságokkal utazott, Róma lehetett, a római birodalom, a bibliai történelem szerint hatodik világhatalom, az &quot;északi király&quot; fővárosa. Rómában egy ember egy világi ki­rályságot szerezhetett magának, amint az a feljegyzésben a bizonyos előkelő emberben van ábrázolva, aki messze földre ment, hogy országot szerezzen magának és úgy térjen vissza. (Lukács 19:12). Az a tartomány ahhoz a világhoz tartozott, melynek Sátán az istene s amely törvénytelenségben vagy gonoszságban van. (II. Korinthus 4:4; I. János 5:19.) Jézus idejében az Ördög a vadállatias római birodalom által uralta a világot. Arra való tekintet nélkül, hogy a &quot;messze föld&quot; a valóságban hol vagy milyen távolságban lehetett, az mégis &quot;messze&quot; volt a kisebb fiú atyja szellemétől. A fiú &quot;ott eltékozolta vagyonát, mivel dorbézolva élt&quot; és nem takarékoskodott egy bizonytalan jövőre. Célja az volt, hogy minden áron a lehető legtöbb önző élvezetet kihasználjon az életből. Nem dolgozott s így kétszeres értelemben is tékozló volt. &quot;Aki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, aki tönkretesz (van Ess: tékozol). (Példab. 18:9). Sátán, &quot;e világ istene&quot; a legnagyobb tékozló vagy megrontó. Krisztus Jézus mondta &quot;Aki velem nincs, ellenem van az s aki velem nem gyűjt, tékozol az.&quot; Aki nincs Krisztus mellett, az rokonságot nyilatkoztat ki a nagy tékozlóval. (Máté 12:30). A tékozló fiú nem állott közel az Úrhoz, tehát nem állott az ő oldalán.}}<br /> {{raw:data:p|27|27|id=q27|{{raw:data:idhidden|paragraph27q27|}} A tékozló fiú hazája nyilván az az ország volt, amelyre Krisztus és az apostolok a prédikálásukat korlátozták, hisz így szólt: &quot;Pogányok útjára ne térjetek rá és a szamaritánusok városába ne menjetek be, hanem menjetek inkább Izráel házának veszendőbe tért juhaihoz.&quot; (Máté 10:5, 6). Ez Isten szövetséges népének az országa volt. Az ebből a &quot;vég idejéből&quot; való &quot;tékozló fiú&quot; osztálya szintén &quot;messze földre&quot; utazott, még pedig eljárási módjával, mivel nem kereste az Istennek s az ő szolgálatára való felszentelődés útját. A &quot;messze föld&quot; szemlélteti az}}<br /> {{raw:data:m|5|0|{{raw:data:cc|55|{{raw:data:s-01|2}}}}}}<br /> {{raw:data:q|26|id=q26| Mi lehetett Jézus idejében a &quot;messze föld&quot;, ahova a &quot;kisebb fiú&quot; utazott? és hogyan tékozolta el ott vagyonát?}}<br /> {{raw:data:q|27|id=q27| a) Hol volt a tékozló hazája? b) Mi a &quot;messze föld&quot;, ahova a &quot;kisebb fiú&quot; osztály megy? s hogy mutatja meg a zsidó vámszedők viselkedése, hogy valóban nem kell sokat utazni, hogy odajusson az ember?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/12&diff=7459 2026-02-23T10:28:58Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''12''|''Az elveszett fiú hazatérése''|}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> <br /> {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Az elveszett fiú ínségben}}}}<br /> {{raw:data:m|20|20|{{raw:data:ta|c|''&quot;Aki megőrzi a törvényt eszes fiú az, aki pedig a dobzódókkal társalkodik, meggyalázza atyját.&quot; - Példab. 28:7.''}}}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:ta|c|''(Folytatás)''}}<br /> {{raw:data:p|24|24|id=q24|{{raw:data:idhidden|paragraph24q1|}} Amennyiben Jehova Isten kegyelmesen ezt a közbeeső időt biztosította és így a &quot;kisebb fiú&quot; osztály az önválasztotta úton mehetett, míg feleszmél, Jehova Isten kiadta neki a részét. A maradék-osztálynak kiadta a kiváltságot, hogy a királyság ezen evangéliuma hirdetése által szolgálja Őt; a &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak pedig kiadott egy időszakot, amidőn földi kiváltságait saját akarata szerint kihasználhatta, hogy még Armageddon előtt önző módon tölthesse, ha ezt választaná. Ily eljárásával nem különbözött az &quot;e világ embereitől, kiknek részük ez életben van&quot; és akik eltulajdonítják azokat a dolgokat, amelyeket Isten teokratikus uralma alatti felhasználásra adott. (17. zsoltár 14). A &quot;kisebb fiú&quot; osztály nem ismerte fel és nem értette meg a mennyei Atya - a 142. zsoltár 6. versét - &quot;te vagy menedékem, örökségem az élők földjén&quot;. Bennük nem volt meg az ókori hű emberekhez hasonló értékelés, akik a mennyei reménység nélkül is teljes szívvel szolgálták Istent anélkül, hogy visszavonultak vagy a jelen életben megalkuvást kötöttek volna, egyszerűen az igazságosság kedvéért, mivel ez Isten előtt helyes és kedves.}}<br /> 25. &quot;Néhány nap múlva a kisebb fiú, mindenét<br /> összeszedve, messze földre költözött és ott eltékozolta<br /> vagyonát (a neki kiadott javakat), mivel dorbézolva élt.&quot;<br /> (Luk. 15:13). Az alatt az idősebb testvér az atyja közelében<br /> maradt és szolgálta őt a mezőn, hordozva a nap terhét és<br /> forróságát. Az nincs feltüntetve, hogy a kisebb fiú - mégha<br /> jámbor is lehetett - elutazása előtt az atyjátszolgálta vagy<br /> az előre megkapott örökséget kellőképpen értékelte volna.<br /> Ellenkezőleg, úgy látszik, nem szívesen dolgozott az<br /> atyjának. Inkább felelősségmentesen akart élni, könnyelmű<br /> volt és szerette a szórakozást, ami saját énjét kielégítette,<br /> amellett nagy tékozló vagy pazarló volt és nem értékelte<br /> kellőképpen azt, amibe atyjának az általa előre kért dolog<br /> került. Nem bizonyult atyja méltó fiának, sem nem<br /> nyilatkoztatott ki a bölcsesség iránti szeretetet, ami a<br /> szerető atya szívét megörvendezteti. (Példab. 29:3). Miután<br /> megkapta a vagyon ráeső részét, készvolt gyorsan, &quot;néhány<br /> nap múlva&quot; elutazni messze földre, ahol kikerült atyja<br /> tekintete és korlátozó ellenőrzése köréből. Az atyja háza<br /> és az idősebb testvére társasága nem nyújtott elég kalandot<br /> számára, nem volt a lekötelezettség helye és az élet<br /> vonzalma, amit ő kívánt. Szövetséghú testvérének az<br /> <br /> 24. Mit adott ki akkor Jehova Isten mind a két “fiú&quot;osztálynak? és miképp hiányzott az az értékelés, ami az ókori<br /> hűségeseknél volt?<br /> 25. Milyen fiúnak bizonyult már az otthonról való távozás<br /> előtt? és mikor és miért ment el otthonról?<br /> <br /> életútja igen keskeny volt számára, igen szűk, korlátozott,<br /> szabályozott és igen rendszeres. Az atyja szolgálata, a<br /> szülők jóhírnevéről való gondoskodás, atyja elismerése és<br /> szeretetteljes vezetése feletti öröm, valamint az atyja által<br /> kilátásba helyezett jó jövőbe helyezett reménység, nem<br /> bírták ott az atyja Istennek tetsző házához kötni, sem abban<br /> visszatartani.<br /> 26. A messze föld, ahova tekintélyes kiadásokkal és<br /> fáradtságokkal utazott, Róma lehetett, a római birodalom,<br /> a bibliai történelem szerint hatodik világhatalom, az &quot;északi<br /> király&quot; fővárosa. Rómában egy ember egy világi ki­<br /> rályságot szerezhetett magának, amint az a feljegyzésben<br /> a bizonyos előkelő emberben van ábrázolva, aki messze<br /> földre ment, hogy országot szerezzen magának és úgy<br /> térjen vissza. (Lukács 19:12). Az a tartomány ahhoz a<br /> világhoz tartozott, melynek Sátán az istene s amely<br /> törvénytelenségben vagy gonoszságban van. (II. Korinthus<br /> 4:4; I. János 5:19.) Jézus idejében az Ördög a vadállatias<br /> római birodalom által uralta a világot. Arra való tekintet<br /> nélkül, hogy a &quot;messze föld&quot; a valóságban hol vagy milyen<br /> távolságban lehetett, az mégis &quot;messze&quot; volt a kisebb fiú<br /> atyja szellemétől. A fiú &quot;ott eltékozolta vagyonát, mivel<br /> dorbézolva élt&quot; és nem takarékoskodott egy bizonytalan<br /> jövőre. Célja az volt, hogy minden áron a lehető legtöbb<br /> önző élvezetet kihasználjon az életből. Nem dolgozott s<br /> így kétszeres értelemben is tékozló volt. &quot;Aki lágyan viseli<br /> magát az ő dolgában, testvére annak, aki tönkretesz (van<br /> Ess: tékozol). (Példab. 18:9). Sátán, &quot;e világ istene&quot; a<br /> legnagyobb tékozló vagy megrontó. Krisztus Jézus mondta<br /> &quot;Aki velem nincs, ellenem van az s aki velem nem gyújt,<br /> tékozol az.&quot; Aki nincs Krisztus mellett, az rokonságot<br /> nyilatkoztat ki a nagy tékozlóval. (Máté 12:30). A tékozló<br /> fiú nem állott közel az Úrhoz, tehát nem állott az ő oldalán.<br /> 27. A tékozló fiú hazája nyilván az az ország volt,<br /> amelyre Krisztus és az apostolok a prédikálásukat<br /> korlátozták, hisz így szólt: &quot;Pogányok útjára ne térjetek rá<br /> és a szamaritánusok városába ne menjetek be, hanem<br /> menjetek inkább Izráel házának veszendőbe tért juhaihoz.&quot;<br /> (Máté 10:5,6). Ez Isten szövetséges népének az országa volt.<br /> Az ebből a &quot;vég idejéből&quot; való &quot;tékozló fiú&quot; osztálya<br /> szintén &quot;messze földre&quot; utazott, még pedig eljárási<br /> módjával, mivel nem kereste az Istennek s az ő szolgálatára<br /> való felszentelődés útját. A &quot;messze föld&quot; szemlélteti az<br /> <br /> 26. Mi lehetett Jézus idejében a &quot;messze föld&quot;, ahova a &quot;kisebb<br /> fiú&quot; utazott? és hogyan tékozolta el ott vagyonát?<br /> 27. a) Hol volt a tékozló hazája?<br /> b) Mi a &quot;messze föld&quot;, ahova a &quot;kisebb fiú&quot; osztály megy?<br /> s hogy mutatja meg a zsidó vámszedők viselkedése, hogy<br /> valóban nem kell sokat utazni, hogy odajusson az ember?<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-szolg%C3%A1lat-csod%C3%A1latos-kincse-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/12&diff=7458 2026-02-23T10:27:13Z

<p>Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|''12''|''Az elveszett fiú hazatérése''|}} {{raw:data:s-01|1}} {{raw:data:s-01|1}} {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Az elveszett fiú ínségben}…”</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''12''|''Az elveszett fiú hazatérése''|}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> <br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Az elveszett fiú ínségben}}}}<br /> {{raw:data:m|20|20|{{raw:data:ta|c|''&quot;Aki megőrzi a törvényt eszes fiú az, aki pedig a dobzódókkal társalkodik, meggyalázza atyját.&quot; - Példab. 28:7.''}}}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:ta|c|''(Folytatás)''}}<br /> {{raw:data:p|24|24|id=q24|{{raw:data:idhidden|paragraph24q1|}} Amennyiben Jehova Isten kegyelmesen ezt a közbeeső időt biztosította és így a &quot;kisebb fiú&quot; osztály az önválasztotta úton mehetett, míg feleszmél, Jehova Isten kiadta neki a részét. A maradék-osztálynak kiadta a kiváltságot, hogy a királyság ezen evangéliuma hirdetése által szolgálja Őt; a &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak pedig kiadott egy időszakot, amidőn földi kiváltságait saját akarata szerint kihasználhatta, hogy még Armageddon előtt önző módon tölthesse, ha ezt választaná. Ily eljárásával nem különbözött az &quot;e világ embereitől, kiknek részük ez életben van&quot; és akik eltulajdonítják azokat a dolgokat, amelyeket Isten teokratikus uralma alatti felhasználásra adott. (17. zsoltár 14). A &quot;kisebb fiú&quot; osztály nem ismerte fel és nem értette meg a mennyei Atya - a 142. zsoltár 6. versét - &quot;te vagy menedékem, örökségem az élők földjén&quot;. Bennük nem volt meg az ókori hű emberekhez hasonló értékelés, akik a mennyei reménység nélkül is teljes szívvel szolgálták Istent anélkül, hogy visszavonultak vagy a jelen életben megalkuvást kötöttek volna, egyszerűen az igazságosság kedvéért, mivel ez Isten előtt helyes és kedves.}}<br /> 25. &quot;Néhány nap múlva a kisebb fiú, mindenét<br /> összeszedve, messze földre költözött és ott eltékozolta<br /> vagyonát (a neki kiadott javakat), mivel dorbézolva élt.&quot;<br /> (Luk. 15:13). Az alatt az idősebb testvér az atyja közelében<br /> maradt és szolgálta őt a mezőn, hordozva a nap terhét és<br /> forróságát. Az nincs feltüntetve, hogy a kisebb fiú - mégha<br /> jámbor is lehetett - elutazása előtt az atyjátszolgálta vagy<br /> az előre megkapott örökséget kellőképpen értékelte volna.<br /> Ellenkezőleg, úgy látszik, nem szívesen dolgozott az<br /> atyjának. Inkább felelősségmentesen akart élni, könnyelmű<br /> volt és szerette a szórakozást, ami saját énjét kielégítette,<br /> amellett nagy tékozló vagy pazarló volt és nem értékelte<br /> kellőképpen azt, amibe atyjának az általa előre kért dolog<br /> került. Nem bizonyult atyja méltó fiának, sem nem<br /> nyilatkoztatott ki a bölcsesség iránti szeretetet, ami a<br /> szerető atya szívét megörvendezteti. (Példab. 29:3). Miután<br /> megkapta a vagyon ráeső részét, készvolt gyorsan, &quot;néhány<br /> nap múlva&quot; elutazni messze földre, ahol kikerült atyja<br /> tekintete és korlátozó ellenőrzése köréből. Az atyja háza<br /> és az idősebb testvére társasága nem nyújtott elég kalandot<br /> számára, nem volt a lekötelezettség helye és az élet<br /> vonzalma, amit ő kívánt. Szövetséghú testvérének az<br /> <br /> 24. Mit adott ki akkor Jehova Isten mind a két “fiú&quot;osztálynak? és miképp hiányzott az az értékelés, ami az ókori<br /> hűségeseknél volt?<br /> 25. Milyen fiúnak bizonyult már az otthonról való távozás<br /> előtt? és mikor és miért ment el otthonról?<br /> <br /> életútja igen keskeny volt számára, igen szűk, korlátozott,<br /> szabályozott és igen rendszeres. Az atyja szolgálata, a<br /> szülők jóhírnevéről való gondoskodás, atyja elismerése és<br /> szeretetteljes vezetése feletti öröm, valamint az atyja által<br /> kilátásba helyezett jó jövőbe helyezett reménység, nem<br /> bírták ott az atyja Istennek tetsző házához kötni, sem abban<br /> visszatartani.<br /> 26. A messze föld, ahova tekintélyes kiadásokkal és<br /> fáradtságokkal utazott, Róma lehetett, a római birodalom,<br /> a bibliai történelem szerint hatodik világhatalom, az &quot;északi<br /> király&quot; fővárosa. Rómában egy ember egy világi ki­<br /> rályságot szerezhetett magának, amint az a feljegyzésben<br /> a bizonyos előkelő emberben van ábrázolva, aki messze<br /> földre ment, hogy országot szerezzen magának és úgy<br /> térjen vissza. (Lukács 19:12). Az a tartomány ahhoz a<br /> világhoz tartozott, melynek Sátán az istene s amely<br /> törvénytelenségben vagy gonoszságban van. (II. Korinthus<br /> 4:4; I. János 5:19.) Jézus idejében az Ördög a vadállatias<br /> római birodalom által uralta a világot. Arra való tekintet<br /> nélkül, hogy a &quot;messze föld&quot; a valóságban hol vagy milyen<br /> távolságban lehetett, az mégis &quot;messze&quot; volt a kisebb fiú<br /> atyja szellemétől. A fiú &quot;ott eltékozolta vagyonát, mivel<br /> dorbézolva élt&quot; és nem takarékoskodott egy bizonytalan<br /> jövőre. Célja az volt, hogy minden áron a lehető legtöbb<br /> önző élvezetet kihasználjon az életből. Nem dolgozott s<br /> így kétszeres értelemben is tékozló volt. &quot;Aki lágyan viseli<br /> magát az ő dolgában, testvére annak, aki tönkretesz (van<br /> Ess: tékozol). (Példab. 18:9). Sátán, &quot;e világ istene&quot; a<br /> legnagyobb tékozló vagy megrontó. Krisztus Jézus mondta<br /> &quot;Aki velem nincs, ellenem van az s aki velem nem gyújt,<br /> tékozol az.&quot; Aki nincs Krisztus mellett, az rokonságot<br /> nyilatkoztat ki a nagy tékozlóval. (Máté 12:30). A tékozló<br /> fiú nem állott közel az Úrhoz, tehát nem állott az ő oldalán.<br /> 27. A tékozló fiú hazája nyilván az az ország volt,<br /> amelyre Krisztus és az apostolok a prédikálásukat<br /> korlátozták, hisz így szólt: &quot;Pogányok útjára ne térjetek rá<br /> és a szamaritánusok városába ne menjetek be, hanem<br /> menjetek inkább Izráel házának veszendőbe tért juhaihoz.&quot;<br /> (Máté 10:5,6). Ez Isten szövetséges népének az országa volt.<br /> Az ebből a &quot;vég idejéből&quot; való &quot;tékozló fiú&quot; osztálya<br /> szintén &quot;messze földre&quot; utazott, még pedig eljárási<br /> módjával, mivel nem kereste az Istennek s az ő szolgálatára<br /> való felszentelődés útját. A &quot;messze föld&quot; szemlélteti az<br /> <br /> 26. Mi lehetett Jézus idejében a &quot;messze föld&quot;, ahova a &quot;kisebb<br /> fiú&quot; utazott? és hogyan tékozolta el ott vagyonát?<br /> 27. a) Hol volt a tékozló hazája?<br /> b) Mi a &quot;messze föld&quot;, ahova a &quot;kisebb fiú&quot; osztály megy?<br /> s hogy mutatja meg a zsidó vámszedők viselkedése, hogy<br /> valóban nem kell sokat utazni, hogy odajusson az ember?<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Egys%C3%A9gben-%C3%A9s-egyet%C3%A9rt%C3%A9sben-az-%C3%BAj-vil%C3%A1g%C3%A9rt-Az-elveszett-fiu-hazat%C3%A9r%C3%A9se-1946.pdf/3&diff=7457 2026-02-02T18:13:11Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3||''Egységben és egyetértésben egy új világért''|''3''}}<br /> {{raw:data:s-01|3}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c|egységre kell gyűjtessék. Ezek a földön mindenhol össze is gyűjtettek, nem fizikai együttlétre, hanem célban és törekvésben való egységre szervezetben, cselekedetben s az élet nagy tankönyve, a Biblia megértésében való egységre. Ezért nem engedik magukat szétforgácsolni vagy szétzülleszteni sem a vallásos szekták vagy szer­vezetek véleménykülönbségei, sem pedig a nemzetek politikai civódásai és vitatkozásai által. Ezek elismerik a Bibliának a &quot;Krisztus testére&quot; vonatkozó alapelvét és szi­lárdan kitartanak emellett: &quot;Nincs többé zsidó, semn görög, nincs rabszolga sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban&quot;. Galata 3:28.}}<br /> {{raw:data:p|5| &quot;Krisztus teste&quot; e tagjai testi vagy természetes származásukra nézve sok különböző nemzetből szár­maznak; de ők többé nem test szerint élnek. Ha még test szerint élnének, nem lehetne egységre hozni őket, különösen nem ebben az időben, amikor nemzet nemzet ellen és királyság királyság ellen támad.&quot; Az igaz keresz­tények &quot;maradéka&quot; az egymáshoz való vonatkozásban a II. Kor. 5:16-18-ban feljegyzett egyesítő szabály szerint élnek: &quot;Így tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. Sőt ha Krisztust ismertük is test szerint, töb­bé őt sem ismerjük így. Ennélfogva ha valaki Krisztus­ban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak; imé minden újjá lett! Mindez pedig az Istentől van, aki min­ket kiengesztelt önmagával a Krisztus (Jézus) által&quot;.}}<br /> {{raw:data:p|6| Itt fel van állítva az alapelv, melyet a háború utánra szánt úgynevezett &quot;Atlantik-Charta&quot; szerzői nem vettek számításba, sem az egy &quot;szebb és jobb világ&quot; tervezgetésénél nem gondoltak rá. Akik a béke fenntartására irányuló nemzetközi szervezetet terveznek, melyet meg­felelő rendőrhatalom kell támogasson, minden hatalommal nemzetközi együttműködésre törekszenek, mindazáltal elfelejtik amellett, hogy a nemzeti különb­ségeket hogyan hidalják át és győzzék le. Egyes nemzetek önállósága ahogy a népeknek önrendelkezési joguk le­gyen. Így az &quot;új-rend&quot;-re vonatkozó indítványok meg­szövegezői engednek az olyan erőknek és hajlandóságoknak, amelyek elválasztó falakat és szétágazásokat akarnak felállítani; tehát soha sem fog létrejönni egy (egyedülálló) világ, amely tartós időn keresztül összetarthatna.}}<br /> {{raw:data:p|7| Szerencsére a földön ma van sok nemzetből való olyan ember, akik nem arra várnak, aminek a háború utá­ni felépítésével világi politikusok dicsekszenek, hanem máris egymással való törhetetlen egységben való együttélést kezdtek. Ezek a fentnevezett &quot;maradék&quot; barátai és társai. Ezek nem arra számítanak, hogy a &quot;maradékkal&quot; együtt felvétetnek a mennybe s az Uralkodó Krisztus Jézussal a királyságban az új világ felett egyesülnek. Reménységük és várakozásuk arra irányul, hogy itt a földön maradnak s a mennyei királyság alatt testvéri egyetértésben és együttműködésben örökké élnek. Sok évszázaddal ezelőtt ki lett nyilatkoztatva, hogy napjaink­ban a most uralkodó s mindent felölelő háború ellenére az emberek egy ily osztálya lesz az összes népek között.}}|<br /> {{raw:data:p|c| A következő szavakkal van leírva: &quot;Ezután (miután az apostol a Krisztus teste 144 ezer tagját látta, akik a királyságban vele uralkodnak) látomásom volt s ime min­den nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való nagysokaság, amelyet senki sem tudott megszámlálni, ott állt a trón előtt és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, kezük­ben pálmaágakkal és nagy hangon ezt kiáltották: Az üd­vösség a mi Istenünké, aki a trónon ül és a Bárányé! Ezért vannak az Isten trónja előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és a trónon ülő fölöttük fog sátorozni. (Rösch: velük lakozik). Ezek többé nem éheznek meg és nem szomjaznak meg&quot;. Jelenések 7:9, 10, 15, 16.}}<br /> {{raw:data:p|8| Ezek látják és elismerik Isten trónját, illetve az ő országát. Egyetértésben szolgálnak az ő templomában, amely &quot;imádságnak háza az összes nemzeteknek&quot;. Jehova Istennek és a Báránynak, nagy Békefejedelemnek tu­lajdonítják az üdvösséget, a hatalmat és megmentést, nem pedig a világi kormányzóknak, ezek szimbólumainak és felségjeleiknek. Ebből tehát kitűnik, hogy ezek nem en­gedik magukat szétforgácsolni és széthúzáshoz vezetni azon körülmény által, hogy minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből&quot; jönnek. Az egyesítő erő életükben az isteni trónhoz, Isten országához való ragaszkodásuk. Szilárdan kitartanak a keresztény szabályokban ismertetett alapelv mellett: Többé nincs görög és zsidó, körül­metélés és kötülmetéletlenség, barbár és szittya, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus... Szenvedjétek el egymást, bocsássa meg egyik a másiknak, ha valakinek panasza van a másik ellen; ahogy Krisztus megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezek fölé pedig öltözzétek fel a szeretetet, ami a tökéletesség össze­foglalása&quot;. Kolossé: 3:11, 13, 14). Ezek a földi reménység­gel rendelkező emberek, mint a &quot;maradék&quot; társai és<br /> barátai, &quot;maradékhoz&quot; hasonlóan törekszenek az új, igazságos világnak élni. Belátják, hogyha abban reménykednek, hogy ebben az új világban egyetértésben fognak élni, be is kell bizonyítaniuk, hogy most egység­ben és egyetértésben tudnak élni.}}<br /> {{raw:data:p|9| Most itt van az ideje, hogy minden őszintén éle­tre törekvő egységre jusson mindazokkal, akik előkészületet tesznek az igazságos új világba való életre. Jehova Isten és a mostani gonosz és tökéletlen világ között nincs egység. Isten és ez a világ nincsenek egységben s teljesen különböznek egymástól; ez az oka annak, hogy az armaggedoni csatában meg lesz semmisítve, amely csatához most az összes nemzetek mind jobban közeled­nek. Ez okot szolgáltat a nyugtalanságra és megdöbbenésre, jóllehet ez nem azt jelenti, hogy a mindenható Isten az egész földgömbünket megsemmisíti. Csak kik most méltónak igyekeznek bizonyulni az új világban való életre, bírják az Ige biztosítékát, hogy élve általvitetnek ezen a csatán és bejuthatnak a végtelen béke új világába. A &quot;föld mindörökké megmarad&quot;. A Prédiká­tor 1:4-ben feljegyzett e kijelentése igaz volta bebizonyo­sodik az armaggedoni csatában. Miért semmisítené meg a Teremtő azt, amit már megteremtett, mint a planétánkat,}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Egys%C3%A9gben-%C3%A9s-egyet%C3%A9rt%C3%A9sben-az-%C3%BAj-vil%C3%A1g%C3%A9rt-Az-elveszett-fiu-hazat%C3%A9r%C3%A9se-1946.pdf/3&diff=7456 2026-01-29T15:40:06Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3||''Egységben és egyetértésben egy új világért''|''3''}}<br /> {{raw:data:s-01|3}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c|egységre kell gyűjtessék. Ezek a földön mindenhol össze is gyűjtettek, nem fizikai együttlétre, hanem célban és törekvésben való egységre szervezetben, cselekedetben s az élet nagy tankönyve, a Biblia megértésében való egységre. Ezért nem engedik magukat szétforgácsolni vagy szétzülleszteni sem a vallásos szekták vagy szer­vezetek véleménykülönbségei, sem pedig a nemzetek politikai civódásai és vitatkozásai által. Ezek elismerik a Bibliának a &quot;Krisztus testére&quot; vonatkozó alapelvét és szi­lárdan kitartanak emellett: &quot;Nincs többé zsidó, semn görög, nincs rabszolga sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban&quot;. Galata 3:28.}}<br /> {{raw:data:p|5| &quot;Krisztus teste&quot; e tagjai testi vagy természetes származásukra nézve sok különböző nemzetből szár­maznak; de ők többé nem test szerint élnek. Ha még test szerint élnének, nem lehetne egységre hozni őket, különösen nem ebben az időben, amikor nemzet nemzet ellen és királyság királyság ellen támad.&quot; Az igaz keresz­tények &quot;maradéka&quot; az egymáshoz való vonatkozásban a II. Kor. 5:16-18-ban feljegyzett egyesítő szabály szerint élnek: &quot;Így tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. Sőt ha Krisztust ismertük is test szerint, töb­bé őt sem ismerjük így. Ennélfogva ha valaki Krisztus­ban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak; imé minden újjá lett! Mindez pedig az Istentől van, aki min­ket kiengesztelt önmagával a Krisztus (Jézus) által&quot;.}}<br /> {{raw:data:p|6| Itt fel van állítva az alapelv, melyet a háború utánra szánt úgynevezett &quot;Atlantik-Charta&quot; szerzői nem vettek számításba, sem az egy &quot;szebb és jobb világ&quot; tervezgetésénél nem gondoltak rá. Akik a béke fenntartására irányuló nemzetközi szervezetet terveznek, melyet meg­felelő rendőrhatalom kell támogasson, minden hatalommal nemzetközi együttműködésre törekszenek, mindazáltal elfelejtik amellett, hogy a nemzeti különb­ségeket hogyan hidalják át és győzzék le. Egyes nemzetek önállósága ahogy a népeknek önrendelkezési joguk le­gyen. Így az &quot;új-rend&quot;-re vonatkozó indítványok meg­szövegezői engednek az olyan erőknek és hajlandóságoknak, amelyek elválasztó falakat és szétágazásokat akarnak felállítani; tehát soha sem fog létrejönni egy (egyedülálló) világ, amely tartós időn keresztül összetarthatna.}}<br /> {{raw:data:p|7| Szerencsére a földön ma van sok nemzetből való olyan ember, akik nem arra várnak, aminek a háború utá­ni felépítésével világi politikusok dicsekszenek, hanem máris egymással való törhetetlen egységben való együttélést kezdtek. Ezek a fentnevezett &quot;maradék&quot; barátai és társai. Ezek nem arra számítanak, hogy a &quot;maradékkal&quot; együtt felvétetnek a mennybe s az Uralkodó Krisztus Jézussal a királyságban az új világ felett egyesülnek. Reménységük és várakozásuk arra irányul, hogy itt a földön maradnak s a mennyei királyság alatt testvéri egyetértésben és együttműködésben örökké élnek. Sok évszázaddal ezelőtt ki lett nyilatkoztatva, hogy napjaink­ban a most uralkodó s mindent felölelő háború ellenére az emberek egy ily osztálya lesz az összes népek között.}}|<br /> {{raw:data:p|c| A következő szavakkal van leírva: &quot;Ezután (miután az apostol a Krisztus teste 144 ezer tagját látta, akik a királyságban vele uralkodnak) látomásom volt s ime min­den nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való nagysokaság, amelyet senki sem tudott megszámlálni, ott állt a trón előtt és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, kezük­ben pálmaágakkal és nagy hangon ezt kiáltották: Az üd­vösség a mi Istenünké, aki a trónon ül és a Bárányé! Ezért vannak az Isten trónja előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és a trónon ülő fölöttük fog sátorozni. (Rösch: velük lakozik). Ezek többé nem éheznek meg és nem szomjaznak meg&quot;. Jelenések 7:9, 10, 15, 16.}}<br /> {{raw:data:p|8| Ezek látják és elismerik Isten trónját, illetve az ő országát. Egyetértésben szolgálnak az ő templomában, amely &quot;imádságnak háza az összes nemzeteknek&quot;. Jehova Istennek és a Báránynak, nagy Békefejedelemnek tu­lajdonítják az üdvösséget, a hatalmat és megmentést, nem pedig a világi kormányzóknak, ezek szimbólumainak és felségjeleiknek. Ebből tehát kitűnik, hogy ezek nem en­gedik magukat szétforgácsolni és széthúzáshoz vezetni azon körülmény által, hogy minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből&quot; jönnek. Az egyesítő erő életükben az isteni trónhoz, Isten országához való ragaszkodásuk. Szilárdan kitartanak a keresztény szabályokban ismertetett alapelv mellett: Többé nincs görög és zsidó, körül­metélés és kötülmetéletlenség, barbár és szittya, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus... Szenvedjétek el egymást, bocsássa meg egyik a másiknak, ha valakinek panasza van a másik ellen; ahogy Krisztus megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezek fölé pedig öltözzétek fel a szeretetet, ami a tökéletesség össze­foglalása&quot;. Kolossé: 3:11, 13, 14). Ezek a földi reménység­gel rendelkező emberek, mint a &quot;maradék&quot; társai és<br /> barátai, &quot;maradékhoz&quot; hasonlóan törekszenek az új, igazságos világnak élni. Belátják, hogyha abban reménykednek, hogy ebben az új világban egyetértésben fognak élni, be is kell bizonyítaniuk, hogy most egység­ben és egyetértésben tudnak élni.}}<br /> {{raw:data:p|9| Most itt van az ideje, hogy minden őszintén éle­tre törekvő egységre jusson mindazokkal, akik előkészületet tesznek az igazságos új világba való életre. Jehova Isten és a mostani gonosz és tökéletlen világ között nincs egység. Isten és ez a világ nincsenek egységben s teljesen különböznek egymástól; ez az oka annak, hogy az armaggedoni csatában meg lesz semmisítve, amely csatához most az összes nemzetek mind jobban közeled­nek. Ez okot szolgáltat a nyugtalanságra és megdöbbenésre, jóllehet ez nem azt jelenti, hogy a mindenható Isten az egész földgömbünket megsemmisíti. Csak kik most méltónak igyekeznek bizonyulni az új világban való életre, bírják az Ige biztosítékát, hogy élve általvitetnek ezen a csatán és bejuthatnak a végtelen béke új világába. A &quot;föld mindörökké megmarad&quot;. A Prédiká­tor 1:4-ben feljegyzett e kijelentése igaz volta bebizonyo­sodik az armaggedoni csatában. Miért semmisítené meg a Teremtő azt, amit már megteremtett, mint a plánétánkat,}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Egys%C3%A9gben-%C3%A9s-egyet%C3%A9rt%C3%A9sben-az-%C3%BAj-vil%C3%A1g%C3%A9rt-Az-elveszett-fiu-hazat%C3%A9r%C3%A9se-1946.pdf/2&diff=7455 2026-01-26T18:27:33Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ta|c|Írta N. H. KNORR<br /> a Watch Tower Bibie és Tract Society elnöke<br /> 124 Columbia Heights Brooklyn, - N.Y. U.S.A.<br /> &quot;THE WATCH TOWER&quot;, Hungarian. - Made in Rumania<br /> Kiadja: Asociația &quot;Martorii lui Jehova&quot; din România, Persoană Juridică<br /> București 2 - Str. Basarabia 38}}<br /> <br /> {{raw:data:ta|c| Újra kiadja 1996-ban az &quot;IGAZHITŰ JEHOVA TANÚI&quot; Egyesülete, Kolozsvár, Horea utca 22 szám.}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Egységben és egyetértésben az új világért}}}}<br /> {{raw:data:ta|c|''&quot;Íme, milyen jó és milyen kedves, amikor a testvérek egyetértésben együtt laknak.&quot; 133.zsoltár 1. Elberfeldi fordítás.''}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|1| Jehova elhatározta, hogy egy egyesült világot hoz létre. Az idő ennek a megtevésére elérkezett vagy &quot;hozzánk&quot; jutott. Ez a világ egy (egyedülálló) új világ lesz. Ehhez az ég és föld összhangban kell legyen egymás­sal; hisz mindkét rész ugyanazon világhoz tartozik. Egy férfi, aki nagyobb körültekintéssel és mélyebb belátással rendelkezik mint a jelen &quot;építők&quot; - mondotta a Jehova elhatározását megértőknek: &quot;De mi új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben az igazság lakik&quot;. Mit követel ez, az ilyen kilátásra való tekintettel? Bi­zonyára azt, amit a következő szavak kifejeznek: &quot;Azért hát szeretteim, mivel mi ezeket várjuk, igyekezzetek, hogy majdan szeplőtelennek és hibátlanoknak találjon titeket békességben.&quot; Most itt az ideje, hogy szilárdan kiálljunk azért a viliágért, amely az Istentől meghatározott minta szerint s az ő céljára teremtetett. &quot;Ti tehát sze­retteim, mivel ezt előre tudjátok, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygésétől elragadtatva tulajdon erősségetekből ki ne essetek. Sőt inkább növekedjetek a kegyelemben és a megváltó Jézus Krisztus ismeretében, Övé a dicsőség mind most, mind az örökkévalóság napján! Ámen&quot;. II. Péter 3:13, 14, 17, 18.}}<br /> {{raw:data:p|2| Hogy ez valóban egy egyesült világ legyen, az az egész emberiség felett csak egyetlen uralkodó kell uralkodjon, ez pedig teljesen összhangban kell legyen Jehova Istennel, az új világ nagy Építőmesterével. A Te­remtő útján az oszthatatlan világ irányításával kiszemelt és feltámasztott uralkodó az ő engedelmes, hű Fia, Krisz­tus Jézus, aki az Atyjával való egységet és egylételt megőrizte s amellett a golgotai fatörzsön való mártír­haláláig kitartott. Ennek az ismerete rendkívül fontos számunkra. Most új időket élünk, amelyek hosszú ideig várattak magukra, most azonban elérkeztek; s ezeket az időket Jehova határozta meg, akinek a neve a népével való elhatározására utal. Az emberek és ezek szervezetei igyekeznek megváltoztatni az időket és időpontokat; ezek azonban szilárdan meg vannak határozva és vál-}}|<br /> {{raw:data:p|c| tozhatatlanok, ugyanis: a vég ideje a gonosz, szétzüllött világ számára de az ő uralmának az ideje - az általa ren­delt Uralkodó útján - a jóakaratú embereket békével, jólét­tel s az életben való bővelkedéssel áldja meg. Más szavakkal: Elértük az &quot;idők teljességét&quot;. Azért tehát elérkezett az idő az emberek ügyeinek a &quot;közi­gazgatására&quot; s ez a &quot;közigazgatás&quot; az új világ királyának a kezében van. Az ezt előidéző egyesítő erőt az apostol előre bejelentette az Efézus l:9-10-ben: &quot;Megismertetve velünk az ő akarat titkát az ő jótetszése szerint, amelyet előre feltett magában a korszakok teljességére jutásának rendjére nézve.&quot; (Elberfeldi: az idők teljessége közi­gazgatásáért), hogy mint főben egyesítsen a maga számára mindent a Krisztusban, mind a mennyei, mindn a földi dolgokat.&quot;}}<br /> {{raw:data:p|3| A fentebb mondottak szerint ez az összegyűjtés magával Isten felszentelt népével kezdődik, azokkal, akik Jézus testben való földön léte óta a Krisztus követői voltak az ő példája őszinte követésére törekvő mostani igaz követőkig. Krisztus e követőinek a nagy többsége az elmúlt 1900 év folyamán elhunyt; ez azonban Isten el­határozására nézve nem jelent akadályt. Hogy Krisztus­ban mindenek egységre hozassanak, a &quot;Krisztus testéhez&quot; tartozó elhunytakat is beleértve, Jehova beteljesítette ígéretét s a Krisztusban elhunytakat először feltámasz­totta, még pedig mivel elérkezett az idők teljessége e cso­da végbemenetelére. A beteljesedő bibliai jövendölések szerint ez történik Kr.u. 1918 óta. &quot;Ha van természetes test, van szellemi test is&quot;, mondja Pál apostol az I. Kor. 15:54 Elberfeldi fordítása szerint; s mivel a Krisztusban elhunytak &quot;szellemi testtel&quot; támasztattak fel, korunk anya­gias emberi szeme ezt a szellemi feltámadást sem nem látta, sem fel nem ismerte.}}<br /> {{raw:data:p|4| Mivel a &quot;Krisztus teste&quot; legtöbb tagja már egységre gyűjtetett az új világ mennyei Uralkodójával, a földön már csak egy &quot;maradéka&quot; van a &quot;test&quot; tagjainak. Ez a &quot;maradék&quot; a feje, Jézus Krisztus alatt szintén}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=%C5%90rtorony_tanulm%C3%A1nyoz%C3%A1s&diff=7454 2026-01-26T17:41:50Z

<p>Katomozes: /* Tárgya */</p> <hr /> <div>&lt;div id=&quot;mp-other-lower&quot; style=&quot;padding-top:4px; padding-bottom:2px; border:1px solid #e2e2e2; overflow:auto; margin-top:4px;&quot;&gt;<br /> <br /> &lt;/h2&gt;<br /> &lt;div id=&quot;mp-sister-content&quot; style=&quot;padding:0.1em 0.6em;&quot;&gt;<br /> <br /> &lt;/div&gt;<br /> <br /> = Őrtorony tanulmányozás =<br /> <br /> A tanulmányozás alkalmával a WatchTower Bible &amp; Tract Society által, 1962-t megelőző években kiadott „Az Őrtorony” című folyóiratok lesznek felhasználva, melyek segítségünkre vannak a Biblia valamint üzenetének megértésében.<br /> <br /> A román nyelven folytatott tanulmányozások időpontjáért és anyagáért kattints [[https://ro.jwunited.org/wiki/Studiul_biblic ide]].<br /> <br /> == Tárgya==<br /> A jelenlegi tanulmányozás anyagát &lt;strong&gt; [https://hu.jwunited.org/wiki/Egys%C3%A9gben_%C3%A9s_egyet%C3%A9rt%C3%A9sben_az_%C3%BAj_vil%C3%A1g%C3%A9rt &quot;Egységben és egyetértésben az új világért&quot;] &lt;/strong&gt; című tanulmány képezi.<br /> <br /> == Tanulmányozás időtartama ==<br /> Minden Őrtorony tanulmányozás időtartama egy óra lesz.<br /> <br /> == Fontos javaslatok ==<br /> A tanulmányozás jó lefolyása érdekében kérjük áttanulmányozni a [[Magatartási javaslatok online összejövetelek alkalmával|<br /> magatartási javaslatokat online összejövetek alkalmára]].<br /> <br /> == Részvétel ==<br /> Kizárólag a megadott napokon és órában (hétfő- és csütörtökönként 20:00 GMT+2 órakor) kattintsunk [[https://teams.jwunited.org/studiusm ide]]</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Az-%C5%91-h%C3%A1boruja-3-4-r%C3%A9sz-1938.pdf/15&diff=7453 2026-01-19T15:31:53Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Marta.zsido&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|2||207}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c|feltárul, e nép tagjaira a legnagyobb jelentőséggel bír. A maradék és társaik imateljesen tanulmányozzák azt s amellett örömmel emeljék gondolataikat Istenhez és Krisztus Jézushoz. Isten népe egy idő óta a vallásoskodók és szövetségeseik részéről mindenféle kegyetlen ül­dözésnek ki voltak téve. A legutóbbi hónapokban a po­litikai és pénzügyi elemek nyíltan összeállottak a klé­russal, hogy egyesült erővel megsemmisítsék Jehova ta­núit és munkájukat. Németországban az Úr tanúinak az üldözése minden képzeleten felül rettenetes és kegyetlen volt és az még ma is. A Brit világbirodalomban összefoglalt nemzetek területén, különösen a legtávolabb eső vidékein üldözik Jehova tanúit és akadályozzák őket szolgálatukban, s ez nyilvánosan a politikai és pénzügyi hatalmi csoportok által történik. A kereskedelmi érdekcsoportok indítására és segítségével, a papság gyámolitásával, valamint a kommunisták és az összes radi­kális csoportok támogatásával Amerikában a politikai elemek közreműködnek Jehova tanúi üldözésében. Ezeket a tényeket nem lehet elvitatni. Miért enged meg Is­ten ily támadásokat népe ellen? Az itt megvizsgált pró­fétai kép megfelel erre a kérdésre és feltárja, hogy mi lesz a végeredmény. Azért kell most a hűségesek az ily nyomatékosan szemük elé tárt képeket más jövendölé­sek világánál megvizsgáljanak, s azokat, akik szövetséget kötöttek Jehova akaratának a cselekvésére, bá­torítsák és a reménységüket erősítsék. Minden időben gondoljon arra minden egyes, hogy mindezek a próféfai képek a most földön élők és a szilárdan Jehova és királysága oldalán állók javára táratnak fel és jegyez­tettek fel hajdanában.}}<br /> {{raw:data:p|40|40| A jelen pillanatban Jehova tanúi szellemben látják, amint az Ördög egész szervezetét alkotó politikai, keres­kedelmi, vallási és más radikális elemek serényen a Jehova szolgái és munkája megsemmisítésére irányuló támadásuk keresztülvitelére készülnek. Tudjuk, hogy úgy az összeesküvést, mint az annak keresztülvitelére irá­nyuló nyilt cselekedeteket az Ördög tervezi. A politi­kai és kereskedelmi férfiaknak nincs vádalapjuk Jeho­va tanúi ellen; mert Jehova tanúi semmit nem ártottak nekik és nem konkurálnak velük. De Sátán szervezetének ez elemei összeállottak a klérussal, mert az Ördög a maga szellemét az ő elméjükbe adta, hogy így csele­kedjenek. Az ellenség egyesült haderői azért felvonul­nak Jehova tanúi ellen, és Sátán gyűlöletet, rosszakara­tot és gonoszságot csepegtetett elméjükbe és szerveze­tének minden részét annak elhivésére vezette, hogy kötelességük mindent és mindenkit megsemmisíteni, ami és aki a mindenható Isten királyságát támogatja. Mivel a maradék és társai Jehova és Királya mellett lépnek fel, kivonul az ellenség a megsemmisítésükre. Jehova hűségesen az övéi mellé áll s az ellenséges erőket oly helyzetbe kényszeríti, ahol tudhatják, hogy Jehova ha­talma idézi elő pusztulásukat, s abban az időben teljes védelmet nyújt népének.}}<br /> <br /> {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|ÖRDÖGTISZTELET}}}}<br /> {{raw:data:p|41|41|A legutóbbi hónapokban az ellenség szervezetének politikai szárnyában lévő magas államhivatalnokok be­jelentették, hogy a népnek az általa óhajtott állapot megteremtéséhez több vallásosságra van szüksége. A kereskedelem egyetértenek az ily kijelentésekkel, s a papság jámbor ábrázattal, de kegyetlen szívvel felemeli tisztátalan kezét és álszenten mondja: „Nézzétek, mi hozzáláttunk, hogy egy jobb világot teremtsünk.&quot; A papság most támogatja a politikai szövetséges társakat s annak hazafias érzéséhez apellál, hogy mégis előmozdítják a vallást a ravasz ördögimádó-gyakorlat által, a mi mellett többek között kellene zászlókat tisztelni, férfiaknak üdvösséget tulajdonítani s embereket tisztelni és magasztalni. E sátáni kultusz előmozdításá­ra a népiskolákban és máshol kényszerrel, keresztülviszik a zászlótisztelgést. Amerika népe több mint százötven esztendőn keresztül támogatta őszintén és igazi hazafiassággal az államot, anélkül, hogy valamilyen külö­-}}|<br /> {{raw:data:p|c|nös ceremóniára lett volna kényszerítve. Egy hirtelen fordulat állott be, s aki Isten Igéjét tanulmányozza, tud­ja, hogy ez a fordulat arra irányul, hogy az Ördög mind­azok megsemmisítésére, törekszik, akik nem mellette álla­nak. A kényszerített zászlótisztelgés sohasem fog jobb, ha­nem végül rosszabb polgárokat csinálni és elmélyíti gyűlö­letüket mindazzal szemben, aki Isten és Krisztus nevét említi. Az 1933. év kezdetén az Egyesült Államok kon­gresszusán, amely mégis csak a nép békéjére és jólétére kellene szolgáljon, egy törvénytervezet lett benyújtva a következő címmel: „A zászló tiszteletéről szóló előírások szabályozása és szisztématizálása.&quot; Ez a törvénytervezet előírásokat tartalmaz egy a legaprólékosabban előírt vallásos ceremóniáról, azt a módszert illetőleg, amint a zászlót használni, hordani és tisztelni kell, és meghatározza, hogy a zászló szándékos megvetése pénzbír­sággal vagy börtönnel büntetendő, mialatt a pénzbün­tetés magasságának vagy a börtönbüntetés tartalmának a megszabását arra a bíróra kell bízni, kinek a kerüle­tében az eset előfordul. A törvénytervezet azt is megha­tározza, hogy a „zászló kitűzésének a ceremóniája alatt, vagy mialatt a zászló egy parádén körül hordozzák vagy egy szemle alkalmával arcával mindenki a zászló felé fordulni, csendben állani és tisztelegni tartozik.&quot; E cse­lekedet elmulasztása vagy megtagadása határozottan a „zászlónak való 'tisztelet adás hiányának&quot; magyarázha­tó s a tiszteletadás megbüntetését vonná magaután, amely büntetés mindig a bíró akarata vagy az előítélete foka szerint történne, aki elé elő van vezetve a kihágó. Gondolta volna valaki huszévvel ezelőtt, hogy Ameri­kában ilyesmi lehetséges volna?}}<br /> {{raw:data:p|42|42| Figyelmesen olvassa el most Dániel jövendölésének harmadik fejezetét mindenki, aki hiszi, hogy a Biblia az Isten Igéje, az igazság és hasonlítsa össze azt a fenti zászlótisztelgési ceremóniával, ami most a kongresszus­ban függőben lévő törvénytervezetben ajánlva lett. Tart­suk figyelemben, hogy a Dániel jövendölésének a fel­jegyzése szerint mindenkitől meg lett követelve, hogy a hangszerek felhangzásakor bizonyos gesztust vagy cere­móniát gyakoroljon s így egy állóképet imádjon. Három hű Izráelita, akik teljesen hittek és megbíztak a minden­ható Istenben, elhatározta, hogy engedelmeskedik a Mó­zes II. 20:1—3-ben feljegyzett parancsainak. Amidőn felismerték, hogy a ceremónia az Ördög imádására szolgáló manőver volt, megtagadták az annak való tisztel­gést s meg lettek büntetve a bíró akarata szerint, aki elé vitettek, s a büntetés abban állott, hogy összekötözve és erőszakkal egy hétszerte befűtött tüzes kemencébe<br /> vettettek. De az Istenbe vetett hitük és engedelmessé­gük miatt Jehova sértetlenül megint kiszabadította őket. Isten ezt a feljegyzést különösen azok javára és vezetésére jegyeztette fel, aki őt ma szeretik és neki engedelmeskednek, s az ő bátorításukra a fanatikus zászlótisztelgés és ördögimádás mostani órájában biztosítja Isten a hűségeseket, hogy megoltalmazza őket, ha meg­őrzik hűségüket iránta. Krisztus Jézus minden igaz kö­vetője Istennek s nem embereknek vagy törvényeknek engedelmeskedik, melyeket fanatikus emberek állítottak fel s a mindenható Isten nevét gyalázzák. A Krisztus Jézus igaz követőinek a Jehova iránti engedelmességükre vonatkozó elhatározássa a szövetkezett összeesküvőket nagyobb sietségre készteti a Jehova tanúi elleni nyílt cselekedeteik végrehajtásában. Figyeljetek és legyetek elkészülve egy az Ördög szervezete kereskedelmi, politikai, vallási és más radikális elemeitől jövő és a Jehova tanúi és társaik megsemmisítésére irányúló megbeszélt eljárásra! Ha ez a veszedelem folyamatban lesz, minden hűséges emlékezzen a Jehova által mondott következő szavakra: &quot;nem a tietek a harc, hanem Istené!&quot; Gondoljatok arra, hogy ő a multba mindig megoltalmazta hű népét, amely az ő nevéért és ügyéért sikraszált! Legyetek biztosítva, hogy a mindenható Isten az ereje megnyilatkozik azok érdekében, akik neki engedelmeskednek, amint írva van: &quot;Mert Jehova szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokon, akik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak.}}}}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Az-%C5%91-h%C3%A1boruja-3-4-r%C3%A9sz-1938.pdf/14&diff=7452 2026-01-15T09:46:33Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Marta.zsido&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|2|206|}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c|gonoszságuk! — Sürgés-forgás, sürgés-forgás a döntés völgyében; mert közel van Jehova napja a döntés völgyében.&quot; — Jóel 3:11—14; Elberfeldi ford.}}<br /> {{raw:data:p|30|29-30|A tetőfokot a Jehova nagy csatájában éri el: „Jehova pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsá­lemből, és megrendülnek az egek és a föld; de Jehova az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!&quot; (Jóel 3:16) Ezután áldások következnek, mégpedig az áldások völgyében: „És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek, aki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lesz Jeruzsálem, és idege­nek nem vonulnak át többé rajta. És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez; és forrás fakad Jehova házából és megönötözi a Sittim völgyét&quot; — Jóel 3:17,18.}}<br /> {{raw:data:p|31|31-32| A Júdabeliek a hálaadás völgyében gyülekeztek; ,mert ott adtak hálát Jehovának', neve dicséretét tovább folytatván. Miután Armageddon befejezést nyer, kétség­kívül sok szolgálat lesz Jehova nevének, a magasztalására, s az összes életben maradottak, úgy a maradék, mint a régi hű férfiak, a próféták, valamint a nagysoka­ság, csatlakoznak erre a szolgálatra. Igy volt ez akkor is, midőn Isten szövetséges népét a Verestengernél megszabadította s ezek dicsőítő énekekre zendítettek, s ez a kép szintén előre bejelenti, ami népének a mindenható Isten nagy napjának a csatájában való megszabadítása után történik. (Mózes II. 15:1—21) Ez az áldások és öröm oly csodálatos ideje lesz, hogy em­beri nyelvek erre sem szavakat nem találnak, sem ki­mondani nem képesek, hogy Jehova nevét méltóan ma­gasztalják. Ezek Jehovát és nagy igazolóját, Krisztus Jézust fogják magasztalni. Ez a kezdete lesz annak, amidőn Isten akarata történik a földön, miként a menny­ben is. Észszerű feltételezni, hogy Jósafát, Júda királya abban az időben fel lesz támasztva s e nagyszerű alkalommal a többiekkel együtt rázendít Jehova dicsőítésére. Ez alkalomról van megírva: „örülj ő rajta [Sátánnak Babilon által szemléltetett szervezetén] menny és ti szentek és ti apostolok és próféták; mert Isten megbosszúlt benneteket ő rajta!&quot; — Jelenések 18:20; Schlachter.}}<br /> {{raw:data:p|32|31-32|A Krónikák második könyve a héber Bibliában utolsó helyen áll, s ennek a szövege arra mutat, hogy ez a zsidók babiloni fogsága után egy bizonyos idővel íra­tott. A 26. versben előforduló „mind a mai napig' szavak nyilván a maradék visszavezetésének az idejéig jelentik és különösen Istennek most földön lévő népére vonatkozhatnak. A mindenható Isten nagy napjának a csatája után a föld mindörökre az ellenjelképes „áldások&quot;- vagy „dicsőítések&quot; völgye marad; hiszen ez az a csatamező, ahol Jehova a maga nevét minden ellenségein megbosszulja, s az emberek, akik azután örökre a földön fognak lakni, örökre magasztalják majd a Leg­felségesebb nevét. — 150. zsoltár 1—6.}}<br /> {{raw:data:p|33|33-35|A Júdabeliek és társaik azután elhagyták a csata­teret s mindannyian visszatértek Jeruzsálembe. „Meg­tért azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal az ő fejedelmükkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy, örömmel; mert Jehova megvigasztalta őket ellenségeik felett.&quot; (Krónika II. 20:27) Az életben maradottak az armageddoni csata után hasonlóképpen megszűnnek a mi Istenünk bosszúállását hirdetni s te­vékenyen részt vesznek majd az Úr felépítő munkájá­ban. A nagy Király, Krisztus Jézus fog uralkodni, s valóban ő a békefejedelem, kinek vállán az uralom nyugszik, és békéjének és jólétének soha nem lesz vége. Mi­dőn a hű maradék teljesen bemegy a Király dicsőségé­be. vele együtt részük lesz mindazokban az áldásokban, amelyek Jehova Isten dicsőségére másoknak kiosztatnak. Midőn a Júdabeliek vígan visszatértek Jeruzsálembe, teljes örömmel voltak, mivel Isten teljesen igazolta nevét és Igéjét. Éppenígy lesz ez Armageddon után is, ha az életben maradottak visszatérnek és Jehovát magasz­talják, miután az eredményt Armageddonban végignéz­ték: „És legeltetem szememet az ellenségeimen, és az el­-}}| <br /> {{raw:data:p|c|lenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.&quot; — 92. zsoltár 12.}}<br /> {{raw:data:p|34|33-35|A Júdabeliek kivonultak, hogy szembeszálljanak az ellenséggel, s hazatérőben hangosabban énekelték Jehova dicséretét mint valaha. Erre utal a zsoltáros. (68. zsoltár 26, 27) Igy előre be van jelenve, hogy az Armageddont túlélők Jehova templomszervezetéhez csatlakoznak és örökre magasztalni fogják az ő nevét. &quot;És Jehova lesz az egész föld királya; azon a napon Jehova egy lesz és a neve is egy.&quot; — Zakariás 14:9.}}<br /> {{raw:data:p|35|33-25|A jelenkor az igazolás napja vagy ideje, s Jehova neve örökre fel kell magasztaltassék és dicsőitve kell legyen. Ha aztán a háborúnak vége lesz és a vita elmult, Jehova neve soha többé nem lesz gyalázva: &quot;És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak szavát az égben, amely ezt mondja: Alleluja! az üdvösség [az igazolás] és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.&quot; (Jel. 19:1, 2) Nyilván megkezdődik ezen a ponton Krisztus, a nagy békefejedelem ezeréves uralma.}}<br /> {{raw:data:p|36|36|A prófétai kép azután az igazi bölcsesség útjáról beszél, amelyre minden élőknek lépnie kell: &quot;És bementek Jeruzsálembe, lantokkal, citerákkal és trombitákkal Jehova házához. És az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy Jehova hadakozott az Izráel ellenségei ellen.&quot; — Krónika II. 20:28, 29.}}<br /> {{raw:data:p|37|37|Az Ördög és helytartói évszázadokon keresztül hatalmukba tartották a földet. Armageddon után többé nem uralkodhatnak, hanem az egész föld Krisztus Jézus, a béke fejedelem uralma alatt fog állani, s a látható uralkodók a hű férfiak lesznek , akik a mult évszázadokban bebizonyították Jehovába vetett hitüket, ezek feltámasztatnak s az egész földön fejedelmekké lesznek beiktatva. (45. zsoltár 17; Ésaiás 32:1) Ezek a hű férfiak félték Jehovát s eszerint a bölcsesség emberei voltak, s egész életükön keresztül ezt a bölcs utat követték. Éppen így kell félje minden élő ember Istent és hasonló úton kell járjanak. Az itt megvizsgált prófétai képben a Jonadábok vagy a jóakaratú emberek csak közvetve vagy következtetések alapján vannak megemlítve; ezen a helyen azonban az &quot;országok minden királyságaiban&quot; vannak, amelyek Istent Armageddon előtt és után állandóan félik. A jóakaratú emberek vagy Jonadábok a minden országból jövőkként vannak mutatva. (Krónika I. 14:16, 17) Az Úr Jézus Krisztus, a királyok Királya félelme minden élő népre és nemzetre ki fog terjedni, s ezek aztán mind a bölcsesség útjára lépnek.}}<br /> {{raw:data:p|38|38|A prófétai kép a szépség és béke következő szavaival zárul: &quot;Megnyugodott azért a Jósafát országa, és békességet szerzett néki az ő Istene minden felől. (Krónika II. 20:30) A Jósafátnál nagyobb Krisztus Jézus, aki azután Jehova képviselője és igazolójaként uralkodik, országában béke, nyugalom és öröm lesz. Örökre ennek a nagy békefejedelemnek a vállán nyugszik majd a béke és igazságosság uralma, s ennek soha nem lesz vége. Krisztus Jézus a dicsőségét és gazdagságát megossza majd a testületének 144000 tagjaival, akikről meg van írva: &quot;Boldog és szent, akinek része van a első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.&quot; — Jelenések 20:6.}}<br /> <br /> {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|LEGYETEK NAGYON BÁTRAK!}}}}<br /> {{raw:data:p|39|39|Hogy e fenyegető veszedelem és nagy nyomorúság idején a fenti prófétai kép Isten népe tekintete előtt}}}}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Az-%C5%91-h%C3%A1boruja-3-4-r%C3%A9sz-1938.pdf/14&diff=7451 2026-01-12T18:21:43Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Marta.zsido&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|2|206|}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c|gonoszságuk! — Sürgés-forgás, sürgés-forgás a döntés völgyében; mert közel van Jehova napja a döntés völgyében.&quot; — Jóel 3:11—14; Elberfeldi ford.}}<br /> {{raw:data:p|30|29-30|A tetőfokot a Jehova nagy csatájában éri el: „Jehova pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsá­lemből, és megrendülnek az egek és a föld; de Jehova az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!&quot; (Jóel 3:16) Ezután áldások következnek, mégpedig az áldások völgyében: „És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek, aki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lesz Jeruzsálem, és idege­nek nem vonulnak át többé rajta. És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez; és forrás fakad Jehova házából és megönötözi a Sittim völgyét&quot; — Jóel 3:17,18.}}<br /> {{raw:data:p|31|31-32| A Júdabeliek a hálaadás völgyében gyülekeztek; ,mert ott adtak hálát Jehovának', neve dicséretét tovább folytatván. Miután Armageddon befejezést nyer, kétség­kívül sok szolgálat lesz Jehova nevének, a magasztalására, s az összes életben maradottak, úgy a maradék, mint a régi hű férfiak, a próféták, valamint a nagysoka­ság, csatlakoznak erre a szolgálatra. Igy volt ez akkor is, midőn Isten szövetséges népét a Verestengernél megszabadította s ezek dicsőítő énekekre zendítettek, s ez a kép szintén előre bejelenti, ami népének a mindenható Isten nagy napjának a csatájában való megszabadítása után történik. (Mózes II. 15:1—21) Ez az áldások és öröm oly csodálatos ideje lesz, hogy em­beri nyelvek erre sem szavakat nem találnak, sem ki­mondani nem képesek, hogy Jehova nevét méltóan ma­gasztalják. Ezek Jehovát és nagy igazolóját, Krisztus Jézust fogják magasztalni. Ez a kezdete lesz annak, amidőn Isten akarata történik a földön, miként a menny­ben is. Észszerű feltételezni, hogy Jósafát, Júda királya abban az időben fel lesz támasztva s e nagyszerű alkalommal a többiekkel együtt rázendít Jehova dicsőítésére. Ez alkalomról van megírva: „örülj ő rajta [Sátánnak Babilon által szemléltetett szervezetén] menny és ti szentek és ti apostolok és próféták; mert Isten megbosszúlt benneteket ő rajta!&quot; — Jelenések 18:20; Schlachter.}}<br /> {{raw:data:p|32|31-32|A Krónikák második könyve a héber Bibliában utolsó helyen áll, s ennek a szövege arra mutat, hogy ez a zsidók babiloni fogsága után egy bizonyos idővel íra­tott. A 26. versben előforduló „mind a mai napig' szavak nyilván a maradék visszavezetésének az idejéig jelentik és különösen Istennek most földön lévő népére vonatkozhatnak. A mindenható Isten nagy napjának a csatája után a föld mindörökre az ellenjelképes „áldások&quot;- vagy „dicsőítések&quot; völgye marad; hiszen ez az a csatamező, ahol Jehova a maga nevét minden ellenségein megbosszulja, s az emberek, akik azután örökre a földön fognak lakni, örökre magasztalják majd a Leg­felségesebb nevét. — 150. zsoltár 1—6.}}<br /> {{raw:data:p|33|33-35|A Júdabeliek és társaik azután elhagyták a csata­teret s mindannyian visszatértek Jeruzsálembe. „Meg­tért azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal az ő fejedelmükkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy, örömmel; mert Jehova megvigasztalta őket ellenségeik felett.&quot; (Krónika II. 20:27) Az életben maradottak az armageddoni csata után hasonlóképpen megszűnnek a mi Istenünk bosszúállását hirdetni s te­vékenyen részt vesznek majd az Úr felépítő munkájá­ban. A nagy Király, Krisztus Jézus fog uralkodni, s valóban ő a békefejedelem, kinek vállán az uralom nyugszik, és békéjének és jólétének soha nem lesz vége. Mi­dőn a hű maradék teljesen bemegy a Király dicsőségé­be. vele együtt részük lesz mindazokban az áldásokban, amelyek Jehova Isten dicsőségére másoknak kiosztatnak. Midőn a Júdabeliek vígan visszatértek Jeruzsálembe, teljes örömmel voltak, mivel Isten teljesen igazolta nevét és Igéjét. Éppenígy lesz ez Armageddon után is, ha az életben maradottak visszatérnek és Jehovát magasz­talják, miután az eredményt Armageddonban végignéz­ték: „És legeltetem szememet az ellenségeimen, és az el­-}}| <br /> {{raw:data:p|c|lenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.&quot; — 92. zsoltár 12.}}<br /> {{raw:data:p|34|33-35|A Júdabeliek kivonultak, hogy szembeszálljanak az ellenséggel, s hazatérőben hangosabban énekelték Jehova dicséretét mint valaha. Erre utal a zsoltáros. (68. zsoltár 26, 27) Igy előre be van jelenve, hogy az Armageddont túlélők Jehova templomszervezetéhez csatlakoznak és örökre magasztalni fogják az ő nevét. &quot;És Jehova lesz az egész föld királya; azon a napon Jehova egy lesz és a neve is egy.&quot; — Zakariás 14:9.}}<br /> {{raw:data:p|35|33-25|A jelenkor az igazolás napja vagy ideje, s Jehova neve örökre fel kell magasztaltassék és dicsőitve kell legyen. Ha aztán a háborúnak vége lesz és a vita elmult, Jehova neve soha többé nem lesz gyalázva: &quot;És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak szavát az égben, amely ezt mondja: Alleluja! az üdvösség [az igazolás] és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! Mert igazak és igazságosak ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.&quot; (Jel. 19:1, 2) Nyilván megkezdődik ezen a ponton Krisztus, a nagy békefejedelem ezeréves uralma.}}<br /> {{raw:data:p|36|36|A prófétai kép azután az igazi bölcsesség útjáról beszél, amelyre minden élőknek lépnie kell: &quot;És bementek Jeruzsálembe, lantokkal, citerákkal és trombitákkal Jehova házához. És az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy Jehova hadakozott az Izráel ellenségei ellen.&quot; — Krónika II. 20:28, 29.}}<br /> {{raw:data:p|37|37|Az Ördög és helytartói évszázadokon keresztül hatalmukba tartották a földet. Armageddon után többé nem uralkodhatnak, hanem az egész föld Krisztus Jézus, a béke fejedelem uralma alatt fog állani, s a látható uralkodók a hű férfiak lesznek , akik a mult évszázadokban bebizonyították Jehovába vetett hitüket, ezek feltámasztatnak s az egész földön fejedelmekké lesznek beiktatva. (45. zsoltár 17; Ésaiás 32:1) Ezek a hű férfiak félték Jehovát s eszerint a bölcsesség emberei voltak, s egész életükön keresztül ezt a bölcs utat követték. Éppen így kell félje minden élő ember Istent és hasonló úton kell járjanak. Az itt megvizsgált prófétai képben a Jonadábok vagy a jóakaratú emberek csak közvetve vagy következtetések alapján vannak megemlítve; ezen a helyen azonban az &quot;országok minden királyságaiban&quot; vannak, amelyek Istent Armageddon előtt és után állandóan félik. A jóakaratú emberek vagy Jonadábok a minden országból jövőkként vannak mutatva. (Krónika I. 14:16, 17) Az Úr Jézus Krisztus, a királyok Királya félelme minden élő népre és nemzetre ki fog terjedni, s ezek aztán mind a bölcsesség útjára lépnek.}}<br /> {{raw:data:p|38|38|A prófétai kép a szépség és béke következő szavaival zárul: &quot;Megnyugodott azért a Jósafát országa, és békességet szerzett néki az ő Istene minden felől. (Krónika II. 20:30) A Jósafátnál nagyobb Krisztus Jézus, aki azután Jehova képviselője és igazolójaként uralkodik, országában béke, nyugalom és öröm lesz. Örökre ennek a nagy békefejedelemnek a vállán nyugszik majd a béke és igazságosság uralma, s ennek soha nem lesz vége. Krisztus Jézus a dicsőségét és gazdagságát megossza majd a testületének 144000 tagjaival, akikről meg van írva: &quot;Boldog és szent, akinek része van a első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.&quot; — Jelenések 20:6.}}<br /> <br /> {{raw:data:s|{{raw:data:ta|c|LEGYETEK NAGYON BÁTRAK!}}}}<br /> {{raw:data:p|39|39|Hogy e fenyegető veszedelem és nagy nyomorúság idején a fenti prófétai kép Isten népe tekintete előtt}}}}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Az-%C5%91-h%C3%A1boruja-3-4-r%C3%A9sz-1938.pdf/13&diff=7450 2026-01-08T09:46:29Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Marta.zsido&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|2||205}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c|vége az ellenség megsemmisítése lesz, s ebben most Isten népe bizonyos lehet. Ez a prófétai kép bizonyítéka ennek. Jehova az ő népének további biztosítékokat és bátorításokat nyújt a prófétája szavai által, amelyekben előre bejelenteti; hogy mi következik Sátán tömegeire: „Így szól Jehova Isten: És lészen abban az időben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gondolatot és mondasz: Felmegyek a nyílt földre [a kerítés nélküli városba, ahol Jehova népe minden emberei védelem nél­kül, nincs körülvéve bástyákkal], jövök azokra, kik nyu­galomban vannak [az Istenben való teljes hitük miatt] s [az Úrban] bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kőfal-kerítés nélkül, sem zárjuk, sem kapujuk [semmi rendőri hatalmuk vagy hasonló védelmük] nincs nékik; hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a (Jehova tanúitól megint] népes pusztaságok ellen s a nép ellen, amely a nemzetek közül gyűjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot [királyságérdekeket] szerez s lakozik a földnek köldökén. Séba és Dédán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mond­ják néked; Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyűjtötted egybe, hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot és gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess? Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mond ezt Gógnak: Igy szól Jehova Is­ten: Avagy abban az időben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg? És eljössz helyedről, a messze északról, te és sok nép veled, lovon ülök mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És lészen azon a napon, amely napon Góg eljő Izráel földje ellen,<br /> ezt mondja Jehova Isten, felszáll haragom orromban.&quot; — Ezékiel 38:10—15, 18.}}<br /> {{raw:data:p|23|23-25|A Júdabeliek a halott ellenségek között „temérdek gazdagságot&quot; találtak, ami előre bejelentette, mily nagy gazdagságokat gyűjtenek össze Sátán haderői az utolsó napokban (Jakab 5:1—3), a szegény és védtelen népet Isten nevében kirabolják és Krisztus nevében a ravasz hiszékenykerítésüket űzik. Ezáltal bizonyára a római kat. hierárchia van leírva, amely nagy anyagi gazdag­sággal rendelkezik. Az Ördög látható haderői Jehova népének esnek zsákmányul; illetve amit a vallásoskodók elvesztenek, azt hűsége folytán megnyeri Isten népe: „Az igazért váltságdíj [egy ár] az istentelen, és az iga­zak helyett a hitetlen büntettetik meg.“ (Példab. 21:18) Más szavakkal, az istentelen vallásoskodók mindent elveszítenek istentelenségük miatt, s ez az igazak javára szolgál, mert az igazak mindent megnyernek Jeho­va kezéből.}}<br /> {{raw:data:p|24|23-25|Jehova Isten Krisztus Jézus által kifossza Sátán lát­ható haderőit: „Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek. Kifosztattak a bátor szívűek, ál­mukat alusszák, és minden hős kezének ereje veszett. A te dorgálásodtól, oh Jákob Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.“ — 76. zsoltár 5—7; Zakariás 2:8—10.}}<br /> {{raw:data:p|25|23-25|Az ellenségtől elvett zsákmány nagyon meggazdagította a Júdabelieket. Ez nem azt jelenti, hogy a hű ma­radék és a nagysokaság el fogja tulajdonítani a Sátán tömegétől visszamaradt anyagi gazdagságot, hanem ez a kép előre bejelenti, hogy Jehovának az ellenség felet­ti győzelme és az Isten népe hű tagjainak ajándéko­zott kiváltság, hogy láthatják Jehova nevének az iga­zolását s az abban résztvevőkként ismertetnek el, vala­mint az ő hatalma által és neve dicsőségére megoltalmaztatnak további szolgálatra, maradandó és állandó gazdag­ság lesz, illetve soha el nem múló mennyei kincsek. Ezek a hűségesek első kézből világosíttatnak fel, hogy a Mindenható, kinek neve egyedül Jehova, Isten, s ez egy nagyon nagy zsákmány, amellyel a halottaktól elvett zsákmány nem hasonlítható össze. A Júdabeliek által csinált zsákmány oly „nagy&quot; volt, hogy a begyűjtésé­hez három napra, volt szükség. Ez az egész zsákmány<br /> nekik lett hagyva, mert Isten érettük harcolt és szerzett győzelmet.}}<br /> {{raw:data:p|26|26|Most Jehova Krisztus Jézus által az ő „szokatlan munkáját&quot; végezteti, hirdettetvén az igazságot a vallá­soskodók felől, akik Isten nevét, bemocskolták és ne­-}}|<br /> {{raw:data:p|c|vében a csalárd hiszékénykerítésüket űzték. Amennyi­ben a hűségesek Jehova Isten legfelsőbb voltát, az ő munkáit és régen megígért királyságának az áldásait ismertetik, kincseket gyűjtenek maguknak. Isten most földön lévő népének a nagy kiváltsága abban áll, hogy részt vehet ebben a szokatlan munkában. (68. zsoltár 12,13) Jehova Isten készíti elő az igazság üzenetét, s ez nem valamely ember vagy emberi csoportnak az üzene­te. Azért Jehova Isten az, aki felkél és megteszi „szo­katlan munkáját&quot;. Jehova most a templomában van a képviselője, Krisztus Jézus személyében s most igazsá­gának szavait mint égi harmatot, hullatja a Krisztus Jé­zus által vezetett népére. Azért mondja Isten prófétája: „Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.&quot; — 68. zsoltár 12, 13.}}<br /> {{raw:data:p|27|27|Egy „nagy&quot; sereg az, akik nagy kegyelemben ré­szesültek, illetve azt a nagy kiváltságot, hogy az Isten­től származó igazság üzenetét nyilvánosságra hozhas­sák, s az ilyenek részt vesznek az ő „szokatlan munkájában.&quot; Ez a munka most folyamatban van, s ez meg­rettenti az ellenséget, s az ellenségek menekülnek, siet­ve összetömörülnek és elhatározó támadást készítenek elő az Isten üzenete hirdetői ellen. Most a háború idején<br /> élünk, és Isten az összes hűségeseinek megparancsolta, hogy keljenek fel hadra ellene, a vén szajha ellen. (Abdiás 1) A hűségesek az ellenjelképes Jeruzsálemben vannak, a Sion hegyén, s kezdenek kivonulni az ellenség ellen. A háború a tetőfokát a mindenható Isten, nagy napjának a csatájában éri el. Abban a döntő, ütközet­ben Isten maradékának nem lesz része s azért nem hasz­nálhatnak testi fegyvereket.}}<br /> {{raw:data:p|28|28|Akik a neve igazolásában részt vesznek, azok mind annyian részt nyernek a zsákmányból is. Az ellenség ki­fosztása és az Armageddonkor rája jövő gyalázat azál­tal van szemléltetve, hogy a madarak és vadak fallják fel a levágottak holttesteit. (Ezékiel 39:17—21; Jel. 19:17—21) A Sátán elvetemült helytartói az egész föl­det kincseivel együtt hatalmukba kerítették; s ha az ellenségtől minden ily gazdagságok elvétetnek, akkor azoknak lesznek kiosztva a föld áldásai, akik Istent szolgálják. Akkor a „más juhok&quot; vagy a nagysokaság eleget tesz az Úr meghívásának: „Jertek Atyámnak áldottai; örököljétek az országot [a földi áldásokat], amely számotokra készíttetett, a világ megalapítása óta.&quot; — Máté 25:34.}}<br /> {{raw:data:p|29|29-30|Hogy a Sátán egész szervezetének a megsemmisíté­sét nagy áldások fogják követni, az a továbbiakban a Krónika II. 20:26-ban van szemléltetve. Miután a Júdabeliek megnyerték a zsákmányt, összegyűltek a hálaadás völgyébe, ami „áldásokat&quot; (Allioli) jelent, mire „jólét&quot; következik. Ez kétségkívül az a völgy vagy hegykatlan volt, amelyen a szövetkezett ellenségek tá­madásra felvonultak s ahol Isten szembeszállott velük. Ez volt tehát először a „Jósafát völgye&quot;, amelynek je­lentése „Jehova ítélkezett&quot;; mert ott mondta ki Jehova bűnösnek az ellenséget; s ez előárnyékolta, hogy Jeho­va a Sátán látható szervezetét alkotó nemzeteket közvet­lenül Armageddon előtt bűnösöknek jelenti ki, amit az önmaga igazolására cselekszik. Azután ez a „döntés völ­gye&quot; is [ami „levágást&quot; vagy „cséplést&quot; jelent]; hiszen Krisztus Jézus, nagy hadakozó tábornoka által vágja darabokra Jehova az ellenség haderőit; s azután ez az „áldások vagy dicséret völgyévé&quot; lesz. Sátán látható szervezete tele van gyilkossági szándékkal, s Jehova most irányítja a mozdulataikat, mialatt a népe ellen felvonulnak s a nemzetek az ellenjelképes „Jósafát völ­gyébe&quot; lépnek, ahol Isten megítéli és alaposan „megcsé­peli&quot; őket. Ezt a próféta egy másik helyen a követke­zőképpen írja le: „Siessetek és jöjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Jehova a te hőseidet! Serkenjenek fel és jöjjenek fel a népek a Jósafát völgyébe; mert ott ülők törvényt, hogy meg­ítéljek minden népeket. Eresszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő}}}}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Az-%C5%91-h%C3%A1boruja-3-4-r%C3%A9sz-1938.pdf/12&diff=7449 2026-01-05T18:33:36Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Marta.zsido&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|2|204|}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c|annyian együtt kell álljanak az Úr Jézus Krisztusban és egymást teljesen támogatniuk kell. Még a felkentek is csak akkor képesek megérteni ezeket az erősítésükre<br /> feljegyzett dolgokat, ha tanulmányoznak, hogy magukat elfogadhatókká tegyék Isten előtt, illetve tanulmányoz­zák Isten Igéjét és annak kinyilatkoztatásait, amelye­ket most nyújt az őt szeretők és szolgálók megvilágosítására és erősítésére. Az itt a csatáról — vagyis Isten csatájáról — feljegyzett prófétai kép mostan nagyon megvigasztalja Isten népét, megerősíti s a reménységét megeleveníti.}}<br /> {{raw:data:p|14|14|Jehova így felelt Jósafát imájára, midőn szolgája, Jaháziel által a néphez szólott „Álljatok veszteg és lássátok Jehova szabadítását rajtatok!&quot; Jehova minden te­kintetben megtartotta a nekik adott ígéretét. Most tehát ott állottak és szemlélték, hogyan morzsolja fel egymást az ellenség. A prófétai képnek e része arra figyelmezte­ti Isten felkent népét, amely most szemben találja ma­gát az egyesült ellenséggel, hogy 'ne féljen, se meg ne rettenjen az ellenség nagy tömegétől', amely az Ördög szellemétől van eltelve és minden oldalról Isten népe ellen nyomul. Isten népének minden tagja tartsa elmé­jében, hogy a közeledő ,harc nem a tiétek, hanem Is­tené'... „Nem kell néktek harcolnotok [ebben a harc­ban], ... álljatok ellent, és lássátok Jehova szabadítását rajtatok.&quot; Jehova e szavai most teljes bizalmat és bátorságot nyújt a templomsereg minden tagjának és társaiknak, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak Is­ten szervezetén belül. Ne énekelje tehát hangosan min­den ilyen még a győzelem előtt Jehova dicsőségét?}}<br /> {{raw:data:p|15|15-17| A csatának vége volt, és a Júdabeliek hozzá láttak a hatás megállapításához. Elmentek azért az őrtorony­hoz a pusztába, amelyből jobb áttekintést nyerhettek: „A Júda népe pedig elment Mispába a puszta felé [a pusztában lévő őrtoronyhoz; ''angol Biblia''], és mikor a soka­ság felé fordultak: ímé csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg.&quot; — Krón. II. 20:24.}}<br /> {{raw:data:p|16|15-17|Ez egy további biztosíték a felkenteknek, hogy kö­zülük egyesek átvitetnek Armageddonon s azután élet­ben maradnak a földön. Miután a vallásoskodók teljes megsemmisítését előidéző e nagy csata megkezdődött, az az Ördög egész szervezetének a pusztulását fogja vég­rehajtani. A Júdabeliek felmentek az „őrtoronyhoz&quot; — kétségkívül a Jéruel pusztájában lévő toronyhoz — s ott meglátták a csata eredményét, illetve a „hallatlan dolog&quot; következményét, melyet Jehova az ő védelmükre és szabadításukra, valamint a nagy, neve igazolására okozott. Az „őrtoronyra&quot; való hivatkozás nem tereli a figyelmet az Őrtorony-Társulatra, sem az ezt a nevet viselő folyóiratra, hanem azt a tényt hangsúlyozza, hogy az életben maradó hátramaradottak és társaik Armageddonkor látni fogják Jehova nagy és csodálatos aktusát, amelyet Kirsztus Jézus által hajt végre, s ak­kor végig kell nézzék, hogyan semmisítik meg egymást az ellenségek. Mivel ők az „őrtoronyban&quot; vannak, illet­ve Isten kegyelmének a felemelt állapotában és a kár elleni biztonságban, végig nézik az Úr teljes győzelmét az ő neve igazolására. Mindazáltal már most is igaz, hogy ''Az Őrtorony'' és Társulat hasonló iratai Jehova né­pének hitáltal bepillantást nyújtanak az eljövendő harc­ba és annak kimenetelébe.}}<br /> {{raw:data:p|17|15-17|A Júdabeliek útban voltak és útközben énekeltek; most pedig elérték a hadszíntért, és csendben szemlélték az Isten által szerzett szabadulásukat. A csata véget ért és a megsemmisítő munka teljeségre jutott. Kétségte­lenül hallották a csata zaját, most pedig megszűnt az, mivel az öldöklés befejezést nyert. Feltehető, hogy Jósafát őrállókat küldött előre, hogy az ellenség mozdula­tait megfigyeljék, s ezek az őrállók nyilván látták a csata előmenetelét és jelentették annak egyes részleteit parancsnokuknak, Jósafátnak. Jehova vezette a harcot; hiszen a harc Istené; és a prófétája szavaival meghívja a népét, hogy nézze végig a végzett pusztítást. Figyel­jük meg a következő, Armageddonra vonatkozó szava­kat: „Jöjjetek, lássátok Jehova tetteit, aki pusztaságo­kat szerez a földön! Hadakat némít el a föld széléig; ívet}}|<br /> {{raw:data:p|c|tör, kopját [a Moáb, Ammon és a Seir hegyén lakozó­két] ront, hadi szekereket [Sátán egész szervezetét, vagyis a régen feljegyzett bírói ítélettel elítélt egész, szervezetet] éget el tűzben.&quot; Ezért mondja Jehova az egész teremtett világnak „Csendesedjetek és ismerjé­tek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.&quot; És Isten népe így felel: „A Seregek Jehovája velünk van, Jákob Istene a mi várunk.&quot; (46. zsoltár 9—12) Ily módon je­lenti be Jehova előre, hogy mit látnak hűségesei Armageddonkor, ha annak vége lesz: „ítéletet tart a nemze­tek között; telve lesz holttestekkel; összezús messze föl­dön minden főt. „Akkor&quot; néped biztosan teljes kész­séggel lesz a hatalmad napján, a szentség szépségében.&quot; (''angol Biblia'') Ha a hűségesek meglátják a nagy csata eredményét, örömmel fogják dicsőíteni Jehovát és Királyát. Amiképpen Jehova a Júda ellen felvonuló egyesült haderő megsemmisítését felidézte, úgy fogja felidézni Armageddonban Sátán bandáinak a megsemmisí­tését is. Erről mondja: „És azon a napon Jehovától le­vágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végé­ig; nem sirattatnak meg, össze sem hordatnak és el sem temettetnek, olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj.&quot;— Jeremiás 25:33.}}<br /> {{raw:data:p|18|18-20| Isten megparancsolta szövetséges népének szolgája, Jaháziel által, hogy csendben maradjon és lássa az Úr szabadítását, és csendben állottak az őrtoronynál és végig nézték az Úr által rendezett vérfürdőt, amely a népe megszabadításának a következménye volt. Jehova harcolt érdekükben s ők megmenekültek. Éppen úgy­ fog Jehova Armageddonban népéért harcolni, népét meg­szabadítja és biztonságba helyezi.}}<br /> {{raw:data:p|19|18-20|A fenti jövendölés előképe annak, ami a mindenha­tó Isten nagy napjának a csatájában lejátszódik. Bemu­tatja, hogy mily rettenetes látványt nyújt a túlélők sze­meinek, akiket Isten a rettenetes csatán keresztül viszi, illetve a maradéknak és a nagysokaságnak, s ezek között kétségkívül sokan lesznek a hű próféták közül, akik ezeket a dolgokat feljegyezték. Az ellenség számára nem lesz menekülés, mintahogy a Moábiták és Ammoniták sem menekülhettek meg, amint írva van: „Nem volt menekülés.&quot; (Krónika II. 20:24; az angol B. széljegyzete szerint.) összhangban azzal a prófétai képpel, Armageddon eredménye a következő szavakkal van leírva: „És nincs hová futniuk a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek [vagyis a fejbolintó Jánosoknak, poli­tikusoknak, kereskedelmi óriásoknak és hasonló mások­nak].&quot; — Jeremiás 25:35.}}<br /> {{raw:data:p|20|18-20|A mindenható Isten nagy napja csatájának az elő­menetelét tovább vázolván, mondja az Úr: „És megfo­gatott a fenevad [most már lovas nélkül, mivel a vén<br /> szajha, a vallásos társaság lerakatott] és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, s akik imádták annak képét; ők ketten elevenem a kénkővel égő tüzes tóba vettettek: A többiek pedig [az em­berek, beleértve a nácikat, fasisztákat, kommunistákat és hasonlókat] megölettek a lovon ülő [Krisztus Jézus, az ítéletvégrehajtó és Jehova igazolója] kardjával, amely az ő szájából jő ki; és a madarak mind megelé­gedtek azoknak húsával.&quot; (Jelenések 19:20, 21) Ezután következik magának az Ördögnek a pusztulása, miután a szervezete ott megsemmisíttetett a ,belsejéből szárma­zó tűzzel, a mi egész szervezetét 'megemészti'. — Ezék. 28:18.}}<br /> {{raw:data:p|21|21-22|Júda ellenségei fosztogatók voltak. Ezek betörtek az ígéret földjére, hogy kifosszák Jehova népét; Jeho­va azonban visszafordította a lándzsát és elvette tőlük a zsákmányt: „Akkor elment Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találtak ná­luk temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette igen sok volt.&quot; — Krónika II. 20:25.}}<br /> {{raw:data:p|22|21-22|Sátán és cinkostársai most a legvégsőkig ragaszkodnak Jehova népének a megsemmisítéséhez; azonban}}}}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/16&diff=7448 2025-12-31T07:35:09Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''15''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| a királyság alatt biztosít. Nem féltek attól, hogy most a kegyelem szelleme ellen cselekszenek és így valamilyen módon méltatlanná teszik magukat a Krisztus bűnáldozata eljövendő megváltó gondoskodására és az örök megsemmisítésbe mennek.}}<br /> {{raw:data:p|23|23|id=q23|{{raw:data:idhidden|paragraph23q23|}} Hogyan osztotta fel tehát az életadó Jehova Isten a &quot;vagyont&quot; vagy az &quot;életfenntartást&quot; és adta ki az őt (most) megillető részt a &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak? Az 1914-ben Sátán szervezetére szakadó és Armageddonban teljességre jutó &quot;nagynyomorúság&quot; napjainak a megrövidítése által. Midőn Sátán és démonszervezete a &quot;mennyei harcban&quot; a mennyből kivettetett és Krisztus &quot;zsámolyául&quot; földre helyeztetett, Jehova nem parancsolta meg győzedelmes királyának, hogy a harcot mindvégig folytassa. Sátán pedig meg az egész démoni és emberi szervezetét azonnal megsemmisítse. A harci tevékenységnek álljt parancsolt és meghatározott &quot;egy napot a felkészülésre&quot; a &quot;nagy nyomorúságnak&quot;, az Armageddonban való végső aktusára. A &quot;felkészülés napja&quot; folyamán az Isten felkentei, a szellemtől fogantatott tanúi maradéka, végre kell hajtsák az Istentől meghatározott munkát. &quot;De kell, hogy előbb az evangélium hirdettessék az összes népeknek&quot;. (Márk 13:10) Ez a &quot;szokatlan munka&quot; röviddel az első világháború befejezése után kezdődött és tovább tart. Így Isten megrövidítette a Sátán szervezetére jövő &quot;nagynyomorúságot&quot; ennek megszakítása vagy a közepén tartott szünettel. (Máté 24:21,22,14). E közbeeső idő folyamán jönnek elő az Úr &quot;más juhai&quot; a Sátán szervezetéből s ezért van mondva prófétailag, hogy ezek a &quot;nagy nyomorúságból jönnek&quot;. - Jelenések 7:14.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c|Kérdések}}}}<br /> {{raw:data:q|1|id=q1| a) Micsoda egy példázat? és miért ihlette Jehova a prófétáit sok példázatok elbeszélésére? b) Ki lett ihletve a példázatokban való beszédre és mit mutat ez a példázatokat illetőleg?}}<br /> {{raw:data:q|2|id=q2| Az írástudók és farizeusok miért nem beszéltek példázatokban a néphez és miért beszélt Jézus?}}<br /> {{raw:data:q|3|id=q3| Mi volt a célja Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavai szerint, midőn a néphez példázatokban beszélt?}}<br /> {{raw:data:q|4|id=q4| Hogyan teljesedett a példázatokban való beszédek segítségével az, hogy akinek nincs, még amije van, az is elvétetik?}}<br /> {{raw:data:q|5|id=q5| Hogyan adatott további azoknak, akiknek volt? és mi volt a további a példázatokra való tekintettel?}}<br /> {{raw:data:q|6|id=q6| Mi az elveszett fiúról szóló példázat mint olyan? mikor kell teljesülnie és milyen általános igazságot<br /> támogat vagy szemléltet ez?}}|<br /> {{raw:data:q|7|id=q7| Milyen körülmények között mondatott el ez a példázat?}}<br /> {{raw:data:q|8|id=q8| Miért mondotta el Jézus először az elveszett juhról és a drakmáról szóló példázatot és csak azután az elveszett fiúról szólót?}}<br /> {{raw:data:q|9|id=q9| a) Hogyan hasonlíthatók össze az 1914 óta lejátszódó események a Jézus idejével az üzenet prédikálását s az ezt megelőző és beszüntetett előkészítő munkát illetőleg? b) Mi vezetett a példázatot beteljesítő dolgokhoz? és miért esedékes ennek a magyarázata?}}<br /> {{raw:data:q|10|id=q10| Ki mondotta a példázatot? és ki magyarázza meg azt most?}}<br /> {{raw:data:q|11|id=q11| Kit szemléltet az &quot;egy ember&quot; a példázatban? és hogyan függ össze azzal a kinyilatkoztatással, melyet Jézus a tanítványainak tett róla?}}<br /> {{raw:data:q|12|id=q12| A &quot;kicsiny nyájon&quot; kívül kit kell még összegyűjtsön a jó pásztor? és hogyan ismertette ezeknek a mennyei Atyához való viszonyukat?}}<br /> {{raw:data:q|13|id=q13| Melyik két osztályt szemlélteti tehát a &quot;két fiú&quot; és kiket szemléltet az &quot;idősebb fiú&quot;?}}<br /> {{raw:data:q|14|id=q14| Mennyiben képezik ezek az &quot;idősebb&quot; osztályt és mire figyelmezteti őket az apostol?}}<br /> {{raw:data:q|15|id=q15| a) Különösen kiket szemléltet a &quot;kisebb fiú&quot;? b) Hogyan és mikor történik ennek az osztálynak a megalakulása?}}<br /> {{raw:data:q|16|id=q16| Milyen alkalmak kihasználását mulasztotta el a &quot;kisebb fiú&quot; osztály 1931 előtt és miért?}}<br /> {{raw:data:q|17|id=q17| Mit kért a kisebb fiú? Mire volt neki joga? és miért kérte ki ezt?}}<br /> {{raw:data:q|18|id=q18| Milyen alkalmi szokás szerint adta ki az atya a kisebb fiúnak a törvényes részét?}}<br /> {{raw:data:q|19|id=q19| Mily igazságokat nyilatkoztatott ki az Úr a 40 év folyamán, midőn az út előkészíttetett az Úrnak, a &quot;kisebb fiú&quot; kilátásait illetőleg? és mire támaszkodott a &quot;Most élő milliók sohasem halnak meg” üzenet?}}<br /> {{raw:data:q|20|id=q20| Milyen földi érzületű osztály létezett 1919 körül és hogyan viselkedett az Isten szolgálatával szemben?}}<br /> {{raw:data:q|21|id=q21| Hogyan gondolkoztak 1934 előtt az Istennek való felszentelődést illetőleg? és kikre nézve tartották időszerűnek a mostani időre?}}<br /> {{raw:data:q|22|id=q22| Tehát a &quot;kisebb fiú&quot; osztály miért nem tekintette a felszentelődést az általa követendő útnak? s hogyan kérte ki &quot;most&quot; a földi részét?}}<br /> {{raw:data:q|23|id=q23| Mily kegyelmes gondoskodással osztotta ki Isten a &quot;vagyont&quot; vagy az &quot;életfenntartást&quot; és adta ki a &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak a részét?}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/16&diff=7447 2025-12-31T06:25:30Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''15''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| a királyság alatt biztosít. Nem féltek attól, hogy most a kegyelem szelleme ellen cselekszenek és így valamilyen módon méltatlanná teszik magukat a Krisztus bűnáldozata eljövendő megváltó gondoskodására és az örök megsemmisítésbe mennek.}}<br /> {{raw:data:p|23|23|id=q23|{{raw:data:idhidden|paragraph23q23|}} Hogyan osztotta fel tehát az életadó Jehova Isten a &quot;vagyont&quot; vagy az &quot;életfenntartást&quot; és adta ki az őt (most) megillető részt a &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak? Az 1914-ben Sátán szervezetére szakadó és Armageddonban teljességre jutó &quot;nagynyomorúság&quot; napjainak a megrövidítése által. Midőn Sátán és démonszervezete a &quot;mennyei harcban&quot; a mennyből kivettetett és Krisztus &quot;zsámolyául&quot; földre helyeztetett, Jehova nem parancsolta meg győzedelmes királyának, hogy a harcot mindvégig folytassa. Sátán pedig meg az egész démoni és emberi szervezetét azonnal megsemmisítse. A harci tevékenységnek álljt parancsolt és meghatározott &quot;egy napot a felkészülésre&quot; a &quot;nagy nyomorúságnak&quot;, az Armageddonban való végső aktusára. A &quot;felkészülés napja&quot; folyamán az Isten felkentei, a szellemtől fogantatott tanúi maradéka, végre kell hajtsák az Istentől meghatározott munkát. &quot;De kell, hogy előbb az evangélium hirdettessék az összes népeknek&quot;. (Márk 13:10) Ez a &quot;szokatlan munka&quot; röviddel az első világháború befejezése után kezdődött és tovább tart. Így Isten megrövidítette a Sátán szervezetére jövő &quot;nagynyomorúságot&quot; ennek megszakítása vagy a közepén tartott szünettel. (Máté 24:21,22,14). E közbeeső idő folyamán jönnek elő az Úr &quot;más juhai&quot; a Sátán szervezetéből s ezért van mondva prófétailag, hogy ezek a &quot;nagy nyomorúságból jönnek&quot;. - Jelenések 7:14.}}<br /> <br /> 7. Milyen körülmények között mondatott el ez a<br /> példázat?<br /> 8. Miért mondotta el Jézus először az elveszett juhról és<br /> a drakmáról szóló példázatot és csak azután az<br /> elveszett fiúról szólót?<br /> 9. a) Hogyan hasonlíthatók össze az 1914 óta lejátszódó<br /> események a Jézus idejével az üzenet prédikálását<br /> s az ezt megelőző és beszüntetett előkészítő munkát<br /> illetőleg? b) Mi vezetett a példázatot beteljesítő<br /> dolgokhoz? és miért esedékes ennek a magyarázata?<br /> <br /> 10. Ki mondotta a példázatot? és ki magyarázza meg azt<br /> most?<br /> 11. Kit szemléltet az &quot;egy ember&quot; a példázatban? és<br /> hogyan függ össze azzal a kinyilatkoztatással,<br /> melyet Jézus a tanítványainak tett róla?<br /> <br /> 12. A &quot;kicsiny nyájon&quot; kívül kit kell még összegyűjtsön<br /> a jó pásztor? és hogyan ismertette ezeknek a<br /> mennyei Atyához való viszonyukat?<br /> <br /> 13. Melyik két osztályt szemlélteti tehát a &quot;két fiú&quot; és<br /> kiket szemléltet az &quot;idősebb fiú&quot;?<br /> 14. Mennyiben képezik ezek az &quot;idősebb&quot; osztályt és mire<br /> figyelmezteti őket az apostol?<br /> <br /> 15. a) Különösen kiket szemléltet a &quot;kisebb fiú&quot;?<br /> bjHogyan és mikor történik ennek az osztálynak a<br /> megalakulása?<br /> 16. Milyen alkalmak kihasználását mulasztotta el a<br /> &quot;kisebb fiú&quot; osztály 1931 előtt és miért?<br /> 17. Mit kért a kisebb fiú? Mire volt neki joga? és miért<br /> kérte ki ezt ?<br /> <br /> Kérdések<br /> <br /> 18. Milyen alkalmi szokás szerint adta ki az atya a kisebb<br /> fiúnak a törvényes részét?<br /> <br /> 1. a) Micsoda egy példázat? és in tért ihlette Jehova a<br /> prófétáit sok példázatok elbeszélésére? b) Ki lett<br /> ihletve a példázatokban való beszédre és mit mutat<br /> ez a példázatokat illetőleg?<br /> <br /> 19. Mily igazságokat nyilatkoztatott ki az Úr a 40 év<br /> folyamán, midőn az út előkészíttetett az Úrnak, a<br /> &quot;kisebb fiú&quot; kilátásait illetőleg? és mire<br /> támaszkodott a<br /> <br /> 2. Az írástudók és farizeusok miért nem beszéltek<br /> példázatokban a néphez és miért beszélt Jézus?<br /> <br /> &quot;Most élő milliók sohasem halnak meg” üzenet?<br /> <br /> 3. Mi volt a célja Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavai<br /> szerint, midőn a néphez példázatokban beszélt?<br /> <br /> 4. Hogyan teljesedett a példázatokban való beszédek<br /> segítségével az, hogy akinek nincs, még amije van,<br /> az is elvétetik?<br /> <br /> 20. Milyen földi érzületű osztály létezett 1919 körül és<br /> hogyan viselkedett az Isten szolgálatával szemben?<br /> <br /> 21. Hogyan gondolkoztak 1934 előtt az Istennek való<br /> felszentelődést illetőleg? és kikre nézve tartották<br /> időszerűnek a mostani időre?<br /> <br /> 5. Hogyan adatott további azoknak, akiknek volt? és mi<br /> volt a további a példázatokra való tekintettel?<br /> <br /> 22. Tehát a &quot;kisebb fiú&quot; osztály miért nem tekintette a<br /> felszentelődést az általa követendő útnak? s hogyan<br /> kérte ki &quot;most&quot; a földi részét?<br /> <br /> 6. Mi az elveszett fiúról szóló példázat mint olyan? mikor<br /> kell teljesülnie és milyen általános igazságot<br /> támogat vagy szemléltet ez?<br /> <br /> 23. Mily kegyelmes gondoskodással osztotta ki Isten a<br /> &quot;vagyont&quot; vagy az &quot;életfenntartást&quot; és adta ki a<br /> &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak a részét?<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/16&diff=7446 2025-12-31T06:21:18Z

<p>Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|||''15''}} {{raw:data:s-01|1}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| a királyság alatt biztosít. Nem féltek attól, hogy most a kegyelem szelleme ellen csel…”</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''15''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| a királyság alatt biztosít. Nem féltek attól, hogy most a kegyelem szelleme ellen cselekszenek és így valamilyen módon méltatlanná teszik magukat a Krisztus bűnáldozata eljövendő megváltó gondoskodására és az örök megsemmisítésbe mennek.}}<br /> {{raw:data:p|23|23|id=q23|{{raw:data:idhidden|paragraph23q23|}} Hogyan osztotta fel tehát az életadó Jehova<br /> Isten a &quot;vagyont&quot; vagy az &quot;életfenntartást&quot; és adta ki<br /> az őt (most) megillető részt a &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak?<br /> Az 1914-ben Sátán szervezetére szakadó és<br /> Armageddonban teljességre jutó &quot;nagynyomorúság&quot;<br /> napjainak a megrövidítése által. Midőn Sátán és<br /> démonszervezete a &quot;mennyei harcban&quot; a mennyből<br /> kivettetett és Krisztus &quot;zsámolyául&quot; földre helyeztetett,<br /> Jehova nem parancsolta meg győzedelmes királyának,<br /> hogy a harcot mindvégig folytassa. Sátán pedig meg<br /> az egész démoni és emberi szervezetét azonnal<br /> megsemmisítse. A harci tevékenységnek álljt parancsolt<br /> és meghatározott &quot;egy napot a felkészülésre&quot; a &quot;nagy<br /> nyomorúságnak&quot;, az Armageddonban való végső<br /> aktusára. A &quot;felkészülés napja&quot; folyamán az Isten<br /> felkentei, a szellemtől fogantatott tanúi maradéka, végre<br /> kell hajtsák az Istentől meghatározott munkát. &quot;De kell,<br /> hogy előbb az evangélium hirdettessék az összes<br /> népeknek&quot;. (Márk 13:10) Ez a &quot;szokatlan munka&quot;<br /> röviddel az első világháború befejezése után kezdődött<br /> és tovább tart. így Isten megrövidítette a Sátán<br /> szervezetére jövő &quot;nagynyomorúságot&quot; ennek<br /> megszakítása vagy a közepén tartott szünettel. (Máté<br /> 24:21,22,14). E közbeeső idő folyamán jönnek elő az Úr<br /> &quot;más juhai&quot; a Sátán szervezetéből s ezért van mondva<br /> prófétailag, hogy ezek a &quot;nagy nyomorúságból jönnek&quot;.<br /> - Jelenések 7:14.}}<br /> <br /> 7. Milyen körülmények között mondatott el ez a<br /> példázat?<br /> 8. Miért mondotta el Jézus először az elveszett juhról és<br /> a drakmáról szóló példázatot és csak azután az<br /> elveszett fiúról szólót?<br /> 9. a) Hogyan hasonlíthatók össze az 1914 óta lejátszódó<br /> események a Jézus idejével az üzenet prédikálását<br /> s az ezt megelőző és beszüntetett előkészítő munkát<br /> illetőleg? b) Mi vezetett a példázatot beteljesítő<br /> dolgokhoz? és miért esedékes ennek a magyarázata?<br /> <br /> 10. Ki mondotta a példázatot? és ki magyarázza meg azt<br /> most?<br /> 11. Kit szemléltet az &quot;egy ember&quot; a példázatban? és<br /> hogyan függ össze azzal a kinyilatkoztatással,<br /> melyet Jézus a tanítványainak tett róla?<br /> <br /> 12. A &quot;kicsiny nyájon&quot; kívül kit kell még összegyűjtsön<br /> a jó pásztor? és hogyan ismertette ezeknek a<br /> mennyei Atyához való viszonyukat?<br /> <br /> 13. Melyik két osztályt szemlélteti tehát a &quot;két fiú&quot; és<br /> kiket szemléltet az &quot;idősebb fiú&quot;?<br /> 14. Mennyiben képezik ezek az &quot;idősebb&quot; osztályt és mire<br /> figyelmezteti őket az apostol?<br /> <br /> 15. a) Különösen kiket szemléltet a &quot;kisebb fiú&quot;?<br /> bjHogyan és mikor történik ennek az osztálynak a<br /> megalakulása?<br /> 16. Milyen alkalmak kihasználását mulasztotta el a<br /> &quot;kisebb fiú&quot; osztály 1931 előtt és miért?<br /> 17. Mit kért a kisebb fiú? Mire volt neki joga? és miért<br /> kérte ki ezt ?<br /> <br /> Kérdések<br /> <br /> 18. Milyen alkalmi szokás szerint adta ki az atya a kisebb<br /> fiúnak a törvényes részét?<br /> <br /> 1. a) Micsoda egy példázat? és in tért ihlette Jehova a<br /> prófétáit sok példázatok elbeszélésére? b) Ki lett<br /> ihletve a példázatokban való beszédre és mit mutat<br /> ez a példázatokat illetőleg?<br /> <br /> 19. Mily igazságokat nyilatkoztatott ki az Úr a 40 év<br /> folyamán, midőn az út előkészíttetett az Úrnak, a<br /> &quot;kisebb fiú&quot; kilátásait illetőleg? és mire<br /> támaszkodott a<br /> <br /> 2. Az írástudók és farizeusok miért nem beszéltek<br /> példázatokban a néphez és miért beszélt Jézus?<br /> <br /> &quot;Most élő milliók sohasem halnak meg” üzenet?<br /> <br /> 3. Mi volt a célja Jézusnak a tanítványaihoz intézett szavai<br /> szerint, midőn a néphez példázatokban beszélt?<br /> <br /> 4. Hogyan teljesedett a példázatokban való beszédek<br /> segítségével az, hogy akinek nincs, még amije van,<br /> az is elvétetik?<br /> <br /> 20. Milyen földi érzületű osztály létezett 1919 körül és<br /> hogyan viselkedett az Isten szolgálatával szemben?<br /> <br /> 21. Hogyan gondolkoztak 1934 előtt az Istennek való<br /> felszentelődést illetőleg? és kikre nézve tartották<br /> időszerűnek a mostani időre?<br /> <br /> 5. Hogyan adatott további azoknak, akiknek volt? és mi<br /> volt a további a példázatokra való tekintettel?<br /> <br /> 22. Tehát a &quot;kisebb fiú&quot; osztály miért nem tekintette a<br /> felszentelődést az általa követendő útnak? s hogyan<br /> kérte ki &quot;most&quot; a földi részét?<br /> <br /> 6. Mi az elveszett fiúról szóló példázat mint olyan? mikor<br /> kell teljesülnie és milyen általános igazságot<br /> támogat vagy szemléltet ez?<br /> <br /> 23. Mily kegyelmes gondoskodással osztotta ki Isten a<br /> &quot;vagyont&quot; vagy az &quot;életfenntartást&quot; és adta ki a<br /> &quot;kisebb fiú&quot; osztálynak a részét?<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:Az-%C5%91-h%C3%A1boruja-3-4-r%C3%A9sz-1938.pdf/12&diff=7445 2025-12-29T14:49:18Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Marta.zsido&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|2|204|}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c|annyian együtt kell álljanak az Úr Jézus Krisztusban és egymást teljesen támogatniuk kell. Még a felkentek is csak akkor képesek megérteni ezeket az erősítésükre<br /> feljegyzett dolgokat, ha tanulmányoznak, hogy magukat elfogadhatókká tegyék Isten előtt, illetve tanulmányoz­zák Isten Igéjét és annak kinyilatkoztatásait, amelye­ket most nyújt az őt szeretők és szolgálók megvilágosítására és erősítésére. Az itt a csatáról — vagyis Isten csatájáról — feljegyzett prófétai kép mostan nagyon megvigasztalja Isten népét, megerősíti s a reménységét megeleveníti.}}<br /> {{raw:data:p|14|14|Jehova így felelt Jósafát imájára, midőn szolgája, Jaháziel által a néphez szólott „Álljatok veszteg és lássátok Jehova szabadítását rajtatok!&quot; Jehova minden te­kintetben megtartotta a nekik adott ígéretét. Most tehát ott állottak és szemlélték, hogyan morzsolja fel egymást az ellenség. A prófétai képnek e része arra figyelmezte­ti Isten felkent népét, amely most szemben találja ma­gát az egyesült ellenséggel, hogy 'ne féljen, se meg ne rettenjen az ellenség nagy tömegétől', amely az Ördög szellemétől van eltelve és minden oldalról Isten népe ellen nyomul. Isten népének minden tagja tartsa elmé­jében, hogy a közeledő ,harc nem a tiétek, hanem Is­tené'... „Nem kell néktek harcolnotok [ebben a harc­ban], ... álljatok ellent, és lássátok Jehova szabadítását rajtatok.&quot; Jehova e szavai most teljes bizalmat és bátorságot nyújt a templomsereg minden tagjának és társaiknak, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak Is­ten szervezetén belül. Ne énekelje tehát hangosan min­den ilyen még a győzelem előtt Jehova dicsőségét?}}<br /> {{raw:data:p|15|15-17| A csatának vége volt, és a Júdabeliek hozzá láttak a hatás megállapításához. Elmentek azért az őrtorony­hoz a pusztába, amelyből jobb áttekintést nyerhettek: „A Júda népe pedig elment Mispába a puszta felé [a pusztában lévő őrtoronyhoz; ''angol Biblia''], és mikor a soka­ság felé fordultak: ímé csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg.&quot; — Krón. II. 20:24.}}<br /> {{raw:data:p|16|15-17|Ez egy további biztosíték a felkenteknek, hogy kö­zülük egyesek átvitetnek Armageddonon s azután élet­ben maradnak a földön. Miután a vallásoskodók teljes megsemmisítését előidéző e nagy csata megkezdődött, az az Ördög egész szervezetének a pusztulását fogja vég­rehajtani. A Júdabeliek felmentek az „őrtoronyhoz&quot; — kétségkívül a Jéruel pusztájában lévő toronyhoz — s ott meglátták a csata eredményét, illetve a „hallatlan dolog&quot; következményét, melyet Jehova az ő védelmükre és szabadításukra, valamint a nagy, neve igazolására okozott. Az „őrtoronyra&quot; való hivatkozás nem tereli a figyelmet az Őrtorony-Társulatra, sem az ezt a nevet viselő folyóiratra, hanem azt a tényt hangsúlyozza, hogy az életben maradó hátramaradottak és társaik Armageddonkor látni fogják Jehova nagy és csodálatos aktusát, amelyet Kirsztus Jézus által hajt végre, s ak­kor végig kell nézzék, hogyan semmisítik meg egymást az ellenségek. Mivel ők az „őrtoronyban&quot; vannak, illet­ve Isten kegyelmének a felemelt állapotában és a kár elleni biztonságban, végig nézik az Úr teljes győzelmét az ő neve igazolására. Mindazáltal már most is igaz, hogy ''Az Őrtorony'' és Társulat hasonló iratai Jehova né­pének hitáltal bepillantást nyújtanak az eljövendő harc­ba és annak kimenetelébe.}}<br /> {{raw:data:p|17|15-17|A Júdabeliek útban voltak és útközben énekeltek; most pedig elérték a hadszíntért, és csendben szemlélték az Isten által szerzett szabadulásukat. A csata véget ért és a megsemmisítő munka teljeségre jutott. Kétségte­lenül hallották a csata zaját, most pedig megszűnt az, mivel az öldöklés befejezést nyert. Feltehető, hogy Jósafát őrállókat küldött előre, hogy az ellenség mozdula­tait megfigyeljék, s ezek az őrállók nyilván látták a csata előmenetelét és jelentették annak egyes részleteit parancsnokuknak, Jósafátnak. Jehova vezette a harcot; hiszen a harc Istené; és a prófétája szavaival meghívja a népét, hogy nézze végig a végzett pusztítást. Figyel­jük meg a következő, Armageddonra vonatkozó szava­kat: „Jöjjetek, lássátok Jehova tetteit, aki pusztaságo­kat szerez a földön! Hadakat némít el a föld széléig; ívet}}|<br /> {{raw:data:p|c|tör, kopját [a Moáb, Ammon és a Seir hegyén lakozó­két] ront, hadi szekereket [Sátán egész szervezetét, vagyis a régen feljegyzett bírói ítélettel elítélt egész, szervezetet] éget el tűzben.&quot; Ezért mondja Jehova az egész teremtett világnak „Csendesedjetek és ismerjé­tek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.&quot; És Isten népe így felel: „A Seregek Jehovája velünk van, Jákob Istene a mi várunk.&quot; (46. zsoltár 9—12) Ily módon je­lenti be Jehova előre, hogy mit látnak hűségesei Armageddonkor, ha annak vége lesz: „ítéletet tart a nemze­tek között; telve lesz holttestekkel; összezús messze föl­dön minden főt. „Akkor&quot; néped biztosan teljes kész­séggel lesz a hatalmad napján, a szentség szépségében.&quot; (''angol Biblia'') Ha a hűségesek meglátják a nagy csata eredményét, örömmel fogják dicsőíteni Jehovát és Királyát. Amiképpen Jehova a Júda ellen felvonuló egyesült haderő megsemmisítését felidézte, úgy fogja felidézni Armageddonban Sátán bandáinak a megsemmisí­tését is. Erről mondja: „És azon a napon Jehovától le­vágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végé­ig; nem sirattatnak meg, össze sem hordatnak és el sem temettetnek, olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj.&quot;— Jeremiás 25:33.}}<br /> {{raw:data:p|18|18-20| Isten megparancsolta szövetséges népének szolgája, Jaháziel által, hogy csendben maradjon és lássa az Úr szabadítását, és csendben állottak az őrtoronynál és végig nézték az Úr által rendezett vérfürdőt, amely a népe megszabadításának a következménye volt. Jehova harcolt érdekükben s ők megmenekültek. Éppen úgy­ fog Jehova Armageddonban népéért harcolni, népét meg­szabadítja és biztonságba helyezi.}}<br /> {{raw:data:p|19|18-20|A fenti jövendölés előképe annak, ami a mindenha­tó Isten nagy napjának a csatájában lejátszódik. Bemu­tatja, hogy mily rettenetes látványt nyújt a túlélők sze­meinek, akiket Isten a rettenetes csatán keresztül viszi, illetve a maradéknak és a nagysokaságnak, s ezek között kétségkívül sokan lesznek a hű próféták közül, akik ezeket a dolgokat feljegyezték. Az ellenség számára nem lesz menekülés, mintahogy a Moábiták és Ammoniták sem menekülhettek meg, amint írva van: „Nem volt menekülés.&quot; (Krónika II. 20:24; az angol B. széljegyzete szerint.) összhangban azzal a prófétai képpel, Armageddon eredménye a következő szavakkal van leírva: „És nincs hová futniuk a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek [vagyis a fejbolintó Jánosoknak, poli­tikusoknak, kereskedelmi óriásoknak és hasonló mások­nak].&quot; — Jeremiás 25:35.}}<br /> {{raw:data:p|20|18-20|A mindenható Isten nagy napja csatájának az elő­menetelét tovább vázolván, mondja az Úr: „És megfo­gatott a fenevad [most már lovas nélkül, mivel a vén<br /> szajha, a vallásos társaság lerakatott] és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, s akik imádták annak képét; ők ketten elevenem a kénkővel égő tüzes tóba vettettek: A többiek pedig [az em­berek, beleértve a nácikat, fasisztákat, kommunistákat és hasonlókat] megölettek a lovon ülő [Krisztus Jézus, az ítéletvégrehajtó és Jehova igazolója] kardjával, amely az ő szájából jő ki; és a madarak mind megelé­gedtek azoknak húsával.&quot; (Jelenések 19:20, 21) Ezután következik magának az Ördögnek a pusztulása, miután a szervezete ott megsemmisíttetett a ,belsejéből szárma­zó tűzzel, a mi egész szervezetét 'megemészti'. — Ezék. 28:18.}}<br /> {{raw:data:p|21|21-22|Júda ellenségei fosztokatók voltak. Ezek betörtek az ígéret földjére, hogy kifosszák Jehova népét; Jeho­va azonban visszafordította a lándzsát és elvette tőlük a zsákmányt: „Akkor elment Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találtak ná­luk temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette igen sok volt.&quot; — Krónika II. 20:25.}}<br /> {{raw:data:p|22|21-22|Sátán és cinkostársai most a legvégsőkig ragaszkodnak Jehova népének a megsemmisítéséhez; azonban}}}}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/15&diff=7444 2025-12-26T20:51:23Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''15''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| mindent Izsáknak adott, amije volt. Az ágyasaitól (Hágártól és Keturától) származó fiainak ellenben Ábrahám csak ajándékokat adott s eltávolította őket fia,<br /> Izsák mellől még életében keletre, a keleti tartományba. (I. Mózes 25:5, 6.) Így történt a példázatban is: az apa kiadta neki az őt törvényesen megillető részt, jóllehet az idősebb nem kérte ki a maga részét, hanem megelégedett azzal, hogy továbbra is az atyját szolgálja és várakozzon.}}<br /> {{raw:data:p|19|19|id=q19|{{raw:data:idhidden|paragraph19q19|}} A kisebb fiú által előárnyékolt osztálynak szintén nem volt türelme várni. A negyven év folyamán, midőn az Úr az utat egyengette, mielőtt 1918-ban a templomához jött, Jehova Isten kinyilatkoztatta népe előtt, hogy az örök életre megmentett emberek nem jutnak mindannyian a mennybe s lesznek Krisztus társörökösei, &quot;az isteni természet részesei&quot;. Egy a &quot;kicsiny nyájnál&quot; sokkal nagyobb osztály magáévá teszi a váltságdíj érdemét és Isten szeretett fia országában örök életet nyer, mint tökéletes ember a földön. Ez az igazság először 1881-ben lett világosan felismerve és &quot;A szövetségsátor - az igaz, jobb áldozatok árnyéka&quot; című füzetben feltárva. (Lásd &quot;Őrtorony&quot; 1907 áprilisi szám 70-73 oldalát!) Ez a füzet sok millió példányban el lett terjesztve. Még valamivel 1918 után is ki lett adva, de azután többé nem jelent meg a mindig világosabbá váló igazság miatt, amelyet Isten erre a tárgyra vonatkozólag kiárasztott, amióta az ő követe, Krisztus Jézus megjelent a templomában. A most élő milliók sohasem fognak meghalni üzenet ismertette, hogy az emberek egy nagy tömege élve át lesz vezetve Armageddon csatáján és Isten királysága alatt örökké a földön tovább élnek. Ez az üzenet azokra az igazságokra támaszkodott, melyek először a &quot;Szövetségsátor előárnyékokban&quot; voltak feltárva és azután az &quot;Írástanulmányok&quot; hét kötetében részletesen megvizsgálva, amelyek mind 1918 előtt jelentek meg és néhány nyelven sok millió példányban lettek elterjesztve.}}<br /> {{raw:data:p|20|20|id=q20|{{raw:data:idhidden|paragraph20q20|}} Midőn az első világháború 1918-ban véget ért és Jehova tanúi a királyság hirdetését 1919-ben erőteljesebben, mint valaha felvették, volt tehát az emberek egy osztálya, akik a Krisztus ezeréves uralma alatti örök élet reménységéről szóló igazságüzenetről tudomást szereztek, sőt bizonyos fokig meg is értették. Ezek nem kívántak a mennyben életet nyerni, amiképpen a &quot;kisebb fiú&quot; sem kívánta a fivére örökségét, hanem csak a nekik kijáró részt kívánták. A vágyuk a földi életre s e földön levő természetes dolgok feletti örömre irányult. De ezen dolgok után kívánkoztak a jelenben, az armageddoni csata előtt is. A királyságuralom az eljövendő áldásaival tetszett ugyan nekik, de valami megfoghatót kívántak, amit most élvezhetnek, dolgokat, amelyek valamire átváltoztathatók voltak, ami a jelen időben a saját ént kielégítette. Amiképpen a kisebb fiú nem volt kész otthon végezni atyja szolgálatát és kivárni az időt, midőn az atya maga rendelkezik az örökség felett, ez a}}|<br /> {{raw:data:p|c| modern osztály szintén nem tartotta indokoltnak, hogy abban az időben a nagy életadó Jehova Isten szolgálatába álljon.}}<br /> 21. Jehova felszentelt gyermekei, az ő tanúi már<br /> 1918 előtt és néhány évig azután - úgyszólván egész<br /> 1934-ig - az idősebb fiúhoz hasonlóan az ő<br /> szolgálatában állottak, prédikálták az Isten iránti<br /> felszentelődést és másokat is e szolgálat végzésére<br /> intettek. Azonban abban az időben úgy következtettek,<br /> hogy a felszentelődés a mennyei életre vezet s hogy ezt<br /> a lépést a jelen idő folyamán az olyanok kell megtegyék,<br /> akik Isten szellemi gyermekei és &quot;Krisztus teste&quot; tagjai<br /> lesznek, hogy Krisztus Jézussal a mennyei királyságban<br /> uralkodjanak. (Lásd az 1928-ban megjelent<br /> &quot;Kormányzat című könyv 133, 138-145 oldalait<br /> németben!) Eszerint tehát úgy értették, hogy ez a<br /> felszentelődés a bűntől való megtisztuláshoz és az életre<br /> való megigazuláshoz vezet s azután felvétetnek az<br /> &quot;áldozati szövetségbe&quot;. Ezáltal feláldoznak minden<br /> kilátást az eljövendő emberi életre s ezt a mennyei életre<br /> való reménységgel pótolják, amelyre Isten az így<br /> felszenteltet az ő szellemével fogantatja. A homályos<br /> felfogás alapján abban a kérdésben, hogy kikből áll a<br /> Jel. 7:9-17-ben megjövendölt &quot;nagysokaság&quot;, úgy<br /> értették, hogy az embereknek ez a serege, akik magukat<br /> Istennek szentelték, felvétettek az ő áldozati<br /> szövetségbe (minden földi feláldozásába) s azután a<br /> mennyei életre fogantattak. A jóakaratú emberek alatt<br /> egy másik osztályt értettek, kik az úgynevezett<br /> &quot;keresztény korszak&quot; e végnapjaiban még nincsenek<br /> Istennek szentelve. (Lásd az 1931-ben megjelent<br /> &quot;Igazolás&quot; könyv első kötet 104-109 oldalait németben!)<br /> 22. 1932 megjelent az az indítvány, hogy az ily<br /> jóakaratú emberek cselekedjenek hasonlóan az egykori<br /> Jonadábhoz, foglaljanak állást az igazságosság mellett<br /> és működjenek együtt Isten szellemi maradékával a<br /> munkában; ezt azonban akkor még nem értették az<br /> Isten, az Atya iránti felszentelődésnek. (Az 1932-ben<br /> megjelent &quot;Igazolás&quot; könyv 3. kötet 75-82. oldal,<br /> németben.) Abban a feltevésben, hogy a felszentelődés<br /> nem szándékozott következményekhez, ugyanis a<br /> mennyei életre vezethetne, mivel minden emberi<br /> kilátást fel kellett volna áldozni a jelent és a jövőt<br /> illetőleg, a &quot;kisebb fiú&quot; osztály a felszentelődést nem<br /> látta őreá vonatkozó útnak. Az a gondolat, hogy<br /> magukat tisztán az igazságosság iránti szeretetből<br /> egészen Isten szolgálatára szenteljék s a földi jó dolgok<br /> határtalan élvezetével az armageddoni csata utánig és<br /> Sátán igazságtalan világa pusztulásáig várjanak, nem<br /> tetszett nekik és nem engedték azáltal lekötni magukat.<br /> A széles körben proklamált királyságüzenettel<br /> szembeni ilyettén viselkedésükkel mintegy arra kérték<br /> a nagy életadó Jehova Istent, hogy a földi részt most<br /> adja ki nekik, hogy ez öreg világ folyamán teljesen<br /> élvezzék, később pedig átvehessék azt, amit nekik Isten<br /> kegyelme és irgalma a Krisztus váltságáldozata alapján<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/15&diff=7443 2025-12-26T13:14:59Z

<p>Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|||''15''}} {{raw:data:s-01|1}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| mindent Izsáknak adott, amije volt. Az ágyasaitól (Hágártól és Keturától) származ…”</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''15''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| mindent Izsáknak adott, amije volt. Az ágyasaitól (Hágártól és Keturától) származó fiainak ellenben Ábrahám csak ajándékokat adott s eltávolította őket fia,<br /> Izsák mellől még életében keletre, a keleti tartományba. (I. Mózes 25:5, 6.) Így történt a példázatban is: az apa kiadta neki az őt törvényesen megillető részt, jóllehet az idősebb nem kérte ki a maga részét, hanem megelégedett azzal, hogy továbbra is az atyját szolgálja és várakozzon.}}<br /> 19. A kisebb fiú által előárnyékolt osztálynak<br /> szintén nem volt türelme várni. A negyven év folyamán,<br /> midőn az Úr az utat egyengette, mielőtt 1918-ban a<br /> templomához jött, Jehova Isten kinyilatkoztatta népe<br /> előtt, hogy az örök életre megmentett emberek nem<br /> jutnak mindannyian a mennybe s lesznek Krisztus<br /> társörökösei, &quot;az isteni természet részesei&quot;. Egy a<br /> &quot;kicsiny nyájnál&quot; sokkal nagyob osztály magáévá teszi<br /> a váltságdíj érdemét és Isten szeretett fia országában örök<br /> életet nyer, mint tökéletes ember a földön. Ez az igazság<br /> először 1881-ben lett világosan felismerve és &quot;A<br /> szövetségsátor - az igaz, jobb áldozatok árnyéka&quot; című<br /> füzetben feltárva. (Lásd &quot;Őrtorony&quot; 1907 áprilisi szám<br /> 70-73 oldalát!) Ez a füzet sok millió példányban el lett<br /> terjesztve. Még valamivel 1918 után is ki lett adva, de<br /> azután többé nem jelent meg a mindig világosabbá váló<br /> igazság miatt, amelyet Isten erre a tárgyra vonatkozólag<br /> kiárasztott, amióta az ő követe, Krisztus Jézus megjelent<br /> a templomában. A most élő milliók sohasem fognak<br /> meghalni üzenet ismertette, hogy az emberek egy nagy<br /> tömege élve át lesz vezetve Armageddon csatáján és Isten<br /> királysága alatt örökké a földön tovább élnek. Ez az<br /> üzenet azokra az igazságokra támaszkodott, melyek<br /> először a &quot;Szövetségsátorelőárnyékokban&quot; voltak feltárva<br /> és azután az &quot;Irástanulmínyok&quot; hét kötetében<br /> részletesen megvizsgálva, amelyek mind 1918 előtt<br /> jelentek meg és néhány nyelven sok millió példányban<br /> lettek elterjesztve.<br /> 20. Midőn az első viláháború 1918-ban véget ért<br /> és Jehova tanúi a királyság hirdetését 1919-ben<br /> erőteljesebben, mint valaha felvették, volt tehát az<br /> emberek egy osztálya, akik a Krisztus ezeréves uralma<br /> alatti örök élet reménységéről szóló igazságüzenetről<br /> tudomást szereztek, sőt bizonyos fokig meg is értették.<br /> Ezek nem kívántak a mennyben életet nyerni,<br /> amiképpen a &quot;kisebb fiú&quot; sem kívánta a fivére<br /> örökségét, hanem csak a nekik kijáró részt kívánták. A<br /> vágyuk a földi életre s e földön levő természetes dolgok<br /> feletti örömre irányult. De ezen dolgok után<br /> kívánkoztak a jelenben, az armageddoni csata előtt is.<br /> A királyságuralom az eljövendő áldásaival tetszett<br /> ugyan nekik, de valami megfoghatót kívántak, amit<br /> most élvezhetnek, dolgokat, amelyek valamire<br /> átváltoztathatok voltak, ami a jelen időben a saját ént<br /> kielégítette. Amiképpen a kisebb fiú nem volt kész<br /> otthon végezni atyja szolgálatát és kivárni az időt,<br /> midőn az atya maga rendelkezik az örökség felett, ez a<br /> <br /> modern osztály szintén nem tartotta indokoltnak, hogy<br /> abban az időben a nagy életadó Jehova Isten<br /> szolgálatába álljon.<br /> 21. Jehova felszentelt gyermekei, az ő tanúi már<br /> 1918 előtt és néhány évig azután - úgyszólván egész<br /> 1934-ig - az idősebb fiúhoz hasonlóan az ő<br /> szolgálatában állottak, prédikálták az Isten iránti<br /> felszentelődést és másokat is e szolgálat végzésére<br /> intettek. Azonban abban az időben úgy következtettek,<br /> hogy a felszentelődés a mennyei életre vezet s hogy ezt<br /> a lépést a jelen idő folyamán az olyanok kell megtegyék,<br /> akik Isten szellemi gyermekei és &quot;Krisztus teste&quot; tagjai<br /> lesznek, hogy Krisztus Jézussal a mennyei királyságban<br /> uralkodjanak. (Lásd az 1928-ban megjelent<br /> &quot;Kormányzat című könyv 133, 138-145 oldalait<br /> németben!) Eszerint tehát úgy értették, hogy ez a<br /> felszentelődés a bűntől való megtisztuláshoz és az életre<br /> való megigazuláshoz vezet s azután felvétetnek az<br /> &quot;áldozati szövetségbe&quot;. Ezáltal feláldoznak minden<br /> kilátást az eljövendő emberi életre s ezt a mennyei életre<br /> való reménységgel pótolják, amelyre Isten az így<br /> felszenteltet az ő szellemével fogantatja. A homályos<br /> felfogás alapján abban a kérdésben, hogy kikből áll a<br /> Jel. 7:9-17-ben megjövendölt &quot;nagysokaság&quot;, úgy<br /> értették, hogy az embereknek ez a serege, akik magukat<br /> Istennek szentelték, felvétettek az ő áldozati<br /> szövetségbe (minden földi feláldozásába) s azután a<br /> mennyei életre fogantattak. A jóakaratú emberek alatt<br /> egy másik osztályt értettek, kik az úgynevezett<br /> &quot;keresztény korszak&quot; e végnapjaiban még nincsenek<br /> Istennek szentelve. (Lásd az 1931-ben megjelent<br /> &quot;Igazolás&quot; könyv első kötet 104-109 oldalait németben!)<br /> 22. 1932 megjelent az az indítvány, hogy az ily<br /> jóakaratú emberek cselekedjenek hasonlóan az egykori<br /> Jonadábhoz, foglaljanak állást az igazságosság mellett<br /> és működjenek együtt Isten szellemi maradékával a<br /> munkában; ezt azonban akkor még nem értették az<br /> Isten, az Atya iránti felszentelődésnek. (Az 1932-ben<br /> megjelent &quot;Igazolás&quot; könyv 3. kötet 75-82. oldal,<br /> németben.) Abban a feltevésben, hogy a felszentelődés<br /> nem szándékozott következményekhez, ugyanis a<br /> mennyei életre vezethetne, mivel minden emberi<br /> kilátást fel kellett volna áldozni a jelent és a jövőt<br /> illetőleg, a &quot;kisebb fiú&quot; osztály a felszentelődést nem<br /> látta őreá vonatkozó útnak. Az a gondolat, hogy<br /> magukat tisztán az igazságosság iránti szeretetből<br /> egészen Isten szolgálatára szenteljék s a földi jó dolgok<br /> határtalan élvezetével az armageddoni csata utánig és<br /> Sátán igazságtalan világa pusztulásáig várjanak, nem<br /> tetszett nekik és nem engedték azáltal lekötni magukat.<br /> A széles körben proklamált királyságüzenettel<br /> szembeni ilyettén viselkedésükkel mintegy arra kérték<br /> a nagy életadó Jehova Istent, hogy a földi részt most<br /> adja ki nekik, hogy ez öreg világ folyamán teljesen<br /> élvezzék, később pedig átvehessék azt, amit nekik Isten<br /> kegyelme és irgalma a Krisztus váltságáldozata alapján<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/14&diff=7442 2025-12-26T13:11:44Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''14''||}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| leszünk hasonlóak, mert meg fogjuk őt látni a maga valóságában.&quot; I. János 3:1,2.}}<br /> {{raw:data:p|14|14|id=q14|{{raw:data:idhidden|paragraph14q14|}} Mivel hittek Krisztus Jézus váltságáldozatában s magukat általa Istennek szentelték az akarata, cselekvésére, belépnek a mennyei Atyjuk munkájába s szolgálják őt a harcmezőn mint az ő tanúi. A szellemétől fogantatva ezek most az Isten szellemi fiai, megelőznek más, teremtményeket, akik később váltatnak meg az emberek közül az örök életre. Ezek &quot;Isten és a Bárány első termései&quot;, &quot;az ő teremtményeinek mintegy első termése&quot;. Így tehát hasonlók az &quot;idősebb fiúhoz&quot;. (Jel. 14:4; Jak. 1:18). Mint elsőszülött az atya idősebbik fia &quot;az ő erejének első termése&quot;. (V. Mózes 21:17). Ennek az osztálynak a tagjai a zsidó és pogány nemzetekből vannak kiválasztva, hogy &quot;népet alkossanak az Ő neve számára&quot;. (Csel. 15:14). Pál apostol idejében egyesek zúgolódhattak és ellentmondhattak ezek közül, mert a következőket írja mindezek figyelmeztetésére. &quot;Mindent zúgolódás és vitatkozás (Elberfeldi: kétkedő gondolkodás) nélkül tegyetek, hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, az Isten szeplőtelen gyermekei ez álnok és elvetemült nemzedék közepette, akik között úgy fényletek, mint csillagok a világon ragaszkodva az élet igéjéhez (Elberfeldi: feltárva az élet Igéjét), dicsekvésül számomra a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába és nem fáradtam hiába.&quot; Filippi 2:14-16.}}<br /> {{raw:data:p|15|15|id=q15|{{raw:data:idhidden|paragraph15q15|}} A két fiú közül a kisebb azok osztályát szemlélteti, akik a Krisztus váltságáldozati vére általi megváltásra s így a „földi örök életre mint Isten földi fiai a királysága alatt számításba jönnek. Ez a kisebb fiú nem szemléltetheti az egész megváltott emberiséget. Ezek közül csak azokat jelképezi, akik a példázat teljesülésének az idején előlépnek, tehát azokat, akik a jó Pásztor &quot;más juhaivá&quot; lesznek. Ezeket begyűjti az ő &quot;nyájába&quot;, a &quot;kicsiny nyáj&quot; maradéka társaságába. (János 10:16). Ezek azután gyűjtetnek be a nyájába, miután a király, Krisztus Jézus megítélt és kipróbáltnak talált maradékot önmagával összhangban hozta a templomban, tehát Kr. u. 1918 után. Az ehhez a &quot;kisebb&quot; osztályhoz tartozók némelyike már azon év előtt tudomást szereztek a királyság üzenetéről, &quot;A most élő milliók sohasem fognak meghalni&quot; üzenetet is beleértve, amely először a kaliforniai Los Angelesben 1918 február 24-én hangzott el. Ez röviddel az előtt történt, hogy az ellenség az Egyesült Államokban a munka elnyomására drasztikus lépéseket tett és röviddel az Úrnak a templomában bírókénti megjelenése előtt. Mivel a kisebb fiú az emberek egy osztályát szemlélteti, ennek az osztálynak a kialakítása egy bizonyos időszak folyamán megy végbe, mindazonáltal az osztály olyanokból tevődik össze, akiknek kilátásuk van arra, hogy Isten fiaivá lesznek a földön. Egyesek ebből az osztályból olyan apának vagy anyának avagy szülőknek a gyermekei, akik Istennek szentelték magukat és szellemtől fogantattak voltak s}}|<br /> {{raw:data:p|c| így a családi körben megismerkedhettek a királyságreménységgel. Ez az osztály meghallotta a királyság-üzenetet különösen 1931 előtt. Eddig az évig az Úr a munkások egész maradékát összegyűjtötte a szőlőhegye szolgálatába, megadta nekik a Jehova tanúi &quot;új név&quot; dénárját és mint ilyen tanúknak a szolgálat további kiváltságait nyitotta meg nekik. - Máté 20:1-10.}}<br /> {{raw:data:p|16|16|id=q16|{{raw:data:idhidden|paragraph16q16|}} A tények azt mutatják, hogy a &quot;kisebb fiú&quot; osztálya nem járt összhangban egészen addig az évig kínálkozó szellemi alkalmakkal, hanem határozatlan, meglehetősen közömbös volt és hiányzott nála a kellő értékelés. Jóllehet fiatalok s így éretlenek voltak az Isten &quot;jelenvaló igazsága&quot; ismeretében, nem figyeltek az ő Igéje intésére: &quot;És emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején, míg a veszedelem napjai el nem jönnek és míg be nem következnek az esztendők, amelyekről majd ezt mondod: Nem szeretem ezeket!&quot; (Préd. 12:3). Soha többé nem nyerik vissza ennek az osztálynak a tagjai az elmulasztott alkalmakat. Ezek esetleg arra gondolhattak annakidején, hogy majd egy napon tesznek valamit és ennek alapján lesznek Isten gyermekei.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| A vagyonát elosztva}}}}<br /> {{raw:data:p|17|17|id=q17|{{raw:data:idhidden|paragraph17q17|}} Hogyan volt az, hogy a kisebb fiú így szólt az atyának: Atyám, add ki a vagyonom rám eső részét? és hogyan volt az hogy, ő felosztotta közöttük a vagyont. (Konkordante ford.: az életfenntartást)? A példázat szerint a kisebb fiú ingóságban kérte ki apjától az eljövendő öröksége ráeső részét: &quot;A vagyon rámeső részét.&quot; Nem kérte az idősebb testvére, az atyja elsőszülött fiának a részét. Ezt nem örökölhette csak abban az esetben, ha az idősebb testvére meghal, mielőtt az egész vagyon felett átveszi a tulajdonjogot az atyja halálakor. Krisztus Jézus a képet a zsidók mindennapi életéből vette. Jehova Mózes által közvetített törvénye szerint a család idősebb fia az atyja vagyonának két harmadát kellett örökölje még akkor is, ha ez egy gyűlölt feleség fia volt, a kisebb fiú pedig egyharmadot kellett örököljön. Ezt az V. Mózes 21:16, 17ből olvassuk: &quot;Azon a napon, amelyen felosztja birtokát... a gyűlölt nő elsőszülött fiát ismerje el, annak adjon kettős részt, mindenből amije van, mert az ő erejének első termése és övé az elsőszülöttség joga.&quot; A kisebb fiúnak nem volt türelme a várakozásra. Azzal az érzéssel akart bírni, hogy már most a kezébe legyen valami amivel szabadon rendelkezhet és amit felhasználhat, vagy valamire átváltoztathatja, miáltal olyan dolgok birtokába juthat, melyeket akkor élvezhet, amikor neki tetszik.}}<br /> {{raw:data:p|18|18|id=q18|{{raw:data:idhidden|paragraph18q18|}} Isten népe között az ókorban néha előfordult, hogy az öröklendő vagyont még az atya halála előtt rendelkezésükre bocsátották. Így meg van írva, hogy a pátriárka &quot;Isten barátja&quot;, Ábrahám a halála előtt}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/14&diff=7441 2025-12-26T07:59:47Z

<p>Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|''14''||}} {{raw:data:s-01|1}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| leszünk hasonlóak, mert meg fogjuk őt látni a maga valóságában.&quot; I. János 3:1,2.}}…”</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''14''||}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| leszünk hasonlóak, mert meg fogjuk őt látni a maga valóságában.&quot; I. János 3:1,2.}}<br /> {{raw:data:p|14|14|id=q14|{{raw:data:idhidden|paragraph14q14|}} Mivel hittek Krisztus Jézus váltságáldozatában s magukat általa Istennek szentelték az akarata, cselekvésére, belépnek a mennyei Atyjuk munkájába s szolgálják őt a harcmezőn mint az ő tanúi. A szellemétől fogantatva ezek most az Isten szellemi fiai, megelőznek más, teremtményeket, akik később váltatnak meg az emberek közül az örök életre. Ezek &quot;Isten és a Bárány első termései&quot;, &quot;az ő teremtményeinek mintegy első termése&quot;. Így tehát hasonlók az &quot;idősebb fiúhoz&quot;. (Jel. 14:4; Jak. 1:18). Mint elsőszülött az atya idősebbik fia &quot;az ő erejének első termése&quot;. (V. Mózes 21:17). Ennek az osztálynak a tagjai a zsidó és pogány nemzetekből vannak kiválasztva, hogy &quot;népet alkossanak az Ő neve számára&quot;. (Csel. 15:14). Pál apostol idejében egyesek zúgolódhattak és ellentmondhattak ezek közül, mert a következőket írja mindezek figyelmeztetésére. &quot;Mindent zúgolódás és vitatkozás (Elberfeldi: kétkedő gondolkodás) nélkül tegyetek, hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, az Isten szeplőtelen gyermekei ez álnok és elvetemült nemzedék közepette, akik között úgy fényletek, mint csillagok a világon ragaszkodva az élet igéjéhez (Elberfeldi: feltárva az élet Igéjét), dicsekvésül számomra a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába és nem fáradtam hiába.&quot; Filippi 2:14-16.}}<br /> 15. A két fiú közül a kisebb azok osztályát<br /> szemlélteti, akik a Krisztus váltságáldozati véxjt-áJtali<br /> megváltásra s így a „földi örök életre mint Isten földi<br /> fiai a királysága alatt számításba jönnek. Ez a. kisebb<br /> íiújiem szemléltetheti az egész megváltott emberiséget.<br /> Ezek közül csak azokat jelképezi, akik a példázat<br /> teljesülésének az_idején előlépnek, tehát azokat, akik a<br /> jó_Pásztor &quot;más juhaivá&quot; lesznek. Ezeket begyűjti az ő<br /> &quot;nyájába&quot;, a &quot;kicsiny nyáj&quot; maradéka társaságába.<br /> (János 10:16). Ezek azután gyújtetnek be a nyájába,<br /> miután a király, Krisztus Jézus megítélt és kipróbáltnak<br /> talált maradékot önmagával összhangban hozta a<br /> templomban, tehát Kr. u. 1918 után. Az ehhez a<br /> &quot;kisebb&quot; osztályhoz tartozók némelyike már azon év<br /> előtt tudomást szereztek a királyság üzenetéről, &quot;A most<br /> élő milliók sohasem fognak meghalni&quot; üzenetet is<br /> beleértve, amely először a kaliforniai Los Angelesben<br /> 1918 február 24-én hangzott el. Ez röviddel az előtt<br /> történt, hogy az ellenség az Egyesült Államokban a<br /> munka elnyomására drasztikus lépéseket tett és<br /> röviddel az Úrnak a templomában bírókénti<br /> megjelenése előtt. Mivel a „kisebb .fiú az emberek egy<br /> osztályát szemlélteti, ennek az osztálynak a kialakítása<br /> egy bizonyos időszak folyamán megy végbe,<br /> mindazonáltal a_z osztály olyanokból tevődik össze,<br /> akiknek kilátásuk va_O_arra, hogy Isten fiaivá lesznek a<br /> földön. Egyesek ebből az osztályból olyan apának vagy<br /> anyának avagy szülőknek a gyermekei, akik Istennek<br /> szentelték magukat és szellemtől fogantattak voltak s<br /> <br /> így a családi körben megismerkedhettek a<br /> királyságreménységgel. JEz az osztály meghallotta a<br /> királyság-üzenetet különösen 1931 előtt. Eddig az évig<br /> azJúr a munkások egész maradékát összegyűjtötte a<br /> szőlőhegye szolgálatába, megadta nekik a Jehova tanúi<br /> &quot;új név&quot; dénárját és mint ilyen tanúknak a szolgálat<br /> további kiváltságait nyitotta meg nekik. - Máté 20:1-10.<br /> 16. tények azt mutatják, hogy a &quot;kisebb fiú&quot;<br /> osztálya nenjjárt összhangban egészen addig az^évig<br /> kínálkozó szellemi alkalmakkal, hanem határozatlan,<br /> meglehetősen közömbös volt és hiányzott nála a kellő<br /> értékelés. Jóllehet fiatalok s így éretlenek voltak az Isten<br /> &quot;jelenvaló igazsága&quot; ismeretében, nem figyeltek az ő<br /> Igéje intésére: &quot;És emlékezzél meg Teremtődről<br /> ifjúságod idején, míg a veszedelem napjai el nem jönnek<br /> és míg be nem következnek az esztendők, amelyekről<br /> majd ezt mondod: Nem szeretem ezeket!&quot; (Préd. 12:3).<br /> Soha többé nem nyerik vissza ennek az osztálynak a<br /> tagjai az elmulasztott alkalmakat. Ezek esetleg arra<br /> gondolhattak annakidején, hogy majd egy napon<br /> tesznek valamit és ennek alapján lesznek Isten<br /> gyermekei.<br /> <br /> A vagyonát elosztva<br /> 17. Hogyan volt az, hogy a kisebb fiú így szólt az<br /> atyának: Atyám, add ki a vagyonom rám eső részét? és<br /> hogyan volt az hogy, ő felosztotta közöttük a vagyont.<br /> (Konkordante ford.: az életfenntartást)? A példázat<br /> szerint a kisebb fiú ingóságban kérte ki apjától az<br /> eljövendő öröksége ráeső részét: &quot;A vagyon rámeső<br /> részét.&quot; Nem kérte az idősebb testvére, az atyja<br /> elsőszülött fiának a részét. Ezt nem örökölhette csak<br /> abban az esetben, ha az idősebb testvére meghal,<br /> mielőtt az egész vagyon felett átveszi a tulajdonjogot<br /> az atyja halálakor. Krisztus Jézus a képet a zsidók<br /> mindennapi életéből vette. Jehova Mózes által<br /> közvetített törvénye szerint a család idősebb fia az atyja<br /> vagyonának két harmadát kellett örökölje még akkor<br /> is, ha ez egy gyűlölt feleség fia volt, a kisebb fiú pedig<br /> egyharmadot kellett örököljön. Ezt az V. Mózes 21:16,17ből olvassuk: &quot;Azon a napon, amelyen felosztja<br /> birtokát... a gyűlölt nő elsőszülött fiát ismerje el, annak<br /> adjon kettős részt, mindenből amije van, mert az ő<br /> erejének első termése és övé az elsőszülöttség joga.&quot; A<br /> kisebb fiúnak nem volt türelme a várakozásra. Azzal<br /> az érzéssel akart bírni, hogy már most a kezébe legyen<br /> valami amivel szabadon rendelkezhet és amit<br /> felhasználhat, vagy valamire átváltoztathatja, miáltal<br /> olyan dolgok birtokába juthat, melyeket akkor élvezhet,<br /> amikor neki tetszik.<br /> 18. Isten népe között az ókorban néha előfordult,<br /> hogy az öröklendő vagyont még az atya halála előtt<br /> rendelkezésükre bocsátották. így meg van írva, hogy a<br /> pátriárka &quot;Isten barátja&quot;, Ábrahám a halála előtt<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/13&diff=7440 2025-12-26T07:54:27Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''13''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| amely a mennyben uralkodik, midőn ő ezt teszi.}}<br /> {{raw:data:p|9|9|id=q9|{{raw:data:idhidden|paragraph9q9|}} Kr. u. 1914, de méginkább 1918 óta prédikáltatott a felállított királyságról szóló örömüzenet, amely Kiráyságban a király jelen van és a trónon ül. Ez Jézusnak az 1914-ben kezdődő &quot;vég idejéről&quot; szóló jövendölése beteljesedését jelenti: &quot;És prédikálni fogják az Isten országának ezt az evangéliumát (Reinhardt: ezt az öröm-üzenetét) az egész világon (Reinhardt: az egész lakott földön), bizonyságul minden népnek. És akor jön el a vég&quot;: (Máté 24:14; Márk 13:10). Pontosan amiképpen Keresztelő János szolgálati hivatala megelőzte a Jézus szolgálati hivatalát és még ezzel párhuzamosan dolgozott, hasonlóképpen végzett 1918 előtt mintegy negyven éven keresztül Jehova felszentelt népe egy munkát, amely megfelelt a János által végzett munkának. Annak a munkának az idején, amely által nyilvánosan Jehova Krisztus vezetése alatt álló országára történt utalás, Isten előkészített &quot;egy népet az ő neve számára&quot;, hogy azt 1918 után különösképpen felhasználja. Abban az évben a vallásos ellenség kihasználta az első világháború viszonyait a maga javára, hogy Jehova népe munkáját beszüntesse. Az azután következő években a királysághirdetést Jehova újjáélesztette és erre a hű tanúi egy maradékát használta fel, akik a Krisztus Jézussal való királyság egy helyére készen állottak. Ha most mi ezerkilencszáz évre visszapillantunk, azt látjuk, hogy miután a Keresztelő János munkája a lefejezése által beszüntettetett, Jézus és a tanítványai hű serege folytatták a proklamációt: &quot;Elközelített a mennyek országa!&quot; (Máté 4:12, 17-23, 11:12, 13; Luk. 16:16). Annak módja, ahogyan akkor a különböző osztályok a királyság hirdetésével szemben viselkedtek, okot szolgáltatott, hogy Jézus elmondja a tékozló fiúról szóló példázatot. Az Isten felépített országáról és a király jelenlétéről szóló örömüzenet prédikálása most szintén oly dolgokhoz vezetett, amelyek Jézus megkapó példázatát beteljesítették. Az egyesek által a hűkirálysághirdetés következtében emelt ellentmondások és kritikák megkövetelik a példázat magyarázatát, nem csak az ily kritikusoknak való megfelelés végett, hanem mivel Krisztus Jézus ezt a mi vigasztalásunkra megígérte nekünk.}}<br /> {{raw:data:p|10|10|id=q10|{{raw:data:idhidden|paragraph10q10|}} Miután Isten ihletett Fia így szólt: &quot;Mondom nektek, ugyan így lesz az öröm az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön&quot;, elmondotta az itt megvizsgálásra kerülő példázatot: &quot;Azután ezt mondotta. Egy embernek volt két fia. A kisebb így szólt az atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyonom rámeső részét. Erre ő felosztotta köztük a vagyont.&quot; (Lukács 15:ll, 12). Ezt a példázatot az Úr Jézus a földönléte idején mondotta. Napjainkban és az ő 1918-ban történt templomhoz jövetele óta ugyanaz az Úr és király Krisztus Jézus megvilágosította mindazokat, akiknek a jövendölés értelme iránt látó szemük és halló fülük van. A templomban jelenlévő magyarázó által}}|<br /> {{raw:data:p|c| Jehova Isten a figyelmünket a jelen nyilvánvaló eseményekre tereli, amelyek a példázatot beteljesítik.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| Atya és fiak}}}}<br /> {{raw:data:p|11|11|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph11q11|}} A két fiú atyja, az &quot;egy ember&quot; a nagy életadó Iehova Istent, mind a teremtmények családja Atyját szemlélteti, akik Krisztus Jézus révén az örök életre számításba jönnek. Krisztus Jézus volt az, aki Jehova Istent az Istennek szentelt hű embereknek itt a földön különösen mint Atyát kinyilatkoztatta és ezeket imádkozni tanította: &quot;Mi Atyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod&quot;. (Máté 6:9). A tanítványainak, akik Isten örököseivé és Krisztus társörököseivé hivattak el a mennyek országába mondotta Ő: &quot;Csak keressétek az Isten országát és mindezt ráadásul kapjátok. Ne félj, kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.&quot; (Lukács 11:2; 12:31, 32). A &quot;kicsiny nyáj&quot; egy maradéka 1918 óta kiállotta a templomítéletet, felkenetett és felvétetett a királyságszövetségbe és ennek tagjai szolgálnak mind a mai napig mint Jehova tanúi.}}<br /> {{raw:data:p|12|12|id=q12|{{raw:data:idhidden|paragraph12q12|}} A királyságörökösök &quot;kicsiny nyáján&quot; kívül Krisztus Jézusnak, a &quot;Jó Pásztornak&quot; saját kijelentése szerint még &quot;más juhai is vannak s ezeket szintén összhangba kell hozza önmagával, a pásztorral, hogy elnyerjék a mennyek országa áldásait a földön. Ezek a mennyei Atya, Jehova eljövendő földi gyermekei. Ebben az életben Isten Fia, a jó pásztor által részesülnek, aki életét adta az összes juhokért. (János 10:11, 15, 16). Az Atyjához s a Krisztus Jézus alapján álló királyság alatti földi áldásokhoz való viszonyukról mondotta Jézus: &quot;És a juhokat jobbkeze felől, a kecskéket pedig balkeze felől állítja. Akkor a király így szól majd a jobbja felől állóknak: Jertek, én Atyám áldottai, vegyétek örökségül az országot, amely a világ teremtése óta el van készítve számotokra.&quot; Máté 25:31-34.}}<br /> {{raw:data:p|13|13|id=q13|{{raw:data:idhidden|paragraph13q13|}} Az írás szerint tehát a bűnös emberiségből két osztály örököl örök életet mint Isten fiai: egy szellemi osztály, amely a mennyek országába van elíva s egy földi osztály, amely a királyság felállítása után életet nyer és Isten ezen mennyei uralma alatt áldásban részesül a földön. Ezt a két osztályt szemlélteti az &quot;egy ember ké fia&quot;. Az idősebb fiú&quot; tehát azokat jelképezi, akik a királyság öröklésére számításba jönnek, mivel Istennek szentelték magukat és az ő szelleme által szellemi fiaivá foganhattak. Ezekhez vannak intézve János apostol szavai: &quot;Lássátok, milyen nagy szeretettel ajándékozott meg minket az Atya, hogy Isten gyermekeinek (ang. B.: fiainak) neveztessünk. És azok is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk s még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mik leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, őhozzá}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/11&diff=7439 2025-12-26T06:58:17Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''11''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:q|35|c| ama jó, kedves és tökéletes akarata&quot;?}}<br /> {{raw:data:q|36| Mi az Ő jó, kedves és tökéletes akarata reánk nézve?}}<br /> {{raw:data:q|37| Hogy kell tegyük mi az isteni akaratot és e tekintetben milyen ilusztrációt (képet) használ az apostol?}}<br /> {{raw:data:q|38| Hogy fognak tehát munkálkodni a teokratikus szervezetnek tagjai és hogy fognak dolgozni az ő társaik &quot;a más juhok&quot; is azután?}}<br /> {{raw:data:q|39| Hogy fognak gondolkozni a &quot;testtagok&quot; és hogy a &quot;más juhok&quot; és milyen minőségek követeltetnek, hogy a szervezett munkának különböző részei teljesítve}}|<br /> {{raw:data:q|39|c| legyenek?}}<br /> {{raw:data:q|40| Milyen következtetést von le az apostol a fenti bizonyíték nyomán, ami a szolgálat különböző módszereit illeti?}}<br /> {{raw:data:q|41| Hogy vannak most teljesítve az apostol által említett szolgálati módszerek?}}<br /> {{raw:data:q|42| a) Azért, hogy lesznek teljesítve minden dolgok és mi célból? b) Milyen méltó cselekedeteket fog igazolni maga Jehova mindenkivel szemben?}}<br /> {{raw:data:ta|r| (Watchtower 1945 Május 15.)}}<br /> }}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:s|bold|40|{{raw:data:ta|c|Az elveszett fiú ínségben}}}}<br /> {{raw:data:m|20|20|{{raw:data:ta|c|''&quot;Aki megőrzi a törvényt eszes fiú az, aki pedig a dobzódókkal társalkodik, meggyalázza atyját.&quot; Példab. 28:7.''}}}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|1|1|id=q1|{{raw:data:idhidden|paragraph1q1|}} JEHOVA a prófétáit sok példázat megírására ihlette, egyrészről az elhatározásai feltárására, másrészről pedig azoknak meghatározott ideig való elrejtésére. A &quot;példázat&quot; szónak az értelme hasonlat, hasonmás, képmás, összehasonlítás, egymás mellé állítás vagy hasonlóság. A példázatban az ember természetes életéből vett dolgok vagy cselekedetek vannak felhasználva más dolgok vagy cselekedetek szemléltetésére, melyek ugyan összhangban vannak azokkal, de még nagyobb méretűek és jelentőségűek s szellemi értelmük és értékük van. Jehova arra ihlette Ezékiel prófétát, akit mint &quot;emberfiát&quot; szóllította meg, hogy Izráel nemzetéhez példázatokban beszéljen. (Ezékiel 17:2; 24:3; 20:49.) Azok a példázatok amellett jövendölések voltak, amelyek a mai események által teljesednek be és ezek összefüggésben állanak isten szellemi dolgaival. A prófétai zsoltárokban áll megírva: &quot;Szám bölcsességet beszél, szívem elmélkedése tudomány. Példázatra hajtom fülemet, hárfaszóval kezdek rejtvényfejtésembe.&quot; (49 zs. 4, 5.) &quot;Figyelj népem az én tanításomra (Elberfeldi: törvényemre); hajtsátok füleiteket szám beszédeire. Megnyitom számat példabeszédre, rejtett dolgokat beszélek régi időkből. Amit hallottunk és megtapasztaltunk és atyáink beszéltek nekünk...&quot; (78. zsoltár 1-3.) Ez azt mutatja, hogy az ilyen példázatok vagy hasonlatok eljövendő dolgokról jövendölések, amelyek a példázatban említett dolgokhoz hasonlítanak.}}<br /> {{raw:data:p|2|2|id=q2|{{raw:data:idhidden|paragraph2q2|}} Ezékiel és a Zsoltáros maguk is prófétai előképei voltak egy eljövendő nagy példázatot mondónak, Krisztus Jézusnak, aki &quot;Emberfiának&quot; neveztetett. Az írástudók és farizeusok az ő napjaiban csak a saját előkelő köreikben beszéltek példázatokban.}}|<br /> {{raw:data:p|c| Vonakodtak példázatokban beszélni a közönséges népnek, amelyet &quot;az ország népének&quot; neveztek. (II. Kir. 11:14, 18, 20.) Ezt &quot;az ország népét&quot; az írástudók és farizeusok tudatlanoknak tartották s azért képteleneknek arra, hogy a példázatokból valami értelmet tudjanak meríteni. (Csel. 4:13.) Azonban az &quot;Emberfia&quot;, Krisztus Jézus az Őt szívesen hallgató, közönséges népet nem tekintette annyira alacsonynak; s amikor Isten elhatározás szerint elérkezett a meghatározott idő, példázatokban beszélt a néphez. Az erről szóló feljegyzés így szól: &quot;Mindezt példázatokban mondotta Jézus a sokaságnak és példázat nélkül semmit sem mondott nekik. Hogy teljesüljön a próféta mondása: Példázatokban nyitom meg majd számat, feltárom mindazt, ami a teremtéstől fogva rejtve volt.&quot; (Máté 13:34, 35.) Ezáltal beteljesedett a 49. zsoltár 5, valamint a 78. zsoltár 2. verse.}}<br /> {{raw:data:p|3|3|id=q3|{{raw:data:idhidden|paragraph3q3|}} Jézus nem azért beszélt példázatokban a sokaságnak, mintha szórakoztatóbb vagy érdekesebb lett volna példázatokra figyelni és mivel jobban vissza tudtak volna emlékezni, mint az alapelvek közvetlen feltárására, mint például a hegyi beszédben. A tulajdonképpeni ok, amiért így beszélt, a Máté 13:10-17-ben van feljegyezve: &quot;Erre a tanítványok odamentek hozzá és így szóltak neki: Miért beszélsz nekik példázatokban? Ő pedig azt felelte: Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, úgy hogy fölöslege lesz, akinek ellenben nincs, attól meg az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert néznek és mégsem látnak, hallgatnak és mégsem hallanak, se nem értenek. És beteljesül rajtuk Ésaiás prófétálása, amely azt}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/12&diff=7438 2025-12-26T06:57:34Z

<p>Katomozes: </p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|''12''||}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| mondja: Hallván hallotok és mégsem értetek, nézvén fogtok nézni és mégsem láttok. Mert a nép szíve megkövéredett és fülükkel nehezen hallották és szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak és fülükkel ne halljanak és szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemetek ellenben boldog, hogy lát és a fületek, hogy hall. Mert bizony mondom nektek, sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttatok, de nem látták és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.&quot;}}<br /> {{raw:data:p|4|4|id=q4|{{raw:data:idhidden|paragraph4q4|}} Jézus és az apostolok már jóideje keresztülkasul jártak az országban és prédikálták: &quot;Elközelített az Isten országa: térjetek meg és higyjetek az evangéliumban!&quot; (Márk 1:14, 15; Máté 4:13-17; 10:1-7). A megtérők kisebbségben voltak és ezek között volt több ismert bűnös és vámszedő is; ezeket Jézus nem utasította el, hanem magához engedte őket. Ha a többség nem nyilatkoztatott ki valódi érdeklődést és az általa mondottakat meghallgatta anélkül, hogy komolyabban meg szerették volna érteni vagy felfogni, példázatokban beszélt hozzájuk. Akiknél ezután hiányzott az Isten országa iránti kívánság és buzgalom, azok ugyan hallották, amit mondott, azonban nem törekedtek komolyan megvizsgálni az értelmét, hogy a dolgokat kövessék és annak megfelelően cselekedjenek. Ily módon hallgattak ugyan, azonban nem fogták fel és az ezáltal nyert ismeret és alkalom végül elvétetett tőlük. A példázatok kirostálták őket mint az Isten királyságára nézve alkalmatlanokat.}}<br /> {{raw:data:p|5|5|id=q5|{{raw:data:idhidden|paragraph5q5|}} Akit valóban érdekelt az Isten országa, igyekezett megérteni a királyság-példázatokat és további oktatásokat kért Istentől az ő képviselője útján. Az ilyenek abban a kiváltságban részesültek, hogy megláthattak és hallhattak olyan dolgokat, amelyeket az ókori hű és igaz emberek egykor nem ismerhettek fel. Jézusnak az egyes példázatokra vonatkozó kérdésekre adott magyarázata nem csak kulcs volt a példázatok megértéséhez, hanem jövendölés is. Jézus többek között búzáról és a konkolyról (álbúzáról) szóló példázathoz adta meg a magyarázat kulcsát. (Máté 13:24-30, 36-43). Az okos és balga szüzekről, a szolgákról és talentumokról, valamint a juhokról és kecskékről szóló példázatok mind Jézusnak a &quot;világ végéről&quot; szóló jövendöléseihez tartoznak. - Máté 25. rész.}}<br /> {{raw:data:p|6|6|id=q6|{{raw:data:idhidden|paragraph6q6|}} Az elveszett vagy tékozló fiúról szóló példázat nem csupán a legjobb történetnek van mondva, melyet valaha ember elmondott, hanem azonkívül jövendölés is. (Lukács 15:11-32). Ez a példázat már az elmondása idején is érdekes volt s bizonyos teljesülése vagy bizonyos célja volt, most azonban még érdekesebb, mivel ma teljesen beteljesedik. Ennek még az armageddoni csata előtt be kell teljesülnie, mivel a &quot;mindenható Isten ama nagy napja csatája&quot; után a példázatban leírt tékozlás nem lesz megengedve, se nem lesz lehető. Akit érdekeli az Isten országa és vágyik az új végtelen világba való életre, szeretné megérteni}}|<br /> {{raw:data:p|c| ennek a prófétai példázatnak az értelmét, amint az most az azt beteljesítő események világánál megérthetővé lesz. Itt egy példázat vagy hasonlat-történetről van szó, amely nem a zsidó nép bukását és a távoli pogány nemzetek közötti szétszórását, valamint nemzetként való helyreállítását akarja szemléltetni isten országa alatt. A példázat nem támogat bibliaellenes tanokat, mint pl. a &quot;megtérés a halálos ágyon&quot; vagy a Sátánt is magába foglaló &quot;mindenek megmentése&quot;. Ez inkább Jehova Isten neve és elhatározása igazolására irányuló példázat és kinyilatkoztatja, hogy Sátán szervezete most nem képes megakadályozni földi teremtményeket abban, hogy napjainkban szilárdan Jehova országa oldalára álljanak, sem Jehovát nem akadályozhatja meg abban, hogy ilyen teremtményeket elfogadjon.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| A beteljesülés ideje}}}}<br /> {{raw:data:p|7|7|id=q7|{{raw:data:idhidden|paragraph7q7|}} Azok a körülmények, amelyek alatt a tékozló fiú tapasztalatai elmondottak, világosságot vetnek a példázat teljesülése idejéről és módjáról. Ez abban az időben történt, midőn prédikáltatott, hogy isten országa elközelített s a király, Krisztus Jézus Isten szövetséges népe, Izráel között jelen van. Keresztelő János mint Jézus előfutárja előkészítette az utat a király előtt. Erről mondotta Jézus a zsidók főpapjának és véneinek: &quot;Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők ellenben hittek; ti azonban, noha láttátok ezt, utólag sem tértetek meg, hogy higyjetek neki.&quot; (Máté 21:31, 32). Jézus három éven keresztül járt körül és prédikálta, hogy a mennyek országa elérkezett, de a vallásvezérek ellene harcoltak; és megakarva akadályozni, hogy királlyá legyen, igyekeztek megölni őt. Jézus ekkor a földi életének az utolsó félévében volt és útban volt Jeruzsálembe, hogy ott haljon meg, amint ez előtte előre ismeretes volt. &quot;Közeledtek pedig hozzá mind a vámszedők és bűnösök, hogy Őt hallgassák; a farizeusok és az írástudók pedig zúgolódtak e szóval: Ez bűnösöket fogad magához és együtt eszik velők.&quot; - Lukács 15:1,2, Elberfeldi ford.}}<br /> {{raw:data:p|8|8|id=q8|{{raw:data:idhidden|paragraph8q8|}} Jézus annak ismertetése végett, mennyire helyesen és Istenhez hasonlóan járt el, midőn a megtérő zsidókat elfogadta s hogy ezáltal a tiltakozó farizeusoknak és írástudóknak gyengéd célzást és ugyanakkor jóságos útmutatást adjon, elbeszélte az elveszett juhról és a drakmáról szóló példázatokat. Ezt követőleg azután elbeszélte az elveszett vagy tékozló fiúról szóló példázatot. (Luk. 15:3-10). A juhról és a drakmáról szóló példázatok ismertették, hogy valaki, akinek elveszett valamije, hogyan kereste komolyan az elveszettet, mire a megtalálás után nagy öröm uralkodott, a tékozló fiúról szóló példázat azt mutatja, mit kell tennie ennek az elveszettnek és azt az örömet,}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/13&diff=7437 2025-12-26T06:56:59Z

<p>Katomozes: /* Nincs korrektúrázva */ Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|3|||''13''}} {{raw:data:s-01|1}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| amely a mennyben uralkodik, midőn ő ezt teszi.}} 9. Kr. u. 1914, de méginkább 1918 óta…”</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;1&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''13''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| amely a mennyben uralkodik, midőn ő ezt teszi.}}<br /> 9. Kr. u. 1914, de méginkább 1918 óta<br /> prédikáltatott a felállított királyságról szóló<br /> örömüzenet, amely Kiráyságban a király jelen van és a<br /> trónon ül. Ez Jézusnak az 1914-ben kezdődő &quot;vég<br /> idejéről&quot; szóló jövendölése beteljesedését jelenti: &quot;És<br /> prédikálni fogják az Isten országának ezt az<br /> evangéliumát (Reinhardt: ezt az öröm-üzenetét) az<br /> egész világon (Reinhardt: az egész lakott földön),<br /> bizonyságul minden népnek. És akor jön el a vég&quot;:<br /> (Máté 24:14; Márk 13:10). Pontosan amiképpen<br /> Keresztelő János szolgálati hivatala megelőzte a Jézus<br /> szolgálati hivatalát és még ezzel párhuzamosan<br /> dolgozott, hasonlóképpen végzett 1918 előtt mintegy<br /> negyven éven keresztül Jehova felszentelt népe egy<br /> munkát, amely megfelelt a János által végzett<br /> munkának. Annak a munkának az idején, amely által<br /> nyilvánosan Jehova Krisztus vezetése alatt álló<br /> országára történt utalás, Isten előkészített &quot;egy népet<br /> az ő neve számára&quot;, hogy azt 1918 után különösképpen<br /> felhasználja. Abban az évben a vallásos ellenség<br /> kihasználta az első világháború viszonyait a maga<br /> javára, hogy Jehova népe munkáját beszüntesse. Az<br /> azután következő években a királysághirdetést Jehova<br /> újjáélesztette és erre a hű tanúi egy maradékát használta<br /> fel, akik a Krisztus Jézussal való királyság egy helyére<br /> készen állottak. Ha most mi ezerkilencszáz évre<br /> visszapillantunk, azt látjuk, hogy miután a Keresztelő<br /> János munkája a lefejezése által beszüntettetett, Jézus<br /> és a tanítványai hű serege folytatták a proklamációt:<br /> &quot;Elközelített a mennyek országa!&quot; (Máté 4:12, 1723,11:12,13; Luk. 16:16). Annak módja, ahogyan akkor<br /> a különböző osztályok a királyság hirdetésével szemben<br /> viselkedtek, okot szolgáltatott, hogy Jézus elmondja a<br /> tékozló fiúról szóló példázatot. Az Isten felépített<br /> országáról és a király jelenlétéről szóló örömüzenet<br /> prédikálása most szintén oly dolgokhoz vezetett,<br /> amelyek Jézus megkapó példázatát beteljesítették. Az<br /> egyesek által a hűkirálysághirdetés következtében<br /> emelt ellentmondások és kritikák megkövetelik a<br /> példázat magyarázatát, nem csak az ily kritikusoknak<br /> való megfelelés végett, hanem mivel Krisztus Jézus ezt<br /> a mi vigasztalásunkra megígérte nekünk.<br /> 10/Miután Isten ihletett Fia így szólt: &quot;Mondom<br /> nektek, ugyan így lesz az öröm az Isten angyalai előtt<br /> egy megtérő bűnösön&quot;, ■ elmondotta az itt<br /> megvizsgálásra kerülő példázatot: &quot;Azután ezt<br /> mondotta. Egy embernek yolLkéLfia. A kisebb így szólt<br /> az atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyonom rámeső<br /> résziét. Exre--ő felosztotta köztük a vagyont.&quot;<br /> (Lukács'15:ll,12). Ezt a példázatot az Úr Jézus a<br /> földönléte idején mondotta. Napjainkban és az ő 1918ban történt templomhoz jövetele óta ugyanaz az Úr és<br /> király Krisztus Jézus megvilágosította mindazokat,<br /> akiknek a jövendölés értelme iránt látó szemük és halló<br /> fülük van./A templomban jelenlévő magyarázó által<br /> <br /> Jehova Isten a figyelmünket a jelen nyilvánvaló<br /> eseményekre tereli, amelyek a példázatot beteljesítik.<br /> <br /> Atya és fiák<br /> 11.JUsétfiú atyja, az &quot;egy ember&quot; a nagy életadó<br /> Iehova_Is±ent, mind a teremtmények családja Atyját<br /> szemlélteti, akik Krisztus Jézus révén az örök életre<br /> számításba jönnek. Krisztus Jézus volt az, aki Jehova<br /> Istent az Istennek szentelt hű embereknek itt a földön<br /> különösen mint Atyát kinyilatkoztatta és ezeket<br /> imádkozni tanította: &quot;Mi Atyánk ki vagy a mennyekben,<br /> szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod&quot;.<br /> (Máté 6:9). A tanítványainak, akik Isten örököseivé és<br /> Krisztus társörököseivé hivattak el a mennyek<br /> országába mondotta Ő: &quot;Csak keressétek az Isten<br /> országát és mindezt ráadásul kapjátok. Ne félj, kicsiny<br /> nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az<br /> országot.&quot; (Lukács 11:2; 12:31,32). AJ'kicsiny nyáj&quot; egy<br /> maradéka 1918 óta kiállotta a templomítéletet,<br /> felkenetett és felvétetett a királyságszövetségbe és<br /> ennekjtagjai szolgálnak mind a mai napig mint Jehova<br /> tanúi.<br /> 12. A királyságörökösök &quot;kicsiny nyáján&quot; kívül<br /> Krisztus Jézusnak, a &quot;Jó Pásztornak&quot; saját kijelentése<br /> szerint még &quot;más juhai is vannak s ezeket szintén<br /> összhangba kell hozza önmagával, a pásztorral, hogy<br /> elnyerjék a mennyek országa áldásait a földön. Ezek a<br /> mennyei Atya, Jehova eljövendő földi gyermekei. Ebben<br /> az.életben. Isten _Eia, a jó pásztor áltaLrészesülnek, aki<br /> életét adta az .összes juhokért. (János 10:11,15,16). Az<br /> Atyjához s a Krisztus Jézus alapján álló királyság alatti<br /> földi áldásokhoz való viszonyukról mondotta Jézus: &quot;És<br /> a juhokat jobbkeze felől, a kecskéket pedig balkeze felől<br /> állítja. Akkor a király így szól majd a jobbja felől<br /> állóknak: Jertek, én Atyám áldottai, vegyétek örökségül<br /> az országot, amely a világ teremtése óta el van készítve<br /> számotokra.&quot; Máté 25:31-34.<br /> 13. Az.írás szerint tehát a bűnös emberiségből két<br /> osztály örököl örök életet mint Isten fiai: egy szellemi<br /> osztály, araely a mennyek országába van elhfva s egy<br /> földi osztály, amely a királyság felállítása után életet<br /> nyer és Isten ezen mennyei uralma alatt áldásban<br /> részesül a földön. Ezt a két osztályt szemlélteti az &quot;egy<br /> ember kéLfia&quot;. AzJidősebb fiú&quot; tehát azokat jelképezi,<br /> akik a királyság öröklésére számításba jönnek, mivel<br /> Istennek szentelték magukat és az ő.szelleme_által<br /> szellemi fiaivá foganhattak. Ezekhez vannak intézve<br /> János apostol szavai: &quot;Lássátok, milyen nagy szeretettel<br /> ajándékozott meg minket az Atya, hogy Isten<br /> gyermekeinek (ang. B.: fiainak) neveztessünk. És azok<br /> is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert nem<br /> ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei<br /> vagyunk s még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mik<br /> leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, őhozzá&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes https://hu.jwunited.org/index.php?title=Oldal:A-ti-b%C3%B6lcs-szolg%C3%A1latotok-Az-elveszet-fiu-ins%C3%A9gben-1946.pdf/12&diff=7436 2025-12-26T06:55:48Z

<p>Katomozes: /* Korrektúrázva */</p> <hr /> <div>&lt;noinclude&gt;&lt;pagequality level=&quot;3&quot; user=&quot;Katomozes&quot; /&gt;&lt;/noinclude&gt;{{raw:data:ai|3|||''11''}}<br /> {{raw:data:s-01|1}}<br /> {{raw:data:c|<br /> {{raw:data:p|c| mondja: Hallván hallotok és mégsem értetek, nézvén fogtok nézni és mégsem láttok. Mert a nép szíve megkövéredett és fülükkel nehezen hallották és szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak és fülükkel ne halljanak és szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemetek ellenben boldog, hogy lát és a fületek, hogy hall. Mert bizony mondom nektek, sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttatok, de nem látták és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.&quot;}}<br /> {{raw:data:p|4|4|id=q4|{{raw:data:idhidden|paragraph4q4|}} Jézus és az apostolok már jóideje keresztülkasul jártak az országban és prédikálták: &quot;Elközelített az Isten országa: térjetek meg és higyjetek az evangéliumban!&quot; (Márk 1:14, 15; Máté 4:13-17; 10:1-7). A megtérők kisebbségben voltak és ezek között volt több ismert bűnös és vámszedő is; ezeket Jézus nem utasította el, hanem magához engedte őket. Ha a többség nem nyilatkoztatott ki valódi érdeklődést és az általa mondottakat meghallgatta anélkül, hogy komolyabban meg szerették volna érteni vagy felfogni, példázatokban beszélt hozzájuk. Akiknél ezután hiányzott az Isten országa iránti kívánság és buzgalom, azok ugyan hallották, amit mondott, azonban nem törekedtek komolyan megvizsgálni az értelmét, hogy a dolgokat kövessék és annak megfelelően cselekedjenek. Ily módon hallgattak ugyan, azonban nem fogták fel és az ezáltal nyert ismeret és alkalom végül elvétetett tőlük. A példázatok kirostálták őket mint az Isten királyságára nézve alkalmatlanokat.}}<br /> {{raw:data:p|5|5|id=q5|{{raw:data:idhidden|paragraph5q5|}} Akit valóban érdekelt az Isten országa, igyekezett megérteni a királyság-példázatokat és további oktatásokat kért Istentől az ő képviselője útján. Az ilyenek abban a kiváltságban részesültek, hogy megláthattak és hallhattak olyan dolgokat, amelyeket az ókori hű és igaz emberek egykor nem ismerhettek fel. Jézusnak az egyes példázatokra vonatkozó kérdésekre adott magyarázata nem csak kulcs volt a példázatok megértéséhez, hanem jövendölés is. Jézus többek között búzáról és a konkolyról (álbúzáról) szóló példázathoz adta meg a magyarázat kulcsát. (Máté 13:24-30, 36-43). Az okos és balga szüzekről, a szolgákról és talentumokról, valamint a juhokról és kecskékről szóló példázatok mind Jézusnak a &quot;világ végéről&quot; szóló jövendöléseihez tartoznak. - Máté 25. rész.}}<br /> {{raw:data:p|6|6|id=q6|{{raw:data:idhidden|paragraph6q6|}} Az elveszett vagy tékozló fiúról szóló példázat nem csupán a legjobb történetnek van mondva, melyet valaha ember elmondott, hanem azonkívül jövendölés is. (Lukács 15:11-32). Ez a példázat már az elmondása idején is érdekes volt s bizonyos teljesülése vagy bizonyos célja volt, most azonban még érdekesebb, mivel ma teljesen beteljesedik. Ennek még az armageddoni csata előtt be kell teljesülnie, mivel a &quot;mindenható Isten ama nagy napja csatája&quot; után a példázatban leírt tékozlás nem lesz megengedve, se nem lesz lehető. Akit érdekeli az Isten országa és vágyik az új végtelen világba való életre, szeretné megérteni}}|<br /> {{raw:data:p|c| ennek a prófétai példázatnak az értelmét, amint az most az azt beteljesítő események világánál megérthetővé lesz. Itt egy példázat vagy hasonlat-történetről van szó, amely nem a zsidó nép bukását és a távoli pogány nemzetek közötti szétszórását, valamint nemzetként való helyreállítását akarja szemléltetni isten országa alatt. A példázat nem támogat bibliaellenes tanokat, mint pl. a &quot;megtérés a halálos ágyon&quot; vagy a Sátánt is magába foglaló &quot;mindenek megmentése&quot;. Ez inkább Jehova Isten neve és elhatározása igazolására irányuló példázat és kinyilatkoztatja, hogy Sátán szervezete most nem képes megakadályozni földi teremtményeket abban, hogy napjainkban szilárdan Jehova országa oldalára álljanak, sem Jehovát nem akadályozhatja meg abban, hogy ilyen teremtményeket elfogadjon.}}<br /> {{raw:data:s|bold| {{raw:data:ta|c| A beteljesülés ideje}}}}<br /> {{raw:data:p|7|7|id=q7|{{raw:data:idhidden|paragraph7q7|}} Azok a körülmények, amelyek alatt a tékozló fiú tapasztalatai elmondottak, világosságot vetnek a példázat teljesülése idejéről és módjáról. Ez abban az időben történt, midőn prédikáltatott, hogy isten országa elközelített s a király, Krisztus Jézus Isten szövetséges népe, Izráel között jelen van. Keresztelő János mint Jézus előfutárja előkészítette az utat a király előtt. Erről mondotta Jézus a zsidók főpapjának és véneinek: &quot;Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők ellenben hittek; ti azonban, noha láttátok ezt, utólag sem tértetek meg, hogy higyjetek neki.&quot; (Máté 21:31, 32). Jézus három éven keresztül járt körül és prédikálta, hogy a mennyek országa elérkezett, de a vallásvezérek ellene harcoltak; és megakarva akadályozni, hogy királlyá legyen, igyekeztek megölni őt. Jézus ekkor a földi életének az utolsó félévében volt és útban volt Jeruzsálembe, hogy ott haljon meg, amint ez előtte előre ismeretes volt. &quot;Közeledtek pedig hozzá mind a vámszedők és bűnösök, hogy Őt hallgassák; a farizeusok és az írástudók pedig zúgolódtak e szóval: Ez bűnösöket fogad magához és együtt eszik velők.&quot; - Lukács 15:1,2, Elberfeldi ford.}}<br /> {{raw:data:p|8|8|id=q8|{{raw:data:idhidden|paragraph8q8|}} Jézus annak ismertetése végett, mennyire helyesen és Istenhez hasonlóan járt el, midőn a megtérő zsidókat elfogadta s hogy ezáltal a tiltakozó farizeusoknak és írástudóknak gyengéd célzást és ugyanakkor jóságos útmutatást adjon, elbeszélte az elveszett juhról és a drakmáról szóló példázatokat. Ezt követőleg azután elbeszélte az elveszett vagy tékozló fiúról szóló példázatot. (Luk. 15:3-10). A juhról és a drakmáról szóló példázatok ismertették, hogy valaki, akinek elveszett valamije, hogyan kereste komolyan az elveszettet, mire a megtalálás után nagy öröm uralkodott, a tékozló fiúról szóló példázat azt mutatja, mit kell tennie ennek az elveszettnek és azt az örömet,}}<br /> }}&lt;noinclude&gt;&lt;references/&gt;&lt;/noinclude&gt;</div>

Katomozes